Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-13 / 265. szám

t 1974. NOVEMBER 13., SZERDA Változatlan arányok Igaz-e, hogy megoldódott a Csepel Autógyár jövőjének gondja, mert „nagy üzletet’ kötött a svéd Volvo konszern­nel? A kérdést szakmabeliek tették fel, a Volán 1. sz. Vál­lalata ceglédi főnökségének néhány fiatal gépkocsivezető­je, akikkel a többi között ar­ról is beszélgettünk, az autó- buszgyártás mellett van-e hol­napja a hazai tehergépjármű­termelésnek? Vonzódásuk a Csepel-kocsikhoz azzal magya­rázható, hogy ilyeneken tanul­tak, s ahogy az első szerelem­re, úgy az első, volán mögött megtett kilométerekre is éle­sen emlékszik az ember. Ezért kissé csalódottan hallották, hogy e jövő gondja nem oldó­dik meg ilyen könnyen, s a . „nagy üzlet” korántsem ját­szik lényeges szerepet a gyár jövőjében, azaz nem beszélhe­tünk nagy üzletről. Érdekes, de... Eszem ágában sincs bármit belemagyarázni a kérdezők szavaiba. Olvastak, hallottak valamit, megragadt bennük, mert úgy érezték, érdekes a dolog. Külgazdasági kapcso­lataink a közgonáolkozásban sűrűn csupán az érdekesség formáját öltve jelennek meg, márpedig alapigazság, hogy nem minden fontos, ami érde­kes. Mint például ez a Volvo- üzlet. A júliusban aláírt szer­ződés ugyanis svéd gyártási részegységek összeszerelésére vonatkozik. A berendezések felszerelése után 1975-ben lát­nak neki Szigethalmon a Lapplander elnevezésű — hi­vatalosan az L 3314 típusjelű — terepjáró előállításához. Az összkerékmeghajtású jár­mű sokféle változatban ké­szülhet, személy és teherszál­lításra, munkagépek, segédbe­rendezések működtetésére al­kalmas, hasznosítják a mező- és erdőgazdaságban, köztisz­tasági és szerviz kocsiként stb. „Okos kis járgány” tehát, mint a ceglédi pilóták fogal­maztak, de ez nem változtat azon, hogy a szigethalmi gyár jövője továbbra is a KGST- együttműködésre, illetve az autóbusz fenékvázak előállítá­sára alapozódhat. Lehet, hogy ez szürkébben hangzik egye­sek fülében, mint a patinás Volvo név, ám a gazdálkodást nem befolyásolhatják hangzás­beli különbségek. Érdekek annál inkább. S az érdekek iránytűje egyértelműen mutat­ja az utat. Csalóka felszín A nemzetközi együttműkö­dés bővülése természetes vele­járója a gazdasági növekedés­nek, de a fejlődő és a tőkés- orszagokkal kialakított, s gya­rapodó külgazdasági kapcsola­taink magukon az arányokon nem változtatnak. Elismeréssel szólhatunk például arról az üzletpolitikárqj, melyet az író­szer Szövetkezet folytat. A le­hetőségek okos felmérésével kialakított pomázi üzem nagy mennyiségben bocsát ki licen- cek felhasználásával készült korszerű termékeket, s a szö­vetkezet partnerei között olyan neves cégek sorakoznak, mint az osztrák Sax, az amerikai Scripto, az NSZK-beli Bock, az olasz Major. Van már sváj­ci, meg dán üzletfelük is — idén szerezték őket —, s a fél­millió dolláros kivitel hasz­nos hozzájárulás az ország de­vizabevételeihez. Csak éppen az arányokról nem szabad elfeledkezni. Mert az ország két írószertermelője, a szövetkezet,'meg a Pdst me­gyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat legnagyobb vásárlója eddig is. a jövőben is a KGST- országok piaca. 1 A széles út Érdekes módon olykor még a külkereskedelemben aktívan részt vevő vállalatoknál is meglelhető a csalóka felszín hatása, nyoma, nincs vagy hiányos a tájékozottságuk ar­ról, iparáguk milyen arányban érdekelt a szocialista s mi­lyen arányban a tőkés kivitel­ben. Megyei textilipari válla­latoknál tudakozódtam pél­dául erről, s bizony meghök­kentő válaszokat kaptam. Azt ugyan tudják, a vállalat mit hová szállít, de az összkép már nem tükrözi a valóságot. Azt, hogy a textilipar teljes kivitelének 60,5 százaléka ju­tott el 1973-ban a szocialista országokba, s ez az arány 1970 óta nemhogy csökkent volna, hanem növekedett. Akkor ugyanis 53,6 százalékot tett ki. Sokféle utat lehet, kell jár­ni a külgazdasági tevékeny­ségben, de a széles út olyan előnyöket kínál, amelyekről nemcsak politikai, hanem gazdasági érdekeink alapján sem mondhatunk le. A közel­múltban tisztázódott a Német Demokratikus Köztársaság és hazánk mezőgépiparának az ötödik ötéves tervben folyta­tandó együttműködésének jó néhány kérdése. így a többi között az, hogy a Mezőgép Tröszt vállalatai kukorica- és napraforgó-adaptereket, vágó­szerkezeteket készítenek a Né­met Demokratikus Köztársa­ság mezőgépipara számára, s e szállítások értéke az elő­irányzat szerint 120 millió ru­bel lesz. Ugyanakkor az elő­zetes megállapodás szerint hazánk évente — egyebek mellett — 450 gabonakom­bájnt vásárol az NDK-beli partner cégektől. A biztonság értéke Maradjunk még a Mezőgép Tröszt gyakorlatánál. A mező- és élelmiszer-gépgyártás gaz­dája a fentieken túl mindkét fél számára előnyös szakoso­dási megállapodásokat kötött a Német Demokratikus Köz­társaság mezőgépiparával, így a többi között a baromfifel­dolgozás berendezéseiről. S persze, ez csak egyetlen feje­zet a képzeletbeli vaskos könyvből, amiben egyetlen tröszt s a KGST-országok ha­sonló cégei együttműködésé­nek köznapi tényei sorakoz­nak. A legutóbbi egy, másfél esz­tendő tanulságos példákkal szolgált arra, hogyan tud aa- pok alatt felborulni a tartós­nak vélt kapcsolatok tömege a tőkéspiacokon, s bizonyos esetekben ennek hátrányait hazánk külgazdasága sem ke­rülhette el. Akár ipari, akár mezőgazdasági termékekről volt szó, mind a termelők, mind a forgalmazók szemlél­tető oktatást kaptak arról, hogy a külgazdasági kapcsola­tokban a biztonságnak van a legnagyobb értéke, s eztfia biz­tonságot mind iparunk, mind mezőgazdaságunk számára a KGST-országok adják. Nem csupán azért, mert itt isme­retlenek a spekulációs törek­vések, hanem az együttműkö­dés hosszú távú lehetőségei szintén itt teremthetők meg. Ésszerű rugalmasság Vannak esetek, amikor már meglevő termelési lehetősé­geinket a KGST-országok pia­ca még nem köti le, még nem igényli. Ilyen üzletkötés pél­dául a Magyar Hajó- és Daru­gyár és a Sea Containers cé­gé, amelynek alapján a váci üzem tízmillió dollár érték­ben állít elő konténereket. Ésszerű rugalmasság tükröző­je ez, népgazdasági és vállala­ti érdekek találkozása, mely­nek külgazdasági nézőpontból történő megítélése is egyértel­mű. Hasonló ügyletek a gép­iparban találhatók a megyé­ben másutt is, azaz nem kivé­telről van szó. Ám az arányo­kon ezek sem változtatnak. Napjainkban a vállalatok­nál már készülnek azok az előtervek, melyek az ötödik ötéves terv vállalati stratégiá­ját körvonalazzák. A kivitel holnapjának megítélése két­ségtelenül a legbonyolultabb feladatok közé tartozik, hiszen sok a bizonytalansági tényező. Azt, hogy mi lesz 1977-ben, meg 1979-ben, aligha képesek a vállalatok ma papírra vetni. Azt azonban, hogy mi lehet, sokoldalúan mérlegelni kell. E mi lehet formálása közben óv az úttévesztéstől az arányok józan megítélése, ami elenged­hetetlen a vállalat kiegyensú­lyozott, az egészséges és a túl­zott kockázatot elválasztó fej­lődéséhez. Mészáros Ottó Ifjúmunkás napok Százhalombattán Az országban elsőnek a DKV rendezte meg ból jártak az üzembe gyakor­lati oktatásra, s most már a vállalati törzsgárda utánpót­lását alkotják. A fogadás után került sor a vállalati szavaló- verseny döntőjére, amelynek első három helyezettje sor­rendben Húsz Mária, a számí­tóközpont programozója, Ma- zumel Ferenc, a fenolosüzem munkása és Gájer Imre, szak­munkás lett Garai Gábor, Illyés Gyula és Weöres Sán­dor egy-egy versének szép tolmácsolásával. Tegnap a legrangosabb ese­mény a kora délután lebonyo­lított szakmai-politikai vetél­kedő területi döntője volt. Az ezen részt vevő 150 induló leg­jobbjai mérik össze tudásukat ma a vállalati döntőn. A vállalati ifjúmunkásnapok ’74 sportversenyeinek döntő­je — amelynek során össze­sen 350 fiatal öltötte magára a mezt, ma tovább folytató­dik a röplabda, a teremfoci és a sakk sportágakban. Már tegnap véget ért az asztalite­nisz női és férfibajnokság. A nőknél Vágó Katalin, Varga Lajosné. Angeli Pálné, a fér­fiaknál pedig Kuruc János Lelkes László és Lakatos Jó­zsef pörgették legeredménye­sebben a kaucsuklabdát. A tegnapi program este a Syrius együttesnek a vállalat új, 600 személyes előadóter­mében megtartott nagy sikerű koncertjével ért véget. Vendégek Omszkból Mintegy félszázan a Katona József Színház „Egyszárnyú '■madarak” című előadását né­zik meg, a többiek moziműsor megtekintésével zárják a na­pot. Holnap rendezik a nemzet­közi olajos KlSZ-akfíva-talál- kozót, amelyre a szovjetunió­beli Omszkból és Lengyelor­szágból érkeznek ifjúmunkás­delegációk. K. Gy. A. A Portugál Kommunista Párt küldöttségének átog iáss hazánkban Bi­Az MSZMP Közpohti Bi­zottságának meghívására po- vember 11 és 12-én látogaíást tett hazánkban a Portugál Kommunista Párt küldöttsé­ge; Jaime Serra, a politikai bizottság és Carlos Ingles, a központi bizottság tagja. A portugál testvérpárt képvise­lőit fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára. A ven­dégek megbeszélést foly­tattak Benke Valériával, Tegnap megkezdődött a vál­lalati ifjúmunkásnapok ’74 háromnapos rendezvénysoro­zata, amelyet a KISZ KB if­júmunkástanácsa felhívására az országban elsőként rende­zett meg a Dunai Kőolajipari Vállalat KISZ-bizottsága Száz­halombattán. Amatőrök kiállítása Mintegy száz ifjúmunkás je­lenlétében líátai Tamás, a vállalat KISZ-bizottságának titkára nyitotta meg azt az amatőr képzőművészeti kiál­lítást, amelyet az Alkotó ' if­júság mozgalom jegyében az ott dolgozó fiatal szakmunká­sok pályaműveiből rendeztek. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, amikor negyven fest­mény, faintarzia, fotó és gra­fika közül kellett kiválaszta­nia a hat díjazott művet. A két első helyezett Roznyik Zsuzsa, a gépészeti üzemfemn- j tartó részleg dekoratőre és j Hajzer Barnabás, az aromás­üzem dolgozója volt. Az első díjat megosztva a „Judit” cí­mű női szoborportré és a fia­tal szakmunkás festménye kapta. A második díjon Kun Péter asztalos és Kiss Sándor, a gépészeti üzemfenntartó de- koratőre osztozott meg. Har­madik díjjal jutalmazta a zsűri Keimer Péter alkotását. A szakmai pályázat döntőjébe négy fiatal munkája jutott be — köztük olyan érdekes pá­lyamű is, mint amilyen ha­zánk elektromos térképe, ame­lyen a felszabadulás időrendi sorrendjében gyulladnak ki az ország városait, nagyobb te­lepüléseit jelző szines lámpák. A jövendő törzsgárdája Délben a tanácsteremben Péczeli Béla, a DKV igazga­tója köszöntötte az 1973—] 74-es oktatási évben végzett ^ Kötelezettségvállalásaikhoz 75 fiatal szakmunkást. Ök az híven teljesítik kongresszusi érdi szakmunkásképző iskolá-. felajánlásaikat a fogyasztási a Politikai Bizottság tag­jával, Pullai Árpáddal, a Központi Bizottság titkárával és Berecz Jánossal, a KB kül­ügyi osztályának vezetőjével. A baráti megbeszélés során a portugál testvérpárt képviselő: tájékoztatást adtak a párt rendkívüli kongresszusáról, s tevékenységének időszerű kér­déseiről. A küldöttség látoga­tása tovább erősítette a két párt közötti testvéri, interna­cionalista kapcsolatokat. Rendelés az —ám kiadás a lakáshoz közel Tanácsházáról tanácsházára a társközségben (1) Magas színvonalú,hatékony A közelmúltban tárgyalta az országgyűlés a ta­nácstörvény végrehajtását. Dr. Papp Lajos államtit­kár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke beszámolójában így fogalmazott: „Az eltelt csaknem négy év tapasztalatai már elegendőek ahhoz, hogy je­lenthessem a tisztelt országgyűlésnek: a törvény el­veinek és szabályainak helyességét az élet, a gyakor­lat igazolta. A tanácsi szervezet, a tanácsok mun­kája társadalmi fejlődésünk követelményeinek meg­felelően alakul... Korszerűsödött területi beosztá­suk és igazgatási szervezetük. Nőtt a tevékenysé­gük iránti közérdeklődés ...” Pest megyében jelenleg 60 társközséget 27 közös tanács irányít. A közös tanácsú köz­ségek mindegyike társközség, az is, ahol a közös tanács szé­kel. A mindennapi életben mégis székhelyközségről és társközségről beszélünk, annak fenntartásával, hogy a közös tanács jelenléte nem jelent­het indokolatlan éé jogtalan előnyt a székhelyközségnek. Nem is jelent, miként azt má­jusi ülésén Pest megye taná­csa megállapította. Köznapi értelemben véve te­hát társközség az, ahol nincs tanács, nincs tanácsi appará­tus. Van viszont minden társ­községben — tanácsi ügyinté­zés. Kihelyezett ügyfélfogadás Rendkívül lényeges tény ez, ugyanis a közös tanácsok meg­alakulása előtt a társközségek lakosságának éppen az volt az egyik leggyakrabban han­goztatott fenntartása — mond­hatnánk: félelme —, hogy majd minden apró-cseprő- ügyben kilométereket kell utazgatni — a tanácshoz. Mi a helyzet ebben a vonatkozás­ban ma Pest megyében? — er­re a kérdésre kerestünk vá­laszt. — Vámosmikola és Tésa 1970. július 1-én alkotott közös tanácsot és hozzájuk Perő- csény 1973 áprilisában csatla­kozott — mondja Szabó Lajos, a vámosmikolai közös tanács vb- titkára Perőcsényben. Az egykori perőcsényi ta­nácsházán a Vámosmikolán székelő közös tanács kihelye­zett ügyintézés formájában tartja a kapcsolatot a lakos­sággal. — A hét minden napján — szerda kivételével — a közös tanács más-más területtel fog­lalkozó ügyintézője tart foga­dónapot Perőcsényben — foly­tatja a vb-titkár. — Minden kedd a vb-titkáré és a műszaki előadóé. Nem lehet olyan ok, hogy a meghatározott napon ki ne jönnénk. A lakosság na­gyon számontartja ezeket a fo­gadóórákat, vagy fogadónapo­kat, tehát nem távozhat dolga- végezetlenül a kirendeltségről. Mert ha a székhelyen egy mi- kolai nem talál benn a taná­cson ma, betér holnap, ugyan­ezt egy perőcsényi itt Perő­csényben nem teheti meg. A tanácsok egyesülésekor ígére­tet tettünk — és ezt a szabálya zatban is rögzítettük —, hogy az ügyek lehető legtöbbjét helyben intézzük. Ezt eddig betartottuk és betartjuk ez­után is. — Egyébként, ha valaki példá­ul építési ügyben azon a napon jön, amikor történetesen az igazgatási * előadó tartózkodik itt, baj akkor sincs. Itt van ez a kis füzet, amely napon­ta utazik — az előadó táská­jában — Vámosmikola és Perő- csény között. Ebbe beírja a problémát, délután, ha lehet­séges, elintézteti az illetékes ügyintézővel, és másnap a so­ros tanácsi dolgozó hozza a kész iratot, választ. — A tavasz folyamán a kö­zös tanácsnál átfogó hivatal­vizsgálat volt, a társközségek ügyintézését, az ügyfélszolgá­lati munkánkat jónak találta. És jónak ítélik ezt a gyakor­latot a perőcsényiek (és a tésaiak is. A községek együtt­élése — négy, illetve másfél év után azt mondhatom — harmonikus. Hogy így legyen, az mindenekelőtt politikai és ugyanakkor községpolitikai kérdés is. Döntő, hogy rend­szeres a tanácsi vezetők kap­csolata is a társközségekkel, és lényeges, hogy létezik és aktívan működik Perőcsény­ben — és Tésán is — a társ­községi tanácstagi csoport. En­nek is köszönhető, hogy szót értünk a lakossággal, hogy rendszeres a társközségekben is a társadalmi munka. Az a szokás nálunk, hogy a végre­hajtó bizottsági és tanácsülé­sek egy részét a társközségek­ben, úgymond kihelyezve tart­juk. Egy éve például itt Pe­rőcsényben, amikor a tanács­ülés a kereskedelmi ellátást tárgyalta, a lakosság közül is jelen voltak nagyon sokan. Júniusban Tésán volt tanács­ülés, és a rendszeres gyakor­latra jellemző hogy a tizen­öt perőcsényi tanácstagból ti­zennégy ott volt. Újabban ar­ra törekszünk, hogy a tanácsi bizottságok egy-egy ülésüket szintén a társközségben tart­sák. Augusztusban például a közművelődési bizottság Perő­csényben tanácskozott. A lakosságnak — jó Míg önálló tanács működött benne, a bemecebaráti tanács­háza akkor sem lehetett túl­ságosan forgalmas, most külö­nösen nem az. Ottjártunkkor a Kemencén székelő közös tanács egyik adóügyi előadója, Laczkó La- josné tartott fogadónapot. — Néha olyan problémával jönnek be az állampolgárok, amihez jó lenne a Kemencén lévő ügyiratszekrény vagy író­asztal. Ilyen esetben a választ a következő fogadónapomon adom meg Különben Kemen­ce három kilométerre van ide, jó az autóbuszközlekedés, ott van a nagy ruhaüzlet, a gyógy­szertár, gyakran bemennek te­hát oda az emberek, s ha már ott vannak, sokan egyúttal a tanácsházán is elintézik ügyü­ket. A helyiség falán nagy betűk­kel kiírva ott van a heti ügy- félfogadási rend. Hétfő — mű­szaki előadó, kedd — adóügyi előadó, szerda — pénzügyi elő­adó, csütörtök — igazgatási előadó, péntek — vb-titkár, szombat — tanácselnökhelyet­tes. — Itt valóban ügyfélfogadás van — mondja Laczkóné — panaszfelvétel, és a panaszo­kat igyekszem nyomban elin­tézni. Igaz, közben néha eszembe jut. hogy bent a ta­nácsnál is vár a munka. Egy bizonyos, hogy ez a kihelye­zett ügyfélszolgálat kedvező, jó a lakosságnak és ez a lé­nyeg. Deregán Gábor szövetkezetek szocialista bri­gádjai. A maglódi ÁFÉSZ mendei tüzelőárusító telepé­nek szocialista kollektívája elkészítette a telep világítási hálózatát. Kijavították a lovas kocsikat, s ezzel biztosították az áruszállí­tás zavartalanságát. A mendei iparcikk-szaküzlet kollektívája a közművesítés keretében végzett tereprende­zéssel 8 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát teljesített, és segítette a gyömrői vas-mű­szaki szaküzlet újbóli meg­nyitását, az árusítás megszer­vezését. A maglódi IX. sz. élelmiszerbolt szocialista bri­gádja a monori FÜSZÉRT- fiók Március 21. szállítási bri­gádjával kötött együttműkö­dési szerződést a pontos ha­táridők betartására. Ezeket ed­dig hétről hétre maradéktala­nul teljesítették. A bolt kol­lektívája elkészítette és ta­pasztalatcsere céljára min­den üzlet kollektívájának rendelkezésére' bocsátotta üzem- és munkaszervezési módszerét. Az ÁFÉSZ brigádjai és kol­lektívái eredményesen telje­sítik a részjegykiegészítési ak­cióban vállalt felajánlásaikat is, amellyel a fejlesztési ala­pokhoz járulnak hozzá. A 3. sz. vegyesiparcikk-bolt alkal­mazottai 19 ezer forinttal je­lenleg első helyen állnak. Az üllői ÁFÉSZ szocialista brigádjai a gázcseretelep épí­tésében vállaltak társadalmi munkát, s így a tervezett 60(’ ezer Ft helyett mintegy 350 eze. Ft-ra olvad a beruházás költség. Most szervezik az előre rendelés új módszerét, különös tekintettel az in­gázók beszerzési gondjai­nak megkönnyítésére. A vasútállomás közelében mű­ködő ifjúsági bolt kollektívá­ja vállalkozott a rendelések szétosztására az egész község területén, hogy a lakóhelyhez legközelebb eső bolt összeállít­hassa a lista szerinti csomago­kat

Next

/
Thumbnails
Contents