Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

1974. SZEPTEMBER 29., VASÁRNAP ^Mtan 7 Irodából a műhelybe Fiatalok a gyárért A gyár és a föld munkásai Ki gondolt volna ilyen iramra? Szmodics Ilona, a diósdi gyár szervezője. Most a műhelyben dol­gozik ideiglenesen. Méghozzá egy­szerre két gépen is szuperfiniselő. Márton Antal személyzeti előadó mindig szívesen látott „vendége” a köszörűműhelynek. Esztervári Ervin felvételei A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában a gép­park elavult; 1977-ig teljes rekonstrukciót hajtanak vég­re. Az öreg, kiselejtezés előtt álló gépeken azonban addig is dolgozni kell, méghozzá nem éppen, jp körülmények között. Pár éve még rosszabbul fize­tett a gyár, mint a környező vállalatok, sokan otthagyták emiatt. Azóta a fizetést ren­dezték, a munkaerőhiány azonban nem -szűnt meg. Gyakran állnak a gépek, mert nincs aki bekapcsolja. Helye­sebben: sok-sok gép állna, ha a gyár fiataljai, mérnökök, technikusok, előadók, admi­nisztrátorok, nem vállalnának ogy-egy hónapra fizikai mun-. kát. A technikus gépbeállító Két esztendővel ezelőtt az év végi hajrá idején kérték’ fel először a gyár vezetői a KISZ-eseket, hogy segítsenek a termelésben. Kezdetben mindössze ketten-hárman je­lentkeztek, akkor is csak hé­be-hóba túlórára a műhelybe. Aztán az úttörők követőkre találtak, ottjártunkkor éppen tizenegyen hagyták el meg­szokott íróasztalukat, munka­ruhát öltöttek, és három mű­szakban, egy vagy két hóna-' pig a műhely lett ideiglenes munkahelyük. Kiss Csaba KlSZ-csúcsveze­tősógi tag, a műszaki osztály technikusa, most éppen gép­beállító. Idén harmadszor je­lentkezett három hónapra át­helyezése kérelemmel. Pedig az éjszakai műszakot nem túlságosan kedveli, fárasztja, kimeríti. Szervezés, életközeiben — Az igazság az, hogy más itt a műhelyben a munka rit­musa, mint az irodában. Fo­lyamatosan etetni kell a gé­pet, türelemmel és nagy fi­gyelemmel, mert ha csak a meó veszi észre a hibát, ak­kor már régen rossz. Ha az ember ügyesen szervezi a munkáját, műszak vége felé egy fél órát lazíthat. De tere- f erére, hosszas kávézásra, vagy az előző napi tv-műsor megvitatására itt akkor sincs idő. Márton Antal, a gyár sze­mélyzeti előadója a köszörű­műhelyben mindig szívesen látott „vendég”. Azt mondják róla, profi köszörűs. Csábítják állandóan vissza a műhelybe, és ő nem tud ellenállni. Időn­ként állandó éjszakai műszak­ra jelentkezik, hogy a sze­mélyzeti teendőket se kelljen teljesen elhanyagolnia, no meg, hogy több időt tölthes­sen családjával, két pici gye­rekével. Igaz, ilyenkor jó, ha naponta két-három órát al­AZ ORION RÁDIÓ ÉS VILLAMOSSÁGI VÁLLALAT AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ- nőket tv-szerelő munkára, 14 éves kortól- férfi betanított és segédmunkásokat- elektro-, tv- és mechanikai műszerész szakmunkásokat- érettségizetteket tv-műszerésznek átképzőnk. Korszerű, tiszta munkahely. Jelentkezés: a Munkaerőqazdálkodási Osztályon Budapest X-, Jászberényi út 29. levélcím: 1475 Budapest, postafiók 84. Telefon: 284-830, 484-760. szik, mégis szívesen vállalja a gépmunkát. Körösi János 1971-ben vé­gezte el a Bánki Ilonát mífe- szaki főiskolát, tava'ly tavasz- szal került Diósára, _ most munka- és üzemszervező. Az­óta kétszer jelentkezett át­helyezési kérelemmel vezetői­nél, hogy legalább egy hónap­ra engedjék a műhelybe dol­gozni. Most végre teljesült a vágya, október elsejétől gép­munkás lesz két műszakban, nappal és éjszaka, mert dél­utánonként szakmai tovább­képzésre jár be Pestre. — Nagy izgalommal várom azt a napot, amikor lekerülök a műhelybe. Főiskolás korom­ban kötelező üzemgyakorlaton vettünk részt a Csepel Vas- és Fémművekben, de az egé­szen más volt, mint itt, ahol normában kell dolgozni. Sok tapasztalatra számitok: pon­tosan megismerhetem a mun­kafolyamatokat, az ott dol­gozó embereket, s ezt bizo­nyára később a szervezésben is jól felhasználhatom. Jeles, áldozatvállalásból A diósdi csapágygyárban aligha találnánk olyan fia­talt a KISZ-vezetőségben, aki még nem dolgozott a termelő részlegben. Pajer Imre KISZ- titkár maga is időről időre visszatér az esztergapadhoz. Azok a fiatalok, akik meg­fogják a munka nehezebb vé­gét, korábbi fizetésük mellé 500 forintos bérkiegészítést kapnak. Az anyagi előny te­hát nem számottevő, mégis egyre többen jelentkeznek ideiglenes áthelyezési kére­lemmel a vállalat vezetőinél. Mundroch Frigyes, a válla­lat párttitkára erről i csak ennyit mondott: — A legnagyobb szó az, hogy fiataljaink magukénak érzik a gyár gondjait. Csak örülhetünk annak, hogy eny- nyi áldozatkész, lelkes fiatal dolgozik nálunk. A. fi. — Célprémium. A MÁV budapesti igazgatósága 1,8 millió forint célprémiumot helyezett kilátásba azoknak a dolgozóinak, akik a szep- tembertő1 december végéig tartó őszi csúcsforgalomban a legkiemelkedőbb munkát végzik. Az igazgatóság 39 ezer vasutasa közül minden tizedik Pest megyei. Föltehetően hagyómány lesz Szigetcsépen, hogy a föld mű­velői baráti eszmecserére in­vitálják az ipar munkásait. Ülünk a szépen terített asztal mellett, unszolás nélkül is akad, aki szólásra emelkedik. Többnyire ugyan a Vezetők be­szélnek. Ebből érdektelenségre lehetne következtetni, valami formális munkás—paraszt ta­lálkozóra,- csakhogy ez nem így van. A nyilvános szerepléshez nem szokott kétkezi munkás húzódozik a felszólalástól, ám megtalálja a módját, hogy el­mondja gondolatait, kérdezzen, kétkedjen, helyeseljen, kifogá­soljon. Mindez megtörtént, mi­előtt asztalhoz telepedtünk, még a délelőtti program so­rán, amely a szombaton ren­dezett szigetcsépi falunap nyi­tánya volt. Megoldódtak a nyelvek A Pestvidéki Gépgyárból ér­kező vendégeket Németh Lu­kács, a Lenin Tsz elnöke fo­gadta s kalauzolta a modern baromfitelepen, a tejfeldolgozó üzemükben. Kisebb vargabe­tűvel a Kertészeti Egyetem Tangazdaságának szigetcsépi kerületébe is ellátogattak, ahol azután Seszták Lajos igazgató- helyettes a szüreti előkészüle­tekről adott számot, majd a pincészet műhelytitkait tárta föl az érdeklődők előtt. Eközben a látogatóknak bő­ven volt alkalmuk a mezőgaz­daság fejlődéséről, napi gond­jairól tájékozódni, eltöprenge­ni egy s más műszaki, gazda­sági kérdésen, a változásokon. Persze utóbb feloldódott a hangulat a „hivatalos” diskur­zus közepette is, megoldódtak a nyelvek. Hogy miről folyt a szó? Egyebek között arról, hogy az ilyen találkozókról lassan lekopik az ünnepi máz, haszna, értelme van ennek, s hogy ami feszes értekezletnek indult, mindinkább meghitt társalgássá hévül. Ezüst hajú parasztember. Nyéki Károly említi: kezdetben inkább a kölcsönös szemrehányások je­gyében zajlottak a munkás— paraszt találkozók, a téma, hogy az Ipar vagy a mezőgaz­daság szippantja-e el a mun­kaerőt a másik elől, ki gya­rapszik jobban, a munkás vagy a földműves. Sző ami szó, az a szoros ka­pocs, amely a szocialista Ma­gyarország megteremtésében összefűzte a kormányrudat megragadó vezető osztályt, a munkásságot és a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépő pa­rasztságot, ez a kapcsolat tár­sadalmi síkon kissé megla­zult. Kezdetben, a földosztás­nál, a termelőszövetkezetek megalakításánál ott- voltak a munkások, segítettek, dolgoz­tak a mezőgazdaság fölemel­kedésén. S ez megtörtént. Olyan változáson ment keresz­tül a növénytermesztés, az ál­lattenyésztés, hogy kérdéses: beszélhetünk-e még egyálta­lán parasztságról, s nem az iparosodó mezőgazdaság mun­kásait kell-e említenünk? A megváltozott helyzetben új a feladat is: az együttműködés új útjait fölfedezni. Erről vál­tottak szót a fehér asztal mel­lett a pártmunkások, járási Vezetők, tsz-beliek, gyáriak. Alig akad olyan csplád... A ráckevei járási pártbi­zottság első titkára, Jónás Zoltán mondja, hogy már az is dicséretes lenne, ha az iparés a mezőgazdaság munkásai köl­csönösen tájékoztatnák egy­mást munkájukról — ami egyébként megtörtént —, de ez a találkozás többre nyújt lehetőséget. Közös dolgainkat okosan meghányni-vetni, ez a cél. S egyre több a közös té­ma hiszen Szigetcsépen "és a környező falvakban alig akad olyan család, amelynek ne len­ne ipari és mezőgazdasági fog­lalkozású tagja. A felszabadu­lás előtti családi termelési kö­zössé;.; mindenütt felbomlott, s míg harminc épe a lakosság nyolcvan százalékának a föld nyújtott — vagy alig nyújtott — megélhetést s húsz százalék talált munkát az iparban, 1970-re megfordult az arány, a falun élők túlnyomó többsé­ge is munkás. Az együttműkö­dés terepéül ím elsőként mind­járt a lakóhely kínálkozik, a községfejlesztés, a közéleti te­endők. / Erre rímel Csordás Imrének, a Pestvidéki Gépgyár igazgató­jának megjegyzése: korábban a gyár munkásainak 9|) százalé­ka Budapestről került ki, ma a létszám felét a környező fal­vak adják. Szathmári Lajos, a vállalat pártbizottságának tit­kára hozzáteszi, hogy csupán Szigetcsépről százhúszan jár­nak be dolgozni a PGV-be. Ugyancsak ő emlékezett a hős­korra, a tsz-szervezés, a falu­járás éveire, a kezdeti kudar­cokra, nagy nekirugaszkodá­sokra, — fittünk a fejlődésben, a nagyüzemi gazdálkodás diadal­mában, de ki gondolt volna a f/ejlődés ilyen iramára? Most A Budakalászi Textilművek felvételt hirdet az alábbi munkakörökre: SZAKMUNKÁS: szövő, lakatos, textilkikészítő, hegesztő, villanyszerelő, esztergályos, bordajavító, csőszerelő, asztálos, festő-mázoló, gép- és gyorsíró. BETANÍTOTT MUNKÁS: raktári dolgozó, vetülékcsévélő, tártöltő, segédművezető-gyakornok, írezőgép-kezelő, cérnázónő, keresztcsévélőnő, egyéb betanított munkás. SEGÉDMUNKÁS: transzportőr, takarító, textilkikészítő segédmunkás, szén- és salakhordó. A fentieken kívül FELVESZÜNK MÉG: szövőtanulónak, segédművezető-gyakornoknak olyan 15. életévüket betöltött lányokat és fiúkat, akik az általános iskolát sikeresen elvégezték. Kérjük, hogy a vidéken lakók írásban jelentkezzenek! Cím: Lenfonó es Szövőipari \úiSaiai Mfadalialászi Szövőíjyóra 2011 Budakalász, Szentendrei út 1 •—3. csak eltátottuk a szánkat a pa- radicsombetakarító gép láttán, s meglepve halljuk viszont az efféle ipari műszókat, mint pél­dául: termelési technológia. Nem féma a kapun belül Közbevetőleg egy parasztem­ber megjegyzése: — Az első traktorra saját megtakarított pénzünket adtuk össze. Az volt a gép. Ma meg olyan bivalynagy traktorokai vásárol a tsz, Hogy az ember fél ránézni. Gépesítésről, ipari rendsze­rekről, kemizációról, szakoso­dásról és mezőgazdasági mun­kamegosztásról folyik a szó, többen mosolyognak, amikor valaki megemlíti, hogy nemrég még a termelőszövetkezeti mel­léküzemek létjogosultságát vi­tatták. Dr. Bata Pál, a gyár igazgatási főosztályvezetője azt fejtegeti, hogy amióta szabá­lyozták a melléküzemek műkö­dését, a béreket, ez nem téma a gyárkapun belül, tudják a munkások — nem hiába falun él jó részük —, a mezőgazdaság fejlődéséhez az innen származó bevételek is segítik, s ez, végül is mindannyiunk érdeke, a több hús, tej, zöldség, gyümölcs. S a dolgok tisztázására elsősor­ban az ilyen viszonylag szűk körű, egy-egy községben, ren­dezett baráti eszmecserék ad­tak, lehetőséget, vonja le a kö­vetkeztetést Nagy J. Tiborné, a megyei pártbizottság munka­társa. Raffai Béla, a ráckevei járási hivatal elnöke pedig a munkás-paraszt találkozók egyéb eredményeiről szólva a gyári és termelőszövetkezetbeli szocialista brigádok együtt­működéséről, tapasztalatcse­rékről sorol példákat... S idézhetnők még a véleménye­ket, sommázatokat, javaslato­kat — köztük olyanokat is, amiket Dékány Sándor járási .népfronttitkár mondott — de inkább egy epizódot adi^pk közre! Közben megkérdezte A községi tanács elnöke, Ko­vács Sándor elújságolja, hogy a huszonnyolc főnyi tanács tag­jainak kétharmada munkás. Hogy a lakosság segít, társadal­mi munkával pótolja, amire a szűkös költségvetésből nem jut — legutóbb az óvodához építet­tek vízvezetéket —, szó esik a közművelődésről, fölvetődik: vajon a gyárak miért nem pár­tolják kellőképpen a községek fejlődését, azokét a települése­két, ahol dolgozóik élnek, a tsz- ben kevesebben keresik kenye­rüket, az mégis többet tesz ... és így tovább. Csak úgy mel­lékesen megemlíti, milyen jó lenne, ha falun is játszótéren ugrándozhatnának a gyerekek Utóbb föláll Zámbó Sándor, a Pestvidéki Gépgyár KlSZ-bi- zottságának titkára, s azt mondja: míg a tanácselnök be­szélt, megkérdezte a jelenlevő fiatalokat, s úgy határoztak — amivel bizonyára az otthonma­radottak is egyetértenek —. ha a községbeli KISZ-esek, tsz- fiatalok is segítenek, felszaba­dulásunk harmincadik évfor­dulójára építenek egy játszóte­ret a szigetcsépi gyerekeknek. Nem egynek a szülei nyilván a gyárban dolgoznak, s ki tudja, nem közülük kerülnek-e ki majd a legjobb munkások, mér­nökök, irodisták. Apor Zoltán ' Múzeum a föld alatt Közlekedési múzeummá ala­kítják a millenniumi földalatti vasút 60 méter hosszú „holt­ágát” a Deák tér alatt. Az átépítés terveit már el­készítette a FÖMTERV és az UVATERV A BKV-nál úgy számítják, hogy az észak-déli metróvonal első szakaszának átadásakor, 1976 végén már a múzeum is fogadhatja első lá­togatóit. Elsősorban a föld alatti közlekedés relikviáit sze­retnék bemutatni, kbztük egy 1896-ban üzembe helyezett mo­torkocsit. az elsőt, amely a kontinensen közlekedett. Vitrinek őrzik majd a régi menetjegyeket, bérleteket, me­netrendeket, lyukasztókat, s persze, a régi egyenruhákat. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents