Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-16 / 242. szám

1974. OKTÓBER 16., SZERDA A tettek többet érnek Nincs olyan kérdés a város­ban, amely valami módon ne kapcsolódnék a munkások­hoz, a munkásosztály helyze­téhez — mondja a városi pártbizottság osztályvezetője, miközben arról beszélgetünk, hogy zsúfolt a főtéri szakor­vosi rendelőintézet, sokat vá­rakoznak a betegek, az elhe­lyezés, a felszereltség sem felel meg a korszerűség kö­vetelményének. Az ügy per­sze nemcsak a munkásokat érinti, de elsősorban őket, hi­szen Vácott a 23 ezer foglal­koztatottból 17 ezren fizikai dolgozók. Azaz valóban min­den ügy, valamennyi teendő szoros szálakkal fűződik a város legnépesebb foglalkozá­si csoportjához — s politikai­lag is legsúlyosabb tényező­jéhez —, a munkásokhoz. Divattéma ? Hallottam többektől az ag­gályt: divattéma ma a mun­kásosztály helyzetével, élet- és munkakörülményéivel szó­ban, írásban törődni, de va­jon a gyakorlatban ugyan­ekkora a mozgás? #A párt Központi Bizottsága 1974. már­cius 19—20-i ülésének hatá­rozata kétségtelenül ott is a figyelem középpontjába állí­totta a munkásosztály helyi jellemzőit, ahol addig a kelle­ténél kevesebbet törődtek az­zal. Főként a községe^ eseté­ben igaz ez, ám a városok­ban, az üzemek többségébeh nem új feladatként fogalma­zódott meg a munkások élet- és munkakörülményeinek rendszeres elemzése. Megtet­ték ezt addig is, bár némi esetlegességgel. Az új vonás ma a tervszerűség, az elem­zés, a határozathozatal s a végrehajtás ellenőrzésének összekapcsolása, az, ami a ko­rábbiaknál szilárdabb kere­teket ad e politikailag és gazdáságilag •kiemelkedő je­lentőségű tevékenységhez. Térjünk vissza Vácra, s rög­tön nézzünk szembe egy ve­szélyes leegyszerűsítéssel. Akik hajlanak erre, azt han­goztatják: a jó bér, a tisztes jövedelem a lényeg, minden más mellékes kérdés. Vácott 1970, a városi pártértekezlet óta 30 százalékkal növekedett a bérszínvonal, természetesen átlagosan. Rendben lenne az­zal a munkás mindennapja, hogy ha 1970-ben kétezer fo­rintot vihetett haza, most 2600 kerül a zsebébe? Hiszen éppen a város üzemeiben ta­pasztalhattuk — így a Ce­ment- és Mészművek gyárá­ban, a Könnyűipari Gépgyár­tó Vállalat gyáregységében —, hogy a jelentős bérfejlesztés, s a városi átlagot meghaladó jövedelem ellenére is nagy volt . a munkaerő-vándorlás! Mert lecsíptek a bér értéké­ből az olyasfajta tényezők, mint a mostoha munkakörül­mények, a nehéz fizikai mun­ka, az egészségre kedvezőtlen munkahelyi adottságok. Nagy kör • Ahogy a szóban forgó üze­mekben, úgy a többi váci gyárban is gyorsan megérle­lődött a felismerés: tágabban kell meghúzni azt a kört, mely a munkásokkal való tö­rődés feladatait öleli át. Nem véletlen, hogy a néhány éve még meglehetőesen egyhangú kép ma sokszínűbb, s a Forte Fotokémiai Iparvállalat mun­kásnői a gyermekintézmények gyáron belüli fejlesztését, a Dunai Cement- és M észmű munkásai a lakáshelyzet ja­vulását — rövid idő alatt 105 ■munkás kapott lakást! —, a Váci Kötöttárugyár fizikai dolgozói a szociális létesítmé­nyek korszerűsítését dicsé­rik, s nem rögtön azzal hoza­kodnak elő, a bérük mennyi­vel több. Sorolhatjuk tovább: a kö­töttárugyárban azt szorgal­mazzák a munkásnők, hogy a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők számára szer­vezzenek szakmai képzést; a Híradástechnikai Anyagok Gyárában tetemes anyagiak­kal — s nem kevesebb erköl- c:i elismeréssel — támogatják az általános iskolát el nem végzettek tanulását, a Forte tökéletesítette a munkások lakásépítéséhez nyújtott se­gítség rendszerét... Tényleg jóval nagyobb a kör, mint gondolták, meghúz­ták az üzemekben a hatvanas években, de nem szabad el­feledkezni az alapvető forrás­ról. Arról, hogy a kiterjed­tebb gondoskodáshoz meg kellett termelni a biztonságot adó anyagiakat, elhelyezni a termelés- és jövedelemnövelés szilárd sarokköveit. Magyarán, nyersebben fo­galmazva arról van szó, hogy ma a jövedelemnövekedés' melleit már arra is fedezet teremtődött, hogy a vállala­tok, a gyárak szociálpolitikai teendőket vegyenek a válluk- ra, s gyakorolhassák azt az igazságot, miszerint a munka- vállaló minden egyes esetben éíő, gondokkal, napi problé­mákkal küzdő ember, akinek a munkahely rengeteget segít­het. Ma ez a szabály Ehhez anyagiakra volt szükség. Nem kevésbé elen­gedhetetlennek hizonyult ugyanakkor a szemlélet vál­tozása. Annak a felfogásnak a száműzése, mely a termelési eredményeket elszakította a háttértől, az ezeket az ered­ményeket létrehozók munka- és életkörülményeitől, s ez utóbbiak esetleges elmara­dottságára előbbiben látta a mentséget, a magyarázatot.. Ma kivételt alig ismerő szabályként érvényesül, hogy ahol csak megfizetni akarják az embereket, s egyébként nem törődnek velük, ott tar­tósan nem képesek előbbre jutni, ott átmenetiek a gazda­sági eredmények. Erre is adott a váci üzemek gyakor­lata példát, egyebek mellett a Pamutfonóipari Vállalat Fi- nompamutfonó és Cémázó- gyáráét, ahol a vezetés fel- frissítése hozta csak meg azt a többletet, ami a tisztes jö­vedelmet kiegészítette, s ami megkötötte, megtartotta itt az addig sűrűn ki- és belépőket. Találóan fogalmazta meg a mai követelményeket a kép­csőgyár szakszervezeti titká­ra, amikor' azt mondta: a munkás anyaggal dolgozik, a vezető emberekkel. S e legne­mesebb „anyag”, az ember a legérzékenyebb is egyben. Magatartása, viszonya a gyár­hoz — kivétel van persze, mert akad munkás, akinek semmi nem jó, akinek semmi nem elég — tükre amtak, hogy vele szemben milyen magatartást tanúsít a gyár, milyen viszonyt alakított ki vele a vezetés. Nem kétszerkettő Ahogy a divattéma kétkedő megfogalmazást, úgy azt is hallottam anyaggyűjtés köz­ben, hogy egyszerű ez, mint a kétszerkettő, törődni kell a munkásokkal és kész. Való­ban ennyire egyszerű feladat ez? Vagy éppen foglalata mindannak, ami egy-egy te­lepülés határain belül társa­dalmi, gazdasági értelemben végbemegy? Hajlok arra, hogy ez az „egyszerű” feladat valamennyi teendő foglalata. Azaz nem külön téma, tenni­való, program, munkaterv „a” munkások munka- és életkö­rülményeinek javítása, hanem olyan téma, tennivaló, prog­ram és mumkaterv, mely át­szövi a teljes életet, annak minden részterületét, amely nélkül sem jól politizálni, sem tartós gazdasági fejlődést el­érni nem lehet. Tágítsuk most hirtelen a lá­tóhatárt, s a Vácott szerzett tapasztalatok után írjunk le néhány számadatot. Hazánk nemzeti jövedelmének 44 szá­zalékát az ipar termeli meg, a népgazdaság kivitelének 87 százaléka az iparból szárma­zik. Itt található a népgazda­ság összes állóeszközeinek 43 százaléka. S természetesen a munkásosztály nagyobb ré­sze is itt, az iparban tevé­kenykedik. Olyan elsőbbség ez, melynek megadását az egész társadalom érdeke, jö­vője diktálja. Mészáros Ottó Napirenden: a képzés és továbbképzés Az Eötvös Löránd Tudo­mányegyetem bölcs észtjUdo­mányi karán kedden magyar szakemberek és Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, valamint az NDK egyetemei könyvtártudományi és tájé- koztat^studományi tanszékei­nek részvételével négynapos tanácskozás kezdődött. A ta­nácskozáson megvitatják a könyvtáros és információs szakemberek képzésével és továbbképzésével kapcsolatos kérdéseket. Postások nemzetközi tanácskozása Tizenöt ország küldöttségé­nek részvételével kedden a postások Benczúr utcai műve­lődési központjában megkez­dődött a postai és távközlési dolgozók szakszervezeteinek nemzetközi tanácskozása. Az eszmecserén a különböző tár«, sadalmi viszonyok között dol­gozó szakszervezetek képvise­lői beszámolnak arról, hogyan vesz részt szakszervezetük a posta és távközlés irányításá­ban, a szakmai feladatok szer­vezésében, a dolgozók anyagi, szociális és szakmai érdekkép­viseletében. A tanácskozás fel­adata az is, hogy meghatározza, milyen további jogokért kell harcolniuk világszerte a pos­tás szakszervezeteknek. * Meghall Rusznyák István akadémikus Kedden, 85 éves korában elhunyt Rusznyák István akadé­mikus, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, a szegedi, majd a budapesti orvostudományi egyetem belgyógyá­szati klinikájának volt igazgatója, a Kísérleti Orvostudományi Intézet nyugalmazott igazgatója. Rusznyák István orvospro­fesszort a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. Rusznyák István halálával adója volt. Mint orvos évtize- világszerte elismert tudóst, a dekig gyógyított és vallotta, legnagyobb magyar orvospro- hogy az embereket meggyógyí- fesszorok egyikét, népünk és tani, a betegségtől megóvni társadalmunk jobb életéért is csak a még ismeretlenek dolgozó közéleti személyiséget feltárása útján lehet. E törek- veszítettünk el. Az 1910-es véséhez társuló kíváncsiság in­évek elején került a Korányi dította el már fiatalon a ku- Sándor által vezetett buda- tatói pályán. Figyelme egyre pesti belklinikára. Magánta- inkább a vesepatológia felé nári képesítését 1926-ban nyer- fordult, sok munkát szentelt te el, és 1931-ben nevezték ki a vérfehérjék kutatásának is. a szegedi egyetem belgyógyá- Nemcsak nagyszerű orvos, szati tanszékének professzoré- és kiemelkedő tudós volt, a vá, ahol igazgatóként 1941-ig felszabadulás után kilépett tevékenykedett. 1945-től a bu- szakmájának szűk keretei kö- dapesti orvostudományi egye- zül és mint a szocializmus tem meghívása alapján előbb meggyöződéses híve, a párt a II. számú belklinika igazga- tagja, nagy energiával vett tója volt, majd 1946 februárjá- részt az új társadalmi rend ban vette át az I. számú bel- felépítésében. Döntő szerepe klinika vezetését, amelyet jjpZt az MTA újjászervezésé- 1963 őszéig irányított. ben. Hosszú éveken át ország­1946-ban a Magyar Tudó- gyűlési képviselő és az Elnöki mányos Akadémia tagjává, Tanács tagja is volt. Tudomá- majd 1949-ben elnökévé vá- nyos eredményeinek elismeré- lasztották. 1960-tól 1970 ápri- séül többször részesült magas Hsáig az általa életrehívott Ki- kitüntetésben, számos külföldi sérleti Orvostudományi Inté- tudományos akadémia és tü­zet igazgatója, majd haláláig dományos társaság választotta az intézet tudományos tanács- tagjává. A tanácstagi csoportok a tanácsok segítői • • Ülésezett a IINF megyei elnöksége Tavaly a tanácsválasz­tások után a Pest megyei Tanács új kezdeményezésként megalakította a tanácstagok járási és várbsi csoportját. Három városban , és járásban közös tanácstagi' csoportot szerveztek. Feladatuk, hogy vizsgálatokkal segítsék a me­gyei tanács munkáját, és a tanácsülések előkészítését. Az alig több mint egy év alatt szerzett tapasztalato­kat vitatták meg kedden, a Az ünnepre már hazalátogatnak Pest megyei fiatalok újabb csoportja indult munkába az NDK-ba Az egyre erősebben szemer­kélő esőben fiatalok cso­portjai állnak a Nyugati pá­lyaudvar ötödik vágányá­ról induló különvonat mellett. Pest megyei ifik kelnek útra a baráti szocialista országba, az NDK-ba. A lányok köny- nyezve búcsúznak szüleik­től, de a fiúk arckifejezésén is látszik, nekik sem köny- nyebb a búcsú, bár egymás előtt is restellnék a gyen­geséget. A Pest megyei Tanács mun­kaügyi osztálya főelőadójá­nak, Tóka Zoltánnak sok a dolga. Nyugtatgatja a szü­lőket, fülkébe kíséri a tanács­talanokat és közben néhány percet szakít a tájékoztatás­ra is: A Pest megyei Tanács szervezésében most hat­vanegy megyei fiatal fog­lalja el új munkahelyét, húszán készülnek a neuhausi finommechanikai gyárba, és negyvenen az erfurti gép­gyárba. Főként esztergályo­sokat, lakatosokat és betaní­tott forgácsolókat, daruveze­tőket kértek Erfurtba, és betanított munkásokat, elekt­romos szerelőket Neuhausba. Hosszúra nyúlt, barna ha­jú fiatalember álldogál az őt körülvevő családi gyűrű kö­zepén. Apja vállát tapogatja, anyja rábeszélően a kabátot erőlteti a legénykedőre. Mol­nár István Törökbálintról in­dul az NDK-ba. A Ganz- MÁVAG festő és mázolója, most egy porcelángyár mun­kása lesz. 19 éves, ez az első hosszabb útja, külföldön so­ha nem járt: — Kéthetes német gyors­talpaló tanfolyamon vettem részt, a legszükségesebb ki­fejezéseket megtanultam. Természetesen szeretnék mi­előbb német nyelvvizsgát tenni. Munkahelyemen a 44. KISZ-alapszervezet szervező titkára voltam, remélem lesz lehetőség bekapcsolódni odakint is a mozgalmi munkába. Szabó László a Mechanikai Művek volt targoncaveze­tője, az erfurti Umformtech­nik betanított munkása lesz: — A nyelvvizsga után, amint mód és lehetőség kínál­kozik esztergályos szakmunkás képesítést szerzek. Hogy mit vásárolok először? Motort sze­retnék, jogosítványom már van. A barátom tíz kilométer­rel távolabb él, nem lesz ne­héz a kapcsolatot tartani vele. Vigyázok majd magamra, óva­tosan vezetek, ígérem. Csinos, barna hajú piliscsa­bai kislány simogatja édesany­ja leezét. Micheller Éva, Neu- hausban kap munkát, a barát­nője Erfurtban dolgozik. Ter­vezik — ha lehetőség kínálko­zik rá — együtt fedezik fel az NDK városait, nevezetessé­geit. A szentendrei kocsigyár munkagépvezetője Virág Lász­ló Erfurtban daruvezető lesz. Egy kis' bőröndre mutat, ez minden vagyona. Az első fize­tésekből télikabátot, új holmi­kat vásárol. Telik rá, 600 márka az alapfizetése és plusz 120 márkát kap különélés címén. A hangosbemondó figyel­mezteti az utasokat: a külön­vonat 5 perc múlva indul. A megyei fiatalok elfoglalják a helyüket, a szülők elismétlik az utolsó intelmeket: írj, vi­gyázz magadra, tanulj... Kigördül a vonat, zsebken­dők lobognak, kezek lendül­nek a magasba. Három év hosszú idő, igaz, már' az ünne­pekre hazalátogatnak. S. Zs. Hazafias Népfront Pest me­gyei elnökségének ülésén, amelyen megjelent és felszó­lalt Sarlós István, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára; Gyors fejlődés Kovács Antalné, a HNF megyei titkára, írásos és szó­beli előterjesztésében megál­lapította, hogy a megyei ta­nácstagi csoportok thunka- móaszerei rövid idő alatt kialakultak. Általában min­denütt a területre jellemző kérdésekkel foglalkoztak. A ceglédi járásban például a tsz-ek gazdálkodási eredmé­nyeit, a ráckeveiben a kör­nyezetvédelmet vizsgálták. A szentendrei járásban az ide­genforgalmat, a ' nagykátai- ban a lakásépítési progra­mot, a gödöllőiben a Galga völgyi regionális vízmű épí­tését, a váciban a közmű­velődési intézmények helyze­tét beszélték meg. Korábban a dabasi és a monori járás­ban a megyei tanács határo­zatainak végrehajtását, a bu­dai járásban pedig a közös tanácsú községek közigazga­tását tekintették át. A vita során felszólaló Sar­lós István elismeréssel szólt a megyei tanácstagok mun­kájáról, akiknek a lakosság legkülönbözőbb ügyeivel kell foglalkozniok. Számtalan eset­ben a késő esti órákban vagy ünnepnapokon is rendelke­zésre állnak, és jó szóval, majd a szükséges intézkedé­sekkel segítenek. A különféle megbeszéléseken szerzett in­formációkat rendszeresen to­vábbítják a lakosságnak, megismertetik a helyi veze­tőket más területek község­fejlesztési módszereivel s ve­lük együtt alkalmazzák a jó tapasztalatokat. Több vélemény alapján Dékány Sándor, a HNF rác­kevei járási bizottságának tit­kára elmondotta, hogy tanács­tagi csoportjuk megvizsgálta területük regionális fejleszté­sének kérdéseit. Az összegezés — a későbbiek során — egyik alapja lett a megyei tanács és az országos szervek helyes döntésének. Zselesi István vá­ci általános iskolai igazgató véleménye szerint a megyei tanácstagi csoportok munká­ját szétforgácsolhatja, ha na- gych sok témával "fbgtálilSíB nak. Mindig a legaktuálisabb kérdésre, jelenleg például a közművelődési tennivalókra1 kell irányítani a figyelmet. Dr. Monori Balázsné, vezető óvó­nő, a váci járási tanácstagi csoport vezetője azt fejteget­te, hogy a megyei és a közsé­gi tanácstagok tevékenysége egységes, egyik sem nélkülöz­heti a másikat. A legcélszerűbben A vita során szó esett arról is, hogy kitűnő együttműködés alakult ki a központilag mű­ködő megyei ügyrendi, terv- gazdasági, jogi és igazgatási, vagy például a művelődésügyi és egészségügyi szakbizottsá­gok, valamint a területek prob­lémáival foglalkozó tanácsta­gi csoportok között. Dékány István, az érdi Bentavölgye Tsz elnöke azt elemezte, hogy — tapasztalatai szerint — a szakbizottságok vezetői és a tanácstagi csoportok vezetői egyeztetik programjaikat, gyakran folytatnak eszmecse­rét, a tennivalók sorrendjéről, az anyagi eszközök legcélsze­rűbb és legigazságosabb fel- használásáról. Balogh Pálné tsz-üzemvezető, a dabasi járás tanácstagi csoportjának veze- ' tőjp, a többi között azt ecse­telte, hogy területük ország- gyűlési képviselői is egyezte­tik munkájukat a járási hiva­tal, s a nagyközségi és a köz­ségi tanácsok tevékenységével. Szilárdulás Az élénk, sokoldalú vitát összefoglalva Kovács Antalné utalt arra, hogy a tanácstagi csoportok a tanácsi munka jól bevált új szervezeteinek tekint­hetők. Az előző ciklusban még csak helyenként működtek, munkájuk a megye egész terü­letére a tavalyi választások óta terjedt ki. A Hazafias Népfront egyes szervezeteivel a csoportok kapcsolatai jók, a tanácstagok és a HNF bizott­ságainak együttműködése egy­re eredményesebb. P. V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents