Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-18 / 244. szám

1974. OKTOBER 18.. PÉNTEK Országos tanácskozás Egerben csütörtökön meg­kezdődött a szocialista haza- fiság kérdéseivel foglalkozó* kétnapos országos tanácsko­zás. Az eseményre érkezett vendégeket délelőtt a Dobó István téren katonai dísz­szemlével fogadták. A városi tanács dísztertné- ben került sor a tanácsko­zásra, amelyen dr. Varga Já­nos, a városi tanács elnöke köszöntötte a mintegy más­félszáz résztvevőt, majd Szentistványi Gyuláné, a ta­nácskozás elnöke mondott megnyitó beszédet. Klaniczay Tibor Kossuth- díjas akadémikus „A szocia­lista hazafiság és a közmű­velődés” címmel tartott vi­taindító előadást. A tanácskozáson közzétet­ték azt a kiadványt, amely a „Szocialista hazafiság” ko­rábbi hat egri tanácskozásá­nak előadásait és vitáit tar­talmazza. Elsőbbség a szén­ás a cukorrépaszállítmányoknak Kilenc hónap alatt 96 millió tonna árut szállított a vasút A szállítási gondok ellenére hónapok óta kedvező eredmé­nyekről számol be a vasút. A MÁV vezérigazgatóságán el­készült mérleg a teljesítmé­nyek további növekedéséről tudósít. A fokozódó igényekre jellemző, hogy 9 hónap alatt 96 095 000 tonna árut szállított a MÄV; a belföldi forgalom 2,9 száza­lékkal, az export 9,9 százalék­kal, az import 11 százalékkal, a tranzitforgalom pedig 16,9 százalékkal növekedett há­romnegyed év alatt. A fokozódó fuvarozási tel­jesítmények sem tudnák azon­ban lépést tartani az igények­kel, s még a fontosabb áruk A rubrikán túl M ég a múlt esztendő végén, az évi beszámoló taggyűlés előtt' történt, hogy egy pártszerve­zetben járva, szépen, akkurátusán kitöltött papírlapokat raktak elém. Pártcsoportonként elkülönítve ott sorakozott- rajtuk valamennyi párttag neve, s a névsor mellett különféle rubrikák. Plusz és mínusz jelek jelezték ezekben: ki visel tisztséget vagy vállalt megbízást a pártszervezetben, az egyes tömeg­szervezetekben, a társadalmi mozgalmakban, ki mun­kásőr, kinek van ideiglenes megbízatása és így tovább. Az alapszervezeti titkár nem titkolt büszkeséggel mon­dotta: íme, itt pontosan előttünk áll a párttagság ak­tivitási térképe. Azért idéztem fel ezt az emléket, mert most, ami­kor már készülődnek a pártszervezetekben a négyéves münka összegezésére, bizonyára jó néhány helyen is­mét előveszik ezeket a nyilvántartásokat. Sok helyen vezet ilyen lapokat a pártcsoportbizalmi, a pártvezető­ség, és jó is, hogy számon tartják a megbízatásokat, hiszen a közéleti cselekvés szervezésének és ellenőrzé­sének hasznos és szükséges módja ez. Nem is e rubri­kák ellen kívánok szólni — sőt, inkább biztatnék min­den alpszervezetet az ilyenféle pontos nyilvántartásra —, hanem az ellen, ha a társadalmi-politikai aktivi­tást csupán ezeken keresztül szemléljük és értékeljük. .Mert mi tagadás, van még hajlam az ilyesmire. „Párttagságunk politikai aktivitását tanúsítja, hogy nyolcvan százalékuk állandó megbízatással rendelke­zik ...” — hányszor hallhat, olvashat az ember ilyen mondatokat. Ami önmagában természetesen ugyan­csak nem baj, ha e mondatot néhány más is követi. Ha az aktivitás mérése, értékelése nem áll meg annak a ténynek a regisztrálásánál, hogy hány párttag tölt be funkciót, lát el valamilyen tisztséget. Itt már csak azért sem szabad megállni, mert _ a tisztség, a megbízatás vállalása önmagában nem elég. A döntő kérdés az, hogy miként tesz eleget valaki az ezzel járó kötelezettségeknek. A közéleti feladatok egy része kétségtelenül olyan — például, ha valaki mun­kásőr, propagandista és még lehetne sorolni —, hogy aki elvállalta, az eleve tesz is valamit. Ám akad jó né­hány olyan feladatkör is, ahol a megbízatás nemegy­szer merő formalitás marad. Nyilvánvaló igazság ez, s a pártszervezetek túlnyo­mó részében számolnak is vele, hiszen éppen ezért vá­lik mindinkább rendszeressé a tisztségekkel járó köte- lezetteégek teljesítésének személy szerinti ellenőrzése. A probléma nem is ezzel van elsősorban (bár ezt az el­lenőrzést is lehetne még éppenséggel javítani, s főleg rendszeresebbé, mondhatni állandóvá tenni). A dolog lényege azonban az, hogy a politikai-közéleti aktivitás egy kommunista számára nem szűkülhet le a (rubri­kában nyilvántartott) megbízatás ellátására, hanem egész tevékenységét, egész életét át kell hatnia. S ha ez nem így van, akkor hiába az adott megbízatás pre­cíz és pontos végrehajtása, hiába sorakozik plusz jel a teljesítés ellenőrzésére szolgáló rovatban — az illető aktivitását mégsem lehet pozitívan értékelni. Vegyünk egy — nem is különösebben szélsőséges — példát. A szervezeti-mozgalmi élet jellegéből adó­dóan nem is kevés olyan feladat van, ami nem igényel feltétlenül többet havi egy vagy két órai szervező munkánál, vagy egy negyedévente-félévente tartbtt ér­tekezleten való részvételnél. Lehet az adott feladat­körben többet is csinálni, de aki csak ennyit tesz, az is teljesítette ez irányú kötelezettségét. Nos, mondhat­juk-e a szó igazi értelmében politikailag tevékenynek azt a párttagot, aki megelégszik ennyivel és többre nem érez belső késztetést? Nem kell-e megkívánnunk, hogy kötelezettségének tartsa a köz ügyeinek figye­lemmel kísérését, a közösség sorsának javításán való fáradozást a megbízatása igényelte néhány órán kí­vül is? Bármennyire ellentétesnek tűnik a két fogalom, a mozgalmi munkának is létezhet és helyenként létezik is egy — a szó rossz értelmében vett — hivatalnoki felfogása. „Az én feladatom a tagsági bélyegek kiosz- ‘ tást (vagy egy bizottsági ülésen való részvétel, egy megbeszélés jegyzőkönyvének elkészítése, és a sor tet­szés szerint folytatható), és ha ezt pontosan teljesítem, többet miért várnának tőlem?” Természetesen, van olyan ember, akitől valóban nem várhat többet a tár­sadalom, s ha csak ennyit tesz, ezért is köszönetét ér­demel, nem szemrehányást! Be aki eljutott odáig, hogy a kommunisták pártjának tagja legyen, annak részé­ről már semmiképpen sem elegendő a közéleti cselek­vésnek ez az elemi formája. Annak többre kell hogy belső igénye legyen. Hadd ismételjem hát végezetül újra: fontos dolog a rubrika, de legalább annyira fontos, hogy az egyes személyek és az egész közösség tevékenységének kö­zelgő értékelésekor a pártszervezetekben lássanak túl a rubrikán. Mert csak így rajzolhatják meg az aktivi­tás igazi térképét. Gyenes László szállításánál is akad késede­lem, maradnak kielégítetlen igények. A teherkocsik átla­gos fordulóideje mintegy 7,9 százalékkal emelkedett a múlt évihez képest. Ezért is kérik ismételten a fuvaroztatókat, hogy ne várakoztassák a vago­nokat feleslegesen, gyorsítsák meg a ki- és bera­kodást, fokozzák az éjjeli, va­lamint a szombat-vasárnapi rakodásokat. Miután az igények megha­ladják a vasút kapacitását, a MÁV — azon túlmenően, hogy a Volánnal jól együttműködve a közútra terelték a rövid távú és a középtávú fuvarok egy részét — fontossági sorrend megállapítására, alkalmazásá­ra kényszerült. Ennek megfe- lólően jelenleg mindenekelőtt a szén- és a cukorrépa-szállít­mányoknak adnak elsőbbséget, s a kohászati alapanyagoknak biztosítanak mindenképpen vagonokat. A mezőgazdaság nehéz hely­zetére tekintettel, s a cukor­gyárak folyamatos munkájá­nak biztosítása érdekében a KPM közúti főosztálya és a BM közlekedési csoportfőnök­sége ideiglenesen feloldotta a lassú járművek közlekedésé­nek korlátozására vonatkozó tilalmat. A traktorokat, a von­tatókat stb. ugyanis korábban kitiltották az országos főútvo­nal-hálózatról. Ezentúl, de- cemben 31-ig, az ilyen lassú járművek, ha cukorrépát szál­lítanak — az érvényes előírá­sok betartásával — a főútvo­nalakon is közlekedhetnek. Közművelődési tájértekezlet a megyei tanácsnál Lépni kell, s ne A szerdán Vácott rende­zett közművelődési tanács­kozás folytatásaként szólal­tak fel tegnap egymás' után a résztvevők a megyei ta­nácsnál rendezett tájértekez­leten, s minden bizonnyal ugyanez lesz a helyzet ma Cegléden is, ahol a harmadik ilyen jellegű megbeszélésre kerül sor. A legfőbb téma o munkásművelődés volt s az ebből adódó helyi feladatok. fiz általános műveltség megszerzéie üzem! érdek is A felszólalók többsége ar­ról beszélt, hogy az általá­nos műveltség megszerzése ma már nem csupán az egyé­nek érdeke, de érdeke a gyárnak, a gazdaságnak is. Érdeke, hiszen ma még gyakran előfordul: öt-hat osztályt végzett munkást kénytelenek odaállítani a több százezer vagy millió forintot érő új, korszerű gépek mellé, mert kevés a szakmunkás. Erről beszélt Galina József, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár gyáregységvezetője, aki elmondotta, hogy a dolgo­zók negyvenöt százaléka nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. Még kirívóbb példát említett Szabó Ferenc, a szentendrei* járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője, aki elmondotta, hogy az egyik járási üzemnél a dolgozók hetvenöt száza­léka nem végezte el az álta­lános iskola nyolc osztályát. Mindez szükségszerűen meg­határozza az elkövetkező idő­szak egyik fontos; feladatát: mindent meg kell tenni azért, hogy elsősorban a fiatal mun­kások közül minél többen megszerezzék * az általános is­kola nyújtotta műveltséget. Ennek érdekében, mint azt Szokolóci Sándor, az MGM diósdi gyára csúcsvezetőségé­nek szervező titkára elmon­dotta: kihelyezett általános iskolai tagozat működik a Szüretel a kombájn i A Monori Állami Gazdaság 240 holdas szőlőjében a 2 mil­lió forint értékű, francia gyártmányú szőlőkombájn az ezer­jót szedi. Koppány György felvételei gyárban. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban is érezhető a megmozdulás: míg a korábbi években tíz-tizenöt munkás fejezte be az általános is­kolai tanulmányait, addig ta­valy már negyvenötén vizs­gáztak az általános iskola tananyagából. A munkásfiatalok \ lemara­dásának okait elemezve, Fuksz Ilona, a törökbálinti művelődési ház igazgatója — aki pedagógus képesítéssel rendelkezik s tanít is a dolgo­zók iskolájában —, elmon­dotta: amíg nem tudunk eny­híteni az általános iskolák túlzsúfoltságán, a lemaradás nem csökken lényegesen. Pél­daként említette: még ma is harmincöt gyerek jár a tö­rökbálinti általános iskola első osztályába, ennyi gye­rekkel pedig érdemben fog­lalkozni a legjobb és leg­gyakorlottabb pedagógus sem tud. fiz agglomeráció gondjai Sok sző esett a tanácskozá­son az agglomerációból fa­kadó gondokról is. Érthető módon: a budai és a szent­endrei járás . nagy része, a ráckevei és a dabasi járás­nak pedig egy része az agg­lomerációs övezetbe tarto­zik. Ismert tény, hogy e te­rületeken lényegesen nagyobb a lakosság számának növe­kedése, mint a megye távo­labbi vidékein: ez elsősor­ban a nagyszámú betelepedés következménye. Mindez első­sorban a kulturális és ke­reskedelmi szolgáltatásokban érezteti hatását. Az agglomeráció gondjai kapcsán Urbán László, az érdi művelődési központ igaz­gatója cáfolta azt a feltevést, miszerint a főváros környé­kén lakók kulturális igényei- | két elsősorban Budapesten I elégítik ki. Elmondotta, hogy a közelmúltban megvizsgál­ták, amiből kiderült, hogy í az Érden lakóknak mindösz- I sze a két százaléka keresi I fel rendszeresen Budapest í kulturális intézményeit. Mind- I ez feladatként határozza meg: az eddiginél lényegesen töb­bet kell tenni Érden is, hogy a lakosság helyben elégíthes­se ki kulturális és szórakozá- I si igényeit. Jelenleg tizenhat szakkör, klub, tanfolyam mű­ködik a művelődési központ­ban. tizenkettő pedig az érdi iskolákban, ennél azonban lényegesen több kiscsoportos Száz évre visszanézve Baki Ferenc 1874. október 19-én született Cegléden. S bár Ady^ „földobott köveként” sokszor eltávolodott szülőhe­lyétől, minduntalan visszatért. Mert vonzotta ez a táj. Most a ceglédi városi szo­ciális és betegotthon lakója. A ház előtt elterülő park pad­jain halkszavú öregeik üldö­gélnek, beszélgetnek. Vala­hogy akaratlanul is a költő szavai vibrálnak a levegőben: „A tölgyek alatt / Oly ott­honos /itten! / Évem leapadt / Íme, gyermek lettem...” A készséges nővérkék a társalgóba vezetnek. Megérke­zik Baki Ferenc bácsi is. A ház udvarán üldögélt. Öszhajú, fehér bajuszú, apró kis öreg­ember. Tartása egyenes, vál­lait nem gömyesztette meg száz év bánata, öröme. S bár az érzékszervek — a látás és hallás — megkopnak az idő múlásában, mégis megértjük egymást. Szülei parasztok voltak. Négy elemi elvégzése után a 9—10 éves, érdeklődő, dolgos fiút nagyapja dolgozni küldi. Disznót, libákat őriz. Huszon­két éves korában megnősül. Peregnek a szorgalmas hét­köznapok. Az első világhábo­rú kitörésekor negyven éves. Besorozzák katonának, és megjárja Bosznia, Hercegovina kegyetlen frontjait. Orosz hadifogságba kerül, Szibériába viszik, ahol részt vesz a mur- manszki vasútvonal építkezé­seiben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő honvédő háborúban Baki Ferenc a Vörös Hadsereg katonája. Egyre erősebben ébred fel benne azonban a vágyakozás hazája után, s három év el­teltével Moszkván keresztül Lengyelországba, Varsóba jut. Itt jelentkezik a hadifoglyok kicserélésével foglalkozó bi­zottságnál, s az ő segítségük­kel először Becsbe, onnan pe­dig gyalog, szekérrel, majd ismét gyalog kerül vissza szü­lővárosába, Ceglédre. Ismét az itthoni munka. A második világháborúig különböző gaz­dák szőlőjét műveli. A felsza­badulás után a termelőszö­vetkezet tagja, megalakulásá­tól fogva. Kilencvenedik élet­évét is úgy éri meg, hogy még dolgozik. A tanyáján lakott Baki Ferenc egészen 97 éves koráig, Ceglédtől 10 kilométernyire. A ceglédi területi III. párt- alapszervezet oldotta meg az idős ember ellátását, ám szinte mindenki segített. A termelőszövetkezet főzött ne­ki, az ételt iskolások, KISZ- esek vitték el hozzá. A ka­tonák elvégezték a ház körü­li munkákat, az orvos pedig minden másnap felkereste. A szociális otthonban nem régóta él. Csendes embernek, jókedvűnek ismerik társai. Né­ha még tréfálkozik is. Gondozói és a patronáló pártalapszervezet október 22- én ünnepli meg Baki Ferenc századik születésnapját. A megemlékezéshez szinte az egész város — üzemek, a ter­melőszövetkezetek is — hozzá­járul valamivel. Ki ételt, ki italt hoz. Baki Ferenc bácsi valószínűleg feltűzi azt a ki­tüntetést, amelyet három év­vel ezelőtt kapott szovjet elv­társaitól: „Harci szolgála­taiért!” Virág Ferenc foglalkozásra nyílna lehető­ség. Szokolóci Sándor arról szólt, hogy az üzemek is sokat te­hetnek dolgozóik művelődé­se, kulturált szórakozása ér­dekeben. Az MGM diósdi gyárának tapasztalatait is­mertetve elmondotta, hogy a gyáron belül öt klub műkö­dik. Ötezer kötet között vá­logathatnak a dolgozók. A TIT-tel közösen huszonegy előadásból álló ismeretter­jesztő sorozat indul a közeli napokban. Nagy sikere van a már hagyományos irodalmi esteknek. A kultúra pénzbe kerül Tudott dolog: a kultúra pénzbe kerül s nem is kevés­be. Találóan fogalmazta meg a közelmúltban rendezett or­szágos közművelődési tanács­kozáson dr. Orbán László kul­turális miniszter: A kultúra sokba kerül, de a tudatlanság még többe. Érhető, ha többen szóltak az értekezleten a köz- művelődés meglévő anyagi gondjairól is. A legegyértel­műbben Fuksz Ilona, a török­bálinti művelődési ház igaz­gatója beszélt erről. Elmondot­ta, hogy a művelődési háznak nyújtott állami támogatás még az igazgató, a takarítónő és a fűtő fizetését sem fedezi. Ezért olykor akarva-akaratla- nul is meg kell alkudnia a közművelődés eredeti célkitű­zéseivel, s olyan rendezvé­nyeknek kell teret adnia, amelyek biztosítják a műkö­dés anyagi feltételeit. A témához kapcsolódott Csömöri Lászlónak, a ráckevei járás művelődésügyi osztálya vezetőjének felszólalása is. Ö elsősorban azoknak a telepü­léseknek a gondjairól beszélt, amelyek jelenleg nem rendel­keznek művelődési intézmény­nyel, s így a legminimálisabb közművelődési támogatással sem rendelkeznek. Példaként Délegyházát említette, ahol ugyan nincs művelődési ház, de a tanács nagyterme és a szomszédságban lévő iskola együttesen otthont biztosíthat­na a különböző kulturális rendezvényekhez, ha lenne rá anyagi fedezet. Örvendetesebb felszólalások­ra is sor került ebben a té­mában. Így például Boros Ist­ván, Pomáz nagyközség taná­csának elnöke beszámolt arról, hogy még ebben az évben sor kerül egy új művelődési ház alapkövének letételére. Hogy miből építik fel? A tanács két­millió forintjához a helyi üze­mek és gazdaságok eddig két­millió-nyolcszázezer forintot ajánlottak fel. Ugyancsak nagy tetszést váltott ki Szo­kolóci Sándornak az a bejelen­tése, hogy az MGM diósdi gyára anyagi eszközökkel és társadalmi munkával egyaránt kész hozzájárulni Diósd műve­lődési házának felépítéséhez. Néhány tanulság Az elmondottak alapján azt kellene mondani, hogy ered­ményes volt a tegnap Buda­pesten megrendezett közmű­velődési tájértekezlet. Mi még­is inkább úgy fogalmazunk: eredményesebb is lehetett vol­na. Miért mondjuk ezt? Első­sorban azért, mert sem Szent­endre város, sem a dabasi já­rás képviselői nem nyilvánítot­tak véleményt, nem beszéltek sem gondjaikról, sem eredmé­nyeikről, s a ráckevei járást is mindössze egy felszólaló kép­viselte ezen a fontos megbe­szélésen. És megítélésünk sze­rint eredményesebb lehetett volna a tanácskozás akkor is, ha nem csupán két gyakorló népművelő beszél a meglevő gondokról, még akkór is, ha ezek a gondok lényegében ál­talánosíthatók. Az ilyen jelle­gig tanácskozások akkor érik el igazán céljukat, ha nem. általánosságokban s nem csu­pán helyes elvekben fogalma­zódnak meg azok a gondok, amelyek megoldása nélkül na­gyon nehéz a gyorsabb üte­mű előbbre lépés. Már pedij lépni kell előre, s nem is ke­veset, ez egyértelműen meg­fogalmazódott mindkét emlí­tett pártdokumentumban. Prukner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents