Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
Í 1974. OKTÓBER 13., VASÁRNAP __________________________________________________________________________________________________________________________________________Z „S zojuz - Apollo" A mielőbbi viszontlátásra! Amerikai űrhajósoktól búcsúzott nemrég a Csillagváros. A két űrhajós-legénység számára az új laboratóriumi épületben fenntartott szobák már üresek. Az ajtók feliratai: Stafford, Leonov, Bean, Filipcsenko — emlékeztetnek a közös űrrepülésre készülő Szojuz és Apollo legénységének első szovjetunióbeli közös .foglalkozásaira. Első ízben találkozott a Jurij Gagarin űrhajós központban teljes létszámban az amerikai és a szovjet legénység. A találkozó egybehangzó értékelés szerint kitűnően sikerült. • Egy év múlva start Az 1975. július 15-re tervezett közös űrrepülésre a Szovjetunióban már korábban elkészítették a programban részt vevő Szojúz-űrhajó fülkéjének [méretarányos hasonmását, amelyet az év eleje óta gyakorlóűrhajóként, oktatóberendezésként használnak az űrhajósjelöltek. A földkörüli keringést a képen látható öltözékben fogják végrehajtani az asztronauták, a fel- és leszálláskor erre még szkafandert húznak majd. A tojás alakú orbitális fülke a földkörüli repülés során az aljával csatlakozik majd a kúp alakú visszatérő kabinhoz. A „tojás” felső részén az egységesített szovjet—amerikai összekapcsoló rendszer szovjet szerkezetének vezetőlapátjai láthatók. Ez a közösen kifejlesztett összekapcsoló rendszer később majd a bajba jutott űrhajósok mentését is lehetővé teszi (korábban, a Szojuz—Apollo-program beindítása előtt erre még nem volt lehetőség). A két űrhajó összekapcsolásakor és „átirányításakor” némi problémát fog okozni a szovjet és amerikai űrhajók eltérő levegőösszetétele. Erre azonban már előre gondolnak a közös űrutazás előkészítői. Szovjet—francia együttműködés KÉT ÉVTIZEDE VÁLTOZATLANUL AZ EMBEREK ÉRDEKLŐDÉSÉNEK KÖZÉPPONTJÁBAN ÁLL A világűrkutatás., E HETI TUDOMÁNY-TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK TÉMÁJA EZEN ŰJ TUDOMÁNYÁG LEGÚJABB EREDMÉNYEIRŐL S A KÖZELJÖVŐ VÁRHATÓ KÍSÉRLETEIRŐL SZÁMOL BE AZ OLVASÓKNAK. Geológiai térkép és a Szojuz-9 A Szojuz—9 szovjet űrhajó által készített felvételeken a holdkráterekhez hasonló, gyűrű alakú képződményeket fedeztek fel. Ezek az alakzatok, amelyek valószínűleg a Hold krátereihez hasonló eredetűek, a távoli múltban keletkeztek. Átmérőjük több mint 100 kap, és mivel nagy területen lepusztultak, azonosításuk a. Földön igen nehéz. A Szojuz—9 felvételei alapján a szovjet tudósok 8000 km területről, 1:10 millió léptékkel egy geológiai térképet állítottak össze. A térkép kimutatja a Föld geológiai struktúrájának eddig ismeretlen szabálytalanságait, és segítheti a geológusokat a^ ásványkutatásban. KöZép-Ázsia feltárásai jó megegyezést mutatnak azokkal a következtetésekkel, amelyekre a tudósok az űrből érkezett fényképek álapján jutottak.. Az amerikai űrhajósok szovjetunióbeli programja igen sokrétű volt. Tanulmányozták a Szojuz űrhajót, előadásokat hallgattak, technikai filmeket néztek meg, és az űrrepülés dokumentációs anyagán dolgoztak. Az asztronauták megismerkedtek az ihányíitóközpant berendezéseivel, képet kaptak a komplex felkészülés technikai eszközeiről, amelyek gyakorlatilag tel1 jesen felidézik a világűrbeli feltételeket. Nagy figyelmet fordítottak a nyelvi előkészítésre és sok kedves percet szereztek a közös sportfoglalkozások. Magasfokú felkészültség A sokrétű foglalkozások azonban nemcsak a Szojuz és az Apolló űrhajóik legénységének voltak hasznosak. Ezúttal szerzett! először gyakorlati tapasztalatot a közös foglalkozások lefolytatásában a'z űrhajós irányítóközpont személyzete is. E két hét alatt mintegy ellenőrizték a központ bonyolult mechanizmusának működését, amely zökkenőmentesnek bizonyult és ismét igazolta, hogy a központ szakembereinek a felkészültség\i magas fokú. Az űrhajók között — a repülőgépekhez hasonlóan^ •— mindig van elvi hasonlóság. Bárhol is készül az űrhajó, megtalálhatók fedélzetén &z azonos feladatokat teljesítő rendszerek, amelyek külsőleg és konstrukciójukat tekintve is' különbözhetnek, de működési elvük azonos. A Í5zöjuz és az Apollo, természetesen nem „sziámi ikrek”, de eltéréseik ellenére vannak közös vonásaik, ami megkönnyíti az idegen űrhajóval való ismerkedést. Kedvező vélemények A gyakorlatok és a találkozók véget értek. Az eredményeket a szovjet szakemberek röviden így foglalták ösz- sze: Borisz Petrov akadémikus, a Tudományos Akadémia In- terkozmosz Tanácsának elnöke: — A felkészülés mostani szakaszának célja az volt, hogy a teljes szovjet és amerikai legénységet megismertesse a Szojuz űrhajóval és rendszereivel, a közös foglalkozások eszközeivel és módszereivel. A feladat ezért új és bonyolult. A mostani találkozók túllépnek az ismeretlen technikával való ismterke- dés szokásos keretein. A legénység tagjainak mélyrehatóan kellett tanulmányozniuk az összes rendszer logikai felépítését, átgondolva működésük különleges vonásait. A NASA vezetősége is nagy figyelmet tanúsít a közös Űrrepülés iránt. Teljes a szakemberek közötti együttműködés. Meg vagyok elégedve a munka menetével. Vlagyimir Tyimcsenko, az 1975-ös közös Űrrepülés szovjet technikai igazgatóságának képviselője: — Most dolgozzuk ki és egyeztetjük az úgynevezett „funkcionális” dokumentumokat, amelyek meghatározzák egyebek között a különféle rendszerek kipróbálási terveit, az, irányítóközpo'ntpk munkarendjét és a pályára juttatott legénységek tevékenységét. Houstonban egy dinamikus próbapadon megkezdték a közös összekapcsoló rendszer beállítását. A próbák során az összekapcsoló mechanizmusokat kifogástalannak találták, A jövő év, elején megkezdjük A Pioneer—10 űrszondát 1972. március 2-án lőtték ki, többek között azért, hogy a Jupiter mellett elhaladva méréseket végezzen. Az űrszonda 1200 millió km út megtétele után 1973. december 4-én közelítette meg legjobban az égitestet: 2.68 Jupiter sugár- nyi távolságra; csak 660 km- nyire — figyelemre ’ méltó pontossággal — térve el az eredeti iránytól. Közben áthaladt a Naprendszer aszte- roid övezetén és a Jupiter sugárzási zónáin. Eddig is ismert volt, hogy a Jupiternek érős sugárzási övezetei vannak. Míg a Föld mágneses szférája 13 Föld-sugárnyit tesz ki, addig a Jupiternél ez 96, Most kiderült, hogy ez két részből tevődik össze. A Jupiter sugárzási övezetei (a Földnél ezt van Allen övezetnek nevezik) sokkal erősebbek, mint a Földé. A Pioneer—10 műszerei még elviselték az emberi szervezetre halálos sugárdózis ezersze,- resét. A Jupiter négy nagyobb holdja, amelynek a sugárzási övezeten belül találhatók, kb. 100-szorosan csökkentik az intenzitást. Eddig is tudott volt. hogy a légkörben hidrogén, ammó-; nia, metán található, most kisebb mennyiségű hélium is azonosítható volt. Mivel a hidrogén (szén, hidrogén)—nitrogén arány megfelel a Napban található értéknek, valószínű, hogy a hidrogén—hélium arány is ugyanannyi. Ez^ arra utal, hogy a Jupiter kémiai összetétele nem nagyon tér el attól az ősködétől, amelyből a naprendszer kialakult. A Naptól való nagy a rádiótechnikai eszközök elektromágneses szempontból való egyeztetését és az űrhajók létfeltételeit biztosító rendszerek kísérleti finomítását. Előirányoztuk az irányítóközpontok személyzetének és a központok együttműködésének kipróbálását is. Ezenkívül megvitatjuk a kísérleti munka minden egyes szakaszának eredményeit és az egész űrutazás, menetét. i A Szovjetunió és az Egyesült Államok űrszakértői nagy figyelmet szentelnek az űrhajósok felkészítésére és a foglalkozások, gyakorlatok tervezésére. A szovjet—amerikai közös űrrepülés a kidolgozott terv szerint természetesen az időpontokat betartva folyik. Valerij Kubászov, űrpilóta, a Szovjetunió Hőse:-1- Júliusban jártunk az Egyesült Államokban, ahol elméleti előadássorozatot hallgattunk az Apollo űrhajó felépítéséről. Hasonló volt az amerikai űrhajósok küldetése is — ők a Szojuzt tanulmányozták. E látogatások során „elméletben” ismerkedtek a partnerek egymás űrhajóival. Ezután már közvetlenül a gyakorlómodelleken kezdődik meg a közös munka, Houstonban és a Csillagvárosban. A közvetlen gyakorlati felkészüléshez azonban ki kell dolgozni azok megfelelő módszereit, be kell gyakorolni az űrrepülés közben alkalma zandó fedélzeti utasítások teljesítését. Közös nyelvet A jelenlegi problémák közé tartozik a nyelvtanulás, méghozzá műszaki szempontból. Az egymás közötti érintkezés már nem jelent gondot, de más a helyzet technikai területen: az űrhajók konstrukcióját és a fedélzeti rendszereket illetően országainkban az űrkutatás eltérő terminológiát használ. Ezért most egy . közös technikai nyelvet keresünk. A Szojuz és Apollo űrhajók tervezett közös repülésében részt vevők személyes találkozásai és állandó kapcsolatai nagy jelentőségűek. A most lezajlott találkozó ebből a szempontból is igen hasznos volt. távolság és az alacsony hőmérséklet miatt ugyanis nem fejlődhetett olyan gyorsan, mint a belső kisebb bolygók. Bebizonyosodott, amit már régebben feltételeztek: a Jupiter felszínén uralkodó hőmérséklet nem függ a Naptól. Az égitest ugyanis kétszer annyi hőt ad le, mint amennyit a Naptól sugárzás formájában kap. Ez az energiatöbblet gravitációs eredetű,'a nagy tömegű bolygó évenként 0:1 cm-t zsugorodik. A P; oncer—10 regisztrálta a Földről csíkosnak látszó, többréteges áramló gázfelhők és a nagy vörös folt jelenlegi állapotát. Ezek a jelenségek a Földről is észlelhetők, eddig azonban meteorológiai jellegű, vagy ahhoz hasonló tüneményként értelmezték. A Pioneer—11 már útban van a bolygó felé, és 1974. december 5-éA iut annak közelébe. Az ózon a légkör magasabb rétegeibep keletkezik oxigénből ultraibolya sugarak hatására. A levegőben csak igen kis koncentrációban van jelen. Az ózon fontos szerepet játszik abban, hogy a Napból a Földre érkező, az élő szervezetre káros ultraibolya sugarakat elnyeli. Az infravörös sugárzást is, részben elnyeli, ezáltal a Föld felszínéből kisugárzó hőenergiát részben visszatartja. Az elmúlt évtizedben kezdődött szovjet—francia világ- űrkutatási együttműködés tovább folytatódik. A hetvenes évtized talán legérdekesebb közös kísérletére 1975-ben kerül sor. Ebben az évben az Indiai-óceánban fekvő Ker- guelen-szigeten kiépített rakéta indítóállomásról francia gyártmányú ERIDAN-rakétá- val szovjet tervezésű elektrongyorsítót küldenek fel a magnetoszférába. A közös kísérlet során gyorsított elektronrészecskéket lőnek be a magnetoszférába, hogy ezáltal ott olyan jelenségeket provokáljanak ki mesterséges úton, amelyek abban a régióban természetes módon is végbemennek. A kísérlet során tehát az ember mesterségesen rekost- ruálja a mágneses és atmoszférikus visszaszórás jelenségét, a sarki fényt és a hul- lámrészecskék egymásra hatását. Ismeretes, hogy a magnetosz- féra a Föld légkörének legkülső része, ahol az elektromosan töltött részecskék mozgását a Föld mágneses erőtere határozza meg. A geofizikusok remélik, hogy az 1975-ös kísérlet után jobban meg fogják érteni azekat a fizikai jelenségeket, amelyek a magnetoszféra dinamikájára hatnak. Plazmafizikusok is érdeklődéssel várják majd az 1975-ös kísérlet lefolytatását; plazmaóllapotú anyag ugyanFrancia kutatók a sztratoszféra ózontartalmának vizsgálatára léghajóba szerelhető csillagfotométert szerkesztettek. A műszer segítségével a fényes csillag (kék típusú) fényének elnyelődését mérik emelkedő léggömbön. A műszer optikai rendszere Cassegrain-távcsőből, és a forgótárcsán változtatható szűrőkből áll. is a magnetoszférában is előfordul, de ezt laboratóriumi sziiiten nem tudják előállítani. A geofizikusok másfél évtizede kutatják a magnetoszféra mágneses és elektromos mezejének struktúráját, az itteni " plazma jellegét és a napszélnek a plazmaállapot u anyagra gyakorolt hatását Remélik, hogy' az elektron- gyorsító bevetése a magnetoszférába ezt a - kutatómunkát is elősegíti. Az ARAKS nevű közös szovjet—francia kísérlet során a felgyorsított elektronokat megfelelő intenzitással küldik be a magnetoszférába, mégpedig különböző irányszögekbe történik a belövés. Az Egyenlítőhöz viszonyítva 0, 60 és 120 fokos szögben belőtt elektronok á magnetoszférában különbözei fizikai jelenségeket provokálnak. A megfelelő intenzitást a gyorsítóhoz kapcsolt elektronágyú segítségével érik el.1 Az ágyú különböző szögben lövi az elektronsorozatokat. Nemcsak a kilövés technikája bonyolult művelet, de természetesen megfelelő detektorokat is fel kell küldeni a magnetoszférába, hogy a kísérlet során kiváltott fizikai jelenségeket mérni tudják. A detektorok egy részét a rakéta fedélzetére telepítik. A detektorok segítségével az elektronrészecskék egymásraha- tását vizsgálják a magnetoszférában. A rakéta előtt 2—3 kilométerre egy előreküldött orr-rész halad, amelybe nagyérzékenységű rádióvevőt szerelnek. Ez a rádiót érzékelő a plazma és az elektronsugárzás egymásrahatását méri. Hasonló jellegű kísérleteket eddig csak az amerikaiak és a szovjetek végeztek a világűrben. 1969-ben amerikai űrkutatók mesterséges sarki fényt keltettek. 1970-ben plédig Wallops Islandról kutatórakétát lőttek fel, amely az elektronsugarak és a plazma egymásrahatását vizsgálta. Ilyen nagyszabású magnetoszféra kutatási tervet mint az ARAKS, eddig még nem hajtottak végre az űrkutató hatalmak. H. M. „Fénylövések" Á Bajor-erdőben, Wettzel] közelében olyan megfigyelő- állomást helyeztek üzembe, amely a mesterséges holdak keringési pályáját centiméteres pontossággal határozza meg. Az állomás legfontosabb berendezése a 100 MW teljesítményű, Siemens gyártmányú /mpulzus-rubinlézer. A készülékből kibocsátott sugarakat á műholdra szerelt különleges tükör veri vissza a földi állomás irányába. A mesterséges hold távolságát a lézerimpulzusnak a világűrben „töltött idejéből” automatikusan határozzák meg. A pontos helymeghatározásnak elengedhetetlen feltétele még az a fényképfelvétel is, amely a műholdnak a bolygókhoz viszonyított helyzetét rögzíti a csillagászati idő figyelembe vételével. E megfigyelőállomáson kívül Franciaországban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban állítottak még fel hasonló rendeltetésű berendezéseket, egy nemzetközi kutatólánc létrehozása céljából. Idővel a műholdak önműködő követésére folyamatos érzékelővel látják el e berendezéseket. Űrszonda a Jupiter közelében A sztratoszféra ózontartalma
