Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

1974. SZEPTEMBER 8., VASÁRNAP 7 Állategészségügy és termelékenység Cél: a hatékony oltóanyag kikísérletezése TECHNIKA E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNKBAN A MEZŐGAZDA­SÁG EGYIK FŰ ÁGAZATÁ­VAL, AZ állat­tenyésztéssel FOGLALKOZUNK, AZ ÁL­LATEGÉSZSÉGÜGYTŐL A KORSZERŰ ISTÁLLÖÉPlTÉ- SIG. Újdonság a peteátültetés A modern biotechnikai el­járásoknak — így az átörökí­tés irányításának — kiemel­kedő jelentősége van az ipar­szerű állattenyésztésben. Egy cambridge-i tudós juhok Cambridgenben megterméke­nyített petesejtjeit három nyúl petevezetékébe telepítette, és repülőgéppel Afrika déli ré­szébe vitte. Ott 4 —5 nap múl­va a petesejteket egyidőben tíz juhba ültette át. Az ered­mény: öt juhnál vemhesség mutatkozott. Ezen a módon tehát egész nyájak számára szállíthatók megtermékenyí­tett petesejtek, még szélsősé­ges éghaj'atú helyekre is. A peteátültetés a mesterséges megtermékenyítéssel össze­kapcsolva új távlatokat nyit az átörökítés előtt. A peteátültetés további elő­nye az egymás utáni generá­ciók tenyésztése közti időkö­zök lerövidítése. Még fejletlen állatoknál a petefészek izgatá­sával ovulációt idéznek elő, és az igy nyert petesejteket embriótenyésztésnek vetik alá. Ezután az előállított embrió­kat átültetik ivarérett állatok­ba. A megfelelő anyaállat pete­sejtjeinek különböző megter­mékenyülő állatokba történő átültetésével értékes ismere­tek szerezhetők. Jelenleg a pe­teátültetések hasznosítása még csak a kísérletekre szorít­kozik. A nagyüzemi állattenyésztés­ben a veszteségek közel két­harmadát a légző- és emész­tőszervi megbetegedések okoz­zák. Az ebből adódó kár első­sorban nem az elpusztult álla­tok értékéből, hanem a terme­lékenység, a takarmányértéke­sítés romlásából adódik. A tü­dőgyulladásban, vagy emésztő­szervi megbetegedésben szen­vedő sertés például kevesebb takarmányt fogyaszt, súlygya­rapodása így lelassul, vagy áll, s ezlátal a hizlalási idő sokszor hónapokkal meghosz- szabodik. Mikoplazmák és koliváitozatok A betegségek oka sok eset­ben — a tartási és takarmá­nyozási hibák mellett — szá­mos vírus, vagy mikroorganiz­mus. A Magyar Tudományos Akadémia Állategészségügyi Kutató Intézete a KGST-orszá- gok intézeteivel kooperálva folytatják kutatásaikat, sőt szo­ros kapcsolat alakult ki a WHO és a FAO speciális „refe­rence” laboratóriumaival, a vi­lágszervezetek témafelelős szakértőivel. Az emésztőszervi betegsége­ket előidéző kórokozók közül legjelentősebbek a kolibakté- riumok különböző változatai, az úgynevezett szerotípusok. Ha valamelyik változat széle­sebb körben terjed el az álla­tok között, akkor egy bizonyos idő múlva védetté válnak ve­le szemben, de ekkor egy új, korábban nem észlelt szeroti- pus betegíti meg az állatokat. Az Állategészségügyi Kutató Intézet és az Országos Állat­egészségügyi Intézet munkatár­sai az elmúlt évben állapítot­ták meg, hogy a malacvérhast előidéző kolitörzsek 70—80 százaléka olyan csoporthoz tar­tozik, amely a 8—10 évvel ez­előtti megbetegedéseknél egyet­len esetben sem fordult elő, így a hagyományos vakcinák­kal csak mérsékelt gyógyulá­si eredményt érhetnek el az új kórokozó változatos fajtája miatt. Az intézet munkatársai különleges tenyésztési eljárás­sal előállítottak egy enteroto- xinnak nevezett készítményt, amely nemcsak egyetlen szero- tipusra hat, hanem más válto­zatokra is. Ezek a kutatási eredmények reményt keltenek arra, hogy a jövőben a koli- baktériumok okozta vesztesé­gek ellen hatékonyabban tud­nak majd védekezni. Az utóbbi 6—8 évben ha­zánkban súlyos veszteségeket okozott a heveny Marek-féle betegség is. A kórokozó be- hurcolása időszakában már sok külföldi adat állt rendelkezés­re, de ennek ellenére sok mun­kát jelentett a kutatóknak a kórokozó kitenyésztése, elsza- porítása, a vakcinakészítésre alkalmas törzs előállítása. Vi­szonylag rövid idő alatt sike­rült a külföldiekkel azonos ér­tékű vakcinát előállítani. A la­boratóriumi előállítás nem ele­gendő tömegtermelésre, így az Intézet és a Philaxia Oltó­anyag- és Tápszertermelő Vál­lalat szakemberei közös együtt­működésével várható, hogy a súlyos pusztulást okozó beteg­séget rövid időn belül már ha­zai vakciával gyógyíthatják. Az állategészségügyi kutatás másik fontos témája az álla­toknál fellépő influenzavírus elleni védekezés és gyógyítás, amely sok esetben emberi inf­luenzatörzsekből ered. Járvány esetén leggyakrabban a serté­seket támadja meg, melyeket ellenanyagok kimutatásával, valamint vírustörzsek kite­nyésztésével is sikerült bebizo­nyítani. Itt kevés külföldi vizs­gálati eredmény áll a rendel­kezésre. A libainfluenza kór­okozó tulajdonságainak megis­meréséhez sokrétű, aprólékos vizsgálatokat kell végezni. A betegséget átvészelt libákból, úgynevezett rekonvaleszcensz- szérumot állítanak elő, sőt ké­sőbb ennél biztosabb hatású hiperimmun szérumot, melyre az intézet és a Philaxia közös szabadalmat kért. Nemzetközi együttműködés Minthogy a betegség számos országban előfordul, a Barom* fitenyésztők Világszövetségé­nek liba-munkacsoportja egy virológus bizottságot bízott meg a kísérleti eredményekkel kapcsolatos kölcsönös informá­ciók cseréjével és koordinálá­sával. A fokozott nemzetközi állat­egészségügyi együttműködés várhatóan elősegíti nemcsak a kutatások eredményességét, ha­nem népgazdaságunk számára a nagyüzemi állattenyésztés to­vábbi fejlődését is. V. A. A méhészet melléktermékei A legrégibb ókortól szinte napjainkig a méhészkedés cél­ja csupán a méz és a viasz hasznosítása volt. Csak mint­egy két évtizeddel ezelőtt kezdték felismerni a méhészet melléktermékeinek — a virág­pornak, a méhpempőnek, a méhméregnek és a méhszurok- nak (propolisz) — a jelentősé­gét is. Virágporral dúsított méz A vizsgálódások során ki­tűnt. hogy a méhek által téli táplálékul begyűjtött virágpor, igen értékes anyagokat tartal­maz. Az elemzések szerint a virágpor kb. 35 százalékban fe­hérjeanyagokból, 15—20 száza­lékban aminósavakból (12 ami- nósavból) és kb. 20 százalék­ban cukorszerű anyagokból áll. Azonkívül megtalálható benne valamennyi B-vitamin. továb­bá C- és az A-vitamin. vala­mint egy közelebbről még meg nem határozott antibiotikum. A gyógyászati kipróbálás so­rán a virágpor igen hatásosnak bizonyult a bél- és gyomormű­ködés szabályozására, proszta­tazavarok megszüntetésére és súlyos cukorbetegek gyógyítá­sára. A virágpor mézbe, süte­ménybe keverve fogyasztható. Hazánkban csak most kezd is­mertté válni, már árusítanak is virágporral dúsított mézet A virágport akként gyűjtik össze, hogy a kaptárak kijárói­ra virágporleszec’ő rácsokat erősítenek, amely a hazatérő méhek lábáról lesodorja a vi­rágport egy vályúba. Egy-egy méhcsalád után évente 2—3 kg virápor gyűjthető be, a méh­család károsodása nélkül. A rá­csok segítségével összegyűjtött virágport infravörös-besugár­zással tartósítják. A virágpor­igény világszerte olyan mér­tékben nő, hogy Kanadában már szintetikus virágpor elő­állításán kísérleteznek. A fiatal dajkaméhek termé­ke, a méhpempő, értékes ösz- szetételénél fogva olyan átala­kulást idéz elő az anyaméhek­nél, amely az élővilágban egye­dülálló. Ezt a rendkívüli ha­tást az embereknél is hasznosí­tani lehet. A pempő eddigi gyógyászati „pályafutása” so­rán hatásos szernek bizonyult a vérszegénység, az érelmeszese­dés, a cukorbetegség és az agg­kori jelenségek gyógyítására, valamint legyengült csecsemők erősítő táplálására. Fogyasztá­sával javul az étvágy, a kedély, csökken a fáradékonyság, az idegesség. Ha nem is csodaszer Nem volt indokolt, és igen nagy kárt tett a méhpempő jó- hírében az a túlhajtott reklám- hadjárat, amit mintegy másfél évtizeddel ezelőtt csaptak kö­rülötte, főleg kozmetikai hatá­sát illetően. Kétségtelen, hogy növeli a bőr rugalmasságát, gá­tolja a pattanások, ráncok kép­ződését. csökkenti a hajhullást, de szó sincs arról, hogy vala­miféle univerzális csodaszer lenne. A méhpempő kétharmad részben vízből áll, emellett kb. 12 százalék proteint és aminó- savakat, 12,5 százalék cukor­szerű anyagokat és 3 százalék­nyi eddig még meg nem hatá­rozott anyagot tartalmaz. Ez a 3 százaléknyi mennyiség való­ságos vitaminbánya. Vala­mennyi B-vitaminon, továbbá a biotinon és az inosidolon kí­vül megtalálható benne a C-, A- és az E-vitamin is, vala­mint különféle hormonanya­gok. A méhpempő, rendkívül nagy hatóanyag-tartalma miatt, legfejlebb napi 50 mil­ligrammos adagban használha­tó. Egy-egy anyabölcsőből 100—200 milligrammnyi pempő szedhető ki. Bőrápolószereket, szépítő kenőcsöket, serkentő injekciókat készítenek belőle, és mézbe keverve közvetlenül is fogyasztható. A gyógyító méreg Régóta köztudomású, hogy a méhészek — ritka kivételektől eltekintve — nem szenvednek reumában. Ezt a csípések nyo­mán a szervezetükbe jutó méh­méregnek köszönhetik. De ki­derült, hogy a méhméreg nem­csak a reumának, hanem az izületi gyulladásnak, kelések­nek, kiütéseknek, az asztmá­nak stb. is hatásos ellenszere. A méh fenyegető veszély esetén, vagy valamilyen inger­lés hatására mérget választ ki. A mérget akként veszik el a szorgalmas kis állatoktól, hogy egy üveglemez fölött kényszer­Az állattenyésztés helyzete Pest megyében Több sovány húst! Manapság még sokan akkor érzik kiadásnak az ebédet, ha jó zsíros pörkölt, sült ke­rül a tányérra, de nem ke­vés már azoknak a száma sem, akik a sovány sertés­karajt, a combot, az omlós baromfihúst részesítik előny­ben. Sovány legyen és elegendő! — Hogy a kívánság valóság legyen, ez az ország mező- gazdaságának a feladata. Eb­ben is kiemelt szerepet ját­szik Pest megye, részben azért, mert Magyarország légi népesebb megyéje, részben, mert hazánk legnagyobb „hús­fogyasztóját”, a kétmilliós fő­várost öleli körül. Száz éve a legtöbb Pest megyében a kormány húsprogramjának meghirdeté­sekor indult meg lendüle­tesen az iparszerű sertéste­nyésztés. A legnagyobb gon­dot az okozta, hogy a háztá­ji ólakban jóformán csak zsí­ros sertés röfögött, annak hú­sára pedig egyre kevésbé akad vevő. S tekintettel arra, hogy a megye sertésállomá­nyának ma is több mint a fe­lét háztájiban tartják, jól megfontolt, részletes tervet kellett kidolgozni a húster­melő sertések elterjesztésére. A felvásárlási árak feleme­lése következtében megnőtt a tenyésztési kedv. A fej­lesztésben természetesen az a 16 nagyüzemi telep jár az élen, amely máris ezer­számra küldi a hússertéseket a feldolgozó vállalatoknak. Pillanatnyilag 400 ezer ser­tés van a megyében. Az 1870- ben történt első állatszám­lálás óta még soha nem volt ennyi. Az állatlétszám növelésén túl a sertések minőségének to­vábbi javítása a legnagyobb feladat. Ennek elérésében nagy szerepe van a hízékony- ságvizsgáló állomásoknak. A törzstenyészetekből származó kanokat itt vizsgálják meg, s közülük csak azok kerül­hetnek továbbtenyésztésre, amelyek kitűnően hasznosít­ják a takarmányt, és ame­lyeken nem termelődik vas­tag szalonnaréteg. Az utóbbit ultrahangos vizsgálókészülék­kel ellenőrzik. útvonalat alakítanak ki szá­mukra, amelyen áthaladva minden egyes állatot enyhe áramütés ér. E „kezelés” után kis méregcseppecskék sokasá­ga marad vissza az üveglapon, amit gondosan összegyűjtenek. A méhek ügyet sem vetnek e kis technikai beavatkozásra, a kapott nyersanyag viszont fel­becsülhetetlen értékű. Lakk a Stradivarikhoz A méhszurok (propolisz), amivel a méhek a kas-, vagy kaptárréseket, ablakokat bera­gasztják, különböző és bonyo­lult összetételű gyantákból áll. Ezek részben emésztési mel­léktermékek. részben a fák rü­gyeiről begyűjtött gyanták. Régebben sebkezelésre hasz­nálták, ugyanis megfigyelték, hogy a propolisszal bekent se­bek gyorsabban hegednek és gyógyulnak. Napjainkban alko­holos oldatát bőrbetegségek ke­zelésére, harapott és vágott se­bek gyógyítására, valamint ér­zéstelenítő szerként használ­ják. Az állatgyógyászat számá­ra propoliszos kenőcsöket ké­szítenek, amelyek jó hatással alkalmazhatók. Delel a holstein-friz gulya Apajpusztán. A Jó tejtermelő állatok Amerikából érkeztek a Kiskunsági Állami Gazdaságba. Koppány György felvétele gyászt, ami kevés. Csaikhogy több sajt, tejföl, túró úgy kerülhet az üzletek polcai­ra, ha több tejet adnak a te­henek. A Pest megyében is honos magyartarka átlago­san csak 3 és fél ezer liter tej termelésére képes — a ké­pesség azonban nem teljesít­mény, ez utóbbi átlaga csu­pán 2600 liter a megyében —, ezzel szemben a holstein- friz fajta teljesítménye 5—6 ezer liter. Tekintettel arra, hogy a megyében a szarvasi marha-áliomány több mint kétharmada lesz — a tervek szerint, speciálisan tejterme­lő fajta — e cél érdekében szükséges a keresztezéssel történő fajtaátalakítás és ese­tenként az új fajták importja. A kialakuló új tehénállo­mány intenzív takarmányo­zást kíván, gondozásához képzett szakembergárdára van szükség. Hústermelésre a magyar szarvasmarha kiválóan alkal­mas. Korszerű hizlalási mód­szerekkel 13—14 hónapos ko­rában eléri az 550 kilogram­mos vágósúlyt A minőség javítása mel­lett a létszám növelése a leg­fontosabb. Pillanatnyilag 40 ezer tehenet tartanak a me­gyében, ebből 22 ezret a ter­melőszövetkezetekben. Sajnos, hosszú évek tapasztalata, hogy a háztájiban fokozatosan csök­ken a tehenek száma. A ter­melőszövetkezetek azonban szorgalmazzák a tenyésztés fellendítését. Pest megyében az első félév végére 1 szá­zalékkal több tehenet számol­tak össze, mint tavaly ilyen­kor. Ez megfelel az országos átlagnak. A tervek szerint 1980-ban a jelenlegihez ké­pest 20 százalékkal tartanak több tehenet a megyében. Itt lesz majd az ország szakosí­tott — 300—600 férőhelyes — szarvasmarha-telepeinek 12 százaléka, összesen 50 telep, amelyek közül már 40 ké­szen is van. Világszínvonalon A húsprogram meghirde­tése után a baromfitenyész­tésben érték el a gazdaságok a legrövidebb időn belül a leg­nagyobb sikereket. Ma össze­sen 2 millió törzsbaromfi van a megyében, de voltaképpen nemcsak ez a hatalmas szám örvendetes, hanem az is, hogy a megyében tenyésztett ba­romfiállomány fejlődési tu­lajdonságai és takarmány- hasznosítása elérik a világ­színvonalat. A növekvő baromfihús-fo­gyasztásra alapította modern feldolgozó üzemét a Hernádi Március 15. Termelőszövet­kezet. Évente 1000 vagon ba­romfi kerül innen konyha­készen a boltokba. Ezt a meny- nyiséget jelenleg még a me­gye gazdaságai nem terme­lik meg, az utánpótlás Veszp­rém megyéből jön. A tervek szerint azonban néhány éven belül Pest megye termelő- szövetkezetei látják el teljes egészében a feldolgozót nyers­anyaggal. Evégett a tenyész­tés iparszerű technológiáját tovább kell finomítani. Hasonló teendőt ró a gaz­daságokra a tojástermelés korszerűsítése is. Á tojóhá­zak jó részében manapság egyetlen ketreccsoportban tart­ják a tyúkokat, s így kihasz­nálatlan a hely. Célszerű len­ne három-négy ketrecsort egy­más fölé rakni, ugyanakkor megjavítani a tojóház szellő­zését, ventillációját, hogy a baromfi mindig friss levegőt kapjon. Ezáltal nagyobb be­ruházás nélkül többszörösére növelhető az eredetileg vi­szonylag kis alapterületű to­jóház teljesítménye. Több tej — gyorsabban A legnagyobb gondot Pest megyében a szarvasmarha­tenyésztés okozta és okozza. A magyar ember évente át­lagosan 111 liter tejet fo­Mónus Miklós Mezőgazdasági építőkombinátok Kevesen tudják, hogy a vi­lág utolérhetetlen hegedűkészí­tői, Stradivarius és Amati, a hegedűlakk készítéséhez méh- szurkot használtak. Manapság a műbútorok fényezésénél van fontos szerepe a propolisz­lakknak, a méhszurok kivona­ta, a propolin pedig ragasztó- anyagul szolgál, kényes finom munkáknál. Érdekes módon e gyantás anyagnak hazánkban még nincs piaca, külöföldön viszont egyre sokoldalúbban hasznosítják, és nagy is az iránta megmutatkozó kereslet A korszerű építéstechnika két fő Irányzata, az előre­gyártóit elemekkel való kivitelezés, és a könnyűszerkezetes építési mód mind elterjedtebbé válik. Az előbbiről főként lakóépületek kapcsán, az utóbbiról ipari létesítmények vonat­kozásában hallhatunk. A Szovjetunióban a két irányzat „házasságából” szüle­tett mezőgazdasági építőkombinátok nagy mennyiségben ál­lítanak elő könnyűszerkezetes vasbetonelemeket. Egy-egy kombinát évente 100—200 állattenyésztésre alkalmas épít­mény elemeit készíti el, ami azt jelenti, hogy kb. 200 ezer sertés és 20 ezer szarvasmarha elhelyezéséhez, tenyésztéséhez biztosít férőhelyet. Nagyon lényeges dolog, hogy egyszerűsöd­jenek és olcsóbbodjanak a mezőgazdasági építkezések, hi­szen a beruházások gazdaságos és gyors megvalósulása kihat az élelmiszerárak alakulására is.

Next

/
Thumbnails
Contents