Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
kMiiiin 1974. NOVEMBER 17., VASÁRNAP Népművészeti kiállítás Szombaton romániai népművészeti kiállítás nyílt Budapesten, a Váci út 14. szám alatti Népművészeti Boltban. A kiállításon Brassó, Craiova és Kovászna mellől színes szőtteseket hoztak, Marosvásárhely környékéről és a Hargitáról cserépárut. Biharból, Besztercéből férfi, női bőrmellényeket, ezenkívül különféle népviseletbe öltöztetett babákat, faragott evőeszközöket és szövött szőnyegeket. TV-FIGYELO Kérd és aiiyag. Ha cs,,t a lényeget, a tartalmat és a mondanivalót nézzük, nyugodtan mondhatjuk, jól sikerült a Tele szubjektív második száma. Érdekes, sőt izgalmas riportokat, beszámolókat, interjúkat láttunk-hallottunk a késő esti adásban. Nem tetszett azonban a műsor kerete, a „mi kis labdarúgásunk”, ahogyan Szilágyi János rutinos műsorvezetése nevezte az egyszemélyes célA Madách Színház Százhalombattán Tegnap délelőtt Százhalombattára látogatott a Madách Színház társulatának tizennyolc tagja. A művész vendégeket a városi tanács székházában Komáromi János, a városi pártbizottság titkára köszöntötte, majd Szekeres József tanácselnök ismertette a település 1960 utáni rohamos fejlődését, az energiabázis, a hőerőmű és a kőolajipari vállalat letelepítésének jelentőségét és a ma már 10 ezer lakosú Százhalombatta várossá válásának történetét, valamint a kulturális élét ' ^eredményeit, gondjait. A kedves fogadtatást Adám Ottó, a Madách Színház igazgatója köszönte meg. A vendégek ezután a Ság- vári Endre általános iskolába látogattak, majd a Kőolajipari Vállalathoz. Először az októberi forradalom 57. évfordulója alkalmából nemrégiben felavatott új, 600 személyes színháztermet, majd a központi vezérlőcsarnokot nézték meg. Ezt követően a hőerőműbe indult a színház autóbusza. Itt Csenterics Károly igazgató mutatta be Budapest legnagyobb energiabázisának működését. Munkatársunk kérdéseire válaszolva Ádám Ottó elmondotta, hogy ez a látogatás csak az első lépés volt a város és a színház kapcsolatainak megteremtésében. A színház és a város vezét'őinéK közös célja, hogy — hozzájárulva ezzel is a közművelődési párthatározat végrehajtásához — a kapcsolatokat szocialista szerződésben rögzítsék. A színház kész arra, hogy Százhalombattán is tartson előadásokat. barúgást. Nagyon szimpla kis játék volt ez, egyáltalán nem illett az adás tartalmasabb anyagaihoz. Hogyan lehetett egy kalapba rakni például a gerincsérült fiatalember drámai vallomását vagy a beat- kultusz új vonásairól szóló érdekes beszélgetést az együgyű célbarúgással. Ha már az a kényszerképzete a televíziónak, hogy az ilyenféle keretekre-játékokra szükség van, mert különben „a fiatalság nem nézi az adást”, sokkal okosabban mérlegeljen és döntsön, sokkal jobban „illessze a szót a cselekményhez", ahogyan Shakespeare mondotta hajdanán. Hazai esték. Gondolom, nem panaszkodik a Hazai esték televíziós stábja. Valószínűleg alig győzik hallgatni a dicséreteket. Talán már egy kicsit bele is untak a sok magasztalásba, ha egyáltalán bele lehet unni az ilyesmikbe. De ami igaz, az igaz, és ami jár, az jár; a dicséretet meg is érdemlik. Százezrek vagy talán milliók nézik minden alkalommal ezeket az adásokat, igaz gyönyörűséggel, okulva, izgulva és szórakozva. Sőt nagyon sokan egyenesen úgy vélik, valójában és igazában az ilyen típusú monstre-vetélkedők jelentik a televíziót, ez a tv. Egyetlen dolog nem tetszett csak. A tv-nek az a javaslata, hogy a Kner-nyomda nevét változtassák meg és a csabai nyomdászokról, Tevanékról nevezzék el. Nagyon szerencsétlenül hatott ez a javallat. A csabai nyomda néhány éve sok huzavona után kapta meg a Kner nevet, egyébként az egész ország lelkes tapsa közben. Akkor ezt mindannyian vívmánynak tekintettük. Pedig jól tudtuk, ez nem azóta derült ki, hogy Knerék gyomaiak voltak, és a Tevan-nyomda jelentőségét is ismertük. És most ez az egész nem érvényes? Miért? A csabaiak, szerencsére, határozottan állták a lábukon. Sőt a visszautasításban még erőteljesebbek is lehettek volna. Végtére is nem lehet az intézmények nevét hetente változtatni némelyek érthetetlen kénye-kedve szerint. ö. L. Mit jelent a tanácsi irányítás? Magasabb színvonal > a mezőgazdasági szakmunkásképzésben Szervezettebb elhelyezkedés Négy mezőgazdasági szakmunkásképző intézet működik Pest megyében: Halásztelken kertészeti, Pécelen állattenyésztési, Biatorbágyon és Örkényen növénytermesztőgépészeti. Soltész András, a Pest megyei Tanács művelődési osztálya szakmunkáscsoportjának előadója koordinálja tevékenységüket. A mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek a többi, ipari szakmunkásképző intézettel együtt tavaly szeptember 1-től a megyei tanács művelődésügyi osztálya irányítása alá kerültek. Nőnek az igények Soltész Andrással az elmúlt év tapasztalatairól, eredményeiről és a tennivalókról beszélgettünk. A korszerű mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása, a gépesítés, a növényvédő- és a különböző gyomírtószerek alkalmazása, általában a mezőgazdasági termelési körülményeink színvonalának nagyfokú növekedése a szakmunkások számának növelését igényli. A mezőgazdasági szakmunkások száma azonban nem a reális igények szerint nő. Az 1973—74-es tanévben például 487 fiatal beiskolázását tervezték, végül 383 tanuló iratkozott be az említett négy intézet első évfolyamára. Az intézetek tervszerű és összehangolt beiskolázási tevékenysége sem biztosítja a halásztelki és a péceli intézet felvételi tervszámának elérését. Ez a probléma nem újkeletű. Az általános tapasztalatok szerint kevés szülő szánja gyermekét mezőgazdasági szakmunkásnak. Jelenleg még sok helyen kicsi a mezőgazdasági szakmák társadalmi presztízse. A Past megyei Tanácsadó Intézet-felmérése szerint a vonzerő nagyobb a gépszerelő, a növénytermesztő-gépész ágazatban, közepes az állattenyésztés és alacsony a kertészet, a növénytermesztés vonalán. A mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek jelentős támogatást kaptak annak érdekében, hogy az igényeknek megfelelően tanítsanak. Halásztelken új szakmunkás- képző iskola és kollégium épült, ahol 1971 óta képeznek kertészeti szakmunkásokat. Nagykőrösön a közelmúltban az oktatási követel ményeket magas szinten kielégítő, korszerű élelmiszer- ipari szakközép-, és szakmunkásképző intézetet adtak át. Lemorzsolódás Pest megyében a végzett mezőgazdasági szakmunkások száma 8679, mezőgazdasági pályán viszont csak 2962 fiatal maradt. A lemorzsolódásnak több oka van. A Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet felmérése azt bizonyítja, hogy a kereseti lehetőséggel való elégedetlenség, mint az elvándorlás indoka évek óta az első helyen áll. Az idén azonban az alacsonyabb keresetre való hivatkozás jóval kevesebb, mert a legutóbbi két évben a mező- gazdasági bérek is jelentősen emelkedtek. Ennek ellenére sok fiatéi szakmunkás panaszkodik, hogy nem kapja meg a végzettsége után járó 10 százalékos szakmunkáspótlékot. Nyilvánvaló tehát, hogy több Pest megyei mezőgazdaKöztársaság KÖNYV AZ ELLENFORRADALOM VÉRES NAPJAIRÓL Soha nem lehet elfelejteni azokat a szörnyű napokat, amikor Budapest utcáin tombolt az ellenforradalom. Nem lehet elfelejteni, s emlékezni kell rá. Azoknak meg, akiknek már történelem, meg kell ismerniük, hogy m ’ye.i a természete az ellenforradalomnak. A Köztársaság téren van egy szobor, a halálra sebzett, már-már összecsukló, de hatalmas öklét a végső erőfeszítésében is magasra tartó munkás alakja, amely emlékeztet, hogy ezen a téren 1956. október 30-án kegyetlen tragédia történt: az ellenforradalom szervezett erői megtámadták a budapesti párt- bizottságot, és a p-rtházban tartózkodó ártatlan embereket, a néphatalom védelmezőit meggondoltan, hi- degvérűen legyilkolták, a felismer- hetetlenségig agyonkínozták, majd lábuknál fogva a tér fáira akasztották őket. Hogyan történhetett ez? Kik voltak azok, akik előkészítették és végre- haj tolták ezt a szörnyűséget ? Kiknek állt ez érdekükben? Kik voltak, honnan jöttek azok, akik azon a napon vad szenvedéllyel és gyűlölettel indultak rohamra? És miért, milyen céllal? Ezekre a kérdésekre keresi és adja meg a választ Hollós Ervin és Lajtai Vera a Köztársaság tér, 1956 című most megjelent könyve, amely eredeti dokumentumok, személyes élmények és emlékezések) alapján dolgozza fel és sűríti kötetbe ennek a napnak előzményeit és történetét. A szerzők a puszta tények, események felsorakoztatásával is megdöbbentő hatást keltenek az olvasóban. A könyv lapjain újra megelevenednek, elénk állnak, megszólalnak, vallanak az események egykori szenvedői. Az olvasó átéli a pártház védőinek reményeit és kétségeit, találkozik a védelmet közvetlenül irányító 23 éves Várkonyi Györggyel, a halált is kihívóan fiatalos bátorsággal vállaló katonával, s a többiekkel, akik bátran néztek szembe a halállal. Megtudja, hogy kik kezdeményezték a támadást, mit gondoltak az egyik és mit a másik oldalon. Arcok villannak, események peregnek és közben emberi értelemmel úgyszólván felfoghatatlan szadiz- mussal találkozik az olvasó, majd váratlanul is felbukkanó hősök sokaságával ismerkedik meg. De még ennél is többről van szó a könyvben. Arról, hogy az ellenforradalmárok a budapesti pártbizottság székházának megtámadásával úgy vélték: végleg szétzúzhatják a néphatalmat, felülkerekedve megerősíthetik pozícióikat Budapesten. „Akié a főváros, azé a hatalom” — mondta ki az egyik ellenforradalmár. Ezért volt hát számukra fontos a pártház elfoglalása. A népi rendszer ellen támadtak; azt akarták megsemmisíteni, hogy aztán végleg kezükbe kaparintsák a vezetést. Nem véletlen, hogy az ellenforradalom prominens alakja, Dudás József, az úgynevezett Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány vezetője — miközben egyik fegyveres csoport a pártházat ostromolta — arról tárgyalt Nagy Imre mi- niszterelnökkkel, hogy ő milyen szerepet kapjon a leendő kormányban. Drámai formában bontakozik ki az is, hogy miközben az ellenforradalmárok lőtték a pártházat, a védekezést irányító Mező Imre telefonhívására nem vette fel a kagylót Nagy Imre, nem volt rá ideje. Bezzeg Dudással volt ideje tárgyalni. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy Imre áruló, s az ellenforradalmárok oldalára állt. A történtek azonban nem ilyen egyszerűek, s éppen az a tragikus bennük, hogy a frontok összekuszá- lódtak, sőt, az ellenforradalom szervezett erőinek átgondolt taktikája, a tájékozatlanság, a féktelen és alattomos ellenforradalmi propaganda, a dogmatizmus, s a revizionisták' árulása, a korábbi kommunista vezetők súlyos hibái következtében némelyek még a kommunisták közül is a másik oldalra álltak, s mindez még csak jobban fokozta a zűrzavart és ellentmondásossá tette a helyzetet. Október 30-ára azonban mindenki láthatta, hogy ä legsötétebb reakció szervezkedik és vissza akarja szerezni a hatalmat. Ahogyan a szerzők könyvükről nyilatkozva elmondják: „A nemzetközi imperializmus jól ki- . képzett emberei egyre inkább láthatóvá és érezhetővé váltak. A Köztársaság téri eseményekben lehetett leginkább tetten érni, mi volt a lényege és értelme mindannak, ami október 23-án kezdődött.” A könyv lapjain meggyőző erővel bontakozik ki, hogy az ellenforradalmárok milyen fondorlatosán, ha kellett, kegyetlen brutalitással, nyíltan is a hatalomra törtek. A pártház ostromának a leírásával a szerzők percről percre nyomon követik a történteket. A pártház védői karhatalmista kis- katonák voltak, akik szolgálati idejüket töltötték, vagy a fegyveres szolgálat mellett kötelezték el magukat. Voltak ott pártmunkások, a székház alkalmazottai, akik azon a napon is bementek munkahelyükre. De voltak olyanok, akiket azzal a feladattal bíztak meg, hogy szervezzék meg a székház védelmét, mert a jelekből már látni lehetett, hogy az ellenforradalmárok támadásra készülnek. Mit csináltak a megtáma- ddttak? Hogyan álltak helyt? Miként védekeztek? Hiszen a védekezést megnehezítette, hogy a kerületekben levő párthoz hű erők nem tudtak idejében a szorongatottak segítségére sietni, vagy az oda küldött fegyveres erők egy része — mint a páncélosok esetében — átállott a felkelők oldalára. Ennek ellenére Mező Imre vezetéséivel a pártházban tartózkodók becsülettel harcoltak és életük árán is védték a néphatalmat. A brutális ellenforradalmárok, a Korvin közi, a Baross téri csoportok vezetői, tagjai között voltak szélsőjobboldaliak, fasiszták, horthysta tisztek, csendőrök, rongyosgárdisták, egykori nyilasok, SS-ek, de voltak megtévesztett fiatalok is, akik bedőltek a hazug propagandának, vagy a rendszer hibáiból eredő elégedetlenségük következtében sodródtak az ellenforradalmárok oldalára. E rövid ismertetésben nincs módunk, hogy az akkori társadalmi viszonyokat részletesen elemezzük, de annyi bizonyos —, éppen a Köztársaság téri támadás bizonyítja —, hogy 1956-ban még jócskán voltak a politikai, gazdasági hatalomból kiszorított, megfosztott ellenséges osztályokhoz, rétegekhez tartozók, akik különböző üzemekben, vállalatoknál, hivatalokban, mint munkások, tisztviselők tevékenykedtek, és bizonyos tömegekre jelentős befolyással bírtak. Ezek hamar csoportokba, pártokba szerveződtek, s a velük együtt masírozó, együtt élő társadalmi és politikai elemek viharsebesen tértek vissza a politika színterére, s mint a szerzők megállapítják: „Nem csupán eljutottak a hatalom széléhez, hanem október 30-án már — éppen a revizionisták és közvetlen szövetségeseik segítségével — a hatalom szívéhez is elérkeztek.” Elszámították azonban magukat. Joggal állapítja meg a könyv előszavában Katona Imre, az MSZMP budapesti bizottságának első titkára, hogy „ .. .lebecsülték a kommunisták, a párt, a munkásosztály erejét, a szocializmus hajszálgyökereit, amelyeket ez a rendszer a tömegek tudatába és szívébe eresztett. És mindenekelőtt nem számoltak a szocialista világrendszer segítségével, a nemzetközi szolidaritással, a magyar—szovjet fegyverbarátsággal ,amely együttvéve végül is döntőnek, a magyar ellenforradalom előkészítésében segédkező, azt támogató nemzetközi imperializmusnál sokkal erősebbnek bizonyult.” Ezt mutatja I71GCJ a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv. S egyben emléket állít azoknak — köztük több Pest megyei fiatalnak —, akik életüket adták a néphatalomért. Fiatalok voltak, még alig éltek, de meghaltak azért, hogy nagy dolgok szülessenek, hogy hazánkban is felépüljön az igazi emberi társadalom: a szocializmus. Gáli Sándor sági egységben problémák merülnek fel a fiatal szakmunkások beilleszkedésével is. Főleg ott, ahol nem a végzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztatják őket. A gazdaságok vezetőinek egy része nem tartja be az érvényben levő rendelkezéseket, nem biztosítja az előírt juttatásokat. Akadnak olyan termelőszövetkezetek, amelyeknél nem igénylik megfelelő számban a szakmunkások alkalmazását és ez a termelésben is érezteti hatását. Egységes tevékenység Az említett beiskolázási problémákat a Pest megyei Tanács művelődési osztályának szakmunkáscsoportja a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok vezetőinek segítségével szándékozza megoldani. A mezőgazdasági pályák vonzerejét a szülők körében, a mezőgazdasági üzemekben kifejtett széles körű propagandatevékenységgel, a szakmák részletes ismertetésével, jó példával lehet növelni. Az egységes irányítás lehetőséget ad e tevékenység koordinálására. Tudatosítani kell a fiatalokkal, hogy ma már nagyon sok üzemben — akár állattenyésztési, akár kertészeti ágazatban — higiénikus környezetben, nyolcórás munkaidőben dolgoznak. Ez a munkarend és az iparhoz hasonló munka- és életkörülmények biztosítása bizonyára növelni fogja a mezőgazdasági szakmák iránti érdeklődést. A szakmunkáscsoport arra törekszik, hogy a mezőgazda- sági üzemekkel együtt az általános iskolákban, és a szülők körében megfelelő módon ismertesse a mezőgazdasági pályák előnyeit, szépségét. Egyre több azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a száma, amelyek igénylik a szakmunkásgárda képzését, alkalmazását. Ma már a termelőszövetkezetek jelentősebb részében is reális igény a fiatal szakmunkásoknak a végzettségüknek megfelelő munkakörökbe való állítása. Szocialista mezőgazdaságunk további fejlődése elképzelhetetlen több szakmunkás alkalmazása nélkül. Körültekintő előkészítés Ez idő tájt Cegléden, Gödöllőn, Szigethalmon és Vácott a szakmunkáscsoport az intézetekkel együtt pályaválasztási kiállításokat szervez. A szakmunkásképző intézetek egységes irányítása lehetővé teszi az oktatás színvonalának emelését. A szakmunkáscsoport a megyei tanácsi munkaügyi és mező- gazdasági osztállyal közösen figyelemmel kíséri az ipari és mezőgazdasági üzemek igényeit. A pályaválasztási tanácsadó értekezleteken, amelyeken jelen vannak a megyei tanács, az üzemek és az általános iskolák képviselői, az igényeket ismertetik. Ennek megfelelően szervezik meg a pályaválasztási tanácsadó összejöveteleket a tanulókkal és a szülőkkel. Ehhez a tevékenységhez a jövőben a megyei tanács műszakmunkásképző intézetek velődésügyi osztálya és a több segítséget várnak az üzemek társadalmi és gazdasági vezetőitől. Roxin László
