Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-17 / 243. szám

K/urnap 1974. OKTÖTFT 17., CSÜTÖRTÖK Római kori temető Százhalombattán Százhalombattán három éve „vallatják” a föld mélyét a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatóságának régészei. Az ása­tásokkal Pest megye egyik leg­nagyobb római kori temetőjét tárták fel, a császárság idejé­ből. Az idén 70, I—II. száza­di sír leleteivel gyarapodott a gyűjtemény, s ezzel 217 sír vált ismertté. Napvilágra ke­rült néhány III. századi kőlá- dasír s feliratos töredékeket is találtak. A leletmentés egyik legjelentősebb eredményének P. Afrainus Vidor, az I. alpesi cohors katonazenészek sírkö­vét tartják. Az alakos díszíté­sű kőemlék csaknem teljes egészében épen maradt. Fel­iratának szövege jelentős tör­téneti következtetéshez nyújt segítséget A feltárt sírok kö­zül arnáylag sok maradt épen, így számos, változatos formájú agyagedény, mécses, vas és bronz használati tárgy, ékszer — köztük ritkaság számba me­nő csokorfibula — került elő. Az, idei feltárással megállapí­tották a temető kiterjedését, valamint peródizációját, s en­nek segítségével a következő két évben folytatják a kuta­tást. Rubinyi Emil: Harminc év aranyló ködében... Emlék Radnóti Miklósról és a Heidenau Lágerről (Az írás első részét számunkban közöltük.) tegnapi erdőben sétáltunk délben egy órát, s málnát szedtünk, nézegettük az óriási P áfrányokat, melyek jellegze- es díszei voltak a szerb er­dőségeknek. Kis patakok hab­jai csillantak a napfényben, de mindezek a természeti szépsé­gek egy pillanatra sem feled­tették velünk rabságunkat, ve­szélyes helyzetünket. Sokan felvetették itthon előttem: hát nem éheztetek? A szó szoros értelmében nem. De mindig éhesek voltunk. A bori lágerek hírhedt sza­dista parancsnoka: Marányi Ede, náci érzelmű alezredes volt, akinek nevéhez mérhe­tetlen szenvedés és az ember­telen kínzások hosszú sora ta­padt. Különös kegyetlenséggel járt el azokkal szemben, akik szökést kíséreltek meg. Eze­ket krumplisveremben éheztet- te halálra. De a történelmi hi­telesség kedvéért meg kell említeni, hogy a Heidenau- láger magyar parancsnoka. Száll Antal hadnagy embersé­ges volt, és amikor munka Egy műfaj mesterei A moszkvai opereitszinház művészeinek koncertje a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Őszinte, forró, megérdemelt sikert aratott kedden este a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a moszkvai operett­színház 12 tagú együttesének bemutatkozó koncertje. A Szovjetunióban oly népszerű műfaj legrangosabb társulatá­nak képviselői Leonyid Rohlin igazgató és Georgij Pavlovics Anszimov főrendező vezetésé­vel — most először látogattak el hozzánk, s kétórás budapesti koncertjükön nemcsak egysze­rűen ízelítőt adtak előadásaik­ból, hanem magyarázatot is arra, miért, milyen magas­színvonalú színházi produk­ciók eredményeképpen vált az operett annyira közkedveltté Moszkvában és az egész szov­jet földön. A moszkvai művészek való­ban mesterei a műfajnak. Tö­kéletesen birtokolják ebben a dologban a legfontosabbat, azt a színészi sokoldalúságot, amely apélfcül operettet játsza­ni lehetetlen. Ez az imponáló szakmai tudás azonban nem áll egyedül: friss, fiatalos len­dülettel, dinamikus előadással, párosul. E kettő együtt terem­tette meg kedd este is a lel­kes, szép sikert. A koncert műsorát a leg­népszerűbb operettek számai­ból válogatták. A Denevér, a Nyugtalan boldogság, a My fair Lady, a Hello Dolly és több más közkedvelt operett mellett elsősorban Kálmán Imre műveiből, főként termé­szetesen a Csárdáskirálynőből. Az összeállítást magától érte- tődőleg nemcsak azért uralta a magyar zeneszerző, mert a műsor magyar közönségnek készült, hanem tényleges hely­zetet fejez ki: Kálmán Imre művei valóiban ilyen nagy sze­repvet játszanak a moszkvai operettszínház műsorában. A szovjet művészek — fé­nyesen bizonyította ezt a kon­cert — teljesen otthonosan mozognak ebben a közegben. Mindenekelőtt az a három mű­vész, aki a legtöbb tapsot kap­ta: Szvetlána Varguzova szép és elegáns, Tatjana Smiga tem­peramentumos, Gerard Vaszil- jev drámai erejű előadásával hódította meg a közönséget. A humort ellenállhatatlan lendü­lettel — két egészen fiatal szí­nész Alá Agéjeva és Nyikolaj Karsilov képviselte. Érdekes színfoltja volt a műsornak az egymásra kísértetiesen hason Utó ikertestvér táncospár, Va lerij Szazonov és Gennagyij Szazonov közreműködése. A műsort Natalja Stoljarova, a színház zenei vezetője kísérte zongorán. A moszkvai művészek Buda­pest előtt a kecskeméti Lenin Termelőszövetkezetben és Cse­pelen a Munkásotthonban Is adtak műsort. ö. L. után hazamentünk, nem há­borgatott bennünket. Más tá­borokban még este is fegyel­mező gyakorlatokat tartottak és a kikötések is gyakoriak voltak. Különben érdekes, hogy a bori táborban sok volt az 50— 60 éves ember, és akkor 25 évemmel gyermeknek számí­tottam közöttük. A Heidenau-láger 1944 au­gusztus végén szűnt meg, a romániai fegyverletétel után. Gyalog visszatértünk Borba. A hazaindulás három csoport­ban, vagy, ahogy mi neveztük három „lépcsőben” történt. Az ClsŐ lépCSŐ 1944 szep­tember közepén indult Borból. Ebben volt Radnóti is. Min­denki szeretett volna ide be­kerülni, hiszen ugyan ki nem akart volna mielőbb hazamen­ni? Tanúja voltam egy jele­netnek, amikor idősebb bajtár­sam télikabátját görögdinnyé­ért adta el, hogy kevesebb hol­mival indulhasson. Engem utolsó pillanatban kitettek az első csoportból. Megvették a helyemet. A hír nagyon lesújtott — pe­dig utólag már tudom: akarat­lanul is életmentés volt. Azel- ső lépcsővel induló mintegy 4000 munkaszolgálatos nagy részét Cservenkánál, Jugoszlá­viában egy téglagyár udvarán kivégezték a németek. Akik ezt túlélték, azokat náci megsem­misítő táborokba hurcolták. A második lépcső vagy cso­port 1944 szeptember végén indult el Borból, és egy heti viszontagságos hegyi út után a Tito-partizánok mentették meg őket. A harmadik lépcső 300 mun- kaezolgálatosból állt. Magam is közöttük voltam. Mi Bor­ban maradtunk, Westfahlen tá­borban. 1944. október 3-án reggel el­terjedt a hír, hogy közvetlen életveszedelem fenyeget ben­nünket. Ránk akarják gyújta­ni a barakkot. A barakk már égett, amikor minket mögéje, egy térségre tereltek. Vártuk a kivégzést, a halált. Alattunk a szerb bányaváros, Bor, annyi emberi szenvedés színhelye. HOSSZÚ idő telt el, talán órák. Beborult, szemeregni kezdett az eső és nem történt semmi. Egy munkaszolgálátos társunk kinyitotta azt a kis faajtót, mely a térség végén volt és ezen ki lehetett menni a városkába vezető útra. Va­laki megszólalt: szabadok va­gyunk. Különösnek és való­színűtlennek tűnt — de átlép­tünk a kapun és elindultunk a városka házai felé. Valóban megmenekültünk. Elérvén Bor házait néhány óra múlva meg­tudtuk, hogy pribékjeink a nagy sietségben a kivégzés he­lyett elmenekültetk. Segítettünk a lakosságnak a német feliratok eltávolításá­ban. Persze a hegyekből még a fasiszták sokáig erős gép­puskatűz alatt tartották Bort. 1944 október 3-án délután 2 órakor Bor főterére mentünk. Az üres és kihalt tér egyik sarkában hirtelen lovas parti­zán tűnt fel, berobogott a tér közepére. Lova nyakában piros szegfű volt. Percek alatt meg­elevenedett a tér, előtűntek mindenhonnan a partizánok, akik több hete már körülzár­ták a várost. Géppisztollyal a levegőbe lőttek, átöleltek min­ket, ütött a szabadság órája. És még aznap éjjel elérték Bort a Vörös Hadsereg Belg- rád felé tartó csapatai is. Pár nap múlva elindultunk, most már nem alakulatban, Románia felé. Az országúton, Bor elhagyása után bátyám­mal azon vitatkoztunk, hogy a Barcsay vagy Berzsenyi gimnázium •volt-e jobb. A vi­ta hevében egyszerre egy hang szólalt meg mögöttünk: én a Berzsenyibe jártam. Hát­ranéztünk, hát egy teljes fegyverzetű szovjet alakulat élén lovagló őrnagy volt a közbeszóló. Kiderült, hogy Ukrajnában munkaszolgálatos volt, átszökött a Vörös Had­sereghez és velük harcolt to­vább. Különös epizód volt ez a háború kellős közepén. ★ Radnóti Miklós további sor­sát ismerjük. Az egész nem­zet kegyelettel őrzi emlékét. Én sohasem fogom elfelej­teni azt a viharkabátos fiatal­embert a Heidenau-lágerben, amint este a lépcsőn ült, vagy a csákányt a kezében tartotta, vagy saját versét szavalta. Ez az emlék nem halványul el bennem soha... MEGFELELŐ BIZTONSÁGI FELSZERELÉSSEL ELKERÜLHETŐ A BALESET KERÉKPÁRVILÁGÍTÁSI GARNITÚRÁK (első-hátsó lámpa, dinamó) A belföldi gyártmányoknál 20% árengedmény. Beszerelhetők a PIK- szaküzletekben és vegyes iparcikk boltokban Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat A plovdivi néptáncegyüttes Gödöllőn A Gödöllői Agrártudományi Egyetem vendégeként hazánk­ban tartózkodó plovdivi nép­táncegyüttes — mely a Plov­divi Mezőgazdasági Főiskola és a gödöllői egyetem kultu­rális együttműködésének ke­retében látogatott el Pest me­gyébe — október 15-én este az egyetem színháztermében hangulatos műsorban mutatta be a bolgár népművészet leg­szebb dalait és táncait. A vendégek tegnap a hatvani Lenin Tsz-be látogatták és ott is bemutatták műsorukat. FIGYELEM! A VOLÁN 1. SZ. VALLALAT AZ AUTÓKÖZLEKEDÉSI TANINTÉZETNÉL GÉPKOCSIVEZETŐKET KÉPEZ KI A költségeket a vállalói téríti, a tanfolyam idejére havi 1300 Ft bért is biztosítunk. Budapesti vagy Pest környéki állandó lakással rendelkező, 13. életévüket betöltött férfiak Jelentkezését várjuk, munkanapokon: S és 12 óra között, a személyzeti vezetőnél. IELENTKEZÉS: XIV., Pillangó utca 13/a., XIV., Mogyoródi út 32., III.. Zay utca 24., IX.. Táblás utca 36-38., XIII., Mohács utca 24—26.. XIII., Hegedűs Gv. utca 45- Gödöllő, Dózsa Gy. út. HETI FILM JEGYZET Kard és kereszt Jelenet a Kard és kereszt című filmből. Egy fiatal nemzetiségi film­gyártás, a litván, első nagyobb szabású vállalkozása ez. Ter­jedelmes, de fordulatos törté­nete a XIII. század viharos korszakába visz vissza. Abban az időben, amikor a Kelet felé nyomuló templomos lovagok kiterjesztették befolyásukat a balti területekre és leigázták az óporoszok népét is. Vezérü­ket megölték, fiát, Herkusz Mantaszt magukkal vitték, hogy mintegy janicsárrá ne­veljék. Ez az alapképlet is ismerős, bár a történelemnek erről a szakaszáról, pontosabban az óporoszok sorsáról meglehető­sen keveset tudunk. Ismerjük azonban ugyanezt a metódust például II. Rákóczi Ferenc esetében. S ahogy ő, úgy Her­kusz Mantasz is vállalta a koc. kázatot és az első adandó atka-» lommal népe élére állt, har­cot kezdett hazája független­ségéért, a szabadságért. A forgatókönyv éles drámai összeütközésekre épít. Érzé­kelteti: Mantasz nem egységes erők élén áll. hanem népét is megosztják a felfogásbeli kü­lönbségek, a személyi torzsal­kodások. Ráadásul felesége is keresztény, emberei pedig ra­gaszkodnak az ősi pogány hit gyakran kegyetlen törvényei­hez. Bukása végső soron elke­rülhetetlen, de szelleme to­vább él fiában. A film és Marionasz Ged- risz rendezése ennek ellenére nem emelkedik túl az át­lagon. Játszd újra, Sam! Az alapképlet a régi. Az ügyefogyott fiatalember be­vált, megszokott figurája a szórakoztató filmvígjátékok­nak. Legutóbb például A bal- szerencsés Alfrédben láthat­tunk ilyen antihőst, akinek a jobbkeze bal. Mégis — mit tesz egy vérbeli művész! — a hagyományos keretek a fősze­replő, a sokoldalú Woody Al­len jóvoltából élettel telnek meg, új színekkel gazdagod­nak. Ez az Allen (a filmbeli filmkritikus hős keresztneve megegyezik az övével) egyéni­ség a maga módján. Máshol nem is lelhetnénk rá, csak az Egyesült Államokban, ahol az értelmiségiek úgy járnak pszi­chológushoz, mint a hívők gyónni. Allen barátunk ugyanis gát­lásos és ráadásul éppen most hagyta el a felesége, akit,sze­retett. Az indoka? Passzív al­kat, aki mellett nem szórako­zott, nem nevetett. Lehetetlen örökké filmekben élni. Mindig vetítésen ülni és onnan merí­teni az élettapasztalatokat vagyis álmodozással pótolni az élményeket. Hősünk tiltakozik ez ellen, de önmagát cáfolja, hiszen ideáljai sem élő emberek, ha­nem azok a filmhősök, akiket Humphrey Bogart személyesí­tett meg annak idején. (Nem véletlenül kezdődik a Játszd újra, Sam! a Casablanca záró nagy jelenetével.) A forgatókönyv (Woody Al­len a maga számára írta) egy magatartásformát ábrázol jel­legzetes amerikai környezet­ben. A történet, amely nem más, mint Allen partnerkere­sésének históriája, telistele van mulatságos epizódokkal. S ahogy ez lenni szokott, a pró­bálkozások sorban csődöt mon­danak. Nyilván Humphrey Bogart nem járna így pórul, de hőt Allennak lassan rá kell ébredni arra, hogy más a mozi és más a valóság. (Ám­bár, ha meggondoljuk, végső fokon mégis Bogart „tanácsai” segítik Allent odáig, hogy ott arat sikert, ahol nem remélté volna, s ez egy magára ha­gyott asszonyt ráébreszt a férje hiányára, Allent pedig a várva várt sikerélményhez juttatja.) A jövő Így mór biz­tatóbbnak látszik! Kitűnő művész Woody Al­len, aki ezúttal csak színész­ként és forgatókönyvíróként szerepel. A rendező feladatkö­rét az ügyes Herbert Rossra bízta. A film az ő jelenetével válik igazán jó szórakozássá, enyhén szatirizáló rutinos munkává. Szerelmesek Szép, de nem jó film a csehszlovák Karel Kachyna legújabb munkája. Tulajdon­képpen kettős vetület.ben áb­rázolja főtémáját, hiszen a szülők és a fiatalok szerelmé­ről szól. A baj azonban az, hogy míg az iskoláskorúak társadalmát érzékletesen idézi fel, addig az a környezet, amelyben az előttük járó nem­zedéket mozgatja, túlságosan is időtlen. Ráadásul a beikta­tott álom- és képzelgés-képso­rok, bármilyen dekoratívon hatnak színes technikával el­készítve, nem viszik előre a cselekményt. Ábel Péter Költészet A televízió „Költészet” cí­mű műsorsorozata a jövő év elejétől érdekes népmesefil­mekkel folytatódik. Eddig a csángói és a palócföldi nép­mesevilágot rögzítették sza­lagra a tv stábjai. A harma­dik rész forgatását a napok­ban fejezték be Kecskemét határában. A néphagyomá­nyokat őrző Matkópusztán, ahol ma is élő a népi éneklés, zenélés, regélés. A „Népmű­vészet a homokon” című egy­órásra tervezett filmet a Néo- rajzi Intézettel együttműköd­ve. Nagy Ilona matkói nép­mesegyűjtése alapián. Fazekas Lajos írta és rendezte. Előkészítő A Közlekedési és Távközlési Mű­szaki Főiskola közlekedésépítési kara (Budapest, V„ Szerb utca 23.), gépjárműközlekedési tagozata (Bu­dapest, X., Üjhegyi út 4.), távköz­lési tagozata (Budapest, IX., Gyáli út 22.) és a közlekedés ési posta­üzemi intézete (Győr, Kálóczi tér) felvételi vizsgára előkészítő tanfo­lyamot indít a nappali és a leve­lező tagozatra, az 1975/76. tanévben pályázók számára, matematikából és fizikából. A tanfolyamok októ­ber végén kezdődnek és 1975 ápri­lisában fejeződnek be. A foglalko­zásokat hetenként kétszer, az esti órákban tartják. Részvételi díj 650 forint. Érettségizett fiatalok je­lentkezhetnek, jelentkezési lapok az egyes karok tanulmányi osztá­lyán igényelhetők. Jelentkezési ha­táridő: október 10.

Next

/
Thumbnails
Contents