Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
\Md. no 19*4. SZEPTEMBER 1., VASÁRNAP A közlekedésbiztonság: közügy Halál-kereszteződés? ... álljunk meg egy szóra! Első ízben, majd később is, rendszeres időközökben jelentkezünk a Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács és a Pest megyei Hírlap közös oldalával. Sok a mondanivalónk, hiszen — lehetőleg példákkal — mindazt közölni szeretnénk, amit nem lehet eleget ismételni: hogy a közlekedési balesetek sérültjeinek, halálos áldozatainak száma csaknem megközelíti egy kisebb háború sebesültjeiét, halottaiét. Az első félévben megyénkben csökkent ugyan a közúti balesetek száma; kedvezőbb, kevésbé súlyos volt a balesetek következménye is, azonban minden emberélet kincs, minden baleset embereket sodor bajba, szerencsétlenségbe, bánatba. A szavak úgyszólván kifogyhatatlanok, a sokszor hallott intelem — lehet — sokaknak monotonná, unottá vált. De ennek ellenére sem mondhatunk le róla, hogy állandó készelétben tartsuk a józan értelmet, ébren a közvéleményt. Közügy, hogy mindan nyian, családtagjainkkal együtt épségben érjünk haza vagy máshová. Közügy, hogy egy rossz mozdulat, rossz lépés miatt ne váljon örök életre nyomorékká senki! Nem kötelezően, csupán egy szóra kértünk megállást, figyelmet, s végül hozzáteszünk egy kérést: legyenek önkéntes munkatársaink, figyeljék munkánkat és segítsék tevékenységünket. Megelőzés, közlekedésre nevelés Tanév eleji beszélgetés dr. Rácz Ferenc rendőr alezredes, Pest megyei főkapitány-helye'tessel Kezdődik a tanév. Ismét megtelnek az iskolákba vezető utak siető gyerekekkel. Fokozódik a baleseti veszély ilyenkor? — kérdeztük dr. Rácz Ferenc rendőr alezredestől, a Pest megyei főkapitányság helyettes vezetőiétől. — Erre egyenes és kurta igent vagy nemet mondani, a valóság lebecsülése volna. Közelebb állunk az igazsághoz, ha a vakáció előtt az is-, kolaszünet, tanévkezdés előtt pedig ennek az időszaknak a gondjairól beszélünk. A megelőző munka is ennek megfelelően igazodik a feladatokhoz. Fényvisszaverő karszalagok — Ősszel és télen a napok rövidülése, a korábbi sötétedés szabja meg teendőinket. Pest megyében sok az olyan kisgyerek, aki mesziről, tartyák- rol jár iskolába. Ott bandukolnak a forgalmas közúton, soúan t^4 raé|.^.,s^n. tutíT jak, hogy a gepjarmU-ffjTga- iQinmal szemben kell haladniuk. A lakatlan, rosszul megvilágított részeken a gyerek belevész a szürkületbe, a sötétbe vagy a ködbe. — Meg lehet-e védeni ezeket a kisfiúkat és kislányokat? — Ügy érzem, igen. Még tavasszal kísérletképpen szétosztottunk néhány közlekedési úttörőraj között úgynevezett fényvisszaverő karszalagokat. Ezek külföldön olyany- nyira ismertek, hogy amikor mi az országban elsőként mondhattuk ki: beváltak, egy külföldet járó, az ottani baleset-megelőzési szervezettel kapcsolatot tartó jogász — egyébként a Pest megyei Bíróság egyik bírája — több mintakollekciót, többek között fényvisszaverő gombokat mutatott nekünk, hogy ennek alapján mi is alkalmazzuk. Társadalmi összefogással — Maga a szalag a Budai Gépipari Vállalatnál gyártott/ elakadást jelző háromszögek hulladékanyagából készül, amelyet a Fővárosi Köztisztasági Hivatal táblagyártó üzemétől kapott öntapadós fényvisszaverő korongocskákkal látunk el. Lényegében nappal is, de főleg szürkületben és sötétben jói latszik, észrevehető mindenki, aki a karján viseli. Ezúton is kérjük a szülőket, ne úgy tartsák becsben, hogy netalán „vitrinben” mutogassák, hanem tényleg viseltessék is gyerekeikkel, és persze, azon a kézen, amely az úttest felé esik. A tanév kezdetén módunkban áll 5 ezer darabot szétosztani azon iskolák növendékei között, akik a legveszélyesebb közlekedési utakon járják meg az otthon és iskola közötti fordulót. — A vállalatok, társadalmi szervek — szerencsére — felkarolták az ötletet. A Budai Gépipari Vállalaton és a Táblagyáron kívül a Papíripari Vállalat Csomgoló Gyáregységének KISZ-szervezete kongresszusi felajánlásban vállalkozott a karszalag ösz- szeállítására, elkészítésére. Nem lehet említés nélkül hagyni Nemes Tibor ürömi önkéntes rendőri csoportját sem. Ők a tény visszavető úiath» i .osjw üórbío Jtséos?.9: ' - .. „ r -» sz alagra kerülő öntapadós fóliát préselik koronggá. Ezeket a korongokat egyébként már — a Látni és látszani akció keretében — huzamosabb ideje felhasználjuk a kerékpárok láthatóbbá tételében, persze a szabályos világító berendezést is számon kérjük. — Mind e megelőző eszközök ellenére, úgy érezzük, a gyerekek önálló közlekedésre neveléséről sem lehet lemondani. Vannak-e ebben eredmények? Kérés a szülőkhöz — A Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács megalakulása óta létesült KRESZ- oktató parkok feletti védnökséget, elsősorban az oktatást, a megfelelő közlekedési magatartás kialakítását a mi munkatársaink vállalták, beleértve a járási KBT-ket is. Jelenleg Százhalombattán, Gödöllőn és Nagykátán épülnek új KRESZ-parkok, valamennyi társadalmi összefogással. ! J3, JiC&jbx!s,vA:U>V Vasárnapi vezetők lőz a motorkerékpáros, betolakszik — sót be- f i fér — a szoros gépko- ^—* csisorba. Sikerült... Hatalmas testű teherautók, kamionok közül váratlanul kidugja orrát egy Zsiguli. Jön, jön szemben, az úttest menetiránnyal ellenkező oldalán. Vissza szeretne térni jobbra, de nem tud, nincs hely. Tétovázik, ideges, kapkod. Hölay az illető. Az idegek felfokozott játéka következik. Másodpercek kérdése és „találkozunk”, összecsattanunk. Fékezni nem lehet, mert rögvest keresztbe áll az autó. De jobbra van egy szűk padkarész. „Leléptünk”, megúsztak. A Zsiguli centiméteres oldaltávolsággal, de elsuhant ... Két gépkocsi, egy Trabant és egy kis Fiat ólálkodik az autóbusz előtt az Árpád-hídon. Ke- resztbe-kasul hol megelőzik, hol beérik egymást. De a szigeti lejáró után be kell sorolniok, ez törvényszerű, mert a jobb oldali lejárót, a szabályos levezető utat már elhagyták. De nem. Bár a kis Fiat elmegy számú főútvonal nyílt, gyors- forgalomra alkalmas útpálya. A sebességet nem volna helyes „visszafogni”. Ez nem is egyezne a modern közlekedés- szervezés alapelvével. Akkor miért épült volna egyáltalán az új becsatlakozó út? — Megoldás? — A sok baleket, mint megannyi sürgető felkiáltójel, kötelez. (A legideálisabb persze a kétszintű kereszteződés volna.) Szakemberek bevonásával minden tőlünk telhető megelőzési feltételt megteremtettünk. Űjabb járműosztályozókat festettünk fel, kiegészítő táblák kerültek a KRESZ-táblákra, lehetetlen, hogy mindez bárkinek is elkerülje a figyelmét. Nincsenek tehát 'egyelőre kész sémáink, receptjeink, de sokat töprengünk. gondolkozunk. A nap legzsúfoltabb szakaszaiban rendőr őrszemet állítunk a csomópontba. És már gyülekeznek az adatok, amelyek azt igazolják, hogy az alárendelt útról a főútvonalra való ráka- ryarodás egyelőre szokatlan a legtöbb gépjárművezető számira. Vagy megállnak, vagy nem. Sőt igen sokan szinte „kicentizik” a „besurranás” vélt biztonságos távolságát, többen nem tudják kiszámítani, hogy mennyi idő, mekkora távolság szükséges a biztonságos bekanyarodáshoz. Mivel pedig a két oldalról érkező gépjárművek sebessége rendkívül nagy, az összeütközések ereje szintén nagyobb, és ez a kocsikban ülők számára úgyszólván végzetes baleseteket rejt magában. Ki kelt tehát várni azt a helyzetet, amelynél biztonságosan be lehet kanyarodni. Néhány perc türelem, „áldozat” az egész ahhoz, hogy ne legyenek itt további emberáldozatok. P. Zs. Kései önvizsgálat Az autópályán egyenesen Budára, a ' Trabant — ki számított rá? — balra kanyarodik! Keresztezi a villamossíneket, magát a villamost, és a híd bal oldali forgalmát. Fékcsikorgás mindenütt. A trabantoshak még „karcolása” sem esett, elment győzedelmesen, csak akik ezt biztosították számára, azok érezték úgy, hogy nem sok híján „összekoccantak” a — hídkorláttal. Vasárnapi vezetők... — mondja a sofőr és megtörli ve- rítékes homlokát. Vasárnapi vezetők, akik csak egy héten egyszer-kétszer, ünnepi alkalomból vezetnek, vagy akik csak egy szezont használnak ki, de azt azután nagyon! Zsebük- ben-táskájukban alig koptatott vezetői engedély lapul, önbizalmuk viszont nagyon is duzzad. „Virgoncak”, lenézik, megmosolyogják azokat, akik megállnak a stoptáblánál, elsőbbséget biztosítanak a védett útvonalon haladóknak, és akik — ha úgy kívánja a forgalomsűrűség, az út •és a világítás, lelassítanak, óvatosabban vezetnek. A„vasárnapi vezetőknek” — legalább egyszer egy héten — be kell bizonyítania, hogy mi rejlik az 6 kocsijában, vagy hogy mennyire fürge a motor- kerékpárja. Csak bámuljanak utánuk az „öreg rókák”! A „vasárnapi vezető” nem ismer lehetetlent, okkal-ok nélkül sá- vgt változtat, beláthatatlan útkanyarban hidegvérrel átlépi a záróvonalat. De az ellenpólus képviselői szintén a „vasárnapi vezetők” táborába tartoznak, ök mindenkit maguk elé eresztenek. Ha egyenrangú útkereszteződésben netalán jobbról érkeznek, a balról jövőt udvarias integetéssel ösztökélik az áthaladásra, s ezzel megzavarják az egész közlekedés ritmusát. Szemlátomást félnek, izzadnak, nem mernek menni, ráragadnak valamelyik előttük haladó gépjárműre, ahhoz igazodnak, és előfordul, hogy egy hirtelen Egy pillanatra megremegett a szerkezet. Akaratom ellenére lezökkentem a jobb oldali útpadkára. Elkaptam, visszarántottam a kormányt, de úgy látszik, későn. Már ott voltam a csoport mellett jobbról valamilyen enyhe ütést éreztem, egy pillanatra meginogtam a motorral, de végür is visszanyertem egyensúlyomat, robogtam tovább. Csak kicsivel később mertem visszanézni. Hátul csődület Néhány an öklüket rázták, nekem célozták. Már biztosan tudtam, elgázoltam valakit. Először azon morfondíroztam, viszamegyek, de nőtt a távolság, egyre mesz- szebbre kerültem.... A szánom-bánom Persze Horváth félt, mert nem elég, hogy vezetői engedélye nem volt, utólag be kellett ismernie a sörivást is. Ha megáll a helyszínen, ez is káderül azonnal — mondja Kiss György rendőrfőhadnagy, a közlekedési csoport munkatársa. Horváth este n órakor jelentkezett a kapitányságon. Részletesen elmondott mindent.. Megbánta tettét, de érezte, amit elkövetett, az ezzel még egyáltalán nincs elintézve. Pest megye egyik legzsúfoltabb útszakasza, főleg nyaranta az M—7 -es autópálya. Mintegy 30 kilométeres szakaszán a Pest megyei Rendőr-főkapitányság, június 1-től az autópálya rendőrség munkatársai ellenőriznek, biztosítják a közlekedés rendjét, azt, hogy az autósok is különösebb zökkenők és veszélyek nélkül, épségben, biztonságban érjék el úticéljukat. Képünkön: Hét végi forgalom. A közút legelvetemültebb garázdái a cserbenhagyok. Segítségnyújtás nélkül sorséra hagyják a baleset áldozatát, sérültjét. Nem egy közülük szeszes italt fogyaszt vezetés előtt, másnak jogosítványa sincs, mégis helyet foglal a kormánynál. Az áldozaf cser- benhagyása többnyire durva szabálysértések halmazata, jogos közfelháborodást vált ki. íme egy eset: A helyszínen Az elmúlt hetekben, július 16-án történt, délután fél 4-kor. A 40-es számú út Cegléd határában lévő 76-os kilométerkövének közelében halkult el a baleseti járőrkocsi szirénája. Az útpadkán a ballábszártö- rést szenvedett Mucsi Katalin feküdt. A sérülésből az következett, hogy a törést egy motorkerékpár lábtartója okozta. Ez volt az egyetlen „nyom”, s még egy adat, a rendszám: ET 48-68. Gyura Sándor rendőr főtörzsőrmesterre, Del» József főhadnagyra és Varga László hadnagyra, a ceglédi rendőr- kapitányság közlekedési csoportjának munkatársaira várt az elkövető személyének felderítése. A Szabó-féle élelmiszerboltban elmondták: Két üveg sört vett egy motorkerékpáros fiatalember, s az utcán megitta. A Kecskés-csárda pincére ugyancsak egy hasonló személyleírású ifjúnak és társának hat üveg sört szolgált fel... Vallomás az anyának A rendőrkapitányság munkatársainak útja innen a külső Pesti útra, az ismeretlen motoros lakására vezetett. Egyelőre azonban csak az édesanyjával beszélhettek a rendőrök. Nem tudta, hol a fia. Honnan is sejthette volna, Jóska a közel eső kiserdőben — alszik. A baleset után oda húzódott. Rágyújtott, gondolkodott, elaludt. Már sötét volt mire felébredt. Fázott. Hazament. Édesanyja rögtön azzal kezdte: — Fiam, mit követtél el, rendőrök kerestek. És a 23 éves Horváth József szégyenkezve „vallott” az anyának: — Gyalogosokat láttam az úton. Ki akartam kerülni őket. Nem tudom, hogyan, miért, a bal kezem egyszerre csak lecsúszott a kormányról. Intő példa. Az egyik súlyos baleset helyszíne. A személyautót vezető dr. Abosi Istvánná meghalt. Férje, az edelényi tü- dökórház igazgató főorvosa súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. — Egyik módszerünk, hogy felkeltjük a gyerekek érdeklődését a közlekedési ismeretek iránt, másrészt a nagyobb gyerekeket kifejezetten bevonjuk a megelőző munkába. A korongok felragasztását a kerékpárok sárvédőire például az úttörőőrsök és a közlekedési úttörőrajok tagjai végzik. — Mi a szülők tennivalója? — Elsősorban tőlük kérünk segítséget. Személyes magatartásukkal mutassanak példát. A legdöntőbb a gyerek számára ebben is az, hogy mit lát, hall a családban. A vakmerőségtől óvják, de a szabályokat ismerő gyerekeket ne fölemlítsék meg esetleges oktalan aggályokkal. A gyerek fogékony a jó szóra, a jó példára, ha mer és tud közlekedni, nincs ok félelemre. De egyúttal elvárjuk, hogy a gépjárművek vezetői számítsanak az „ügyetlenebb”, bátortalanabb gyerekekre is, vigyázzanak'rájuk. ' -Siu-nsj 5is>}&9os:f Jtr>riF",y>jt>-.r fékezésnél belerohannak a hátuljába. A vezetés „piros betűs nap” számukra. Nem úgy a hivatásos sofőröké, akikben — amikor az ilyen „vasárnapi vezetőktől” szinte hemzseg a közút, — felforr a méreg, és nem győzik kivédeni a „vasárnapi vezetők” által teremtett baleseti helyzeteket. Aki ténylegesen tudója a gépjárművezetésnek. •— hiszen ez, akár kedvtelésből, akár főállásban folytatják, mind több tudást követel — nem meri eljátszani az életét, egy kis „játékért”. Koszorú az útkórláton. Sokan odanéznek. Mi történt itt? Meghalt valaki... Nem valaki, valakik! Cegléd határában, ahol a 311-es számú út találkozik az M—4-essel — az új út átadása óta — tra- gikusabbnál tragikusabb balesetek sokasága történt. Modern, széles, KRESZ-táblákkal és irányt adó útburkolati jelekkel, osztály ozókkal élénkített út a 311-es. A közlekedési szakemberek tudásuk legjavát adták hozzá. Bárhová is pillantson az autós, Iót?iia kell, hogy forgalmas, országos főközlekedési út következik. Ráhajtás előtt a megállás kötelező. De még a stopvonalhoz oda sem ért a gépjárművezető, már KRESZ-tábla adja tudtára, hogy hány méternyire következik a kereszteződés. — Mi az oka mégis a sok súlyos közúti balesetnek? — Erre keressük mi is a sürgős választ — tájékoztat Csillag Károly rendőr őrnagy, kapitányságvezető, a Ceglédi Városi-Járási Közlekedésbiztonsági Tanács elnöke. — Az új úttal pontosan :az volt a cél, hogy az országos forgalmat kivezessük a városból, ne veszélyeztesse a lakosság életét, testi épségét a sűrű gépjárműkaraván. De most, úgy tűnik legalábbis, hogy a baleseteknek csak a helyszínei kerültek máshová, a városon kívülre, és a kimenetelük súlyosbodott. Ez érvényes egyébként Albertirsára is. Sőt, amíg a városon át hömpölygött a gépkocsisor, valamelyest mintha le is lassult volna a sebesség. Most azonban kint a 4- esen nincs sebességkorlátozás, gyakorlatilag olyan iramban hajthatnak a sofőrök, ahogy jónak látják. — Ez volna a baj? — Nem valószínű. A 4-es
