Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

\ 2 Hétfő: Megkezdődött New Yorkban az ENSZ-közgyűlés ál­talános vitája — Edward Ken­nedy közölte, nem jelölteti ma­gát 1976-ban az elnökválasztá­son — Elutazott hazánkból Sor­sa finn miniszterelnök. Kedd: Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlésen — Bécsben újra összeültek a közép-európai fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről tárgyaló delegá­ciók. Szerda: Kádár János vezeté­sével magyar párt- és kormány- küldöttség utazott Moszkvába és megkezdte tárgyalásait a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormánykül­döttséggel — A nyugatnémet kormány elutasította a Közös Piac határozatát a mezőgazda- sági árak emeléséről. Csütörtök: Hafez Asszad Szí­riái köztársasági elnök Moszk­vába érkezett — Higazi minisz­terelnök vezetésével új kor­mány alakult Egyiptomban. Péntek: A magyar párt- és kormányküldöttség látogatása Leningrádban — Módosították a Német Demokratikus Köztársa­ság alkotmányát. Szombat: Rendkívüli feszült­ség, katonai akciók, jobboldali demonstráció Portugáliában — Ford amerikai elnök kezdemé­nyezésére a vezető tőkésorszá­gok miniszterei az infláció el­leni intézkedésekről tárgyaltak Camp Davidben. Természetes dolog, hogy számunkra a hét eseménye a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség moszkva—leningrádd útja, a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormánykül­döttséggel folytatott'tárgyalá­sa és a szovjet dolgozókkal való találkozássá volt. De bíz­vást állíthatom, hogy erre az utazásra érdeklődéssel tekin­tett az egész világ, különösen a szocialista országok közvé­leménye: A látogatás alkal­mat adott a pohárköszöntők­ben, nagygyűlési beszédekben fontos külpolitikai állásfogla­lásokra. (Leonyid Brezsnyev szólt a szovjet—amerikai tkap­csol átokról az Egyesült Álla­mok vezetésében. nemrég be­következett változás után: a Szovjetunióban megelégedés­sel vették tudomásul Ford nyilatkozatát arról, hogy foly­tatni kívánja a két ország közti kapcsolatok továbbfej­lesztésének politikáját, úgy vélik, nem rosszak a feltételek ahhoz, hogy a sikeres kezdetet jó folytatás kövesse a szov­jet—amerikai együttműkö­dés új, konkrét tényeinek formájában.) A testvéri szocialista orszá­goknak a magyar küldöttség tárgyalásairól szóló sajtó- visszhangját így jellemezhet­jük: a szocialista országok szaros együttműködésének nemzetközi jelentőségét emel­ték ki. E sorok írója a hét elején Berlinben, az NDK fő­városában járt; az ottani te­levízió, rádió és valamennyi lap vezető helyen foglalkozott a Kádár János vezette dele­gáció útjával, fontos mérföld­kőnek tekintette a szocialista államközösség egységes meg­szilárdításának útján. Berlin egyébként már saját ünnepének lázában ég: köze­ledik az NDK kikiáltásának 25. évfordulója. Az állami lét első negyedszázadát az eddi­gi alkotmány módosítása és kiegészítése is lezárja. Az al­kotmány szövegébe bekerült, hogy a német munkások és parasztok szocialista államát örök és megbonthatatlan szö­vetség fűzi a Szovjetunióhoz. A két német állam egyidejű létezését rögzíti az új alkot­mány, és tulajdonképpen en­nek következményét állapít­ja meg a nemzetek formáló­dásában: külön fejlődik a szo­cialista német nemzet! A német újraegyesítés va­lószínűtlenségének, sőt lehe­tetlenségének gondolatát iga­zoltnak látja az ember ma az által is, ami az NSZK-ban és általában Nyugat-Európában végbemegy. A bonni kormány új vihart kavart a Közös Pia­con. vagyis a tőkés országok nyugat-európai integrációjá­ban. „Bundesrepublik über Alles...” — így fogalmazzák egyesek a Szövetségi Köztár­saság törekvését, hogy egy­szer s mindenkorra biztosítsa és elfogadtassa a szövetséges vetélytársaival a maga vezető szerepét a tőkés Európában. A nyugatnémet állam elég erős­nek érzi már magát (nemcsak gazdaságilag, pénzügyileg, ha­nem erkölcsileg, politikailag is!) ahhoz, hogy ne kelljen újra és újra megfizetnie a „helypénzt” a Közös Piacon, hanem most már maga lehes­sen a ..piacellenőr”, aki pa­rancsol ... Számtalan ilyen hasonlat lát HÉT NAP KRÓNIKÁJA Mérföldkövek Moszkva-Leningrád - AlkotmánymódcsiSás Berlinben Helypénz helyeit ellenőri szerep? - ENSZ és környéke Egyiptomi változások manapság napvilágot a nyu­gati sajtóban. (Még egyet hadd idézzünk: az NSZK nem a stréber nebuló már a nyu­gat-európai iskolapadban, ha­nem a katedrára került, mint iskolamester!) A toliforgatók fantáziáját az a tény moz­gatta meg, hogy Helmut Schmidt kormánya egykettőre elutasította annak a közös piaci határozatnak a végrehaj­tását, amelyet pedig Érti nyu­gatnémet mezőgazdasági mi­niszter maga is aláírt, s amely­nek értelmében a kilenc or­szágban 5 százalékkal kellene emelni a parasztok portékái­nak termelői árát. Ez a dön­tés kétségtelenül kevésbé ked­vez a főként az ipari terme­lésben érdekelt Nyugat-Né­metországinak. Ma a bonni kormány első gon dija az, hogy megpróbálja megfékezni az inflációt, a munkanélküliség terjedését. Ugyaniakkor az egyoldalú nyugatnémet döntés joggal háboríthatta fel a Közös Piac többi országának politikusait, gazdáit és közvéleményét. Különösen a franciák láza­doznak. Giscard d’Estaing el­nök amúgyis nehéz helyzetét csak súlyosbítja az első szá­mú szövetségesnek meghirde­tett bonni kancellár pálfordu- íásia. Bonn ad ugyan néhány milláárdot segélyként Párizs­nak (ad Rómának is...), de azt már nem hagyja, hogy a francia (vagy az olasz) me­zőgazdaság helyzetének javí­tása e két, közös piaci ve- télytárs versenyképességét fo­kozhassa. . Nyugatnémet belpolitikai háttere is van a bonni kor­mány merész lépésének. A szociáldemokrata kancellár, Schmidt maga is a jobboldali ellenzék támadásainak közép­pontjába került, e támadáso­kat aztán úgy akarja kivé­deni, hogy bebizonyítja: ha­tékonyabban képviseli a kapi­talista NSZK érdekeit, mint ahogyan akár a CDU/CSU te­hetné! A hét -elején megkezdte az általános vitát az ENSZ-köz­gyűlés. Nagy figyelmet kel­tett Andrej Gromiko felszó­lalása. A szovjet külügymi­niszter kifejtette, hogy a Szovjetunió folytatja erőfe­szítéseit azért, hogy a nem­zetközi enyhülés folyamata visszafordíthatatlan legyen. Gromiko a jelenlegi nemzet­közi helyzetben a legsürgő­sebb' feladatokat így össze­gezte: a ciprusi rendezés vé­gett össze.kell hívni az ENSZ keretei között egy 'tekintélyes nemzetközi konferenciát, fel kell újítani a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonfe­renciát, be kell fejezni az eu­rópai biztonsági értekezletet a legmagasabb szinten hozandó döntésekkel, konkrét megálla­podásokra kell törekedni a le­szerelési jellegű tárgyaláso­kon Genfben és Bécsben, vé­gül meg kell valósítani a fej­lődő országok gazdasági füg­getlenségét szolgáló ENSZ- határozatokat. Az ENSZ-közgyűlé^ ezen a héten is alkalmat szolgálta­tott fontos kétoldalú tárgyalá­sokra, eszmecserékre, Soruk­ból kiemelkedett az a vacso­ra, amelyet Kissinger ameri­kai külügyminiszter adott Gromiko tiszteletére. Érdek­lődésre tartottak számot még azok a találkozók is, amelyek a ciprusi kérdés megoldását, voltak hivatva előmozdítani. Végül hadd hívjuk fel a fi­gyelmet néhány közel-keleti eseményre: Szádét elnök, aki eddig a kormányfői teendőket is ©llátta, miniszterelnökké Abdel Aziz Higazit nevezte ki. A palesztin ellenállás szélsősé­ges csoportja, a Népi Felsza­badítás! Front kivált a Pa­lesztinái Felszabadítása Szer­vezetből, amely eddig vala­mennyi ellenálló csoportot tö­mörítetté. A „kinek használ?” kérdésre adható felelet az, hogy csiak — Husszein jordá- niai királynak és a, mögötte álló' imperialista erőiknek... Husszein ugyanis maga tart igényt arra, hogy a felújítan­dó közel-keleti békekonferen­cián képviselhesse a palesz­tinoknak legalább egy részét. A hét végének legdrámaibb híred Portugáliából érkeztek: ezeket azonban ezen az olda­lon külön ismertetjük... Pálfy József A most kezdődő hét esemény­naptárából : Hétfő: Jaroszewicz lengyel miniszterelnök Becsbe érkezik. Kedd: Makariosz ciprusi el­nök felszólalása az ENSZ köz­gyűlésen. Szerda: Az Interparlamentá­ris Unió ülése Tokióban — Az EGK rendkívüli minisztertaná­csának ülése Luxemburgban! Csütörtök: Jaroszewicz el­utazik Ausztriából« Claiborne Pell és Jacob Javíts amerikai szenátorok — népes újságíró­kísérettel — Havannába érkeztek. Egy fejezet az NDK-hó/ Új találkozás A tenger szüntelen zúg. Pihenőkosarunkat háttal fordítjuk a morajló víznek, hogy jobban védjen a széltől. Még kiterítjük a fehér lepe­dőt, hogy teljesen tisztán, igazi kényelemben élvezhes­sük a nyarat, s elnyúlunk a kosárban. A nap az üdülők kedvében jár, melegen tűz, átmelegíti még a puha, finom homokot is. A tenger vizét, hiába fárad, itt, a Keleti-ten­ger partján, Rostock mellett, 18 fokra is csak nagy ritkán langyosítja fel. Mégis minden­nap fürdünk. A hullámok há­tára fekszünk, tarajukon úszunk és amikor kimászunk az üdítő, dermesztő vízből, mint hősök vonulunk el azok előtt, akik kisujjukat sem me­rik a jéghideg tengerbe dugni. Német, orosz, lengyel, cseh, magyar nyelv keveredik egymással. Egyik nap Ros­tockban jártunk. A Mária templom gótikus íveit, a nap­órát, a híres keresztelőkutat csodáltuk és vártuk, hogy fel­csendüljön Bach, Brahms, Mozart zenéje. Koncertre gyűltek a látogatók; Nagy ha­jú. farmer-divatos fiú lépett mellénk. Külsejétől kicsit meghőköltünk, de amikor ma­gyarul szólalt meg — mert megfigyelte, hogyan beszélünk —, torzonborz ismerősünknek már nagyon örültünk. Nyo­mában egész kis csapat: sze­gedi egyetemisták. Wiesmar- ban dolgoztak egy hónapig, a sörgyár alkalmazta őket, pénzt kerestek, nyelvet is ta­nultak, ismerkedtek egy má­sik országgal, igazi kellemes diákprogramjuk volt. Másik nap Strahlsundban másztak a torony 364 lépcső­jét. Az egyiik kanyarban szusszanni akartunk egy pil­lanatra, s udvariasan előre engedtük az utánunk érkezőt. A lány, akit engedünk, ma­gyarul szólt oda a párjához: „Nézd, a csaj előreenged, gyere.” — „Szerencséje,' hogy nem öreg csajnak nevezett, mert akkor nem engedném magam elé...” — hökkentet­tem meg magyar válaszom­mal. S ugyanígy jártunk Sassniss éttermében. A szomszéd asz­talnál ülőket németül kértük: vigyáznának egy kissé hol­minkra. Udvariasan válaszol­tak, de magyarul: tessék csak nyugodtan kezet mosni... Berlinben dolgoznak, csak épp motorral felkirándultak a ten­gerhez. Élmények, új és új benyo­mások kísérik nyaralásunkat. Kutatjuk-keressük ezeket az élményeket. Nevetünk a fia­talokon, hogyan kínlódnak: szovjet fiú udvarol egy német kislánynak. A beszédben a szavakat ’ helyettesíti a kéz, a láb, a nyaralás kínálta ezer­nyi butaság. A magyar kis­lánynál cseh fiú próbálkozik — sikerrel. A lengyel lány mindig egy német fiúval je­lenik meg a parton. Nem azért figyeljük őket, hogy tit­kaikat lessük, hallgatózni sem Ernst Thälmann tudunk ennyi „nyelven”, csak csendesen megállapítjuk, így van ez jól, így kell lennie. Tavasszal is ezt éreztem Suhlban, amikor test­vérmegyénkben jártam. A sajtó napját ünnepeltük, bol­gár, szovjet, cseh, szlovák, lengyel és magyar küldöttek. Még Nyugat-Németországból is jöttek elvtársak. Egyik vigasság a másikat érte. Tán­coltunk, tapsoltunk a színé­szekkel, a nonstop műsor minden percét ki akartuk használná. A hangulat ma­gasra rúgott.- Ahhoz, hogy meg tudjam értetni széles jókedvünket, valamit el kell mondanom. A 1974, SZEPTEMBER 29., VASÁRNAP Sikertelen áUamcsúiykísérle t Portugáliában Népi tüntetés a Piaca Rossión Tankok és állig fölfegyverzett elnök palotáját. Szombat hajnalban a por­tugál fegyveres erők Spinola tábornokhoz hű emberei meg­próbáltak államcsínyt végre­hajtaná és megakadályozni a fasizmust megdöntő fegyveres erők mozgalma demokratikus programjának végrehajtását. Rövid időn át fogva tartották Vasco Gomcaives miniszterel­nököt és a kabinet néhány to­vábbi tagját, köztük Meló An- tunes őrnagyot, az egyik tár­ca nélküli minisztert. Vala­mennyi ükét szabadon enged­ték. A fegyveres erők mozgal­ma (MFA) az ellenforradalmi hataiomátvételi kísérlet meg­akadályozása után több tucat szélsőjobboldali sízemélyt vett őrizetbe, köztük Kauliza de Arriaga tábornokot és Franco Nogueirát, a megbuktatott fa­siszta Oaetano-kormány volt külügyminiszterét. A portugál népi erők nagy- győzelmet arattak szombaton az államcsínnyel kísérletező fasiszta, jobboldali erőikkel szemben: a hajnalban megkí­sérelt puccs meghiúsítása után a portugál ideiglenes kor­mány fegyveres erők moz­galma (MFA) kikónyszerítette Spinola elnöktől, hogy tiltsa be a reakciós erők szombat katonák őrzik Lisszabonban Spinola délutánná tervezett, provoka­tív megmozdulását. Alvaro Cum,hal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára a köztársasági elnökség hivata­los bejelentése után rövid nyilatkozatot adott aiz MTI kiküldött tudósítójának, és ebben kijelentette: a népi, de­mokratikus erők fényes győ­zelmet arattak miá a reakció sötét manővereivel szemben. Nehéz küzdelem volt, és bi­zonyára nem ez lesz az utol­só. Még igen sok nehézséget kell leküzdenünk ahhoz, hogy Portugália valóban demokra­tikus országgá váljon. Har­cunkhoz nagy bátorítást ad a reakcióval szemben ma kiví­vott nagy győzelem. A szélsőjobboldali tüntetés betiltásának hallatán a de­mokratikus, baloldali pártok: a kommunisták, a szocialis­ták, a Portugál Demokratikus Mozgalom és egyéb baloldali szervezetek szombat estére nagyszabású népi tüntetést hirdettek meg Lisszabon köz­ponti terén, a Piaca Rossión. A szervezők nem tartják ki­zártnak, hogy a megmozdulá­son részt vesznek a fegyve­res erők mozgalmának kép­viselői is. háború alatt .nemcsak Ausch­witzban jártam, hanem Ber- gen-Belsenben, Aschersleben- ben is. Itt, Türingiában. Itt, ahol most a nagy, sűrű, sötét erdőkben a csendet, a nyugal­mat élveztük, ahol a legszebb éttermekben ettünk, ahol a sok nemzetiségű vendégek előtt minden, ami az NDK- ban szép és nevezetes — ki­tárta kapuit. Akkor féltünk az erdőtől, a bezárt vagonú szá­guldó vonatoktól, a leszálló éj­jeltől és a virradó naptól. Már azok, akik megérték, mert az éhezés, a kínzás, a robot köny- nyen a másvilágra segítette a leromlott szervezeteket. Itt, Türingiában, ahol a fa­siszták a hitét- is elrabolták az embernek, új élet fakadt. Örömteli, gazdag, alkotó, te­remtő élet. Ezt mondta kollé­gánk, Harry is, akinek az ap­ja sínylődött a német börtö­nökben, Vladimír is, aki fo­goly volt... És Irma Thäl­mann. F?Óla szólni kell. Ott ün­nepelt közöttünk Suhlban. a sajtónapon, Ernst Thälmann leánya. S mi ünnepeltük őt, hogy eljött közénk, hogy ré­szesei lehettünk az ő örömé­nek. Harminc évvel ezelőtt (amit olyan jó lenne már el­felejteni, de sehogy sem sike­rül), Ernst Thälmann felesé­gét és leányát is börtönbe, majd koncentrációs táborba hurcolták az SS-el- Természe­tesen anyát és leányát külön­választották. Mindkettőjükre a halál várt: az éhezés, a kínzás kikezdte egészségüket. A kon­centrációs táborok foglyai Is tudták, hogy 1945 tavaszán közelednek a szovjet csapatok, felcsillant a remény, de a na­gyon betegek, a nagyon lerom­lottak azt is tudták, hogy ne-- kik csak napjaik és nem he­teik, óráik és nem napjaik, perceik és nem óráik vannak és ki mondhatta volna meg; a felszabadítók órák vagy na­pok múlva érkeznek-e. Irma Thälmannak akkor legfeljebb órái lehettek. Mihail Mihajlovics Domov szovjet csapatorvos volt. Ak­kor már keresték a felszabadí­tott koncentrációs táborokban Ernst Thälmann feleségét és leányát... Mihail Mihajlovics Domov csapata nagynehezen talált a haldokló, végeilgyen- gült lányra és megkezdte a le­hetetlent, amely hónapokon át tartott, megmenteni a gyereket az életnek. Megmentette. Irma Thäl­mannt Moszkvába vitték, majd haza Berlinbe. Amikor telje­sen felépült, hiába kutatott orvosa után, már reménye sem maradt, hogy megtalálja. Édesanyja, Rosa Thälmann meg sem érte a boldog talál­kozást. Tizennyolc évnek kel­lett eltelnie, mire a Vöröske­reszt segítségével ráakadt M. M. Domovra, Kaluga város főorvosára. M. M. Domovnak ottjár- tünkkor kormánykitüntetést adtak át a német elvtársak: a Szovjet—Német Barátság Arany Becsületrendjét. M. M Domov, a valaha fiatal orvos, már megőszült. Nehéz vele ér­deméről beszélgetni, zárkózott, szófukar. Más is így tette vol­na a helyében, csak a köteles­ségét teljesítette ... Nincs mit mondania. Az emlékek har­minc év távlatából is vissza­térnek, de csak azért, hogy jobban örüljünk a mának. Tudjuk, hogy Buchenwald, ahol Ernst Thälmiannt megöl­ték, Türingiában van. Tü­ringiában találkozott ez év­ben Ernst Thälmann lánya, Irma, M. M. Domowal. Itt fe­jezte ki könnyes ölelésük,

Next

/
Thumbnails
Contents