Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-14 / 266. szám

rm MEGYEI 2 1974. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Várna — DÍVSZ Alapmotívum Várna, a DÍVSZ kilencedik kongresszusának színhelye im­már negyedik napja ad ott­hont öt földrész haladó ifjú­sága képviselőinek. A kong­resszuson elhangzó felszólalá­sok alapmotívuma: a mai if­júság felelős a jövő békéjé­nek megteremtéséért, és e cé­lért folyó harcban nem lehet az egység akadálya az, hogy a különböző haladó ifjúsági szervezetek más-más politikai színezetet képviselnek, külön­féle vallási vagy ideológiai meggyőződést vallanak. A be­szédek alapján egyébként már­is bizonyosra vehető, hogy a DÍVSZ határozatot hoz a 11. világifjúsági találkozó Havan­nában történő megrendezésé­nek támogatására. Quito VLAGYIVOSZTOK Tíz nap múlva kezdőik a szovjet-amerikai vezetők találkozója Az APN szovjet sajtóügy­nökség Vlagyivosztokba kül­dött tudósítója jelenti: Tíz nap múlva újabb hely- lyel — Vlagyivosztok környé­kével — bővül a szovjet és az amerikai vezetők találkozói színhelyének listája. A már Vlagyivosztokban tartózkodó szovjet és ameri­kai kormányszakértők az utol­só előkészületeknél tartanak. A csúcstalálkozó közeledését sok minden jelzi. Vlagyivosz­tok külvárosában egy kevésbé forgalmas műúton szorgalma­san gyakorolnak a díszkísére­tet adó motorkerékpáros rend­őrök. A félmilliós város és környékének lakossága mind nagyobb érdeklődést tanúsít az Egyesült Államokból érkező hírek iránt. Nem feledkeztek meg az újságírókról sem. Kényelme­sen berendezett sajtóközpont várja őket, és már működik a bár is, amely napról napra népesebb. Ke?cf--Bsyugati konferencia Zárt jellegű tanácskozással folytatódott szerdán Bécsben a 15 ország részvételével ked­den este megnyílt ötnapos konferencia a kelet—hyugati együttműködés lehetőségeiről. Ezúttal már sokkal többről van szó, mint csupán kereske­delmi és ipari kooperációk fejlesztéséről, hiszen az első­sorban a Szovjetunió és a szo­cialista országok következetes politikájának eredményeként megváltozott nemzetközi hely­zet szélesebb együttműködésre nyújt lehetőségeket. ENSZ Dél-Afrika nem vehet részt a 29. ülésszak további munkájában AÁSZ-finálé Az ecuadori fővárosban ma­gyar idő szerint szerdán haj­nali egy órakor hivatalosan is véget ért az Amerikai Álla­mok Szervezete (AÁSZ) kül­ügyminisztereinek tanácskozá­sa, amelynek egyetlen napi­rendi pontja a kubai blokád feloldásának kérdése volt. Mint már jelentettük, a kedd esti szavazáson a szankciók megszüntetését 12 ország tá­mogatta, három ellenezte, ha­tan pedig tartózkodást jelen­tettek be. Ily módon, noha a 21 állam többsége ellene van — kétharmados többség híján —, a Kuba elleni szankciók to­vábbra is érvényben marad­nak. a kubai kérdés nem lesz meg­osztó tényező”. Az első hírmagyarázatok arra mutatnak rá, hogy az Egyesült Államoknak nem is volt más választása, mint „a csendes amerikai” szerepét játszani, tartózkodni a szava­zásból. Azt a kockázatot nem vállalhatta, hogy ellenszava­zatával szembekerüljön a nagy többséggel. Az Ultimas Noticias című quitói lap hangsúlyozza: „A tanácskozás bebizonyította, hogy a kubai kérdésnek az AÁSZ archívumában a helye. Ügy rendi leg is, a valóságban is”. Az ENSZ közgyűlésié a Dél- afrikai Köztársaság fajüldöző rendszerétől megvonta azt a jogot, hogy részt vegyen a 29. ülésszák munkájában. Az er­re vonatkozó határozatot ked­den fogadták el 91 szavazat­tal 22 ellenében és 19 tartóz­kodás mellett. A nyugati or­szágok többsége a határozat ellen szavazott. A szocialista államok és az el nem kötelezett országok a határozat mellett foglaltak ál­lást, hangsúlyozva, hogy a faj­üldöző politikát folytató Dél­afrikai Köztársaság durván megsérti az ENSZ alapokmá­nyát és az emberi jogokról szóló általános nyilatkozatot. A közgyűlésen elfogadott ha­tározat nyitva hagyja Dél- Afrika ENSZ-tagságának kér­dését. Mint emlékezetes októ­ber 30-án a Biztonsági Ta­nácsban az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág megvétózta az afrikai or­szágoknak azt a határozati ja­vaslatát, hogy a fajüldöző del- afrikai rezsimet zárják ki az ENSZ-ből. A Dél-afrikai Köztársaság szerdán — miután az ENSZ- közgyűlés felfüggesztette rész­vételét az ülésszak munkájá­ban — „sürgős konzultációra” hazarendelte ENSZ-nagyköve- tét. Egyelőre azonban New Yorkban marad Dél-Afrika ál­landó ENSZ-missziójának sze­mélyzete. Az intézkedést bejelentve Vorster miniszterelnök közöl­te, hogy országa felfüggeszti a világszervezet költségvetéséhez való hozzájárulását. E^SSZ — palesztin vita A szavazás után nagy érdek­lődés előzte meg az Egyesült Államok képviselőjének fel­szólalását. Robert Ingersoll külügyminiszter-helyettes el­ismerte, hogy a tagállamok többsége a szankciók feloldása mellett foglalt állást. „Mi nem szavaztunk ellene. És nem is dolgoztunk a szank­ciók megszüntetését szorgal­mazó javaslat ellen. Az Egye­sült Államok kormánya még nem látja érettnek az időt ar­ra, hogy hatálytalanítsák a tíz évvel ezelőtti döntést — — mondotta Ingersoll, majd annak a véleményének adott hangot, hogy „a kubai ügy to­vábbra is beárnyékolja az amerikaközi kapcsolatokat”. Végezetül hangsúlyozta: „Az USA várja azt a napot, amikor A Radio Quito szerda reg­geli hírmagyarázata rámuta­tott: „A nehéz napok csak ez­után következnek. Valahogy meg kell menteni az AÁSZ csúnyán megtépázott tekinté­lyét. Erre a gyökeres reform az egyetlen orvosság:” A Ra­dio Progresso megállapította: „A szavazatok is azt igazolják, hogy a tagállamok többsége Kuba mellett áll. Castro ismét csatát nyert” Elnéptelenedtek a törvény­hozási palotának az értekezlet színhelyéül szolgált termei, de annál zajosabbak -a quitói ut­cák. Rendőrkordonokkal kö­rülvett tüntető csoportok röp­cédulákat szórnak, amelyeken árulással, a latin-amerikai né­pek méltósága elleni bűntény­nyel vádolják az AÁSZ-t, amiért hivatalosan nem oldot­ta fel a kubai blokádot. (Folytatás az 1. oldalról) remtésére szólított fel, amely­ben keresztények, zsidók és mohamedánok egyenlőségben, testvériségben és igazságosság­ban élhetnek. Hangsúlyozta, hogy a Palesztinái forradalom semmiképp nem tekinti a zsi­dókat ellenségnek, és nem tá­maszkodik faji vagy vallási alapokra.. Arafat elítélően nyilatkozott az arra irányuló kísérletekről, hogy a Palesztinái forradalmat terrorizmusnak állítsák be. Hangsúlyozta, hogy népe invá­zió, megszállás és gyarmatosí­tás áldozata. Élesen elítelte az izraeli terrorizmust, amelynek során az palesztinaiak ezreit mészárolták le és más agresz- szív akcióikat indítottak szom­szédos arab országok ellen. Felkérte az amerikai népet, hogy legyen baráti az arab vi­lághoz és eredményesebb kap­csolatokat létesítsen vele. Hírügynökségek rámutat­nak: az ENSZ történetében először fordult elő, hogy nem kormányszervezet tagját meghívták, vegyen részt ple­náris ülés vitájában. Az' ENSZ-közgyűlés, miután meghallgatta Jasszer Arafat- nak, a PFSZ VB elnökének felszólalását, szerda estére, kö­zép-európai i<Jő szerint 21.30 órára halasztotta a Palesztinái ' kérdés vitájának folytatását. Bálázott a kit szakszervezeti küldöttség A .áiogaiás ól közös közlemény ', adtak ki A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) meghívásara Lionel Murray főtitkár vezeté­sével november 8—13. között látogatást tett hazánkban a Brit Szakszervezetek Szövetsé­ge (TUC) főtanácsának öttagú küldöttsége — közli a látoga­tásról kiadott közös közlemény. A küldöttség magyarországi tartózkodása során megbeszé­léseket folytatott a SZOT és a szakmai szervezetek képvise­lőivel. A megbeszéléseket ma­gyar részről Gáspár Sándor fő­titkár vezette. A küldöttség tagjai tájékoz­tatták egymást országuk ipari, gazdasági, társadalmi helyzeté­nek legfontosabb kérdéseiről, elsősorban a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, vala­mint véleményt cseréltek a nemzetközi szakszervezeti moz­galom időszerű kérdéseiről. A brit szakszervezeti kül­döttség elismeréssel szólt a ma­gyar dolgozóknak az elmúlt év­tizedek során az élet különböző területein elért eredményeiről. Nagyra értékelte azt a tevé­kenységet, melyet a dolgozók és szakszervezeteik hazájuk, a szocialista társadalom fejlődé­séért, a társadalmi haladásért, a dolgozók érdekvédelméért, Európa biztonságáért, a világ­békéért, a dolgozók nemzetközi összefogásáért fejtenek ki. A magyar küldöttség nagyra­becsülését fejezte ki a TUC­nak és főtanácsának, a brit szakszervezeti mozgalomnak azon erőfeszítéseiért, amelyet Nagy-Britannia dolgozói gazda­sági, társadalmi érdekeinek vé­delméért és felemelkedéséért folytat. Azért a tevékenységért, amelyet a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalom, a különböző társadalmi rendszerben dolgo­zó szakszervezetek kapcsolatai és együttműködése kialakításá­ért és továbbfejlesztése érdeké­ben tesz. A két küldöttség egyetértett abban, hogy fejlesztik a ma­gyar és a brit szakszervezetek közötti kétoldalú kapcsolatokat egymás munkájának és tapasz­talatainak megismerése érde­kében, mert' ezek felhasználá­sa mindkét ország dolgozóinak javát szolgálja. A TUC és a SZOT képviselői­nek megbeszélései baráti lég­körben zajlottak le. A TUC küldöttségét magyar- országi látogatása során fogad­ta Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt KB else, titkára. A fogadáson jelen volt Gáspár Sándor, a SZOT főtitká­ra és Timrner József, a SZOT titkára. A küldöttség magyarországi tartózkodása során ipari, me­zőgazdasági és kulturális intéz­ményekbe is ellátogatott. ★ A küldöttség szerdán eluta­zott hazánkból. Brüsszel — EGK Marod a jelenlegi helyzet... A Közös Piac miniszteri ta­nácsa Brüsszelben kedd esti ülésén úgy döntött, hogy a tag­államok 1975. január í. után a jelenlegi helyzetnek megfe­lelően fenntarthatják kétolda­lú kereskedelmi kapcsolataikat az úgynevezett „állami keres­kedelmet folytató” országok­kal, vagyis a szocialista orszá­gokkal. Mint ismeretes, az EGK ko­rábbi döntései alapján ettől az időponttól kezdve nem érvé­nyesek a közös piaci tagálla­mok és a szocialista országok között korábban megkötött kétoldalú kereskedelmi egyez­mények. A tagállamoknak az EGK közös kereskedelempoli­tikája kialakításáig módjukban van a kétoldalú kereskedelmi forgalomban bizonyos változ­tatásokat eszközölni akár a be­hozatali kvóták módosítására, akár egyes termékek forgal­mának felszabadítására, azon­ban ehhez konzultációt kell folytatniuk az EGK többi tag­államával. A miniszteri tanács ülésén a kilencek elhatározták, hogy bővítik az EGK gazdasági kap­csolatait Portugáliával. A por­tugál kormány az EGK úgy­nevezett európai beruházási bankjához segélyért folyamo­dott. A miniszterek most, po­litikai meggondolásokból, úgy döntöttek, hogy az EGK igyek­szik teljesíteni Lisszabon kéré­seit. A tanács ülésén megállapo­dás jött létre az úgynevezett általános preferenciarendszer jövő évi alkalmazásáról is. A rendszer mindenekelőtt a kö­zösségen kívül álló és azzal nem társult országok termé­keire vonatkozik. Az EGK a behozatali korlátozásainak jó részét továbbra is fenntartja. Görögország — választás előtt Dimokratia! Dimokratia! Idestova négy hónapja, hogy — július 23-án — megbukott a görög katonai junta, s Konstantin Karamanlisz vezetésével pol­gári kormány alakult. A „civil adminisztráció” e rövid idő alatt is igen sokat tett azért, hogy a fasiszta szellemű junta hét és fél éves uralma alatt felhalmozott kül- és belpolitikai feszültsége­ket feloldja. Megtörténtek az első lépések a demokrácia felé vezető úton. A Karamanlisz-kormány most választásokra készül, hogy a hatmillió görög választópolgár voksai alapján legalizálja az új politikai irányvonalat. A november 17-i, vasárnapi választások előestéjén, a pártok politikai csatározásainak utolsó szakaszá­ban görög földön járva íródtak ezek a jegyzetek. Robog az autóbusz Athénből Delfi felé, a nemrég kiépített jó minőségű autóúton. Kis falvakon, városkákon hala­dunk át. A térkép és az úti­könyv szerint valamennyiben, érdemes lenne megállni, hi­szen mindegyikben megtalál­ható a klasszikus görög műit valamely emléke. Théba, any- nyi nagyszerű, drámai alkotás cselekményének színhelye, egy egész mondakör központja, most csendesen szunyókál a déli napsütés még november­ben is bágyasztó sugarai alatt Levádiában ma is csörgedezik a mondák két forrása, a Mne- moszüné, az emlékezés, s a Létbe, a feledés vize. Ara- chovában pedig, a Parnasz- szosz hegy tövében, felnyer­gelt szamarak és öszvérek várják a turistákat, hogy fel­kapaszkodj anak velük a két és fél ezer méteres csúcsra, a múzsák szent hegyére. S itt az a hármas úttalálkozás, ahol Oidiposz, a Pamasszosz felől jövet, egy idős emberrel ta­lálkozott, s vele összeszólal­kozva, megölte. Mint utóbb '«derült, ez az ember a saját aipja volt, s ezzel a végzet iszonyú csapásainak egész so­rozatát indította ed a mit sem sejtő Dagadtlábú (oidiposz ezt jelenti görögül). Történelmet, mitológiát, mondát, művészetet, irodal­mat hordoz szinte maga a le­vegő is ezen a dúsan termő, csodálatosan harmonikus, ma is fenségesen nyugodt tájon. De ahogyan áthaladunk a ka­nyargós út mentén, a mere­dek hegyoldalak köveire ta- padtan épült települések szűk utcác&káin, a múltba harsogó erővel szól bele a ma. Transz­parensek, plakátok, hatalmas­ra nagyított fényképek, hang­szórók — még így, a buszból is érzékelhető az a választási küzdelem, amely e napokban betölti egész Görögországot. S ha az utas kiszáll a lég­kondicionált autóbusz kényel­mes üléséből, és lelép a sok vérrel és küzdelemmel öntö- zött-megszentelt görög föld­re, azonnal közvetlen kontak­tusba kerül talán akaratlanul is ezzel a néha nem kis csinnadrattával vívott kam­pánnyal. — Ne csodálja, uram! — mondotta Levádiában, a to- vábbindulásra várakozva, egy jólöltözött férfi a kis kávézó­ban. ahova egy törökösen (bo­csánat: görögösen) főzött, erős kávéra betértem. — Tudja, mikor volt itt utoljára vá­lasztás? Akkor, amikor a mostani miniszterelnök, Ka­ramanlisz lemondott, önkéntes száműzetésbe ment, s utána Papandreu került a helyére. Mármint az idősebb, azóta el­hunyt Papandreu, a mostani ■pártvezér, a Pánhellén Szo­cialista Mozgalom vezetője, Andreasz Papandreu apja. És ez 1963-ban volt! Az 1967. áp­rilis 21-én puccsal hatalomra került katonai junta, az „ez­redesek kormánya” nemcsak hogy választásokat nem írt ki, hanem gyakorlatilag megszün­tette a pártok tevékenységét is, noha papíron léteztek kü­lönböző pártok. Ezek után olyan ez a mostani választás, mint amikor a hosszú ideig fűtött kazánból hirtelen ki­törhet a gőz. Beszélgetésünkbe azonnal beleszóltak a kávézó -többi vendégei. — Maga könnyen beszél — mondta egy idősebb férfi a jólöltözött úrnak. — Maga Karamanlisz és pártja, az Új demokrácia híve. De még Arisztotolu úr, a kávézó tulajdonosa is előnyös hely­zetben van, mert ő meg a Karamanlisz kormányból nemrég kivált külügyminisz­ter, Mavrosz mellé s az általa vezetett Centrum Unió — Új erők zászlaja alá állt. De mi, akik az Egyesült Baloldal hí­vei vagyunk, mit tegyünk? Tudja azt ön, uram — fordult hozzám —, hogy a kommunis­ta párt huszonhét évi illegali­tás után csak szeptember 23 a óta nyerte vissza legalitását? Ez ugyan nagyszerű dolog, mint ahogyan nagyszerű, hogy megszűntek a koncentrációs táborok, s hogy nem üldözik a baloldaliakat, meg hogy új­ságjaink, folyóirataink jelen­nek meg. De hát ilyen rövid idő alatt az Egyesült Baloldal — melyhez hozzászámítom magunkat, az EDA, az Egye­sült Demokratikus Baloldali Párt tagjait, a Florakisz ve­zette kommunistákat meg a Parasztpártot — egyáltalán nem tudott olyan erővel fel­készülni a választási harcra, s közben a pártok legális egy­ségeinek szervezésére, mint a tapasztaltabb, nagyobb hagyo­mányokkal rendelkező polgá­ri pártok. Főleg a kommunis­ták kerültek így nehéz hely­zetbe. — Talán ezért is sürgette Karamanlisz miniszterelnök a választások mielőbbi megtar­tását — vetem közbe. Óriási hangzavar támad, egymás kö­zött szapora görög szóval vi­tatják meg a dolgot, majd egy fiatalember — azt mondja, ő a Papandreu féle párt híve — így foglalja össze a kis szócsa­tát: — Pontosan ezt mondjuk mi is! Az említett pártok ad­ják a választásokon induló kö­zel harminc párt ténylegesen versenyképes négyesfogatát. De Karamanlisz és Mavrosz polgári pártjai — az előbb em­lített okoknál fogva is — előnyben vannak, s a válasz­tási szisztéma is olyan, hogy nekik kedvez. Sokat emlegetik a „dimokratia” (demokrácia) szót, de ezt ők elsősorban a polgárság számára akarják biztosítani. Ez pedig nem az a demokrácia, amelyet mi, vagy az Egyesült Baloldal akarunk. Mi a tömegekre támaszkodó, az ö érdeküket szem előtt tar­tó, igazi népuralmat akarjuk. — Fiatalember — mondta a jólöltözött úr —, maga túl­ságosan sokat kíván, és túlsá­gosan hamar! Négy hónappal ezelőtt ennek a mostani esz­mecserének a puszta létrejötte is elképzelhetetlen volt, vagy ha igen, másnap mindnyájan mentünk. volna valamelyik koncentrációs táborba. Mit akar hát? A demokrácia nem azonos a forradalommal, s ezt maguk folyton elfelejtik. — Talán inkább maguk fe­lejtik el! — kiáltotta az idő­sebb férfi. Űjabb görög nyelvű szócsata indult meg, de ennek már nem várhattam ki a végét A busz­sofőr beszólt: — Indulunk to­vább, tessék beszállni! Míg a busz felé mentünk, megkér­deztem: — Maga melyik párt vagy pártok győzelmét tippeli? Rámnézett, aztán ravaszkásan hunyorogva ezt mondta: — Most úgyis Delfibe, a híres jóshelyre megyünk. Kérdezze meg ott, a jövendöléseket mon­dó Szibilla papnő sziklájá­nál ... Takács István (Következik: Istenek és em­berek) Mavrosz, a külügyminiszteri tárcáról pártja, a Centrum Unió—Dj Erők minél hathatósabb vezetése érdekében lemondott politikus az athé­ni Omonia téren szinte egyeduralkodóként foglalta el transzparenseivel, fotóival és hangszóróival a házak homlokzatát. A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents