Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-12 / 239. szám

1974. OKTÓBER 12., SZOMBAT rm 3 ' AKmmmÉs Égés* népünk ügye Aciél György is felszólalt a népfront országos tanácsának ülésén liőtérben a magyar—szovjet közös kutatás és kooperáció Huszór Istvánnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének nyilatkozata Lezárult az az egyhónapos jubileumi tudományos­műszaki program, amelyet a Magyarország és a Szov­jetunió közötti tudományos-műszaki együttműködési megállapodás aláírásának 25. évfordulója alkalmából rendeztek. E jubileumi megemlékezés programsoro­I zatának tapasztalatairól, hasznáról Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kor­mányközi bizottság magyar tagozatának elnöke nyilat­kozott. Pénteken az Országház va­dásztermében Sarlós István főtitkár elnökletével ülést tar­tott a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa. Az elnökség­ben foglalt helyet Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese és tír. Orbán László kulturális miniszter. A Hazafias Népfront köz- művelődési teendőit összefog­laló jelentést dr. Szentistványi Gyuláné, a népfront országos tanácsának titkára terjesztette elő. Rámutatott, hogy a köz­művelődés helyzetéről és fej­lesztéséről szóló párthatározat a népfrontmozgalom feladatait is megjelöli. Az előterjesztést követő vi­tában felszólalt Aczél György is. — Jó útoji jár a népfront­mozgalom; jo irányban keresi teendőit, hiszen a közművelő­dés egész népünk, társadal­munk ügye. Népünk igényei, lehetőségeink javulása szüksé­gessé tette, hogy a közművelő­déssel pártunk Központi Bi­zottsága foglalkozzon. Jó, hogy az elvi egyetértésen túl a nép­front, amely hazánk minden közösségért felelős emberét tömöríti, cselekvő együttműkö­déssel támogatja a párt köz- művelődési határozatát — hangsúlyozta. Ez a támogatás annál is inkább értékes, mert nagy feladatokat csak közösen, társadalmunkért, a közösségért áldozatra kész dolgozók tíz- és százezreinek segítségével való­síthatjuk meg. A továbbiakban kitért arra, hogy közművelődési felada­taink elszakíthatatlanok né­pünk jólétének további emelé­sétől. — Lehetnek közöttünk más-más felfogású és világné­zetű emberek, de összeköt bennünket a nép szolgálatá­nak ügye, amely elválasztha­tatlan a művelődési tevékeny­ségtől. A KB-határozat meg­valósításához egységre és ösz- szefogásra van szükség. Felszólalása végén Aczél György ezeket mondta: A vita részvevői egyetértet­tek abban, hogy a közművelő­dés társadalmi ügy, ezért je­lentős feladatokat kell vállal­nia a társadalom legátfogóbb tömegmozgalmának, a nép­frontnak is. A vitában elhangzott észre­vételekre, javaslatokra dr. Szentistványi Gyuláné vála­szolt, majd tájékoztató jelentés hangzott el a Hazafias Nép­front nemzetközi kapcsolatai­ról. Az országos tanács meg­állapította, hogy sikeresen fej­lődtek, bővültek a népfront, a Magyar Szolidaritási Bizott­ság külkapcsölatai, kontaktu­saikat elsősorban a szocialista országok testvérszervezeteivel erősítették. Napirenden az őszi munkák Pénteken a MÉM-ben az időszerű mezőgazdasági mun­kák segítésére hozott kor­mányhatározattal kapcsolatos feladatokról tanácskoztak a megyei tanácsok elnökhelyet­tesei, osztályvezetői és az ér­dekelt felvásárló, ellátó, fel­dolgozó és szolgáltató vállala­tok vezetői. A tanácskozáson részt vett dr. Soós Gábor ál­lamtitkár. Pénteken a TOT-ban Moha­ros József elnökhelyettes veze­tésével termelőszövetkezeti ve­zetők tárgyaltak a kedvezőtlen időjárás miatt elhúzódó beta­karítási munkák meggyorsítá­sáról. Tegnap délelőtt a Gépipa­ri Tudományos Egyesület székházában dr. Haskó Fe­renc, az egyesület korróziós szakosztályának titkára aqlott tájékoztatót az október 14— 19. között megrendezésre ke­rülő Korróziós hét ’74 ren­dezvényeiről. Az Európai Korróziós Szövetség 7.4. kon­ferenciája során immár har­madik alkalommal tanácskoz­nak Budapesten, a hazai és külföldi szakemberek. A szak­mai megbeszélések célja el­sősorban a nemzetközi tapasz­talatcsere, illetve az egyes szakterületek tudományos és gyakorlati eredményeinek is­mertetése. A korróziós konfe­rencia jelentőségét bizonyít­ja: eddig 570 szakember — közte 250 hazai kutató — je­lentette be részvételét. Ösz- szesen 105 előadás hangzik majd el öt szekcióban. Korrózióvédelemmel, illet­ve az ezzel kapcsolatos fela­datokkal hosszú évek óta fog­lalkoznak a hazai és külföl­di szakemberek. A nemzetkö­zi egyesülés tagja lehet va­lamennyi európai ország, amelynek a korrózióvédelem­hez köze van. Szabad tár­sulás, amely munkabizottságai által koordinálja feladataikat. Mivel foglalkoznak a mun­Megnyílt távlatok — A jubileumi megemléke­zések gazdag programja sze­rint — mondotta — a több napos akadémiai tudományos ülésszakon 13 ágazati tudo­mányos szimpozionon és 21 műszaki napon találkoztak a magyar és a szovjet tudósok, kutatók, tervezők, műszaki fejlesztési és gyakorlati szakemberek. Csaknem 240 előadás alapján — amelyből több mint hetvenet szovjet előadók tartottak — át­tekintették a két ország ne­gyedszázados tudomáűyos- műszaki együttműködésének tapasztalatait, eredményeit. — Az elhangzott beszámo­lókból kitűnt, hogy ebben a negyedszázadban éppen a Szovjetuniótól kapott sokré­tű támogatás eredményeként építhettünk ki, olyan tudo­mányos bázisokat és ipar­ágakat, amelyeknek létreho­zására — hazánk szerény le­hetőségei’ miatt — nem is gondolhattunk volna, csak a nagyon távoli jövő tervei­ben. Ezzel a támogatással bon­takoztak ki azok a jelentős hazai szellemi és anyagi erőforrások, amelyekkel a kétoldalú együttműködésben előtérbe kerülhetett a kö­zös kutatás és a kooperáció, s a nemzetközi munkameg­osztás alapján a szocialista országokkal egyesített erő­feszítések révén lépést tart­hatunk a világméretű tudo­mányos-technikai forradalom­mal. Enélkül elképzelhetet­len lett volna, hogy alkotó módon részt vegyünk ko­runk legnagyobb jelentőségű tudományos vizsgálataiban, az atomkutatásokban és az űrkutatásokban, amelyek va­lamennyi tudományágat gyor­sabb haladásra serkentik és rengeteg új gyakorlati ered­mény s technikai vímány gaz­dagítja az emberiséget. A KGST-országok tudósaival együtt dolgoznak magyar ku­tatók a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben, s kabizottságok? Hosszan so­rolhatnánk J~ de talán ele­gendő néhány kiragadott pél­da —, a tengervízzel, a nuk­leáris berendezésekkel, az acélszerkezetekkel kapcsola­tos speciális korróziós problé­mák megoldására már számos hasznos munkamódszert dol­goztak ki. Svéd szakemberek kísérletezték ki például azokat a hídfestésre alkalmas anya­gokat, amelyek révén a fedő­réteg tartóssága 10—15 évig biztosított. Hazánkban a Gépipari Tudo­mányos Egyesület, a Magyar Kémikusok Egyesülete és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság fogja össze a korró­zióvédelemmel foglalkozó ku­tatási területeket. Dr. Haskó Ferenc titkár hangsúlyozta, hogy a korrózió elleni küzde­lem sok esetben nem gazda­ságos — mégis igen fontos. A már meglevő értéket minden­képpen óvni kell. A legutóbbi statisztikai adatok szerint hazánkban kilencmilliárd forintra becsülhető a korrózió ál­tal okozott kár. És ez a szám még nem tar­talmazza a lakosságokat ért veszteségeket: a gépjármű­vek, a háztartási gépek stb. több tudományos kísérlettel, vizsgálattal vesznek részt a szocialista országok Inter- szputnyik szervezetének mun­kájában. Komplex témák — A jubileumi tudományos­műszaki programsorozat nem­csak arra mutatott rá,. hogy hazánk most már több lehe­tőséget kínál a kétoldalú ma­gyar—szovjet s a sokoldalú KGST-beli nemzetközi mun­kamegosztásra, és a tu­dományos-műszaki és gazda­sági kapcsolatok fejleszté­sére. Az akadémiai tudo­mányos ülésszakon szorgal­mazták, hogy a magyar és a szovjet intézetek nagyobb arányban dolgozzanak ki kö­zös kutatási programot, s egy-egy meghatározott feladat­ra hozzanak létre ideiglenes kutatási csoportot. A javas­latokban fontolóra vették közös intézet alapítását is, amelyből később a szocialis­ta országok olyan közös ku­tatócentruma jöhet létre, mint a dubnai. Az iparági szimpo- zionokon számos javaslat hangzott el a termelési koo­peráció bővítésére, föltén t Pénteken az MTA díszter­mében megkezdte munkáját az igazságügyi szakértők II. országos értekezlete. A ta­nácskozást megnyitó plenáris ülésen többek között jelen volt dr. Korom Mihály igaz­ságügyi, tír. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Körö­si György rendőr vezérőr­nagy, belügyminiszter-helyet­tes, dr. Villányi Miklós pénz­ügyminiszter-helyettes, dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és dr. Csendes Károly, a legfőbb ügyész he­lyettese is. Dr. Markója Imre igazság­korrodálását, amelyek szintén jelentős összeget tesznek ki. Az öt szekcióban kutatási területek szerint tartják majd az előadásokat, vitákat. Az első üléseket a szerves bevo­natokról — egyebek között — az acél korrózióvédelme acélszerkezeteken címmel tartanak ismertetőt. A má­sodik szekcióban a fémes be­vonatokkal kapcsolatban elért eredményekről számolnak be a hazai és a külföldi tudó­sok. A harmadik terület az inhibitorokhoz kapcsolódik. Ezek olyan anyagok, amelyek például a kazán vizébe vagy más esetben olajba adagolva meggátolják azok korrózióját. Nálunk nemrég foglalkoznak inhibitorokkal, s ezért igen nagy érdeklődés előzi meg például a szovjet Rosenfeld professzor e témakörben el­hangzó előadását. A negyedik szekcióban a szerves bevonatokról, s vé­gül az ötödikben az általános korrózióvédelemről tartanak beszámolókat. E szakterület magyar hozzászólói — egyebek között — a gépjárművek üzem­közi átmeneti védelmével, az új magyar átmeneti védőanya­gok alkalmazásával foglalkoz­nak. S. Zs. részeinek és részegységeinek gyártásában. Lehetőséget lát­nak közös tervező-szerkesztő kollektívák létrehozásában is. A szocialista integrációnak megfelelően most már mind­inkább előtérbe kerülhet a komplex témák feldolgozása. Hatékonyabb gyakorlat — Nagyszerű, új távlatokat nyitottak meg a kétoldalú együttműködésben a magyar párt- és kormányküldöttség­nek, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének és Minisztertanácsá­nak a közelmúltban folytatott baráti tárgyalásai, ame­lyeken kiemelték, hogy mind­két fél számára nagy haszon­nal jár a magyar—szovjet műszaki-tudományos megál­lapodás és elősegíti a techni­kai haladás meggyorsítását. A szocialista gazdasági integ­ráció, a KGST komplex prog­ramja szerves részeként bővít­jük a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működést, ennek megfelelően hangoljuk össze a magyar és a szovjet népgazdaság következő ötéves terveit, hogy jobban kihasználjuk az egyes kulcságazatok és termékfajták közös tervezéséneik lehetősé­geit a két ország fűtőanyag- és energiahordozó tartalékait és kiszélesítjük a szakosítást és a kooperációt a legfonto­ügyi államtitkár tartott elő­adást jogalkotásunk és jogal­kalmazásunk időszerű kérdé­seiről, az igazságügyi szakér­tés növekvő szerepéről. Az előadás után A. R. Sla- hov, a Szovjetunió Központi Bírósági Szakértői Tudomá­nyos Kutató Intézetének igaz­gatója üdvözölte a tanácsko­zást, majd felszólaltak a szak­értőd felülvizsgáló testületek vezetői is. A plenáris ülés be­fejezéseként kitüntetéseket nyújtottak át a munkájukat legkiválóbban véáző igazság­ügyi szakértőknek. A kétnapos tanácskozáson több mint 700 igazságügyi szakértő — rendőrök, orvo­sok, ügyészek, bírák, mérnö­kök és számos tudományos in­tézet vezető munkatársai — tíz szekcióban, 170 előadás ke­retében vitatja meg a szak­értői munka időszerű prob­lémáit. Dr. Korom Mihály igazság­ügyminiszter, a II. országos igazságügyi szakértői értekez­let tiszteletére, pénteken este fogadást adott a Gellért Szál­lóban. Tanácsi és vállalati jogászok szakosztályülése A Magyar Jogász Szövet­ség Pest megyei szervezeté­hez tartozó tanácsi és vál­lalati jogászok pénteken együttes szakosztályi ülést tartottak a Pest megyei Ta­nács székházában. Az ülésen dr. Gáspár István, a SZOT- főiskola tanára, a munkajogi szabályozás és gyakorlat időszerű kérdéseiről tartott előadást. Ezután a résztvevők megbeszélték — a XI. pártkongresszus előkészületei jegyében — a jogalkalma­zás jogpolitikai elveinek meg­valósítását, valamint a válla­latok, intézmények dolgozói és a lakosság körében végzen­dő hatékonyabb jogpropagan­da terén a tanácsi és válla­lati jogászokra háruló felada­tokat N e kételkedjünk a vá­sárló, a felhasználó, a fogyasztó mérgének jogosságában, ha nem jut hozzá valami egyszerűbb áruhoz, s kifakad: biztosan exportálják. A méreg jo­gos. Ám igaz-e, hogy a bel­ső és a külső piac igényei összeütközésekhez vezet­hetnek, s ennek levét — a közvélekedés legalábbis ezt tartja — a belföldi felhasz­náló, fogyasztó issza meg? A kérdés túl általános ah­hoz, hogy egyértelmű vá­laszt adhassunk rá. Hiszen például különböző zöldség­féléknél sűrűn a kivitel ro­vására teremtik meg a ha­zai zavartalan ellátás felté­teleit, s ez az eljárás a könnyűiparban sem számít kivételnek. Pedig ilyenkor fájdalmas anyagi követ­kezményei vannak a szál­lítási késedelmeknek, el­maradásoknak; viseli a vállalat, viseli a népgazda­ság. Ezek szerint arról pró­bálnánk meggyőzni az ol­vasót, hogy minden rend­ben van? Már hogyan len­ne rendben, amikor pél­dául idén tőkéspiacon kel­lett vásárolni háztartása fogyasztásmérő órákat, egyszerűbben. villanyórá­kat, holott ezeket százezer darabos szériákban készíti a Ganz Műszer Művek Árammérőgyára? Ütközés? A gödöllői gyár hosszú évek óta nagyarányú ex­portot bonyolít le, a ház­tartási fogyasztásmérőkből minden második darab külföldre jut el. Bevezetett piacai vannak, ahogyan ezt a szakemberek fogalmaz­zák, s ha ezeken egyszer is megengedi magának a pontatlanságot, a szerződé­sek megsértését, négy má­sik cég lép azonnal a he­lyébe. A verseny ugyanis éles. A belföldi igény idén 210 ezer háztartási mérő­óra. Amit az árammérő­gyáriak képtelenek teljesí­teni. Mégis másodrangú a hazai szükséglet? K orántsem ilyen egy­szerű, világos ez. Az árammérő nem olyan áru, melyet egyik napról a másikra adnak, vesznek. Versenyvállalásokon dől el a megrendelések sorsa, legkevesebb egy évvel, de olykor évekkel korábban, mint ahogy esedékes a szállítás. A gyár teljes jövő évi termelését például már idén, az év közepén lekö­tötték a vevők. Nos, ennek ismeretében más megvilá­gításban látjuk azt a tényt, hogy a 210 ezer darabos igényt, ami kétszerese a korábbi évek átlagának, csak tavaly novemberben tudatták a gyárral. Hiba lenne a belföldi felhasználás szükségleteit s a külkereskedelmi ügyele­teket piaci adok-veszekre leegyszerűsíteni. Jóval bo­nyolultabb, sokszoros ösz- szefüggésekkel teli kap­csolatrendszer ez, ahol egyetlen kocka megmozdi- tása tíz másikat állít új helyre, más megvilágítás­ba. Vannak esetek ugyanis — s közéjük tartozik az árammérő éra is —, ami­kor ésszerűbb külföldön átmeneti vásárlással meg­szerezni azt, amit rendsze­resen exportálunk, s ami­ből belföldön rövid időre hiány támad. Talán anya­gilag ráfizetünk, de jóval nagyobb az a haszon, me­lyet megbízhatóságunk megtartásával szerzünk. A tartós külkereskedel­mi kapcsolatoknak ugyanis a legfőbb tényezője a biza­lom, s aki kapkod, aki hol késik, hol törölteti a szál­lítást, az rövid időn belül kiszorul a piacról, öt év kellett például ahhoz, hogy már az első évben is jó mi­nőségű» konténereivel bi­zalmat szerezzen a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége. Hasonlóan a partner bizalmára teszik a hangsúlyt a Forte Fotoké­miai Iparvállalat vezetői, azaz nagyon is egységes ta­pasztalat ez. Nos, akkor a bizalom megtartása fejé­ben áldozzuk fel hazai szükségleteinket? Hiszen olykor okkal, sűrűn ok nélkül ezt panaszolja a fel­használó, a fogyasztó, mondván, 6 csak második a sorban. O tt a baj, hogy az üt­közések túlnyomó részét nem az objek­tív adottságok, hanem az emberi mulasztások hozzák létre, azaz elkerülhetnénk azokat. Ezért okkal követ­keztet a belföldi vásárló arra, hogy mások szerve­zetlen, nem eléggé alapos munkája miatt ő húzza a rövidebbet. Nem véletlen, hogy erről a nagyon is sarkalatos kérdésről az or­szággyűlés legutóbbi ülés­szakán, a külkereskedelmi törvény tárgyalásokor olyan sok szó esett. A mi­niszter expozéjában is, meg a vita során is. Szer­vezettebbé, tervszerűbbé kell tenni a külkereske­delmi vállalatok munká­ját — jogos követelmény. Ám ettől ne válasszuk el azt, hogy a belföldi érté­kesítés előrejelzését, az igények fölmérését ugyan­csak alaposabban kell csi­nálni, mint eddig. Mert legtöbbször ez szüli a hol csendes, hol szikrázó ütkö­zéseket, hogy „váratlanul” bukkannak fel az igények; váratlanul, mert hisz’ ki törődött formálódásukkal, előre sejthető növekedé­sükkel, esetleges minőségi változásaikkal? S ilyenkor könnyen elhangzik: mi az, hogy nem szállítanak? önöknek az export fonto­sabb? Elsősorban nem jogsza­bályi, hanem szemléleti kérdés mindez. E szemlélet visszájára fordítja az igaz­ságokat — azt, hogy a bel­földi piac ellátása kutya kötelesség —, s úgy próbál takarót fércein! belőlük a mulasztásokra, a szervezet­lenségre. Az új külkeres­kedelmi törvény most ki­alakította annak jogi lehe­tőségeit — s a végrehajtá­si utasítás remélhetően még inkább erősíti ez —. hogy kevesebb legyen az ütközés. A gyakorlatban a külkereskedők, a termelők', a belföldi felhasználók hármasának dolga minden esetben egyeztetni az érde­keket, megelőzni az ütkö­zéseket. Mert igaz, lehet, s kell is tanulni az ütközé­sekből. De még jobb elkerülni azokat. Mészáros Ottó Korróziós hét 74 Évente 9 milliárdos kárt okoz a rozsda a különböző termékeik alkat- sabb gépipari ágazatokban. Az igazságügyi szakértők II. országos értekezlete i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents