Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

1914. OKTÓBER 6., VASÄRNAP XKilián Asztronautika Az amerikai L. Jaffet vá­lasztották meg pénteken az Amsterdamban ülésező Nem­zetközi Asztronautikai Szövet­ség elnökévé. A szövetség al- elnökei közé Marx György személyében Magyarország képviselőjét is beválasztot­ták. M—7 Tankolóbázis Elkészültek a csatornázási, tartályépítési munkái annak a Velencénél épülő benzinkút- nak, amely az M—7-es autóút utasait szolgálja majd ki. Az út mindkét oldalán egy- egy nyolc-tíz kimérőhelyes töltőállomás áll az autósok ren­delkezésére. A benzinkúthoz eszpresszót és kocsimosót épí­tenek. Az épületek előregyár­tót elemekből készülnek. A tervek szerint az M—7-es új tankolóbázisa az év végére el­készül. Felmérik Pest megye szolgáltatási helyzetét JAVASLATOK - FEJLESZTÉSRE A házon kívüli mosatás, a ruhatisztítás, a kisebb-na- gyobb javíttatások elvégezte­tése megyeszierte gondot okoz a lakosságnak. E nehézségek késztették a Központi Szol­gáltatásfejlesztési Kutató In­tézetet, hogy megvizsgálja a szolgáltatások helyzetét Pest megyében. A munka a szolgáltatások jelenlegi helyzetének fel­mérésével megkezdődött. A széles körű vizsgálódást közgazdászokból, szociológu­sokból és iparstatisztikusok­ból álló munkacsoport végzi a rendelkezésre álló hivatalos adatokból és a lakosságnak kiadott kérdőívek segítségével. E munka során megvizsgálják a szolgáltatóhálózat kiterjedé­sét, a munka színvonalát, fel­tárják a fejlődés irányát, s számba veszik a különböző szolgáltatási igényeket, vala­mint a fejlesztési terveket. Az így összegyűjtött adatok birtokában elkészítik a megye szol­gáltatásfejlesztési tervé­nek javaslatát, az ötödik öteves terv idősza­kára. Javaslatokat tesznek hol, milyen jellegű szolgálta­tást kell bővíteni a lakosság színvonalasabb ellátásának biztosítósára. A fejlesztési program elké­szítésénél figyelemmel lesz­nek az agglomerációs övezet, s a lakosság ezzel kapcsolatos szokásaira is — például arra, hogy a fővárosban dolgozók, milyen mértékben veszik igénybe a helyi, illetve a bu­dapesti szolgáltatásokat. K. Z. Sógorsás, kornság egy ráckevei vizsgálat tükrében A szocialista erkölcs védelmében Nem egészséges dolog az, ha — egy viszonylag kisebb rác­kevei vállalat példáját említ­ve — az igazgató testvére ugyanannál a vállalatnál gép­írónő. Milyen helyet foglalhat el a többi gépírónő között? Még akkor is, ha az igazgató politikailag-emberileg támad­hatatlan vezető, még akkor is, ha két évvel Azelőtt testvére alkalmazásakor az asztalra csapott, hogy márpedig sem­milyen kivételezés! Ismerjük emberi gyengesé­geinket. Kevés olyan közösség van, amely ennek a rokonsá­gi kapcsolatnak a hatásától teljesen függetleníteni tudja magát. Es akkor még. joggal merül­het fel a kérdés: 1200 fo­rintért Ráckevén, ahol azért akad még néhány munkahely, miért nem helyezkedett el máshol? Hogy még a gyanú árnyélca se merülhessen fel... Közéleti emberek Amikor a ráckevei járási népi ellenőrzési bizottság —a járási pártbizottság és a járá­si hivatal egyetértésével — elhatározta, hogy néhány szö­vetkezetben és vállalatnál megvizsgálja a szocialista er­kölcs normáit és a jogot sér­tő családi és más összefonó­dások helyzetét, akkor lénye­gében az az elv vezette: őr­ködni közéletünk tisztaságán, hozzájárulni — a NEB sajá­tos eszközeivel — a káros kis­polgári nézetek elleni mun­kához. Mert — s ezt a NEB- vizsgálat igazolta — a kispol­gári nézeteknek egyes terüle­teken még mindig vannak gyökerei. A sógor-komaság, a kéz kezet mos, a „te segítesz engem, én téged”-íéle jelen­ségek még megvannak. Hogyan lehet közös neve­zőre hozni közéletünk tisz­taságát és a sógor-komaságot? Ügy, hogy a különböző mun­kahelyek vezetői társadal­munkban közéleti emberek, a közösség bizalma állította őket arra a posztra. Bizonyí­tott, vagy joggal feltételezett politikai, szakmai és vezetői alkalmasságuk alapján. \ És mindig minden területen vol­tak és lesznek olyan embe­rek, akik a bizalomnak nem tudnak megfelelni.­Közéleti emberek más mó­don ■ is. Szakmai munkájuk mellett társadalmi feladatokat látnak el, ott vannak a ta­nácsokban, . a népfrontban; ahol a véleményüknek súlya vap, ahol a segítségükre szá­mítanak. „Családi" alapon A járási népi ellenőrzési bi­zottság megtárgyalta a húsz szövetkezetben, vállalatnál ta­pasztaltakat, elöljáróban és hangsúlyosan állapította meg: az elmúlt évek figyelemre méltó eredményei egyértel­műen azt bizonyítják, hogy a szövetkezetek, vállalatok ve­zetőinek többsége alkalmas a magasabb szintű feladatok ellátására, ideológiai, politikai szemléletük megfelel a kor­szerű szakmai és vezetői kö­vetelményeknek. Vannak azonban, akik az erkölcsi nor­mákról és a jogszabályokról megfeledkeznek. Mert miiként lehet véleked­ni arról, hogy például a döm- södi Dózsa Termelőszövetkezet elnökének fia a szövetkezet­ben üzemegység-vezető, me­nye raktáros; az ipari főmér­nök egyik fia üzemegység-ve­zető. a másik fia üzemegység- vazető-helyettes; a főkönyve­lő felesége anyagkönyvelő; a személyzeti vezető fia üzem- egységveze tő-helyettes; az egyik ágazatvezető felesége közvetlen beosztottja: műsza­ki ügyintéző; a másik ágazat- vezető felesége pedig — ugyancsak közvetlen alá-fölé- rendelitségi viszonyban — mű­szaki rajzoló...? Mit lehet erre szólni? Azt, hogy mind­ezek a kapcsolatok nemcsak a jóízlés szempontjából, hanem jogilag is kifogásolhatók! A tsz-törvény ugyanis vi­lágosan kimondja a többi kö­zött, hogy házastársak, élet­társiak, egyeneságon és test­vérként rokonok nem lehet­nek ugyanannak a szövetke­zetnek a tisztségviselői!... Miként vélekedjünk ennek ismeretében a lórévi Duna- menti Termelőszövetkezet kapcsolatairól, ahol az elnök fia műszaki áruforgalmi elő­adó, a leánya könyvelési cso­portvezető, a veje pedig fő­állattenyésztő ?! A kiskunlaeh&zi Petőfi Ter­melőszövetkezet elnökének a felesége a személyzeti ügyin­téző. Ami elvileg azt jelenti, hogy az érvényes jogszabá­lyok szerint a „családban ma­rad” az egyik legfontosabb, legbizalmasabb munka, a sze­mélyzeti miunka... Körkérdésre hiányos válasz Példát többet is lehetne idézni, helyette vessünk egy $llantást az összefoglaló táb­lázatra. Eszerint a megvizs­gált húsz egység között mesz- sze a dömsödi Dózsa Tsz ve­zet, ahol jogilag 10 és erköl­csileg 1 állás kifogásolható ro­konsági összeférhetetlenség miatt; ez az arány a kiskun- lacházi Kiskun Tsz-ben 3 és 6; a Petőfi Tsz-ben 2 és 3; a szigetújfalui Béke Tsz-ben 5 és 2 ... Külön cikket is megérde­melne, hogy a vizsgált húsz egységben a több mint 2 ezer. erkölcsi bizonyítványhoz kö­tött állásból 180-at erkölcsi bizonyítvány nélkül töltenek be. Az elnök, az igazgató — és mindenütt a személyzeti ve­zető — ügyintéző tudtával! Igaz. 87 esetben „folyamatban van” az erkölcsi bizonyítvány beszerzése, de 93 személynél — még egy lépést sem tettek! Visszatérve azonban az ösz- szeférhetetlenségre: jogos az ellenérv, hogy a vezetők leg­főbb kötelessége a tanulás biztosítása, és ehhez szakem­berek kellenek. Márpedig egy olyan kisközségben, mint Ló- rév, vagy Szigetbecse, nem olyan könnyű főállattenyész- tőt vagy borkimérés-vezetőt találni a fiú vagy a testvér helyett. A mutatkozó szakem­berhiány tehát felveti a kér­dést: kényszerhelyzetről, tu­datosságról, vagy az erkölcsi normák, jogszabályok nem- ismeréséről van-e szó? A vá­lasz ez lehet: erről is, arról is. Adalék arra vonatkozóan, hogy mennyire tudatosak ezek a kapcsolatok: a járási NEB a húsz szövetkezet, vállalat csupán eigy részénél végzett helyszíni vizsgálatot, a.többi­től körkérdésre csupán vá­laszt, önkéntes bevallást kért. És kiderült, hogy némely szö­vetkezeti elnök meglehetősen hiányosan vázolta a rokoni kapcsolatok körét.,. Az erkölcsi normák és a jogszabályok nemismerése pe­dig nem mentség. A pártszervezetek véleménye Mit ért végűi is a NEB- vizsgálat? Felhívta a figyelmet néhány olyan visszásságra, amely in­tézkedést kíván. Viszonylag egyszerűbb az eljárás a jog­szabályok megsértőivel szem­ben. A törvényességi felügye­leti szerv szigorúan intézke­dik. Az erkölcsi normákra azonban nincs írott szabály. Ezeket vagy ismeri, érzi va­laki, vagy sem. Ha nem, vagy meg lehet győzni cselekedetei helytelenségéről, vagy nem. A NEB-vizsgálat felhívta a figyelmet a X. pártkongresz- szus határozataira és a Köz­ponti Bizottság éppen egy­éves határozatára, amely a párt káderpolitikájáról, a ká­der- és személyzeti munka helyzetéről, főbb feladatairól szól. A cél világos és egyér­telmű: arra kell törekedni, hogy személyi kérdésekben azok döntsenek, akik az em­bereket, a munkakört, a mun­kát legjobban ismerik. És ezekhez a döntésekhez a párt­szervezetek véleménye nél­külözhetetlen. , A pártszervezetek pedig az összefonódásokkal sehol sem érthetnek egyet. Deregán Gábor A vb-titkár MUNKÁK • ,V >• . . ' : ' " • ES MINDENNAPOK A fényes, csillogó gömb négy hónapja magasodik a há­zak fölé Tápiószele központjá­ban s táplálja szüntelen tisz­ta vízzel a lakásokat és üze­meket. — Idén Zahalka Bélának, a vb-titkárunknak ez g csaknem másfél milliós beruházás volt az egyik fő gondja — mond­ja Molnár János tanácselnök. — Most, amikor kész, egysze­rűnek látszik, de mennyi baj volt vele. Bélának mindig volt valami ötlete, ami gyorsította a munkát. Ezzel a nagyközségi tanács elnöke kérésünkre már meg is kezdte legközvetlenebb mun­katársa bemutatását, úgy, hogy a vb-titkár tanácsi, vagy ahogyan hivatalosan mondják, szakigazgatási vezetői és köz­ségfejlesztői tevékenységével egyszerre ismertet meg. Ehhez azonban nélkülözhetetlen egy kis körséta Tápiószelén és közben beszélgetés szeleiekkel a vb-titkárukról. Ami azért is érdekes lehet, mert Zahalka Béla nem tápiószélei. Egész családjával Tápiógyörgyén la­kik, onnan jár át naponta Szelére, négy esztendeje. Va­jon mennyire idegen az itte­nieknek? S főleg az időseb­beknek? Hiszen csak 28 éves. Az idén újjászületett bölcső­de számtalan helyiségében a csempéktől szikrázó falak és az illatosra mosott ágyneműk között vidáman rugdalóznak a kicsinyek. — Régen ez is urasági kas­tély volt — szól később a kert fái alatt a tanácselnök. A vb- titkár ügyelt, hogy elkészül­jön idén a központi fűtés, hogy rendben legyen a 15 fő­nyi személyzet öltözője, hogy új szőnyegek és bútorok kerül­jenek ide. Nézelődöm. A bölcsőde nem a település közepén fekszik, de nem is a legszélén. Megkö­zelítése nem túl nehéz, közel van a vasútállomáshoz is. S ekkor eszembe jut, hogy idén tavasszal jártam erre Dinnyés Istvánnal, a tápiószelei Blas- kovich Múzeum régészigazga­tójával, aki az állomás mellet­ti ásatások helyszínét mutat­ta meg. Elmondta: a pedagó­gusok minden ellenszolgálta­tás nélkül bocsátották rendel­kezésére illetményföldjeiket, a szarmata sírok feltételezett helyeit. Munkáját a tanács el­nöke és a vb-titkár is segítet­te s nagy értékű, időszámítá­sunk után a II—III. századból való fibulák, díszedények, gyöngyök és fegyverek kerül­tek elő. Akkoriban kicsit zaklatottan és egyszerre beszélt erről és a bölcsőde-, meg az óvodafej­lesztésről Zahalka Béla is. — Kell a hely a kisgyere­keknek, mert érezteti ám a hatását a népesedéspolitika — mondta félig tréfásan, félig komolyan. — És a vb-titkárnál? Van családja? — kérdeztem. — De még mennyire — mondta. — Van egy három és fél éves kisfiam, Loránd és a feleségem éppen most min­denórás. Néhány nap múlva megszü­letett a második kisfia. Zol­tánnak hívják. A Monori Építők Ipari Szövetkezete azonnali belépéssel LVESZ kőműves, asztalos, víz-, gáz-, fűtésszerelő szakmunkásokat és gépírónőket. jele: a munkaügyi és személyzeti osztályon. Monor, Ipar u. 2—4., telefon: 96, 202. Levélcím: 2200 Monor, Ipar u. 2-4. A bölcsődétől kérésemre a legközelebb lakó pedagógus­hoz, Terék József általános is­kolai tanárhoz megyünk, aki a tanács ifjúságvédelmi bizott­ságának is tagja. — Béla, azaz a vb-titkár elvtárs nagyon közel áll a fia­talokhoz, ha csak öt perce van, kiszalad s ő maga is be­áll kézilabdázni, vagy a lab­dát rúgni. Most ismét előkerül a tava­szi jegyzet, s íme most szüle­tett meg a magyarázata egy akkori hasonlatnak. A vb-tit- kárhoz intézett kérdés így hangzott: — Mihez hasonlítja legin­kább egy vb-titkár munkáját? A válasz: — Egy beállós középfedeze­téhez, akinek elő kell segíte­nie'az akciókat, indítania a szárnyakat s kapcsolatban len­nie a hátvédekkel, de még a kapusra is figyelnie kell. Vagyis a csapatmunkát neki kell a legjobban szem előtt tartani. Terék József ezzel pontos összhangban mondja el, hogy a vb-titkár valamennyi taná­csi bizottság munkáját figye­lemmel kíséri, részt veez a munkatervek előkészítésében, egyedi esetekben pedig intéz­kedik. A tanár példákat sora­koztat fel. Három fiatal a nagyközség mozijában do­hányzott és hangoskodott. Az hatott rájuk, hogy a vb-titkár egyenként hívatta őket és fia­talos eréllyel kemény figyel­meztetésben részesítette mind­egyiket s kilátásba helyezte, hogy ha folytatják a közönség zavarását, akkor szigorú bün­tetések következnek. Egy jócs­kán serdülő kislányra józan érvek hatottak. A kislány fel­tűnési vágyból megrongálta a vasúti kocsik berendezéseit, például kiverte a lámpaüvege­ket. Zahalka Béla személyes beszélgetései után nem „rosz- szalkodott” többé s van rá re­mény, hogy nem is fog, mert férjhez ment egy jóravaló és kellőképpen határozott fiatal­emberhez. Az orvosi rendelőhöz közele­dünk. Tavaly augusztusban adták át, körzeti orvosi, fogor­vosi és gyermekorvosi mun­kahelyekkel, az emeleten két orvosi lakással. Miközben bandukolunk, azt mondja hir­telen a tanácselnök; nem akarnék-e Illés bácsival be­szélni, azazhogy Szöllősi Tóth Illéssel, aki a Tápiószele és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetője, a tanács ke­reskedelmi bizottságának tagja és éppen felénk kerékpározik. Egy perc sem telik el s már mondja is Tóth Illés, hogy a vb-titkárral egyetértésben vál­toztattad a boltok nyitvatartá­si idején, mert azok nem fe­leltek meg a pénzverőben, a vetőmagellátóban és a bölcső­dében dolgozók' munkaidejé­nek. Elmondja, hogy egy-egy új bolt létesítéséhez 30 nap az engedélyezési határidő, Zahal- kánál pedig öt nap. — Aztán talán a legfonto­sabb, hogy a kereskedelmi ál­landó bizottságunk a vb-titkár közreműködésével tárgyalta idén is az ellátás helyzetét. A tanácselnök visszafordul a rendelőintézet irányába, s elmondja: tavaly külföldiek látogattak a nagyközségbe, s nem akarták elhinni, hogy ez egy hatezres település egész­ségháza, s nem az egész járás céljaira épült. Idén ismét volna mit cso­dálniuk. A nyáron felavatott öregek napközi otthonát fej­leszteni, amelyet a régi egész­ségházból alakítottak ki. Nem volt ez benne az idei költség- vetésben, nem is lett; volna pénz rá, ha nem segítenek a helyi üzemek és más gazda­sági egységek. — Itt már hagyománya van a községfejlesztést segítő tár­sadalmi munkának, amelynek szervezése, szorgalmazása ter­mészetesen elsősorban a ta­nácselnök és a vb-titkár fel­adata — mondja Molnár Já­nos. — Persze semmit, vagy csak nagyon keveset tudnánk elérni, ha nem segítenének a pártszervezetek, amelyeknek munkája nyomán a régebben teljesen mezőgazdasági jellegű nagyközségünk — ahonnan több mint kétezren jártak el dolgozni — kezdett erőtelje­sen iparivá alakulni. Jelenleg már csak mintegy nyolcszázan dolgoznak másutt. Ákik hely­ben találtak munkát, s az üze­mek vezetői szívügyüknek te­kintik a település fejlesztését, saját munkával is és anyagi hozzájárulással. Most már csak egy dolog van hátra, magával Zahalka Bélával beszélni néhány hóna­pos szünet után, de most ott­honában, Tápiógyörgyén. Előzőleg azonban még talá­lomra egy házra mutatok, s ké- r^p az elnököt, menjünk be, beszélek azzal, akit éppen ott­hon találok. Zsíros József rak­táros a Közép-magyaroszági MÉH ceglédi telepén. Szívesen elmondja: a vb-titkár egyik legjobb tulajdonsága, hogy szá­mára nincsenek kis ügyek. Amikor például felmosóron­gyok kellettek a bölcsödének, megkereste őt, hogy szerezzen a kicsiknek a vállalatától. Gyakran meggyőződtem ar­ról is, amikor a tanácsnál jár­tam, hogy jó útbaigazításokkal szolgál fiatalnak, idősnek egy­aránt, s így aztán a huszon­nyolc éve ellenire nagy a te­kintélye az öregek előtt is. Tápiógyörgyén a hűvös őszi idő ellenére mezítelen felső­testtel dolgozik Zahalka Bé­la a kertben, s már nyelve­men volna, hogy nem tart-e a megfázástól, amikor eszembe jut sportember mivölta. Szélesek a vállai, izmos és úgy tűnik, tán még a 190 cm magasságot is eléri. Mostani találkozásunkkor felelevenít­jük évtizedes és mégis válto­zatos közigazgatási pályafutá­sát. — Először Nagykátán voltam adócsoport előadó, aztán Far­moson gazdasági előadó, s most már ötödik éve titkár- kodom Tápiószelén — mondja, s a szelei tanácselnök hozzá­teszi, hogy Zahalka Béla édes­apja a tápiógyörgyei tanács elnöke, az apósa hivatalsegéd ugyanott, a felsége adóügyi előadó. Közben kijön a kertbe Lo­ránd, akitől jövendő foglalko­zása után érdeklődöm. — Rendőr leszek, vagy ka­tona — mondja a gyerek, s bizonyságul azonnal díszlépés­ben indul a kapu felé. Nagy­papája és nagymamája érke­zik a szőlőből. — No és a lakóhely meg a munkahely különbözősége nem okoz problémákat? — kérde­zem az elnöktől s a titkártól. Nevetnek és azt mondják, hogy már nem sokáig, mert a kétgyermekes kis család még ebben a hónapban bérlakásba költözik Szelére, s ezzel Za­halka Béla nemcsak gondolat­világában, hanem valóságo­san is tápiósz^eivé válik. Pacsay Vilmos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents