Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-09 / 236. szám

mtcni •$£)# jm K/rnimf 1974. OKTOBER 9., SZERDA PP Őszi könyvhetek Megyei megnyitó Ikladon Mint arról már előzetes hír­adásunkban beszámoltunk: or­szágszerte megkezdődtek a hagyományos őszi megyei könyvhetek, amelyek célja, hogy minél több jó könyv ke­rüljön a falusi emberek ott­honaiba. Az őszi könyvhetek Pest megyei megnyitójára teg­nap este az ikladi klubkönyv­tárban került sor. Az ünnep­ségen többek között megjelent a megyei pártbizottság képvi­seletében Illés Lajos, a megyei pártbizottság munkatársa, Nyí­ri Tibor, a gödöllői járási pártbizottság osztályvezetője, dr. Süpek Zoltán, a gödöllői járási hivatal elnöke, Debre­ceni Imréné, a megyei könyvtár igazgatója, valamint a helyi társadalmi és gazdasági élet vezetői. Közelebb kerülni Tuza Sándomé dr., a Fo­gyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetségének elnöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy a rendezvénysorozat el­sősorban a falusi könyvter­jesztés ünnepe. Célja, hogy a könyv ismét egy lépéssel kö­zelebb kerüljön a faluhoz és a falu a könyvhöz. Ezt szol­gálják a rendezvénysorozat különböző eseményei, a könyv­kiállítások, ankétok, író-olvasó találkozók csakúgy, mint " az irodalmi estek. A gondolatnak az írott szónál nincs hűsége­sebb megőrzője. Érthető tehát' az a törekvés, hogy minél több falusi ember, kössön egy életre szóló barátságot a könyvekkel, szeresse meg az olvasást. Az ünnepi megnyitót követő­en Fábián Zoltán író, a Ma­t yar Írók Szövetségének tit- ára méltatta az olvasás fon­tosságát, az emberek nevelésé­ben, tudatának formálásában betöltött szerepét. Arra a kér­désre kereste a választ: vajon hol tartunk az irodalmat be­fogadó, azok mondanivalóját értő olvasóközönség nevelésé­ben? Segít a nevelésben — Igaz, hogy sok minden történt e tekintetben az elmúlt esztendők során — hangsú­lyozta —, de hogy nem elég, azt világosan kimondja a Köz­ponti Bizottság közművelődé­si határozata is. Az ebből adó­dó feladat egyértelmű: a tö­megek számára biztosítani az irodalom legjobb alkotásaival való találkozást és e találko­zást a nevelés eszközeivel olyan intenzívvé formálni, hogy az irodaiam humánus tartalmának teljessége érvénye­sülhessen, és a befogadó egész egyéniségét gazdagíthassa és formálhassa. E felismerés hív­ta életre évekkel ezelőtt az Olvasó népért mozgalmat, s nyíltak meg tavaly először éppen Pest megyében az olva­sótáborok. És ez a felismerés kezdeményezte azt a törekvést is, hogy egyre több könyvtár köt szerződést üzemi, temelö- szövetkezeti szocialista brigá­dokkal. OKTOBER 10-TÖL OKTOBER 16-IG CEGLÉD, Szabadság CEGLÉD, Kamara NAGYKŐRÖS SZENTENDRE ABONY BUDAÖRS DABAS DUNAHARASZTI DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FŐT GYAL KISTARCSA MONOR NAGYKATA PILISVORÖSVÁR POMAZ RÁCKEVE SZIGETSZENT­MIKLŐS VECSÉS 10—13: Üvegház** 14—16: Az aranyember 10—13: Botrány a nyaralóban 14—16: Mit csinálnak a cigánygyerekek? 10—13: Ne hagyd magad, Pitkin 14—16: A mesterdetektiv 10— 13: A fej nélküli lovas 14—15: A félszemű seriff 16—17: Gábor diák 10: Nincs idő 11— 13: A mesterdetektiv 14—16: Fogadó a Törött Patkóhoz 10— 13: Elza kölykei 14—16: Illatos út a semmibe 11— 13: Fogják el Oichit élve vagy holtan 14—16: Saint Tropez-be költözünk 10—13: Folytassa külföldön 14—16: Mindenki szép, mindenki kedves 10— 13: Közelharc férfiak és nők között 14—15: Gyilkossági kísérlet 16: Nincs idő 10: Az arany ember 13— 14: Kettős bűntény Hamburgban 16—17: Az utolsó mozielőadás* 10: A lovag végakarata 11— 13: La Mancha lovagja 14— 15: Francia kapcsolat* 10: János vitéz 11— 13: Hangverseny Bangladesért 13— 14: Két bal láb az ezredben 10—11: Francia kapcsolat* 12— 13: Ivan Kondarev 14— 15: Elza kölykei 10—13: Fogadó a Törött Patkóhoz 14—16: Üvegház** 10— 13: Aranyláz+Kutyaélet 14—16: Katarina vétke 0 ' 11— 13: Egy különös szerelem 14—16: Elza kölykei 10—11: A betörés 12— 13: Francia kapcsolat* 14—15: A fej nélküli lovas 10—11: Illatos út a semmibe 12—13: Ki van a tojásban? 14—15: Folytassa külföldön 10—11: Dacolva élni 12—13: A legutolsó nap 14—15: Lázadás a Bouutyn I—H. 10—13: Ki van a tojásban? 14—16: A legutolsó nap Csak 16 éven felülieknek! • Csak 18 éven felülieknek! JO szórakozást kivan A PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT Mindennek értékét felbe­csülni csak akkor lehet iga­zán, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg még a családok fele egyáltalán nem vásárol könyveket, s a felnőtt lakos­ságból mintegy hárommillió nem, vagy alig olvas. Ezek­nek jelentős része falun élő, paraszti munkát végző dolgo­zó. Ezért is kell örömmel üd­vözölni minden olyan kezde­ményezést, amely segít az ol­vasóvá nevetésben. Ilyen se­gítségnyújtás' hívta életre az őszi megyei könyvhetek ren­dezvénysorozatát is, amely a mai nappal megkezdődött itt, Pest megyében is. Az ünnepi beszédet köve­tően a résztvevők megtekintet­ték az Aszód és Vidéke ÁFÉSZ által rendezett könyv- kiállítást, majd ünnepi műsor következett. Előbb az erdőker- tesi Ér irodalmi színpad mu­tatta be József Atfila-műsorát, majd a domonyi Napsugár együttes adta elő Elégia című programját. Prukner Pál Még mindig TOVÁBBRA SEM CSÖKKEN A KÉPESÍTÉS NÉLKÜLI PEDAGÓGUSOK SZÁMA Az új tanévben sok képesí­tés nélküli nevelő foglalta el helyét a katedrán. Szinte egyetlen helysége sincs a me­gyének — beleértve a városo­kat is —, ahol az általános iskolákban és az óvodákban ne dolgoznának. A legfrissebb adat szerint 925 képesítés nél­küli nevelő dolgozik a megye oktatási intézményeiben. Ez a helyzet Budapest kö­zelsége, a lakosság gyors nö­vekedése, a jó elhelyezkedési lehetőségek és a kevés szolgá­lati lakás miatt együttesen alakult ki. Ezenkívül jelentő­sen befolyásolta a képesítés nélküliek alkalmazását, hogy a végzős hallgatók nagy szá­zaléka nem pedagóguspályán helyezkedik el, hogy a szülési és gyermekgondozási sza­badságon levők helyére — mivel kizárólag szerződéssel lehet új munkaerőt alkalmaz­ni —■, csak képesítés nélkü­liek jelentkeznek, hogy az óvodákban a nagymértékű PEST MEGYEBEN fejlesztés következtében csak képesítés nélküliekkel lehet betölteni az üres állásokat. Óvodák és iskolák Figyelemre méltó az a tény, hogy a 925 képesítés nélküli nevelő közül 425 óvó­nőként dolgozik. Ebből az is következik, hogy számuk a közeljövőben nemhogy csök­kenne, hanem növekedni fog. Ebben az évben a megyei óvodai helyek száma ötezer­rel több. Az örvendetes növe­kedést sajnos, az óvónőképzés nem követheti, bár Nagykő­rösön a korábbi egy osztály helyett már kettőben folyik az óvónők képzése, s ezenkívül Foton is egy osztályban. A megyei tanács ezért új szak- középiskola létrehozását ter­vezi, ahol megfelelő számú óvónő képzése válna lehetővé. Persze, ez majd a jövő, s nem a jelen szorító gondjain segít. Nem jobb a helyzet az álta­lános iskolákban sem. Sőt, bizonyos értelemben rossszabb. Mese és pedagógia a színpadon / •>.. KÉT BEMUTATÓ A DÉRYNÉ SZÍNHÁZBAN Két, egymástól igen elütő színművet mutatott be a Dé­ryné Színház, ismét bizonyítva műsorpolitikájának fő erényét, a változatosságot. Az egyik egy mesejáték a legkisebbek­nek, a másik Makarenko éle­tét bemutató mű. Nem könnyű a gyerekeknek sem játszani, ám a másik darab határozot­tan magas követelményeket támaszt. Éppen ezért öröm, hogy nemcsak vállalták, ha­nem sikeresen meg is oldották a színészek ezt a szép és ne­héz feladatot. Csipkerózsika Egyszer volt, hol nem volt — mese kél életre színpadon, méghozzá felnőtteknek, gyere­keknek egyaránt ismerős me­se, a Csipkerózsika. A Grimm testvérek történetét Peter En- sikat dramatizálta. A színház Csongrádi Mária rendezésében vállalkozott arra, hogy tovább folytatva hagyományos és di­cséretes törekvését, nemcsak a felnőtt közönségre gondol, hanem a gyerekekre is. Azt, hogy a színpadi mű tar­talma közismert, azért kell hangsúlyozni, mert ez sajátos feladatot jelöl az előadóknak: megnehezíti a játékot. Csak úgy szabad eljátszani tehát ezt a mesét, hogy arra végig oda­figyeljen a tapsában, ásításá­ban egyaránt őszinte publi­kum. A történet eleje, a szü­letésnapi ünnepségre készülő­dés, és vége, a százéves álom utáni ébredés viszonylag rö­viddé vált és tömörré — he­lyesen, hisz ezt ismerjük a legjobban. Azért természetesen van annyi idő, hogy összeba­rátkozzunk a mesebeli kastély lakóival, többek közt az öre- gecske-butácska, feledékeny királlyal (Kőszegi Gyula), akin többet nevetünk, mint a lel­kes, de kevésbé mulatságos ud­vari bolondon (Bihari Zoltán). Csipkerózsika (Rózsa Judit) és az őt álmából felkeltő herceg (Orosz István) sematikusan bá­jos, illetve mindent legyőző hős figurák. Mi az, ami mégis oly ér­dekessé, izgalmassá teszi ezt a játékot? A közepe. A meg­szökött kukta az egyetlen, aki megmenekül a varázslat alól, de a Gonosz Tündér szolga­ságra fogja őt. Ez a banya az előadás legjobb figurája (Fo­dor Teréz): egyszer szánandó öreganyó, máskor félélmetes boszorkány. így értékelhetjük igazán a kukta és a herceg szövetkezését, és sok drukkolás után végső győzelmüket. Az egyszerű, de hatásos színpad­kép (tervezője: Wegenast Ró­bert), a jelmezek (RimanócZy Yvonne munkája), a zenei és világítási effektusok igazi me­sehangulatot keltenek. A vé­gig pergő ritmus, a darab kö­zepének fokozott . feszültsége teszi sikeres előadássá a bájos mese színpadi változatát. Csak egyet kifogásoltunk: az ifjú né­zőket teljesen kirekesztették a játékból, pedig de szívesen se­gítettek volna ők is a tüske­bozót bevételében. A színház a darabot Pest me­gyében október 24-én Nagyká- tán, délután négykor, 25-én Üj- hartyánban, fél négykor, 30-án Dunaharasztin, három órakor mutatja be. Az új ember kovácsa Ki ez a kovács, aki úgy al­kot, hogy ritkán üt? Akinek alapeszméje: a közösségi ne­velés révén minden ember megváltoztatható, mert az ember eredendően a jóra, az alkotó munkára született? Aki a szabaddá lett egyéniség, az új eszmékért küzdő ember ki­alakítását összekapcsolta a munkára ösztönzéssel, az ok­tatással és a politikai neve­léssel? Nem nehéz kitalálni: Makarenko, akit elsősorban pedagógusként és életét, mun­kásságát, tapasztalatait meg­örökítő regényíróként isme­rünk. A Déryné Színház produk­ciójában M. Stehlik írt Maka­renko azpnos című regényé­ből színpadi művet. Az új em­ber kovácsát 1951-ben játszot­ta már az Ifjúsági Színház, de akkor e színház közönsége számára, mi tagadás, kissé nehézkesnek tartottuk az elő­adást. Itt minden a színpadra állítástól függött. Az első dicsérő szó Pándy Lajost illeti. Üjra bebizonyo­sodott, hogy egy színdarab fordításánál és átdolgozásá­nál a legfontosabb, hogy a fordító ismerje a színpadi magyar nyelvet. Olyan mon­datokat alkosson, melyek megfelelnek a magyar nyelv és az előadhatóság törvényé­nek. Ez jelen esetben kitűnően sikerült, jó alapanyagot adott a rendező Petrik. Józsefnek. Makarenkónak az életben és ennek megfelelően a da­rabban is elhagyott gyerme­kekből, csavargókból, bűnöző fiatalokból kellett embert fa­ragnia, Petriknek pedig Ma- karenkóból — akit ma már inkább hiszünk képzeletbeli hősnek — hus-vér embert. A rendező jól vigyázott arra, hogy elsősorban embernek láttassa a kulcsfigurát, aki éppen úgy tud nevetni, bosz- szankodni, sőt csínytevésben is részt venni, mint a rábízott fiúk. A rendező elkerülte a híres emberekről szóló drámák buktatóit: olyannyira közel hozta a nézőhöz a főszerep­lőt, hogy mint közülünk valóért izgultunk érte, és vé­gül tiszteletet parancsoló bi­zalma, humánuma, kitartása, módszerébe vetett hite arra késztet, hogy saját akara­tunkból — tehát nem azért, mert ezt írják róla a lexiko­nok — felnézünk rá, megta­nuljuk őt becsülni. Akad még jó néhány pozi­tívuma a Pándy—Petrik alko­tópáros munkájának. Hiszek az emberben, új módszer kell, a korbács nem nevelőeszköz — mondja Makarenko a da­rabban, melynek érdekessége, hogy az igen komoly monda­nivalót vidám külsőbe csoma­golták. Amár-már patetikussá váló. helyzeteknek mindig van feloldása, és így olyan egyen­súly jön létre, amely fokozott drámaiságát eredményez a színen. Végig figyelünk, mert érdemes. Tanulunk és egy­ben szórakozunk. Milyen egy­szerű ezt leírni és milyen ne­héz ezt a színpadi hatást megteremteni! Csábít a téma az elidegení­tésre, a rendező szerencsére nem élt vele. Jól tette! A tar­talom és a forma, a vidám ko­molyság dialektikus egysége abban a jelenetben ér tető­pontjára, amikor a Makaren­ko által társai előtt leleple­zett hamiskártyás a kályhába dobja kártyáit. Mindenki der­medjen áll, vár, és a helyzet menthetetlenül a rossz érte­lemben vett színpadiasságba csúszna, ha valamelyikük nem figyelmeztetné a fiút: fordít­va tartja a gyufaszálat. Ezzel billen a helyére minden. Hogy csakugyan az élet kavarog a színen, és nem dramatizált példabeszédet látunk. Így és csakis így markol szíven Ma­karenko igazsága, győzelme. A szereplők mindegyike jól érzi feladatát és helyét az együttesben. Hável László póztalan, egyszerű eszközök­kel formálja meg a főszerep­lőt, embert játszik, őszintén — és talán ez a legnehezebb. Igen hálás szerep a fiataloké: miképp válnak bicskás csa­vargókból hasznos egyénekké. Közülük Valkay Pál, Farkas Tamás, Zubor Ágnes és Hor­váth Ferenc játéka emelkedik ki. Mindegyikük más-más jel­legzetes „sötét típus”, egy­mást kiegészítő figurák, kitű­nően ábrázolt bandatagok. A sikeres előadásban részt vál­lalt még Sostarics Zsuzsa a darabhoz illő realista díszle­teivel, Rimanóczy Yvonne jel­mezei is kifejezők. A színház a darabot először a fővárosban játssza, és csak ké­sőbb indul vele vidéki körútra. Pest megyében először január 1-én mutatják be Szigethalmon, (najd 7-én az aszódi fiúnevelő mézeiben. Dalos Gábor Ott ugyanis még képesítés nélküli nevelők sem jelent­keznek az üres állások betöl­tésére. Főleg a távolabbi és a kis községekre jellemző ez' a helyzet. A dabasi járásban például a tanév elején har­minc nevelői állás volt be­töltetlen. S az aránylag jó földrajzi elhelyezkedésű szent­endrei járásban a pedagógus­munkakörben dolgozók ^szá­zaléka, szám szerint 36 — az óvódákban pedig már ennél sokkal több, 31,7 százalék — képesítés nélküli. Figyelemreméltó kezdeményezés A helyzet súlyosságát mu­tatja az a tény, hogy az utób­bi években szerényebb képes­ségűek jelentkezését is elfo­gadták a munkáltatók. Ezzel kapcsolatban az is elhangzott, már, hogy az igazgatók bér­alapjuk növelése érdiekében alkalmaztak képesítés nélküli nevelőket. Ilyen esetek — na- - gyón ritkán —, két-három év­vel ezelőtt valóban előfordul­tak. Tavaly azonban már nem, A megyei tanács művelődés­ügyi osztálya ugyanis a képe­sítés nélküliek bére és a tényleges bér közötti különb­séget elvonta az iskoláktól. Ebből az összegből biztosítja most az osztály a képesítés nélküli nevelők patronálását. Ez a kezdeményezés egyéb­ként két évvel ezelőtt szüle­tett, s az országban egyedül­álló. Arról van szó, hogy egy képzett pedagógus egész éven át patronál egy képesítés nél­külit. Miután a képesítés nél­küliekkel a jövőben is szá­molni kell, érdemes ezt a jó kezdeményezést tovább széle­síteni, hogy a kezdők a gya­korlati tudnivalókat minél előbb elsajátíthassák. Az első lépések A képesítés nélküli tanítók szakmai felkészítését segítet­te a tanév megkezdése előtti kéthetes tanfolyam, amelyet a megyei továbbképzési kabi­net szervezett. Itt a legfonto­sabb tudnivalókkal ismerked­tek meg azok a jó szándékú, lelkes fiatalok, akik úgy dön­töttek, hogy élethivatásul a pedagógusi pályát választják. Szeptemberben a szakfel­ügyelők is különös gonddal és megkülönböztetett figyelem­mel látogatták a képesítés nél­küli nevelők óráit, hogy ta­nácsúkkal, észrevételeikkel átsegítsék őket a kezdeti ne­hézségeken. A tudatos és szervezett segítség nemcsak a szakmai munka javítását cé­lozta, hanem kiterjedt az anyagi javadalmazásra is. Épp az elmúlt napokban tárgyalta a képesítés nélküli nevelők helyzetét a pedagógusszak­szervezet megyei bizottsága.s döntés született, hogy szep­tember elsejétől a régi ezer forintos havi indulási bér he­lyett 1200 forintot kapnak a kezdők. Nagy segítség még — anyagi szempontból — a he­lyt szolgálati szobák építése a fiataloknak. Erre szép, köve­tendő példát mutatott Szent­endre és Dunakeszi. A helyi szervek, intézmények való­ban sokat segíthetnek a fia­talokon!, az indulás gondjain. Irányelvek A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya a pedagógus­szakszervezet megyei bizott­ságával együttesen — a je­lenlegi gondok megoldására — átfogó irányelveket dolgozott ki. A végső cél: javuljon az intézmények pedagógusellá­tottsága, növekedjék a szakta­nárok által tartott órák szá­ma, csökkenjen a képesítés nélküli pedagógusok alkal­mazásának mértéke, enyhül­jön a pedagógusok túlterhelt­sége, gyarapodjék a stabil tantestületek száma. Az irány­elvek szerint a bértartaléko­kat társadalmi ösztöndíjak­ra kell felhasználni, a peda­gógus szolgálati lakások épí­tését elsősorban kisközségek­ben kell szorgalmazni. « Ács Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents