Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-31 / 255. szám
% 1974. OKTÓBER 31., CSÜTÖRTÖK %JÍMcm 5 Nyolc közül az egyik Tinnyén: bázisgazdaság ISG, Csepel Autógyár Egyetlen csavar Alma és őszibarack Az ország gyümölcsöskertjeinek rekonstrukciójához 8 faiskolai bázisgazdaságot jelöltek ki az illetékesek. Közöttük található a tinnyei Üj Élet Termelőszövetkezet is, ahol néhány társgazdaságtól eltérően, hagyományok nélkül láttak hozzá a faiskola létesítéséhez. A tervek szerint 1976-ig 109 hektárnyi területen alakul ki Tinnyén az új üzemág. Csak alma-, valamint őszibaraokolt- ványokat termelnek majd, 6 a gazdaság évente 300 ezer gyümölcsfaoltványt ad az Ültetvénytervező Vállalat közvetítésével a telepíteni szándékozóknak. Épül a legnagyobb hazai vetömagtisztító Szolnokon épül fel az ország legnagyobb, évi 1200 vagon kapacitású vetőmagtisztító üzeme. A Vetőmagtermeltető Vállalat hatvanmillió forintos beruházásával készülő új telepén a legkorszerűbb technológiai berendezéseket szerelik fel, elektromágneses eljárással működő gépsorok válogatják, tisztítják majd a magvakat. 1 Képletesen ugyan, de mind- [ össze egyetlen csavarral járul | hozzá a közútijármű-gyártási I programhoz az Ipari Szerel-1 vény- és Gépgyár. A mellső tengelyek szerelése — amit a gyár az Ikarus megrendelésére csinál — nem nagy tétel a sok milliárdos termelési értéket előállító közútijármű-gyártás mérlegében, de szerepe, fontossága meghatározott, az apró rész nélkül kétségessé válna maga az egész. Ahogy a megye néhány vasipari szövetkezete szintén bedolgozója az Ikarusnak, különböző alkatrészeik, szerelvényeik nélkül az autóbusz nem lenne az, ami, jármű, közlekedésre alkalmas eszköz. Innét már csak egy lépésnyi távolság van addig a következtetésig, hogy minden „csavarnak”, azaz valamennyi műveletnek, alkatrésznek nélkülözhetetlen, s szigorúan megszabott helye van abban a folyamatban, amelynek végén ezerszámra hagyják el a gyárat az autóbuszok. 36 ezer ember kenyere A széles nyilvánosság előtt kevésbé ismert tény: a közútijármű-gyártás 36 ezer embernek ad kenyeret, a közvetlenül ezzel foglalkozó vállalatoknál, I míg a kooperáló partnereknél A „süket”-től a „zengő szobáig” 200 ezren tevékenykednek! Meghökkentően nagy szám, az ipar egészét átfogó hálózat. S éppen mert sokan vannak, mert rengeteg a bedolgozó, úgy tűnhet, . egy-egy csavarnak nincs különösebb jelentősége. A Minisztertanács augusztus elsejei ülésén, a közútijármű- gyártási program helyzetét áttekintve, joggal állapították meg, hogy a negyedik ötéves tervben szereplő feladatok időarányos részének teljesítéséhez döntő mértékben járult hozzá a vállalati magatartás változása, a kooperáció javulása, a szervezettség színvonalának növekedése. Nem adták olcsón a sikert, mert hisz’ ma már remélhető: a közútijármű-gyártás eredményei a tervidőszak végére túlhaladják a számításba vettet. Az út azonban nehéz, meredek, buktatókkal teli volt. A megyében ennek szemléletes példáját a Csepel Autógyár adta, ahol a termékösszetétel változása, az önjáró autóbusz fenékvázak előállítása felforgatott mindent a műhelyekben, a gyáregységekben. Emberek százainak kellett a megszokottat otthagyni, újat tanulni, gyakorlatot szerezni ennek az újnak a fogásaiban, s persze úgy, hogy közben a fizetési boríték se legyen soványabb, hiszen anélkül is sokan mondtak búcsút a gyárnak. Megkétszereződött Sokkal több már, mint egy csavar, hogy Szigethalmon, az autógyárban megteremtették a fenékvázak szalagszerű kibocsátásának feltételeit, s úgy tették ezt, hogy közben — elsősorban Lengyelországgal — tetemesen növelték a nemzetközi együttműködés hasznát. Részük van tehát, s nem csekély abban, hogy a közútijármű- gyártás termelése és kivitele 1970-hez mérten megkétszereződött, s ezzel a legdinamikusabban fejlődő iparágak közé tartozik. Ám itt megint vissza kell kanyarodnunk az egy csavarhoz, mert az autógyáriaknak — nem tagadva a maguk melléfogásait, tétovasá- gait, mulasztásait — rengeteg gondot okoznak a kooperációs partnerek, azok, akik nélkül ők sem képesek időben szállítani az Ikarusnak, a külföldi megrendelőknek. Hat nagyvállalat a gazdája a közútijármű-gyártásnak, s ezek egyike a megye legtekintélyesebb üzeme. A hat érintett nagyvállalat az egymás közötti szoros kapcsolatokat lényegében kiépítette, s együttműködésük ha nem is zavartalan — mert a változó követelmények és körülmények újratermelik a feszültségeket —, de kiegyensúlyozott. Ilyesfajta viszonyokat azonban nem lehet kialakítani a több száz vállalattal, gyárral, szövetkezettel, már csak a munka jellegénél fogva sem. „Minden csavarra nem lehet szocialista együttműködési szerződést kötni” — fogalmazták meg a dolog lényegét az autógyárban, s igazuk van. Hanem akkor mi legyen? A vállalatok, a szövetkezetek sokat emlegetett népgazdasági szemléletén kétségtelenül rengeteg a javítani való. Ez azonban hosszú távra szóló feladat, egyik napról a másikra nem játszik közre a kooperáció zökkenőinek elkerülésében. Talán nem ártana, hamarabb leszüretelhető termést ígérne a kooperációs partnerek tüzetesebb felülvizsgálata, annak mérlegelése, érdemes-e olyanokkal dolgozni, akik újra meg újra megszegik a szállítási szerződésben foglaltakat? Persze, erre rögtön kész a felelet. Nem érdemes, de mit lehet tenni, ha más nincsen? Bátrabban támaszkodni Nos, éppen ezzel a „nincsen”- nel szállunk vitába. Megfontolásra érdemesnek tartjuk, hogy nem lehetne-e bátrabban támaszkodni a közép- és kisvállalatokra, a tanácsi és a szövetkezeti iparra — az úgynevezett árnyékiparra —, ahol, szemben némelyik kooperáló nagyvállalattal, a képletes egy csavar élet és halál kérdése. Ahol tehát ez a legfőbb feladat, s nem ezer között egy, ami, ha el is marad, nem sokat nyom a nagyvállalat mérlegében. Igaz, ez sem csodaszer, de bizonyos bajokra medicina lehet. Hasonló megfontolásra jó- néhány kérdés kínálkozik, így a készletgazdálkodás további javítása, ésszerűsítése, az egyes költségfajták mainál mélyebb elemzése stb. Mindezzel azért hozakodhatunk elő, mert meggyőződésünk szerint a közúti- jármű-gyártásban a mennyiségi növekedés időszaka lezárulóban van, a több helyébe mindinkább a jobb kerül. Azaz a dolgok minőségének sokféle vetülete, a vállalatok közötti együttműködéstől a termékek választékáig. A követelmények növekedése pedig elengedhetetlenné teszi, hogy aki egy- egy csavart tesz le a közútijármű-gyártás asztalára, az most már teljes felelősséggel tartozzék azért, mikor kell megérkeznie annak a csavarnak a felhasználóhoz, s milyen a képletes, s a szorosan vett minősége. Mészáros Ottó Jöttek Újszászröl, mentek Jászberénybe A nagykátai járásban is segítenek a diákok Sáros a föld. Az újszilvás! Kos suth Tsz-ben két traktor húzza a boronát. Nagy küzdelemmel és sok ' késéssel, de folynak az őszi munkálatok a gazdaságokban. A nagykátai járás sem kivétel ez alól. A tápióbicskei Április 4. Tsz-ben 890 hektár kenyérgabonából eddig mintegy 400 hektáron tudták csak befejezni a vetést. A többin az előkészületi munkát már elvégezték, és ha nem jön újabb nagy eső, 10—12 napon belül földbe kerül a mag. A 40 hektárnyi szőlő háromnegyed részét társadalmi segítséggel leszüretelték. A hátralevőn 140 ember, köztük , sok önkéntes még dolgozik. Kukorica mintegy ezer hektáron áll lábon, 436 hektáron azonban már letörték. Az időjárás alakulásától függ, mikor' kerülhet sor a többire. Ismeretes, hogy a KISZ KB és a Magyar Üttörők Országos Szövetsége levelet bocsátott ki, amelyben a tanuló- ifjúságot kérték, vegyék ki részüket a mezőgazdasági munkákból, segítsék ők is erejükhöz mérten a veszélybe került termés betakarítását. Akárcsak másutt, a nagykátai járásban is nagy visszhangja lett a felhívásnak. Az újszil- vási Kossuth Tsz-ben a szomszédos Szolnok megyéből, Űj- szászról jöttek át a gimnáziumi és a szakközépiskolai nö- veAdékek, s így a szürettel már végeztek. Az 58 hektáros dohánytermés betakarításában a helybeli általános iskola kisdiákjai segítettek. Cukorrépát 103 holdon termelt a tsz, ebből még 91 hektáron földben van a termés. Most érkezett a Budapesti Műszaki Ezyetem száz hallgatói a egy hétre, és fav remélhetőleg gyorsan túllesznek ezen a munkán is. A kenvér^abona- vetés tervét mostanáig csak ' kis részben sikerült teljesíte- j ni. Mindössze 121 hektáron j vethették el, a többi föld pe- ! dig előkészítve várja a magot. Tíz esőtlen nap kellene, hogy ezen a munkán is túllegyenek. Kaposi István nagykátai tudósítónk beszámolt arról, hogy a gimnazisták és a szakközépiskolások már három hete részt vesznek a mező- gazdasági betakarítási munkákban. így a nagykátai diákok már a KISZ KB levele előtt öntevékenyen bekapcsolódtak ebbe az életfontosságú munkába. Hozzájárult ehhez az is, hogy a kertészeti szakközépiskola nevelői-tanárai ismerik a járás mezőgazdasági adottságait, mivel közülük sokan a katedra elfoglalása előtt ott dolgoztak. Ezért érthető, hogy mindig oda irányították a diákokat, ahol erre a legnagyobb szükség volt. Érdemes megemlíteni, hogy a diákok a farmosí Üj Élet, a nagykátai Kossuth, a tápiószentmártoni Kossuth és Rákóczi, a szentlőrinc- kátai Üj Világ, a szentmár- tonkátai Kossuth és a közeli jászberényi Vörös Csillag termelőszövetkezetekben végeztek igen értékes munkát. Az iskola vezetői naponta beiártá'k a gazdaságokat, és örömmel nyugtázták a tsz-el- nökök elismerését. Az sem lényegtelen. hogy a termelőszövetkezetek szerető gondoskodással fogadták a fiatalokat. A hűvös, esős időben bőségesen gondoskodtak melegítő védőitalról. és ha kellett, melegedő helyiségről is. A diákok usvanolvan bérezést kaptak, mmt a termelő«zövetkeze+i ta- sok. és ez bőségesen fedezni országjáró kirándulásuk költségeit is. Az emberi hang vizsgálata a „süketszobában” A Magyar Tudományos Akadémia akusztikai kutatócsoportja széles körű hangtani kísérletekkel foglalkozik, az egyszerű zajtól az ultrahangig. Az intézmény „süket” és „zengő” szobáiban az emberi hangot és a különböző hangszerek hangenergiáját vizsgálják. A gyakorlati tapasztalatokat zenekarok és hangstúdiók helyes elrendezésének, dinamikájának beállításéhoz használják fel. ÚJ TECHNOLÓGIÁK, ÚJ MUNKAKOROK A KOZÉPÜLETÉPfTÖ VALLALATNAL ZSALUZATSZERKEZETSZERELŐNEK ÉS VÁLASZFALSZERELŐNEK a vállalat 3—á hónap alatt betanít, átképez, majd kizárólag budapesti munkahelyein alkalmaz SZAKMUNKÁSOKAT (lakatos, hegesztő, ács, kőműves, könnyűgépkezelő, betonozó), valamint NEM SZAKMUNKÁSOKAT (kubikos, betanított munkás, segédmunkás). Jelentkezés: 1974. november 20-ig, Budapest V.. Molnár u. 19„ munkerőgazdálkodás. Aranyhalacska FüT3 CtoiOg esett meg velem a minap. Egy történet szereplője voltam — álmomban. Alább tehát tulajdonképpen egy mese következik, amely, ha jól • belegondolok, alighanem a valóságban is megeshet. Persze csak áttételesen. Már ami a tanulságot illeti. Ezen a hétvégen is horgászni indultam. Nem dicsekvésképpen mondom, de a halak most is haraptak. Mint mindig. Mert a szerencse ezúttal sem hagyott cserben. Ismerőseim irigyeltek, a többi pecás legszívesebben megfojtott volna egy kanál lében. S az ember gyarló. Miért is? Mert idővel éppúgy hozzászokik a boldogsághoz, a sikerhez,' mint agyonhordott barna bőrkabátjához, kényelmes székéhez, kedvenc macskájához, szeretett kutyájához. Én legalábbis a világ minden kincséért sem válnék meg tőlük ... A peCÜZaj első órájában kifogtam egy jókora pontyot és fél tucat keszeget. Mondom, szerencsém volt, mint mindig. így hát egyáltalán nem lepett meg, amikor a vasárnapi alkonyaiban aranyhalacska akadt a horgomra. Leakasztottam, és a többiek közé dobtam a hálóba. Ügy gondoltam, hogy minden horgász, miután néhány óráig mozdulatlanul és türelmesen várja a kapást, előbb-utóbb okvetlenül megérdemel egy aranyhalacskát. Szorgalmáért, kitartásáért. Lehet, hogy tovább töprenkedtem volna, ha a kis sügér váratlanul meg nem szólal: — Fiatalember, én aranyból vagyok ... Ért engem ? ... — Persze, hogy értem — feleltem. Nekem viszont az órám van aranyból... — Ó, félreért! Hát nem ismeri a mesebeli aranyhalat? Próbálja csak meg órájával megvalósítani valamilyen kívánságát. Kétlem a sikert. — Az órám pontosan jár és ez a legtöbb, amit egy aranyórától elvárhat az ember. — De én teljesítem három kívánságát..., ha visszaenged a folyóba. Érti? — Nem értem és nem is akarom megérteni. Megsütlek téged, aranyos sügérkém, mint a többieket. Én az emberekkel sem teszek kivételt, miért tennék hát a halakkal? Ezt persze csak nagyképűségből mondtam, mert már nyúltam a hálóba és a sügért visszadobtam a folyóba. Hazasiettem és gondolkodni kezdtem: mi is legyen a három kívánságom? TÖrtGIJl 3 fejem. Mert ugye, mit is kívánhat magának egy ember, akinek van aranyos felesége, modernül berendezett háztartása, gazdag és értékes bélyegalbuma, valamint egy olyan villanyborotvája, amit még egyszer sem kellett javíttatni... Mit is kívánhat hát magának az, akinek ennyi mindene van. Helikoptert? Butaság! Repülőteret? No, ez azért szerénytelenség lenne! Vagy talán szókratészi bölcsességet? Ugyan! Felesleges!... Aztán mégis eszembe jutott valami. Azt kívántam, hogy a főnökömet helyezzék alacsonyabb beosztásba. Vártam, vártam ... s lám ... Nem sikerült ... Második kívánságom az volt, hogy kedvenc folyom, a Duna, visszafelé folyjék. Ez sem történt meg. Maradt még az utolsó kívánság: valósuljon meg az első két óhaj. De ez is teljesítetlen maradt. És itt értettem meg — alaposan becsaptak! Lementem a Duna-partra azzal az eltökélt szándékkal, hogy többé senkihez sem leszek kegyes. Senkihez az égvilágon . . Nem kellett sokat várakoznom. A Duna-holtág egyik szép sárga vízililioma mögül hamarosan megjelent az én aranyhalam. — Hallod-e, te! — kiáltottam oda. — Nagy hazug vagy ám! Szégyellheted magad! — és dühösen kiköptem. — Ez rémes — sopánkodtam tovább. — Mit várjak ezekután az egyszerű halaktól, ha már az aranyból levők ilyen szégyenletesen csalnak ... A kis sügér nevetve válaszolt. — Nem vagyok én aranyból, nagyokos !... Csak aranyozott. Hiszen aranyhalak már régen nincsenek a Dunában. A szennyezett vízben kipusztultak. Ez egy. Másodszor meg: sose higgy a fecsegő halaknak ... És azt se feledd, te mohó pecás, hogy csak az az igazi aranyhal, amelynek karátjelző van a kopoltyúján, ha egyáltalán ráakadsz ilyenre.. És e rövid, de velős kioktatás után az én „aranyhalacskám” halk csobba- nással eltűnt a vízben. Én pedig megpróbáltam gondolkodni. Kovái Iván
