Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
1914. NOVEMBER 10., VASÄRNAP 3 Felépült lakások, üresen Segít-e az év végi hajrá? Ügyfelek, tömött szatyorral A tanácsházán - szombat délelőtt Beszélgetés a lakásépítkezések Pest megyei koordinátorával A lakásépítési gondok Pest megyében is sok embert foglalkoztatnak közelebbről, vagy mint építőket, vagy mint a jövendő otthonok várományosait. Most — év vége közeledtével — megkerestük Ungvári Jánost, a Pest megyei Állami' Vállalat termelési főosztályvezetőjét, aki június óta' a Pest megyei pártbizottság megbízásából koordinátora a megyei lakásépítkezéseknek, hogy kérdéseinkre válaszolva, vázolja a lakásépítkezések jelenlegi helyzetét. • Hány lakás építését tervezték erre az évre? — A vállalat hivatalos éves terve 862 lakás. A XI. párt- kongresszus és a felszabadulás harmincadik évfordulója tiszteletére azonban további 32 lakás átadását ajánlottuk fel. Ezzel szemben szeptember 30-ig mindössze 412-t sikerült átadnunk, tehát meglehetősen nagyfokú az elmaradásunk. • Eszerint 182 lakás lenne bátra december 31-ie? — Igen, a különbség 482 lakás — s ez végtelenül nagy feladat. Természetesen egyértelmű célunk, hogy teljesítsük, mert nemcsak a vállalat anyagi rentabilitása, hanem az erkölcsi megítélése is kockán forog. Különben vállalatunk egyéb mutatóit többségében teljesítette, nyereségtervünket is majdnem elértük, a tervezett 14 millióval szemben 12.5 millió az eredményünk, a többi mutatóink is jól alakultak, de sajnos, a lakásokkal elmaradtunk. • Hol épül a még hátralevő 482 lakás? — Menjünk sorban. Bizonyos átprogramozások miatt, például a Dunakeszire tervezett 86 lakás üzemeltethetősé- gi nehézségei következtében a vállalatnak át kellett csoportosítania és más területekről kellett lakásátadásokat előbbre hoznia. Aminek következtében viszont a jelenlegi programunk nem 894, hanem összesen 906 lakás átadása ez évre. Hadd tegyem hozzá ehhez, hogy nekünk igen nagy gond a vállalati lakásterv kitöltése. S most, 1976-ra utalva el kell mondanom, hogy addig évi 1200 lakás átadására kell át- állnunk, mert ez egy korábban felvett 16 millió forintos fejlesztési hitel feltétele, amelyet akkor nem kell visszafizetnünk, ha évi 1200 lakást építünk és egyéb feladatokat is teljesítünk. A gond az, hogy az 1200 lakást majd hogyan hozzuk össze. A mégye egészében ugyanis nyilván megvan rá az igény, csak vagy az előkészítés, vagy a dokumentáció, vagy a pénzügyi forrás nem rendezett ma még. • Dunakesziről miért kellett átállni? — Ott egy olajfűtéses kazánházat terveztek, s mi már akkor felhívtuk a figyelmet árra, hogy a kazánháztól néhány méterre van a gázvezeték, nem lenne-e célszerű gázra tervezni? Azt a választ kaptuk, hogy nem, marad az olaj. Nagyjából el is készítettük a kazánházi részt, s akkor május táján újabb dokmentá- ciót kaptunk, amely a korábbi olajfűtéses kazánok helyett gáztüzelésű kazánokat tervezett. A vállalatunkat ez azért is meglepte, mert mi nem vagyunk berendezkedve arra, hogy gázkazánokat szereljünk és gázvezetéket fektessünk. S a kazánház június 30-i elkészülte és átadása a saját csőszerelőink munkájának lett volna a feltétele, hogy az említett 86 lakást szeptember 30- ig átadjuk. • Ki a beruházó Dunakeszin? — A Pest megyei Beruházó Vállalat. • Eszerint az elhúzódásokat elsősorban beruházási és kooperációs Droblémák okozzák? — Egy másik példát mondok. A IV. negyedéves feladataink között szerepel a szentendrei G jelű 78 és äz I jelű 56 lakásos épület átadása, illetve a 78 lakás átadását már szeptember 30-ra ütemeztük. Sajnos, azonban még jelenleg sincs biztosítva a víz, a csatorna, a fűtés és az út, tehát az épületek üzemelésének a feltételei, pedig a házak belsőleg komplett készek. • Mindez a műszakilag már eddig átadott 266 lakásra is vonatkozik? — Az első ütem műszaki átadása megtörténtt de az üzemelés feltételei még ma is kicsit sántítanak. Lassan közelítünk a cél felé, de azért fogynak a témák. Á vízellátás vonatkozásában azonban ma még a legnagyobb bizonytalanságban vagyunk. A szentendrei vízmű augusztus óta biztosítja az ellátást. Az első félévben még az is probléma volt, hogy egyáltalán nem volt honnan vizet szerezni. Akkor a vezetékünk kész volt, ki volt építve, de nem volt kipróbálva. Amikor megjött a víz, elkezdte próbálni a Pest megyei Közúti Építő Vállalat, mint alvállalkozónk, és a törések sorozata következett be; törések, eresztések, csőrepedések. Itt aztán történt olyan is, hogy teljes vezetékszakaszokat ki kellett dobni, cserélni, és a helyükbe vascsövet tenni. • Ha a jövendő lakók szempontjából nézzük a helyzetet, akkor ez nem ér sokat, mert a külső nyomóvezeték-rendszeren kívül, amelyet a Közúti Építő Vállalat szerelt, működnie kell az épületek közötti nyomóvezeték-rendszernek, amelyet a vállalatuk szerelt, azonkívül — ismereteink szerint — a Prométheusz által készített kazánházberendezésnek és a Csőszerelőipari Vállalat épületeken belüli víz- és fűtési vezetékeinek és berendezési tárgyainak. A lakások belső állaga azonban nagyon rossz, betörtek ablakok, megrongálódtak a tapéták, a padlózat; a szél- és vízjárta lakásokban az esős időszak tovább növelte a károkat. — Kétségtelen, ez az időhúzás minket is nagyon zavar. Örök igazság és építőipari gyakorlat, hogy ha egy elkészült épületet nem vesznek mindjárt használatba, annak állaga önmagától romlik. Mondhatom, rengetegbe kerül vállalatunknak, hogy tavaly június 30-án átadtuk az épületeket, amelyek nem is voltak készen. Talán nekünk sem lett volna szabad készre jelentenünk. Több mint másfél éve ott állnak a házak lakatlanul. • Megítélése szerint mikor válhat az első ütem lakhatóvá? — Véleményem szerint legjobb esetben november második felében. • Szerencsétlenebb esetben1’ — Bízom benne, hogy az idén mindenképpen. • Mi a helyzet a harmadik nagy területükön, Vác városában? — Vácott ez évre két épület átadását ütemeztük. A C—10 jelű épület 37 lakását a harmadik negyedévben szerettük volna átadni, de ez sajnos nem sikerült, belső kapacitási problémák miatt. Reméljük, hogy novemberben elkészül annyira, hogy átadható legyen. A C—9 jelű 117 lakásos épületből 56 lakást szeretnénk átadni. Rengeteg még a feladat, de bízunk benne, hogy az év végi átadásokat nem fogja nehezíteni semmi. Vácott ugyanis nincsenek olyan közműproblémáink, mint Szentendrén. A külső vízvezeték, csatorna és útépítés a saját mélyépítő részlegünknek a feladata. Ügy értesültem, hogy a tömbfűtőmű is üzembe lépett végre, és így a fűtésnek nincs akadálya. • Sajnos azonban, részben a fűtés miatt, ott is voltak problémák, ismereteink szerint az egyik ok az volt, hogy a fővezetékek nem bírták a szükséges nyomást. — 'lem a fővezetékrendszer, hanem a főelzárók nyomásbíró képessége volt ott problematikus. A főelzárók ugyanis 16 atmoszféra nyomást igényeltek és egy téves költség- vetési kiírás miatt csak 10 atmoszférásak voltak, mert téves típusszám volt megjelölve. Itt is-is alapon lehetne megítélni, hogy ki követett el hibát, lehet, hogy észre kellett volna vennünk, lehet, hogy nem, ezt ma egyértelműen nem lehet megállapítani, tény, hogy mi azokat megrendeltük és beépítettük. Azóta tudomásom szerint folyamatban is van a cseréjük, amelyet a beruházó időközben elrendelt. A 16 atmoszférás elzárók megszerzése elég nehezen sikerült, még a váci tanács is a segítségünkre sietett. De ez egyébként a fűtést nem befolyásolta, mert utána 10 atmoszféra nyomású főelzárókkal is beindították. • Milyen egyéb okai vannak az elmaradásoknak? — Például a 150—200 főnyi fizikai létszámhiány, amely végigkísérte egész éves tevékenységünket. Különösen a vasbetonszerelők, az asztalosok, a szigetelők, a tetőfedőbádogosok, a kőművesek, ácsok és a segédmunkások hiánya. Tíz kőműves mellé tudunk tenni két-három segédmunkást, holott pont fordított arányban kellene dolgozniuk. Másrészt az idei esztendőben az elmúlt évekhez képest kirívóan a legnehezebb volt az anyagellátásunk. Különösen a különböző profilacélokra, profilidomokra, vaslemezekre, horganylemezekre, betonvasra, fürdőkádakra, PVC-idomdara- bokra, vagy akár filléres értékű villanyszerelő anyagokra gondolok, amelyek azonban nélkülözhetetlenek egy-egy épület befejezéséhez. Az üzemvezetőink többsége anyagért futkosott Borsodnádasdtól a kecskeméti zománcárugyárig mindenfelé, hogy a hiányzó anyagokat idejében megszerezze. A létszámhiány mellett tehát az anyaghiány is nagyban közrejátszott abban, hogy lemaradtunk. • Hallhatnánk summázatot más helyen készülő lakóépületekről? — GödöUőn az alsóparki lakótelepet említeném, ahol két 44 lakásos toronyépületnek az átadását szinte biztosra vesz- szük, a harmadiké ma még eléggé kritikus. Jelenleg durván még négy szint betonöntés hátravan, tehát még a szerkezetépítés is tart. Azonkívül Gödöllőn van még egy adósságunk, egy 19 lakásos kis kockaépület a Kazinczy utcában, én úgy látom, hogy azt mindenképpen át tudjuk adni. Ami az elmaradások okait illeti, még hadd tegyem hozzá az eddig elmondottakhoz, hogy az októberi időjárás teljesen visszafogott bennünket, a tető- szigetelési munkákon egy hónapig nem dolgozhattunk, a szabadtéri munkákon, közte az alagútsoros betonöntéseken munkásaink csak többszöri köpenyváltással tudtak dolgozni. A páratartalom megnyújtotta a belső szakipari, például a mázolási munkákat, mert az egyes fázisok csak a száradástól függően következhetnek egymás után. • Kérem, sorolja fel egyéb legnagyobb munkáikat a lakásokon kívül. — Szentendrén kiemelt feladatunk a művelődési ház építése. Vácott a kollégium, amelynek tudomásom szerint december 8-i ünnepélyes átadásával kezdődne a város 900 éves fennállásáról megemlékező eseménysorozat, amely egyébként jövőre egy másik kiemelt épületünk, a művelődési központ átadásával fejeződne be. A sződligeti K1SZ- kollégiumot is szeretnénk az idén befejezni, s bár nem megyei beruházás, de a vállalat kiemelt munkái közé tartozik a csepeli kenyérgyár, amelyet november közepén adunk át. • Mikor lesz végleges képük az 1974. év végeredményéről? Ezt nem pénzügyileg kérdezem, hanem az építmények, főleg a lakások elkészülte szempontjából. — Az építőipar utolsó munkanapja december 20, de én biztos vagyok abban, hogy bizonyos szakmákból jó néhány embert a két ünnep között is foglalkoztatnunk kell a lakásokban. Egyértelmű eredményről tehát csak december végén beszélhetünk. Pacsay Vilmos A felületes szemlélő aligha mondaná meg a tanácsházán tapasztalható nagy ügyfélforgalom láttán, hogy szombat délelőtt van. Pedig lassanként a szombatot erről lehet felismerni, mondják a dabasi nagyközségi tanács ezen a szombaton soros, tehát dolgozó előadói, ügyintézői; és ez tulajdonképpen logikus is. Hiszen a csökkentett munkaidő, a szabad szombat mind általánosabbá válik és nagyon sokan akkor intézik el hivatalos ügyeiket. Csökkentett' munkaidőben dolgoznak a tanácsokon is, ez azonban nem jelentheti azt, hogy az ügyfél dolga- végezetlenül távozzon. Szombaton sem. Dr. Krékity János vb-titkár két hivatalos levél felbontása közben szinte „kapásból” sorolja a készenlétet és miközben a csúcsforgalmat lebonyolító. a közelmúltban megszépült házasságkötő terem felé kalauzol, útbaigazít néhány — megtömött szatyorral, a szombati bevásárlás után betérő — ügyfelet is.' Esküvő gyertyafénynél Mendelssohn Nászindulójának utolsó akkordjai után Nyáry Miklósáé anyakönyvvezető gratulál az ifjú párnak, sok boldogságét kíván. — Dabason október, november az esküvők hónapja — mondja. — Péntek délutántól szombat estéig szinte megállás nélkül esketek. A tegnapi, a péntek esti esküvő, azt hiszem, különösen emlékezetes marad az ifjú párnak. És nekem is. Kialudt a községben a villany, nem volt mit tenni, gyertyafénynél adtam össze az ifjú párt. A mai nap különben viszonylag csendesebb lesz, még három házasságkötés lesz, öt órára végzek. Lesz közte egy KISZ-esküvő is, ami különben elég gyakori A jövő szombatra előjegyzett tizenegy esküvő közül az egyiket ugyancsak az ifjúsági szervezet rendezi, a Szikra Termelőszövetkezet egyik tágjának. Ketten vagyunk anyakönyvvezetők, sok az esküvő, a névadó, igyekszünk a munkában egymást kisegíteni, de még így is néha szabad szombaton is benn vagyok. Szép munka ez, szívesen csinálom. Harminckét éve vagyok Dabason anyakönyvvezető. — És ha éppen nem esket? — Van tennivaló akkor is. itt van például az asszonyok névváltoztatásával kapcsolatos adminisztráció. A július 1-én életbe lépett módosított családjogi törvény lehetővé teszi, hogy ez. év végéig a korábban házasságot kötött asszonyok is — ha akarják — megváltoztassák a nevüket. Viszonylag sok kérelem érkezett be. Van, aki azt kéri, hogy — csak a példa kedvéért mondom így — Kovács Jánosné helyett a Kovácsáé Tóth Mária nevet viselhesse, van, aki a férje nevéhez a maga utónevét kívánja kapcsolni. Küldtek már ide kérvényt Debrecenből is, ott lakik a házaspár, de itt kötöttek házasságot, tehát mi intézkedünk. Bor — csak literben Az egyik legforgalmasabb iroda az adócsoporté., Amiért ide bétáméit: ház-, gépkocsi-, telek- és boradó, illetékhátralék, vízhozzájárulás, bírság, tájékozódás, vitatkozás, adóbevallás. És a számtalan ügyre mindez csak — példa. — Az idén eddig, november 9-ig csupán az adócsoportnál ezerhatszáz ügyiratot iktattunk — mondja Molitor Erzsébet csoportvezető. — Nagyon sok. Számos oka van ennek: mind több ingatlan, régi ház, telek cserél gazdát; sok az illetékhátralékos; munkát és ügyiratot produkál sok esetben a vízhozzájárulás fizetése vagy késedelmes fizetése; és most hatalmas munkát ad a boradó. Késett a szüret, és csupán másfél hete tudtunk hozzákezdeni a bor- adó-felméréshez. Jó, ha december elejére végzünk vele, pedig két előadó két becsüssel állandóan járja a gazdákat. — Nemcsak a szüret késett, a bor is kevés az idén. A nagyobb termelőknél, ahol tavaly harminc-negyven hektó is megtermett, az idén alig a harmada. Tavalyi adataink szerint Dabason mintegy kétezer-kétszáz bortermelőt tartottunk nyilván, több mint egymillió-kétszázezer forint adót fizettek. Többségük persze kistermelő, ahol a bort — az idén a fagykár, az eső miatt — jobbára nem hektóban, hanem csak literben lehet számolni... Tavaszra gondolva — Talán a véletlenül verőfényes, novemberi idő idézi fel Járomi Lajos műszaki csoportvezetőben a tavaszt? — Nem — válaszol mosolyogva —, az ideje mindenképpen itt van annak, hogy a csendesebb percekben összeállítsam a településhálózat és községfejlesztési tanácsi bizottság jövő évi munkatervéhez a csoport javaslatait. Ez még csak — hangsúlyozom — nagyon is javaslat, mert egyeztetni kell még a tanácselnök, a vb-titkár véleményével, valamint a végrehajtó bizottság és a tanácsülés jövő évi munkatervével. Ilyen javaslatok szerepelnek benne: a tél végén, a tavasz elején a bizottság a KPM illetékeseivel járja be a nagyközség útjait, mérje fel a tennivalókat. Mert a téltől függetlenül is nyilván lesznek bőségesen tennivalók. Egy másik javaslat, ami viszont már több is ennél: jövőre a tanács széles körű társadalmi munka szervezésével egy nagyszabású járdaépítési programot akar végrehajtani. Az anyagot a tanács adja, a munkát a lakosság vállalja. Az építési csoport hatáskörébe tartozik Tatárszentgyörgy is, ott már az idén sikerült nagyon szép eredményeket elérni, ilyen formában. Nagy vásár lesz Dabason Beszélgetésünk közben egy fiatalember érkezik. Nős, felesége szüleinél laknak, és most saját telket szeretne az OTP révén vásárolni. Mi az útja-módja a tennivalóknak? — kérdezi... — Hétfőn, november 11-én — ha az idő ilyen gyönyörű marad — nagy vásár lesz Dabason — mondja Torma Gyula kereskedelmi és iparügyi előadó, a minden hónap második hétfőjén lezajló dabasi vásárok fő gazdája. — Az idei esős ősz nem kedvezett sem a vevőknek, sem a laci- konyhásoknak. — Az alkalmi italárusok mindig késve adják be az árusításra a kérvényt, most is ez történt, így ma volt dolgom. A lacikonyhásoknak állandó, országos érvényű engedélyük van, négyen szoktak időről időre eljönni Dabasra, pontosabban hárman, a negyedik pedig helyi eladó. És jönnek az ország minden részéből eladók-vevök. Az utóbbi hónapok tapasztalatai szerint a dabasi nem drága piac. Hároméves szép csikót harminc-harmincöt ezerért, választási malacok párját hat- hétszáz forintért lehetett itt venni. Deregán Gábor A Minisztertanács tárgyalta Megújul a bútoripar AKI GYAKRAN ÉS SOKFELÉ jár látogatóba manapság, bizony meglepődhet: mennyien élnek új bútorók közt. Különösen annak szolgál ez elégtételül, aki jól emlékszik még a néhány évvel ezelőtti krónikus bútorhiány- ra és a lassú változás kezdetekor kialakult vitára a hagyományos, illetve egy újfajta berendezkedés hívei között. Hogy mi történt ezekben az években, különösképpen 1970 óta, jól érzékelteti néhány érdekes adat is. Négy évvel ezelőtt még évente alig ezerkétszáz forint ára bútort vásárolt átlagosan egy-egy család, ám a beszerzési lehetőségek és az igények folyamatos növekedésével, az ilyen természetű kiadások jövőre elérik az 1700— 1800 forintot. Még többet mond, ha megemlítjük, hogy 1965-ben mintegy ^42 ezer hagyományos hálószoba-garnitúrát, tavaly pedig mindössze hatszázat adott el a kereskedelem, de egyszersmind már százezernél is több lakószobaberendezést értékesített. A változás serkentője — -ahogy világszerte — a nagyarányú modern lakás- építkezés, forrása azonban a hazai bútorgyártásban végbement gyökeres átalakuló# és megújulás, az iparág rekonstrukciója, amelynek eddigi eredményeit, tapasztalatait — mint tegnapi lapunkban közöltük — pénteken tárgyalta meg a Minisztertanács. A mintegy kétmilliárd forintos fejlesztési program keretében hét, túlnyomórészt vidéki nagyvállalat — Kanizsa, Zala, Agria, Székesfehérvári, BUBIV és Szatmár Bútorgyár, valamint a székgyártás — korszerű, nagy teljesítményű gépsorokat felszerelve, teljesen megújítja és megsokszorozza termelését, s még néhány vállalat, valamint számos szövetkezet részleges rekonstrukciót hajtott, illetve hajt végre. Nem kisebb fontosságú, hogy ezzel párhuzamosan megkezdődött a Domus-rendszerű lakberendezési nagyáruházak országos *• hálózatának, valamint a minta termekkel rendelkező nagy bútorraktáraknak a megépítése. A kiválasztás és megvásárlás örömét ma is zavarja egy és más. Míg számos bútorfajta gyártása szemlátomást nőtt, a gyermekbútoroké például különösen örvendetesen, bizonyos bútorokban, főleg a mind nagyobb változatosságban keresett kisbútorokban, modern ülőalkalmatosságokban, kisgyermekeknek szánt típusokban hiány mutatkozik. ígéretes, hogy a rekonstrukció további folyamatában ezt figyelembe veszik. Számolni keli viszont azzal is, hogy a mennyiségi problémák megszűnésével igén sokfajta minőségi és választéki igény kerül előtérbe, amit csak fokoz a házgyári és más jellegű modern lakások mind tömegesebb megjelenése, nemkülönben a nyaraló- és hétvégi házak építése. A piackutatás és az ízlésformálás tehát nélkülözhetetlenné válik. Mindez előfeltétele a tömeges értékesítés valóban egyedül elképzelhető módszere bevezetésének, a minta utáni eladásnak, de ehhez meg kell szerezni a vevők feltétlen bizalmát. A hazai bútorgyártás nagyarányú átalakulása lehetőséget nyújt arra is, hogy — szorgalmazva a szakosodást — növeljük részvételünket a szocialista országok egymás közli bútorkereskedelmében, egyszersmind a tőkésországokba irányuló bútorexportunkat, ami alkalmat nyújt további, jól megfontolt ottani vásárlásokra. Mindez — a kivételt is beleértve — nagyon is összefügg a hazai szükségletek még jobb kielégítésével. Nagyobb mérvű export ugyanis csak a gyorsan növekvő esztétikai és minőségi követelmények teljesítése révén képzelhető el. Ez a hazai vevőnek is hasznos. AZ OTTHONTEREMTÉS nagyszerű, életre szóló kedvtelése — aminek a lakás bebú- torzása, felújítása, s időnkénti, tetszés és szükséglet szerinti változása, alakítása a lelke — a személyes jövedelmek gyarapodásával párhuzamosan mind több embert, családot hódít meg. A bútoripar és a kereskedelem dolga, hogy ebben mindinkább a kezükre játsszon. A legutóbbi néhány évben sok minden történt ennek érdekében. És minden remény megvan rá, hogy fokozatosan a még kielégítetlen, ám színvonalas és tiszteletre méltó igényeket is kielégíti. Balog János
