Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

8

1974. OKTÓBER 13., VASÄRNAP

x/tatav

Arany János Nagykőrösön

TÓRÖS LÁSZLÓ KÖNYVE

AZ ÖNKÉNYURALOM sorvasztó súlya alatt Vörösmarty Mihályt gyász és kétség gyötörte, s hogy Arany János elkerülte a kétségbeesés terméketlen szakadékét, azt lelki- ereje mellett Nagy kőrösnek köszönhette. Mindez nem fantazmagória, hanem tényigaz- ság, ezt igazolja Tőrös László sok gonddal gyűjtött, rejtett szenvedéllyel és érzékeny fi-’ nomsággal írt könyve Arany János nagykőrösi éveiről. . Arany Mentovich Ferenc hívására 1851-ben érkezett az al- •földi mezővárosba, ahol 1860-ig tartózkodott Sok minden történt ezalatt. Akadémikusokat gyűjtő és sugárzó intézmény, tudományos műhely lett a nagykőrösi református gimnázium, s közben Arany János új otthonára lelt e terebélyes . méltóságú nyugalomban, mely balladáinak termő forrása lett. E megtelepedés többet jelentett epizódnál, az elkeseredést váltotta fel alkotással, Arany János életének egyik fordulópontját jelentette, kedves emberei révéül Petőfi barátságát pótolta, ahogy pótolni tudta. A nagy költő többszörösem. hálás volt a figyelemért.

Tőrös Lászlónak, a nagykőrösi Arany János emlékmúzeum igazgatójának aprólékos gonddal, de egyetemes látószöggel szerkesztett és összeállított — Nagykőrös város kiadásában megjelent — könyvéből soron követhetjük Arany példás tanári gyakorlatát, melynek keretében magyar irodalomra, latinra, görögre oktatta mindvégig tisztelő tanítványait. Különösen megindító a dolgozatjavítások lelkiismeretessége, mellyel „alkotótársakká” nevelte diákjait, mindezt önálló dolgozataik, verseik igazolják.

RÉSZLETESEN foglalkozik a szerző a Nagykőrösre érke- -zés izgalmas momentumaival, Arany János pedagógiai tevékenységével. Külön fejezetben . elemzi Arany irodalmi működését, nagykőrösi tárgyú költeményeit, eposzi terveit, sírverseit. Teret kap a költő magánélete. Szemérmes tartózkodással rajzolja meg Tőrös László Arany János betegségét, Juliska szerelmi csalódását, Tompa Mihály látogatását, s közben új adatokkal gyarapítja az Arany-filológiát. Feltárja a baráti kört, idéz Arany tanítványainak -visszaemlékezéseiből, és végezetül összegezi a költő nagykőrösi emlékeit, az Arany János Társaság alapítását és újjáalakulását, melynek nemcsak adatrögzítője, hanem tényleges lelke Tőrös László.

A MÜ legfőbb értéke a szerző hangulati azonosulása költő-modelljével. Több, mint irodalomtörténeti alkotás, a hangvétel szelídsége, alapossága egyaránt jellemző Arany Jánosra és Tőrös Lászlóra, minden sorát áthatja a pontosság és a tisztelet. Olvasás közben észrevétlenül fedezzük fel a költő eddig- rejtve maradt értékeit, és azt a gazdagon sokrétű, hatást, melyet- Nagykőrös idézett elő életében. Méltán hangoztatja Ke- resztury Dezső követendőnek Tőrös László kutatását, aki a „forrásokból merít”. A könyv morális hitele, önmérséklete, udvarias tónusa, ízes magyarsága olyan narrátori szöveg, nyelvi szolgáltat, mely mindig Arany Jánost kelti életre, s az irodalomtörténeti értékű regényes életrajz szerzője mindig háttérben marad. Példamutató ez a szerénység, mely lelkületben, írásban teljességgel azonosul életideáljával. Hű sáfára Tőirös a 19. század egyik legnagyobb magyar költőjének.

FIGYELMEZTET az a tapintat, melynek keretében Nagykőrös város tanácsa kiadta Tőrös László Aranykönyvét. Arra ad ösztönzést, hogy hasonló hőfokú tanulmány szülessen Móricz Zsig- mond leányfalui éveiről, Ady Endre dunavarsányi kirándulásairól, Petőfi aszódd, gödöllői, dömsödi tartózkodásáról. Kik írják e magas szintű forrástanulmányokat? Helyi tanárok, hiszen Tőrös László kettős életművének is összetartozó egysége pedagógusi pályája és Arany Jánosról szóló könyve,, mely, egyúttal nevelői tevékenységének csúcsa. E monográfiával nemcsak egy osztályt, egy gimnáziumot, hanem ifjúságot, népet oktat a költőd értékek megbecsülésére.

Losonci Miklós

ARANY JÁNOS:

A vén gulyás temetése

Az Arany János nagykőrösi szobrát (Strobl Alajos műve) tartó oszlop tövében vén gulyás szoboralakja ül kutyájával. A talapzaton végigvonul a vén gulyás temetése, 36 ökörrel a gyászkocsi előtt.

Viszik Marci bácsit, nem is hozzák vissza,

Hova most ő indul, nem csekély út lessz a!

Nincs is benne mód, hogy gyalog odaérjen:

Mint urat kell vinni fekete szekéren.

Hát még a kiséret! az egyszer a fényes:

Előtte a gulya, utána a ménes.

S a lágyszívű barmok, mintha búsulnának,

Mind olyan ostoba képeket csinálnak.

De az neki mindegy: ő már deszkát árul,

Vagy tud, vagy nem is tud e komédiárul.

A gulyát sem kérdi: hever-e, szalad-e?

Csak egyszer se mondja: tala te, tala te!

Csöndesen nyújtózik hátán a szekérnek,

Már nincs messze a hely, tüstént odaérnek.

Ott örök búcsút vesz tőle ménes, gulya;

Mögötte bezárul másvilág kapuja.

*

De kíséri két pap, két egyház imája...

No; hisz valamelyik majd csak eltalálja.

S amit száz esztendő nyílt kérdésül hagyott,

E szegény bitang juh fölleli itt, vagy ott.

Lelje is föl nyáját, lelki üdvösségét;

Béke födje hamvát... fátyol az emlékét.

1855. május, Nagykőrös.

Kiss Péter

fabőröndjét leállítja a konyha mély beugrójában. Kiáll a kiskapuba, várja már a többieket. Pestig nagyon hosszú az út, el kell valahogy ütni az időt A Szalmáskert felől egyre csábítóbban jön a cséplőgép zúgása. Ez az első esztendő, hogy állandó munkája van, nem kell izgulnia a tél miatt, jobban telik a gyerekeknek is ruhára. Ha vége volt a cséplés- nek, bizony alig akadt munka, esetleg favágás, melyért a fizetség a gally és a tuskó volt. Kicsit azért fáj a szíve, de fixfizetésért szakmában dolgozni kényelmesebb élet. Bár itthon lenne ilyen munkaalkalom! Közben jön- nek-mennek a szomszédok, ismerősök. Biccent, röviden válaszol a kérdéseikre, nagyon elfoglalják a belül feszítő kérdések.

j—-----------j a gyerekek a

[ Jönnek | nyomásról, hogy--------------- apjuktól elbúcsúzzanak két hétre. Szívesen mennének vele, úgyis nagyon kíváncsiak arra a híres Budapestre, melyről annyit tanultak, társaik is sokat megéltek. kik már eljuthattak oda. A kislány most végezte* az ötödik osztályt, de még nem ült vonaton. Pedig mennyit álmodott, mennyit vonatozott már álmában. ■

Ki

ssné a szomszédból köténye alá rejtve bort hoz útra- valóul emberének.

— Hogy a bor?

— Tizenkettő. Azt mondják nincs vizezve, jó bor. Jó lesz az útra.

— Igyatok ti is — felhajtja az üveget, keveset iszik.

Felesége becsomagolja selyempapírba a maradékot, aktatáskájába teszi.

felrakja a biciklire. Nagy erőfeszítésbe kerül a tizenhárom esztendős Kiss Péternek egyenesen tartani. Ha törik, ha szakad, akkor is kitolja az állomásig. Van benne erő, olyan deltás férfi lesz, mint az apja. Háromezer vályogot vetett már az idén. Háromszáz forintot keresett anyjának. Ebből veszi majd meg a tornafelszerelést, meg új aktatáskát is kap. Próbálta elképzelni apját, amint főzócs- kézik. Soha nem evett még a főztjéből. Milyen lelhet, a villanyfőző? De szeretne egyszer villamosozni. Milyen

FARKAS ILONA:

1 I ' # • -'l * J »

lorekeny idő

f A fakoffert

DOKA PETER

Veled

Eldugom arcom barna patakban barna hajadban eldugom arcom.

Orkánok kelnek rázkódnak földek földnyi nagy hegyek utakra kelnek.

Űttalan- utakon tépem a lábam tüzekbe lépek üszőkké égek, — ■

s elalszom lassan melleden.

Kiss Ernő rajza

VASZILIJ SUKSIN:

Gondolatok

És CZ így megy minden éjjel!

Alighogy elcsendesedik egy kicsit a falu, elalszanak az emberek — rákez- di... Nekiindul az átkozott a falu végén, és megy. Megy és harmonikázik. Valami különleges harmonikája van — csak úgy harsog.

Tanácsolták is Nyinka Krecsetovajá- nak:

— Menj hozzá minél előbb! Nem hagy bennünket élni, az ördögfajzat.

Nyinka talányosán mosolygott:

— N« hallgassátok. Aludjatok.

— Hogy aludnánk, amikor az ablakunk alatt húzza. Nem megy a folyók hoz a nyavalyás, hanem itt eszi a fene! Mintha szándékosan csinálná.

Maga, Kolka Malaskin, ez a vastag ajkú langaléta kihívóan nézett apró szemével, és kijelentette:

— Jogom van hozzá. Semmiféle paragrafus nem tiltja. ••

...A helyi kolhoz elnökének, Matvej

Rjazancevnak a háza éppen ott állt, ahol Kolka ki szokott jönni a mellékutcából. Gyakran megtörtént, hogy még a mellékutcában elkezdett harsogni a harmonika, megkerülte a házat, és még sokáig hallatszott a hangja.

Alighogy felhangzott a harmonikaszó a mellékutcában, Matvej felült az ágyban, letette a lábát a hideg padlóra, és így szólt:

— Elég! Holnap kizárom a kolhozból. Belekötök valamiért, és kizárom.

Minden éjjel ezt mondta. De nem zárta ki. Amikor nappal találkozott Kolkával, megkérdezte:

— Soká fogsz még kódorogni éjjelente? Munka után az emberek pihennek, te meg felébreszted őket, te muzsikus! ♦

— Jogom van hozzá — mondta megint Kolka.

— Majd megmutatom én neked, mihez van jogod!

Ezzel a beszélgetés befejeződött.

Matvej minden éjjel megfogadta, amint az ágyon ült:

— Holnap kizárom.

Aztán még hosszasan üldögélt, gondolkodott ... A harmonika már mesz- sze járt, nem hallatszott a hangja, de ő még mindig üldögélt. Kezével kitapogatta nadrágját az asztalon, cigarettát húzott ki a zsebéből, rágyújtott.

— Hagyd abba a füstölést — düny- nyögte álmosan Aljena, a felesége.

— Aludj —> szólt rá Matvej.

Miről gondolkodott? Hát... mindenféléről. Visszagondolt az életére. De csak zavaros foszlányok jutottak eszébe. Az egyik éjszaka azonban, amikor fénylett a hold, zengett a harmonika, és a kertből hűvösség és az üröm keserű szaga áradt be a nyitott ablakon, tisztán visszaemlékezett egy másik éjszakára. Az éjszaka sötét volt. Apjával és öccsével, Kuzmával kaszálni voltak tizenöt kilométernyire a falutól, a homokbuckáknál. Éjjel Kuzma hörögni kezdett: napközben a legnagyobb melegben izzadtan vizet ivott a forrásból, és éjszakára bedagadt a torka. Apja felébresztette Matvejt, hogy fogja meg Játékost (a legfürgébb herőltet), és elküldte, hogy lóhalálában vágtasson a faluba tejért.

— Addig én tüzet rakok... Hozol 'tejet, felforraljuk — meg kell itatni a

legénykét, különben még valami komolyabb baja lesz — mondta az apja.

Matvej a hang után kitalálta, merre legelnek a lovak, felszerszámozta Játékost, szőrkötéllel megcsapkodta az oldalát, és elvágtatott a falu felé. Igen ... Matvej most már a hatvanhoz közeledik, akkor pedig tjzenkét-tizenhárom éves lehetett — mégis éltesen visszaemlékezik mindénre. Szinte egybeolvadt a lóval a sötét éjszakában. Az éjszaka szemberepült vele, erősen arcába vágódott a harmattól átnedvesedett

fű nehéz szaga. Valami vad lelkesedés kerítette hatalmába a legénykét, a vér a fejébe szökött és zúgott. Olyan volt ez, mint a repülés — mintha elszakadt volna' a földtől és szállna. Arra nem is gondolt akkor, hogy a testvérkéje rosszul van. Semmire nem gondolt. Ujjongott a szíve és minden por- cikája. Az elviselhetetlen boldogság ritka, nagyszerű pillanata volt ez.

... Aztán nagy lett a bánat. Mikor visszaért a tejjel, apja a tűz körül szaladgált, magához szorítva a kisfiát, mintha ringatná:

— Kisfiam... mi van veled? Várj egy kicsit. Várj egy kicsit. Mindjárt forralunk fejecskét, mindjárt köny- nyebben lélegzet, aranyos kisfiam... Itt hozza Motyka a fejecskét!...

A kis Kuzma már fulladozott, elké- kült.

Mikor Matvej után megérkezett az anyja, Kuzma halott volt. Apja magába roskadva ült, a fejét fogta, hajladozott, mélyen és nagyokat sóhajtott. Matvej csodálkozva és valami különös kíváncsisággal nézett testvérére. Tegnap még együtt hancúroztak a szénában, most pedig egy ismeretien, kékesfehér idegen fiú fekszik itt.

...Csak az a különös, hogy miért éppen ez az átkozott harmonika juttatta eszébe ezeket az emlékeket, azt az éjszakát. Hiszen utána még egy egész élet telt el: házasság, kollektivizálás, háború. És még milyen éjszakákat éltszenvedett át. De valáhogy mindegyiket elfelejtette,- elhalványult az emlékük. Matvej egész életében azt tette, amit kellett: mondták, hogy be kell állni a kolhozba — beállt, eljött a nősüléi ideje — megnősült, gyerekeik születtek, felnőttek. Jött a háború — elment harcolni. Sebesülése miatt előbb hazatért, mint a többi férfi. Mondták neki: „Te leszel az elnök, Matvej. Nincs más.” Elnök lett. Valahogy bele is szokott ebbe. a munkába, őt is megszokták. Azóta is húzza ezt az igát. Egész életében a munka járt az eszében, mindig a munka, a munka.- Amikor például azt a szót hallotta maga körül: „szerelem” — valahogy nem értette. Azt értette, hogy van szerelem a világon, Valamikor bizonyára'ő is szeszép is lenne felmenni a Gellérthegyre.---------------- Kiss Péter néId

ősebb hány méterrel---------------- fia mögött kullog. Nézegeti az új házakat. Sok szép ház épült az utóbbi időben. Némelyik ház sóskúti 'kőből. Bizony nem olcsó dolog. Jó sokba kerülhetett a szállítás is. Valahol Pest mellett kellene venni egy százötvenes telket, építeni rá egy csinos házat. De hogyan? Ezen töri éjjel-nappal a fejét. Ha eladják a házat, akkor hová költöznek? Jó időbe telik, míg saját tető kerülne a feje fölé. Családját nem szórhatja szét. Ha nem lennének a gyerekek, akkor könyen össze tudnának spórolni valamicskét az induláshoz. Felmenne vele az asz- szony, elhelyezkedne valahol. Hiába zavarja el a gondolatokat, mindig visszalopakodnak. Már elhatározta, hogy jövőre felviszi a fiát a gyárba, kovácsot csináltat belőle. Nehéz munka, de megkeresik a magukét. Itthon csak teng- leng. Ketten megvalósíthatnák az ő nagy álmát. Legközelebb, ha már biztos lesz a dolog, leül és elbeszélget vele. Tudja, hogy a srác örömmel megy vele. Régen mondogatja, kéri, hogy vigye magával.

M

í

g fiatal volt, rettentő lassan ment az idő. Mostanában csupa rohanás minden, yajon törvényszerű ez?

Ahogy öregszik az ember, úgy rohan az idő? Talán csak a sok tennivaló miatt van. Olyan törékeny a szabad szombat, vasárnap, mint a kofferban a.tojások? Bizony óvatosabban kell bánni mindkettővel.

I------------- vannak az állo[ Sokan J máson. Akiket------------- várt, már mind

kint vannak, némelyikük már dadog a sok pálinkától. A tanyasiak' újságpapír-szalvétáról eszegetnek avas szalonnát hagymával. Lebélyegezteti jegyét, fiának tíz forintot csúsztat a markába és elküldi haza.

Legközelebb szép virágállvánnyal lepi meg az asszonyt. Addigra megkapja a hegesztőtanfolyamról is a papírt Munka után, ha ledől a szálló vaságyára, mindig felröpülnek a csillagok. Álmait díszítik ezek a rövid életű csil- lagocskák.

Hatalmas füttyszóval érkezik a .vonat. Nagy a tülekedés, de lassacskán mindenki fönt van, akinek most el kell mennie.

. még sokáig néz a

A srác vonat után. Már-------------- régen eltűnt a

ka

nyarban, de ő pjég mindig ott látja a végét? mintha megállt volna, mintha őt várná. Felvesz egy nagy követ, beledobja a kanálisba. Hátat fordít, nem kíváncsi a lüktető körökre, szinte futva indul hazafelé.