Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-24 / 275. szám

1974. NOVEMBER 34., VASÁRNAP ttECXMM W srfUWim 3 Negyedszázados a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége „Nemzetiségünk, tudatosan vállalja a szocialista hazaíisáfjot” Miniszteri dicséret a nagytarcsai táncegyüttesnek Szombaton ünnepséggel em­lékeztek meg Budapesten, a Magyar Optikai Művek műve­lődési házában a Magyarorszá­gi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, valamint a szövet­ség lapja a Ludove Novini megalapításának 25. évfordu­lójáról. Az ünnepség bevezető­jeként Garamvölgyi József kul­turális miniszterhelyettes a ju­bileum alkalmából kitünteté­seket adott át a szövetség ki­emelkedő munkát végzett ak­tivistáinak. A Munka Érdem­rend bronz fokozatát kapta — többek között — Lami István, a szövetség osztályvezetője, aki ma is a Pest megyei Püspök­hatvan községben lakik. Mi­niszteri dicséretben és tízezer forint jutalomban részesült a tíz éve alakult nagytarcsai szlovák táncegyüttes. A jubileumi ünnepség este hót órakor Knyihár Jánosnak, a szövetség elnökének megnyi­tó szavaival kezdődött, majd Garamvölgyi József mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyoz­ta: a szövetség útja jól példáz­za azt a fejlődést, amit a leni­ni nemzetiségi politika kibon­takoztatása, megvalósítása fo­lyamatában megtettünk. — A szövetség munkája ki- szélesedett, fontos szerepet ka­pott a szlovák lakosság köré­ben kifejtett politikai munká­ban, a szlovák és a magyar lakosság közti barátság elmé­lyítésében — mondotta. — A hazai szlovákok politikai fóru­ma sikeresen dolgozott azért — állapította meg a továbbiak­ban —, hogy a törvényeink biztosította kereteket maga a szlovák nemzetiség töltse meg élettel a nemzetiségi jogok gyakorlása, az anyanyelvi kul­túra ápolása, a haladó hagyo­mányok továbbfejlesztése ré­vén. A miniszterhelyettes beszé­dében kitért arra, hogy ha­zánkban kiépült — az egységes állami oktatási rendszer kere­tében — az óvodáktól a tanár­képző főiskoláig terjedő nem­zetiségi iskolahálózat. A nyelv­oktató iskolákban ma ezerrel több gyermek tanulja a szlo­vák nyelvet, mint 1968-ban. Fellendült az utóbbi években a szlovák közművelődési tevé­kenységet folytató szervezetek száma és gazdagodott tevé­kenységük is. Ezután Such János, a Ma­gyarországi Szlovákok Demok­ratikus Szövetségének főtitkár ra mondott beszédet. Hangsú­lyozta : — Szövetségünk arra törek­szik, hogy szlovák nemzetisé­günk tudatosan vállalja a szo­cialista hazafiságot és az ezzel járó kötelezettségeket, vállalja a.szocialista Magyarország épí­tésében való aktív részvételt anélkül, hogy feladná nemze­tiségét, anyanyelvét, sajátos kultúráját. A továbbiakban a főtitkár elmondotta: jelenleg harminc­négy óvodában ezerkétszázhar- minc kisgyerek, öt tannyelvű és hetvennégy nyelvoktató is­kolában pedig hatezerötszáz diák ismerkedik a szlovák nyelvvel. Pest megye tizen­négy iskolájában folyik szlo vák nyelvoktatás, és tizenki­lenc könyvtárában válogathat nak anyanyelven írott kötetek között az itt élő szlovák nem­zetiségek. A kulturális eredmények kapcsán a főtitkár a többi kö­zött elismerően szólt Pest me­gye szlovák nemzetiségi művé­szeti csoportjairól, elsősorban a most kitüntetett nagytarcsai együttesről és a pilisszentke- reszti Páva körről. A hazai nemzetiségi szövet­ségek nevében Réger Antal, a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének fő­titkára köszöntötte a jubiláló testvérszervezetet, majd több órás színvonalas kulturális bemutató kezdődött az ország legjobb szlovák hemzetiségi együtteseinek részvételével. Igen nagy sikert aratott a műsorban fellépő csömöri fér­fikórus, a maglódi szlovák né­pi együttes híres lakodalmásá- val, a pilisszentkereszti Páva­kor, valamint a nagytarcsai táncegyüttes. P. P. Végéhez közeledik a kukorkalörés Már i traktorosoké a illír Hűl a forró drót. Szomba­ton délelőtt egyetlen egyszer sem csörrent a telefon az őszi mezőgazdasági munkákat összehangoló megyei operatív bizottság ügyeletén. A természet goromba tré­fája volt, már az elmúlt hét végén, hogy akkor kéklett fejünk fölé az ég, kukkant be megkésett vendégként né­hány napra a vénasszonyok nyara, amikor az őszutóba illő nyúlós-hideg heteket, az évszázad esőzését is meg­szenvedtük már. Akkorra vál­tozott az idő, mire a határból a munka java kikopott, mire a földek népe — együtt a szombatonként, vasárnapon­ként fölmentésükre érkező munkásbrigádokkal, intézmé­nyek, hivatalok önkéntesei­vel, diákok, katonák ezreivel — leszüretelt, fölszedte a burgonyát, cukorrépát, s neki­veselkedett a sárbaragadt gé­pek helyett a kukoricatörés­nek. Vetik a „pótbúzái” Amint annyira szikkadt a talaj, hogy megbírta a gépet, nekirugaszkodtak a táblák­nak a traktorok: készítették a magágyat, vetették a gabo­nát a gazdaságokban, még éjszaka is. Éppen egy hete közölhettük, hogy Pest me­gye gazdaságai teljesítették kenyérgabona-vetési tervüket. Ám legtöbb termelőszövet­kezetben — ellensúlyozva, hogy a belvizek s egyéb ártó természeti körülmé­nyek hatását egyik-másik országrészben nem tudták kiegyenlítepi, elmaradtak a munkával — a terven felül is vetnek búzát. Ezért is látni még vetőgépeket mindenfelé a határban. A szükségállapoton túlju­tottunk hát. E hét végén már sehonnan sem kértek segítsé­get — a múlt héten még itt- ott maroknyi csapatok, ösz- szesen három és fél száz em­ber segédkezett a cukorrépa­szedésben, megbirkóznak a teendőkkel a tsz-ek —, hál’ istennek a közfigyelem nem a mezőgazdaságon függ má-. A járási hivataloktól ér­kezett jelentések szerint a csaknem 77 ezer hektáro- megyei kukoricaterületnek csupán egyötöde vár lég kombájnra, a többiről be- hordták a termést. • Á tavaszi vetésű növények — árpa, ku­korica, napraforgó, cukorré­pa — 100 ezer hektárjából 45 ezret fölszántottak. Lassan ismét elnéptelene­dik, szinte csakis a traktoro­sok birodalma lesz a határ. Panasz a szüretre Szétnéztünk tegnap a déli tájakon a főváros peremétől Tatárszentgyörgyig, de kétke­zi munkásokkal — ez persze lehet véletlen is — csak egyet­len gazdaság, az ácsai Üj Ba­rázda Tsz földjein találkoz­tunk. A kombájn után bön­gészték a letarolt táblát, mert a széldöntötte szárakat a gép­re szerelt adapter el-elhagyja. — Letiporták helyenként az őzek is, ni ott fut kettő ép­pen, ide járnak csemegézni a vaddisznók a lápi erdőből, hát amit nem prédáltak el, csak szétszórtak, azt legalább ösz- szeszedjük — mondja Lázár Mihály, a szőlészeti brigád vezetője. Most itt kaptak munkát. Panaszkodnak is ha­marosan, a gyöngén sikerült szüret miatt: a kékfrankos tel­jesen elfagyott tavasszal, a kadarka és a piros szlanka jó része az ősszel rohadt meg a sok esőtől. Örkényben a Béke Tsz fő­könyvelője, Szöllősy József ad gyors helyzetképet: — Tegnap letörtük az utolsó, cső kuko­ricát is. A vetést ma fejezzük be, 866 hektáron került föld­be a gabona. Szokatlan még a csendesség a földeken. Ezt mondja a ta- társzentgyörgyi mezőőr, Szei- bert Jakab is, örvendve, mert nem fenyegeti már a kukori­cát, krumplit az a veszély, hogy lába kél a nagy sürgés­forgásban. Mert nemcsak dol­gos, igyekvő és segítőkész em­berek vannak. Ezektől a más­féléktől most a tsz nyíreseit, akácosát, de még inkább — a karácsonyi ünnepek közeled­vén — o fenyőtelepítést kell óvni. Kóma tételűnek A futva tett határszemle után, este, még fölhívtuk te­lefonon Billédi Ferencet, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetőjét. A helyzet nem változott, rajtunk kívül nem keresték az ügyeletet. A zsámbéki termelőszövetkezet néhány napja fölajánlotta tíz traktorát, arra sem volt még jelentkező. Gépkocsit sem kér­tek sehonrían. Vagy elboldo- gujnak saját gépeikkel is, vagy jószomszédi, közvetlen kapcsolatok révén segítik ki egymást, ha kell. Hűl a forró drót. A. Z. Beszámoló taggyűlések idején A tápiószelei számvetés A KGYV-ből dr. Balogh Jó- zsefné itt elhangzott tájékoz­tatója olyan volt — köznapi szóhasználattal élve —, „amint azt a nagykönyvben megírták”, vagyis megnyug­tató, precíz előkészületekről tanúskodott. A 34 főt szám­láló műszaki, alkalmazotti ál­lományú pártszervezetben ugyanis megfelelő időben át­gondoltak a káderfejlesztési elképzeléseket, időben elké­szítették az intézkedési ter­vet a beszámoló taggyűlésre és a vezetőségválasztásra, majd a vezetőségi ülésen be­számoltatták a pártcsoport- bizalmiakat, hogy értékel­jék névre szólóan a párt- megbizatások teljesítését és a pártvezetőség munkáját. Mindezeket a vezetőség meg­beszélve beépítette a beszá­molóba, ugyanúgy a tagság­tól továbbított észrevétele­ket, bírálatokat is, hogy — a pártdemokráciát minél szé­lesebben alkalmazva — a ve­zetőség beszámolója valóban tükrözze a párttagság véle­ményét. Az ócsai „böngésző brigád” a tábla szélén ebédel Gárdos Katalin felvétele árut megrendelték és pár nap múlva nézzen be a kedves ve­vő. Sajnos azonbaa az a ta­pasztalat, hogy nem mindig, illetve nagyon ritkán mondják meg ezt a vevőnek. Igáz azon­ban az is, hogy nagyon sok dolgozónk és párttagunk lelki- ismeretesen, becsületesen látja el a munkáját évek óta, és tö­rekszik arra: a forgalom emel­kedjen, az áruellátás biztosít­va legyen”. A POLITIKAI munka és a ^ napi tevékenység más szférában ugyanígy ötvöződik a pedagógus-pártszervezetnél is, amelyet szeretnek specális alapszervezetnek nevezni* Jel­legénél fogva van is ebben va­lami, hiszen közvetlenebb teendőik vannak egyebek kö­zött az oktatási párthatározat végrehajtásában, a nevelésben, felvilágosításban, ám tulajdon­képpen minden pártszervezet­nek van jellegének megfelelő speciális teendője. Itt is az a legfontosabb azért, hogy konk­rétan politizáljanak, amit — tegyük hozzá — kellően meg is tesznek. Az elkészült beszámo­lóból például örvendetesen ki­derült, hogy a párttagság hiva­tásbeli kötelezettségén túl is részt kíván vállalni az úttö­rőszervezet segítéséből. Másik ilyen örvendetes törekvés, hogy a község közéletébe erő­teljesebben igyekeznek bekap­csolódni. A párttagság köteles­ségének érzi például, hogy a községi ünnepségek, műsorok rendezésében segítsen, megta­nítsa a tanulókat egy-egy al­kalmas műsorszámra. Felké­szültségüknek megfelelően ve­szik ki részüket a politikai könyvek terjesztéséből. Te­gyük hozzá: mindez azért fi­gyelemreméltó, mivel nemcsak a tantestület, de a párttagság többsége is nő, családanya, akikre egyelőre még nagy ott­honi megterhelés hárul. He­lyesen szerepel ezért a párt- szervezet célkitűzései között, hogy megvizsgálják — a nő­politikái határozat szellemé­ben —, miként lehetne szom­batonként csökkentett tanítási időt bevezetni. TZ ONKRÉT, SAJÁTOS fel­adatot tartalmaz egyéb­ként a pedagógus-alapszerve- zet határozati javaslata is, amelyet a beszámoló taggyűlés elé terjesztenek. Az oktatási program végrehajtása érdeké­ben napirendre kívánják tűzni az iskolai mulasztások és a fe­gyelem kérdését. Ott igyekez­nek tehát segíteni, ahol jelen­leg a legfontosabbnak tartják. Ez a jó, ez a helyes, akár pe­dagógusokról, akár üzemi dol­gozókról, akár ÁFÉSZ-eladók- ról, alkalmazottakról vagy bárki másról legyen szó. Ép­pen ez a beszámoló taggyűlé­sek egyik lényeges feladata, hogy amint a szocialista épí­tőmunka eredményeiben eddig is jelen van a párttagok mun­kája, ugyanúgy legyen jelen a jövőben is mindenütt, a ‘napi élet, a napi munka minden te­rületén. Ezért állapíthatta meg elismerően Arató András e tájékozódó megbeszélésen, hogy a munkájukról számot adó pártvezetőségek a beszá­molókban szervesen kapcso­lódnak munkahelyük minden­napi feladataihoz a politikai munka eszközeivel. Mindazok­ra a véleményekre támaszkod­nak, amelyek a pártcsoport- értekezleteken elhangzottak, mert így számíthatnak a to­vábbiakban is a párttagság támogatására. A NAGYKÄTAI járásban a “ most elmúlt hét végéig a- alapszervezeteknek csaknem a felében lezajlottak a beszámolt taggyűlések, Tápiószelén pedü november 29-ével fejeződnek be. Az eddigi tapasztalatok imponálóan szép számú meg­jelenésről és nagy aktivitásról tanúskodnak. A tápiószelei kis számvetés rávilágít arra, hogy mi adhat ehhez indítékot: ha ugyanis a párttagok megis­merkednek konkrét felada­taikkal, ha látják, hogy a pártnak nincs takargatni való­ja, akkor őszintén, nyíltan, aktívan mondanak véleményt és dolgoznak a feladatok vég­rehajtásáért. A most következő időszak minden bizonnyal ezt hozza magával. Lőkös Zoltán |UI NEM ANNYIRA poiiti zálunk... — kezdte sze rényen a munkájukról adót tájékoztatást ugyancsak ; KGYV-ből Mózes János, nyíl ván arra gondolva, mintha po litizálni csak átfogó, országo nagy kérdésekben lehetne. Az tán egyértelműen kiderüli hogy nagyon is politizálnak amikor a párttevékenysége elsősorban a vállalat előtt állt jelentős gazdasági feladatóI megoldásának szolgálatába ál líják, a dolgozók körében en nek megértetésére irányítják ; figyelmet „Ez is politika, ső ez a politika a javából” — je­gyezte meg Pataki Márton. í- KGYV nagyberuházásai (í kormány könnyűszerkezete: programja keretén belüli fej lesztés, automatizálási prog­ram) jelentős feladatok élt állítják a pártvezetőséget és a; egész tagságot. A pártvezető­ség igen helyesen arra törek­szik, hogy a munkaterveit épp­úgy, mint a mostani beszámo­lót ennek megfelelően állíts£ össze és személyesen érdekelt­té tegye a kommunistákat Nagyon jól látják azt is, hog3 erőtetjesebb szakmai tovább­képzésre van szükség, ezt ( gondolatot is beépítették a ha­tározati javaslatba. Más igé­nyeket is nyíltan megfogal­maztak, így például azt, hogj szeretnék, ha a csúcsvezetősés jobban fogná a kezüket, á gazdasági vezetéssel jó a kap­csolat, örvendetesen megnőt' részükről az alapszervezetel tájékoztatása, rendszeresen ki­kérik a párttagok véleményét mégsem mindig megfelelő c kontaktus. Előfordult például hogy egy fegyelmezetlenkedc dolgozó — párttag. — figyel­meztetésben részesült hanyag­ságáért, mégis alig két hónai múlva fizetésemelést kapott. T ÄTSZÖLAG valóban nen direkt politikai kérdései mindezek — de csak látszólag hiszen a párttagság közremű­ködése közös dolgainkban, a: új társadalom építéséber csakis így képzelhető el. Ehhe2 tartozik a megfelelő tájékozó­dás és tájékoztatás is, amely a beszélgetésen részt vevő mine a négy párttitkár szavaiból igényként csendült ki. Megy- gyes Károlyné be is számoll róla, hogy az ÁFÉSZ-nál in­formációs csoportot hoztak létre, mert náluk különösen fontos, hogy dolgozóik megfe­lelően tájékozódva formálják ki véleményüket és így beszél­jenek azzal a sok emberrel is, akivel napi munkájuk során kapcsolatba kerülnek. A be­számoló ezt igen érzékletesen így fogalmazza meg: „Nagyon fontos tényezőnek tartjuk, hogy dolgozóink szocialista ke­reskedelmi dolgozókhoz mél­tóan dolgozzanak és éljenek ... Nem mindegy az, hogyan tá­jékoztatják a vevőket külön­böző dolgokban. Lehet ugyanis i felvetett problémákat poli- likusan magyarázni, és nem­csak úgy, hogy magamról min­ien felelősséget elhárítok, íadd szidják a vevők a szö­vetkezet vezetőit... Egy-egy riányzó cikk esetében nem azt cell mondani, hogy azért lines, mert a szövetkezet ve- ;etői nem adtak kocsit, h'a'vun neg kell mondani, hogy az HETEKBEN megyeszerte-Lj — éppúgy, mint az egész országban — a számve­tés, a helyzetelemzés idősza­kát éljük. Pontosabban szól­va: most folynak a pártszer­vezetekben, a pártkongresz- szus közvetlen előkészítésé­hez kapcsolódva, a beszámoló taggyűlések. Számot adnak az alapszervezetek vezetősé­gei arról, hogy mit tettek, mi­lyen eredmények születtek az előző kongresszus óta és mi­lyen gondokkal kell még a továbbiakban számolniuk. Hét, különböző szinten dol­gozó pártmunkás — megyei, járási, községi és alapszerve­zeti pártvezetők — vetettek számot a minap arról, ho­gyan is halad ez a munka Pest megye egy kis darabján, a nagykátai járásban, köze­lebbről Tápiószelén. Mint ahogyan . szokás mondani: „Egy cseppben a tenger”, ugyanúgy a nagyközség ta­pasztalatai is rávilágítanak mindarra, ami a megye egé­szében jelentkezhet sikerek­ben, gondokban, figyelemfel­keltő jelenségekben. Mindezen belül éppen az az általános, aminek valójában mindenütt különböznie kell egymástól, nevezetesen, hogy a beszá­molásnak, a helyzetelemzés­nek a helyi sajátosságokból kell kiindulnia, azokra kell épülnie. A tápiószelei beszél­getésnél ez szerencsésen és jól megmutatkozott. Macháti Béláné, a tápiószelei nagy­községi pártbizottság titkára maga is elmondotta a beszél­getésen részt vevő Arató Andrásnak, a Pest megyei pártbizottság osztályvezető­jének és Pataki Mártonnak, a nagykátai járási pártbi­zottság első titkárának, hogy már az eddigi pártmunkában is a sajátosságokra igyekez­tek építeni, figyelembe véve a helyi körülményeket és fölfedni a helyi problémákat. Így például általánosan el­ismert, hogy á Tápi ószele és Vidéke ÁFÉSZ pártszerve­zete az egyik legjobban mű­ködő alapszervezetük, ennek ellenére a párttagság nem eléggé aktív a taggyűlése­ken. Ott ezért azt a felada­tot tűzték ki, hogy megkere­sik a megfelelő módszereket, amelyekkel a véleménynyil­vánításra is jobban mozgósít­hatják a különben tevékeny párttagságot. WZOLT ERRŐL egyébként ^ a legilletékesebb, Megy- gyes Károlyné is, az ÁFÉSZ alapszervi párttitkára, a be­szélgetés egyik résztvevője, aki dr. Balogh Józsefnével, a Kohászati Gyárépítő Válla­lat (KGYV) tápiószelei gyár­egysége műszaki alapszer­vezetének párttitkárával, Mó­zes Jánossal, a KGYV 3-as alapszervezet párttitkárával és Márton Domokosáéval, 3 pedagógus-alapszervezeí párt­titkárával adott képet a be­számoló taggyűlések előké­születeiről. Valamennyien más jellegű munkaterületet kép­viseltek, éppen ezért volt jc hallani, hogy csupán az alap­vető követelményekben egye­zett meg a kép, amelyet fel­rajzoltak, de egyébként nem általánosságokban beszéltek, hanem a helyi, konkrét vi­szonyokról, teendőkről,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents