Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

’xMdao 1974. OKTOBER 20., VASÄRNAP SÜLYSÁP A lapunkban megjelent soro­zat alapján elkészült, s a fel- szabadulás 30. évfordulójára megjelenő azonos című könyv anyagának kiegészítésére szá­mos kérés érkezett hozzánk. Valamennyinek eleget tenni már csak időhiány miatt sem sikerült. Am azokat a barango­lásokat, amelyek pótlólag be­kerültek a kötetbe, helyesnek tartjuk lapunk hasábjain is kö­zölni. Régebben Tápiósüly és Tápiósáp közös vasútállomá­sa volt: Sülysáp — 1970 júli­us 1-e óta egyesült nagyköz­ség. Süly hajdanában az e vidé­ken oly sok falu-pusztát bir­tokló Kartal-nemzetség tulaj­dona; 1259-ben IV. Béla király Süly jobbágyainak dézsmájá- val, robotjával is gazdagítja az általa alapított, Margit leá­nyának otthonul jelölt Nyulak- ßzigeti apácakolostort. A XV. századbeli számos birtokoscse­re okmányain SEWL—SYWL formában találjuk Süly nevét, s hogy már ekkor templomos hely volt, azt az istenháza tor­nyának legfelső emeletén ké­sőbb befalazott kő 1498-as év­száma valószínűsíti. A török hódoltságot jósze- rlnt csak a templom vészelte át, az is romosán, beszakadt mennyezettel. Amidőn a fél­hold uralmának lehanyatlása után a község újra betelepült, gazdái századokon át osztozko­dással, jussolással, adományo­zással cserélődtek. Az utolsó földesurak egyike által Sűrű­pusztán épített, s a század vé­gén Tauffner Vilmos hírneves orvos professzor tulajdonába átment kúria változatos lakó- listájának végén ma mezőgaz­dasági dolgozók neve áll. A kegyetlenül hosszú hűbéri-tő­kés korszakot lezárva, a régi kúria ez idő szerint termelő­szövetkezeti tagoknak, csalá­doknak otthona. A község másik fele: Tá­piósáp: — SAAP írásmóddal szerepel először egy 1279-es okiratban. IV. Béla halála után 13 évvel, 1283-ban Sáp is a Nyulak-szigeti apácák, majd utóbb helyi nemescsalád birtokába került. Sáp és a középkorban még falunak emlegetett pusztája: Oszlár, megsemmisült a török­világban: 1960-ban a hódoltság alatt elpusztult helyként sze­repelnek. Sáp megújulása las­sú 1712-ben 12, 1720-ban még mindig csak 28 család szere­pelt az összeírásokban, A XIX. század közepéről azok a napok fényes emlékűek amikor az isaszegi csatába in­duló honvédek vonultak végig a községen, s amelyeket az or­szág minden zegét-zugát be­talpaló, beszekerező Petőfi Sándor töltött itt 1849-ben a Bognár-kastély falai között. ■ A műemléknek számító, de gondozatlanul és lakatlanul romló Bognár-kastély jövője erősen vitatott. A helybéliek szociális otthont szeretnének benne létesíteni, de hiányzik az anyagi fedezet. Így aligha­nem valamilyen üzemet he­lyeznek el a kastélyfalak kö­zött, ami ugyan növeli a süly- sápiak foglalkoztatottságát, de a XVIII. század végén erede­tileg a Grassalokovichok szá­mára épült vadászlak haszno­sítására talán alkalmatosabb megoldás is található. Szerencsésebb sorsú a Sőtér-családnak a XVIII. szá­zad derekán emelt későbarokk kastélya. A tágas, téglányala- kú épület, szépen renoválva, karbantartva, ma központi ál­talános iskola. Zavaros az ek­lektikus-klasszicista Hevesi­kastély helyzete. A község ke­zeli, de fele részben a külföldi állampolgárrá lett egykori ura- Bágok tulajdona. így a mozi. sportkör, könyvtár betelepítése a végleges rendezésig szüksé­ges és hasznos, de nem teljes és tökéletes megoldás. 1975. év elején a Sülysáp nagyközség két termelőszövet­kezete: sülyi Virágzó Mgtsz és a sápi Petőfi Mgtsz 4500 hek­táron felüli közös területtel egyesül. Csatlakozik hozzájuk a mendei Lenin Mgtsz is. A volt uradalmi cselédek, aratók, nincstelen földmunká­sok, törpebirtokosok közös földjeiken nemcsak gabonát, takarmányt termesztenek, nemcsak állatot tenyésztenek, de büszkeségük, és egyik fő jövedelmi forrásuk a 8400 négyzetméteres, olajkazánnal fűtött, fóliasátras zöldségkerté­szet. A félköralakú bordavázra feszített fóiiavédő alatt korai paradicsom, s főleg zöldpap­rika terem, enyhén csípős, fi­nom, ízes, dús c-vitamintartal- mú. A felszabadulás Tá­piósüly népének többsége az urasági szőlőkben summás, a szántókon béres volt, kevesen dolgoztak a sajátjukban. A röghöz kötött agrárproletárból gyorsan vált eljáró ipari mun­kás. A sülyi nincstelenek fel­szorultak a szomszédos váro­sokba és Budapestre, s ez a hagyomány folytatódott a fel- szabadulás után is. Tápiósáp eredendően mező- gazdasági jellegű település. Búza, rozs, árpa, zab, tengeri, burgonya, cukorrépa, szőlő — kellettek a szorgos kezek a mezei munkához. A sülyieknél lényegesen alacsonyabb számú ingázó jobbára az építőipar­ban kereste kenyerét. Mindkét község ügyeskezű asszonyait-lányait budapesti ügynökök már jóval a felsza­badulás előtt gobelinhímzésre szoktatták. Utódaik ma, a „go- belines falvak” hímzőmester- nőihez hasonlóan, a Gobelin Htsz tagjai • Megfogják a dolog végét Sülysápon: ezt az eredmények tanúsítják. Vályogból, sárból tapasztott, zsúpfedeles ház mu­tatóban is alig akad. Téglafal, cseréptető, rajta gyakran an­tenna ágaskodik — ez a köz­ség-kép jellemzője. Növekedik az iskola- és óvodahálőzat, szaporodik a pedagógusgárda. Függetlenített igazgató vezeti a művelődési házat, amelyben zene- és varrótanfolyam mű­ködik, klubélet erjed, s a több­nyire sülyi hagyományokat ápoló pávakör, énekkar arat sikereket. Végül pedig: a mű­velődési háznak tágas nagyter­me sok embert befogadna, de látogatottsága, sajnos — gyér. Hogy a művelődési ház elő­adásterme kíváncsian gyüleke­ző közönséggel gyakorta meg­teljék, ehhez sokat kell bajlód­ni, okoskodni, ügyeskedni, agi­tálni. De legelsősorban: a jobb módhoz hozzá kell növeszteni, hozzá kell javítani az igénye­ket. Mert a munkás jómódra alapozott, növekvő, javuló igé­nyek felkeltése és kielégítése nyomán kerekedik teljesebbé, fényesebbé az élet. Békés István A régi tápiósági Sőtér-kastély: ma központi általános iskola. Gárdos Katalin felvétele Azonos a szó és a tett Egy tizenöt éves brigád Ceglédről Tulajdonképpen a kisgépsze­relőknek csak egy sarok a bi­rodalma az ÉVIG ceglédi gyá­rának forgácsoló csarnokában. Mégis, ami ezen a kis terüle­ten történik, arra hosszabb ideje odafigyel a közel 1000 dolgozót foglalkoztató gyár 7 szocialista, 42 szocialista cím elnyerésén fáradozó és 3 mun­kabrigádja. A háromszoros aranyjelvé­nyes Bartus Szilárd szocialista brigádot figyelik, amelyről Szakái Miklós, a gyári párt- szervezet csúcsvezetőségének titkára és Czinege János ver­senyfelelős egybehangzóan ál­lították, hogy bár a legutóbbi értékelésnél az időszakos ver­senyben ,a Zrínyi Ilona teker­cselő brigád mögött a második helyen végzett, mégis a leg­jobb, legösszeszokottabb kol­lektíva. Mindenkor, minden­ben lehet rájuk számítani. Ti­zenöt éves múltjuk alatt szin­te a vérükbe ivódott a brigád­mozgalom minden lényeges eleme, s ahogy Szakái Miklós jellemezte őket: náluk a szó és a tett mindig azonos. — Mi ezt sose firtatjuk — mondja nevetve Szakái Miklós megállapítására Mészáros Pé­ter, a brigád örökmozgó veze­tője. — Ügy vagyunk vele, hogy a mi dolgunk a munka, Szakái elvtársé és a vezetősé­gé pedig az értékelés. Termé­szetesen, amit vállalunk, azt igyekszünk teljesíteni. Nevelő kollektíva Mészáros Péter szavainak olyan a kicsengése, mintha mindent csak — ahogy mon­dani szokás — a mundér be­csületéért tennének. S ez egy­szerűségében is magyarázat talán a brigádvezető négysze­res kiváló dolgozó voltára, s arra is, hogy amióta 1959-ben vezetése alatt először lépett színre brigádkérit a kollektíva, igen sok dolgozónak nyújtott lehetőséget, munkára, f szakmai gyarapodásra. Gépek zakatolnak a csar­nokban, alig halljuk Czinege János közbevetését: — Nem valami szerencsés a sok emberrel példálózni. Még azt hihetik, hogy vándormada­rak ideiglenes állomása a bri­gád. Mészáros hirtelen fordul sarkon. — Került közénk olyan is, akinek nem nagyon ízlett a mi kenyerünk, hát van ilyen, de a döntő többség azért ment el tőlünk, mert a gyárban más­hol volt rá szükség, mint gya­korlott szakmunkásra, vagy éppen mint brigádvezetőre. Ha így áll a dolog, márpedig a gyáriak szerint így van, ak­kor kell valamilyen magyará­zatnak lenni arra, hogyan lett a kollektívából nevelő brigád. — Sok múlik azon, hogy a törzsbeliek hogyan fogadják az új embereket. Segítenek-e a betanulásban, úgy bánnak-e velük, hogy az első perctől fogva természetesnek vehessék a nálunk szokásos rendet, s ne valamilyen dresszurának, kényszernek. Sápi István pél­dául most került közénk Nagy­kőrösről. Ha a belépéskor csak azt mondtuk volna neki: ez a szekrényed, ezek a szerszá­maid, láss dologhoz, talán el is ment volna tőlünk. Pedig ép­pen nálunk van rá szükség. Jól jön, de nem az első Ismét Czinege Jánosé a szó. A versenyfelelős máshol bri­gádtag, de igen sokat tud Mé­száros Péterékről. — Péter csak arról beszélt — céloz Mészáros előbbi sza­vaira —, hogyan fogadták és fogadják az új embereket. Ar­ról azonban már hallgatott, hogy nevelnek is. Nemcsak az újonnan jöttét, hanem egymást is. Késés, igazolatlan mulasz­tás, munkaidő alatti ameriká- zás ismeretlen náluk. Meg aztán bele is avatkoznak egy­más életébe. Kérdést lát az arcomon, s hogy válasz is legyen rá, rész­letesebb magyarázatba fog. — Ne valamiféle tolakodás­ra, kíváncsiskodásra, vagy ké­retlen prókátorkodásra gondol­jon. A beleavatkozást ők úgy értelmezik, hogy segítenek egymáson, amiben csak lehet­séges. Egy példa: Balázs Ist­ván házépítésbe ^kezdett, s a brigád több száz órát dolgozott az alapozásnál, falazásnál, s mivel kissé mindegyikük ezer­mester, ott dolgoztak egészen kulcsátadásig. Hasonlóképpen jártak el Fehér János és Ká­dár László esetében is. Most meg, ahogy hallom, Szalisznyó János építkezésénél segédkez­nek majd. S hogy teljes a kép: a XI. pártkongresszus tisztele­tére indult versenyben el MINDENT A PÉNZÉRT Álörökös jelentkezik Debrey Jánosnét, az Állami Biztosító 49 éves gödöllői körzetfelügyelőjét huzamo­sabb ismeretség fűzte dr. Ko­vács Lajos 61 éves gödöllői nyugalmazott egyetemi tanár­hoz. Dr. Kovács május 5-én Miskolcra 'utazott, hogy eladja hároméves Zsiguli gépkocsi­ját Hajdú Béla miskolci ital­boltvezetőnek. Az egyetemi tanárt azon­ban Hajdú lakásán hirtelen rosszullét fogta el. Kórházba szállították, de ott még az­nap este meghalt. A váratlan halál okozta meglepetésből legelőbb Debreyné tért magá­hoz, s késedelem nélkül Mis­kolcra utazott. Az elhunyt legjobb barátjaként mutatko­zott be a kórházban, és átvé­teli elismervény ellenében megkapta néhai dr. Kovács személyi tárgyait; hogy csak a legfontosabbakat említsük: az elhunyt tulajdonában levő két Zsiguli indítókulcsait, for­galmi engedélyeit és a lakás­kulcsokat. Az aláírás hamis Debreyné tisztában volt vele, hogy dr. Kovács hagya­tékáért jelentkeznek majd a jogos örökösök. Ezért elment Hajdú Bálához, s megkérte: a régi helyében készítsenek új adásvételi szerződést, amelyi­ken nem 55 ezer forint el­adási ár szerepel, hanem csak 45 ezer. Ügy gondolkodott ugyanis, ha a szerződés az örökösök kezébe is kerül, tíz­ezer forintot mindenesetre a magáénak tudhat. Hajdú beleegyezett az aján­latba. írógépén megcsinálták a szerződés maguk ötlötte vál­tozatát. Dr. Kovács Lajos alá­írását Debreyné kanyarította a papírra. Néhai dr. Kovács Lajos fiá­nak, ifjabb Kovács Lajos ag­rármérnöknek azonban szemet szúrt a szerződésben szereplő túlontúl kis összeg. Kétségbe­vonta az egész szerződés hi­telességét. Feljelentést tett a gödöllői rendőrkapitányságon, kérve, nyomozzák ki az igaz­ságot. Az ügyben írásszakér­tőt vontak be, aki kimondta: az aláírás hamis. Szabó János rendőrzászlós, az ügy vizsgálója ezután ki­hallgatta Debrey Jánosnét, aki kikérte magának a gyanú­sítást. Mese egy végrendeletről / A beidézett Hajdú Béla nem jelent meg a rendőrségen, de nem maradt titokban, hogy az idézés kézbesítése után, Debreyné sürgősen ismét fel­kereste őt. majd két nap múl­va Hajdú viszonozta a láto­gatást Debreynénél: kiokos- kodták, mit fognak mondani. Hajdú kihallgatásakor egy állítólagos végrendeletről me­sélt, mely szerint dr. Kovács „kitagadta gyerekeit az örök­ségből, és végrendeletileg mindent Debreynére hagyott”. Tanúkra hivatkozott, akik aláírásukkal igazolták a va­lótlant. azt, hogy a szerződést valóban dr Kovács írta alá. Az írásszakértő véleményének láttán azonban Hajdú be­látta, felesleges tévutakra ka­landozni. Végül aztán úgy mondta el a történteket, ahogy azok tényleg lezajlot­tak: dr. Kovács már nem végrendelkezhetett, hiszen egyik pillanatról a másikra vesztette el eszméletét. Csak­is Debreynének állott érdeké­ben, hogy minden úton- módon rátegye kezét az örök­ségre, és a szerződésen nyer­hető 10 ezer forintra. Debreyné egyébként annyi­ra biztos volt a dolgában, hogy saját piros Skodáját 72 ezer forintért sürgősen eladta, és sajátjaként kezdte el hasz­nálni dr. Kovács másik, egé­szen új, fehér Zsiguliját. Köz­ben széltében-hosszában hí- resztelte: ajándékba kapta a szép autót dr. Kovácstól. Ezt igazolandó, öt tanút jelölt meg, akik közül azonban né­gyen — már a vizsgálat köz­ben — visszatántorodtak a hamis tanúzástól. A jogos örökösnek, ifjú Ko­vács Lajosnak feltűnt, hogy édesapja lakásában nincsen egyetlen fillér sem. Csak egy ielentéktelennek tűnő, több­szörösen összeragasztott-meg- hosszabbított keskeny papír­nyelv jelezte dr. Kovács anyasj helyzetét. Az 1967. január I -tői precízen vezetett kiadásokról és bevételekről szóló füzétcsík szerint a lakás különböző helyein 11 ezer 500. plusz további 80 ezer forint­nak kellett volna lenni. Az agrármérnök azonban hült helyét találta a pénznek csak­úgy mint az összesen 365 ezer forint értékű OTP-takarék, illetve autónyeremény betét­könyvnek is. (A takarékbetét­könyveket különben, a jogos örökös beleegyezésével, idő­közben már zároltatták.) Mint kiderült, dr. Kovács halála után két nappal Debreyné járt a lakásban. Az asszony egyet­len módon védekezett, amikor a gödöllői rendőrkapitánysá­gon emiatt is kérdőre vonták: tényleg baráti szálak fűzték dr. Kovácshoz... A nagylelkű barátnő A nyomozás, illetve a vizs­gálat azonban már merőben más kapcsolatra világított rá. Kiderült, Debreyné pénzköl­csönzéssel is foglalkozott, és az eddigi adatok szerint, mindehhez jórészt dr. Kovács­tól kért pénzt. Debreyné több. anyagilag szorult helyzetben levő személyt keresett fel, és havi tíz szá.zalékos kamatra összesen 38 ezer forint kész­pénzt kölcsönzött. Csak két hónap alatt egyetlen személy­től 3600,—, egy másik üzlet­felétől pedig négy és fél hó­nap alatt 9 ezer forint tiszta haszonra tett szert. A dr. Kovácstól e célra kért 15 ezer forinttal állítólag el­számolt. A 23 ezer forintos különbözet pedig — legalább­is vallomása szerint — a saját pénze volt. Ez volt tehát a mély em­beri barátságnak feltüntetett szövetség lényege, amelyet Debreyné azzal is betetézett hogy dr. Kovács hirtelen ha­lála után a gödöllői állam: közjegyzőnél hagyatéki, örö­kösödési igényt jelentett be. Debrey Jánosné azonban, az előbbiekből következően, most mír nem a hagyatéki tárgya­lást várja hanem előzetes le­tartóztatásban a büntetőjogi felelősségre vonást, csalás, ha­mis tanúzásra való rábírás és magánokirat hamisítás gya­núja miatt Pless Zsuzsa akarják nyerni a kiváló bri­gád címet. Mészáros Pétert már a rak­tárban érem utol újra, ahol anyagügyet intéz a brigád számára. — Nem titok az a vállalás — céloz a megpályázott kiváló címre —, csak hát nem kér­dezte, azért hallgatom el. Nem a pénzről van itt szó elsősor­ban. Amikor 1961-ben először nyertük el a szocialista címet és az azzal járó jelvényt, ak­kor egy fillért sem kaptunk. Most kapunk, jól is jön, de ne mindig azt emlegessék elsőre. Mintha egy kicsit elkomoro- dott volna a különben jókedé- lyű ember. Engesztelésül arról kezdek beszélni, hogy tiszte­letre méltó a brigádmozgalom egyik lényeges eleme: az ön­kéntesség, a nagyobb közösség érdekeit is messzemenően szem előtt tartó tudatos mun­kavállalás, a hármas jelszóba foglalt tennivalók ellátása. — Lehet ezekről egyszerűb­ben is beszélni — hűti le a szavak hőmérsékletét. — En­gem például nagyon meg­nyugtat munkatársaim lelkiis­meretessége. Csendes, szorgal­mas, jóravaló emberek mind­nyájan. S ha ezt mondjuk párttaggyűlésen szóbahozom, csak azért teszem, hogy ajánl­jam gyárunk fiatal munkásai­nak: figyeljenek oda ezekre az emberekre. Nagyon megér­demlik. Nullszéria társadalmi munkában S hogy a brigádtagok dicsé­rete nem alaptalan, arra áll­jon itt egy adat: a kisgépsze­relők tizennégyen vannak és egy év alatt 58 millió forint értékű kiváló minőségű ter­mék kerül ki a kezük alól. Hogy ebből a héttagú Bartus brigád milyen arányban ré­szel, arról nincs pontos ada­tunk. A gyáriak szerint azon­ban számok, százalékok nélkül is nekik tulajdonítható leg­alább a fele. Mivel mondhatnánk többet? — Gyárunk, sok egyéb mel­lett, most két, szerintem nagy feladat előtt áll — válaszol a kérdésre Mészáros Péter. — Egyik a villamos kismotorok gyártásának feljesztése, másik meg egy új gyártmány, az F—105-ös fúrógép. Brigádunk az utóbbi feletti bábáskodást vállalta. Mint a továbbiakból kide­rül: a kiváló cím elnyerésé- | hez vezető útnak az F—105-ös az egyik állomása. A termék­ből jövőre az ÉVIG ceglédi gyára már 46 millió forint ér­tékben akar szállítani a meg­rendelőknek. — Mivel a fúrót a kisgép­szerelők készítik, azt hiszem, természetes, hogy a mi brigá­dunk állította össze a nullszé­riát — szőrit egyet a satun a brigádvezető. Azt már megint mástól kel) megtudni, hogy az a bizonyom nullszéria nem munkaidőben hanem azon túl, kongresszusi felajánlásként, társadalmi munkában készült. Szolnoki István Emléktáblát avatnak Foton A világ takarékpénztárai fél évszázaddal ezelőtt. 1924-ben Milánóban tartott értekezletü­kön határozták el. hogy min­den évben október utols' munkanapján megrendezik ? vi Iá “takarékossági napo* amelyről hazánkban 1965 ót- emlékeznek meg. Az októbc 31-i világtakarékossági nap a’ idén tehát fél évszázados nem­zetközi és 10 éves magyar ju­bileum. Az OTP-fiókok, a takarék- szövetkezetek és a postahiva­talok ünnepi ügyfélszolgálatot tartanak október 31-én. Foton az OTP Pest megyei igazgatósága emléktáblát álló Fáy Andrásnak, az Első Hazat Takarékpénztár megalapítójá­nak. A világtakarékossági napon a posta különbélyegzövel pe­csételi le a leveleket. Ped mentjei (aranc^oláóoh ------------------------------------------ 121. ____________________________

Next

/
Thumbnails
Contents