Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-17 / 243. szám
1974. OKTÓBER 17., CSÜTÖRTÖK xMitm Lényegesen több kellene Szakmunkásgondok a dabasi járásban Évente több mint négyszáz szakmunkásra lenne szükség a dabasi járás ipari és mező- gazdasági üzemeiben, valamint a kereskedelemben. Ennél azonban lényegesen kisebb azoknak a száma, akik szakmát szereznek a járás szakmunkásképző intézeteiben. Csak kihelyezett részleg A dabasi járásban évente mintegy kilencszáz diák fejezi be általános iskolai tanulmányait. Hozzávetőlegesen négyszáz azoknak a száma, akik középiskolákban tanulnak tovább. Ugyanennyien jelentkeznek a különböző szakmunkás- képző intézetekbe is. Csakhogy : ennek a négyszáz, szakmát tanulni szándékozó fiatalnak a többsége a járásban nem szerezhet képzettséget. megfelelő szakmunkásképző intézetek hiányában. Eljárnak, s ez az eljárás gyakran azután is megmarad, miután már kitanulták a szakmát. A dabasi járásnak ipari és kereskedelmi szakmunkásképző iskolája nincs. Dabason működik ugyan a ceglédi 203. Bem József ipari szakmunkásképző intézet kihelyezett részlege, de rendkívül szűkös körülmények között, egy általános iskola egyébként is elavult épületében, azzal közösen. Ám a tanítás csak délutánonként lehetséges, továbbá tanterem- és tanműhelygondokkal küzdenek. Az iskola nyolc szakmában képez tanulókat, első osztályok azonban az idén csak négy szakmában indultak. Az újonnan felvett tanulók tanulmányi eredménye gyenge, a legtöbbje elégséges rendű. A jobb eredményt elért diákok inkább vállalják a napi utazást. de a dabasinál korszerűbb körülmények között kívánják megtanulni szakmáju- kat. Ezenkívül ipari szakmunkásképzés van még a bugyi Telefongyárban, ahol évente átlagosan harminc fiatalt vesznek fel. Az idei tanévben ez a szám huszonhatra csökkent, annak ellenére, hogy a gyárnak jelenleg is harmincöt szakmunkásra lenne még szüksége. A legnagyobb hiány elektroműszerészekből van, tizenöt kellene, de a szakmát tanulni szándékozó diákok közül mindössze egy választotta magának ezt a mesterséget. A tanulók heti három alkalommal a kiskunlacházi szakmunkásképzőbe járnak elméleti képzésre, három napot pedig a gyárban töltenek, ezek közül az egyik a szombat, ami a gyáriak véleménye szerint nem egyenértékű nap a többivel. A járás magánkisiparosainál huszonhét diák tanul. Ök zömmel a fővárosba, Kecskemétre vagy Kiskunlacházára járnak iskolába. Korszerű tudást elavult gépeken ? Örkényben működik a járás egyetlen mezőgazdasági szakmunkásképző iskolája, ahol a növénytermesztő gépész szakmát tanulják a fiatalok. Évente a két első osztályba általában ötven-hatvan diákot vesznek fel, s lényegében ugyanennyi végez is minden esztendőben. Gond azonban itt is akad bőven. Hiába a tanári kar jó felkészültsége, a diákok szorgalma, ha a tanítás feltételei nem megfelelők. Egy közelmúltban végzett vizsgálat szerint az oktatás céljaira rendelkezésre álló épületek értéke, amelyet az iskola megindulásakor még tizenegymillióra becsültek, ma már alig éri el a négymillió forintot. A gépi berenzalékkal csökkent az elmúlt évek során. Az oktatási célokat szolgáló járművek használhatósági foka pedig mindössze tizenhárom százalék! Majd tíz év óta új gépek nem kerültek az iskolához, így a meglevő géppark zöme régi típusú, a korszerű nagyüzemi módszerek alkalmazására teljesen alkalmatlan. A tanulóknak mégis ezeken a ma már múzeumba illő gépeken kellene elsajátítaniuk a korszerű technikát és technológiát. A tanári kar megfelelő szaktudása ilyen helyzetben már kevésnek bizonyul. Hogyan tovább ? Mint már említettük, a dabasi járásban is mind nagyobb az igény a szakmunkások iránt. Nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdasági üzemekben is. Sok jó szakmunkásra lenne szüksége a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezetnek éppen úgy, mint a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetnek. A jelenlegi helyzet azonban e gondok megoldásában nem sokat segít. Egyre erőteljesebb az igény a járás üzemeiben és gazdaságaiban: létesítsenek egy központi szakmunkásképző intézetet a járás területén. Csak ez oldhatná meg a mind inkább növekvő szakembergondokat. Prukner Pál Lenin Tsz, Szigetcsép „Meg kell becsülni az asszonyokat” Szolgálati lakásból üzemi konyha — Órabéremelés — Én is az iparból jöttem dolgozni a mezőgazdaságba — mondja Maitner Mihályné nő- bizottsági elnök, a szigetcsépi Lenin Tsz kertészeti dolgozója, mikor arról faggatom: hogy élnek a téeszasszonyok, elégedettek-e a keresettel, bánásmóddal? -*■ Azelőtt Pesten dolgoztam, textilgyárban, de ma már semmi pénzért nem vállalnám az ingázást: itt is megtalálom a számításomat. Most, a nagy nyilvánosság előtt bevallom, rút provokációba kezdtem: — Azért az üzem mégiscsak más. Jobbak, szervezettebbek a munkakörülmények, tisztább is a munka, mindenki tudja, mennyi fizetésre számíthat a hónap Végén; a dolgozók a ruhájukat rendes öltözőben tartják, munka után meleg vízben fürödhetnek, délben csak leülnek a terített asztalhoz, s már hozzák a kétfogásos ebédet... Dávid Gáspár, a szövetkezet párttitkára egész idő alatt cinkosan hunyorít Maitner Mihálynéra: no, Borika, felelj meg neki! Ma a téeszben mar is más.. Maitnerné mutatóujjával apró köröcskéket rajzolgat az íróasztal fényes lapjára — jól LAZA A TALAJ Kétszáz betoncölöpre építik a szállodát A szegedi Tisza-panton új szálloda alapozását kezdte meg a Dél-magyarországi Építő dezések értéke is hetvenöt szó- I Vállalat. A nagy munka egyik ÚJ LEHETŐSÉG A SERTÉSHÚSTERMELÉSBEN: A BÁBOLNA TÍPUSÚ SERTÉS-NED VESETETŐ Előnyei: — nagyobb és egyenletesebb súlygyarapodás, — kisebb takarmányfelhasználás, — rövidebb hízlalási idő, A berendezés könnyen és gyorsan telepíthető. Szaktanácsadás, művezetés, pótalkatrész-ellátás A szállítási feltételekről bővebb felvilágosítást nyújt a MEZŐGAZDASÁGI KOMBINÁT Kereskedelmi Osztálya Cím: 2943 Bábolna. Telefon: Bábolna 1-es. Telex: 226 555, 27 211, valamint az AGROTRÖSZT és megyei AGROKER-vállalatai. érdekessége, hogy a hétszintes épületet — a laza talajszerkezet miatt — mintegy kétszáz hatalmas betoncölöpre építik. Az együttesen két kilométernyi hosszúságú cölöpsort már a földbe mélyítették, s azokon kezdték meg az alapok készítését. További érdekesség, hogy a szállodát a szegedi házgyár egyébként csak lakások készítésére tervezett termékeiből szerelik össze. A 110 millió forintos beruházással készülő épületben étterem, bár, háromezer adagos konyha és cukrászüzem is helyet kap. — Társadalmi munka. Dunakeszi lakossága az idén tizenötezer óra társadalmi munka elvégzését vállalta. Ebből eddig több mint hétezer órát már teljesítettek. — 38 ezer kötet között válogathatnak ma már az olvasd": a Csepel Autógyár szak- szervezeti könyvtárában, amelynek jelenleg 3400 beiratkozott olvasója van. — Aerofila ’74. Nemzetközi légipostabélyeg-kiállítás nyílik Budapesten október 19-én. Ebből az alkalomból négy értékből álló sorozatot és egy bélyegblokkot hoznak forgalomba. kifújta a szél a kezét, valósággal pikkelyes a bőr rajta —, s csendesen* mosolyogva sorolja: — Csakhogy ma már a téesz is más, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt! .Mikor beléptem, az első év végén 16 forintot kaptam a zárszámadáskor. Ennyi járt még nekem azon felül, amit havi előleg címén juttatott év közben a téesz. S még örültem, hogy nem kell visszafizetnem semmit, mint más szövetkezetekben! — És .most? — A közösből kicsi híján 24 ezret, a háztájiból hatezer körül pénzeltem a tavalyi évben. — Ott tartott, hogy ma már a téesz is más. — Igen. Én a kertészetben dolgozom, az üvegházban. Mi kell annál szervezettebb, jobb munkakörülmény, mint ami egy mezőgazdasági nagyüzem korszerű virágkertészetében van?! Aztán — nekem elhiheti, próbáltam — a textilgyári munka semmivel sem köny- nyebb vagy tisztább, mint az enyém. A keresetünket is ki tudják számítani, fürdőnk- öltözőnk nekünk is van, és másfél év óta mi is csak leülünk a terített asztalhoz, a két-három fogásos ebédhez ... — Ügy kezdődött — veszi át kis időre a szót Dávid Gáspár —, hogy az elnökünk, Németh Lukács házat épített magának, s kiköltözött a szolgálati lakásból. Egyszercsak előáll a Borika, hogy a nőbizottság üzemi konyhát szeretne a szövetkezetben. Most már helye is lehetne, egy kis átalakítással a szolgálati lakásban. Addig mondogatta, hogy tavaly februárban megnyitottuk a hetven adagos konyhát, a hozzá tartozó kis étteremmel. A tagok és az alkalmazottaik 8 forintért kaphatnak kétfogásos ebédet — olykor harmadiknak gyümölcs vagy sütemény is kerül —, sőt, a rászorulók haza is vihetik. Nincs kedve egy kis „minőségellenőrzéshez?” Szemlesütve készülök bevallani, hogy én most éppen fogyókúrázom, ám Dávid elvtárs olyat mond, amitől torkomon akad a szó: — Van egy kis rácponty maradék. Nem tudom, milyen lehetett „új korában”, de maradéknak is roppant finom volt. Hétszázötven pogácsa Ha már itt vagyok, mindjárt kifaggatom Vass Mihályné konyhavezetőt: hogy bánnak az asszonyokkal a Lenin Tsz-ben? — Ki hogy dolgozik, úgy van becsülete, akár asszony, akár férfi — mondja határozottan. — Aki jól dolgozik — jól keres. Másra tereli a szót — mit kell erről annyit beszélni? — Maitnernéhoz fordul: A Középületépítő Vállalat FELVESZ jogosítvánnyal rendelkező darukezelőket, építőipari gépkezelőket, olaj- és gázkazán-fűtőket. Jelentkezés: Budapest V., Molnár u. 19. Munkaerőgazdálkodás. — Ropit vesztek vagy pogácsát sütünk? Borika picit tanácstalan: — Házilag sütni — 150 embernek? ... Hej, pedig menynyivel jobb, mint az a bolti sósrudacska! — Nohát, megsütöm én, csak valaki jöjjön segíteni — ajánlkozik Vass Mihályné. — Fejenként számoljunk ötöt, az annyi mint... 750 pogácsa.: Kötszerre be is dagasztom. — Lagzira készülnek? —■ tudakolom. — Nyugdíjasok találkozójára! — hangzik a helyesbítő felvilágosítás. Maitnerné hozzáfűzi: — Tavaly rendeztük meg először — persze ugyancsak a nőbizottság kezdeményezésére —, s olyan sikere volt, hogy már kérték az emberek: csináljunk az idén ismét. Százharmincöt nyugdíjas és járadékos tagunk van, meg is hívtuk valamennyit a községi vendéglőbe. Lesz egy kis uzsonna, tájékoztató a szövetkezet életéről, gazdálkodási eredményeiről, meg muzsika. Azt is az öregek kérték, hadd legyen egy kis hangulat. Kismamáknak könnyű munka Megérkezik az elnök, Németh Lukács. Épp a nőpolitikái intézkedési tervet böngésszük Maitner Mihálynéval és a párttitkárral: 1972-ben készült, s túlnyomó része azóta megvalósult. — Említették a béremelést? — kérdi Németh Lukácsi Azám, az kimaradt! Árról van szó, hogy a termelőszövetkezetben különös gondot fordítanak az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének gyakorlati érvényesülésére. Ahol teljesítménybérezés van — mint például az állattenyésztésben, a növénytermesztésben vagy a kiegészítő üzemekben — ott nem is volt semmi probléma. Ki mennyit teljesített, annyit kapott. Ám a virágkertészetben, a növénytermesztés egy részében és a baromfitelepen órabérben fizetik a dolgozókat. Nyolc forintos órabérben — egészen az idén januárig. A szövetkezet vezetősége ekkor — a nőbizottsággal egyetértésben — úgy határozott, hogy 8,50 forintra, majd — szeptember elsejétől — 9 forintra emeli az órabéreket. Így is történt. Van az intézkedési tervnek egy pontja, amely úgy szól, hogy a szakképesítéssel rendelkező nőket lehetőleg a szakmájukban kell foglalkoztatni. Nos, ezzel mi a helyzet? Az elnök megnyugtat: — Akinek szakmája van — abban dolgozik. Ez elsősorban a közép- és felsőfokú képesítéssel rendelkező nőket érinti, meg a kiegészítő üzemben dolgozó hegesztőket, esztergályosokat. — Nem férfiakról — nőkről volt szó —, figyelmeztetem. — Én is róluk beszélek — biccent az elnök —: a hegesztő és az esztergályos szakmunkásnőkről. Sajnos, mezőgazdasági szakképzettségű nődolgozónk — úgy értem, fizikai munkás —, egy sincs. — Tudnak-e könnyű munkát adni a terhes anyáknak? A párbeszéd — elismerem — kissé rapszodikusan csapongónak tűnik, de én közben az intézkedési tervben tallózok. — Minden esetben! Sorjá- zást a gumiüzemben, adminisztratív munkát, bevásárlást, mikor mi kerül. No hiszen, kapnánk is mi a nőbizottságtól, ha nem így lenne! Errefelé szókimondóak ám az asszonyok! Ráadásul sokan vannak; az alkalmazottakkal együtt 128-an, S a választott bizottságokban ők vannak többségben a férfiakkal szemben. 55:45 százalék az arány. Ehhez jön még a 11 tagú nőbizottság. S mindennek tete- iébe — szorgalmasak: meg kell őket becsülni Nyíri Éva /
