Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-16 / 242. szám

1974. OKTOBER 16., SZERDA * Egy üzem — egy iskola Példás eredmények a dabasi járásban Mint megyeszerte általában, a dabasi járásban is egyre szebb eredményekkel jár az Egy üzem, egy iskola mozga­lom kibontakozása. A járási hivatal művelődésügyi osztá­lya az üzemek, szövetkezetek és az iskolák kapcsolatait 1971 óta kíséri figyelemmel, s mint legutóbbi összesítő jelentésük­ben megállapították, töretle­nül, , egyenes ívben halad föl- • felé azóta ez a jelentős [ társadalmi mozgalom. Jellemző adata ennek a fel­lendülésnek az üzemek és az iskolák között létrejött együtt­működési szerződések száma. Amíg 1971-ben még csak mindössze három intézmény kötött ilyen szerződést, 1972- ben már 13-ra nőtt a számuk, a következő két évben pedig további 4—i üzem, illetve is­kola kötött megállapodást. Je­lenleg már csak 5 intézmény­nek nincs ilyen szerződése. Tényleges kapcsolatuk azon­ban van, s a megállapodások aláírását ezekben a hetekben készítik e{ő. A mozgalom legszebb, leg- példásabb és leglátványosabb eredményei természetesen az építésben mutatkoznak. A bu­gyi óvoda építéséhez például a telefongyár 50 ezer, a Tesse- dik Tsz 58 ezer, az egyesült szakszövetkezet 85 ezer forint értékű támogatást nyújtott. De a felsőpakonyi Búzakalász Tsz ennél jobban kitelt magáért: a szövetkezet a gyáli óvo­da építését egyedül 535 ezer forinttal támogatta. Nem sokkal maradt el mögöt­te a hernádi Március 15 Tsz, amely a helyi óvoda építésé­hez- 300 ezer forint értékű se­gítséget adott. * Hasonlóan példásan támo­gatták a szövetkezet és a vállalatok a bugyi központi konyha építését is. A társa­dalmi segítség értéke ennél az építkezésnél 178 ezer forintot tett ki. Kiemelkedő volt a ta- társzentgyörgyi általános is­kola és óvoda bővítésénél ta­pasztalt társadalmi támoga­tás is. A Vörös Október Tsz 150 ezer, az Örkényi Béke Tsz 70 ezer forinttal járult hozzá a munkákhoz. Valamennyi támogatást fi- gvelembe véve a járási hivatal művelődésügyi osztályának je­lentése megállapítja, hogy 1973-ban 861 ezer, 1974-ben pedig 764 ezer forinttal segítették az új építkezéseket a szövetke­zetek, vállalatok. Forintban kifejezve alig va­lamivel kevesebb az a segítség, amelyet a gazdaságok az ok­tatási intézmények felújításá­ra, karbantartására fordítot­tak. 1973-ban 591 ezer, 1974- ben pedig 694 ezer forintot tett ki ennek a támogatásnak az összege. Mintegy másfél százezer fo­rint az az összeg, amelyet a szövetkezetek az új óvodák, iskolák felszerelésére, OKTÓBER 17-TÖL OKTÓBER 23-IG CEGLÉD, Szabadság CEGLÉD, Kamara NAGYKŐRÖS ^Vrany János SZENTENDRE ABONY BUDAÖRS DABAS dunaharaszt; dunakeszi, Vörös Csillag ÉRD V 6 FÓT GYÁl kistarcsa monor naGYKATA PIUSVÖRÖSVAR POMA2 RÁCKEVE SZIGETSZENT­MIKLÓS VECSÉS 17—20: Ki megy a nő után? 21—23: Az ördög atamánja 17—20: Buck és a prédikátor 21— 23: Bye, bye Barbara 17— 20: Üvegház** 21: Hószakadás 22— 23: János vitéz 17: Gábor diák 18— 20: Az ördög atamánja 21: Illumináció 22—23: Solaris I—II. 17—20: Koncert szólőpisztolyra 21—23: Üvegház** 17— 20: Két bal láb az ezredben 21—23: Alfredo, Alfredo 18— 20: Szikrázó lányok 21—23: Apacsok 17—20: Aranyláz+Kutyaélet 21—22: A tábornok állva alszik* 17— 20: A fej nélküli lovas 21—23: Ne hagyd magad, Pitkin 17: Az utolsó mozielőadás* 19— 21: Hárommilliárd lift nélkül 23: Nincs idő 17: Az Abwehr ügynöke 18— 20: Saint Tropez-be költözünk 21—22: A kőszívű ember fiai I—II. 17: Kétéltű ember 18— 19: A legutolsó nap 20— 21: ó, maga rettenetes! 17—18: Bob herceg 19— 20: A tábornok állva alszik* 21— 22: Kétéltű ember 17—20: Két bal láb az ezredben 21—22: Ki megy a nő után? 23: Hószakadás 17— 20: Az Olsen banda nagy fogása 21—23: La Mancha lovagja 18— 20: Csata a havasokban 21—23: Hangverseny Bangladesért 17—18: Ruszlán és Ludmilla I—II. 19— 20: Solaris I—II. 21—22: A veréb is madár* 17— 18: Az Ezüst-tó kincse 19—20: Ruszlán és Ludmilla I—II. 21—22: Közelharc férfiak és nők között 17: Nincs idő 18— 20: Közelharc férfiak és nők között 21—22: Aranyláz+Kutyaélet 17—20: Alfredo, Alfredo 21—23: Illatos út a semmibe korszerű szemléltető esz­közök beszerzésére, az is­kolai könyvtárak bővíté­sére fordítottak. Mindez azt jelenti, hogy a társadalmi támogatás pénzben kifejezhető értéke 1973-ban 1 millió 611 ezer 950, 1974-ben pedig 1 millió 606 ezer 514 fo­rintot tett ki. Ö. L. Rubinyi Emil: Harminc év aranyló ködében... Emlék Radnóti Miklósról és a Heidenau Lágerről Sok-SOk év . távlatából is előttem van keskeny arca, tö­rékeny alakja. Jugoszláviában, Borban voltam vele együtt 1944. májusától 1944 szeptem­ber közepéig. Emlékszem Mik­lósra, így hívtuk ott a láger­ben, a fogolytáborban, szeret­Citeraszó a napköziben Májusban nyílt Tápiószecsőn, a művelődési házban az öregek nap­közi otthona. A húsz idős ember — átlagéletkoruk 70 év — a nap szinte minden órájára találhat valamilyen programot. Nem ritkák a filmvetí­tések, jó időben a kirándulások a közeli erdőbe, énekelnek, dalolgat- nak és néha — mint látogatásunkkor is — megszólal a citera. Fehér István felvétele • 16 éven felülieknek! •• Csak 18 éven felülieknek! Jö SZÓRAKOZÁST KIVAN A PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÄLLALAT STUDIA COMITATENSIA Szentendre kézműipara, Vác munkásmozgalma A szentendrei Ferenczy Mú­zeumban az intézmény alapí­tása óta gyűjtik a művészet- történeti, régészeti könyveket. A Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának Szentendrére költözése után felújították a könyvtár berendezését, ren­dezték az anyagát, s megkezd­ték a szakirodalom profilíro­zott gyűjtését. Jelenleg 4500 kötet és csaknem 1400 folyó­irat áll a muzeológusok ren­delkezésére. A legszélesebb gyűjtőkörrel, a múzeum jelenlegi arculatá­nak megfelelően, a képzőmű­vészet rendelkezik. A szent­endrei, a megyei és a hazai kiadványok mellett a közép­kortól kezdődően összehason­lító irodalmat is gyűjtenek. Fejlesztik a történeti, helytör­téneti és irodalmi kiadványok kutatását is. ' Nemrég szerez­ték meg Cegléd egykori pol­gári kaszinója könyvállomá­nyának egy részét. Felvették a cserekapcsolatot a hazai múzeumokon kívül több kül­ka/Mw»j FIGYELEM! A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT AZ AUTÓKÖZLEKEDÉSI TANINTÉZETNÉL GÉPKOCSIVEZETŐKET KÉPEZ KI A költségeket a vállalat téríti, q tanfolyam idejére havi 1300 Ft bért is biztosítunk. Budapesti vagy Pest környéki állandó lakással rendelkező, 18. életévüket betöltött férfiak jelentkezését várjuk, munkanapokon: 8 és 12 óra között, a személyzeti vezetőnél. JELENTKEZÉS: XIV., Pillangó utca 13/a., XIV., Mogyoródi út 32., 111., Zay utca 24., IX., Táblás utca 36-38., XIII., Mohács utca 24—26., XIII., Hegedűs Gy. utca 45., Gödöllő, Dózsa Gy. út. földi társintézménnyel is. Már 275 cserepartnernek küldik meg a Studia Comitatensia című évkönyvüket, amelynek legújabb számában többek kö­pött régészek elemzik a római kor dunakanyari emlékeit, a honfoglaláskori temetkezési szokásokat. A történeti rész­ben Szentendre kézműipará­ról, Vác munkásmozgalmáról olvashatók majd tanulmá­nyok. A tervek szerint a kö­vetkező kötet Dudásné Vankó Juló galgamácsai népművész­asszony munkásságát ismerteti rúajd. Restaurálják a budavári gótikus szobrokat Rövidesen a közönség is megcsodálhatja a Budavárá­ban tavaly feltárt gótikus szobrokat, amelyek — mint annak idején megállapították — XIV. századbeli alkotások, a Nagy Lajos, korabeli magyar, francia és prágai szobrászmű­vészet jegyéit őrzik és 600 év­vel ezelőtt kerültek a földbe. A jelentős értékeket a szak­emberek vették kezelésbe s körültekintő, gondos munkával állítják helyre. Év végéig 4— 5, jövőre 20—22 szobrot restaurálnak. A Budapesti Történeti Múzeum vezetősége már most gondoskodik a fel­becsülhetetlen kincsek állandó kiállításáról. Előreláthatólag a következő év második felében bemutatják a különös sorsú szobrokat, amelyek iránt már most nagy az érdeklődés. Könyvaukció Az Állami Könyvterjesztő vállalat nyolcadik könyvauk­cióját rendezi november 2-án és 3-án a Marczibányi téri úttörőházban. Az aukciót meg­előzően október 29-ig a Mú­zeum körút 21. szám alatt lát­ható könyvbemutató. Az ár­verésre kerülő 590 tétel mel­lett 80 minikönyv örvendez­teti meg majd a gyűjtőket. Ritkaságokat, érdekességeket ez az aukció sem nélkülöz. tűk, tiszteltük; a szellem hír­nöke volt a szenvedések or­szágútién, otthonra, életre, visszatérésre vágyó emberek, rabok között. Radnóti Miklóssal először 1943 májusi délutánján talál­koztam barátomnál, aki egy könyvkiadó vállalat igazgató- helyettese volt. Már nehéz idők jártak, de még csak hal­lomásból értesültünk a német fasiszták kegyetlenségéről. Az elegáns lakásban Miklós iro­dalmi terveiről, fordításairól beszélt És jött a legsötétebb év: 1944. Az erőszak, a fékevesztett ná­ci düh rászabadítása hazánkra. 1944. májas 19-én Vácott, aho­va behívtak, találkoztam vele a vasútállomáson. Mikor a szálláson elhelyezkedtünk a sződligeti majorságban, elmon­dotta, hogy Veresmarton telje­sített munkaszolgálatot, na­gyon rossz sora volt. Nehéz munkát kellett végezni, kínoz­ták. És azután még milyen kálváriát járt. De ebben a kál­váriában hőssé nőtt és olyan versei születtek, melyek világ­irodalmi értékűek. Mikor a váci pályaudvarra mentünk munkába, sokat be­szélgettünk munkaszolgálatról, irodalomról, a jóságról és a gonoszságról. Már a levegőben volt, hogy nem maradunk Ma­gyarországon. De hová vihet­nek? — kérdeztük tanácstala­nul. Sajnos, nem kellett a vá­laszra soká várni. Borba me­gyünk — terjedt el a hír. Hát az hol van? — kérdezték tár­saim. Kiderült, hogy Öszerbiá- ban, rézbányák voltak ott. 1943 nyara óta kerültek ide munká­ra magyar munkaszolgálato­sok. Az indulás előtt megható epizódra került sor: Radnótit meglátogatta egyik legjobb barátja, dr. Ortutay Gyula etnográfus, a későbbi politikus, egyetemi tanár, akadémikus. Ortutay dr. átadta a hozzátar­tozók üdvözletét. Ahogy ott ül­tünk hárman, egy réten Sződ- ligeten, bizony nem gondoltuk, hogy talán utoljára találkozott a két jóbarát. Borba érvén, szerencsére, nem kerültünk a rézbányába, hanem Bor fölött 54 km-re a Lager Heidenauba vittek min­ket (a táborokat, volt belőlük vagy 15, német és osztrák vá­rosokról nevezték el). Ez a láger belekerült a ma­gyar és világtörténelem törté­netébe, mert Radnóti ott írta leszebb vermeit. Egy nap, csákányozásnál, Radnótival egy csoportba ke­rültem. Tűző nyári nap volt, a költő jól bírta a munkát. Fe­gyelmezetten viselte el a szomjúság okozta gyötrelme­ket. Szívós életösztön dolgo­zott benne. Valamelyik vasárnap dél­után, csodás napsütésben für­dőit a hegyes táj, a kék ég felé törtek a kópár szerb he­gyek és mi kultúrdélutánt tar­tottunk, verseket szavaltak, társaink felelevenítették láger­életünk élményeit. Radnóti Miklós legújabb verselt mond­ta el. Távol a hazától, idegen­ben, hadműveleti területen, de itt sem tudtunk kultúra nél­kül létezni. ESÍC kiültünk a barakk lép­csőjére és beszélgettünk. Gyö­nyörű augusztusi éjszaka bo­rult ránk, milyen jó lett volna otthon, szabadon. A szikrázó csillagok alatt sejtelmesen raj­zolódott az éjbe a szembenle- vő hegy körvonala. Miklós az otthonról, a feleségéről beszélt nekem. Talán ekkor született meg e beszélgetés gyönyörű, ma már örökbecsű versbe ön­tött formája, a Levél a hitves­hez. Ezt is a Heidenau láger­ben irta 1944. augusztus- szeptemberében. Mikor láthatlak újra, néni, tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre, belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél újra kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjúságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, — remélem újra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, — csak messze vagy! Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is itt felejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; A tábor 10 barakkból állt, mindegyikben nyolcvanan vol­tunk, fapriccseken aludtunk. A Bor feletti hegyekben olasz hadifoglyok és magyar munka­szolgálatosok lágerei váltakoz­tak. A német Todt-szervezet (műszaki alakulat volt a né­met haderő, a Wehrmacht mel­lett) parancsnoksága alatt, kes- kenyvágányú vasút földmun­káin dolgoztunk. A vasút nem készült el, mert a németeket a Vörös Hadsereg kikergstte Jugoszláviából, együttműköd­ve Tito partizánjaival. Milyen IS volt a Heidenau- láger mindennapi élete? Ho­gyan teltek a napok 500 km- re az otthontól, ezer méternyi magasan, a szerb hegyek kö­zött. A legnehezebben viseltük el a szabadság hiányát és a megalázottságot. Szerencse, hogy csak nyáron voltunk itt. télen még több szenvedés várt volna reánk. Reggel 5 órakor volt az éb­resztő és lapátokkal, csáká­nyokkal felszerelve indult a menet, először országúton ha­ladtunk, majd hegylejtőn le­felé vitt az út egy vízmosásig, ahol földmunkákat végeztünk. A nap már felkelt és megvilá­gította a kopár hegyormokat, a fákat és bokrokat. Különös menet kígvózott lefelé a lej­tőn. Mindenki fapapucsban volt (pontosabban: egy fatal- oat hordtunk, mely spárgával volt lábunkhoz kötve). Ennek az a története, hogy amikor megérkeztünk, elvették bakan­csainkat. Nem ' a kényelem kedvéért, hanem azért, hogy nehezebben szökjünk meg. A kék égen szelíd felhők úsztak, olyanok, mint odaha­za. Otthonról így üzent az ég... Gyakran figyeltünk fel a magasban hallatszó, halk mo­rajra. Négymotoros amerikai Liberator bombázó kötelékek húztak el felettünk és mint szöcskék rajzottak körülöttük az őket kísérő vadászgépek. Halljuk a „légi szakértőinket”: a munkacsoport két végén két bajtársunk megszámolta a gé­peket. Mikor a bombázó köte­lékek (Ploestit és Tum-Szeve« rint bombázták 1944 júliusá­ban), visszatértek, a „szakér­tők” újra megszámolták őket és 40—50 gépből egy-kettő hiányzott. Nem volt már náci 9 légifölény, éreztük, közeledik a szabadság. Mikor a gépek megjelentek, kutyaugatáshoz hasonló hang hallatszott Bor felől és nagy nevetés közöt­tünk. Működött Bor egyetlen német légvédelmi ágyúja. Munka közben sokszor kín­zott a meleg és a szomjúság. Egyik nap a munkahely kö-_ zelében legelésző birkanyájra lettünk figyelmesek és arra, hogy a birkák a meleg elől az árnyékba menekültek. Egyik bajtársam megjegyezte: ha én birka lehetnék! Miért? — kér­deztem. — Mert akkor mehet­nék az árnyékba, amikor aka­rok — válaszolta. (Az írás befejező részét holnapi számunkban közöljük.) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents