Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

sJfMan 1974. SZEPTEMBER 29., VASÁRNAP A Fóti párbeszéd után A holnap kívánja így Nem tudom, hányadik ta­nácskozás volt az idén a Fóti párbeszéd Pest megyében, amelynek napirendjén a mun­kásművelődés s azon belül is a bejáró munkások közmű­velődési lehetősége szerepelt. (Hazánkban az ingázók szá­ma eléri az egymilliót, ennek mintegy ötödé — 'csaknem kétszázezer ember — éppen megyénkben él.) Ezeket a ta­nácskozásokat a munkásmű­velődésben eddig elért ered­mények mellett azok a szorító gondok indokolják, amelyek az eddiginél is gyorsabb elő­rehaladást sürgetnek. Nem csupán a közművelődés gondja A termelés, a technika és a technológia fejlesztése csak képzettebb munkásemberek­kel valósítható meg. Mert hiá­ba az üzemi rekonstrukció, a termelékenyebb gépsor, ha nincs, aki értő módon kezelje ezeket a korszerű, a koráb­biaknál nagyobb tudást igény­lő gépeket. Márpedig a tények arról tanúskodnak — miként az elhangzott a Fóti párbeszé­den —, hogy a Pest megyéből bejáró, harminc év alatti fi­zikai dolgozók több mint negyven százaléka még az ál­talános iskola nyolc osztályát sem végezte el. A dunakeszi Mechanikai Laborban például kétszáznyolcvan dolgozónak nincs ilyen végzettsége, A fóti Papírfeldolgozó Szövetkezet százhetvenhat KISZ-korú fia­talja közül mindössze harminc fejezte be az általános iskola nyolc osztályát. Ilyen és ehhez hasonló gon­dokról szóltak a Fóti párbe­széd részvevői, munkásfiata­lok, pártmunkások, tömeg­szervezeti és gazdasági veze­tők, s arra keresték a választ, mit tehetnek a munkásfiata­lok politikai, szakmai és álta­lános műveltségének növelése érdekében. ‘ Abban mindenki egyetértett a tanácskozás részvevői közül, hogy az ingázás nem egysze­rűen közművelődési kérdés, hanem komplex társadalmi, gazdasági, urbanisztikai, ipar- politikai, pszichikai velejárói vannak. Ennek következtében a megoldás sem csupán a köz­művelődés gondja kell hogy legyen. Az ingázótól csak úgy lehet elvárná, hogy faluja tár- sodalmi és közéletében jól érezze magát, ha a szolgálta­tások — s ennek csak egy ré­szét jelenti a kulturális szol­gáltatás — egyenletes és egy­re gyorsabb fejlődését ta­pasztalja. A lakóhely szolgál­tatási szegénysége ugyanis tovább rontja az ingázók hely­zetét, csökkenti közéleti ak­tivitásukat. Szélesre tárt kapuk A bejáró — fogalmazta meg a Fóti párbeszéd egyik fel­szólalója —, az a „foghatatlan ember”, aki az üzeméből azért siet el, mert lekési a vonatát, otthon pedig arra hivatkozik és joggal, hogy fáradt, mert két órát állva utazott. A vo­FELVÉTELRE KERESÜNK:- középnyomású karán üzemeltetéséhez vizsgázott olajkazán-kezelőket- hőközpont-kezelőt- olajlefejtő állo­máshoz kezelőt SZENTENDREI VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT Munkaügy. Szentendre, Ady E. u. 5. natokon — mondották mások i— zugpálinkaárustól vett és sebtében felhajtott féldecik, a nagy kártyacsaták és más ne­gatív magatartásformák hat­nak a bejárókra, s azok közül is elsősorban a fiatalok­ra. Ennek is a következménye, hogy hiába a különböző tanu­lási kedvezmények, nem könnyű meggyőzni a fiatalo­kat általános iskolai tanul­mányaik befejezésére. Pedig ez az alapja továbbfejlődésük­nek: szakmát — zömmel se­géd- és betanított munkások­ról lévén szó — csak az alap­vető általános műveltség, vagyis a nyolc osztály elvég­zése után tanulhatnak. Hogy miért ez idegenkedés? Filip György, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat üzemvezetője így fogalmazott: „Segédmunkásként óránként tizenkét forintot keresnek ezek a fiatalok, kezdő szak­munkásként viszont — a szakmunkásképző elvégzése után — legfeljebb kilenc fo­rint húsz fillér lesz az órabé­rük. Aki nem lát tovább a mánál, s elfelejt gondolni fel­nőtt életére, az beéri a pilla­natnyi jobb keresettel, ame­lyért semmiféle szellemi erő­feszítést nem kell tennie”. A Központi Bizottság már­ciusi közművelődési határoza­tát, amely elsősorban a mun­kásművelődés segítését jelöli .meg a legfontosabb feladat­ként, már megelőzte a párt Központi Bizottságának okta­táspolitikai határozata. E ket­tő együtt szélesre tárta a ka­pukat mindenki előtt a tanu­láshoz, az önműveléshez. A kapuk megnyitása azonban csak lehetőség. Lehetőség, amellyel élni kell. Ahhoz, hogy a munkásfiatalok élje­nek vele, felismerjék a műve­lődés szükségességét, az ifjú­ság tudati fejlődését helyesen kell orientálnunk a társada­lom és a kultúra kérdéseiben. Ennek alapját az őket körül­vevő társadalmi közeg póliti- kai, morális és kulturális hatása adja. Miként az a köz- művelődési határozatban is megfogalmazódott: „Az ifjú­ság szocialista művelődéséért felelősséggel tartozik minden üzemi, .termelőszövetkezeti ve­zető, minden pedagógus és népművelő, valamennyi érde­kelt társadalmi szerv és in­tézmény”. És természetesen a család. Ahogy az egyik fel­szólaló munkásfiatal mondta: „Az egész felnőtt társadalom”. Nem közömbös tehát, hogy mit lát, hall, tapasztal a fia­tal az őt körülvevő környezet­ben. Belenyugodni ? ' Az idei Fóti párbeszédet az őszinte nyíltság jellemezte. Mindenről köntörfalazás nél­kül szó került, ami gátolja a gyorsabb előrehaladást. Mint ahogy őszintén beszéltek arról is, hogy a főváros közvetlen szomszédságában sűrítve meg­található mindaz a gond, amely gyorsan változó vilá­gunk természetes velejárója. A megye munkásságának fele új munkás, aki paraszti szü­leinek életformáját most vált­ja át munkás életformára. Rá­adásul jelentős részük az ország távoli tájairól érkezett ide, munkássá válásuk folyamatát nehezíti az otthonteremtés megannyi gondja. Ezért hiába kínál számukra mind több művelődési lehetőséget a gyár vagy a lakóhely: a meggyöke- resedés gondja szinte teljes egészében leköti szabad idejü­ket, amelyből a napi utazás is sokat elrabol. Belenyugodni abba, hogy ezek az emberek kívül esnek a közművelődés hatókörén, mégsem lehet. A belenyugvás ugyanis annyit jelentene, hogy lemondunk a megye munkássága hatvan százalékának művelődéséről Azok művelődéséről, akiknek éppen a legnagyobb szükségük lenne tudásuk, meglevő sze­rény ismereteik fokozottabb gyarapítására, hiszen a több­ségük elsősorban segéd- és be­tanított munkásként dolgozik a főváros gyáraiban és üze­meiben. A tanácskozás során sok hasznos javaslat hangzott el a hogyan tovább-ot illetően. Elsősorban azokkal értünk egyet, akik elmondták, hogy a kulturálódas nemcsak azt je­lenti, hogy ki hány könyvet olvas, milyen gyakran jár mo­ziba, színházba, kiállításokra. A kultúra fogalmába beletar­tozik a korszerű otthon, a csa­lád nevelése, a véleményalko­tás a világ dolgairól és így to­vább. A sorrend — a pillanat­nyi helyzet sokaknál úgy kí­vánja — megfordítható. Az emberek ízlésvilágát, tudatát ■az is formálja, ha a mai élet követelményeihez igazodva rendezi be az otthonát, építi fel házát, neveli gyermekeit, műveli kertjét s közben meg­szerzi a továbblépéshez szük­séges alapvető műveltséget. Életmód és magatartás is Ezt a gondolatot erősíti a Központi Bizottság közműve­lődési határozatának az a megfogalmazása is, miszerint: „A közművelődés nem szűkít­hető le a kultúra, a művelt­ség terjesztésére; fontos fel­adata a szocialista életmód, életforma, és magatartás ki­alakításának segítése, a szocia­lista eszmékkel való értelmi­érzelmi azonosulás, a közössé­gi \szellem, a cselekvő erő, a közéleti aktivitás fejlesztése.” Frukner Pál Magyar Remekírók Katona, Madách, Vörösmarty A Szépirodalmi Kiadó egy évvel ezelőtt indította el a magyar klasszikusok új, min­den eddiginél teljesebb soro­zatát, a Magyar Remekírókat. A tavaly megjelent, négy életművet felölelő, illetve be­mutató kötet után az idén már napvilágot láttak a soro­zat újabb darabjai, Kaffka Margit válogatott művei, ver­sei, elbeszélései és két regé­nye; Tamási Áron válogatott művei két kötetben, az Ábel- trilógia, novelláinak bő válo­gatása és két színműve; és Mikszáth Kálmán három re­génye: a Különös házasság, a Noszty fiú esete Tóth Marival és a Fekete város. A sorozat következő kötete a múlt század kimagasló drá­maírói, Katona József és Ma­dách Imre műveinek váloga­tását kínálja. A múlt századi magyar iro­dalom egyik kimagasló egyé­nisége, Vörösmarty Mihály életműve három kötetben jut az olvasóhoz. A sorozat az évben megje­lenő utolsó kötete — az elő­fizetők ajándékkötete — Mó­ricz Zsigmond történelmi re­génytrilógiája, az Erdély, amely ezúttal egy kötetben lát napvilágot. TV-FIGYELŐ Szociális! a építészet. Befeje­zéséhez közeledik az Üj épí­tészet Magyarországon elne­vezésű filmsorozat. Az utolsó előtti, hatodik részt, 1960-tól napjainkig címmel a megszo­kottól eltérően pénteken este láthatták a televízió nézői. Az ötvenes évek építőművészeté­nek kísérletező időszakát fel­váltó, kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéssel ismer­kedhettünk meg. Különösen érdekes volt az is, hogy a szo­cialista építőművészetnek és lakásépítészetnek fővárosi és vidéki példái hozzátartoznak mindennapi életünkhöz, nap mint nap elmegyünk mellet­tük vagy éppen bennük dol­gozunk, ám létrejöttükről ke­veset tudunk, a filmből vi­szont értesültünk felépítésük gondjairól és problémáiról is. Szintén érdekesek voltak korunk építészeinek magyá- rázatai, akik saját tervezésű épületeik kivitelezéséről, alko­tói problémáik megoldásáról nyilatkoztak. Újszerű III. Richard. Shakes­peare III. Richard című drá­májának nagy múltja van Ma­gyarországon. 1794-ben került színre egy Tongor vagy Ko­márom dllapottya a VIII. szá­zadban című darab. A dráma szövege azóta már elkallódott, s így nem bizonyíthat^, ám leírásokból erősen gyanítható, a Shakespeare-rel való össze­függés. (Az Viszont ismert, hogy a magyarítás alapjául szolgáló Weisse-féle német változat szerzője úgy nyilatko­zott, hogy alkotása megírása­kor még nem ismerte Shakes­peare művét.) Ezután az 1843-as Vajda Péter-fordítás- tól egészen az 1947-es Vas Ist- ván-változatig, amelyet nap­jainkban is játszanak, rendkí­vül sokan fordították és vitték színre a darabot. Richárd alakját pedig már sok jeles magyar színész — köztük Tóth József, Ödrj) Árpád, Törzs Jenő, Major Tamás — is meg­formálta. Shakespeare III. Richárd alakját a Morus Tamásnak tu­lajdonított életrajz alapján rajzolja meg. Egyénisége a bemutatkozó monológjából csendül ki a legtömörebb pon­tossággal: „Én, mivel nem játszhatom a szerelmest..., úgy döntöttem, hogy gazem-. bér leszek.” Richard jellemvo­násai között talán a legfon­tosabb a nagyvonalú szín­játszókészség; Anna előtt a szerelmes, Clarence-nek el­játssza a szerető testvér sze­repét, a hercegeknek jóindu­latú nagybácsi, az országta­nácsban beteg embert alakít, az udvarban felháborodott ro­kon, a polgárok számára szentéletű, akinek fejére csak erőszakkal lehet rátenni a ko­ronát ...' Richard „tigris a hiénák között”. Jelleme, mint sok más Shakespeare-hősé, a trónbitorlás, zsarnokság jel­képe. És mint az Othello Já- gója: intellektuális gazember. A dráma pénteken bemuta­tott tévéváltozata ragyogóan használta ki a televízió adta előnyöket. Mert bár a színé­szek és a közönség közvetlen kapcsolata a képernyőn ke­resztül nem valósulhat meg, de a képek és jelenetek gyors váltakozásának lehetősége, a sok közelkép az arcokról rend­kívül gördülékennyé, érdekfe­szítővé és lebilincselővé tette az előadást. A színészek já­téka azonban nem volt min­den esetben a legkifejezőbb, ám ezt jól ellensúlyozta az, hogy Haumann Péter megér­téssel, tehetséggel és erővel formálta meg Richard alak­ját. Virág Ferenc Yáci festő Tápiószelén Cs. Nagy András kiállítása a Blaskovich Múzeumban Cs. Nagy András festőművész kiállítása ma, vasárnap ll óra­kor nyílik meg a tápiószelei Blaskovich Múzeumban. A tár­latot Povázson Sándor, a nagy- kátai járási hivatal művelődés­ügyi osztályának vezetője nyitja meg. Közreműködik a váci Vox Humana együttes és Zelinka Tamás zenetörténész, a Parlando szerkesztője. A tárlat október 20-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, naponta 10-töl délután 6-ig. A tápiószelei Blaskovich Múzeum őszi tárlatsorozatá­nak nyitó kiállítása Cs. Nagy András képeiből válogatott. A kitűnő festő Szabolcsból ér­kezett Vácra, ahol a Duna- rriűhely alapító tagjaként foly­tatja értékekkel gyarapodó festői gyakorlatát immár év­tizede. Festményein a világ éppen születik, fák, házak együtt a szekerekkel, vonuló asszo­nyokkal, így nyitja ránk szí­nes látomásokkal a létezés törvényeit, ősi jelképek és századunk új formái talál­koznak felületein, egészséges kozmosz tárgyi töredékei töl­tik be hivatásukat; lovak, vi­rágok, anyák. Modelljei álló­képükben is mozognak a szí­nes térben, festői forrása ösz- szetett; élményen, kutatáson, tapasztalaton alapszik. Nem szenved eszmehiányban, mű­veinek ünnepi omátusa az életet dicséri az emberi mun­ka és tevékenység képi kísé­retével. Teljes világot össze­gez, hegedűjében zene pihen, gyümölcsök, mezei virágok keringenek csendéletein, fi­gurái vasvillát szorongatnak munka közben, időnként tánc­ra perdülnek. A Tápiószelén bemutatott művek újabb eredményeit összegezik. A fák zöld lánd­zsái ugyanúgy az emberi har­móniát sugározzák, mint a dombok, hóval betakart teme­tők. Móricz! nyugalom, bőség és méltóság mértéktartásával alakítja Duna-tájjá a nyírségi 'fiúkor tárgyi és fantáziaem­lékeit. Képeinek formavezeté- se ellentétekre és párhuza­mokra épít, s a gömbölyded, éles alakzatok, á színek azo­nos valőrértékének csöndes vitája eredményezi a mindig kellemes összhatást — a tár­gyi megjelenítés egyszerűségé­nek pompáját. Formiaogyütt- hatóinak látvánvrendje olyan boldogító vizuális rejtvény, melyet az értelemhez kötött humánum könnyen megold­hat. Színei feloldják a rajzi szer­kezetet, de nem nélkülözik, a festői partitúra a kompozíció és a tónusrend nézőpontjából egyaránt biztosított. A képi .hangzás” tiszta, a tárgyrend és a színkoreográfia iránya, minőségszintje azonos lépté­kű. Ilyen erények következté ben érezzük azt képei előtt hogy a világ általa felfedezett minden egysége otthonunk, melyet immár saját lehetősé­geinkkel kötelező dúsítanunk. Ebben a voriásban összegez­hetjük Cs. Nagy András mű­vészetének morális indítékú főértékét, melynek további el­mélyítése a monumentális mé­ret keretei között nyílhat meg száméra. Üj középület, fal van elég megyénkben, ahol kifejt­heti képességeit a seccó mű­fajában is. Talán éppen Tápió­szelén, ahol ma nyílik kiállí­tása, ahová váci zenebarátai­nak szolidáris szövetsége is el­kíséri. Losonci Miklós rr Őszi megyei könyvhetek A közművelődés-politika fontos feladatainak megvaló­sítását hatékonyan segíti elő az általános fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetek hagyo­mányos, nagy jelentőségű ak­ciója, az őszi megyei könyv­hetek. Ez a rendezvénysorozat elsősorban a falusi könyvter­jesztés ünnepe, s az idén mintegy 75 millió forint érté­kű könyv kerül az olvasókhoz. Apáról------------------------------­- gya— A dunántúli korió­----------------L------------- tér, ah ová az újságírókat meghív­ták, körben szinte végtelennek látszik, csak itt-ott szakítják meg folyamatosságát a terep hullámvonulatai, s távolabb a ködbe vesző hegyek. A föld kemény, sziklás, köves, a nö­vényzet csak ritkán tud a fel­színre törni. — Ezen á talajon is beás­sák macikat és az eszközei­ket a harcosoK. Egy méter nyolcvan az előírt mélység. Kemény munkával érik el — s némileg kompresszorok se­gítségével. — A kísérő őrnagy magyarázza ezt, s felhívja a figyelmünket, hogy szemben a lövészek hosszú lánca gyorsul- labb ütemben tör a föltétele­zett1 ellenségre és perceken be­lül eléri a peremvonalat. Mindez része az állandó gya­korlatoknak. A mostani — egészen pontos fogalmazással — harcászati alaki foglalkozás, technilca nélkül, amelynek so­rán a haré különféle várható mozzanatait gyakorolják, pél­dául ellenséges támaszpont el­foglalását, rohammal. Ennek utolsó mozzanatai is lezajla­nak az óriási térséget s az eget zengető csapatos csataki- áltás.ok hangorkánja közben. Aztán egyszerre minden el­csendesül. Az egységek célhoz értek, győztek, betelepedtek az ellenség támaszpontjára. Csak az üríts vezényszó egymás­utánjai hangzanak. , 7­-----------------------—- katonáit kö­I A pihenő I Zé me­------------------------- gyünk az al ezredes parancsnokkal, aki számára egy vagyok a jelenle­vő húsz—harminc újságíró kö- i züL , — Ki van itt Pest megyei? — kérdezem a katonák első nagyobb csoportjánál. Egyikük jelentkezik, de kis­sé járatlan a akóhelye isme­retében, mert Pestlőrincen la­kik. Tovább megyünk és is­mét tovább, számomra egyre reménytelenebbül. Aztán egy helyen, két csapat között meg­áll az alezredes es azt mond­ja, miközben ujjaival az állát dörzsöli. — Nem tudom, hogy nem segíthetek-e azzal, ha meg­mondom, van itt egy Pest me­gyei. — Hol, merre? — csapok le mohón. — Itt :— mondja nevetve és saját magára mutat. .Merthogy Szigetújfalun születtem, de még az édesanyám és édes­apám is. j----------------------------- néhány, I Kérésemre ] a be­------------------------------ osztott ti sztjeinek adott eligazító szó után átül a parancsnoki terep­járóból az újságírók autóbu­szába, amely á változatos tere­pen szállít bennünket árkon- bokron, köveken, a busz ma­gasságáig csapkodó poron és vízmosásokon át a harci egy­ségek között. — A nemzetközi gyakorlatok a legérdekesebbek, mert nem­egyszer találkozom szovjet, bolgár vagy NDK-beli tisztek­kel, barátaimmal, akikkel 1961-től 1965-ig együtt tanul­tam a moszkvai Lenin Akadé­mián — mondja az alezredes. Faludi Károly, akinek a ráz­kódó buszon nehezen vésem be a noteszembe a nevét. S epizódok következnek a fegyverbarátság erősödéséből. A katonai együttesek közős műsorai a szovjet fegyveres erők napján és piás alkalom­kor, helyen, például a Lomo­noszov egyetemen vagy a moszkvai VIT-en, ahol Faludi Károly a szólót énekelte. Kö­zös táborozások a Mozsajszki tónál, labdarúgó-mérkőzés , 38 fokos hidegben, hóban. Közö- - sen főzött halászlék, amelye­ket félig magyarosan, félig oroszosán készítettek, s amely­ről mindenki tisztességgel állí­totta, hogy oly jót még soha nem evett. — Aztán a legutóbbi éveim egyik legnagyobb öröme: a je­lenlegi szolgálati helyemen ta­lálkoztam az egyik évfolyam- társammal, egy szovjet alez­redessel, aki a közelben állo­másozó egységek parancsnoka. Búsultam, amikor letelt a szol­gálati ideje, de nem sokáig, mert milyen a sors, akkor meg az újabb parancsnok jöttével kiderült, hogy a kedves tatár barátom is főiskolai társam volt, e^y évfolyam különbség­gel. — Hogyan született az el­határozása, hogy katonatiszt lesz? t —1 Ehhez egy kicsit hozzáse­gítettek. A felszabadulás utáni években ugyanis a ráckevei járás úttörőtitkára voltam, és a járási párttitkár azt mondta: példát kell mutatnom. Ez után kerültem, 1952-ben, a Petőfi politikai tiszti iskolára. — Család? — Kettő. 1953-ban nősültem, á kisebbik gyerekem, Erika közgazdasági szakközépiskolás, negyedikes, a nagyobbik Atti­la, katonatiszt lesz, mint én. Jelenleg másodéves Szentend-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents