Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

1914. NOVEMBER 10., VASÄRNAP 3 Felépült lakások, üresen Segít-e az év végi hajrá? Ügyfelek, tömött szatyorral A tanácsházán - szombat délelőtt Beszélgetés a lakásépítkezések Pest megyei koordinátorával A lakásépítési gondok Pest megyében is sok embert fog­lalkoztatnak közelebbről, vagy mint építőket, vagy mint a jö­vendő otthonok várományosait. Most — év vége közeledté­vel — megkerestük Ungvári Jánost, a Pest megyei Állami' Vállalat termelési főosztályvezetőjét, aki június óta' a Pest megyei pártbizottság megbízásából koordinátora a megyei la­kásépítkezéseknek, hogy kérdéseinkre válaszolva, vázolja a lakásépítkezések jelenlegi helyzetét. • Hány lakás építését ter­vezték erre az évre? — A vállalat hivatalos éves terve 862 lakás. A XI. párt- kongresszus és a felszabadu­lás harmincadik évfordulója tiszteletére azonban további 32 lakás átadását ajánlottuk fel. Ezzel szemben szeptember 30-ig mindössze 412-t sikerült átadnunk, tehát meglehetősen nagyfokú az elmaradásunk. • Eszerint 182 lakás lenne bátra december 31-ie? — Igen, a különbség 482 la­kás — s ez végtelenül nagy feladat. Természetesen egyér­telmű célunk, hogy teljesítsük, mert nemcsak a vállalat anyagi rentabilitása, hanem az erkölcsi megítélése is kockán forog. Különben vállalatunk egyéb mutatóit többségében teljesítette, nyereségtervünket is majdnem elértük, a terve­zett 14 millióval szemben 12.5 millió az eredményünk, a töb­bi mutatóink is jól alakultak, de sajnos, a lakásokkal elma­radtunk. • Hol épül a még hátralevő 482 lakás? — Menjünk sorban. Bizo­nyos átprogramozások miatt, például a Dunakeszire terve­zett 86 lakás üzemeltethetősé- gi nehézségei következtében a vállalatnak át kellett csoporto­sítania és más területekről kellett lakásátadásokat előbb­re hoznia. Aminek következté­ben viszont a jelenlegi progra­munk nem 894, hanem össze­sen 906 lakás átadása ez évre. Hadd tegyem hozzá ehhez, hogy nekünk igen nagy gond a vállalati lakásterv kitöltése. S most, 1976-ra utalva el kell mondanom, hogy addig évi 1200 lakás átadására kell át- állnunk, mert ez egy korábban felvett 16 millió forintos fej­lesztési hitel feltétele, ame­lyet akkor nem kell visszafi­zetnünk, ha évi 1200 lakást építünk és egyéb feladatokat is teljesítünk. A gond az, hogy az 1200 lakást majd hogyan hozzuk össze. A mégye egészé­ben ugyanis nyilván megvan rá az igény, csak vagy az elő­készítés, vagy a dokumentáció, vagy a pénzügyi forrás nem rendezett ma még. • Dunakesziről miért kellett átállni? — Ott egy olajfűtéses ka­zánházat terveztek, s mi már akkor felhívtuk a figyelmet árra, hogy a kazánháztól né­hány méterre van a gázveze­ték, nem lenne-e célszerű gáz­ra tervezni? Azt a választ kaptuk, hogy nem, marad az olaj. Nagyjából el is készítet­tük a kazánházi részt, s akkor május táján újabb dokmentá- ciót kaptunk, amely a koráb­bi olajfűtéses kazánok helyett gáztüzelésű kazánokat terve­zett. A vállalatunkat ez azért is meglepte, mert mi nem va­gyunk berendezkedve arra, hogy gázkazánokat szereljünk és gázvezetéket fektessünk. S a kazánház június 30-i elké­szülte és átadása a saját cső­szerelőink munkájának lett volna a feltétele, hogy az em­lített 86 lakást szeptember 30- ig átadjuk. • Ki a beruházó Dunakeszin? — A Pest megyei Beruházó Vállalat. • Eszerint az elhúzódásokat elsősorban beruházási és koope­rációs Droblémák okozzák? — Egy másik példát mon­dok. A IV. negyedéves felada­taink között szerepel a szent­endrei G jelű 78 és äz I jelű 56 lakásos épület átadása, il­letve a 78 lakás átadását már szeptember 30-ra ütemeztük. Sajnos, azonban még jelenleg sincs biztosítva a víz, a csa­torna, a fűtés és az út, tehát az épületek üzemelésének a felté­telei, pedig a házak belsőleg komplett készek. • Mindez a műszakilag már eddig átadott 266 lakásra is vo­natkozik? — Az első ütem műszaki át­adása megtörténtt de az üze­melés feltételei még ma is ki­csit sántítanak. Lassan közelí­tünk a cél felé, de azért fogy­nak a témák. Á vízellátás vo­natkozásában azonban ma még a legnagyobb bizonyta­lanságban vagyunk. A szent­endrei vízmű augusztus óta biztosítja az ellátást. Az első félévben még az is probléma volt, hogy egyáltalán nem volt honnan vizet szerezni. Akkor a vezetékünk kész volt, ki volt építve, de nem volt kipróbál­va. Amikor megjött a víz, el­kezdte próbálni a Pest megyei Közúti Építő Vállalat, mint alvállalkozónk, és a törések sorozata következett be; töré­sek, eresztések, csőrepedések. Itt aztán történt olyan is, hogy teljes vezetékszakaszokat ki kellett dobni, cserélni, és a helyükbe vascsövet tenni. • Ha a jövendő lakók szem­pontjából nézzük a helyzetet, akkor ez nem ér sokat, mert a külső nyomóvezeték-rendszeren kívül, amelyet a Közúti Építő Vállalat szerelt, működnie kell az épületek közötti nyomóveze­ték-rendszernek, amelyet a vál­lalatuk szerelt, azonkívül — is­mereteink szerint — a Promé­theusz által készített kazánház­berendezésnek és a Csőszerelő­ipari Vállalat épületeken belüli víz- és fűtési vezetékeinek és berendezési tárgyainak. A laká­sok belső állaga azonban na­gyon rossz, betörtek ablakok, megrongálódtak a tapéták, a padlózat; a szél- és vízjárta la­kásokban az esős időszak to­vább növelte a károkat. — Kétségtelen, ez az időhú­zás minket is nagyon zavar. Örök igazság és építőipari gyakorlat, hogy ha egy elké­szült épületet nem vesznek mindjárt használatba, annak állaga önmagától romlik. Mondhatom, rengetegbe ke­rül vállalatunknak, hogy ta­valy június 30-án átadtuk az épületeket, amelyek nem is voltak készen. Talán nekünk sem lett volna szabad készre jelentenünk. Több mint más­fél éve ott állnak a házak la­katlanul. • Megítélése szerint mikor válhat az első ütem lakhatóvá? — Véleményem szerint leg­jobb esetben november máso­dik felében. • Szerencsétlenebb esetben1’ — Bízom benne, hogy az idén mindenképpen. • Mi a helyzet a harmadik nagy területükön, Vác városá­ban? — Vácott ez évre két épület átadását ütemeztük. A C—10 jelű épület 37 lakását a har­madik negyedévben szerettük volna átadni, de ez sajnos nem sikerült, belső kapacitási problémák miatt. Reméljük, hogy novemberben elkészül annyira, hogy átadható le­gyen. A C—9 jelű 117 lakásos épületből 56 lakást szeretnénk átadni. Rengeteg még a fel­adat, de bízunk benne, hogy az év végi átadásokat nem fogja nehezíteni semmi. Vácott ugyanis nincsenek olyan köz­műproblémáink, mint Szent­endrén. A külső vízvezeték, csatorna és útépítés a saját mélyépítő részlegünknek a feladata. Ügy értesültem, hogy a tömbfűtőmű is üzembe lé­pett végre, és így a fűtésnek nincs akadálya. • Sajnos azonban, részben a fűtés miatt, ott is voltak prob­lémák, ismereteink szerint az egyik ok az volt, hogy a főve­zetékek nem bírták a szükséges nyomást. — 'lem a fővezetékrendszer, hanem a főelzárók nyomásbí­ró képessége volt ott proble­matikus. A főelzárók ugyanis 16 atmoszféra nyomást igé­nyeltek és egy téves költség- vetési kiírás miatt csak 10 atmoszférásak voltak, mert té­ves típusszám volt megjelöl­ve. Itt is-is alapon lehetne megítélni, hogy ki követett el hibát, lehet, hogy észre kellett volna vennünk, lehet, hogy nem, ezt ma egyértelműen nem lehet megállapítani, tény, hogy mi azokat megrendel­tük és beépítettük. Azóta tu­domásom szerint folyamatban is van a cseréjük, amelyet a beruházó időközben elrendelt. A 16 atmoszférás elzárók meg­szerzése elég nehezen sikerült, még a váci tanács is a segít­ségünkre sietett. De ez egyéb­ként a fűtést nem befolyásol­ta, mert utána 10 atmoszféra nyomású főelzárókkal is be­indították. • Milyen egyéb okai vannak az elmaradásoknak? — Például a 150—200 főnyi fizikai létszámhiány, amely végigkísérte egész éves tevé­kenységünket. Különösen a vasbetonszerelők, az asztalo­sok, a szigetelők, a tetőfedő­bádogosok, a kőművesek, ácsok és a segédmunkások hiánya. Tíz kőműves mellé tudunk tenni két-három segéd­munkást, holott pont fordított arányban kellene dolgozniuk. Másrészt az idei esztendőben az elmúlt évekhez képest ki­rívóan a legnehezebb volt az anyagellátásunk. Különösen a különböző profilacélokra, pro­filidomokra, vaslemezekre, horganylemezekre, betonvasra, fürdőkádakra, PVC-idomdara- bokra, vagy akár filléres érté­kű villanyszerelő anyagokra gondolok, amelyek azonban nélkülözhetetlenek egy-egy épület befejezéséhez. Az üzem­vezetőink többsége anyagért futkosott Borsodnádasdtól a kecskeméti zománcárugyárig mindenfelé, hogy a hiányzó anyagokat idejében megszerez­ze. A létszámhiány mellett te­hát az anyaghiány is nagyban közrejátszott abban, hogy le­maradtunk. • Hallhatnánk summázatot más helyen készülő lakóépüle­tekről? — GödöUőn az alsóparki la­kótelepet említeném, ahol két 44 lakásos toronyépületnek az átadását szinte biztosra vesz- szük, a harmadiké ma még eléggé kritikus. Jelenleg dur­ván még négy szint betonön­tés hátravan, tehát még a szer­kezetépítés is tart. Azonkívül Gödöllőn van még egy adós­ságunk, egy 19 lakásos kis kockaépület a Kazinczy utcá­ban, én úgy látom, hogy azt mindenképpen át tudjuk adni. Ami az elmaradások okait il­leti, még hadd tegyem hozzá az eddig elmondottakhoz, hogy az októberi időjárás teljesen visszafogott bennünket, a tető- szigetelési munkákon egy hó­napig nem dolgozhattunk, a szabadtéri munkákon, közte az alagútsoros betonöntéseken munkásaink csak többszöri köpenyváltással tudtak dol­gozni. A páratartalom meg­nyújtotta a belső szakipari, például a mázolási munkákat, mert az egyes fázisok csak a száradástól függően következ­hetnek egymás után. • Kérem, sorolja fel egyéb legnagyobb munkáikat a laká­sokon kívül. — Szentendrén kiemelt fel­adatunk a művelődési ház épí­tése. Vácott a kollégium, amelynek tudomásom szerint december 8-i ünnepélyes át­adásával kezdődne a város 900 éves fennállásáról megemléke­ző eseménysorozat, amely egyébként jövőre egy másik kiemelt épületünk, a művelő­dési központ átadásával feje­ződne be. A sződligeti K1SZ- kollégiumot is szeretnénk az idén befejezni, s bár nem me­gyei beruházás, de a vállalat kiemelt munkái közé tartozik a csepeli kenyérgyár, amelyet november közepén adunk át. • Mikor lesz végleges ké­pük az 1974. év végeredményé­ről? Ezt nem pénzügyileg kér­dezem, hanem az építmények, főleg a lakások elkészülte szem­pontjából. — Az építőipar utolsó mun­kanapja december 20, de én biztos vagyok abban, hogy bi­zonyos szakmákból jó néhány embert a két ünnep között is foglalkoztatnunk kell a laká­sokban. Egyértelmű ered­ményről tehát csak december végén beszélhetünk. Pacsay Vilmos A felületes szemlélő aligha mondaná meg a tanácsházán tapasztalható nagy ügyfélfor­galom láttán, hogy szombat délelőtt van. Pedig lassanként a szombatot erről lehet felis­merni, mondják a dabasi nagyközségi tanács ezen a szombaton soros, tehát dolgo­zó előadói, ügyintézői; és ez tulajdonképpen logikus is. Hi­szen a csökkentett munkaidő, a szabad szombat mind általá­nosabbá válik és nagyon so­kan akkor intézik el hivatalos ügyeiket. Csökkentett' munka­időben dolgoznak a tanácso­kon is, ez azonban nem jelent­heti azt, hogy az ügyfél dolga- végezetlenül távozzon. Szom­baton sem. Dr. Krékity János vb-titkár két hivatalos levél felbontása közben szinte „kapásból” so­rolja a készenlétet és miköz­ben a csúcsforgalmat lebo­nyolító. a közelmúltban meg­szépült házasságkötő terem fe­lé kalauzol, útbaigazít néhány — megtömött szatyorral, a szombati bevásárlás után beté­rő — ügyfelet is.' Esküvő gyertyafénynél Mendelssohn Nászindulójá­nak utolsó akkordjai után Nyáry Miklósáé anyakönyvve­zető gratulál az ifjú párnak, sok boldogságét kíván. — Dabason október, no­vember az esküvők hónapja — mondja. — Péntek délutántól szombat estéig szinte megállás nélkül esketek. A tegnapi, a péntek esti esküvő, azt hiszem, különösen emlékezetes marad az ifjú párnak. És nekem is. Ki­aludt a községben a villany, nem volt mit tenni, gyertya­fénynél adtam össze az ifjú párt. A mai nap különben vi­szonylag csendesebb lesz, még három házasságkötés lesz, öt órára végzek. Lesz közte egy KISZ-esküvő is, ami különben elég gyakori A jövő szombat­ra előjegyzett tizenegy esküvő közül az egyiket ugyancsak az ifjúsági szervezet rendezi, a Szikra Termelőszövetkezet egyik tágjának. Ketten va­gyunk anyakönyvvezetők, sok az esküvő, a névadó, igyek­szünk a munkában egymást kisegíteni, de még így is né­ha szabad szombaton is benn vagyok. Szép munka ez, szí­vesen csinálom. Harminckét éve vagyok Dabason anya­könyvvezető. — És ha éppen nem esket? — Van tennivaló akkor is. itt van például az asszonyok névváltoztatásával kapcsolatos adminisztráció. A július 1-én életbe lépett módosított csa­ládjogi törvény lehetővé teszi, hogy ez. év végéig a korábban házasságot kötött asszonyok is — ha akarják — megváltoz­tassák a nevüket. Viszonylag sok kérelem érkezett be. Van, aki azt kéri, hogy — csak a példa kedvéért mondom így — Kovács Jánosné helyett a Kovácsáé Tóth Mária nevet viselhesse, van, aki a férje ne­véhez a maga utónevét kíván­ja kapcsolni. Küldtek már ide kérvényt Debrecenből is, ott lakik a házaspár, de itt kö­töttek házasságot, tehát mi intézkedünk. Bor — csak literben Az egyik legforgalmasabb iroda az adócsoporté., Amiért ide bétáméit: ház-, gépkocsi-, telek- és boradó, illetékhátra­lék, vízhozzájárulás, bírság, tá­jékozódás, vitatkozás, adóbe­vallás. És a számtalan ügyre mindez csak — példa. — Az idén eddig, november 9-ig csupán az adócsoportnál ezerhatszáz ügyiratot iktat­tunk — mondja Molitor Er­zsébet csoportvezető. — Na­gyon sok. Számos oka van en­nek: mind több ingatlan, régi ház, telek cserél gazdát; sok az illetékhátralékos; munkát és ügyiratot produkál sok esetben a vízhozzájárulás fi­zetése vagy késedelmes fize­tése; és most hatalmas mun­kát ad a boradó. Késett a szü­ret, és csupán másfél hete tudtunk hozzákezdeni a bor- adó-felméréshez. Jó, ha de­cember elejére végzünk vele, pedig két előadó két becsüssel állandóan járja a gazdákat. — Nemcsak a szüret késett, a bor is kevés az idén. A na­gyobb termelőknél, ahol ta­valy harminc-negyven hektó is megtermett, az idén alig a harmada. Tavalyi adataink szerint Dabason mintegy két­ezer-kétszáz bortermelőt tar­tottunk nyilván, több mint egymillió-kétszázezer forint adót fizettek. Többségük per­sze kistermelő, ahol a bort — az idén a fagykár, az eső miatt — jobbára nem hektó­ban, hanem csak literben le­het számolni... Tavaszra gondolva — Talán a véletlenül verő­fényes, novemberi idő idézi fel Járomi Lajos műszaki cso­portvezetőben a tavaszt? — Nem — válaszol moso­lyogva —, az ideje minden­képpen itt van annak, hogy a csendesebb percekben összeál­lítsam a településhálózat és községfejlesztési tanácsi bi­zottság jövő évi munkatervé­hez a csoport javaslatait. Ez még csak — hangsúlyozom — nagyon is javaslat, mert egyeztetni kell még a tanács­elnök, a vb-titkár véleményé­vel, valamint a végrehajtó bi­zottság és a tanácsülés jövő évi munkatervével. Ilyen ja­vaslatok szerepelnek benne: a tél végén, a tavasz elején a bizottság a KPM illetékeseivel járja be a nagyközség útjait, mérje fel a tennivalókat. Mert a téltől függetlenül is nyilván lesznek bőségesen tennivalók. Egy másik javaslat, ami vi­szont már több is ennél: jö­vőre a tanács széles körű tár­sadalmi munka szervezésével egy nagyszabású járdaépítési programot akar végrehajtani. Az anyagot a tanács adja, a munkát a lakosság vállalja. Az építési csoport hatásköré­be tartozik Tatárszentgyörgy is, ott már az idén sikerült nagyon szép eredményeket elérni, ilyen formában. Nagy vásár lesz Dabason Beszélgetésünk közben egy fiatalember érkezik. Nős, fe­lesége szüleinél laknak, és most saját telket szeretne az OTP révén vásárolni. Mi az útja-módja a tennivalóknak? — kérdezi... — Hétfőn, november 11-én — ha az idő ilyen gyönyörű marad — nagy vásár lesz Da­bason — mondja Torma Gyu­la kereskedelmi és iparügyi előadó, a minden hónap má­sodik hétfőjén lezajló dabasi vásárok fő gazdája. — Az idei esős ősz nem kedvezett sem a vevőknek, sem a laci- konyhásoknak. — Az alkalmi italárusok mindig késve adják be az árusításra a kérvényt, most is ez történt, így ma volt dol­gom. A lacikonyhásoknak ál­landó, országos érvényű en­gedélyük van, négyen szoktak időről időre eljönni Dabasra, pontosabban hárman, a ne­gyedik pedig helyi eladó. És jönnek az ország minden ré­széből eladók-vevök. Az utób­bi hónapok tapasztalatai sze­rint a dabasi nem drága piac. Hároméves szép csikót har­minc-harmincöt ezerért, vá­lasztási malacok párját hat- hétszáz forintért lehetett itt venni. Deregán Gábor A Minisztertanács tárgyalta Megújul a bútoripar AKI GYAKRAN ÉS SOK­FELÉ jár látogatóba manap­ság, bizony meglepődhet: mennyien élnek új bútorók közt. Különösen annak szol­gál ez elégtételül, aki jól em­lékszik még a néhány évvel ezelőtti krónikus bútorhiány- ra és a lassú változás kezdete­kor kialakult vitára a hagyo­mányos, illetve egy újfajta be­rendezkedés hívei között. Hogy mi történt ezekben az években, különösképpen 1970 óta, jól érzékelteti néhány ér­dekes adat is. Négy évvel ez­előtt még évente alig ezerkét­száz forint ára bútort vásárolt átlagosan egy-egy család, ám a beszerzési lehetőségek és az igények folyamatos növekedé­sével, az ilyen természetű ki­adások jövőre elérik az 1700— 1800 forintot. Még többet mond, ha megemlítjük, hogy 1965-ben mintegy ^42 ezer ha­gyományos hálószoba-garni­túrát, tavaly pedig mindössze hatszázat adott el a kereskede­lem, de egyszersmind már százezernél is több lakószoba­berendezést értékesített. A változás serkentő­je — -ahogy világszerte — a nagyarányú modern lakás- építkezés, forrása azonban a hazai bútorgyártásban végbe­ment gyökeres átalakuló# és megújulás, az iparág rekonst­rukciója, amelynek eddigi eredményeit, tapasztalatait — mint tegnapi lapunkban közöl­tük — pénteken tárgyalta meg a Minisztertanács. A mintegy kétmilliárd forintos fejlesztési program keretében hét, túl­nyomórészt vidéki nagyválla­lat — Kanizsa, Zala, Agria, Székesfehérvári, BUBIV és Szatmár Bútorgyár, valamint a székgyártás — korszerű, nagy teljesítményű gépsoro­kat felszerelve, teljesen meg­újítja és megsokszorozza ter­melését, s még néhány válla­lat, valamint számos szövet­kezet részleges rekonstrukciót hajtott, illetve hajt végre. Nem kisebb fontosságú, hogy ezzel párhuzamosan megkez­dődött a Domus-rendszerű lakberendezési nagyáruházak országos *• hálózatának, vala­mint a minta termekkel ren­delkező nagy bútorraktárak­nak a megépítése. A kiválasztás és meg­vásárlás örömét ma is zavarja egy és más. Míg szá­mos bútorfajta gyártása szem­látomást nőtt, a gyermekbúto­roké például különösen örven­detesen, bizonyos bútorokban, főleg a mind nagyobb válto­zatosságban keresett kisbúto­rokban, modern ülőalkalma­tosságokban, kisgyermekeknek szánt típusokban hiány mutat­kozik. ígéretes, hogy a re­konstrukció további folyama­tában ezt figyelembe veszik. Számolni keli viszont azzal is, hogy a mennyiségi problémák megszűnésével igén sokfajta minőségi és választéki igény kerül előtérbe, amit csak fo­koz a házgyári és más jellegű modern lakások mind tömege­sebb megjelenése, nemkülön­ben a nyaraló- és hétvégi há­zak építése. A piackutatás és az ízlés­formálás tehát nélkülözhetet­lenné válik. Mindez előfelté­tele a tömeges értékesítés va­lóban egyedül elképzelhető módszere bevezetésének, a minta utáni eladásnak, de eh­hez meg kell szerezni a vevők feltétlen bizalmát. A hazai bútorgyártás nagy­arányú átalakulása lehetőséget nyújt arra is, hogy — szor­galmazva a szakosodást — nö­veljük részvételünket a szo­cialista országok egymás közli bútorkereskedelmében, egy­szersmind a tőkésországokba irányuló bútorexportunkat, ami alkalmat nyújt további, jól megfontolt ottani vásárlá­sokra. Mindez — a kivételt is beleértve — nagyon is össze­függ a hazai szükségletek még jobb kielégítésével. Nagyobb mérvű export ugyanis csak a gyorsan növekvő esztétikai és minőségi követelmények telje­sítése révén képzelhető el. Ez a hazai vevőnek is hasznos. AZ OTTHONTEREMTÉS nagyszerű, életre szóló kedvte­lése — aminek a lakás bebú- torzása, felújítása, s időnkénti, tetszés és szükséglet szerinti változása, alakítása a lelke — a személyes jövedelmek gya­rapodásával párhuzamosan mind több embert, családot hódít meg. A bútoripar és a kereskedelem dolga, hogy eb­ben mindinkább a kezükre játsszon. A legutóbbi néhány évben sok minden történt en­nek érdekében. És minden remény megvan rá, hogy foko­zatosan a még kielégítetlen, ám színvonalas és tiszteletre méltó igényeket is kielégíti. Balog János

Next

/
Thumbnails
Contents