Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

1974. OKTŐBER 13., VASÁRNAP

Csendben

PASS LAJOS VERSEI:

Mondat

Mint porttól kavart torony, ha elül a 6~él,

mint fogságból szökő, áramütéssel dacoló

katonáik, akik sarkig fagyottam otthonuk

romjait lelik meg; mint

csillagász, ha megvakul, csak sejtett égitestek

tudatával,

úgy maradtam én,

úgy maradtam itt én nélküled.

Eleshetek

De ha megkapaszkodom a köveikben —

•

Tíz körmöm belé hasad:

Beléhasad, mint a szülőanyák húsa. Tíz körmöm leválik:

Leválik? mint burka a gesztenyének. Bizony por és hamu leszek;

Akkor is eltömhetem a föld pórusait. Kiáltok: fűszál vagyok csak,

Zsenge szélben megremegő:

A világon eret vágok ügy is.

SZEKULITY PÉTERi

Negyvennégybe*1 — a tanyán

Legjobban a teleket szerettem. Fejembe nyomtam öregapám báránybőr sapkáját, felkapaszkodtam a szánkóra, térdemre terítettem a lópokrócot és indultunk az erdőbe hasábfáért. Körülöttünk nagy-nagy fehérség, fölöttünk károgó varjúfelhő és a hasábfák között néha nyulak lapultak.

A hóolvadás két hétig, három hétig tartott és a hóié néha napokra elzárta a tanyát a külvilágtól. Iyenkor behúzódtunk az istállóba és a tehenek faránál vártuk a tavaszt. Az öreg béres ráült a fölfordított vizesvödörre és órákig mondta történeteit a nehezen ellő tehenekről, a vérszopó denevérekről, a bátor béreslegényről, aki éjfélkor ment végig a temetőn és bevitték a városba a sárga házba, ahol a kőművesek lábszárvastag rácsokat raktak az ablakokra, az ápolók meg láncos ostorral járnak föl-alá, föl-alá.

©

A háborúról Mihály, az öreg béres azt a nézetét jutatta kifejezésre: a minisztereket kell összeereszteni. Magam élé képzeltem a harcmezőt: a sejeg előtt a díszmagyarba öltözött minisztert karddal, érdemrendekkel és pajzzsal.

— Megtehetnék, de gyávábbak annál, hogy megtegyék — vélekedett az öreg béres és egykedvűen mosta a tehenek farkát.

Közös konyhaszomszédunk cséplés után SAS-behívót kapott.

Mihály, az öreg béres első világháborús tapasztalatait felemlegetve elmesélte, a katonák félnek, szuronyroham közben rosszul lesznek, és akinek esze van, az föltartja a kezét, megadja magát.

— Hőre ruke! Hőre ruke! Megtanultuk. Megtanulja Lajos is. De ha fogoly, akkor szokjon le a dohányzásról,, mert éhen pusztul. A foglyok a kenyeret dohányra cserélik és felfordulnak.

Apám' szerint a foglyokat munkára adják és némelyik

megkanolja a gazdasszonyt.

— A lukat mindenütt megtalálja magának a katona — szólt az öreg béres, s kiköpött. — Kikergetnek a lövészárokba, kezedbe nyomják a puskát, rád parancsolnak, és te szaladsz, megmártod a szuronyt a felebarátod hasába, öt is anya szülte, téged is anya szült és kieresztitek egymás belét.

Gyerünk itatni.

Itatás közben megállapította:

— Az orosz jószívű, a szerb kanos, a román boeskorban jár és olyan amilyen, de az összes között a német a legrosz- szabb.

A tanya mögött lezuhant egy Liberator. A pilóta megszénesedett testét másnap reggel vitték el furcsa, idegenszerű közönnyel. A katonák leszálltak a gépkocsiról, rágyújtottak, elszívták a cigarettát és a hullát a platóra dobták. Puff.

— Megszokták — magyarázta az öreg béres, s elmondta, tizennégyben a bakák a hulla hasán ették meg a babgulyást.

Vállat vont:

— Megszoktuk.

©

A tábori csendőröket a gazda borral és füstölt sorijával kínálta. Ittak, ettek és a gazda nyugtatta őket, hogy a tanya körül gyanús személyek nem jártak. Nem hitték el. Mihályt, az öreg bérest az itatóvályúhoz parancsoltak. Az egyik csendőr belemarkolt az öreg béres hajába, fejét belenyomta a Vízbe. A másik rámordult: Felelj! Hol bújtatjátok a partizánokat?

rette Aljonát (szép volt lánykorában), de hogy erről valami többet is tud, arról sosem beszélt. A lényeg az, hogy meg kell nősülni. Hogy ez a Kolka is szerelmes? Persze, tetszik neki Nyinka — egészséges, telt lány. Eljött az ideje, hogy nősüljön, hát járkál éjszaka az ostoba, játszik a „taljankán”. Miért is ne? Fiatal, nem bír az erejével. Ez mindig is így volt. Még jó, hogy mostanában nem verekednek a lányok miatt, régebben verekedtek. Maga Matvej is nem egyszer verekedett. Ugyanilyenek voltak ők is — viszketett az öklük, nem bírtak magukkal. Valamit kellett kezdeni az erejükkel.

Egyik alkalommal Matvej, amint így elgondolkozva ült az ágyon, nem bírta tovább, megbökte a feleségét:

— Figyelj csak!... Ébredj, valamit kérdezek tőled ...

— Mit akarsz? — csodálkozott Aljo- na.

— Voltál valamikor szerelmes? Belém, vagy valaki másba ... Mindegy.

Aljona sokáig csodálkozva hallgatott.

— Részeg vagy?

— Dehogy!... Szerettél engem, vagy csak... szokásból mentél férjhez? Komolyan kérdezem.

Aljona megértette, hogy a férje nem ivott, és megint sokáig hallgatott — már ő maga sem tudta, elfelejtette.

— Honnan jutnak ilyenek az eszedbe?

— Csak meg akarok érteni valamit, a >fene egye meg. Valami nyomja a szivemet ... egészen belegabalyodtam. Mintha beteg lennék.

__ Persze, hogy szerettelek — mondta meggyőződéssel Aljona. — Ha nem szeretlek, hozzád sem mentem volna. Mennyit járt utánam a Minyka Ko- roljov is. Mégse mentem hozzá. De miről jutott eszedbe a szerelem az éjszaka kellős közepén? Talán félrebeszéltél?

__Eredj már! — Matvej megsértődött. — Aludj.

_ A tehénkét hajtsd ki holnap a

cs

ordába, egészen elfeledkeztem róla. Megbeszéltük az asszonyokkal, • hogy még pirkadat előtt elmegyünk bogyót szedni.

— Hová? — ügyéit fel Matvej.

— Nem a kaszálódra, ne ijedpzz.

— Ha elkaplak benneteket, hogy letapossátok a füvet — tíz rubel fejenként.

— Tudunk egy jó kis helyet, ahol nem kaszálnak, és vérpiros bogyók vannak. A tehénkét meg hajtsd ki.

— Jól van.

Valami különös mégiscsak volt abban az éjszakában, amikor tejért vágtatott a testvérének, hogy így megmaradt az emléke.

Szívében a fájdalom nem enyhült. Észrevette, hogy vájja Ko-lkát a zengő harmonikájával. Nyugtalankodni kezdett, hogy ilyen soká nem jön. Haragudott Nyinkára: „A kövér üsző!... Ilyen hamar kiadta az útját”.

Üldögélt az ágyon és várt. Szívta a cigarettát.

Távol a mellékutcában hirtelen fel- zendült a harmonika. Szíve körül erősödött a szorítás. De különös fájdalom volt ez — jóleső. Már hiányzott neki.

Más reggelek jutottak eszébe... Mezítláb megy a füvön, amelyet a har- rriatcseppek gyöngyként borítanak. A lábnyoma haragoszöld lesz. A harmat hidege égeti a talpát. Még most is fázik a lába az emlékétől.

Aztán. hirtelen a halál jut eszébe: hamarosan itt a vég. Tulajdonképpen nem sajnál semmit: eleget örült a napocskának, mulatozott az ünnepeken — igen, vidám volt az éle*7? ... Mégsem sajnálja. Sokat átélt. De ha meggondolja: ő nem lesz, lesznek mások, de ő már soha többé ... Valahogy üres lesz nélküle minden. Vagy észre sem veszik?

„Pfuj!... Hiába, öregszem.”

Egészen belefáradt ezekbe a gondolatokba.

— Figyelj csak!... Ébredj már. _ — Matvej felkeltette-feleségét. — Te félsz a haláltól?

— Meg vagy zavarodva! — mordult rá Aljona. — Ki ne félne a kaszástól?

— Én nem félek.

— Hát akkor aludj. Minek erről gondolkodni ?

— Aludj te, az ördög vigyen!..._

Újra eszébe jutott az a sötét, félelmetes éjszaka, amikor repült a lovon, és szíve összeszorult — nyugtalanul, mégis jólesőn. Igen, van vsflami az életben, amit szívből sajnál.

Egyik éjjel már alig várta Kolkát a harmonikájával. Üldögélt, cigarettázott ... De Kolka nem jött. ‘Végül nem győzte kivárni. Kimerült a várakozásban.

Hajnaltájt Matvej felébresztette a

f Gl GS-6 £,6

— Hogyhogy nem jön a' muzsikusunk?

— Mert már nősül. Vasárnap lesz a

lakodalom.

Matvej elszomorodott. Lefeküdt, de nem tudott elaludni. így feküdt virradatig, és értetlenül pislogott.' Még valamire vissza akart emlékezni az életéből, de semmi nem jutott eszébe. Ismét megrohanták a kolhoz gondjai. Hamarosan , itt a kaszálás, de a kaszálógépek fele eltört rúddal a kovácsműhelyben van. Az a bandzsa ördög, Fiija, a kovács meg mulat. Most még jól berúg a lakodalomban — és egy hét már el is repült.

„Holnap beszélni kell Fiijával.”

... Amikor másnap Matvej találkozott, a vastag ajkú Kolkávai, mosolyogva megkérdezte:

— No, komám, vége a dalnak?

Kolka is elmosolyodott... A füléig

szaladt a szája.

__ Vége, Matvej Ivanies, többet nem

éb

resztem fel magukat éjszaka. Befejeztem. . ,

_ Hát igen — mondta Matvej, es

me

nt a dolga. után. de magában azt gondolta: „Minek-örülsz, te tinó? Nyinka majd szorosra fogja gyeplőt. A

Krecsetovok min^l olyanok”.

Elmúlt egy hét. A hold fénye éjszaka ugyanúgy bevilágított az ablakon, a

kertből beáradt az üröm és a zsenge burgonyaszár erős szaga... Csend volt.

Matvej rosszul aludt. Felébredt, ci- gar*ttázott... Kijárt a pitvarba kvászt inni. Kiment a tornácra, leült a lépcsőre és eigarettázott. Világos volt a faluban. És síri csend.

(Fazekas László fordítása)

Mihály vizes hajjal, lógó-csöpögő bajusszal szívósan hallgatott.

Szeged felől időnként ágyúzás hallatszott.

Másnap a kocsisok reggeli után azt mondták, egyszer mi is urak leszünk, és visszafeküdtek az ágyba aludni.

Apám röviden és tömören felvázolta a teendőinket. Elmondta: fehér zászlót kell lobogtatni és kézfeltartással jelezni, hogy megadjuk magunkat.

A gyalogútan Podonesz futott, az asztmás harangozó, hóna alatt cirokseprűvel.

— De mi lesz az asszonyokkal? — kérdezte komoran Mihály, az öreg béres.

— Maguk vetni akartak? — kérdezte csodálkozva.

A cirokseprű nyelét a szántásba szúrta, s szaporán magyarázta: a faluban felfordult a világ, a leventéket viszik, a községházán pakolnak, az asszonyok sírnak, és ölik a baromüt.

— Hergott krucifix! Félreverem a. harangot.

Kirántotta a szántásból a seprűt és szaladt.

o

A katona ruhát kért. Öcska nadrágot, foltos inget húzva magára, a tanya.mögött belefeküdt a magavájta lyukba, lapult és figyelte a karavánt, a menekülőket, A maga részéről a hadviselést befejezte. *

A kocsik port kavartak, a por lerakódott a fűre.

A vásározók, a rőfösök, a szabók, a csizmadiák* a rongyoszsidók, a bazárosok és a mészégetők szoktak szekereikre ponyvasátrat húzni, a ponyvák alatt most menekülők kerekeztek Baja felé. A kútnál megálltak inni, itatni és mesélni.

Előző este verődtek össze a jánoshalmi vásártéren: székelyek, dél-bácskaiak és kiskunsági homokiak. A székelyeket dobszó ugrasztottá ki az ágyból. A gatyára nadrágot rántottak és futottak befogni a lovakat. Az asszonyok a ponyva alá dugták á gyerekeket, belerúgtak a macskába, saroglyához kötötték a tehénkét és indultak. Neki a világnak.

A nap egyre feljebb kúszott az égen. A kukoricás fölött seregélycsapat körözött. Repültek a hegybe szüretelni. A völgy tiszta, párátlan volt és feltűnően csendes.

Ez most a senki földje, mondta apám és kiállt a tanya elé. Mihály, az öreg béres meg kihozta a gombos harmonikát, és leült az árokpartra. Oda, ahol a fűben négylevelű lóhere után szokott kutatni.

MARTH LARNI:

Az erkölcs „újfajta” értelmezése

J

ó napot kívánok Vezérigazgató úr! Rendkívül hálás vagyok önnek, hogy nem utasította vissza az interjút.

— Tíz percem van rá. Az idő — pénz, de úgy látom, magának több az ideje, mint a pénze. Mire kíváncsi? Röviden kérdezzen, a mikrofont tegye ide az asztalra, Kezdje!

— Vezérigazgató úr! Mint ismeretes, ön az egyik legnagyobb filmgyár igazgatója és egyben tulajdonosa. Tegnap annak is tanúja lehetett az egész ország, hogy ön a társadalom javát szolgáló önzetlen ember. Azé a társadalomé, amelynek egyik célja a munkanélküliség felszámolása.

— Bizonyára a tegnap esti rádióinterjúra gondol, amiben új filmünk premierjéről beszéltem.

— Igen, Vezérigazgató úr. Az a nyilatkozat annyira felkeltette érdeklődésemet, hogy szeretném, ha néhány kérdésemre választ kaphatnék.

— Halljuk!

A bűnügyi filmeken kívül forgatnak-e a gyárban más jellegű filmeket?

— Nem. Talán nem tudja, hogy manapság a termelés minden területét a szakosodás jellemzi? Az én filmgyáram a detektív műfajra specializálódott, - méghozzá igen nagy sikerrel. Rendkívül nagy a kereslet. Alig győzzük kielégíteni a mozik és tévétársaságok rendeléseit. Bűnözés és pénz — ez jellemzi korunkat. Mire kíváncsi még?

— Néhány neves szociológus úgy tartja, hogy azok a filmek, amelyek idealizálják az erőszakot, és a bűnözőket hősöknek tüntetik fel, csak < növelik a bűncselekmények számát, különösen a fiatalok körében, ön szerint helyes ez az erkölcsi nevelés szempontjából?

— Persze, hogy helyes! A detektívfilmek a bűnözési módszerek tanulmányozásának nélkülözhetetlen kellékei. A tökéletes bűntényt bemutató filmből mindig tanul az ember. Pontos és részletes utasításokat kap egy-egy bűncselekmény lebonyolítására, s a szunnyadó természetes hajlamot alkotói tevékenységre ösztönzi.

C zerintem ez borzasztó és ^ erkölcstelen.

— Ugyan, fiatalember, maga igen konzervatív. Mit sem tud az emberek magánvállalkozói törekvéseiről, aminek segítségével milliókat lehet keresni. A sorozatos bűncselekmények szárnyalásra késztetik a fantáziát. A kezdő fiataloknak az én filmjeim kiváló iskolát jelentenek — önálló cselekvésre tanítják őket. Ami pedig a maffiákat illeti, semmi kifogásom ellenük, de fontos, hogy jól szervezettek legyenek.

\7álaszt szeretnék kapni ar’ ra, hogyan segítik elő az ön detektívfilmjei a munka- nélküliség felszámolását?

— Mi sem egyszerűbb ennél. A bűnözés fellendülése maga után vonja az úgynevezett „rendfenntartó apparátus” bővítését. Gondolok itt a rendőrökre, nyomozókra, éjjeliőrökre stb. A bankok és áruházak ablakait erős vasrácsokkal kell biztosítani, amelyek gyártásához az érintett gyárak munkáslétszámának növelése szükséges. A vállalatok, intézmények, sőt a lakások zárait is hetente cserélik majd, különleges zárakat gyártanak, aminek logikus következménye, hogy egyre több lakatos szakmunkásra lesz szükség. Személyes biztonságuk érdekében az emberek egyre modernebb lőfegyvereket vásárolnak. Ilyen módon a hadiiparban is biztosítottak a teljes kapacitású üzemelés előfeltételei. A gépkocsitolvajok ellen viszont nem érdemes felvenni a harcot, hiszen teljesen természetes, hogy akinek nincs kocsija, az megpróbál szerezni magának. Filmjeinkből az érdekeltek olyan különleges fogásokat Is elsajátíthatnak, amelyek segítségével növelhető a lopott autóval történő karambolok száma. így azután biztosítható az autóipar fellendülése. A kábítószerek iránti kereslet növelése is fontos. Minél korábban lesz

.ugyanis valaki az élvezet rab- 'ja, annál kevésbé lesz szükség az öregek gondozására, sőt az is előfordulhat, hogy a nyugdíjat, mint olyat, egyszerűen el is lehet törölni. Mindez csupán egy kis töredéke azoknak a nemes céloknak, amelyeket vállalatunk, a detektívfilmek futószalagos gyártásával

igyekszik elérni. Van még kérdése?

(''zupán egy. Foglalkozik-e az önök cége pornográf filmek gyártásával.

— Nem kérem. Mint márx. említettem, mi kizárólag de- tektívfilmekre szakosodtunk. Egyébként is, feleségemnek saját filmgyára van, amely a pornográfia és a szadizmus műfajára specializálódott.

— Köszönöm az interjút, ön olyannyira megingatta az erkölcsről vallott „konzervatív” nézeteimet, hogy úgy érzem, sürgősen fel kell keresnem egy elmegyógyászt. Ha nincs ellene kifogása, egyúttal önt is bejelentem ...