Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
6 1974. NOVEMBER 10., VASÁRNAP NAPJAIM IDŐSZERŰ KÉRDÉSE Á környezetvédelem Pest megyei példák — Zajártalmak — Az 1/1973. sz. kormányhatározat FIATALKORÚAK Próbára bocsátva Kétségtelen, örülünk annak, hogy az utóbbi években nagymértékű városiasodás tapasztalható, az élet ritmusa felgyorsult, a tudományos-technikai forradalom eredményeként köny- nyebbé vált az élet. Környezetünk gyorsan fejlődik, naponta változik. Ez jó dolog, de az már nem, hogy ez egyben óriási levegő-, víz-, talajszennyeződéssel jár, s a zajártalom is rendkívüli méreteket öltött. Az sem vigasztalhat bennünket, hogy világjelenségről van szó. Még az ENSZ is foglalkozott a kérdéssel, sőt 1973-ban világkonferenciát tartottak, amelynek napirendjén a környezetvédelem szerepelt. Könyv a témáról Sokan teszik fel a kérdést: miért az ember környezetének szennyezettsége, romlása napjaink legtöbbet emlegetett témája? Azért, mert tényleg nagy károkat okoz. Már-már veszélyezteti az ipari fejlődés az ember egészségét. Hogy milyen mértékben? Ezt még igazán nem mérték fel. Persze, mondhatnánk erre, hogy nem nagy dolog az egész, hiszen a környezetvédelem egyidős az emberiséggel, mert amióta — a munka révén — az ember kapcsolatban van a természettel, azóta van környezetszennyeződés. Ez igaz ugyan, de ilyen mértékű szennyeződést még sohasem tapasztaltak. Hogy érdemes vele foglalkozni, azt bizonyítja az a könyv is, amelyet a Kossuth Könyvkiadó a napokban jelentetett meg dr. Gerle György tollából, aki Környezetvédelem Magyarországon eímmel 120 oldalon foglalkozik ennek a kérdésnek hazai vonatkozásaival, s mindenekelőtt tisztázza a környezetvédelem körébe tartozó fogalmakat és összefüggéseket, majd rátér a konkrét, gyakorlati problémák tárgyalására. Megállapítja, hogy a környezeti ártalmakat elsősorban a sugárzás, a levegő — a víz szennyeződése, a gázok el- szökése, a talajszennyeződés, az erdőirtás, a kibírhatatlan zajokat pedig a városi közlekedés, a különböző rezgések, gépek zaja okozza. Kevés az iható víz Nagy probléma a víz szeny- nyeződése. ' Egyre kevesebb lesz az iható víz. A folyók elszennyeződnek, az ásott kutak vize ihatatlanná válik, mert a talajba belekerülnek az emberi szervezetre káros vegyszerek, amelyeket a modern mezőgazdaság használ. Ez nagy probléma Pest megyében is. A Duna részben Pest megyén át folyik, de a többi folyó, patak vize sem igen iható, mert az ipartelepítés következtében minden higiéniát nélkülöznek. Sőt a Dunában már fürdeni sem lehet, annyira szennyezett. Budapest teljes szennyvizének 95 százaléka tisztítatlanul ömlik a Dunába. Pest megyében sok községben még nincs vízvezeték, nincs ártézi kút, csak ásott, s a kutak vize jódhiány miatt eddig is betegséget és néha járványt okozott, s ezt csak tetézte az utóbbi években a környezetszennyeződésből eredő gond is. Egyéb problémák is adódnak. A vizek szennyezettsége nemcsak a' szennyező anyagok mennyiségének növekedése, hanem azok minőségének tekintetében is romlik. A korábbi állapothoz képest ezért erősen csökken a folyók, patakok öntisztulási lehetősége. Sajnos, az üzemek nagy részének nincs víztisztító berendezése. A régi üzemeknél részben szemléleti nehézségek akadályozták a teljés értékű megoldást. Számos üzem egyelőre még inkább kifizeti a bírságot, mint a tisztítóberendezés költségeit. Az 1/1973. sz. kormány- határozat értelmében ma már szennyvíztisztító berendezés nélkül nem lehet üzemet építeni. Ez, s más hasonló intézkedések csökkentik a veszélyt, de még nem teljesen oldják meg. Mi a helyzet Vácott? Hasonló problémák adódnak 'a levegőszennyeződéssel is. A szerző ezzel hosszasan foglalkozik, s hangsúlyozza, hogy a fő levegőszennyezők: az ipar, a közlekedés és a háztartási tüzelés (fűtés, főzés). Különösen a főváros levegője szeny- nyezett, de baj van a levegővel Miskolcon, Özdon, s olyan korábban tiszta levegőjű városban is, mint Vác. Mi okozza a szennyeződést? Budapest tekintetében az okok ismertek: sok az üzem, az építkezés, sok a jármű, a fűtés stb. Vidéken a nem átgondolt ipartelepítésből erednek a bajok. A levegő szeny- nyeződése szempontjából nem megfelelően települt például a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat, valamint a váci Dunai Cement- és Mészmű. E telepítéseknél kedvezőtlenül érvényesültek olyan műszaki irányelvek és szabályok, amelyek — bár papírforma szerint ma is érvényben vannak — helytelensége már akkor ismert volt. Így például az uralkodó szélirány merev értelmezése több szempontból is hibás:, az „uralkodó” megjelölés a mi t viszonyaink '-között az előforduló válámémiyi széliránynak legfeljebb 30—40 százalékára jellemző, az év többi részében más irányokból fúj a szél, vagy szélcsend van. Az is előfordul, hogy a lassú légáramlás éppen a lakóterületekre tolja a szennyezett levegőt. Ezért aztán az egykori tiszta város ma szennyezett. Mi legyen a megoldás? Nem egyszerű a felelet. Ugyanis a DCM szennyezi Vác levegőjét, tehát viselje a kiszűréssel járó költségeket. Erre a vállalatnak két lehetősége van: vagy a nyereségből fedezi a szűrők költségeit, vagy egyszerűen hozzászámítja a termelési költségekhez. Az előbbi esetében a vállalat dolgozói rövidülnek meg, az utóbbiban pedig a többletköltségek növelik, vagyis megdrágul a cement, amit a vásárlóknak kellene megfizetniük azért, hogy a váciak tiszta levegőt szívhassanak. Lehetne sorolni a károkat, mert az ügy bonyolult, ugyanis, ha nem oldják meg a szűrést, akkor a kár nemcsak a cementműnél jelentkezik, hanem a város más munkahelyein is. Ez csak egy város gondja, de az ilyen hibák végső soron népgazdasági szinten összegeződnek és végeredményben a nemzeti jövedelem csökkenését idézik elő. A védekezés társadalmi ügy A környezetvédelem tehát társadalmi ügy. Nem beszéltünk még a talajszennyezettségről, amely a mezőgazdaságban okoz károkat, s figyelmen kívül hagytuk a zajártalmakat is, amelyekkel a szerző könyvében sokoldalúan foglalkozik, s kimutatja, hogy a Ferihegyi repülőtér közelében levő községek lakói sokat szenvednek a sugárhajtású repülőgépek zajától, különösen éjszaka, amikor az ember szervezete jobban reagál a zajokra. Budapest gyors növekedése is sok problémát vet fel, főleg a főváros környéki falvaknak, községeknek okoz gondot. Ugyanis ezeken a helyeken gyorsan növekszik a lakosság száma, s ezzel együtt nem tart lépést a közművesítés, az ellátottság, az utak, járdák építése. S mindez csak nehezíti a környezeti tényezőket, s újabb ártalmakat okoz. A budapesti agglomerációhoz tartozó több mint harmincezer lakosú Érden nagy a hiány közművesítésben, szennyvízlevezetők alig vannak. Ez jellemző Gyálra és Vecsésre is. Rendeletek és jogszabályok A környezetet tehát védeni kell. Hazánkban tulajdonképpen már nincs a környezeti problematikának egyetlen olyan területe sem, amelyre ne alkalmaztak volna valamilyen megoldást. Az említett 1/1973. sz. minisztertanácsi határozat jelentősége abban van, hogy megszabja a tennivalókat, meghatározza a „védett” területeket: előírásokat tartalmaz, hogy a vállalatok, intézmények mit tegyenek a hathatós védekezés érdekében. A KGST keretei között pedig egyezményt kötött országunk, hogy a szocialista államokkal együttműködve védi a természetet. Hazai viszonylatban miniszteri rendeletek, jogszabályok írják elő a védekezés módjait. Meg kell említenünk, hogy legeredményesebben a vízszennyeződés ellen tudunk küzdeni. A magas bírságok kirovása nyomán az üzemek egyre több tisztítótberendezést építenek, s az új beruházások során pedig teljesen figyelembe veszik a minisztertanácsi határozat pontjait. Vagyis nem épül ipari üzem víztisztító nélkül. Készülőben van egy országos környezetvédelmi koncepció kidolgozása. Sőt, a környezetvédelemmel behatóan foglalkozik a. Magyar . Szabvány- ügyi Hivatal is, arq^ly korszerű szabványok kidolgozásával, a minőségi előírások szabatos rögzítésével és közzétételével segíti a kormányhatározat megvalósulását. A Hazafias Népfront bizottságai pedig az egész lakosság szervezett tudatformálásával, megfelelő propagandával szolgálják a környezetvédelmet. Dr. Gerle György könyve ehhez ad sok okos érvet. Gáli Sándor A Pestvidéki Járásbíróság lopás vétsége miatt egy évvel ezelőtt próbára bocsátotta F. Sándort. Tanyai gyerek, Cegléd határából messzire járt dolgozni, visszavonuló, félrehúzódó fiúnak ismerték, és csak akkor figyeltek fel rá, amikor többször is meglopta munkatársait. Most, egy évvel később, október 28-án ismét bíróság előtt állt F. Sándor, de a tavalyi véleménytől eltérően, mintha nem is róla beszéltek volna: a próbaidő tartama alatt kicserélődött. Rendesen dolgozik, részt vesz a különböző társadalmi munkákban, otthon is illemtudó, előzékeny, segítőkész. A bíróság a próbára bocsátással tehát elérte célját, ezért határozott úgy, hogy a 16 éves ifjú ellen a büntető eljárást nyomtalanul megszünteti. Inlézkedések és büntetések Dr. Kányádi Gabriella, a fiatalkorúak tanácsvezető bírája leplezetlen örömmel csúsztatja iratszekrényébe a dossziét. A tárgyalás számunkra gyorsan pergett le, ezért megkérdeztük, valójában minek voltunk a tanúi, mit jelent a fogalom: próbára bocsátás? — A fiatalkorúaknál, a törvény szerint, a határozatoknak két fajtája van: intézkedések és büntetések — válaszolta dr. Kányádi Gabriella. — A próbára bocsátás szintén az intézkedések fogalomkörébe tartozik, csakúgy, mint a bírói megrovás vagy a javítóintézeti nevelés. Egyszerűbb esetekben tehát, amikor a fiatalkorú cselekménye enyhébb, illetve magatartása nem túl kirívó, általában intézkedést alkalmaz a bíróság. Ezzel az elsőrendű cél,. hogy az ifjú a kiszabott idő alatt megváltozzon., Es hogy menynyire ■ a nevelés az elsőrendű cél, azt talán azzal is érzékeltethetem, hogy például a már említett intézkedéseket külön megindokolni (hogy miért döntöttünk így) nem kell. Ám ha fiatalkorút büntetünk, akkor az egyéb jogi indokoláson kívül külön is alátámasztjuk, hogy ebben és , ebben az esetben, már csak a büntetés (pénzbüntetés, javító, nevelő munka, felfüggesztett vagy végrehajtható szabadságvesztés) szolgálta a fiatalkorú és egyúttal a társadalom érdekeit. — Mennyi ideig tart a próbára bocsátás, s ez alatt ki ellenőrzi a fiatalkorút? — A próbára bocsátás időtartama, mint láthattuk, egy év. Ezután a bíróság tárgyaláson dönt, hogy a fiatal megjavult-e, eleget tett-e az előírt, kinek-kinek a maga lelki és szellemi alkatára méretezett magatartási szabályoknak. Eltilthatjuk például a csavargástól, a rossz társaságtól, kötelezhetjük: adja haza a fizetését, ne járjon kocsmába, és így tovább. — Ami a kérdés második részét illeti — folytatja dr. Kányádi Gabriella —, a már vázolt egy esztendő alatt a próbára bocsátottak mellé az illetékes gyámhatóság 30 napon belül hivatásos pártfogót rendel ki. Negyedévenként jelentést kapunk tőlük „védencük” viselkedéséről. Hivatásos pártfogók Es itt álljunk meg egy kissé. Nem felesleges megemlíteni, hogy a hivatásos pártfogórendszernek a múltja rövid, de a jövője annál nagyobb. 1971-ben — közvetlenül Budapestet követve — valósult meg Pest megyében, és a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója, dr. Simon Lajos fogja össze a munkát. Kányádi Gabriella elmondta, hogy a legtöbb hivatásos pártfogó rendszeres „hallgatója” a fiatalkorúak tárgyalásainak; segítik a bíróság munkáját. Az egyik legszenvedélyesebb munkatársak között tartják számon például a váci dr. Kiss Gézát. De minden írásnak .van,, kijelölt, és hasonlóan lelkes hivatásos pártfogója, ákik viszont választott pártfogókat bíznak meg a gyerekek életének figyelemmel kísérésével. Így áll eggyé a láncolat. — Mindez nehéz munka lehet, hiszen az ilyen vagy olyan bűncselekményt elkövetett fiatalkorú lényegében visszakerül a régi környezetbe. Mi a biztosíték, hogy a bírósági eljárás, és a különböző kötelezettségek ténylegesen hatnak reá? — Nem tagadom, több ösz- szétevője van ennek, így sok függ a tárgyalás légkörétől is — helyesel dr. Kányádi Gabriella. — Majdnem megnyertük az ügyet, ha sikerül olyan tárgyalást tartani, amelyen a fiatal már helyben rádöbben, valójában mit követett el. Ebben a munkában — talán mondanom sem kell — nem vagyok egyedül. Ott vannak például a népi ülnökök, akik közül az egyik mindig kötelezően pedagógus, a másik pedig — ha mondjuk a pedagógus férfi — feltétlenül nő. Mindenhez hozzászólnak, vannak kérdéseik, javaslataik. De a kérdések minden oldalról való megközelítéséhez sok segítséget kapok a Pest megyei Főügyészség ügyészeitől, Kanczler Gyuláné doktortól, dr. Miskolci Lászlótól és dr. Szűcs Páltól is, és nem különben a védőktől, akiknek a szerepe azért nagy, mert rájuk rendkívüli módon hallgatnak a fiatalok. Ami a környezetet illeti, valóban nem hagyható figyelmen kívül, azonban a bíróság csakis az olyan fiatalkorúakat bocsátja próbára, akiknél a környezetben már eleve biztosított az átnevelő- dés. Nyilvánvaló, hogy rossz, züllött családba nem engedünk vissza senkit; az ilyen veszélyeztetett gyerekeket elküldjük javítóintézetbe. De erről később. — Volt a pályafutása során valamilyen különös, megrázó élménye? Dr. Kányádi Gabriella, aki pontosan 10 éve tárgyalja a fiatalkorúak ügyeit és aki mindig precíz, szakmai tárgyilagossággal válaszolt a kérdésekre, itt már nem tudja kihagyni az eltelt éveknek azokat a részleteit, amelyek önmagával, pontosabban a bíróság többi munkatársával való kapcsolatával függnek össze. Ö maga a gyógypedagógiai tanárképző főiskolai oklevél megszerzése után végezte el a jógi egyetemet. Azután került 1957 őszén a fiatalkorúak akkori bírája, Gyenge Lajosné mellé mint fogalmazó. És amikor maga is tanácselnök lett, dr. Zalka Károly, a megyei bíróság elnöke azzal bocsátotta útra; „Jegyezze meg, az ember, ha ilyen hivatást választott, mint a miénk, mindig csak tudatosan cselekedhet hivatalosan is, magánemberként is.” Apát keresek Ami dr. Kányádi későbbi benyomásait illeti, lelke szerint alig tudja az egyik ügyet a másiktól megkülönböztetni. Egy sokat mondó számot viszont kiemel: — A fiatalkorú próbára bocsátottak 95 százaléka eredményesen tölti el a próbaidőt. Aztán, mint akinek mégis eszébe jutott valami, bevallja, egyetlen ügyet mégis megkülönböztetetten kezel a szíve mélyén. Jó néhány éve, egy 17 éves fiatalember azért állt a fiatalkorúak tanácsa előtt, mert ki akart szökni az országból. Nem másért, csak hogy megkeresse apját, aki az ő születése után röviddel disszidált és magára hagyta az anyát és gyermekét.... A bíróság az ifjút próbára bocsátotta, s amikor egy év múltán ismét találkoztak a tárgyalóteremben, egy más, tetteivel, cselekedeteivel számolni tudó és alcaró férfiembert láttak viszont. És most visszatérünk egy felében maradt,, befejezetlen kérdésre, a javítóintézeti nevelés hatására. Evvel kapcsolatban a bírónőnek az a határozott véleménye: téves közfelfogás uralkodik, hogy aki javító intézetbe kerül, elromlik. Ellenkezőleg. A javítóintézetből kikerülők 75 százalékából becsületes, szakképzett dolgozó lesz. Dr. Kányádi Gabriella maga is rendszeres vendége« az aszódi 2. számú Fiúnevelő Intézetnek, szinte együtt dolgozik az igazgatóval, Eperjesi Ernővel és az egyik tanárral, Kiss Istvánnal, aki éppen most készít egy figyelemre méltó tanulmányt a javítóintézeti nevelés eredményességéről. — Lám, ilyen munkatársaim vannak a megyében. Bárki elhiheti, így könnyű dolgozni ... Pless Zsuzsa Pest vármegye főmérnöke volt POROSZKAY IGNÁC HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN P oroszkay Ignác neves vízimémökü nkre emlékezünk, aki korai csatornaépítési javaslataival írta be nevét az érdemes műszaki alkotók aranykönyvébe, s azontúl Pest vármegyének több éven keresztül főmérnöke volt. Az emlékezés aktualitását az adja, hogy tegnap volt halálának 105. évfordulója. Poroszkay Ignác 1819-ben született Szila- són; a pontosabb dátumot nem ismerjük. Alap- és középfokú tanulmányainak befejeztével Pestre ment, és az 1782-től működő Mérnöki Intézetbe iratkozott, ahol 1840-ben szerezte meg mérnöki oklevelét., A reformkor küzdelmeiben élő diákságnak egyik vezető személyisége volt, és a fiatalságot a tanterv állandó bővítésére buzdította. Felismerte ugyanis, a Habsburg-ház minden igyekezetével azon van, hogy a miagyar szellemi élet fellendülését a mérnökképzés züllesztésével is gátolja. Poroszkay viszont hangoztatta, hogy csak a kor követelményeinek megfelelő képzéssel lehet jó szakembereket képezni, olyanokat, akik képesek megteremteni a magyar ipart az addig egyeduralkodó osztrák iparral szemben. Ugyanakkor minden mérnök kollegájának kultúrmissziót is szánt az ország civilizációs felvirágoztatása terén, és váltig hangoztatta, hogy az ország önállóisáigának első feltétele a hazai ipar megteremtése. Elveiért. amelyeket nem rejtett véka alá, a hatóságokkal többször meggyűlt a baja, de professzorai mindig pártfogásukba vették, és sikeresen befejezhette tanulmányait. Diplomájának megszerzése után Bács megyébe került, ahol kamarai mérnöki teendőket látott el. Fővárosi szakmai kapcsolatai révén, 1845-ben g pesti vármegyéhez került, ahol előbb vízimérnöki kérdésekkel foglalkozott, majd nagy szakmai felkészültségét elismerve, hamarosan kinevezték Pest és Tolna vármegyék főmérnökévé. Poroszkay ettől kezdve foglalkozott behatóan a csatornaépítés gazdasági és műszaki kérdéseivel, és ebből az időből több jeles munkája is ránkmaradt Közülük kiemelést érdemel az a mű, amely a Ferenc-csatorna Eestig történő meghosszabbításának kérdésével foglalkozik. Javaslatot dolgozott ki egy Duna-völgyi csatorna építésére, amely a talajvizek levezetését lett volna hivatott szolgálni. Erre a tervre alapul az 1920-as években épített, később „Átokcsator- ná”-nak nevezett talajvízgyűjtő rendszer, amely a soroksári Duna-ágtól végigvezet a solti lapályon, a Dunával többé-kevésbé párhuzamosan, és Bajánál ömlik a Dunába. Az eredeti cél szerint a semlyénes vizek levezetését szerették volna ezzel a csatornával biztosítani, de nem számoltak azzal, hogy ezt követően a talaj kiszikesedik. A talajvíz levezetését követően a talaj nehezen javítható szódás-szikessé válik. Ez a tény a korábban virágzó gyümölcskultúrákat igen rosszul érintette, s ennek következtében kapta a Duna- völgyi Főcsatorna az „Átokcsatoma” elnevezést. Természetesen ez Poroszkay hibájául nem róható fel, hiszen a talajtan, mint önálló egzakt tudomány, csak később fejlődött ki. Poroszkay Ignác, a haziai vízépítés történetének jeles alkotója akkor kapcsolódott be a vízimunkálatokba, amikor a XVIII. század utáni kezdő lépéseket követően e mérnöki tudomány kezdett önálló lábra állni. Ebben Pest vármegye volt főmérnökének nem kis szerep jutott Különösen a szabadságharc utáni korszakban fejtett ki maradandó munkásságot. M érnöki munkáját mindenek felett szerette, és kitartóan művelte magát. Sokszor éjt nappallá téve töprengett tervei felett/egy-egv műszaki megvalósítás kivitelezési kérdéseiben. Egészségi állapotát is feláldozta a műszaki haladásért, és fiatalon — 50 éves korában — halt meg Nagybecske- reken, 1869. november 9-én. Dr. Bátyai Jenő
