Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

1974. OKTÓBER 20., VASÁRNAP v/fefan 7 A halliszt karrierje Kifogva asztalra — porítva vályúba Évi harmincnyolcezer tonna Véget ér a hosszúra nyúlt kellemetlen ügy Tökölön Űj fehérjeforrásokat keresve, az emberiség figyelme mind­inkább a tengerek és óceánok felé fordul. Rájött ugyanis ar­ra, hogy a vizek mélye hatal­mas mennyiségű, folyamatosan megújuló hozamú fehérjekész­leteket kínál. Két amerikai kutató számításai szerint Föl­dünk halállománya 230 millió tonnára becsülhető. E mennyi­ségből évente 55—60 millió tonnát halásznak ki, aminek 25—30 százaléka kerül az asz­talokra, közvetlen emberi táp­lálék formájában. A fennma­radó tekintélyes hányadból pe­dig a háziállatok takarmányo­zására nagyon jól bevált hal­liszt készül. A halliszt tulajdonképpen nem más, mint lisztté őrölt szárított hal. Rendkívül érté­kes fehérjekoncentrátum ez, amely iránt világszerte igen nagy a kereslet. Nem is cso­da, hiszen a megfelelő arány­ban adagolt hallisztes keve­réktakarmány etetésével 14— 16 százalékkal javítható a ta­karmányhasznosítás. Gyakor­lati tapasztalatok alapján ba­romfifélék esetében 2,2 kg ke­veréktakarmánnyal 1 kg súly- gyarapodást lehet elérni. Az is bebizonyosodott, hogy egy tonna halliszt feletetésével hat-hét tonna gabona takarít­ható meg. Ősi módon és iparilag Bár több országban még Igen kezdetleges módon készí­tik a hallisztet (ősi módon a tengerparton szikkasztják, jobb esetben gőzzel fűtött szá­rítókban szárítják, majd liszt­té őrlik a halat), mind több korszerű hallisztgyár is műkö­dik már szerte a világon. Modern üzemekben nedves vagy száraz eljárással gyárta­nak hallisztet. A nedves eljá­rás során a zsiradékot a nyers haltömegből kivonják, azaz a hevítéssel feltárt nyersanyag­pépet sajtolják, vagy centrifu­gálják, amikor is a szövetek A tápiószelei Agrobotanikai Inté­zetben a szójabab nyers fehérje- és olajtartalmát kémiai vizsgálattal mérik. Fehér István felvétele A fehérjetakarmányok vi­lágpiaci árának ugrásszerű emelkedése és a kínálat csök­kenése nehéz helyzetbe hozta a hazai állattenyésztést. A ma­gyar tápokba kevert fehérje- takarmányok — szójadara, halliszt stb. — zömét ugyanis, közel évi 500 ezer tonnát, a tőkésországokból importáljuk. A sertések, szarvasmarhák, húscsirkék és tojók nagyüze­mi tartása pedig ma már szin­te elképzelhetelen tápok nél­kül. Kézenfekvő a gondolat, hogy a szükséges fehérjének az ed­diginél jóval nagyobb hánya­dát az országban kellene meg­termelnünk, függetlenítve ma­gunkat a világpiac szeszélyei­től. A halliszt hazai előállításá­ról egyelőre nem lehet szó (legfeljebb a pótlásáról), de azzal érdemes lenne behatób­ban foglalkozni, hogy a jelen­leginél jóval több fehérjedús zöldliszt előállítása mellett szóját is termesszünk. Egyesek úgy vélik, hogy Ma­gyarországon ugyanúgy nem lehet szóját termelni, ahogy gyapotot sem. Ezt a hamis elő­ítéletet megcáfolják a számok: nedvességtartalmával együtt a zsiradék nagy része is eltávo­zik. A ritkábban alkalmazott száraz eljárásnál a zsiradékot a már szárított anyagból von­ják ki, a zsírtalanítás hatás­foka azonban ennél a mód­szernél általában nem kielégí­tő. Az állati termékek mellékíze A hallisztnek, mint állati takarmánynak, az előnyei ma már nyilvánvalóak. A megfe­lelően takarmányozott állalok táplálékhasznosítása javul, az állatok gyorsabban fejlődnek, hamarabb válnak vágáséret­tekké. Csökken a megbetege­dés veszélye, kevesebb férő­helyre van szükség — egy szó mint száz: olcsóbbá és gazda­ságosabbá válik az állatte­nyésztés. Mégis igen sok el­lenzője akad a halliszt széles körű alkalmazásának. Az elő­ítéleteken kívül egyik — és nem is teljesen alaptalan — ellenvetés az, hogy a hús, to­jás halszagú lesz tőle. A halliszt minősége attól függ, hogy milyen halakból készítik. A zsírosabb halakból nyert halliszt táplálóbb, de a jelentős súlygyarapodás ered­ményét nagymértékben leront­ja, hogy a 8—10 százaléknál zsírosabb halliszttől a húsnak, tojásnak valóban mellékíze lesz. Általában az 5—6 száza- j lék, vagy a még ennél is ke­vesebb zsírt tartalmazó hal­lisztet tartják a legmegfele­lőbbnek. Ettől nem lesz mel­lékíze az állati termékeknek. Fokozódó kereslet A halliszt világpiaci árának ugrásszerű emelkedése, az ér­tékes fehérjekoncentrátum iránti kereslet nagymértékű növekedését mutatja. Pedig a tengeri halászatból élő orszá­gok évről évre több halat fog­nak ki és erőteljesén növelik halliszttermelésüket is. * TECHNIKA A FEHÉRJEGOND MA MÁR VILÁGJELENSÉG. MIT LEHET TENNI a fehérje ELŐÁLLÍTÁS FOKOZÁSA ÉRDEKÉBEN, ERRE ADNAK VÁLASZT E HETI TUDO­MÁNY-TECHNIKA ÖSSZE­ÁLLÍTÁSUNK ÍRÁSAI. Tápanyag hulladékból A louisianai egyetemen hat évi kísérletezés után sikerült használható tápanyagokat elő­állítani, amely főleg fából, pa­pírból, textildarabokból és kerti hulladékanyagakból áll. Az újszerű eljárás lényege: gyorsan szaporodó mikroorga­nizmusok a hulladék celluló- zeanyagának lebontása közben emészthető fehérjét termel­nek. Egy amerikai nagyválla­lat máris foglalkozik az eljá­rás gazdaságosságának meg­vizsgálásával, s minden jel arra mutat, hogy az eredmény jó lesz. Ebben az esetben az újszerű fehérje, mint állati tápanyag, versenyezni tud a szójababbal (részletes ismer­tetés a másik cikkünkben) és a halliszttel. — A tököliek bizonyára örömmel fogadják a hírt, mi­szerint ez év végéig megszű­nik a kellemetlen szag, amivel gyáregységünk szennyezte a levegőt — kezdi beszélgeté­sünket Gál Jenő, az. ÁTÉV igazgatója. — Az a dán cég, amely a tököli gyáregység gé­pi berendezéseit szállította, nem teljesítette szerződésben vállalt kötelezettségeit; nem­zetközi bírósághoz fordultunk, mely kártérítésre kötelezte az említett céget. A számunkra megítélt összegből, egy NSZK- beli cégtől vásároltunk kor­szerű berendezést, ezt már szerelik — s mint említettem — a munka az év végére be­fejeződik. Az NSZK-beli cég teljes garanciát adott arra, hogy berendezésük kifogásta­lanul működik majd; s ezzel remélhetőleg végére értünk ennek a kétségkívül kellemet­len ügynek, mely nemcsak az embereket bosszantotta, ha­nem az élő környezetnek is ártott. — A másik — nevezzük így — ügy főszereplője a nyitott szállítókocsi. Rövidesen meg­oldódik ez a probléma is, hi­szen folyamatosan rátérünk a konténeres szállításra. Tavaly 40 darab zárt, konténeres szál­lítókocsit vásároltunk, az idén 43-at, s ahogy a gyártó — a Csepel Autógyár — szállít, olyan ütemben cseréljük ki kocsiparkunkat. Meg kell mon­danom, hogy nemcsak mi va­gyunk elégedettek ezzel a gyártmánnyal, a külföld — pontosabban Csehszlovákia — is élénken érdeklődik iránta, már bejelentette vásárlási szándékát az AUTOKER-nek. Új üzemek, rekonstrukció — Vállalatunknak — sorol­ja az igazgató — kilenc gyár­egysége van az ország külön­böző részén. Tavaly J30 ezer tonna nyersariyagot dolgoztunk Növényből „húsételek Értékes forrás: a szójabab n föl. A nyersanyag kizárólag közfogyasztásra alkalmatlan állati tetemek, állati eredetű melléktermék és hulladék; eb­ből 38 ezer tonna — a külön­böző szabványoknak megfele­lő — állati takarmányt és lisztféleséget állítottunk elő. Többek között a Galikál tojó­táp-kiegészítőt, mely magas kalcium és foszfor tartalma mellett energiahordozót is tar­talmaz. — Az országban körülbelül 200—250 ezer tonnába becsül­hető az össznyersanyag. ami­ből mi csak 120 ezer tonná­nyit tudunk földolgozni, tehát hozzávetőlegesen a fele kárba vész. Ezért az V. ötéves terv során szeretnénk meglévő gyáregységeinket korszerűsí­teni, s újakat építeni; a meg­lévő üzemekben fokozatos re­konstrukciót hajtunk végre, javítjuk az élet- és munka- körülményeket, növeljük a ha­tékonyságot. — Ezeknek a céloknak a megvalósításával lényegesen növelhető a termelőkapacitás — folytatja Gál Jenő —, s hogy ez sürgős, az közismert. Fejlesztési koncepciónkat az év elején miniszteri értekez­let tárgyalta és javaslatunkat fő vonalaiban elfogadta. Az idén, a rendelkezésre álló nyersanyag elérheti, illetve meghaladhatja a 13 ezer va­gont, és ez a körülmény csak sürgeti a kapacitások növelé­sét, lényegében valamennyi üzemünknél. Vállalatunk egyik fő célja volt és maradt, hogy az össznyersanyag meny- nyiségén belül az állami tete­mek begyűjtését fokozzuk, hogy ez lényegesen haladja meg az egyéb nyersanyagok arányát. Másfél milliárd forint — Tehát, az előbbieket summázva, elmondható, hogy az idei, majd az ezt követő években a jelentkező nyers­anyagmennyiség szükségsze­rűen írja elő számunkra gyáregységeink fejlesztését, il­letve a termelőkapacitás nö­velését. A jelenlegi helyze­tünk értékeléséhez azonban hozzá tartozik annak a körülménynek a rögzítése is, hogy vállalatunk az ipari üze­mek — húsipar, baromfiipar — valamennyi melléktermékét elszállítja, s ennek a feladat­nak mindig is — s ezt, az érin­tett ipar vezetőinek a vélemé­nye is alátámasztja, százszáza­lékosan megfelelt! Miként mos­tanáig, á következő években is alapvető feladatunk, hogy az; ipari üzemektől Időben elszál­lítsuk a keletkező mellékter­méket és ezt dolgozzuk fel húslisztté. Mind az állati te­temek begyűjtésének a foko­zására, mind az ipari mellék- termékek elszállítására külön szervezési intézkedéseket dol­goztunk ki és továbbiakat is tervezünk. Terv, lehetőség — Az ötéves tervidőszak­ban új üzemek létesítésére — mondja az igazgató — 670 millió forintot fordítunk; a meglevők rekonstrukciójára peaig 530 milliót: ez összesen 1,2 milliárd forint, ennyit ka­punk az államtól a fehérje­program keretében. Saját fej­lesztési alapunkból a meglévő üzemek rekonstrukciójára 70 milliót; a szállítás fejlesztésé­re, korszerűsítésére 17,2 mil­liót; színttartásra-fejlesztés- re 162,4 milliót fordítunk. Te­hát, összes pénzügyi előirány­zatunk megközelíti a másfél- milliárd forintot, de ez még nem tartalmazza az állati te­temek végleges és megnyugta­tó begyűjtését. Ilyen mérvű felfejlesztéssel 1980-ig vállala­tunk óránként 44 tonna terme­lőkapacitással rendelkezne. Ezzel el tudnánk érni, hogy valamennyi üzemünk két mű­szakban termelne; így megfe­lelő munkakörülmények kö­zött még bizonyos tartalék ka­pacitással is rendelkeznénk. — Ennek alapján — két műszakban — 30--31 százalé­kos készáru-ki hozatal mellett, gyáregységeink már 1980-ban megközelítőleg 4500 vagon húslisztet tudnak előállítani, illetve ezt tervezzük — mond­ta befejezésül Gál Jenő az ÁTÉV igazgatója. Ács Jenő A vegyipar is segíthet Kőolajból élesztő 1913—44-ben mintegy 40 ezer hektáron termeltünk szóját, míg napjainkban csupán 1,5 ezer hektárról takarítjuk be az értékes termést. Ugyanak­kor legalább 70 ezer hektár szójatermesztésre alkalmas te­rülettel rendelkezünk (a Drá- va-mentén. a Duna és a Tisza völgyében stb.), amely kb. évi 140 ezer tonna szójadarát ad­hatna az országnak (a nap­jainkban importált mennyiség 40 százalékát). A felfedezés Tény, hogy a szója úgyneve­zett boreális monszunnövény, amely különleges mikroklímát, meleg és mégis páradús leve­gőt igényel. Ennek megfele­lően őshazája Kína, Japán és Korea, ilyen éghajlati adott­ságú területein volt. Európá­ban és Amerikában csak szá­zadunkban „fedezték fel" a szójabab értékes tulajdonsá-, gait, s a termesztési kísérle­teket már kezdettől fogva si­ker kísérte. Az e! terjesztési kísérletek során az is kiderült, hogy a szója kitűnő előveteménye a búzának, és termelése jól beil­leszkedik a búza és a kukori­ca közé, mert augusztusban, szeptemberben takarítják be. Termesztéséhez megfelelnek a kukoricatermesztési rendszer gépe:, tehát mégcsak nem is igényel speciális gépeket. Az elmélet és a gyakorlat megbízhatóan tisztázta: ha a szója gyökérzetéről hiányoz­nak bizonyos gyökérgümő- baktériumok, akkor a növény nem képes azt a kivételes tu­lajdonságát hasznosítani, hogy a légkörből nagy mennyiségű nitrogént kössön meg. Ennek híján a szója is — a nem pil­langós növényekhez hason­lóan — k'zárólag a talaj nit­rogénjére van utalva. Végső soron megállapítható, hogy a szója termesztésében a Rhizombium japonicum gyö­kérgümő-baktériumok talajba juttatása hatásos és feltétlenül kívánatos eljárás. A levegő nitrogénjének megkötése ré­vén a növény valamennyi ré­sze olyan kedvező nitrogénel­látásban részesül, amilyen élettani szükségleteinek meg­felel. A talaj beoltása eredmé­nyeként gyarapodik a mag, a zöldtömeg és a fehérjék hoza­ma, korábbi az érés, hatéko­nyabb a fotoszintézis. Termé­szetesen az eredmény ezenkí­vül sok egyéb tényezőtől is függ. Nem csak takarmány A szójababot az egész vilá­gon eíoia.ra es takarmánypo­gácsára vagy darára dolgozzák íei. Ezek zúz ül az előbbi köz­vetlen emberi fogyasztásra, vagy étzsír, illetve margarin gyártására szolgál, az utóbbi — állati takarmányozás ré­vén — további nagy mennyi­ségű élelmiszer (hús, tej stb.) e.őailítását teszi lehetővé. A szójababot nagy fehérje- és kis keményítőtartalma miatt becsüljük. A növények sorában szinte egyedülálló tu­lajdonsággal rendelkezik: kb. 35 százalék teljesártékű fehér­jét tartalmaz e hüvelyes nö­vény termése. Olyan teljesér­tékű fehérjét, amit egyébként csak a húsban, tojásban, tej­ben tehát — az állati eredetű táplálékokban — találunk meg. A szójabab — kb. 15 százalékos — olajtartalma pe­dig azért különösen becses, mivel az emberi érrendszerre kifejezetten káros, az állati eredetű zsiradékokban jelenle­vő koleszterin helyett a telje­sen ártalmatlan fitoszterint tartalmazza. Így a szójaolaj és az abból készült étzsír vagy margarin sokkal egészségesebb táplálkozást tesz lehetővé. Sok országban egyre keresettebbek a szójalisztből előállított „hús­ételek”. (A szójababból készült ..hús’’ egyébként nem újkele­tű, hiszen a buddhista szerze­tesek — akiknek vallásuk tilt­ja a húsfogyasztást — már sok évszázaddal ezelőtt ismerték a szójából előállítható „hamis hús” receptjét.) Új felvásárlási ár Jóllehet a hazai szakembe­rek jól ismerik a szója világ­piaci helyzetét és szerepét a hústermelésben, valamint a húspótlásban, mindeddig vo­nakodtak a szójabab nagyobb vetésterületeken való termesz­tésétől. Ennek nyilván az ala­csony felvásárlási ár volt az oka. 1973. augusztus 24-től azonban már 1100 forintot fi­zetnek a szójabab mázsájáért. így várhatóan emelkedni foga szójababtermelés. Kiszámítha­tó ugyanis, hogy a nagyobb felvásárlási ár alapján a szó- jatermelés valamivel nagyobb hasznot hozna, mint a kukori­ca. A szójatermelés fokozása márcsak azért is kívánatos lenne, hogy a takarmányfe- ; hérje-ellátásban függetlenít­hessük magunkat az import, a világpiac szeszélyeitől. Remélhetőleg rövidesen megváltozik a hazai növény­olajiparnak a magyar szója iránti közömbössége is. Amíg ugyanis a világ sok országá­ban a gyárak egész sora fog­lalkozik az értékes szójaolaj kivimásával és forgalomba ho­zatalával, addig nálunk több­nyire olajtartalmával együtt kerül az állati takarmányba a hazai szójabab (az importált szójadarát viszont olajmente­sen kapjuk). Sz. A. A mezőgazdaság területén kívül is ígérkeznek olyan le­hetőségek, amelyek bővíthe­tik a takarmányfehérje-ellá­tás hazai forrásait. Közülük egyik a karbamidgyártás, amelynek segítségével mint­egy 100 ezer tonna növényi fe­hérjét pótolhatnánk a kérőd­ző állatok étrendjében. . Üj útja a fehérjetermelés­nek a kőolajból kiinduló élesztőelőállítás is. Korábban megoldódott már a melasz­alapanyagon végzett élesztő­termelés, amit ugyancsak be lehetne vezetni a „fehérje­csatába”. A kémiai ipar a lizin ter­melésével is segíthet az állat- tenyésztés fehérjegondjain. Egy tonna Íizin segítségével ugyanis 12 tonna egyéb fe­hérje megtakarítása érhető el az állattartásban (a Íizin egyi­ke az életfontosságú aminósa- vaknak, etetése jobb „hatás­fokúvá” teszi az állat számára a fehérje feldolgozását). Lucernaliszt A lucernatermesztésnek hazánkban évszázados hagyomá­nyai vannak. Termesztésére, betakarítására, feldolgozására modern, nagy teljesítményű gépsorok, szárítóberendezések áll­nak a gazdaságok rendelkezésére. A Hcrceghalmi Kísérleti Gazdaságban a szántóterület 24 százalékán termesztenek lu­cernát. A mintegy 60 ezer mázsa termésből 32 ezer mázsa a forrólevegős MGF—OB szárítóberendezésbe kerül, lisztté dol­gozzák fel. A gépezetet vezérlőpultról irányítják. Fehér István felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents