Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-14 / 266. szám
1974. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK ijfíiitm Az üzemek támogatását is kérsiJ Megkezdte munkáját a megyei közművelődési bizottság Együttes ülés az áj közoktatási és ifjúságpolitikai bizottsággal Az MSZMP Közporiti Bizottságának közművelődési határozata feladatként jelölte meg a megyékben a közművelődési bizottságok szervezését, az összes érdekelt társadalmi szerv és intézmény képviselőinek részvételével. A határozat értelmében a megyei tanács legutóbbi, október 25-i ülésén bejelentették, hogy a korábbi művelődésügyi bizottság helyett életrehívták a megyei tanács közművelődési, továbbá a közoktatási és ifjúságpolitikai bizottságát. Az együttes alakulóülést tegnap tartották meg a megyei tanácson. Az ülésen részt vett Kis Jenő, a Kulturális Minisztérium közművelődési főosztályának megbízott vezetője is. Dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnök- helyettese, a két új bizottság közös elnöke a közművelődési bizottság céljairól elmondotta, hogy a közművelődési bizottság egyik fontos feladata az a koordinációs munka. A feladatok között jelölte meg azt is, hogy ez év végéig létre kell hozni a megyei közművelődési alapot, amelynek felhasználásáról a közművelődési bizottság dönt. Az alap létesítésével kapcsolatban rövidesen felhívással fordulnak a megye valamennyi termelő üzeméhez: adjanak hozzájárulást az alaphoz, amelynek célja a közművelődés fejlesztésének az eddiginél hatékonyabb támogatása. A tanácskozás második napirendi pontja annak az írásos tájékoztató jelentésnek a megvitatása volt, amely a közművelődés és ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásának szentendrei tapasztalatairól számolt be. A szentendrei Szentendre városa több új közművelődési intézménnyel gazdagodott az elmúlt évek során. Ezek közé tartozik a Ferenczy Múzeum, a Kovács Margit Kerámiagyűjtemény, valamint az Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amelynek első tájegysége már a látogatók rendelkezésére áll. Befejezéséhez közeledik a városban a megyei művelődési központ és könyvtár építése. Korszerűsítik a Parkmúzeumot, Czóbel-gyűjteményt létesítenek, amelynek épületét már megvásárolta a városi tanács. Ugyancsak megegyezés született arról, hogy a város főterén levő kereskedőház földszintjén jövőre az év végéig kialakítják a Szentendrei Szalont, amelyben a városban élő művészek alkotásait láthatja majd a közönség. Minden eddiginél sikeresebbnek bizonyult az idei Szentendrei nyár kulturális programsorozata. Az ötvenhét rendezvénynek tizenkétezer látogatója volt A mind népszerűbbé váló Teátrum előadásait mintegy hatezren keresték fel. A siker magyarázata: az idei nyári kulturális program ösz- szeállítói az eddigieknél jobban figyelembe vették a helyi igényeket, s nem csupán a városba látogatók változatos programjáról kívántak gondoskodni. A városi művelődési központ megalapozott munkájának; eredményeként tovább fejlődött a város üzemeinek kulturális tevékenysége is. A munkásművelődés elősegítése érdekében a József Attila Művelődési Központ havonta találkozót rendezett az azonos nevű szocialista brigádok részére. Ugyancsak a művelődési központ szervezésében került sor három város: Esztergom, Vác és Szentendre szocialista brigádjainak találkozójára. A munkát segíti a városi könyvtár is: bibliográfiát készített a szocialista brigádok használatára, a kulturális vállalások tartalmasabbá tétele érdekében. A pályakezdő fiatalokért Kedvelő fejlődés tapasztalható — állapíthatja meg az írásos jelentés — a Szentendrén élő fiatalok politikai világnézeti nevelésében, általános műveltségük emelésében, kulturált szórakozási lehetőségeik biztosításában, élet- és munkakörülményeik javulásában. A tanácsi lakások több mint húsz százalékát fiatalok kapják. A Vasvári Pál úton épülő lakótelep 165 lakását kilencven százalékban fiatalok építik. A Felszabadulás téri telep lakásainak is több mint a húsz százaléka fiataloknak ad majd otthont. Az elmúlt öt esztendőben tizenöt fiatal pedagógus jutott lakáshoz Szentendrén. A pályakezdő pedagógusok és óvónők lakásgondjának megoldása érdekében tizenöt szolgálati lakóhelyet alakítottak ki. Annak ellenére, hogy az elmúlt három esztendő során újabb kétszáz gyermek óvodai elhelyezése vált lehetővé, ez még mindig kevés, a meglevő óvodákban is nagy a zsúfoltság. Nem jobb a helyzet a város iskoláiban sem. Az írásos jelentéssel kapcsolatban feltett kérdésekre Ma- rosvölgyi Lajos, a városi tanács elnöke válaszolt. A többi között elmondotta, hogy a megyei művelődési központ átadása után a jelenlegi művelődési központból ifjúsági és úttörőházat alakítani ki. Arról is örömmel számolt be, hogy a város mintegy száz pedagógusából mindössze négy óvónő és egy tanítónő nem rendelkezik képesítéssel. A négy óvónő közül is kettő már az idén diplomát szerez, a képesítés nélküli tanítónő pedig előfelvételt nyert a főiskolán. Gond viszont: az elmúlt tanévben az iskolaköteles gyerekeknek mindössze nyolcvanöt százaléka végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. A pedagógusok életviszonyainak javítása Megvitatták az ülésen a pedagógusok élet- és munkakörülményeiről szóló határozat végrehajtását is. Eszerint mind nagyobb számban részesülnek a tanácsi építésű lakásokból a letelepedni szándékozó pedagógusok. A nagykátai járásban nyolc pedagógus házaspár és öt pedagógus, Nagykőrösön tizenöt fiatal pedagógus házaspár, Százhalombattán pedig tíz pedagógus jutott lakáshoz. Ezenkívül évente százhúsz pedagógus kap kedvezményes lakás- építési kölcsönt. Az idén először tizenhat pedagógus kapott kiemelt öszegű — 200 ezer forintos kölcsönt. Ugyancsak első ízben osztották ki a megyei tanács végrehajtó bizottsága által alapított Arany János pedagógiai díjat A könyvtárak fejlesztéséről szóló határozat kapcsán a tájékoztató megállapítja: bár az elmúlt tíz esztendőben jelentősen fejlődtek a megye könyvtárai, az ellátottság minden erőfeszítés ellenére jóval az országos átlag alatti. Nagyobb előbbrelépésre 1975-ben lehet számítani, amikor a tanácsi köyvtárak könyvbeszerzésére egymillió, a könyvtárak felszerelésére szintén egymillió, könyvtárosi állások létesítésére százötvenezer, az iskolai könyvtárak fejlesztésére pedig négyszázezer forintot fordítanak. P. P. A «*« ~ ^ JOVO UtlO a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben Termelőszövetkezeteink túlnyomó többsége közepes és jó adottságok között gazdálkodik, s termelésük gyors ütemben, kielégítően fejlődik. A közös gazdaságok csaknem egyhar- mada azonban rossz termőképességű, kedvezőtlen domborzatú földeken működik, ahol esetenként még a munkaerő is több annál, mint amennyi ezekből a földekből átlagos színvonalon meg tudna élni. Helyenként a hozzá nem* értő vezetés, a munkaképes korú dolgozók vagy éppen a szak- munkaerő hiánya nehezíti a helyzetet. A munka tó irányai A párt vezető szervei még a nyáron foglalkoztak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetével és állást foglaltak a tennivalókról. A kormány most intézkedéseket dolgozott ki, amelyek alapján megindulhat a programkészítő munka az érintett megyékben és termelőszövetkezetekben. Aí első és leglényegesebb tennivaló az adottságok és a kialakult helyzet reális, teljes körű felmérése. Mivel ez megyénként, sőt megyéken belül tájkörzetként is eltérő, ezért a helyi szervekre hárul a fejlesztés konkrét céljainak és ütemezésének a kialakítása. A központi szervek és intézmények minden tőlük telhető segítséget megadnak ehhez, amit a megyék bizonyára igényelni is fognak. A központi döntések alapján a munka fő irányai máris kijelölhetők. Ilyen mindenekelőtt az, hogy népgazdaságunkban az elkövetkező években nemcsak több, hanem hatékonyabban előállított élelmiszerre, mezőgazdasági eredetű nyersanyagra van szükség. Az élet által támasztott új követelmény tehát a szövekezeti gazdálkodással szemben is — és ez egyaránt érvényes a kedvezőtlen adottságú nagyüzemekre — a több termeléssel egy időben a gazdaságosság fokozása. A kiegyensúlyozott élelmiszertermelés és -ellátás pedig megfelelő alapot ad ahhoz. hogy a gazdaságtalan termelést a mezőgazdaságban is fokozatosan visszaszorítsuk. Korábban — a termelés alacsonyabb színvonalán — elkerülhetetlen volt, hogy a helyi ellátás számára a kedvezőtlen adottságú vidékeken is lehetőleg minden alapvető élelmiszert megtermeljenek, sőt ezekből még a központi árualapokhoz is hozzájáruljanak. Ebben az időben a mezőgazda- sági termelésben is a mennyiségi követelmény volt az első, de hogy ez mibe kerül, csak másodlagos szempont lehetett. Ez a kedvezőtlen adottságú vidékeken a termelés szétaprózásához és egyúttal kisebb hozamot adó, gazdaságtalan termeléshez vezetett. Fejlődésünk mai szintjén már változtathatunk ezen. Célul tűzhetjük ki, hogy minden nagyüzemben olyan élelmiszereket termeljenek, amelyek ott termelékenyen, gazdaságosan előállíthatok. A helyi lehetőségeket jói hasznosítva Mindebből világosan kirajzolódik a kedvezőtlen adottságú vidékek élelmiszer-termelésének fejlesztési iránya: az adottságnak nem megfelelő gazdaságtalan termelés fokozatos felváltása a helyi adottságokat jól hasznosító, a helyi erőforrásokat minél jobban kiaknázó gazdaságos élelmiszer- termeléssel. Az előállításra megfelelő termékek választéka természetesen változó lesz: az egyik vidéken a juh és a húsmarha, máshol valamilyen gyümölcs vagy zöldségféle, de lesz olyan hely is, ahol csak a legelősítés, erdősítés segít. Az is egészen világos, hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gazdaságos termelésének kialakítását nem mindenáron, hanem csakis a népgazdaság erőforrásaival és a jobb adottságú nagyüzemek fejlesztésével összehangoltan lehet megvalósítani. Komplex fejlesztési programokat Pártunk politikájának határozott törekvése, hogy nem valamiféle szociális segélyezés útján, hanem a gazdálkodás rendbetételével, a lehetőségeken alapuló fejlesztésével mozdítsa ki mai állapotukból a kedvezőtlen adottságú termeTanácsíiázáról tanácsházára a társközségben (2) Ésszerűen, a helyi körülményeknek megfelelően A közös tanácsok Pest megyében négy ütemben jöttek létre. 1966-ban egy (Budajenő —Telki), 1969-ben hét, 1970- ben tizenhét, 1973-ban pedig hét közös tanács alakult. A felterjesztett kérelmeknek megfelelően éppen a közelmúltban hozta meg a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 34/1974. számú határozatát, amely szerint — miként arról már hírt adtunk — 1975. január 1-től közös tanácsot alkot Űjhartyán székhellyel Űj- hartyán és Újlengyel, Bag székhellyel Bag és Hévíz- györk, Valkó székhellyel Val- kó, Vácszentlászló és Zsám- bok, Ácsa székhellyel Ácsa, Csővár, Galgagyörk és Püspökhatvan, Váchartyán székhellyel Váchartyán, Kisnéme- di és Püspökszilágy. De maradjunk a jelenlegi helyzetnél. Jelenleg nagyközségi és községi tanácsaink 19 százaléka közös tanács, és a hozzájuk tartozó településeken a nem városi népesség 19,5 százaléka, megközelítően 150 ezer ember lakik. Körülbelül az egyharmaduk a társközségekben él. A közös tanácsok a járások között egyenlőtlenül oszlanak meg. Információ, „első kézből" — A legtöbb közös tanács — tíz — jelenleg a váci járásban működik — mondja dr. Rissanek Klára, a járási hivatal elnökhelyettese, és egy táblázatot mutat. Abból kitűnik, hogy Vámos- mikola—Tésa—Perőcsény kivételével valamennyinél keikét község alkot egy közös tanácsot, négy-négy a múlt év áprilisa, a többi 1969, illetve 1970 óta. Hat közös tanácsnál a társult községek lakosságának száma között aránytalanul nagy az eltérés. A másfél ezer lakosú Ácsával a 800 lakosú Csővár, a 3200 lakosú Örbottyánnal a 800 lakosú Csornád, a megközelítően háromezer lakosú Szobbal a 650 lakosú Ipolydamásd, a több mint 3000 lakosú Sződdel a 930 lakosú Vácduka, az 1200 lakosú Letkéssel a 440 lakosú Ipolytölgyes, az 1800 lakosú Vámosmikolával a 300 lakosú Tésa és a 950 lakosú Perőcsény társult (1970-es népszámlálási adatok). — A váci járásban valamennyi társközségben úgynevezett kihelyezett ügyfélszolgálat működik, kihelyezett ügyintézés van — mondja a járási hivatal elnökhelyettese. — Mindennap a tanács másmás ügyintézője tart fogadónapot, ez biztosítja az állampolgárok ügyeinek helyben történő, gyors és szakszerű intézését. Hetente tartanak fogadónapot, - egymással felváltva, a tanács vezetői is, „első kézből” ismerik tehát'a társközség gondjait is, és rendszeres, közvetlen a kapcsolatuk a lakossággal és a társadalmi szervekkel. Tanácsi kirendeltségek A gödöllői járás jelenlegi négy közös tanácsa közül háromnál a társközségben úgynevezett tanáqsi kirendeltség, egynél pedig kihelyezett ügyfélszolgálat van. Jósvai Lajos, a gödöllői járási hivatal elnökhelyettese a megyei tanácsülés tavaszi vitájában felszólalt. Akkor is hangsúlyozta és hangsúlyozza most is: nem érdemel vitát az, hogy — általánosságban — melyik forma a jobb, a kihelyezett ügyintézési vagy a tanácsi kirendeltségi; mindig a helyi sajátosságok — a többi között a társközségek nagysága, lélekszáma —, a helyi gyakorlat döntheti el ezt. A gödöllői járás erre jó példa. A mintegy kétezer lakosú Galgamácsával közös tanácsot alkotó, 960 lélekszámú Váceg- resen és a 470 lélekszámú Váckisújfalun bevált forma a kihelyezett ügyintézés. Ugyanakkor bevált forma a tanácsi kirendeltség az aszódi (6 ezer) közös tanácshoz tartozó, egyenként mintegy 2 ezer lakost számláló Domonyban, Ik- ladon; vagy még inkább a kis- tarcsaj (7 ezer) közös tanácshoz tartozó 5 ezer lélekszámú (!) Kerepesen. — A tanácsi kirendeltségen egy állandóan ott levő tanácsi dolgozó, a kirendeltségvezető intézi a társközség lakosságának mindennapi ügyeit — mondja Jósvai Lajos. — A kirendeltségvezető tehát a közös tanács és a társközség lakossága közötti kapcsolat egyik fontos láncszeme. Kétségtelen — az előbbiekből következik —, hogy a kirendeltségvezető nagy gyakorlattal bíró, sokoldalú, magasan kvalifikált tanácsi dolgozó kell, hogy legyen. A nevében is benne van: a kirendeltségve- ,zető az — vezető. Ott él a községben, és a feladatai közé kell tartozzon a község egész életének figyelemmel kísérése, a művelődési házban folyó élettől az áruellátásig és az árellenőrzésig sok minden. Vegyük például Kistarcsát— Kerepest. Kerepes a hozzá tartozó Szilasligettel együtt csaknem ötezres lakosú nagyközség, nagy község a szó fizikai értelmében is. Bár társközség, de élénk a politikai, társadalmi élete, hagyománya van a jó értelmű lokálpatriotizmusnak. Ugyanezt el lehet mondani a székhelyközségről, Kistarcsáról is. A kerepesi kirendeltségvezető léte ugyan nem mentesítheti a közös tanács vezetőit attól, hogy a két nagy település mindmegannyi társadalmi, gazdasági szervével szinte naprakész kapcsolatot tartsanak, de kétségtelen, hogy a kirendeltségvezető ebben a munkában is sokat segíthet. Kettős kötődés Márpedig — ezt ugyan nem mondta ki így Jósvai Lajos, de a fentiekből logikusan következik — a kettős kötődésből, a szorosabb, sokoldalúbb együttműködésből hátrány még soha nem származott. Deregán Gábor lőszövetkezeteket. A fő cél tehát a gazdaságos termelés kialakítása, amelynek bázisán a személyi jövedelmek is arányosan emelkedhetnek, javulhat az ott dolgozók életszínvonala. Korábban nem egy megyében készültek már fejlesztési programok a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetének megváltoztatására. Ezek megvalósításával születtek eredmények, gyökeres változás azonban kevés helyen következett be. Ennek több oka is volt. A korábbi programok egyik legszembetűnőbb fogyatékossága a komplexitás hiánya volt. A legtöbb fejlesztési elgondolás elszigetelten, egy-egy gazdaság helyzetéből, adottságából és lehetőségéből indult ki. A tervezők rendszerint egyenként egy-egy termelőszövetkezet keretei között maradva igyekeztek megoldást keresni, ahelyett, hogy nagyobb körzetek adottságaiból, lehetőségeiből kiindulva, nagyobb összefüggő területek — egész tájkörzetek — átfogó (mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet, szolgáltatást, infrastruktúrát egyaránt felölelő) fejlesztésébe illesztették volna az elgondolásokat. Részben a komplexitás hiányával magyarázható a korábbi tervek nagy beruházás- igénye is, amely gyakran irreális volt. Mindebből le kell vonnunk a tanulságokat. A helyi adottságokkal és népgazdasági forrásokkal reálisan számoló, egy-egy tájkörzet átfogó fejlesztésébe jól illeszkedő komplex fejlesztési koncepciók és programok készüljenek, mégpedig olyan ütemezésben, ahogy azok az ötödik ötéves tervben, és azt követően' megvalósíthatók legyenek. E programok mezőgazdasági termelést érintő részében az érdekelt gazdaságok termelés fejlesztésének irányát és annak feltételeit, a nem mezőgazda- sági tevékenységgel összefüggő részében pedig a kapcsolódó fejlesztési, foglalkoztatási feladatokat tartalmazzák. A megyei szervek által kidolgozott komplex fejlesztési programok képezik az üzemfejlesztési tervek alapját, amelyek elkészítése az üzemi vezetők feladata. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek fejlesztését szolgáló gazdasági ösztpnzők az ötödik ötéves terv szabályozó rendszerének szerves részeként, csak a következő esztendőben kerülnek részletes kimunkálásra. Állami támogatással és óntevékenységgel A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek továbbra is megkülönböztetett állami támogatásban részesülnek, amelynek fő formái a rosszabb adottságok miatti nagyobb költségeket ellensúlyozó ár- kiegészítés és a gazdaságos termelés kialakítását segítő fejlesztési hozzájárulás. Átmenetileg fennmarad a jövedelemkiegészítő állami támogatás is, ennek szerepe azonban fokozatosan csökken. A szociálpolitikai célú támogatás helyébe fokozatosan a termelés fejlesztését szolgáló támogatás lép. Mindezt kiegészítik azok az adó és egyéb fejlesztési célú kedvezmények is, amelyek egy része az eddigi gyakorlatból jól ismert. Fontos követelmény lesz azonban a következő években, hogy állami támogatás csakis a nép- gazdasági célokkal összehangoltan folytatott termeléshez, továbbá a népgazdasági és területi fejlesztési programokba illeszkedő koncepció megvalósításához nyújtható. A jó hagyományokat és tapasztalatokat felhasználva célszerű felkarolni az olyan kezdeményezéseket, amelyek eredményeként egy-egy „erős” gazdaság rendszeresen segíti a „gyengébbet”. A termelési és gazdasági célok jobb megvalósítása érdekében célszerű elősegíteni a gazdaságok egyesülését is, betartva a törvényes előírásokat, elkerülve a formális és öncélú összevonásokeit DR. CSIZMADIA ERNŐ, az MSZMP gazdaságpolitikai osztályának h. vezetője
