Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-28 / 227. szám

\ AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA, ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA Párt- és kormányküldöttségünk a forradalmi Leninérádban PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! .XVIII. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1974. SZEPT 28., SZOMBAT Forró hangulatú magyar—szovjet barátsági nagygyűlés Kádár János adta át népünk testvéri üdvözletét Pénteken reggel a Vörös Nyíl/ expressz-szel megérke­zett Leningrádba a magyar párt- és kormányküldöttség, élén Kádg.r Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkárával. A Néva-parti város moszk­vai pályaudvarára' befutó vo­natot sok száz főnyi tömeg üdvözölte lelkes éljenzéssel, virágokkal, a szovjet—magyar barátságot és hazánk vezetőit éltető feliratokkal. A pálya­udvarról a küldöttség szállás­helye felé vezető utakon a korai időpónt ellenére több ezer leningrádi fejezte ki sze- j retetét, érdeklődését a magyar vendégek iránt. Az emberek mindenütt virágcsokrokkal, szovjet és magyar zászlócs­kákkal integetve köszöntötték Kádár Jánost, Fock Jenőt és a delegáció többi tagját, akik az ugyancsak Leningrádba érke­zett Mihail Szuszlov és más szovjet személyiségek kísére­tében tették meg az utat szál­láshelyükig, a közel négymil­lió lakosú szovjet nagyváros klasszikus szépségű utcáin. A magyar delegációt Le- ningrádban G. Romanov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a területi pártbizott­ság első titkára, B. Arisztov, a városi pártbizottság első tit­kára, V. Kazakov városi ta­nácselnök és más hivatalos személyiségek fogadták. Pénteken délelőtt a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség ellátoga­tott a leningrádi piszkarjovói temetőbe. A 26 hektáron elte­rülő hatalmas sírmező annak a hatszázezer leningrádi la­kosnak és szovjet katonának a végső ■ nyughelye, akik 1941—1943-ban, a hitlerista "blokád idején vívott harcok­ban haltak hősi halált vagy estek áldozatul a fasiszták bombázásainak, a fagynak és az éhezésnek, amely e rettent­hetetlen várost sújtotta a győ­zedelmes ellenállás 900 napja alatt. Kádár János és a magyar küldöttség tagjai koszorút he­lyeztek el a blokád hőseinek emlékművénél. A magyar delegáció és szov­jet kísérőik ezután megtekin­tették a piszkarjovói sírmező múzeumát, ahol korabeli fo- todokumentumok alapján is­merkedtek a blokád történe­tével. A piszkarjovói temetőből a pórt- és kormányküldöttség, valamint a kíséretében levő szovjet személyiségek gépko­csioszlopa —, éljenző, zászló­kat lobogtató leningrádiak ez­reinek sorfala között — a Kirov-gyárba hajtatott. Ez a gazdag történelmi múltú üzem, amely Putyilov Művek néven került be az orosz munkásmozgalom történetébe, a háború idején mindössze négy kilométerre volt a front­vonaltól, de egy pillanatra sem szüntette be a T—34-es harckocsik gyártását. Az utókor okulására meg­őrzött és szobortalapzatra he­lyezett páncélos kivételével ma semmi sem emlékeztet a múltra e korszerű nagyüzem­ben. Vaszilij Ulibin vezérigaz­gató elvtárs mégis a múltra gondolva üdvözölte a gyárba érkező Kádár Jánost, hiszen a nagyüzem — ma már egyesü­lés — dolgozód közül nagyon sokan emlékeznek arra, hogy az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára járt már itt 1957-ben, ugyancsak párt­ós kormánydelegáció élén. A gyár vezetői a vendégek­nek adott rövid tájékoztató­jukban elégedetten számoltak be arról, hogy Kádár János első . látogatása óta eltelt 17 év alatt mély, mondhatni gyökeres változások mentek végbe a gyár életében. A tájékoztatót rövid üzem- látogatás követte, amelynek során ellátogattak a 290-es számú műhelybe is, amely 17 évvel ezelőtt emlékezetesen forró hangulatú magyar— szovjet barátsági nagygyűlés színhelye volt. Amikor a ma­gyar delegáció tagjai a tralc- torszerelde csarnokába értek, a Kirov-gyár több ezer mun­kása fogadta őket lelkes taps­sal, éljenzéssel. Kádár János és a küldöttség tagjai, Mihail Szuszlov és a delegációnkat kísérő más személyiségek, a leningrádi területi és városi vezetők, valamint a Kirov- gyár vezetői rögtönzött fatri- bünón foglaltak helyet. A zsú­folásig megtelt csarnokban nemcsak a műhelypadbkon foglaltak el minden talpa­latnyi helyet, hanem az el­szállításra váró „Kirovec”- óriáscraktorok tetejére, motor­fedelére is bőven jutott az érdeklődőkből. A magyar- szovjet barátsági nagygyűlés iránt hatalmas érdeklődés mutatkozott a sajtó részéről is. Moszkvából a magyar és szovjet újságírók mintegy negyven főnyi különítménye utazott a delegáció kíséreté­ben Leningrádba, hogy tanúja lehessen ennek az esemény­nek. A leningrádi televízió a nagygyűlésről egyenes hely­színi adásban számolt be és ezt később — Moszkva köz­vetítésével — az intervíziós tagországok is átvették. Vlagyimir Lebegyev, a Ki- rov-Egyesülés párttitkára üd­vözlő szavai után a magyar és a szovjet állami himnuszt játszották el. Ezután Grigorij Romanov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a le­ningrádi területi pártbizott­ság első titkára szólalt fel. Ezt követően Borisz Vorobjov, az Oroszországi Föderáció Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese — „civilben” maga is a Kirov-gyár eszter­gályosa — arról a megfeszí­tett munkáról számolt be a vendégeknek, amelyet a gyár dolgozói végeznek a műsza­ki megújulás érdekében. Ji- raida Kuznyecova, a Szvetlána leningrádi ipari egyesülés osz­tályvezető márnöknője beszelt még, majd a jelenlevők hatal­mas tetszésnyilvánítása kö­zepette Kádár János lépett a szónoki emelvényre. Beszé­dét több ízben viharos taps szakította félbe, és a két nép örök, megbonthatatlan barát­ságát, valamint személy sze­rint Kádár elvtársat és Brezs- nyev elvtársat éltető felkiál­tások kísérték. Szavai után nagy lelkese­déssel, a szovjet párt egyik vezető személyiségének ki­járó tisztelettel üdvözölték a Kirov-gyáriak a szónoki emelvényre lépő Mihail Snusz- lovot, aki szintén beszédet mondott. Utána a 493-as leningrádi iskola diákjai virágcsokrok­kal köszöntötték a magyar és a szovjet vendégeket. Ezután Vlagyimir Lebegyev párttit­kár értékes ajándékká^ — a legújabb típusú „KIROVEC” traktor modelljével — kedves­kedett Kádár Jánosnak. iA nagygyűlés az Internacio- nálé eléneklésével fejező­dött be. Általánós meggyő­ződés szerint még sokáig em­lékezetes eseménye marad a leningrádiaknak, s mindazok­nak, akik jelen lehettek, vagy a televízió révén tanúi le­hettek népeink barátsága e nagyszerű demonstrációjának. A Kirov-gyári nagygyűlés után Kádár János, a magyar delegáció tagjainak, valamint Mihail SzuszlovnaJt és a-le­ningrádi vezetőknek a társa­ságában Leningrad egyik köz­ponti terére, a Műszkóvsz- kaja térre hajtatott, ahol V. I. Lenin születésének 100. év­fordulóján állították fel a nemzetközi proletariátus nagy vezetőjének monumentális szobrát. ’ A teret ezrek és ez­rek vették körül, amikor a magyar párt- és kormánykül­döttség oda érkezett. A szo­bor előtt kék egyenruhás, pi­ros sapkás úttörők álltak dísz­őrséget. Kádár János, Fock Jenő és küldöttségünk többi tagja, valamint a szovjet ve­zetők virágot helyeztek el a szobor talapzatán, majd néma főhajtással tisztelegtek Vla­gyimir Iljics emléke előtt. A késő délutáni órákban a Szmolnij palotába látogatott el a magyar párt- és kor­mányküldöttség, élén Kádár Jánossal. Mihail Szuszlov és Grigorij Romanov, továbbá Borisz Arisztov, a városi pártbizottság első titkára, a központi bizottság tagja és Alekszandr Sibalov, a lenin­grádi városi tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke fo­gadta a magyar vendégeket. Grigorij Romanov beszámolt a leningrádi és a területi pártszervezet munkájáról, a XXIV. kongresszus határo­zatainak végrehajtásáról, azokból az erőfeszítésekről, amelyeket a társadalmi ter­melés hatékonyságának növe­léséért tesznek. Kádár János meleg szavak­kal mondott köszönetét a szí­vélyes fogadtatásért és, a részletes tájékoztatásért. Ezt követően a magyar ve­zetők — a szovjet államfér­fiak társaságában — felkeres­ték a Szmolnij palota Lenin- emlékhelyeit: Vlagyimir Iljics dolgozó- és' lakószobáját, va­lamint azt a termet, ahol 1917-ben a szovjetek rriásodik összoroszországi kongresszu­sa találkozott, s ahol Lenin előterjesztette a békéről és a földről szóló dekrétumterve- zetét. — „Tisztelettel emlékezve Lenin nagyságára, jöttünk el és jártunk a Szmolnij törté­nelmi falai között” — írta Kádár János a magyar párt- és kormányküldöttség nevé­ben' a látogatás végén a Le- nin-múzeum emlékkönyvébe. Este az SZKP leningrádi te­rületi és városi bizottsága, valamint a területi és városi tanács végrehajtó bizottsága díszvacsorát adott delegációnk tiszteletére a leningrádi ta­nács szákházában. A rendkí­vül szívélyes, elvtársi légkör­ben lezajlott vacsorán jelen Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy a lenin- | grádi területi és városi pártbi­zottság, a területi és városi ta­nács, kommunistáinak és vala­mennyi leningrádi dolgozó ne­vében tolmácsoljam forrót test­véri üdvözletünket,a Kádár Já­nos elvtárs, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, a szovjet nép igaz barátja által vezetett magyar párt- és kor­mányküldöttségnek. Kedves Kádár elvtárs! Tisztelt magyar barátaink! Elvtársak! Igazán jelképes, hogy a ma­gyar párt- és kormányküldött­ség Leningrádba érkezésének első óráiban itt, a Nagy Októ­beri Forradalom bölcsőjénél, Lenin városában, abban a Ki- rov-gyárban tartjuk nagygyű­lésünket, amelynek kollektívá­ja nagy forradalmi.és munka­hagyományokkal rendelkezik. Ebben az üzemi légkörben, a munkások között különösen jólesik üdvözölnünk a testvéri Magyarország vezetőit. Két nappal ezelőtt Moszkvá­ban, a magyar párt- és kor­mányküldöttség tiszteletére A leningrádiak teljes mér­tékben helyeselve lenini pár­tunk bel- és külpolitikáját, in­ternacionalista kötelességük tudatában — az egész szovjet néppel együtt — önfeláldozó- an dolgoznak az SZKP XXIV. kongresszusa történelmi ha­tározatainak megvalósításán, örömmel közölhetjük kedves vendégeinkkel, hogy Lenin­grad város és a leningrádi te­rület dolgozói, állandóan fo­kozva a társadalmi ’termelés hatékonyságát, egyesítve a műszaki-tudományos forra­dalom vívmányait a szocializ­mus előnyeivel, eredményesen teljesítik az ötéves terv elő­irányzatait. Ezt bizonyítja az a tény- is, hogy az ötéves terv első négy évére kitűzött fel­adatokat túlteljesítve, több mint egymilliárd rubel értékű terméket tudunk majd reali­zálni; hogy az ötéves terv fo­lyamán már több mint ezer fajta új termék, turbinák és generátorok, szerszámgépek és hajók, műszerek és készü­lékek, valamint fogyasztási cikkek gyártását sajátítottuk eL Legfontosabb feladataink közé tartozik az új 300 lóerős K—701-es traktor gyártása, amivel pártunk központi bi­volt a magyar küldöttség, élén Kádár Jánossal. Részt vett a vacsorán Kádár Jánosné is. Szovjet részről részt vett a vacsorán Mihail Szuszlov, Grigorij 0 Romanov, Borisz Arisztov, Alekszandr Sibalov, Konsztantyin Ruszakov, Nyi­adott fogadáson az SZKP KB főtitkára, Leonyid Iljics Brezs- nyev elvtárs és Kádár János elv társ beszédükben megállapí­tották, hogy ez a látogatás újabb fontos állomás a Szov­jetunió és Magyarország, a szovjet és magyar nép, a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkás­párt közötti barátság elmélyí­tése ú\ján. Nagygyűlésünk szívélyes lég­köre — e nagygyűlésen magyar barátainkkal együtt megjelent a központi bizottság politikai bizottságának tagja, az SZKP Központi Bizottságának titká­ra, Mihail Szuszlov elvtárs, aki egyben az Oroszországi Föde­ráció Legfelsőbb Tanácsában a Kirov-gyáriak képviselője is — teljes mértékben igazolja ezt a megállapítást. Bizonyítja, hogy országaink testvéri szövetsége erős és biztos láncszeme egész szocialista közösségünknek, hogy pártjaink és államaink munkájukkal és vívmányaik- i kai, elvhű, marxista—leninista politikájukkal cselekvőén elő­segítik a szocialista világrend- szer nemzetközi pozícióinak további erősítését. zottsága a Kirov-gyár kollek­tíváját bízta meg. És ma megelégedéssel állapíthatjuk A szovjet emberek inter­nacionalisták. Amikor büsz­kék vagyunk saját eredmé­nyeinkre, egyben őszintén örülünk a szocialista országok sikereinek is. És különösen jól esik számunkra, hogy a testvéri Magyarország a szo­cialista építés során újabb magaslatokat hódít meg. Nagygyűlésünk részvevői sokan emlékeznek, kedves Ká­dár elvtárs, arra a nagygyű­lésre, amelyet 1957 márciusá­ban ugyanitt, a Kirov-gyár- ban tartottunk. Akkor köz­vetlenül a magyarországi el­lenforradalom szétzúzása után ön kijelentette: „Megígérjük önöknek, hogy erősíteni fog­juk népköztársaságunkat, a magyar proletárdiktatúrát, a magyar—szovjet barátságot, a proletár szolidaritást”. Azóta az emlékezetes nap óta évek teltek el, s maga az élet meggyőzően bebizonyítot­ta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt szava, az ön sza­va, kedves Kádár elvtárs, nem tér el a tettektőL kolaj Rogyionov és több más vezető személyiség. A vacsorán Borisz Arisztc, és Németh Károly, a MSZMP Politikai Bizottságé nak tagja, a Központi Bizott ság titkára mondott pohárkö­meg, hogy gyárunk kollektí­vája határidő előtt elkészí­tette e hatalmas gépek első példányait. Űjabb eredményeket értünk el Leningrad lakossága élet­színvonalának emelésében. Városunkban és a leningrádi területen új lakónegyedeket, több tucatnyi iskolát, gyer­mekintézményt és kulturális létesítményt építettünk. Az ötéves terv folyamán már I több mint 250 ezer leningrádi család költözött új lakásba. Mindebben megnyilvánul pártunk központi bizottságá­nak, politikai bizottságának és személyesen Brezsnyev elv­társnak a gondoskodása Le­ningrádról és lakóiról. Lenin városának példája vi­lágosan bizonyítja, milyen körültekintően gondoskodik pártunk központi bizottsága arról, hogy a munkásosztály vezető szerepe a társadalmi, politikai élet valamennyi te­rületén növekedjék. Több ezer leningrádi munkás vesz részt a választott pártszervek mun­kájában, tagja a helyi taná­csoknak, aktív részese a szak- szervezet és a Komszomol te­vékenységének. Minőségileg új színvonalon gondoskodnak a munkásosztály utánpótlásá­nak képzéséről az ipariskolák­ban, ahol a szakmai ismeretek mellett az ifjúság középfokú általánős képzést is kap. ­Eredményesen építeni a szocializmust, következetesen harcolni a munkásosztály alapvető érdekeiért — így fo­galmazta meg a Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kong­resszusa a fő feladatot. Abban a megtiszteltetésben részesül­tem, hogy a Leonyid Iljics Brezsnyev vezette küldöttség tagjaként részt vehettem e kongresszuson. És ma mi, szovjet kommunisták, vala­mennyi szovjet ember, örü­lünk annak, hogy a kongresz- szus által kijelölt irányvonal eredményesen valósul meg a gyakorlatban a szocializmus teljes felépítésének útján ha­ladó Magyarországon. Ebben óriási érdeme van a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának és. személyesen önnek, Kádár elvtárs, a kiemelkedő párt- és állami vezetőnek, a magyar munkásosztály hűséges fiá­nak. i (Folytatás a 2. oldalon.) szontot. GRIGORIJ ROMANOV: Országaink testvéri szövetsége egész szocialista közösségünk erős láncszeme Az SZKP XXIV. kongresszusa határozataiért Az MSZMP szava nem tér el a tettektől I

Next

/
Thumbnails
Contents