Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

/ %Mätm 1974. OKTOBER 1., KEDD Hét kiadó, 53 mű Műszaki könyvnapok Sorrendben tizenharmadik alkalommal rendezik meg ez év októberében a műszaki könyvnapokat. Az idei műszaki könyv­napok alkalmából hét kiadó ötvenhárom műszaki vo­natkozású könyvet jelentet meg. A műszaki könyvnapok országos tervező bizottsága az idei műszaki • könyvnapok alkalmából olvasói (pályázatot hirdet. A pályázat tár­igya: a magyar nyelvű műszaki ’könyvek felhasználása az újítói te­vékenységben. A pályázatok elbírá­lásakor a zsűrik kizárólag azokat az elfogadott újításokat értékelik, amelyek ötletét, gondolatát a hazai könyvkiadók 1968—74. között meg­jelent kiadványai sugalmazták, fipályázhatnak egyének és brigádok, (ha pályázatuk az említett feltéte­lieknek megfelel. Az „Olvasói pá- ilyázat” a Műszaki Könyvkiadó cí- (mére küldendő (1051. Budapest, V., ‘Bajcsy-Zsilinszky út 22.) 1974. de­cember 31-ig. Könyvtárosnap Foton Az évenkénti könyvtáros­nap megrendezése szép ha­gyománya a megyei könyvtár­nak. Tavaly Aszódon, ahol egykor Petőfi diákoskodott, az idén Foton, Garat János, Fáy András, Vörösmarty Mi­hály kedvelt tartózkodási he-, lyén adtak találkozót egy­másnak a megye függetlení­tett könyvtárosai. A résztve­vőket tegnap délelőtt a Fó­ti Gyermekváros felnőtt klub­jában Víncze József, Főt nagyközség tanácsának elnöke köszöntötte, majd Pásztor Antal, a könyvtárosok szak- szervezeti bizottságának el­nöke számolt be a szakszerve­zet tavalyi tevékenységéről. A beszámolót követően Debre­ceni Imréné, a megyei könyv­tár igazgatója köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd törzsgárdajelvényeket és okle­veleket nyújtott át. A törzs­gárdajelvény arany fokozatát kapta Fogarasy Mihályné, pi lisvörösvári könyvtáros. Ezüst fokozatot Farkas Albertné ceglédi, Szabó Albertné ceg- lédberceli, és Tóth Istvánná nagykőrösi könyvtáros, vala­mint Tala Pétemé, a szent­endrei városi-járási könyvtár igazgatója és Matisz Anna, a monori járási könyvtár szakalkalmazottja vett át. Bronz fokozatú jelvényt tizen­hatan kaptak. A könyvtárosnap további programjaként Barna Lajos igazgató mutatta be a gyer­mekváros kis lakóinak életét, majd a könyvtárosok meg­tekintették Fát műemléktemp­lomát, ahol rögtönzött orgo­nahangversenyt is hallgathat­tak. Ellátogattak a Foton élő Németh Kálmán szobrászmű­vész műtermébe is. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK A kocsi rabjai Páskándi Géza komédiája a József Attila Színházban ' TANMESÉKET mindig szí­nesen fogadunk. Ezeknek meg­van az a jó tulajdonságuk, •hogy netán kényesebb kérdé­sekről is könnyebben lehet szólni bennük, mint más mű­fajokban. S épp mert tan- mesék, ki-ki úgy értelmezheti őket, ahogyan akarja. Persze, a jó példabeszédek végül is csak egyféleképp ér­telmezhetők. Már mint azok által, akiknek fülük van a hal­lásra S a tanmesék, példabe­szédek írói éppen ezekre a jó hallásúakra számítanak, ami­kor művük megalkotásához látnak. Az alapötlet kitűnő: egy börtöriigazgatót, akinek min­dene a Kocsi, így nagy betű­vel, az a balszerencse ér, hogy egy új — és nagystílű — rabot „utalnak be” hozzá, s ez a rab valósággal kiveszi á kocsit az igazgató ülepe alól. Mind a ketten a Kocsi bűvkörében él­nek, s amikor a rab szabadul, éppen azon a napon veszik el a felsőbb hatóságok az igaz­gatótól a járművet, valósággal megsemmisítve ezzel egyetlen létalapját. Nyilvánvaló, hogy ez az alapötlet szinte kiköve­teli a szatirikus ábrázolást. Páskándi tudja is ezt. De ha a példabeszéd a szatíra felé bil­len, akkor elengedhetetlen, hogy ne csak úgy általában beszéljünk, hanem konkrét hi­bákat, bűnöket és visszaélése­ket vegyünk célba, konkrét körülmények között. A DARAB jelenlegi formá­jában (Páskándi némiképp át­dolgozta a miskolci előadás szövegét) éppen ezzel, a konk­rétabb szatírával marad adós. Nem tudjuk, végül is ki és mi ellen akar igazából beszélni ez a komédia. Az kiderül, hogy a börtönigazgató és illusztris rabja között nem túl sok a különbség, az is tisztázódik, hogy az egész börtön, igazga­tóstul, rabostul, börtönőröstül tulajdonképpen jelkép és mo­dell — de hogy minek a jel­képe és modellje, ez már ho­mályban marad. Ráadásul szmte két részre esik a darab: a második ' felvonás elejének üdülőhelyi közjátéka, a kon- zumlány Adélkával és az álta­la támasztott kavarodással mintha egy másik színmű len­ne. Következetlenek a jellem­rajzok is, és főként egymással nincsenek eléggé összekapcsol­va. A börtönigazgató figurája a groteszkig elrajzolt, a felesé­ge egy realista vígjátékból lé­pett ki, a konfliktust előidéző rab hol agyafúrt gazfickó, hol olvadozó szerelmes. Mindebből az világlik ki, hogy Páskándi észrevett ugyan egy kiváló szatírái témát, de e téma meg­írása, egységes stílusú, hibát­lan dramaturgiai felépítésű színművé gyúrása csak rész­ben sikerült neki. A JÓZSEF ATTILA SZÍN­HÁZ ELŐADÁSA igyekszik korrigálni a darab fogyatékos­ságait, s ez sok helyen sikerül is. Horváth Sándor börtön- igazgatója jól tükrözi a kari­katúráig elrajzolt szatirikus vonásokat — de ebben a já­tékfelfogásban, sajnos, nin­csen partnere. Fülöp Zsig­Miről szólunk októberi műsorainkban Szlovákokról - a rádió hullámhosszán ' Egyik levélírónk megjegyzi: a szeptember 19-én elhangzott Szlovákokról három megyé­ben című rádióműsort munka közben hallgatta. Soraiban örömét fejezi ki. Jóleső érzés magyar nyelven is hallani azokról a szlovákokról, akik ugyanúgy helytállnak a közös munkában, mint magyar test­véreik. A Petőfi rádión elhangzott összeállításban is hasonló ér­zésekkel beszélt a békéscsa­bai szlovák gimnázium nyu­galmazott igazgatója, Knyihár János, a Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövet­ségének elnöke. Életszínvo­nalról, továbbtanulásról, az anyanyelv ápolásáról, a szlo­vákság tanácsi képviseletéről, a nemzeti kultúra gondozásá­ról is szó esett abban az adás­ban, amelyet a Szolnoki Stú­dió hullámhosszán ismét hall­hatnak majd hallgatóink ok­tóber első felében. A szlovák adás októberi programjában friss országgyű­lési beszámolóval jelentke­zünk, majd a 30. évforduló békéscsabai eseményeiről su­gárzunk hallgatóinknak. Az utóbbiról több adásunkban megemlékezünk. És ha már Békéscsabáról esik szó, hadd említsük meg, hogy elkészült a társalgási klub idei őszi-téli műsorterve is, amelyről a klub vezetője, Hidasi Tibor nyilat­kozik. Mi krofónunkkal az északi megyék oktatási intézményei­be is ellátogatunk. Szegedről, a szlovák tanárképzés bázisá­ról a továbbfejlődő és egyre bővülő Szeged—Nyitra főisko­lai kapcsolatokról számolha­tunk be halig atóimkniak. Különösnek ígérkezik a hó végén sorra kerülő Szép szó — versben, dalban című félórás összeállítás, amelyet az isko­lásoknak, a szlovák társalgási kluboknak szánunk, azzal a céllal, hogy gyönyörködhesse­nek a szép kiejtésben, a leg­szebb szlovák versek és nép­dalok szövegében. Költők, írók, színészek, népművészek hangja kerül magnetofonsza­lagra. Adásaink időpontja válto­zatlan. Októberi előzetesünk befejezéseként azonban ismét megemlítjük — mert még töb­ben nem tudják —, hogy a 222 méteres középhullámon sugár­zásra kerülő szlovák félórás műsort vasárnap délelőtt 10 órakor kezdi a Szolnoki Stú­dió. A vasárnap elhangzott programot hétfőn este 7 órá­tól megismétli. Mindkét idő­ponthoz jó vételt és további műsorainkhoz kellemes szóra kozást kíván: A szlovák adás szerkesztősége mond, mint Illusztris rab, ele­gáns és sima modorú, sőt majdnem behízelgő, de ez a fi­gura ennél azért keményebb és szélsőségesebb alkat. Kállai Ilona remek kabinetalakítást nyújt a börtönigazgató felesé­ge szerepében, s igen jó Bán­sági Ildikó belemenős Adélja is. Szerencsi Éva — Piroska, a börtönigazgató lánya szerepé­ben — szép és üde, Soós Lajos és Turgonyi Pál mulatságosak a foglár őrmester és a szelíd­lelkű sofőr alakjában. Makay Sándor, a sokat emlegetett és rettegett Bizottság tagjaként, kissé operettes eszközökkel alakítja a bogaras bürokratát. Berényi Gábor rendezésé­nek érdeme, hogy általában jó játéktempót diktál, s hogy jól használja ki a Väyer Ta­más által tervezett, ötletes díszlet játéklehetőségeit. A da­rab szervi hibáival azonban ő sem tudott mit kezdeni, s ha itt-ott szépített is rajtuk, csak abból az anyagból dolgozha­tott, amit az író szállított. Takács István 1. Este fél nyolc. A művelő­dési ház kis próbatermében majd hetvenen szoronganak. Az ablakok csukva a kinti zaj miatt. Meleg van, de az arcokról lecsorduló veríték sem zavarja az éneklést. Próbál a Vox Humana. Készülnek az NDK-ba, Jénába. Liszt Ferenc Munka himnuszát pró­bálják német szöveggel; Ko­dály Budavári Te Deumát la­tinul éneklik majd. Kórusfesztiválokon és ün­nepélyeken, minősítő vizs­gán, vagy helyi találkozókon, külföldön gyakran aratnak sikert, vívnak ki rangot a vá­ci Vox Humana vegyes kó­rus tagjai. A tisztán zengő ének hallatán miért is gon­dolnánk arra, hogy egy-egy sikeres szereplés mennyi fá­radozásba kerül. A kellemes hangszín, a jó fül kevés a tiszta énekléshez. Tanulni és próbálni és újra tanulni. Ehhez sok minden kell. Pél­dául idő, alkalom, és nem utolsósorban a zene, az ének szeretete. Természetesen, eh­hez szükség van olyan ember­re, aki összetartja őket, és észreveszi a hibákat. A Liszt­díjas Makiári József, a kórus vezetője, s egyben karmes­tere az énekkarnak, ö az egyetlen „profi”. A kórusta­gok különböző foglalkozá­súak. Van itt 17—18 éves fia­tal, aki tanulás vagy a napi munka mellett vállalta a megerőltető próbákat. Hiszen ez tanulás, szép és nemes TV-FIGYELO Sokarcú filmművészet, szom­baton este több film között is válogathattak a televízió né­zői. Megtekinthették Charlie Chaplin A gróf és az Egy este a varietében című filmjét. Chaplin művészete ma is le­nyűgöző és utánozhatatlan. Hivatása minden fogását, a filmezés tartalmi és technikai összefüggéseit csak a szakma legnagyobbjai ismerték úgy, mint ő. Vászonról elénklépő alakja az esetlen, szürke em­bert jeleníti meg, aki néha kilép a neki szánt szerepből és pillanatokra gróffá, vagy ép­pen csavargóvá alakul át. A filmművészet kezdeti lé­péspróbálgatásaitól napjainkig óriási utat tett meg, s Chaplin alakításait megszámlálhatat­lan sokszor láthattuk. Ám akárhányszor is nézzük meg filmjeit, mindig megkap min­ket a figuráiban rejlő mély humánum, emberiesség. Ezt követően a Bertolt Brecht novellájából készült Méltatlan öreg hölgy című francia filmet láthattuk. Mme. Berhe Bertini hetvenéves, amikor férje meghal. Halála hírére felnőtt fiai is megérkez­nek, és odaadó gondoskodás­sal, szeretettel veszik körül édesanyjukat. Ám érthetetle­nül tapasztalják, hogy anyjuk látszólag minden megrendülés nélkül veszi tudomásul öz­vegységét, mivel ekkor döbben rá, hogy másként, szíve sze­rinti szabadabban is lehet élni. Bertolt Brecht, századunk első német irodalmának egyik legjelesebb képviselője, min­dig különös pontossággal raj­zolta meg alakjait. A művei­ben szereplőket és azok belső változásait utolérhetetlen erő­vel és gonddal formálta meg. René Allino, a film- írója és rendezője, jó érzékkel, a brechti törekvéseket követve vitte filmre elképzeléseit. A film sikeréhez emellett nagy­ban hozzájárult a szereplők jó alakítása is. V. F. Tcstvérmcgye. Ha ezúttal nem is szerepelt közvetlenül Pest megye a Hét műsorában, mégis láthattak megyei vonat­kozású riportot a nézők. A nép­szerű műsor kamerája ezúttal testvérmegyénkbe, Suhlba lá­togatott, s az NDK fennállásá­nak közelgő 25. évfordulója kapcsán Sonneberget mutatta be. Külön érdekessége volt a riportnak az 1945 áprilisában történt emlékezetes, magyar vonatkozású események felidé­zése, a főszereplő, Déri Ottó megszólaltatása. Minden bi­zonnyal nem véletlenül válasz­totta a stáb a riport színhe­lyéül Suhl megyét, hiszen e te­rület az NDK talán legdina­mikusabban fejlődő ipari kör­zete. Szinte sajnálta az ember, hogy az idén 625 éves, ma már nemcsak a teddy-mackóiról, babáiról, játékvasutairól, ha­nem kerámia- és elektronikus iparáról is híres város életébe csak egy villanásnyi időre pil­lanthatott be. Vasárnap este a főműsorban sugárzott Sammy Davis-mű­sorra ez utóbbi szempontból nem lehetett panasz. A párizsi Olympia színpadán készített egyórás felvétel alapján, még akik először látták is, szívükbe zárhatták a százarcú művészt: megismerhették virtuóz ének­és tánctudását, kivételes színé­szi tehetségét. Ha a paródiák előtt legtöbben — nem ismer­ve az eredeti figurát — értet­lenül is álltunk. Sammv Davis varázsa ígv is mapával ragadta a képernyő előtt ülőket. Nem így a Nohanti nyár cí­mű, olykor bágyadt cselek­ményszövésű, unalmasan bo­nyolódó lengvel film, mely Iinaszkiewicz drámáig alaoién Chopin és George Sand szerel­mének utolsó időszakát eleve­nítette feL M. J. szórakozás is. Mindenkinek, aki itt van, húsz-harminc- negyvenéveseknek, az időseb­beknek is. Két „rangidős” is van ebben, a profi színvonalú amatőr kórusban, akik már a megalakulás óta tagok. 2 Egy fiatal kórustaggal beszélgetek. • — Miért szeret itt énekelni? — Mert nemcsak hallani és élvezni szeretem a zenét, a dalműveket, hanem énekelni is, benne élni. Tudni, hogy mit, miért, hogyan kell csi­nálni, előadni. Például itt van Beethoven IX. szimfó­niája. Láttam a tv-ben Her­bert von Karajan vezényleté­vel. Csodálatos volt. De elő­adni — ez a „csodálatosnál” is sokkal több. — Hogyan van ereje munka után, fáradtan próbára jár­ni, szerepelni? — Nekem ez kikapcsolódást, felüdülést jelent. Nagyon sze­retek énekelni, természetesen ehhez az szükséges, hogy a próbákon rendszeresen részt vegyek. A kórustagok közvet­lenek egymáshoz, mondhat­nám családiasak. Nagyon jó a közösség. Ha itt vagyok, nem érzek fáradtságot. Telje­sen átalakulok, felfrissülök az énekléstől. A gondjaimat elfelejtem. És nem utolsó do­log a sikerélmény. Nemrég volt Vácott a Dunakanyar dalostalálkozó. Nagy sike­rünk volt. Jólesett. — És a családja? Mit szól a próbákhoz, a külföldi turnék­hoz? — Nem probléma — nevet. — A feleségemmel ugyanis itt ismerkedtem meg. O is kó­rustag. A próbákat beosztjuk, mert a gyerekkel otthon kell maradni egyikünknek. Most, hogy Jénába megyünk, o ro­konokra bízzuk a gyereket. Valóban jó kollektíva. Se­gítenek egymáson mindenben. Például új kórustagot vettek fel, de nem Vácott lakott, ösz- szefogtak és albérletet sze­reztek neki Vácott. Vagy pél­dául nemrég a budapesti Má­tyás templomban léptek fel, egy filharmóniai hangverse­nyen, amit lemezre vettek. Az egyik kórustag a családjával nyaralt a Balatonon. Hogy részt vehessen a hangverse­nyen, nyaralását félbeszakít­va jött fel Pestre. Ezek a kis történetek is igazolják, hogy ezt az együttműködést csak szívvel és hozzáértéssel le­het csinálni. Nagy akaraterő és szeretet szükséges ahhoz, hogy eredményeket érjenek el. 3 Megkértem Makiári Jó­zsef kórusvezetőt, hogy • beszéljen a Vox Hu- mama történetéről. — A kórus 1938-ban alakult. Akkori vezetője Sümegh Mik­lós volt. Kamarakórusként működött, 30. fős létszámmal.' Bár már akkor is voltak si­kereik — Sümegh Miklós fel akarta oszlatni a kórust 1942- ben. Akkor vettem át én a vezetést... A 45-ös újjáalaku­lás óta emelkedett a létszám 50 főre, akkor váltunk ve­gyes kórussá. Jelenleg tag­jaink száma megközelíti a százat. — Honnan származik a kó­rus neve, a Vox Humana. — A név még 1938-ból, a megalakulás idejéből szárma­zik. A Vox Humana az orgo­na hatodik regiszterének ne­ve. Latin szó, annyit jelent: emberi hang. Nagyon találó ez a név. Valóban a legtisz­tább emberi hang az, amely előjön a torokból egy-egy próba vagy szereplés alkal­mával. Azt hiszem, nem túl­zó ez a név: olyan, ami meg­határozza és összefoglalja törekvéseinket, a kórus tag­jainak zeneszeretetét. — Hogyan lehet a kórusba bekerülni? — Jelentkezni kell — és ha látom, hogy a jelöltnek, van ambíciója és érzéke az ének­léshez, befogadjuk. De ez nem elég. Olyan embernek, aki különböző családi vagy egyéb problémák elől „menekül” ide, annak nem érdemes. Ezt a munkát valóban szeretni kell és bizonyos áldozatot is kell hozni érte. Több minden­ről le kell mondani ahhoz, hogy minél több jó, ’ sikeres szereplés legyen. — Hallottam, sokat járnak külföldön. Már beutazták egész Európát. Kapnak anya­gi támogatást? — Valóban, sokat járunk külföldön, és legtöbbször si­kerrel térünk haza. Mondhat­nám úgy is, a kórus jórészt saját költségén utazik — bár támogatást is kapunk. — Ügy látom, kicsi ez at&t rém. — Igen, sajnos kicsi. A szel­lőztetéssel is baj van. Az ab­lakot próba közben nem le­het kinyitni, mert túl nagy a zaj. Csak szünetben tudunk szellőztetni. De már csak de­cemberig kell itt próbálnunk. Vác várossá alakulásának és felszabadulásának évforduló­jára új művelődési központ épül, és ott kapunk egy na­gyobb termet. Ott már jobb lesz minden, az akusztika is. — Hetente hány próbát tar­tanak? — Kedden és csütörtököl» próbálunk itt, a Madách Imre Művelődési Központban, este fél 8-tól 10-ig. Sokszor ez is kevés a jó felkészüléshez, de figyelembe kell vennünk; hogy mindenki munka után jön. 4 Szünet után újra bené­pesül a kis terem. Min- • denki fellapozza a kot­táját. Makiári József néhány szóval „eligazítja” a kórustagokat. Azután újra száll a dal. Zengőbben, fris­sebben, vidámabban, mint a szünet előtt. Már mindenki tudja a szöveget, tudja a dal­mű egyes fordulatait. Tíz óra. Próba után min­denki jóleső érzéssel távo­zik. Kisebb csoportokba ve­rődve még megbeszélik a pró­bán történteket. Nem látszik fáradtság rajtuk. Valaki ki­mondja a bűvös mondatot: „Már csak néhány próba van Jénáig”. Kasaróczky István A VOLÁN 1. SZ. VALLALAT 2. sz. üzemegysége a XIII. és XIV. kerületben levő korszerű telephelyekre FELVESZ: előadókat, ügyintézőket, titkárnőt, gépírónőt és adminisztrátort. Jelentkezés: Budapest XIV., Mogyoródi út 32., XIII., Cserhalom u. 8-10. Telefon: 637-294. 4 ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents