Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-21 / 221. szám
2 197!. SZEPTEMBER 21.. SZOMBAT Portugál plakátragasztók... A portugál szélsőjobboldal olyan bátorságot merített Spi- nola elnök immár nevezetessé vált szeptember 10-i beszédéből, hogy szeptember 28-án Lisszabon egyik központi színházában nagygyűlést akar tartani — természetesen az államfő által kifejtett politikai nézetek támogatásának címén. A portugál főváros utcáin és terein 48 óra leforgása alatt 50 ezer jobboldali plakáttal hozták a lakosság tudomására, hogy a Spinola tábornok által megjelölt „csendes többség” visszautasítja a „totalitarizmusokat” és támogatja az elnököt abban a harcban, amelyet velük szemben folytat. Nyilvánvaló, hogy az elnök idézett mondanivalóját a szélsőjobboldal és a jobboldal a kommunisták és a többi demokratikus erő ellen irányuló nyílt politikai kezdeményezésre való felszólításnak fogta fel. A demokratikus erők ébersé- gi szolgálata azonnál a plakátragasztók után eredt és néhány órán belül megcáfolhatatlan bizonyítékokat szolgáltatott a hatóságoknak arról, hogy az akciót közismert fasiszta brigádok hajtották végre, a „Quilo” szignóval jelzett manifesztu- mot pedig a Tempo Novo című reakciós lap tulajdonosának egyik sarja készítette. A demokratikus erők ébersé- gi osztagai feljegyezték a fasiszták által használt gépkocsik márkáját (Mercedesek, Jaguárok és Rolls-Royce-ok) és rendszámát. A rendőrségnek ezek után nem maradt más dolga, mint előállítani a „köztársasági elnök nevével és tekintélyével visszaélőket”. Ez részben meg is történt, a fasiszta huligánok egy részét azonban rögtön elengedték. A demokratikus közvélemény most azt követeli a hatóságoktól, hogy tegye közzé azoknak a nevét és hovatartozását, akiket az akcióban való részvételük miatt letartóztattak ... Addisz Abeba Aman Akdom sajtóértekezlete Am an An dóm tábornok, az etióp kormány elnöke, pénteken sajtóértekezletet tartott külföldi újságíróknak. Beje- lenette, hogy az előző kormányok minisztereit, és hivatalnokait, akik jelenleg a hadsereg őrizetében vannak, rövidesen haditörvényszék elé állítják. A kormány elnöke kitért a trónjától megfosztott Hailé Szelasszié császár további sorsára vonatkozó kérdések megválaszolása elől. A volt uralkodó sorsáról a népnek kell döntenie — mondotta. Azt sem volt hajlandó közölni, hogy hol őrzik jelenleg a 82 éves Szelassziét. Saigontól nem messze... A saigoni kormányzat parancsára esztelen területrabló műveleteket hajtanak végre a dél-vietnami légierő kötelékei. Képünkön: egy vietnami asszony siratja szétbombázott otthonát Saigontól nem messze, Bien Hoa közelében. Ä magyar—szovjet kapcsolatokról Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatainak gyökerei a két ország dolgozó tömegeinek történelmi múltjába, különösen az 1917-es és 1919-es évek hősi küzdelmeibe nyúlnak vissza. E kapcsolatok minőségileg új tartalmat nyertek, amikor a Szovjetunió felszabadította hazánkat, s a magyar dolgozó nép kezébe vette sorsának irányítását. Azóta a magyar— szovjet kapcsolatok a nemzetközi osztályerőviszonyok alakulásának fontos szakaszát tükrözik. Kapcsolataink megbonthatatlan testvéri barátsággá, sokoldalú, gyümölcsöző együttműködéssé fejlődtek, s szilárd szövetséggé alakultak. A magyar—szovjet pártkapcsolatok az MSZMP X. kongresszusa, valamint a Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség 1972. évi novemberi hivatalos magyarországi látogatása óta tovább erősödtek. A két testvérpárt között teljes az egyetértés és a nézetazonosság a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom minden alapvető kérdésének megítélésében. Pártjaink között rendszeres a munkakapcsolat, illetve az információ- és tapasztalat- csere. A szovjet párt- és kormányküldöttség 1972. évi magyarországi látogatása óta legfelsőbb szintű magyar—szovjet találkozókra különféle formákban, esetenként többoldalú találkozó keretében került sor. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára 1973 nyarán a Krímben, 1974 áprilisában a Varsói Szerződés politikai Tanácskozó Testületének értekezletén Varsóban, majd 1974 augusztusában ismét a Krímben találkozott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával. Pártunk X. kongresszusa óta az MSZMP Politikai Bizottságának és titkárságának minden tagja járt a Szovjetunióban, közülük többen nem egy ízben. Az MSZMP illetékesei részt vettek és aktívan szerepeltek a szocialista közösség országainak KB-titkári találkozóin, 1973 decemberében és 1974 januárjában. Jártak a Szovjetunióban a Központi Bizottság újonnan kinevezett osztályvezetői is. Évente hat magyar pártmunkásküldöttség utazik a Szovjetunióba, s a megállapodásoknak megfelelően tervszerűen folyik az előadók cseréje is. A felszabadulás után, amikor Magyarországon győzött a szocialista forradalom, a győztes magyar munkásosztály — miként a Magyar Tanácsköztársaság hősi napjaiban — testvéri szövetségre lépett szovjet ősz., tálytéstvéfélvei, Lenin országával, a Szovjetunióval. 1945. szeptember 25-én a Szovjetunió felvette Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot; a kezdeményező lépést a háborúban szövetséges többi hatalom is követte. A Szovjetunió a második világháború után elsőként kötött kereskedelmi szerződést hazánkkal, segítve ezzel a magyar népgazdaság újjáépítését. A diplomáciai érintkezés felvétele csak elindítója volt a szovjet—magyar államközi kapcsolatok további kibontakozásának. 1948-ban a két nép barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel még szorosabbra fűzte viszonyát. Nemzeti történelmünknek ezt a sorsdöntő fontosságú okmányát 1967- ben további 20 esztendőre megújították. Az encúített szerződésekben és a két ország viszonyában kezdettől fogva érvényre jutottak közös érdekeink; a legszorosabban együttműködünk a Varsói Szerződés szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, valamint más nemzetközi fórumokon. A két ország együttesen munkálkodik az európai földrész és a világ békéjének, a népek biztonságának megteremtésén. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a szocialista célok szolgálatában kapcsolataink, amelyek felszabadulásunk óta az internacionalizmus és az egyenjogúság elvein alapulnak, a két testvéri nép elszakíthatatlan baráti szövetségévé fejlődtek. A kitartó és következetes szovjet diplomácia elérte a Magyar Népköztársaság felvételét az ENSZ-be. A Szovjetunió harcolt Magyarország szuverenitásának megőrzéséért és tiszteletben tartásáért, megakadályozta az imperialista hatalmak beavatkozási kísérleteit hazánk forradalmi átalakulásának folyamatába, internacionalista kötelességéhez híven megadta a magyar népnek a szükséges támogatást .az ellenforradalom levéréséhez, a szocializmus vívmá- nvainak megvédéséhez. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya az együttműködés kiszélesítése és hatékonyabbá tétele érdekében 1949. június 26-án tudományos-technikai együttműködési egyezményt kötött. Ennek az egyezménynek az idén megünnepelt 25. évfordulója kapcsán már arról adhattunk számot, hogy az elmúlt két és fél évtized alatt hazánk csaknem^háromezer ipari, mezőgazdasági dokumentációt vett át a szovjet partnerektől, ugyanakkor tötjb mint 1700-at adott át. Eddig mintegy tízezer magyar és háromezer szovjet szakember vett részt kölcsönösen szakértői tanulmányutakon. Az évek során kibővítették és minőségileg új tartalmat kaptak a gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok: a Szovjetunió és Magyarország között állandóan növekedett a külkereskedelmi forgalom. Erősödnek, mind közvetlenebbé válnak hazánk és a Szovjetunió kulturális kapcsolatai. Országaink népei évről évre egyre alaposabban és mélyebben ismerkedhetnek meg egymás kulturális értékeivel. Az utóbbi években még intenzívebbé váltak kapcsolataink az oktatás, a tudomány és a kultúra területén, amelyhez nem kis mértékben járult hozzá az 1967 májusában megalakult magyar—szovjet kulturális együttműködési kormányközi bizottság. Állandóan szélesednek — a párt- és állami kapcsolatok erősödésével egy időben — a közvetlen kapcsolatok a két ország dolgozói, a munkások, a parasztok, a tudomány és a kultúra művelői között. 1955-ben Ogyessza és Szeged között testvéri kapcsolat létesült. Jelenleg Magyarország minden megyéjének és több városának testvérkapcsolata van a Szovjetunió szövetségi és autonóm köztársaságaival, megyéivel és városaival. Nézelődés a világban ® Halsütés a vadonban FÓKUSZ Genfi előtt — Kairóban AZ EGYIPTOMI HATÁROKON, sőt a közel-keleti térségen is túlterjedő nemzetközi érdeklődés közepette kezdődött meg Kairóban egy hármas tanácskozás. A részvevők: Fahmi egyiptomi, Khaddam szíriai külügyminiszter és Kaddumi, a Palesz-, tinai Felszabadítási Szervezet politikai osztályának vezetője. Mi emeli ezt a megbeszélést a közel-keleti rutintanácskozások átlaga fölé? HA EGYETLEN SZÖBAN akarnánk válaszolni, a többéke vésbé teljes válasz így hangzana: az időpont. MINDENEKELŐTT azért, mert közeledik a Közel-Kelettel kapcsolatos genfi tárgyalások új fordulója. A kairói hármas konferencia egyik legfontosabb feladata nyilvánvalóan az, hogy az új genfi szakasz előtt minden részletre kiterjedően összehangolja — vagy legalábbis megpróbálja ösz- szehangolni — politikáját. ILYEN SZEMPONTBÓL rendkívül fontos Kaddumi kairói jelenléte. A palesztin vezető meghívása a két legfontosabb közel-keleti „front- ország” részéről világos, látványos gesztus annak érzékeltetésére, hogy a palesztin ügy rendezése nélkül ninfcs, nem lehet közel-keleti rendezés — a palesztin rendezés pedig aligha elképzelhető a legilletékesebbek, a palesztinok bevonása nélkül. AZ 1973 OKTÓBERI HÄ- BORÜ és az azóta eltelt időszak fontos fejleményei nyomán nemcsak Kairóban és Damaszkuszban látnak a korábbinál sokkal nagyobb esélyt bizonyos politikai megoldásokra, hanem magában a Palesztin Felszabadítási Szervezetben is. Ezt, a múlthoz képest feltétlenül új megközelítési módon tükrözi J^sszer. Arafatnak egy szaúd-arábiai lapnak adott nyilatkozata is. A PFSZ vezetője ebben nem a katonai, hanem kifejezetten a politikai útkeresést állította mondanivalója középpontjába. Egyebek között arról is szólt, hogy a palesztin problémának nagyobb hangot kell kapnia az ENSZ-ben. MOST, miután több mint száz ország támogatta a kérést, a téma a jelenlegi közgyűlés napirendjére kerül. Genfen kívül tehát New York a kairói hármas találkozó másik fontos megtárgyalnivalója. A harmadik város, amelyről a tanácskozáson nyomatékkal szó esik, nyilvánvalóan Amman. A PFSZ-nek Husszein királlyal volt és van a legtöbb nézeteltérése. Ezek áthidalása sok mindent megkönnyítene. De a hídépítés változatlanul nehéznek ígérkezik. CSAK RÖVIDEN... AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS általános ügyrendi bizottsága végül is 110 pontot javasolt az idei ülésszak napirendjére. A napirendi javaslatot a közgyűlés plénumának kell jóváhagynia, amely e célból ma ül össze. A CIPRUSI görög és török közösség vezetőinek pénteken, Nicosiában megtartott negyedik találkozóján megállapodás született a harcok során foglyul .ejtett összes személyek szabadon bocsátásáról. A SZOVJETUNIÓBAN csütörtökön nyolc, a Kozmosz sorozathoz tartozó mesterséges holdat bocsátottak föld körüli pályára a kozmikus térség további kutatása céljából. Mind a nyolc mesterséges holdat egy hordozórakéta juttatta pályára. JÓSÉ VERA JARDIM, a portugál gazdaságügyi minisztérium államtitkárának vezetésével ma küldöttség utazik Magyarországra, majd Lengyelországba és Romániába. FAHRI KORUTÜRK török államfő' péntken felkérte Bü- lent Ecevitet, a szerdán lemondott kabinet vezetőjét, kezdjen kormányalakítási tárgyalásokat. Harun al Rasidnak, a híres bagdadi kalifának a palotájából már csak romos falvázak fogadják az Ezeregy éjszaka meséit keresgélő járókelőt. Milyen is lehetett a csodakalifa otthona, mikor és hol osont ki a titkos ajtón az álruhás nagyúr, hogy belevegyüljön a csereberélő, lézengő tömeg piacos világába...? Nem ér föl addig az én fantáziám, hogy ezt megfejtsem. Töprengtem én már az Eufrátesz partján is, a babiloni romok tövében, és egy kis papírra rajzoltam Semi- namis függőkertjét, a babiloni díszkapu mögött szomorkodó háromezer éves pillérekre. De ez is csak az én kis alföldi képzeletem színvonalát fejezte ki, s nem azt a hatalmas kultúrát, amelyet egykoron Babilon képviselt. Meg aztán nem régészkednl küldtek engem oda, hanem véleményt mondani arról, hogy amit tettek, tesznek, jónak tartjuk, s támogatjuk is. Éppen akkor ment el onnan Szekér Gyula miniszter, aki a kormány megbízásából — a kölcsönös előnyök alapján — nagy anyagi erejű gazdasági szerződést kötött. De még milyen jó szerződést! Elgondolkoztatott viszont Sad. damnak, az ország második emberének záró felszólalása, aki a kurd kérdést említette. Arabok és kur- dok, végre, békében akartak élni a szörnyű meleg sivatagi földön. Szépen is alakultak a dolgok, mert 1968 után, ahányszor csak ott voltam — s kurd vezetőkkel is beszéltem —, a jó viszonyra hajló gondolatokat és gyakorlati lépéseket tapasztaltam. S most meg az öreg kurd vezér, Bar- záni nem autonómiát, hanem önálló kurd államot akar, olyan feltételék. kel, hogy az iraki olajtermelés zömét adó kutak a kurdok gazdaságába kerüljenek, ne az egységes iraki állam gazdaságát képezzék. Saddam erélyes volt, nem hagyja magát a központi állam ily módon provokálni. Milyen nagy baj az, hogy éppen most csapott föl a kurd nacionalizmus lángja, amelybe először a kurd kommunisták pusztulnak bele, mert ölik őket saját fajtájukból az elvakult dühvei puskázó, bombázó nacionalisták. Szörnyű betegség a nacionalista gyűlölet és faji ítélkezés — vele egy nép önmagát pusztíthatja el. Mert Saddam hadserege arra kényszerült, hogy körülvegye az irdatlan, hegyes kurd vadont, amely Törökország és Irán határáig húzódik... Mennyi millió s mennyi kincs, s mennyi szerencsétlen élet pusztul el az oktalan, vad, brutális nemzeti \ gőg dühén. Sokáig tűnődtem Saddam jogosan kemény beszédén, s közben egyre távolodtunk a fényes, színes esti Bagdadtól. Sötétbe húzódtak az országúti pálmák, s a Tigris partjáról jól látható datolyaerdők, hajóink szépen, csillogóan kivilágítva haladtak lefelé, és a fedélzetükön arab táncosnők léptek fel: kígyócsavarodást utánzó mozgásukat őszintén csodáltam, mert úgy táncolták a ritmusos zenére, mintha gumiból készült figurák lettek volna. Meg is bántam aztán, hogy nagy lelkesedésemben olyan levelezőlapot írtam égyik barátomnak, hogy „Drágám, sok szeretettel csókol Ami, az arab hastáncosnő”. Megbántam, mert haüom, hogy azóta a felesége családi mosolyszünetet rendelt el, ajtó- és tányércsapkodással kísérve. Éjszakában jártunk már, amikor a vezérhajó kis ívben kifordult, és dalladózva,rásimult a bozótos, vad partra. Matrózok ugráltak a reflektorok fényéből a sötétbe, és mintha mechanikus eró mozgatta volna: hidak nyúltak le a földre, vezetékkígyók kúsztak rajtuk; hosszú póznák, balták kerültek elő a kinyílt kai ütök ablakából, és néhány perc múlva a hajó dinamójáról kapott áram megvilágította a környéket. Alighogy megszoktuk a fényt, a sok szekerce, fejsze tisztásokat vágott a bozótban, ahová azután lementünk és a fedélzetről lehordott székekre ültünk. — Halsütés lesz — mondotta Sta- rec, a tolmács. — Mindjárt vacsorázunk. A magyar csapat egy rakáson ült, a legszélesebb tisztás szélén, mert hát a tolmácsberendezés (amelyet mi adunk rendszeresen az iraki kollégák részére) kezelői, szcenikusal elképedve nézték a fölilobogó tűz mellé kerülő jeges ládákból kihúzott, nagy haldarabokat. (Egy-egy hal három-négy kiló volt.) S a karó- vastagságnyi dorongok szekercéshe- gyezését és a lángok parázsra- csitítását... A kiadós haldarabok máris a dorongnyársra húzva kerültek a tűz fölé. Sercegett a parázs, szép, kövér csöppökben hullott a halzsír, s erős penetrans illat emelkedett a levegőbe. — Ez lesz a vacsora? — kérdezte Nagy Mihály, a magyar 'műszaki brigád főnöke. Mire Starec elmondta, hogy az Eufráteszban fogott nagy hal a legjobb a világon. Furcsa állathangok sivító, sikoltozó zaja ért el a tisztásra. A sűrű, tömött bozótok felé néztem és láttam, hogy a tisztás szélén kísérőink sétálnak és figyelik a koromfekete sötétséget. Hirtelen, először csak zümmögő hangon és azután egyre erősebben dúdoló csoport ősi arab rituálék dallamával tette elviselhetőbbé a várakozást. Nem értettem, mit fejez ki a ritmus fürge, vidám metodikája, és azután az elnyújtott, síró, panaszos zümmögés. Mi volt ebben olyasmi, amit már a babiloni rabszolga és a zsoldos katona is tudott, és mi volt az, ami új. amit már ez a század hozott. Szép volt ez a hirtelen kórusmuzsika, csöndes, málabús, másszor gyors, zaklatott... a külföldiek mind arra figyeltek. Éjfél ■S jól elmúlt már, amikor a világos bádoglemezes tálakon (amelyeken nálunk a pincérek a söröspoharakat hordják) elénk tették a nyárson sült halat. Jó íze volt- szép, fehér a húsa, vörösre pörkölt a külseje... Egészséges, zsírja-sajtolt ételt kaptunk. De hát ki tud megenni — a maga ötágú villájával is — egy ültőhelyében két-három kiló sülthalat? Mire megtömtük magunkat, a folyó fölött Basra felől, a sivatag szélén megpattant az ég fekete burka. A látóhatárról lassan . elhúzódtak a fényes csillagok, picinyke légmozgás simogatta sápadt arcunkat. Mert ottan hiába néztünk volna a szemége- tően forró napba — arcunk falró bőre éppen olyan maradt volna. Ott nem barnít, csak éget a nap. Hű, de jó lenne most otthon, a Tisza-parton — gondoltam magamban, de szóltak: gyerünk, mert kilenc órakor folytatódik a munka. Ellibbent á tiszai gondolat, s leöblítettük ezt a fáradt éjszakát egy kis arakkal, az ánizs Illatú pálinkával, amely oly fehér a vízzel keveredve, hogy tejnek nézi az ember. SIKLÓS JÁNOS (Vége)
