Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
i 1974. OKTÓBER 13., VASÄRNAP Tervek tükrében a szarvasmarháról Pest megye: tejellátó övezet % Honfoglaló holland lapály, Holstein-fríz, Ayshire Utoljára talán akkor állt ekkora fordulat előtt a honi szarvasmarha-tenyésztés, amikor a honfoglalás idejéből származó nagy testű, igába való, magyar szürke marha helyébe Svájcért meg hollandot hozattak az uradalmak. A följegyzések szerint 1877- ben Budapest és Vác városa között egyre-másra épültek a gazdaságokban az istállók, s a jászol elé már a jól tejelő fajtákat kötötték. Svájci bikát tartottak Pomázon és Bián is, az 1884. évi állatösszeírás pedig már arról tanúskodik, hogy a pilisi alsó és felső járás szarvasmarha-állományának 57—58 százaléka „a tejtermelés irányában, is jól hasznosítható szimentáli jellegű pirostarka és egyéb nyugati fajta” volt. Az 1883-ban megalakuló Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegyei Állattenyésztést Előmozdító Egyesület is a tejtermelő fajták behozatalát tűzte célul. Az agrárkrónika egyre több jó hírű tehenészetet jegyez föl: Egreskátáról, Nagy- kátáról, Tápiószentmártonból, Tápiógyörgyéről, Túráról, Püspökhatvanból, V ácszentlászló- ról, Kartalról érkezik a vastag fölű, habos tej a fővárosba. A rideg életmódhoz edződött Szürke marha lassan elmaradt a legelőkről, s napjainkra csupán egy-egy helynév, mint a kátai tanyavilágban föllelhető Göbölyjárás őrzi a, régi időket, amikor a tőzsér lábon hajtotta a kihízott göbölyöket föl Bécsbe. Jagy tej, vagy hús Visszakanyarodva történetünk kezdetéhez, indítékához, ismételjük el; napjainkban is nagy változásnak néz elébe mezőgazdaságunk nehézipara, miként a szjíj£vaanj5u-hatartá§t- tenyésztést emlegetik szakmai körökben. A dolgok lényegét igy foglalja össze dr. Hadházy József, a Pest megyei Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója, akinek a fenti históriai Visszapillantást is köszönhetjük: — A jelenlegi állomány kettős hasznosítású magyartarka. A gazdaságos nagyüzemi szarvasmarha-tepyésztés- hez azonban a tej- és húshasznosítás szétválasztása szükséges. Magyarán, meg kell^ teremteni a nagy tej hozamú tejelő, illetve a csak húst termelő tenyészeteket. Az 1972 nyarán meghirdetett kormány- program kedvező gazdasági feltételekkel segítette az ágazat gyors ütemű fejlesztését. Rövid statisztika; a két év alatt hat százalékkal gyarapodott az ország tehénállománya, kilenc százalékkal a vágómarhák száma, 14,5 százalékkal emelkedett a tejtermelés. A ház körüli gazdaságban tartott állomány apadása mérséklődött, a nagyüzemi tehénállomány nőtt. Pest megyében pillanatnyilag 39 668 tehenet tartanak, több mint a felét termelőszövetkezetekben. 1980-ra a tehenek számának el kell érnie a negyvennyolcezret. A tejtermelés átlaga tavaly 2574 liter volt tehenenként a tsz- ekben. Ez 1980-ban a terv szé- rint a 3450 liter lesz. Szakmai viták A szakosodás kérdésében nem teljes az egyetértés a szakemberek között. Dr. Istók Barnabás, zsámbéki egyetemi adjunktus például' így ír egy szakmai értekezésében: „Sokan az őseink által kialakított hagyományos magyartarka szarvasmarhát hibáztatják, mondván, jó hústermelő, de kevés tejet ad. E kérdést közelebbről vizsgálva, azt találtuk, hogy a magyartarka 4000 liter körüli tejtermelésre képes, ennek mégis csak 60 százalékát. 2400 litert fejtünk országos átlagban.” Az okokat kutatva a szerző a tenyésztési és tartástechnológiában tapasztalt elmaradásra hívja föl a figyelmet. Ellenpéldaként említi a pátyi tehenészet eredményeit; négy év alatt tehenenként 1000 liter hozamnövekedést könyvelhettek el. Törzskönyvezett teheneik pedig 1968-ban 2800 liter tejet adtak átlagosan, 1972-ben 4500 litert, rekorderük teljesítménye: 10 540 liter. A siker, titka? Gondos szelekció, az állatok egyedi takarmányozása, soksok fizikai és szellemi többlet- munka. A pátyiakéhoz hasonló igyekezet gyors eredményt hozhat — végül is erre a következtetésre jut a szerző. Az eredményt senki nem vitatja, a gyorsaságot már annál többen. Az állattenyésztési felügyelőség igazgatója ezt mondja: A fajtatiszta magyartarka tenyészetekre alapozott tehenészetben lényegesen nehezebb jó eredményt elérni, a szelekció ugyanis csak kis mértékű és aránylag lassú előrehaladást hozhat Mi hát a megoldás? A legegyszerűbb, óm egyszersmind legköltségesebb: az import. Több állami gazdaság s néhány termelőszövetkezet is ezt az utat választotta. Tapasztalataik? Mit tud a fekete-tarka \ Az Alagi Állami Tangazdaság főállattenyésztője, Moys Tibor átkalauzol a modern istálló« száraz levegőjű, tágasvilágos termein, ahová a tehenek csak fejőskor térnek be áprilistól október végéig. Beton jászlak utcasoraiban 412 állatnak jut hely, van itt külön „szülőszoba”, borjúnevelde, tejház, hűtő. Kint a gazdasági udvaron túl a látóhatárt távol szegélyező jegenyékig, akácligetekig a dús füvű legelő, aprótermetű feketetarka tehénkék legelnek: a holland lapály gulya. Az első szállítmány, 192 vemhes, üsző 1972-ben érkezett. — Mekkora ma az állomány? — kérdeztem a főállat- tenyésztőt. — 359 tehenünk és 98 vemhes üszőnk van, jöfvőre 500 tehenünk lesz, azután 600, saját utánpótlásból. Természetesen bővül a telep is. A tejhozam már az első laktációban 3600 liter volt, a negyedikben meghaladja majd a négy és félezer litert. Az. ágazat már most jövedelmező, tavaly 600 ezer forint volt a tiszta jövedelmünk. A megye túlfelén, a Kiskunsági Állami Gazdaság határában, a holland jószágoknak az Újvilágba szakadt, majd onnan Európába visz- szaszármazott Rokonai barátkoznak a környezettel. A rendkívül edzett, élelmes, jól legelő és gyorsan fejlődő — s ugyancsak fekete-tarka — Holstein-Fríz fajtabéli te- nyészüszők első háromszázas gulyája 1973. tavaszán érkezett az Egyesült Államokból. Az idén májusban újabb háromszáz üsző kelt át az óceán fölött apajpusztai úticéllal. A gazdaság az állatoknak egy 726 férőhelyes, fék- vőboxos, de kötetlen tartásra berendezett modern telepet épít. Mindez nem olcsó. Megéri-e? Ösgyepre Amerikából Paukovits István igazgató percek alatt bebizonyítja, hogy igen: — Gazdaságunk 13 000 hektáros területéből 5000 hektár az az ősgyep, amiből 3500 hektár a kevésbé szikes, gondos gyepgazdálkodással tömegtakarmány termelésére alkalmas terület. Ez a jókora földdarab csak egyféleképpen vonható be az árutermelésbe, ha tömegtakarmányt termesztünk rajta. — szántóink egy részével is így vagyunk —, s szarvasmarhát tartunk. A kezdet biztató. Az eddig leellett üszők tejtermése átlagosan 23,3 liter naponta, valószínűleg már az első laktációban megtermelik az 5700— 6000 liter tejet. Tervünk, hogy 1970-ban 1100 tehenünktől öt és fél, hátmillió liter tejet adjunk Budapestnek. Beruházásaink várhatóan 6—7 év alatt megtérülnek. S egy fővárosközeli gazdaság, az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezet elnöke, Dé- kány István is reményteljes tapasztalatokról adhat számot. Az állomány öntözött legelőikre Finnországból érkezett, Ayshire fajta. 320 férőhelyes szakosított telepük állománya teljes. Frissfejős teheneik előreláthatóan többet adnak a várt 4200 liter tejnél, takarmányt viszont jóval kevesebbet fogyasztanak, mint a korábban tartott magyartarka. Ennyit hát az új fajták meghonosításának kezdetéről! Sietve megjegyezzük, hogy a tejtermelés föllendítésének nem ez az egyetlen, s nem is a legáltalánosabb, legcélravezetőbb módja. Több állami gazdaság nyomán a termelőszövetkezetekben is hozzákezdtek a hagyományos magyartarka fajta átalakításához. Ám a fajtaátalakító keresztezést jó tenyésztői munkával kell megalapozni, eleve magashozamú állományt javítani tovább. Erre az útra elsők között a farmosi, a kő- röstetétleni, az alsónémedi, a pomázi, a valkói, a ceglédber- celi szövetkezetek léptek, s máris számos követőjük akad. Dália utódai Mivel Pest megye a főváros tejellátó övezete, a cél: a nagyüzemi gazdaságok szarvasmarha-állományának 70 százaléka a tejtermelést szolgálja, s csupán a fönnmaradó részt állítsák a hústermelés szolgálatába. Írásunkban ezért a tejtermelés fölívelésének lehetőségeivel foglalkoztunk, de nem hallgathatjuk el, hogy a hústermelés különösen erőteljesen fejlődött, ' tavaly 25 százalékkal több kiváló húsminőségű, s ezért igen keresett magyar- tarka hízóbikát adtak el a gazdaságok, mint tíz esztendeje. Országos hírre tett szert a ráckevei Aranykalász Tsz által alapított termelőszövetkezeti közös vállalkozás Dália-programja — nevét egy remek formájú s gyorsan hízó utódairól híres tehénről kapta —, amelynek lényege, hogy a nagy testű, de kevés tejet adó teheneket nem fejik, az állatok haszna a szoptatott, majd legelőn nevelt borjú. A távlatok biztatóak: a szarvasmarha-tenyésztés föllendítésére két esztendeje megalkotott minisztbrtanápsi döntést a közelmúltban hozott kormányhatározat követte, amely a húsirányú szakosítást ösztönzi. Pest megye gazdaságai az idén 100 millió liter tejet és 1500 vagon marhahúst termelnek. Esztendő múltán ezekhez a szép kerek számokhoz remélhetően hozzá kell tennünk valamit, s nem is keveset Apor Zoltán „Lassúsági verseny” Gyomron Bizonyára csak idősebb olvasóink között akadhatnak olyanok, akik ismerték és játszották a csigaversenyt. A furcsa küzdelmet két felnőtt vagy gyerek folytatta egy-egy kerékpárral mindössze 5—6 méter hosszú pályán, s az nyert, aki a közeli célhoz hosszabb idő alatt ért anélkül, hogy letette volna a lábát. Ehhez akrobataként kellett a lehető leglassabban, tehát a legeredménytelenebbül haladnia, egyensúlyozni, meg-megállni, s mégis versenyben maradnia. Azonnal Még az idén februárban ■történt, hogy Putz Mihály budapesti építészmérnök sürgős intézkedést kérő beadvánnyal fordult a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályához. Leírása szerint apósáék, Talata Jánosék 25 éve bérlőként laknak Heincz Géza budapesti lakos gyömrői házában, aki a ház állagmegóvását elmulasztotta, s így — Putz szerint — a1 ház életveszélyessé vált. A beadványt a megyei tanács a monori járási hivatal műszaki osztályához továbbította, onnan pedig az I. fokú építésügyi hatósághoz, a gyömrői nagyközségi tanács szakigazgatási szervéhez került, amely április 6-án kelt határozatával Heincz Gézát különböző helyreállítási és felújítási munkákra kötelezte. Például a tetőszerkezet bontására és cseréjére, a bejárati oromtól bontására és megépítésére. Mulasztás esetére kilátásba helyezte, hogy: „Arr^eny- nyiben a határozatban foglaltaknak határidőre nem tesz eleget, így ismételten is kiszabható 1000.— forintig terjedő pénzbírsággal sújtom”.“ Aláírás: Papp Miklósné vb- titkár. Putz Mihály, a vő azonban nem elégedett meg a határozattal. Április 10-én megkereste a Pest megyei Tanács vb-titkársága szervezési és jogi osztályát, s ott jegyzőkönyvbe fogalmazták, hogy az életveszély azonnali elhárítása szükséges. Ugyanakkor levelet írt a ház tulajdonosának és sürgette az intézkedést. Heincz Géza válasza nem sokáig ' váratott magára, s ilyeneket tartalmazott: „Ha ön annyira szívén viseli anyó- sáék sorsát, szerezzen nekik lakást... Anyósáéknak felkínáltam a házat megvételre, nem voltak hajlandók megvenni, amikor a lakásba beköltöztek, 23 éVvel ezelőtt, az teljesen jó állapotban volt, amit azért. is vettem meg. Ha a lakás életveszélyes, költözzenek ki”. Kicsit lejjebb, külön sorban: „Világos?” Még lejjebb zárójelben: „Irányító- szám hol maradt? Tisztelettel Heincz Géza”. Az akták dagadnak Az iratok mára már vaskos iratcsomóvá dagadtak, amelynek egy-egy darabja jelzi, hogy írója, szerkesztői, aláírói, olvasói ismételten és hosszan foglalkoznak a ház sorsával. Putz Mihály például levelet ír a megyei tanács elnökének, aztán a Monori Járási Ügyészségnek, majd megkeresi a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztá- I lyát anyósáék új igényével is; Legelőre vonul a lapály gulya Alagon. Koppány György felvétele a tulajdonos hozassa rendbe, \ illetve építtessen új kutat a régi helyett, mert az használhatatlan. Kap is egy levelet a megyei tanács ÉKV-osztályá- tól, rendeletszámokkal és a biztatással, hogy a kút az épület központi berendezései közé tartozik, igényük jogos, keressék meg a bérbeadót a kút felújítása érdekében, s amennyiben a megkeresés nem járna eredménnyel, jogos követelésüket érvényesít- ség bírósági úton. A vő most a bővített követelés birtokában újabb felszólító levelet ír a tulajdonosnak immár új kút építésére és a munkálatok megkezdésére is biztátva. Nem érdekli a kötelessége A bérbeadó néhány nappal később kelt válaszában közli, hogy semmit nem költ a házra s hozzáteszi: „Egyben felszólítom, hogy a területemen létesített baromfiudvart és veteményes kertet szüntesse meg és a részemre fenntartott területet változatlanul biztosítsa.” A levél végefelé: „Nem zárkózom el attól, hogy ön a hiányosságokat a saját költségén megcsinálja és lelakja”. Közben mindkét fél fellebbez a monori járási hivatalhoz, Putz Mihály az elsőfokon megállapított határidőket és az .elvégzendő munkák mennyiségét kifogásolja, Heincz Géza pedig kifejti, hogy az» ingatlannak csak fele részben tulajdonosa, sőt az többletingatlanként van nyilvántartva, amelynek értékesítésével az OTP foglalkozik. S a járási hivatal a fellebbezésekből kiindulva megsemmisíti a Gyömrői Nagyközségi Tanács vb-határozatát és új eljárásra utasítja. Szakítsuk meg most egy kissé az ügy néhány hónappal ezelőtti úgynevezett menetét és nézzünk egy kissé körül a szóban forgó helyen, Talata Jánosék Gyömrő, Sallai utca 64. számú portáján. Mindketten nyugdíjasok — otthon vannak, az ember paradicsomot hámoz és szeletel, az asszony körbevezet az udvaron és a kertben. Gondosan művelt vetemények, parlagon heverő rész nincsen. — Pár éve Heincz követelésére üresen hagytuk a kert egy darabját, de négy-öt év után ismét művelni kezdtük mondja Talatáné. — Mi kérem, 'megvettük volna a házat amikor még dolgoztunk, 45 ezer forintról volt szó, 30 ezret kifizettünk volna, a többit részletben, de a tulajdonos azt mondta, nem adja any- nyiért. Elöl az oromfal valóban nyugtalanító, vályogrészei kopottak, töredezettek, teteje kifelé hajlik> éppen azon a részén, ahol az elektromos veze- I ték eléri a házat. Az unokájuk, három év körüli kislány táblából a házfal közelében. Egy úgymond életveszélyes helyen. Sértegeti a hatóságot A lakók veje, Putz Mihály építészmérnök minden fórumon követeli vélt és valóságos jogait. Egyik levele árú- dió és televízió levelezési osztályától még a budapesti IX. kerületi tanácshoz is elkerül, onnan érkezik a Pest megyei Tanácshoz. Panasszal él a Legfőbb Ügyészséghez, amely azt a Pest megyei Ügyészségnek küldi meg. Huszonhat pontból álló rajzos leírást készít a gyömrői ház hibáiról; javítandó, kicserélendő, elkészítendő, megépítendő, biztosítani kell. Közben tovább érvel és levelez de a tanácsok által igazolt jogos felháborodásával egyes esetekben megengedhetetlen hangnemben száll szembe. Hadd idézzünk részleteket egy hozzá intézett válasz címzéséből és soraiból, a monori járási hivatal elnökétől. „Putg Mihály!”... „Az ügy »-fiókban tartásával" kapcsolatban megjegyezni kívánom, hogy arra nem is lett volna lehetőség, hiszen ön az összes panaszkodási lehetőséget kihasználta, s így biztosított volt az ügy állandó1 folyamatos intézése. Sajnálatos, hogy Ön a hatósági intézkedést »komédiának« nevezi. (És sajnálatos az a »stílus« is, mellyel egész levele íródott). Mi, akik ezt a nehéz, sok rétű (sokszor népszerűtlen) feladatot látjuk el, komolyan vesszük munkánkat és a felelősséget is vállaljuk érte. Ezért kijelentését sértésnek veszem és visszautasítom. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a hatóság sértegetésétől tartózkodjon. Az elmúlt 24 év alatt a tanácsi dolgozók mindig lelkiismerettel intézték a becsületes dolgozók jogos panaszát, ügyeit”. Stb. S újabb levelek, kimutatások, értesítések, tárgyalások után július 23-án megszületik a gyömrői tanács vb máig is — némi határidőmódosítástól eltekintve — érvényes határozata a helyreállításokról, amely pénzbírság ismételt kilátásba helyezése mellett kimondja, hogy nem teljesítés esetén: „ ... intézkedem az előírt munkálatok hatósági úton történő elvégzéséről.” Továbbá, hogy „Határozatom a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtandó...” , Az épülettel ismételten nem történik semmi. Jelenleg, október közepén, amikor valamennyi határidő lejárt, lényegében ugyanaz a helyzet, mint az ügy során végig volt, az iratok szaporodnak, a felek hadakoznak, a ház fala omladozik. A több ház tulajdonosánál A tulajdonost budapesti lakásán, illetve, mint tőle magától megtudtam, fele részben saját tulajdonú zuglói házában kerestem fel, s alkalmam volt vele 'és feleségével hosz- szasam beszélgetni. — Az a ház nekem többlettulajdonom. Mert van ennek a zuglóinak a fele, volt egf Nagymaroson, közös az öcsémmel, aztán az a gyömrői, amit 1951-ben vettünk még, akkoriban tízezer forintért, Tala- táékat a tanács utalta be. Később meg akarták venni a házat, de akkor az öcsém nem adta annyiért. Legutóbb meg a vejük fogalmazott egy szerződést, amely szerint az úgynevezett vételkor nem fizettek volna semmit, csak a telekkönyvi átírás után, és akkor is csak részletekben. Hát kérdezem én, milyen vétel ez? Hát teljesen bolond vagyok én? — Szerintem nekik nem az a lényeg, hogy a házat a tanács rendbehozassa, hanem addig akarják húzni az ügyet, újabb meg újabb hibák felfedésével és felsorolásával, hogy amikor a házat mint többlet- tulajdonomat kisajátítják, akkor minél kisebb legyen az értéke. — Egyébként miért nem csinálják azt a kisajátítást. Az, kérem, a vonatkozó országos . rendelet értelmében nem az én dolgom, hanem a tanácsoké. A zuglóié, meg a gyömrőié, az OTP-vél. Én. már rá se tudok nézni arra a házra, még az egyetlen cseresznyefámat is elkerítették tyúk- udvarnak. Most már a termést se mehetnek majd ki leszedni. Mert az nekem jár, kérem. Szóval a tanácsok késnek, sajátítsák ki a házat, vagy adjanak egy lakást Ta. latáéknak. Mert én semmit nem vagyok hajlandó és nem fogok csinálni. Inkább büntessenek meg... És beszél még Heincz Gézáék ilyenolyan dolgairól, mintha változtathatná a ház állapotáru Itt tart jelenleg a gyömrői csigaverseny története. Hogy mi volt a helyzet évek során, es mi jelenleg, azt jórészt megtudtuk, bár egyes részletekkel, amelyeket nem tartunk lényegesnek, nem fárasztottuk az olvasót. És a tanács? Vajon mit tesz a saját határozataival? Vajon büntet-e, kisajátíttat-e, helyreállíttat-e? És főleg mikor? Mert ha netán mégis valami baj vagy szerencsétlenség történik a gyömrői Sallai utca 64-ben, vagy a háznál, akkor ki vállalja érte a felelősséget? A tanács önállóságot élvez, széles jogköre van. Az érdemleges cselekvést nem akadályozhatja meg a papírok gyártása, az akaratlan vagy tudatos időhúzás. Pacsay Vilmos
