Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-13 / 265. szám

t rí«n ‘4i£^ B s^wnwivo 1974. NOVEMBER 13., SZERDA Budapesti művészeti hetek Százhetven rendezvény Elkészült a gyorsmérleg az idei budapesti művészeti he­tek rendezvénysorozatáról. A statisztikák tanúsága szerint az qszí hagyományos művé­szeti seregszemlén 170 ren­dezvény jelentett igényes, tartalmas szórakozást 200 ezer budapestinek és azoknak, akik az ország megyéiből ér­keztek a fővárosba. Ebben az időszakban 33 szimfonikus zenei hangversenyre került sor, 28 ezer érdeklődő jelen­létében. Nyolc operaelőadas emelte a művészeti hetek színvonalát. Az ünnepi hetek program­jában nyolc bemutatóval vet­tek részt a fővárosi színhá­zak. összesen 15 előadáson mintegy 14 ezer néző jelenlé­tében adtak ízelítőt színhá­zuk stílusából, hazájuk drá­maművészetéből a rusztavi Grúz Drámai Színház, a ku­bai Gonzalo Róig Nemzeti Zenés Színház, a leningrádi Akadémiai Gorkij Színház művészei, illetve o varsói esztrádegyüttes tagjai. Pályaválasztás — orvosi vélemény alapján Megvizsgálják az egészségileg károsodott nyolcadikosokat Tanácsadás a nehéz körülmények között levő fiataloknak Minden esztendőben felhív­ja a Pest megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet az általános iskolákat, jelentsék be az ebben a tanévben vég­ző, egészségileg károsodott nö­vendékeiket, hogy valamennyi­nek különleges szakorvosi vizsgálat' után pályát ajánl­hassanak. A vizsgálatok a Szakmunkástanulók Országos Egészségvédelmi Intézetében már megkezdődtek, és egyben a tanácsadás is az orvosi vé­lemény alapján. A vizsgálat eredményében az orvos ugyanis több pá­lyát jelöl meg, amelyre egészségi károsodásá­tól függően alkalmas az álta­lános iskola befejezése előtt álló fiatal. A Pályaválasztási Intézet jelen levő munkatársa nyomban beszél a megvizsgált fiatallal, az őt esetleg elkísé­rő szülővel és pedagógussal. Ha azután a pályaválasztás előtt álló szándékát akár rög­tön, akár később kinyilvánít­ja, a tanácsadó intézet a meg- I felelő szakmunkásképző vagy középiskolában eljár, hogy felvételét megkönnyítse. Úgy­szólván minden esetben van továbbtanulási lehetőség az egészségileg károsodott gyer­mek számára, nemcsak a ki­sebb testi hibásak, de még a súlyosabban károsodottak ré­szére is. Ez idén a megyei iskolák eddig 350, egészségileg káro­sodott növendéküket jelentet­ték be, ami jóval több az Egészségvédelmi Intézetben ta­valy megvizsgált összesen 267,' pályaválasztás előtt álló fia­Színházi esték Bemutató Lengyel fantázia a Tháliában A VÁLLALKOZÁS töret­lenül folytatódik: ez a néző első benyomása a Thália Szín­ház idei első bemutatójáról. A Lengyel fantázia valóban különleges, szokatlan, rend­hagyó előadás, ha tetszik, szembefordulás a színházi hagvománnval, akárcsak Ka­zimir Károly korábbi rende­zései, mondjuk, a Csúsingura, a Ramajána, a Karagöz vagy akár a tavalyi Ezeregyéj­szaka. s \ De csakugyan töretlen a folytatás? Attól függ, mit te­kintünk célnak, Kazimir legmarkánsabb produkcióivá azok az előadások váltak, amelyeket a jó értelemben gondolt egzotikum határo­zott meg, amelyek egy külön­leges, másféle színházi kul­túra varázslatát rajzolták a nézők elé, amelyekben a drá­mai anyag és a kifejezés egyaránt eltért a mi színhá­zaink számára előírt normák­tól. A Thália nagy vállalkozás sait azonban köztudomásúan másféle törekvések is szí­nezték. . A világot átölelni akaró szándék nemcsak az egzotikus színházat akarta birtokba venni, hanem — hogy úgy mondjuk — föld­rajzilag is egyre növelte ha­tárait: ismeretlen vagy ke­véssé ismert népeket, kultú­rákat — nemcsak színházi kulié "ókat — akart bemutat­ni. Gondoljunk csak a nagy hatású Kalevalára. ÍGY FELFOGVA a Lengyel fantázia is beletartozik a sor­ba. Lengyelország ugyan kö­zel van, de ha színházban gondolkodunk, ez a közelség nem töi-o csalóka látszatnál. A lengyel irodalmat jól — vagy legalábbis elégjói —.is­merjük, de színházukról, drámairodalmukról jobbára homályos fogalmaink vannak. A Thália idei első premierjé­vel feltétlenül mulasztásokat pótol tehát. — De — s ez a produkció legfontosabb kérdése — való­ban a lengyel színházzal ta- lálkozunk-e a Thália új elő­adásában? Lengyelország nemcsak földrajzilag áll kö­zel hozzánk, ám a Thália pre­mierje — különleges formá­ja, megjelenése, stílusa miatt — szinte egzotikusán távoli­nak mutatja. Kazimir formai folyamatosságot akart terem­teni új rendezése és korábbi vállalkozásai között. S ezért — Szemben a Thália összes eddigi előadásaival — nem egy drámára, nem egyetlen egységes drámai anyagra épí­tett, hanem — kétségkívül ha­tározott erőszakkal — egyet­len előadásba sűrítette a len­gyel drámai költészet három alkotását. A MÜLT SZAZAD nagy lengyel írótriászának, Mic- kiewicznek. Slowackinak és Krasitiskinak — mindhárman a század forrongó első fe­lében éltek — drámai mun­káiról van szó. Kazimir pusz­ta nyersanyagként kezelte ezeket az alkotásokat. Az anyagfeldolgozásnak ebből a módszeréből nem következ­hetett más: a Lengyel fan­tázia — karakterét, formáját tekintve — inkább egy iro­dalmi színpad produkciójára, mint igazi színházi előadás­ra emlékeztet. A három író alkotása kö­zött természetesen érthetően sok a rokon vonás. Mindhár­man — a dolog lényegét te­kintve — ugyanazokra a kér­désekre keresték a választ. A drámai költemények össze­dolgozása tehát, ha erőszakos is, nem képtelen; mindhá­rom műben ugyanazzal a valósággal találkozunk. A len­gyelek nagy sorskérdéseivel, a nép izzó hazaszeretetével, szabadságvágyával és a tény­leges helyzet, az elnyomás el­lentmondásával, konfliktusá­val: a forrongással, a bör­tönnel, száműzetéssel, halál­lal. Ezt világosan és egyértel­műen közvetíti az előadás, de homályban, rejtve marad sok részlet. Hiányzik szá­munkra a művek történel­mi-szellemi hátterének isme­rete, amely fénybe vonná a szavakat, izzást , adna azok­nak a mondatoknak, amelyek így szükségképpen csak redu­kált hatással jutnak át a né­zőtérre. A THALIA SZÍNÉSZEI­NEK, akik majdnem mind­annyian több szerepet játsza­nak — lévén a produkció irodalmi színpad — fő felada­tuk nem az emberformálás, hanem a szövegközvetítés. Mégis ebből a szempontból kiemelhetjük Bitskey Tibor markáns Mickiewiczét, Mécs Károly korlátolt, erőszakos szenátorát, Drahota Andrea megtört, vak anyját, Buss Gyula talpnyaló doktorát, Kozák András energikus Kor- diánját és Harsányt Gábor emberséges foglárját. Rajkai György díszletei és Márk Tivadar szép jelmezei, de főképpen Prokopius Imre zenei összeállítása stílusos, jól szolgálta az előadás érzelmi hatásait. Ökrös László tálnál. Nem valószínű azon­ban, hogy a mostani tanévben a tavalyinál több egészségileg károsodott végzős lenne. Arra kell következtetni viszont, hogy az iskolák ezúttal jobban átérezték a felelősséget. A múlt tanévben ugyanis meglehetősen sok szülő jelent­kezett a Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézetnél gyermeké­vel olyan iskolából is, amely egyetlen károsodott növendé­ket sem jelentett be. Az or­vosi vizsgálat után nyújtott tanács alapján ők is rátalál­tak a nekik megfelelő tovább­tanulási lehetőségre. A tanév végén a tanácsadó intézetnél sokan jelentkeztek olyanok is, akiket a választott szakmára a tanintézet orvosa nem talált alkalmasnak. A ta­nácsadó intézet őket is igye­kezett megfelelő továbbtanu­lási lehetőséghez juttatni. Természetesen az év végén, amikor több tanintézetben már nincs hely, ez nem ment minden nehézség nélkül. Ez idén is sor került külön­ben a különböző bkok miatt nehéz körülmények között le­vő végzősökkel a pályaválasz­tással kancsolatos megbeszé­lésre, amire Iskolájukat, lehetőleg osz­tályfőnöküket és szülei­ket is meghívják. Az első ilyen tanácsadó meg­beszélés 15-én lesz Cegléden, azután kerül rá sor a többi já­rási széikhelyen. Sz. E. Kritikuskonferencia Megkezdődött a nemzetkö­zi kritikusi kerekasztal-koníe- rencia, amelyen Garai Gábor Kossuth-díjas költő, az író- szövetség főtitkárhelyettese üdvözölte a 20 szocialista és nyugat-eupópai országból érke­zett vendégeket. A kétnapos tanácskozáson ■— magyar kol­légáikkal együtt — Szabolcsi Miklós akadémikus, „A kriti­ka szerepe a jelen és jövő tár­sadalmában”, illetve Miklós Pál irodalomtörténész „A tö­megkultúra problémái” című referátuma alapján az iroda­lom, a kritika és az olvasás- kultúra számára egyaránt fon­tos kérdésekről tanácskoztak. Hetvenedik évforduló ALVÓ VÉNUSZ darát Endre életregénye Lotz Károlyról Lotz Károlynak, a múlt századi magyar festészet jeles mesterének életműve úgyszólván körülvesz ben­nünket, az Operaháztól az Országházig számos nagy történelmi vagy mitológiai kompozíciójával találko­zunk, s még többel talál­koznánk, ha a második vi­lágháború nem semmisített volna meg annyit — az épületekkel — az ő alkotá­saiból is. (Ha fellapozzuk a Művészeti Lexikonban a róla szóló cikket, elszomo­rító, hogy hány műve után kellett zárójelben odaírni: elpusztult, az épületet le­bontották.) A német földön született Lotz ízig-vérig magyar lett, festészete a magyar táj — nem utolsó­sorban az Alföld — átélése, megörökítése és a történe­lem átérzése, megelevení- tése révén fejezte ki a ha- zaszeretetet, és ezekben vált jellegzetessé. De sajá­tos színt jelent festészeté­ben az érzékletes női aktok sora, amelyekben többször feltűnik leánya, Kornélia is. Ezt választotta Lotz Ká­rolyról szóló életrajzi regé­nye egyik motívumává Ba­rát Endre, és erre utal re­gényének címe is. Az író munkásságában már tekintélyes múltja van a művészregényeknek. A sort — ha nem tévedünk — - közvetlenül a háború előtt nyitotta meg Az átkozott hegedűs, ez a Paganiniről szóló - életrajzi regény, amely átdolgozva Boszor­kánytánc címmel a hatva­nas években is megjelent Azután Puccini, később — Lévai Endrével közösen — Caruso régénye követte. fj De az előzmények közé számíthatjuk a történelmi regényeket is. A közvetlen előd Padi László életregénye, az Élt harminchárom évet, amely két éve jelent meg, de máris új kiadásban nyomták. Ez is kritika: a könyv sikerét jelzi, s azt, hogy a Corvina — a festőregények kiadója — megbecsüli az írót. A Lotzról írott regény egyéb­ként évfordulós megemlé­kezés, hiszen éppen ma hetven éve, 1904. november 13-án hunyt el a festő. Barát Endre érett rea­lizmusával eleveníti fel Lotz Károly életének for­dulatot hozó, emberileg, művészileg módosító moz­zanatait. Ért hozzá, hogy beleélje magát egy elmúlt korszak viszonyaiba, tárgyi kereteibe és emberi maga­tartásformáiba, a múlt szá­zadi művész gondolatvilá­gába, belső dinamizmusába. Az írói képzelet, amelyre rábízza magát, tiszteli a té­nyeket: a dokumentumok, a visszaemlékezések, a mű­vek jelentenek vonatkozási pontokat. Mint egy cserép­edény töredékeit, ezeket rendezi, hiányaikat pótolja. A hasonlat persze leegy­szerűsít. Az élet emlék­töredékei hézagosabbak, azonkívül egy emberi étet „edénye” nem épülhet föl önmagában, hanem csak állandó kölcsönhatásban környezettel, korral. De a hasonlat utal az írói mód­szernek arra a vonására, hogy a valóságból indul ki, azt rekonstruálja, értel­mezve az emlékeket. Az életrajz egy-egy tételére komponált, egyszerűvé ér­lelt eszközökkel, cselekmé­nyesen, az élet színeivel. Németh Ferenc Brigádtagok könyvespolca „Könyvespolcra... Ajánló- jegyzék a szocialista brigádok tagjainak” — ezzel a címmel indította útjára az Állami Könyvterjesztő Vállalat a szo­cialista brigádok házi könyv­tárának bővítése céljából né­hány hónappal ezelőtt kiadott jegyzékét. A könyveket ajánló lista sikere és visszhangja ar­ra késztette a vállalatot, hogy a havonta megjelenő Könyv­barát című tájékoztatóban rendszeresen egy-két oldalas melléklettel segítsék’ a szocia­lista brigádok tagjainak vá­lasztását. A most megjelenő első összeállításban az Európa Könyvkiadó újdonságait és a még kapható nagy sikerű könyveket ismertetik. A köny­veket a lap hátoldalán talál­ható szelvényen megrendelhe­tik, majd az üzemi könyvbizo­mányosnál megvásárolhatják az olvasóik. Kiállítótermekben Képzőművészettel Abony ünnepére Batsányi és Puskin versében egy­aránt madár testesíti a szabadságot. Mikus Sándor új abonyi emlékmű­vében, melynek felavatásáról á múlt héten beszámoltunk, szintén. Madár és asszony. Ketten jelölik együtt a felszabadulás nyomán sarjadt egész­séget és boldogságot, az erő, béke, alkotás nyugodt méltóságát. A me­zítlábas szobornő nyarat és fiatalsá­got sűrít önnön alakzatába, kezéből szabadság-röppentő madár lendül, a Boross Zoltán háttér-architektúrája szinte az emlékmű távlatnyitó szár­nya. Lelkesítő és megnyugtató sza­badságszimbólum a bronzasszony; múltat sűrít, folyamatot értelmez, jövőbe irányítja szem-szívünk-értel- münk. Hogyan szerveződött Mikus Sán­dor szobrászi képzeletében az abo­nyi felszabadulási emlékmű, arról az a kisplasztikái kiállítás ad hasznos felvilágosítást, melyet Pogány Ö. Gábor rendezett az abonyi nagyköz­ségi tanács dísztermében. Mikus Sándor életművének javát gyűjtöt­ték egybe, azon kész kisszobrokat, amelyek egyúttal emlékművek váz­latait képezik, hiszen az 1961-ben készült Dalosok is nagyméretű szo­borcsoporttá alakultak a Csepel Au­tógyár előtti füves térségben, s az egyik kitárt karú bronznő fejlesztett formája lett az abonyi monumen­tum. Az élet egésze tárulkozik fel Mikus művészetében; család, szere­lem, munka, a mi társadalmunk ál­tal megvalósított alkotó derű. A bol­dogító szépség csöndje, jelenléte öb- lösödik a Táncoló lányok ritmusá­ban, s a Gordonkás, Számoló kis­lány, Fiatal lovas mind-mind a szo­borba lépett költészet egyik lénye­ges állomása. Mindez hiteles ellen­pontot kap a politikus szobrász olyan műveiben, ahol Spartacus alakját idézi és Zászlós figurát a mi korunk jelölésére; eszméink mara­déktalan vállalásával. Örvendetes érdeklődés kíséri az abonyi nagyközségi* pártbizottság székházában bemutatott tárlatot is. ■Itt abonyi képzőművészek munkáit és gyermekrajz-kiállítást tekintet­tünk meg. Heiling György - tüzes temperaképei hegyaljai házak, nyártestesítő asszonyok szelíd ör­vénylését kísérik egyre magabizto­sabb lendülettel, Bakosi László ne­mes hangvételű aktrajzokkal jelent­kezik. Lehetőség rejtőzik Barnóth Zoltán további munkásságában, aki jól hangolt metszetekkel készül fes­tői jövőjére; őszintén, tartalmasán. Különösen akkor találja meg teen­dőinek egész sorát, ha azt dombok, tengerpartok, fertőrákosi kőfejtők mellett az abonyi környezetben ke­resi, ott, ahol a gyermekrajzok időz­nek. E színes futamok érzékenyen tárják fel a fiatalság egészséges len­dületével azokat az udvarokhoz, nyárhoz, állatokhoz társuló motívu­mokat, amelyeknpk vonzó üdeségét a felnőtt sokszor észre sem veszi. A gazdag anyagból is kiemelkedik Viasz Mihály és Lányai Attila közö­sen készített subaszőnyege, amely­nek felületén a víztoronnyal kiegé­szült három torony látszik, nem kettő, mint abban a dalban, amely­ben a császári önkény által elhur­colt magyar katona ezt a kettőt ked­vesebbnek érzi a Majlandnak neve­zett Milánó harminckét tornyánál. Felemelő az abonyiak lelkesedé­se, itt a közönség is tehetséges, hi­szen a megnyitás utáni napokban legalább ezren nézték meg a nagy­község felszabadulásának 30. évfor­dulóiára szervezett valamennvi ki­állítást; iskolások, nvugdíjasok, szo­cialista brigádok tagjai. Grúziától Szentendréig A fővárosban rendezett tárlatok között jogosan nagy siker övezi az Iparművészeti Múzeumban bemu­tatott grűz képzőművészeti kiállítás anyagát. A főváros és megyénk tár­latlátogató közönsége már 1971-ben felfigyelt Koba Gurili fémdomborí­tásaira. Most az ötvösművészet és fémművesség egészséges népi fan­tázián és magas szakmai tudáson alapuló remekeit csodálhatjuk meg. Az egyenletesen színvonalas át­lagból is kiemelkedik Szulhanisvili Szarvasa, Kokobadze agyagkorsója, és különösen Kojava /. D. méltósá­got sugalló művészete. Fontos dolog a karikatúra, a kép­zőművészet kicsit indokolatlanul le­nézett műfaja. Igaz, kevés a hagyo­mány e bíráló célzatú rajzi finto­rokban, annál fontosabb megújulá­sa, melynek egyik állomása az olasz GINO GALLI művészete. Ö az egyike azoknak, ■ akik az Unita munkatársaként hely­reállítja a politikai rajz becsületét. Szellemesen és következetesen. A Szépművészeti Múzeumban bemuta­tott sorozatai látogatóit meggyőzik a tőke és a haladás nemzetközi harcá­nak fokozódásáról, egyszerre neve­lik, alakítják ízlésünket, politikai nézeteinket. E plakátok, színes raj­zok a humor, irónia és a szatíra hármas -körén belül gúnyolják és leplezik te a nemzetközi kapitaliz­mus fonákságait, a dollár erejének csökkenését, az olasz tőkések gon­dolati elmaradottságát. JEAN-GEORGES SIMON osztrák—magyar származású festő­művész munkássága a Kulturális Kapcsolatok Intézetében látható. Az 1894-ben Angliában megtelepedett művész, a hajdani nagybányai ta­nítvány jó rajzi készséggel alakított, nemrégen lezárult tartalmas életmű­vet hagyott hátra, melynek kereté­ben interieurbe helyezett érzéklete­sen finom portrékat készített Szige­ti Jenő hegedűművészről, csapszék­ben ivó matrózokról. Csendéletei is árnyaltak, színkezelésben, életmeg­figyelésben egyaránt. A FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK STŰDIÓJA a Dürer-teremben rendezett csopor­tos kiállítást. Sokoldalúan gazdag és mívességre törekvő művészi után­pótlásunk mezőnyében a szentendrei szobrászok vezetik a sort Asszonyt Tamás elmélyült éremsorozatában, Papachristps Andreas, Farkas Adám műveivel. Borbás Tibor Áprily La­josról készített, minden igényt ki­elégítő képmást, a grafikusok közül Szabados Árpád és a váci Sáros András Miklós folyamatos megúju­lása jelent tényleges eseményt. Losonci Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents