Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

I Párt- és kormányküldöttségünk Leningráddal ismerkedett Szombaton este visszautazott Moszkvába a delegáció PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XVIII. ÉVFOLYAM, 228. SZÄM ÄRA 1 FORINT 1974. SZEPT 29., VASÄRNAP Szombaton a magyar párt- és kormányküldöttség ■ — amely péntek reggel óta tar­tózkodik a Szovjetunió má­sodik legnagyobb városában, a közel négymillió lakosú Le- ningrádban — Lenin és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékhelyeivel ismerkedett. Reggel Kádár János és a magyar küldöttség tagjai — Kádár Jánosné, valamint Mihail Szuszlov és más szov­jet személyiségek, akik elkí­sérték a delegációkat Lenin- grádba — elutaztak a város­tól mintegy 35 kilométerre fekvő Szesztroreckij Razliv tó­hoz, melyhez Lenin életének és az Októberi Forradalom előtörténetének egyik legiz­galmasabb fejezete kötődik. Itt húzódott meg egy kunyhó­ban Lenin 1917 júliusában és augusztusában az ideiglenes kormány üldözése elől és itt írta Állam és forradalom cí­mű művét. Lenin ott-tartóz- kodásának emlékeit, valamint a Lenin razlivi napjainak körülményeire emlékeztető muzeális tárgyakat tekintet­ték meg a magyar és szovjet vezetők. A visszafelé vezető úton ai gépkocsikaraván meg­állt Szesztroreck falu határá­ban, ahol a második világ­háború idején a frontvonal húzódott, és ahol ma dombor­művel díszített kőfal őrzi Leningrád hős védőinek em­lékét­A városba visszatérve, a de­legáció a Néva folyó partja felé vette útját, ahol — im­már 26-éve — a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom hajója — az Aurora cirkáló horgonyoz. A cirkáló árbocára a magyar küldöttség érkezé­sekor felvonták a piros-fehér- zöld lobogót. A fedélzetre lé­pő Kádár Jánost Jurij Fjo- dorov elsőosztályú kapitány a ' hajó parancsnoka üdvözölte, majd részletesen elmondta az Aurora történetét. Kádár János az Aurora fe­délzetén találkozott a cirkáló legénységének veteránjaival, köztük a ma már 82 eszten­dős Ivan Nazarovval, aki 1917-ben, a Téli Palotára le­adott történelmi visszhangú lövés időpontjában az Aurora matróza volt. A hajó mai le­génységének nevében a kapi­tány az Aurora cirkálót áb­rázoló fémmetszetet ajándé­kozott Kádár Jánosnak. Délután párt- és kormány- küldöttségünk a leningrádi Errhitázst tekintette meg mintegy kétórás múzeum- látogatáson. Részt vett a mú­zeumlátogatáson Mihail Szusz­lov, az SZKP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára is, aki a kül­döttséget elkísérte Leningrád- ba. Az Ermitázsban tett látoga­tás mély benyomást tett a magyar vendégekre, akiknek nevében Kádár János, a kö­vetkezőket írta a múzeum emlékkőm-V'be: „Köszönjük hocjy módot adtak az Ermi­tázsban felhalmozott óriási kultúrkíncs megtekintésére. A Szovjetunió művészettörténé­szei és muzeológusai e mű­kincs megőrzésével és gyara­pításával nagy szolgálatot tesznek az általános emberi kultúrának". Este a küldöttség a Kirov Opera- és Balettszínház elő­adásában Csajkovszkij: Haty- tyúk Tava című balettjét tekin­tette meg, utána a párt- és kormányküldöttség Leningrád- ból vonattal visszautazott a szovjet fővárosba. A delegá­cióval együtt tértek vissza Kádár János nyilatkozata: Tovább erősödik a harmonikus magyar-szovjet együttműködés Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunióban tar­tózkodó magyar párt- és kor­mányküldöttség vezetője Le- niingrádban nyilatkozatot adott a magyar sajtó, rádió és televízió tudósítóinak, akik a delegációt elkísérték látoga­tására. • Hogyan összegezi Kádár elvtárs a magyar párt- és kor­mányküldöttség eddigi tapasz­talatait, benyomásait? — Elsőként találkozó sa- sainkról szeretnék szólni, ame­lyekre a szovjet vezetőkkel, a szovjet emberekkel sor ke­rült. Moszkvába érkezésünk­kor _ a számot felbecsülni persze nem könnyű dolog, de aligha tévedünk, ha azt mond­juk — vagy százezer ember fogadott bennünket. Hasonló fogadtatásban volt részünk, itt Leningrádban is. Jártunk a piszkárjovói hősi temetőben, a Kirov nevét viselő gyárban, a Lenin születésének 100. év­fordulóján felavatott emlék- szobornál. Mindenütt hatal­mas tömeg várt bennünket, fogadtatásunk felülmúlt min­den várakozást. A vezetőktől kezdve az egyszerű járókelő­kig szeretetet, bizalmat, ro- konszenvet, barátságot és testvéri érzést tapasztaltunk mindenki részéről, akivel csak találkoztunk. — Mindez nekünk kétszere­sen is jól esett. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy nemcsak egyszerűen személy szerint üdvözöltek itt bennünket, ha­nem a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép képviselőiként is. Az a megbecsülés, a szeretet és ra­gaszkodás, ami itt a legkülön­bözőbb módon kifejezésre ju­tott, a szocializmus útján ha­ladó magyar népnek szólt. Legutóbb ezt tapasztaltuk pél­dául a nagyon forró hangula­tú Kirov-gyári nagygyűlésen is, ahol a szavak és tekintetek egyaránt kifejezésre juttatták hogy nagyra értékelik a ma­gyar és a szovjet nép barát­ságát. — Mi természetesen fel tud- iuk mérni, hogy a két ország nagyságrendje nagyon is kü­lönböző. Delegációnkat azon­ban itt valóban minden szem­pontból egyenjogú, megbe­csült barátként fogadták. Ve­zetőktől is, a gyűlésen felszó­lalt egyszerű dolgozóktól Is hallottuk, hogy számukra ugyanolyan értékes és drága a szovjet—magyar barátság, mint nekünk a magyar—szov­jet barátság. Mindenekelőtt ez a legmélyebb és ez egyben a legfontosabb benyomásunk is. • Hadd kérdezzük meg, anélkül, hogy elébe vágnánk a tárgyalások befejezésének, a kiadandó közös közleménynek: a mostani tárgyalásoknak mi a jelentőségük a magyar—szovjet politikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatok jövője szem­pontjából? — Véleményem szerint — és ez nem szokványos proto­kolláris kifejezés — nagy je­lentőségű ez a találkozó. Ed­dig — megérkezésünk napján, majd az azt követő napon — két tárgyalást folytattunk. Megbeszéltük kétoldalú kap­csolataink helyzetét és a nem­zetközi kérdéseket. E kettőt persze nem lehet egymástól elválasztani, de lehet szólni egyikről is, másikról is. Két­oldalú kapcsolataink tovább­fejlesztése ügyében elmond­hatom. hogy mind a velünk tárgyaló szovjet delegációnak, mind a magyar párt- és kor­mányküldöttségnek ugyanaz volt a szándéka és elhatározá­sa. Mindkét fél ‘az élet min­den fontos területére kiter­jedő kapcsolataink erősítésé­re, bővítésére, további mélyí­tésére és szélesítésére töreke­dett. Tárgyalásaink ilyen szel­lemben folytak, ennek meg­felelő elvi megállapodásokra jutottunk, és ezeket a min­dennapi munka során reali­zálni fogjuk. Ez ' a kérdések egyik csoportja. — A másik kérdéscsoport ügyében szintén teljes a ma­gyar—szovjet elvi egyetértés és az együttműködés, de itt már olyan nemzetközi prob­lémákról — a haladás és a bé­ke nagy kérdéseiről — van szó, amelyek nemcsak a ma­gyar és a szovjet népet érin­tik. A haladás és a béke — két olyan fogalom, amely a szocialista országok, a kom­munista és munkáspártok po­litikájában összeforrt. A mi fő jelszavunk és célunk a szo­cializmus, a haladás és a bé­ke. Mi a béke biztosítását né­peink, Európa és a világ né­pei központi, legfontosabb ér­dekének tartjuk. Ahogy azt mondani szoktuk, ha dolgoz-r hatunk, tudunk építeni. Ehhez azonban az kell, hogy béke legyen. A béke fenntartásában tehát egyaránt érdekeltek a szocialista, a fejlődő és a ka­pitalista országok népei. — Amikor tehát arról tár­gyalunk, hogy általában ho­gyan tudnánk együtt jó szol­gálatot tenni' a haladás és a béke ügyének, akkor nemcsak a két ország érdekeit képvi­seljük, hanem általánosabb cé­lokat szolgálunk. A jelenlegi időszakban ez feltétlenül szükséges is. — Nagyon örvendetes te­hát, hogy ezekben a nagy nemzetközi kérdésekben is azonos a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió elvi alapokon nyugvó állásfoglalá­sa. A kérdéseknek e csoport­jára vonatkozóan is elmond­hatjuk, hogy a jövőben is min­den bizonnyal erősödni fog az eddig is harmonikus magyar— szovjet együttműködés — a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ügyeiben és a külpolitikában egyaránt. Is­métlem és hangsúlyozom: ez a mi két országunk népeit is szolgálja, és emellett általá­ban a népek közötti barátság és béke ügyét is előmozdítja. — Egyébként hadd jegyez­zem meg: ahogy szokásos és illő, közös nyilatkozatot fo­gunk megszerkeszteni és nyil­vánosságra hozni, amelyben a legfontosabb és legidőszerűbb nemzetközi kérdésekről is ki­fejtjük közös álláspontunkat, s ennek megfelelően akarunk és fogunk a jövőben is dol­gozni. • Köszönjük, Kádár elvtárs, a beszélgetést. — Én is köszönöm, hogy megkerestek és röviden tájé­koztatást adhattam itteni hogylétünkről és munkánk­I róL Moszkvába Mihail Szuszlov és a magyar vendégeket kísérő más szovjet személyiségek is. Leningrád Moszkvai pálya­udvarán ismét nagy tömeg búcsúztatta küldöttségünkét, amely két napot töltött a Néva-parti városban. A le- ningrádiak, mint a látoga­tásnak szinte minden órájá­ban, ez alkalommal is lelkes éljenzéssel, a két ország és a két nép közötti barátság élte­tésével fejezték ki rokonszen- vüket és testvéri érzelmeiket a magyar nép és magas ran­gú képviselői .kánt A Kádár János Vezette magyar párt- és kormányküldöttség szombaton leningrádi városnézésen vett részt. Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke jugoszlá­viai látogatásáról hazautazó­ban átrepült hazánk fölött és táviratban üdvözölte Kádár Jánost és Losonczi Pált. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, dr. San- kar Dajal Sarmánák, az In­diai Nemzetközi Kongresszus Párt elnökének meghívására nyolcnapos hivatajos látoga­tásra az Indiai Köztársaságba érkezett. Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese szombaton délután hivatalá­ban fogadta Vlastimir Svobo- da minisztert, a hazánkban tartózkodó csehszlovák népi ellenőrzési delegáció vezető­jét. Tizenkétmilliót tettek hozzá Kongresszusi munkaverseny a váci Kötöttárugyárban A Váci Kötöttárugyár kol­lektívája jelentős felajánlást tett a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulója, va­lamint Vác város 900 éves fennállásának megünneplése alkalmából. A nagyvállalat terve szerint az idei termelési érték hétszázhatvannyolc- millió forint. Ezt a tervet emelik meg tizenkettőmillió forinttal a vállalás alapján. A vállalatnál jelenleg 95 bri­gád áll szocialista munkaver­senyben, 1195 taggal. A kilenc és fél százalékos termelési emelkedésit a brigádok és . a különböző gyáregységek a lehető .legjobb tudásukkal akarják elérni. A könnyűipar ilyen módon árutöbblettel je, lentkezik a hazai és a Kül­földi piacokon. A több termelés mellett vigyáznak a minőségi munkára is. A munkaidő jobb kihasználá­sára, a hulladék csökkentésé­re és új termékek gyártására is törekszenek. A kongresszusi munkaver, senyben a brigádok közül a vá, ei központi gyáregység 11 fős Kossuth Lajos varrodád szo­cialista brigádja áll az élen. 110 százalékos felajánlásukat eddig 121 százalékra teljesí­tették. 1973-ban az ezüst fo­kozatot érte el a brigád, a kongresszusi verseny során céljuk az aranykoszorús szo­cialista brigád cím elnyerése. A Kossuth Lajos szocialista brigád élen jár a versenyben. Koppány György felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents