Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
VtMan 1974. OKTÓBER 6., VASÄRNAP A legtöbben Pest megyéből A Patyolat Nándorfehérvári úti új üzemében 80 millió forint értékben állítottak munkába az NDK-ból és NSZK-ból vásárolt különböző mosó- és vasalógépeket. A vállalat budai üzemének törzsgárdáját több mint 250^Pest megyéből bejáró leány és asszony alkotja. Legtöbben Újszilvásról, Kényéről, Dányból, Üllőről és Tápióbicskéröl járnak be. Képünkön a tápióbicskeiek egy csoportja. Koppány György felvétele Ég a gyertya a pincében Csendes szüret Nyársapáton Ilyenkor, október táján a kora ősz borongós, levélsep- regető hangulatát a szőlőszüret vidám nyüzsgése teszi néhány hétre mozgalmassá. Benépesülnek a szőlők, fürge kezű, ringó derekú lányok, asz- szonyok sürgölődése nyomán gyűlnek magasodó halmokba a hamvas fürtök. Legények kapkodják a teli vödröket, döntik a puttonyok tartalmát a szekereken, teherautókon, vontatókon sorakozó kádakba és hordókba. Száll a nóta, pattog a tréfa, hangos a határ. A pincemester bánata S amikorra árván maradnak a tőkék, vége a nagy munkának, jöhet a szüreti Szabó András kálváriája Ellenpéldává! kezdem. Az Esti Hírlapban olvastam: Budapesten szirénázó rendőrautó vitt be egy ©talált kisgyereket a Spor ikerházba. Amikor a rendőr a földszinti kazelőszobábán letette és orvost keresett, az egyik szobából kijövő nővérnek az volt az első kérdése: „Ide tartozik a gyerek? Hol lakik?" Szerencsére ez az eset — a meg nem nevezett rendőr erélyes fellépésének köszönhetően — nem úgy fejeződött be, ahogy a budakalászi gátőr feleségének tragédiája. Mégis a még friss, a Pestvidéki Járásbíróságon csupán minap lezárt, és igen megrázó ügyet idézte fel a még eleven emlékezetben. '''■'Szeptemberben — mint megírtuk — egy orvosnő, dr. Baloghné dr. Tóth Irén ült a vádlottak padján, majd bűnösnek mondták ki foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésben. Minden bírósági tárgyalás légköre feszült és drámai, de ez különösen ilyen volt. Mozdulatokról, percnyi időpontokról kellett számot adni, hangulatokat lefesteni ... Vitatták, milyen t egy ember, ha közvetlen hozzátartozója életveszélyben forog, követelőd- zák-e, vagy a sorozatos visz- szautasítás csak még ‘ félsze- gebbá teszi? A gátőr fiatal, halk szavú férfi. Még a megjelenésével Sem kelt különösebb feltűnést: hirteienszőke, vékony ember, aki, ha csak lehet, a háttérben marad, és számít rá, hogy kevés szóból is megértik. Nem az a típus, aki bemegy a kiskapun, ha a nagyon kiutasították, és nem is az, aki rádön-ti az ajtót arra, aki bezárta előtte. Ez az ember február 18-án, amikor 4. h 'napos terhes felesége egyik percről a másikra hirtelen, kétszer vagy háromszor egymás után elájult, a gátőrházból először a legközelebbi elérhető telefonhoz, a Gyógynövénykutató Intézet portájára ment. A portás kelletlenül fogadta. Szabályokra hivatkozott, hogy minek értelmében és miért nem lehet onnan telefonálni. De aztán, valami kétségbeesést kellett felfedeznie Szabó Andráson, mert végül is éppen a portás kért vonalat, ő tárcsázta a mentőket. A mentők, a szabályok értelmében, csak körzeti orvosi beutalóra vagy hívásra vonulhatnak ki- (Ha csak nem közlekedési balesetről van szó.) De Szabó Andráséitól, jelen esetben a kutatóintézettől, a körzeti orvos körülbelül 2—3 kilométernyi' távolságban volt. Szabó András gátőr, nem orvos! Ha átszakad a gát, ugrik és megy, teszi, ami a gátőrnek és az embernek veszélyhelyzetben kötelessége. Orvosi nyelven ez az eset — életveszély, elsősegély — a „sürgős szükség”, rendelettel szabályozott, fogalomkörébe tartozik. A gátőrt — most, amikor ő került bajba — ide-oda kapcsolgatták. És 1 amikor, a tálán időben nem túl sok, de mégis iösígfeszítő huzavona után végül a főorvos került a vonalba, Szabó megint csak a maga halk, szerény hangján magyarázta, hogy rosszul van a felesége, ki kéne jönni. Nem üvöltött, nem követelődzőit, hitte, hogy- hisznek néki, majd belefáradt az egészbe, halkan, de dühöd- ten mormogva ledobta a telefonkagylót, és futott vissza a súlyos beteg asszonyhoz, (Egyébként, tanúk szerint, az intézetben a kérdéses időpontban orvos tartózkodott, a portás azonban elfelejtette ezt megemlíteni) A délelőtti rosszullét után. egy óra tájban bekövetkezett a krízis. Szabó nem , tehetett mást, kerékpárra ült, és bement áí orvosi körzetibe. És. folytatódott á kálvária: Szabóék körzetileg illetékes orvosa még nem rendelt, dr. Baloghné pedig már befejezte a sajátját. Nem ment ki azért sem, mert — mint maga is másáillapotos kismama — fáradtnak érezte magát, a többi „sürgős" címre azonban máris készülőfélben volt. Nem ment ki, mert attól is tartott, hogy körzeti orvos kollégája esetleg ezt rossz néven veszi tőle. Beszéljünik nyíltan: ki ne tudná — és tényleg nem szánjuk sértésnek —, hogy helyenként igenis vannak, ilyen „körzetátlépési" problémák! Az orvosnő mentakörülményként ilyesmire is hivatkozott, dr. Gaál körzeti orvos viszont rendkívül rossz néven vette, hogy ilyen — szerinte — valótlanság került az ügybe. Hát ha nem volt, nincs ilyen „körzetátlépési probléma” Budakalászon, annál jobb, és éppen ennek az ügynek az egyik tanulsága az, hogy ne is legyen sehol! Különben az orvosnőnek csak annyit kellett volna tenni, hogy kikérdezi a nem egyértelműen magyarázkodó és feldúltnak éppen nem látszó férfit. Egyébként az is emberi tulajdonság, hogy az izgalom nem egyformán jelentkezik az arckifejezésben és a gesztikulációban. Van, aki a legnehezebb helyzetben is megőrzi a nyugalom látszatát, És a bizonytalanság, az egyhelyben toporgás még nem jelenti azt, hogy valaki legszívesebben nem eredne mindjárt futásnak! Lehet, hogy éppen az aggodalom kiváltotta tanácstalanság látszata rejti el a belső idegességet. Sajnos — £s err5i már beszámoltunk —, az orvosnő fel sem fogta, hogy egyáltalán sürgős szükségről van szó, hogy tőle néhány kilométernyire haláltusát vív egy kismama. Pedig önmagában az, hogy egy addig egészséges terhes nő egyik percről a másikra rosszul lett, vagy egyáltalán, maga a tény, hogy kismama a beteg, fel kellett volna hogy rázza! Ha nem tesz többet, mint egy mozdulatot, megmutatja a férjnek, hogy nézze, ott, abban a szobában talál egy másik orvost, máris csökken a felelőssége. (A területileg illetékes orvos' ugyanis már az épületben tartózkodott, csalc még nem a szobájában, hanem a csecsemőrendelésen.) De nem is a még nem jogerősen, de 1 évi felfüggesztett szabadságvesztésre és foglalkozásától való háromévi eltiltásra ítélt orvosnő felett akarunk pálcáit tömi. Csak az olyan hajmeresztő részlet- kérdéseken, vád tárgyává nem is tett dolgokon kell újra meg újra elgondolkozni, hogy milyen következményeket is szül a bürokrácia. Hogy például a levélszekrényt, amelybe a betegek orvost hívó cédulái kerülnek, naponta csak egyszer, reggel nyitják ki, és külön szerencsétlenségre, éppen ebbe került bele negyed kettő tájban, délután Szabó András hívócédulája is, A kutya sem nézte meg. (Szabónak ismételten be kellett kerékpározni és orvost hívni.) De maga, az, ahogy, amilyen körülmények között elkészült az a bizonyos levélke: még egy asztal,, egy ablakpárkány sem volt, ahová az immár teljesen megzavarodott, nyugtalan férj az orvosírnoktól kapott papírt letegye, és legalább megfelelő testhelyzetben írjon ... Sokat beszélünk, írunk az ügyfélfogadás kulturálttá tételéről, ezt minisztertanácsi határozat is előírja. Nos, ha egy rendelő nem is hivatal, hol várjon az ember mégis emberséget, ha nem olyanoktól, akfk tudják (mert tudniuk kell!), mi az, kizökkenni a lelki egyensúlyból, mit vált ki valakiből, ha sorra zárt lel- kekre talál ügyével kapcsolatban? Ismert, hogy az orvosi ellátás kitűnően szervezett nálunk. Pillanatok, rövid percek vagy negyedórák alatt háznál, lakáson vannak a mentők. Csak legyen elérhető a körzeti orvos is, aki a beutalót kiállítja! Legyen egyáltalán telefon, és ami a legfontosabb: mindenkiben emberség legyen! í Hogy sok a félrevezető, téves kihívás, hogy sok a beteg, ez nem kétséges. De az esetenként fásultsággá, közönnyé „hivatalnoki modorrá” változó, alakuló orvosi magatartás enyhén szólva rendkívül ellenszenves, mi több, életveszélyes! íme, csak egyszer csapja tie az orvost a felszínes, téves látszat, máris egy emberélet terheli lelkiismeretét. Mert Szabó András- né a mintegy öt órán át tartó huzavona végén — elvérzett! Nincs ember, ^ ha rosszul lesz, ne bízna mindenekelőtt az orvosban. És szerencsére nem is a budakalászi eset a jellemző. Csupán — az Esti Hírlapban olvasottak keltenek ismételt félelmet: hátha a még az éttermekben is oly visszataszító „nem az én asztalom pincérbetegséget” elkapják a sok munkával megterhelt egészségügyi dolgozók is. Ezt a vadhajtást kell még gyökerében, mielőtt közfelfogássá válna, kigyomlálni, hogy ne ismétlődhessék meg Szabó András végzetes kálváriája. Pless Zsuzsa mulatság. Van minek örülni, ha forr a must, ha jó a termés. A hűvös pincében a potro- hos, piros abroncsos, feketél- lő hordóhadsereg láttán , még a kabátját is elfelejti összébbhúzni az ember. A várakozást sugárzó csendben hangosan konganak a lépteik, szívet- lelket melenget a gyertyák pislákoló fénye. Amíg a lángoktól égnek, nyugodtan szippanthatunk bele a mustgáztól édeskés levegőbe. Ha elalszanak, gyorsan be kell kapcsolni a szellőzőberendezást, mert akit a mustgáz elaltat, az többet fel nem ébred. Füle Ferenc, a Pest megyei Pinceigazdaság nyársapáti pincészetének pincemestere nem túl lelkes hangulatban ballag mellettem. Nem titkolja bánatának okát: amióta befejezték la 125 ászokhordó mosását, kénezését, duzzasztását, a 40 darab nagy vaslhetontar- tály tisztítását, bizony nem növekedett a sürgés-forgás. Kedvencei, a méltóságteljes ezerhektós hordók lassan telnek; kevés a szőlő, akadozik a szüret is. Tavasszal a fagyos napolt tizedelték a tőkéket, most az esős időjárás nehezíti a — tavalyinál jóval kevesebb — termés leszedését. Ezen a környéken, az utóbbi öt évben sohasem volt még ilyen gyenge szőlőtermés, mint az idén. Ezerjó és a többiek Sárik Ferenc, a nyársapáti szőlő- és borkombinát vezetője sem szolgálhat kellemesebb hírekkel: Szeptember 23-án érkezett meg ‘-pz első Szállítmány, s azóta hetenként alig több, mint 2000 mázsát nyelhettek el a prések. — Ha jobb lenne az idő, már 15 000 mázsa körül tarthatnánk — mondja, homlokát ráncolva. Érthető a bosszúsága, hiszen tavaly kileneven- háromezer mázsát dolgoztak fel, s az idén a csemő—nyársapáti szőlő- és borgazdasági társulás tizenkét tagszövetkezete, ennek a mennyiségnek alig több, mint egyharmadát tudja a pincegazdaságba hozni. Pedig a tavalyi csúcsforgalomnak is része volt abban, hogy új szovjet és olasz sajtolóberendezések üzembe állításával növeljék a feidolgozó- kapaettást. Óránként 500 mázsát préselne ki a két új szovjet gép, az olasz még késik valahol, de nem is baj, mert egyelőre nem akadna dolga. A présház előtt nincs sor- banállás, éppenhogy nagyritkán érkezik egy-egy vontató. Ilyenkor megcsdkordulnak a csigasorok, dolgozik a zúzó, pörögnék a cefreszivattyúk, ömlik, csurran a lé, az ezerjó, a piros szlanka, az olasz rizling, a kövidinka, a kadarka mustja. Félreteszi az elemózsiát a brigád, mindenki a posztjára siet. A szüreti munka versenyben tavaly országos első helyezést szereztek. A gépek kihasználása, a szervezés példás volt, a legnagyobb hajrában is. Olajozottan ment minden. A 14 fős szocialista brigád nemcsak a munkában állta meg a helyét, a tröszt majd száz brigádjának szakmai, irodalmi, művészeti és politikai vetélkedőjében meg az idén lettek elsők. Oklevelet, pénzjutalmat, pótszabadságot kaptak. Társulás, kedvezményekkel A csemő—nyársapáti szőlő- és borgazdasági társulás tagjai — legnagyobb szőlőterülettel az albertirsai, törtei!, kocséri, nagykőrösi és ceglédi termelőszövetkezetek rendelkeznek — összesen 2000 hektár termését szállítják a kombinátnak, öt esztendőre kötöttek együttműködési szerződést, amely a kölcsönös előnyökön alapúk A pincegazdaság biztosította így magának jó előre a feldolgoznivalót, a szövetkezetek pedig szállítóedényekéit, műtrágyát kapnak — kölcsön — és Í0 százalékos felárat a termésért. A szőlő- és borkombinát 260 hektáros saját szőlővel is rendelkezik, amelynek egy része új telepítés. A nagykőrösi Arany János gimnázium több száz diákja — ha egy kicsit kisüt a nap és eláll az eső — szívesen segít a szüreti munkákban a pincegazdaság és a társuláshoz tartozó szövetkezetek szőlőskert jelben. A szüret most i.s vidám, ha kissé csendesebb is a szokottnál. Kovács György Attila Konferencia Szombaton befejezte munkáját a magyar sebész, trauma- tológus, angiológiai és anaes- thesiológiai társaságok közös nemzetközi konferenciája, melyen 600 hazai és csaknem 100 külföldi szakember több mint 300 előadás keretében vitatta meg az orvostudomány érintett szakágainak közös, időszerű problémáit^ ______ Hi Miológus napok A vizek élő szervezeteinek táplálkozásával és környezeti hálásokkal foglalkoztak a hid- robiológus napokon, amelyek szombaton értek véget Tihanyban. A 3 napos tudományos ülésszak több mint 20 előadója kitért a Balatonon, a Dunán, a Dráván és a Velencei tavon folytatott vizsgálatok tapasztalataira, eredményeire. Számos vízterület kutatását modellkísérletekkel egészítették ki, és a kontrollvizsgálatokról is beszámoltak a szakemberek. v Ifi gépírók versenye Siófokon rendezték meg a nemzetközi ifjúsági gépíróversenyt, amelyen Ausztria, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és Magyar- ország két-két versenyzője vett részt. A hibátlansági versenyben Vári Ágota, a szegedi köz- gazdasági szakközépiskola tanulója ért el első helyezést, míg az elektromos írógépen Friderika Wieser ausztriai versenyző bizonyult a legjobbnak. A díjakat és okleveleket szombaton adták át. VÁLLALTAK - TELJESÍTIK Több lakás - kevesebb minőségi kifogás PÁÉV-SIKEREK: HATÉKONYABB MUNKÁVAL Ügy alakult, hogy évek óta kölcsönösen nem kényeztetjük egymást az építőiparral. Az újságok többet korholják, bírálják, figyelmeztetik az építőipari vállalatokat, mint dicsérik, s az építők az újságokat szidják a kritikáért. Szakítsunk most a „hagyomóny- nyal”, s adjunk hangot az elismerés szavainak is, amelyek — legalábbis az első félévi helytállásukért — feltétlenül megilletik a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóit. Mint szerte az egész országban, itt is csatlakoztak a XI. párt- kongresszus, és a felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére közzétett muu- kaverseny-f elhíváshoz. Május 9-én — a- fasizmus feletti győzelem, a világbéke ünnepén — a PÁÉV dolgozói elhatározták, hogy: a munkatermelékenység fokozása érdekében az éves tervből egy építőipari munkásra jutó termelés összegét 1,7 százalékkal túlteljesítik; ezt a vállalást — az első félévben — 5,7 százalékra teljesítették! A tervben eredetileg is előirányzott 8,7 százalékos növekedéssel együtt tehát a tavalyi év azonos időszakához képest ösz- szesen 14,4 százalékkal nőtt m termelékenység. Vállalták továbbá, hogy az idei tervben szereplő 862 lakás helyett 894 lakás műszaki átadását biztosítják, 32-vel _ az az 3,7 százalékkal — túlteljesítve az előirányzatot. Ebből a vállalat operatív gazdálodási terve az első félévre 314 lakás műszaki átadását írta elő, a dolgozók pedig hattal többet: 320 lakást adtak át. A múlt év első felében átadott 254 lakással szemben ez 26 százalékos emelkedés! A Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Szövetkezet FEL VESZ VASESZTERGÁLYOSOKAT, MARÓSOKAT, LAKATOSOKAT, FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés a szövetkezet munkaügyi osztályán: Nagykőrös, IX., Váncsodi utca 18. Hétköznapokon - szombat kivételével - 8-tól 12 óráig. Végül szerepelt a vállalások között, hogy javítják a minőségi mutatókat, azaz 15 százalékkal csökkentik az úgynevezett hiánypótlások összegét. Ezt a vállalásukat az első félévben 8,3 százalékra teljesítették. Az építőipari termelés összege a vállalatnál 5,1 százalékkal haladta meg az 1973 első félévit, az építésszerelési termelés pedig 11,6 millió forinttal nőtt az említett időszakhoz képest. És ami — talán — a leglényegesebb: a termelés növekedését teljes egészében a termelékenység emelkedése fedezte! Mindezek együttes következménye, hogy amíg a tavalyi év első felét 4,5 millió forintos veszteséggel zárta a vállalat, addig az idei első félévre előirányzott 4,1 millió helyett 5,1 millió forintos nyereséget könyvelhetett el. Az eredményeit a gazdasági és társadalmi szervek hatékony irányító tevékenységén, rugalmas intézkedésein kívül a dolgozók — mindenekelőtt a 114 szocialista brigád — jó munkáját dicsérik. S hogy lendületben, versenyzőkedvben továbbra sincs hiány, bízón jutja az az előre gyártó üzem dolgozóinak újabb felajánlása. Bácsi János építésvezető és negyven munkatársa augusztus közepén írásban tudatta a vállalat gazdasági vezetőivel: az eddiginél jobb munkaszervezéssel, a munkaidő jobb kihasználásával ^ az idei 15 millió forintos tervet 20 millió forintra teljesítik, kérték tehát az igazgatót, e szerint módosítsa az éves tervet. Augusztus 1-től az év végéig az üzem műszaki dolgozói 120 ezer, a fizikai munkások T50 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek; a lakásépítkezési tervteijesítés elősegítése érdekében vállalják a szállítási határidők betartását, a minőségi követelmények teljesítését; pontosan betartják a munkavédelmi és biztonságtechnikai előírásokat; végül — annak bizonyságául, hogy áldozatkészségükből nem rövid távra futja csupán — vállalják, hogy ha az üzem rekonstrukciója 1974. december 31-ére befejeződik, akkor 1975-ben már 35 millió forintos termelési értéket fognak előállítani. Ny. É.
