Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-23 / 248. szám

4 «Her« -mg/M m k/uHod 1974. OKTÓBER 23., SZERDA Pest megyében vendégszerepei a Kodály Leánykórus Pest megyei vendégszerep­lésre indul a közeli napokban a budapesti Kodály Leánykó­rus. Az eddig csak fővárosi hangversenytermekből, és rá­diófelvételekről ismert ének­kar első ízben vállalkozik a kóruskultúra terjesztésére Bu­dapest határain kívül a fal­iakban és’ vidéki városokban. Az énekkar október 27-én délután 15 órai kezdettel' a tápiógyörgyei általános isko­lában, este 19 órakor az abo- nyi művelődési házban, no­vember 9-én; szombaton 19 órakor pedig Szentendrén ven­dégszerepei. Műsorában — a kortárs magyar zeneszerzők művein kívül — Kodály, Bar­tók, Bárdos és Kadosa' kórus­műveket ad elő Andor Ilona Liszt-díjas karnagy, a Magyar Népköztársaság kiváló művé­sze vezényletével. Móra Ferenc ifjúkori versesfüzete Becses Móra Ferenc-emlék- kel gazdagodott az író szülő­városa, Kiskunfélegyháza. A közelmúltban az író diákköri kézírásos versesfüzete került Fazekas István Móra-kutató- hoz, a Kiskun Múzeum igaz­gatójához. Az 1896-ban írt ver­seket tartalmazó füzetet And- rónyi Andor idős tapolcai ál­latorvos juttatta el az író szü­lővárosába, Weöres Sándor költő közvetítésével. Azt nem tudták megállapítani, hogy a költemények mikor és miért kerültek Tapolcára. így másutt is lehetne Melyik irodalmi hős az eszményképem? A pályázat ürügyén Szigetszentmiklóson Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére a nyár végén hirdette meg a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa központi könyvtára munkásfiataloknak és szak­munkástanulóknak a Melyik irodalmi hős az eszményké­pem? című pályázatát. A fel­hívást augusztus végén lapunk is közölte. A beküldési határ­idő november 7., tehát már nem sok idő van hátra... , Eddig öt nevező — A pályázat meghirdetése és lebonyolítása tulajdonkép­pen a mi felajánlásunk — mondja Garay Emőke, az SZMT központi könyvtárának munkatársa. — Immáron ép­pen egy éve, az ifjú olvasók hónapja keretében megyei an- kétot tartottunk az ifjúság ol­vasóvá nevelésének témaköré­ben. A megbeszélésen a cél ér­dekében különböző felajánlá­sokat tettek a résztvevő álla­mi és társadalmi szervek. A pályázati felhívás közlését a Pest megyei Hírlapon kívül az üzemi lapok is vállalták, a me­gyében levő minden könyvtár­nak és szakmunkásképző in­tézetnek megküldtük. Támoga­tásukról biztosítottak minket mindenütt a munkahelyi szak- szervezeti titkárok is. — Még augusztusban kézhez kaptam a pályázati tájékozta­tót — mondja Ratkó Margit, a szigetszentmiklósi Steinmetz Miklós Szakmunkásképző In­tézet könyvtárosa. — Kifüg­gesztettem a faliújságra és megkértem irodalmi szakos CEGLÉD, Szabadság CEGLÉD, Kamara OKTOBER 24-TOE OKTOBER 30-IG 24—28: Balszerencsés Alfréd 29—30: Kard és kereszt 24—27: Katarina vétke 28—30: Nincs idő NAGYKŐRÖS Arany János SZENTENDRE ABONY BUDAÖRS DABAS DUNAHARASZTI DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FŐT GYAL KISTARCSA MONOR NAGYKATA PILISVÖROSVAR POMAZ RÁCKEVE SZIGETSZENT­MIKLÓS VECSÉS 24—27: Ki megy a nB után? 28—30: Robinson Crusoe 24— 27: Kard és kereszt 28: Nincs idő 29— 30: A szarvassá vált fiúk 24: Hószakadás 25— 27: A tábornok állva alszik* 28—30: Ki megy a nő után? 24: Nincs idő 25—27: La Mancha lovagja 28—30: Az ördög atamánja 25— 27: Szakítás 28—30: Kamaszkorom legszebb nyara* 24—27: Ne hagyd magad, Pitkin 28—29: Álmodó ifjúság 24— 27: Az Olsen banda nagy fogása 28—30: Elza kölykei 24: Idegen arcok 26— 28: A törökfejes kopja 30— 31: Spartacus I—n. 24: János vitéz 25— 27: Az ördög atamánja 28—29: Csata a havasokban 24—26: Ruszlán és Ludmilla I—II. 27— 28: Az aranyember 24—25: Mágnás Miska 26—27: Égő hó 28—29: Gyilkossági kísérlet 24—27: Robinson Crusoe 28—30: A tábornok állva alszik* 24— 27: A fej nélküli lovas 28—30: A legutolsó nap 25— 27: ó, maga rettenetes! 28—30: Szikrázó lányok 24—25: Csata a havasokban 26— 27: A szarvassá vált fiúk 28—29: A gejzírvölgy titka 24—25: Égő hó 26—27: Sötét Torino 28—29: La Mancha lovagja 24—27: Alfredo, Alfredo 28—29: Solaris I—IL 24—27: A gejzírvölgy titka 28—30: özvegy Coudercné •Csak 16 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT kollégáimat, hogy beszélgesse­nek a gyereaekael, ajánljanak nekik Könyveket, adjanaK öt- leteKet. Ugyanezt tettem én is a szünetekben, órák után, könyvkölcsönzés közben. Füg­getlenített könyvtáros vagyon, ezért van időm és módom ar­ra, hogy megismerjem a gye­rekek igényeit, képességeit és ennek megfelelően segítsem, irányítsam irodalmi ízlésük alakulását. A beszélgetések ed­digi eredménye: öt pályázó. Tari Tamás harmadéves au­tószerelő tanulót nem nagyon kellett biztatni. — Gondoltam, olyan érde­kes és megkapó könyvet ol­vastam legutóbb, amivel érde­mes beszállni a pályázók kö­zé. A könyv címe? Lengyel József: Igéző. Lengyel Józsefet szaggatott költői stílusáért sze­rettem meg és azért, mert né­hány szóval, mondattal ke­rek képet ad szereplőiről. Na­gyon szeretek olvasni, rend­szeres látogatója vagyok az is­kolai könyvtárnak, amellett otthon is van vagy háromszáz kötetem. Ezeket a szüleim se­gítségével gyűjtöttem össze néhány év alatt. „Vallomá­somhoz” tartozik, hogy néha- néha verset, novellát is Íroga­tok, sőt van egy megkezdett regényem is... — Elneveti magát. — Azt hiszem, megkezdett is ma­rad, mert rájöttem, hogy má­sok jobban írnak. Ez az első pályázat, amin részt veszek. Eddig tantárgyi versenyeken indultam, történelemből pél­dául az idén, itt a suliban el­ső lettem. Ugrásszerű növekedés Zaremba Gyula, az intézet igazgatója büszke — joggal — iskolájára. Legjelentősebb eredményeik egyikének tartja, hogy mind több náluk az ol­vasó diák. Tavaly október óta — ettől az időtől van ugyanis függetlenített könyvtárosa a szakmunkásképzőnek — ug­rásszerűen megnőtt az olva­sók száma. Az 1968—69-es tanév végén az intézet 700 di­ákjából 284 volt tagja a könyv­tárnak, a? 1973—74-es felmé­rés már 452 könyvtári tagot számlál és az idei tanév végé­re szeretnék, ha ez a szám már 550 lenne. Ratkó Margit megszállottja munkájának. A fentieket érde­kes adattal egészíti ki: az el­sőéves diákok megközelítően háromszor annyi szórakoztató könyvet kölcsönöznek ki, mint szépirodalmit, de ez az arány a harmadik év végére megfor­dul. Az eredményeket — hangsú­lyozza — tanár kollégáival együtt érte el, akik szívesen segítik a könyvtáros munkáját. Mindennapos gyakorlat, hogy felviszik például az osztályok­ba a könyveket, bemutatják, beszélnek róla a gyerekeknek — gyakran kezdődik így az óra. Érdemes lenne ezt a mód­szert más iskolákban is beve­zetni. Azután: maguk a gyerekek is segítenek. Minden osztály­nak van egy könytáros aktí­vája, aki folyamatosan tájé­koztatja társait a megjelenő új könyvekről, a könyvtári fog­lalkozásokról, előadásokról. Jelenleg Szigetszentmiklóson ott tartanak, hogy kicsi lett a könyvtár és a könyvállomány is. Talán már ez év végére az igényeknek megfelelő na­gyobb helyiségbe költözhet­nek ; az intézkedés gyors, mert az iskola az egyik legfonto­sabb feladatának a szakmun­kástanulók — a jövendő mun­kásosztály — olvasóvá nevelé­sét tartja. Körút a Szovjetunióban És végül néhány mondatban visszatérve a pályázati felhí­vásra: november 20-án a zsű­ri által díjazott pályamunkák szerzőinek neve ismertté válik. Az első díj szilveszteri kör­utazás lesz a Szovjetunióban, a második és harmadik díjon kí­vül, azaz a magnetofonon és a harminckötetes kiskönyvtá­ron kívül könyvjutalomban ré­szesül az arra érdemes pálya­munkák szerzőinek mindegyi­ke. November 7-ig még egy kis idő hátra van... Szabó Éva Konferencia az írószövetségben A békés egymás mellett élés új szakaszában jelentkező ide­ológiai és esztétikai kérdések­ről, s a velük kapcsolatos al­kotói problémákról kezdődött tanácskozás kedden az Író­szövetségben. Az eszmecserén részt vevő magyar delegáció vezetője Dobozy Imre Kos- suth-díjas író, az Írószövetség főtitkára — aki egyébként megnyitotta a tanácskozást —, a szovjet delegáció vezetője, Sz. V. Szartakov, a Szovjet Írószövetség titkára. A kétna­pos kerekasztal-konferencián a részt vevő írók, kritikusok azt vizsgálják majd, hogy mi­lyen gyakorlati következmé­nyekkel jár az irodalmárok és kritikusok számára a „békés egymás mellett élés új szaka■ sza”. , 33 egyedi mű és 2 antológia Jövőre indul a Győzelem Könyvtára Magyar—szovjet, valamint a Magyarország és más szo­cialista országok közötti két­oldalú közös könyvkiadás ed­dig is derekasan kivette részét abból, hogy népeink mind jobban megismerjék egymás irodalmát. A más országbeli, szocialista eszmeiségű, elkö­telezett literatúra mindinkább a magyar olvasók kincsévé is válik. Mégis szinte példátlan az a vállalkozás, amely hét szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, az NDK és a Szovjetunió — nevéhez fűző­dik. A tervek szerint minden résztvevő ország jövőre kez­di megjelentetni a 35 kötetre tervezett Győzelem Könyvtá­rát. E sorozatban olyan mű­vek látnak majd napvilágot, amelyek saját országaikban már elnyerték az olvasók el­ismerését, 1975-től kezdve felszaba­dulásunk 35. évfordulójáig jelennek meg a kötetek. A magyar olvasók jövő év márciusában vehetik kézbe a Győzelem Könyvtárának első darabjait, a bolgár Dimov: Dohány című regényét, a csehszlovák Otcenasek: Ró­meó és Júlia és A sötétség cí- m" alkotását, az NDK-beli Bruno Apitz: Farkasok közt védtelen című művét, a len­gyel Andrzejewski: Hamu és gyémántját és Szimonov: Élők és holtak trilógiáját. A továb- bikban is olyan műveket kap­nak kézhez az irodalom ma­gyar barátai, mint például Fagyejev: ifjú gárdája, Solo- hov: A hazáért harcoltak cí­mű munkája, Csakovszkij: Blokádja, vagy Bondarev: Égő hója. A valóban hatalmas vál­lalkozás révén — hiszen a hét országban összesen több mil- 1:: kötetről van szó — 33 egyedi mű és 2 antoló­gia hagyja el az Európa, a Kossuth és a Zrínyi kiadó nyomdáját. A felszabadulást „elbeszélő” magyar művek közül Nagy Lajos Pincenaplóját, Illés Bé­la Honfoglalás trilógiáját, Illyés Gyula Ebéd a kastély­ban című kisregényét, Szabó Pál Isten malmai című mű­vét, Darvas József Város az ingoványon című írását, va­lamint Karinthy Ferenc Bu­dapesti tavasz és Dobozy Im­re A tizedes meg a többiek című írását „neveztük”. Kiállitó term ekbert Érd vendége Lassan évtizede lakóvendég Érden, a legnagyobb faluvá­rosban ROZANITS TIBOR grafikusművész, aki legújabb metszetsorozatát a Csók Ist­ván Galériában mutatta be. Az európai szó művészetével kap­csolatosan csak részben talá­ló, mert német tájak és itá­liai városok mellett a koreai eső és a sárkányalakú föld­közi-tengeri szigetek egyedi látványa is megmozdította új sugallatokra figyelő képzele­tét. Mindezt azonban — a be­járt világ tágasságát az érd­ligeti dombhullámzás ringó növényzetében és madárröp­téiben összegezi. Itt villantja fel a szélben táncoló fa „Assi­si" tobozokra emlékeztető tor­nyait, egy örvénylő virág vad formája az „Idegen éjszaka” szorongását. Nagy körbe hasad a fehér ék, mely a „Fájdalom" rajzi műfordítása. Űj grafikai szóképzés, de minden nosz­talgia és atomfelhős rémlátás ellenére Rozanits derűlátó el­lentámadással idézi „Nápoly”-t és a Rómában megfigyelt nyári karnevál ünnepi tombo- lását, az „öreg olajfa” biztató méltóságát, a vonszani táj csöndjét. Érden integrálja kö­zös eszme- és formanevezőre századunk kontinensekre, de egyúttal emberiség-egységre növelt tagoltságát imponálóan tiszta vonalvezetéssel. Nincs is más kívánságunk, mint az, hogy Rozanits Tibor a jövő­ben ne pusztán Érd vendége, hanem az ott tapasztalható képzőművészeti erjedés segítő mértéke legyen, hiszen ez a közösségért vállalt szükséges tevékenység az ő fejlődésének is előfeltétele. Ez az előfelté­tel ma lehetőség, de ha hol­nap valóság lenne, akkor ez a Nagy Balogh János festői szakkör irány jelző minőségi mérlegévé erősíthetné fel ma­gát a maradéktalan grafikai önmegvalósulást. Továbbra is fő esemény a grafikai értékek vonulása. A Helikon Galériában SZIRÁKI ENDRE művei is nagyfokú pedanté­riáról, komoly rajzi és gondo­lati felkészültségről tanúskod­nak a derű feloldásainak hiá­nyával. Csonkok, görcsös vég­tagok, arc nélküli lények je­lölik a „Halhatatlan embe- rek”-et, akik a veszélyt érez­tetik és hitünk, munkánk, aka­ratunk szerint nem a jövőt. Amikor a nagy technikai tu­dással és komolysággal elő­adott lapokat szemlélem, nem hallgathatom el ezen kiegé­szítést, mely minden bizonnyal Sziráki Endre számára is gra­fikai tevékenységének fő ágát jelenti hamarosan — szemlé­letének és közérzetének szárnyaló emelkedését. KAJÄN TIBOR rajzi fintora önismeretre buz­dít leleplező, de egyúttal gyó­gyító vonal-iróniájával. Szelle­mes, ezért nem bántó, még ak­kor sem, ha erős kritikát mond emberi gyengeségeink­ről; a beképzeltségről, szó­szátyárkodásról, sorvasztó ru­tinról s a felületesség ártal­mairól. Jót mulatunk e rajzo­kon, miközben gyönyörködünk is, s változunk, gyarapodunk emberségben a rajzok nevetés­be rejtett, komoly tanácsai szerint. Kaján Tibor humoros rajzai a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban tekinthetők meg de­cember végéig, ahol most mu­tatták be BARTA LAJOS írói életművének emlékkiállí­tását is. A tárlókban elhelye­zett gazdag szemléltetőanyag, képi demonstráció meggyőzően igazolja azt a tényt, hogy a századforduló magyar irodal­mában jelentős a szocialista jelleg, melynek fontos alakja, egyik úttörője Barta Lajos, aki nemcsak figyelmeztető no­vellákat és drámákat írt, ha­nem az írók szakszervezetének titkára volt a Tanácsköztársa­ság idején, s eszméiért vállalta az üldöztetést, emigrációt. Heiling György, Soproni belváros című képe előtt. Idol. Rozanits Tibor grafikája. A Műcsarnokban BARTIIA LÁSZLÓ festőművész gyűjteményes ki­állítása változatos, rendkívül ízléses és érlelt életművet vo­nultat fel. Mérték és pompa gondozza szemünk, sokrétű fi­nomságának árnyalata ad szá­munkra kellemes felismerése­ket drámai megdöbbenések he­lyett. Ez utóbbi nem az ő vi­lága, a rend. harmónia — a megmentett derű azon ado­mány, mely osztályrészünkké válik festményeinek nézése közben. NAGGYÖRGY SÁNDOR szintén a Műcsarnok kiállítója. Igaz, ő fotókkal érvel műfajá­nak művészi rangjáról — si­kerrel.. Egy biztos; dámvadai­nak vonulása az éjszaka fé­nyeiben, a katedrális, a Nap, a zsámbéki rom, fagyökerek, szi­takötők analízise, szembe állí­tása a törpe és puha méretek­nek a monumentalitással — igazi teljesítmény, még annak is örömet okoz, aki számára a fotó távlata kérdéses. Rozanits Tibor mellett má­sik Pest megyei kiállítóművé­szünk HEILING GYÖRGY, aki festő és rajztanár egy sze­mélyben. A múzeumi hónap keretében Abonyban találko­zott nagy létszámú közönségé­vel a vasárnapi megnyitáson. Itt nőtt fel, itt tanít, itt készül új festői feladatokra. Fejlődé­se felgyorsult — képzelete to­kaji, zebegényi, soproni tájak­kal gazdálkodik a rajz, a szín és a szerkezet kellemes önmér­séklésével. Feladata csupán az, hogy a jövőben bátrabban tár­ja fel Abony látványkincsét, mert ha megteszi, akkor az abonyi környezet fogja igazán véglegesíteni festői jelenlétét a magyar képzőművészetben. Losonci Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents