Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-19 / 219. szám
4 %XM(m 1974. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK Jubileumi ülésszak A magyar—szovjet tudományos műszaki együttműködési megállapodás aláírásának 25. évfordulója alkalmából rendezett akadémiai tudományos ülésszak második napján, szerdán 13 előadás hangzott el az akadémiai tudományos osztályok tanácskozásain. Az előadásokban számos javaslat hangzott el az együttműködés továbbfejlesztésére, elsősorban a történeti, elméleti-metodológiai kutatásokban, a jelenkori burzsoá és reformista történetírás elvi elemzésében és bírálatában. Egy célért: iskola+művelődési ház Óraközi szünet van a veres- egyházi általános iskolában; a folyosón beszélgető gyerekek; a falakon képek, melyek az úttörőélet nyári eseményeit ábrázolják, a vakáció közösségi örömeit, amik ma már csak szívetmelengető emlékek. A folyosó kövezete tiszta. Az egyik szobában rádió szól, halkan szűrődik ki a zene, Gyenise Ferenc igazgatótól irodájában kérdezem: — Milyen az iskola és a művelődési ház kapcsolata? — Rögtön, szinte gondolkodás nélkül azt mondhatom — jó! De, ahhoz, hogy válaszom árnyalt és pontos legyen — teszi hozzá — és érzékeltessem sajátos helyzetünket; egy kicsit vissza kell tekinteni az időben. A két intézmény közötti kapcsolat megítélésekor szem előtt kell tartani azt, hogy mindkét intézmény mostani formájában — a község lakói több millió forint értékű társadalmi munkájának köszönheti létét. Tehát, itt mindenki, minden közintézKiállítótermekben Festői hír Kiskunlacházáról Gaál Imre emlékkiállítása Oktober 27-ig tekinthető meg a Pest- erzsébeti MúzcunTban, Sáros András Miklós és Kéri Imre tárlata a váci Vak Bottyán Múzeum lőtéri kiállítótermében október 6-ig fogadja látogatóit. A nyitva tartás mindkét helyen hétfő kivételével 10 órától 18 óráig tart. Kiskunlacházát Pesterzsébettel nemcsak az 51-es főútvonal köti össze, hanem Gaál Imre művészete is. Életének íve 1922-től 1964-ig terjedt, s ez a két hely határozta meg festményeinek forrásait, ezért is látható a „Laoháza” iránytábla Rátkay Endre „Gaál si- rató”-ján. Különös tehetség volt. Első képeit az Angyali-sziget vastag fáiról festette, a Kis-Duna látványát egyeztette saját, állandóan növekvő emberi horizontjával, így és ezért lett életműve európai fontosságú. Padlásról rajzolta Kiskunlacháza utcáit. Sokat és nagyon gyorsan dolgozott, önemésztő irammal. Mindez előtanulmányt jelentett a lacházi református parókián látható, 1961-ben készült falfestményéhez, a Gályarabokhoz, ahol a tengeren hánykolódó prédikátorok szenvedését és szabadulását láttatja. Képkialakításában nagy szerepet játszik a ráckevei Duna- ág erzsébeti és lacházi szakasza, így született számtalan bárkája, kompja, vízpartja. Minden idegszálával azt a belső álom- és tudatvilágot festette, amelynek önálló és új felismeréseket tartalmazó szigetén élt. A külső látvány műveiben érzelmeket és tapasztalatokat jelöl, sűrített összefüggéseket, képre és színekre váltott gondolkodást. Jelentősége abban áll, hogy nem a külföldi szürrealizmus talaján fogódzkodott, hanem Csont- váry kötetlen képzelete ragadta meg, irányát ez adta. Ezzel a szemléletileg tág, de ■ a fölkészülés szempontjából szoros fegyelemmel komponálta a Gyermekjátékok freskóváltozatait. Művei egyszerre hasonlítanak a külvilág és a képzelet valóságának' kettős tájaira; ez a jellemző vonásuk, különlegességük, gazdagságuk, ez jelenti e belsőleg mindig ' szabad festészet egyéni tartását, karakterét. Magányos üstökös, nincs holdja, de ő sem kapcsolódik senkihez, elszakad más értékek vonzásterületéről, új minőséget épít. Mindezt kemény munkával érte el — rajzokkal és szenvedéssel érlelte a Zöld szék immár megfellebbezhetetlen alakzatát, a Cirkusz drámáját, a Vakok tánca megrendülését, a látomás erejű Hét festő hét napját. Az utóbbi években keveset hallottunk róla, pedig az 1964- es, az Ernst Múzeumban bemutatott tárlat festészetünk új klasszikusaként érzékeltette. A csöndben azonban termő erjedés kezdődött. Értékei ma is töretlenek, de nem magányosak többé, Rátkay Endre, Nagy Rezső, Darabont Tamás, Czétényi Vilmos, Zsigmond Endre művészetében folytatódnak. Ez az iskolateremtő erő azért vigasztaló, mert Gaál Imre nagyszabású remekmű-készülődéseit munkálja tovább az egyéni adottságok hullámhosz- szán, bizonyítva, hogy festészete élő erő, képzőművészetünk egyik ható tényezője, a képi gondolkodás további nagy lehetősége. Mivel Pesterzsébet mellett Gaál Imre második otthona Kiskunlacháza volt, a község festőfiának kiállítását azonnal fogadhatná a budapesti emlékGaál Imre: Akrobaták Sáros András Miklós: 1514 Kéri Imre: Vincent Van Gogh emlékére tárlat után, s ezzel fejet hajtana a mű előtt, megalapozhatná a kisikunlacházi Gaál Imre Múzeum létrejöttét. Nagyon reméljük, hogy a tárlat és a gyűjtemény közös elhatározásból megvalósul, hiszen mindez nemcsak emlékőrzést jelent, hanem a festői értékrend bővülését ebben a kép- zőművészetileg még nem telített térségben. SÁROS ANDRÁS MIKLÓS ÉS KÉRI IMRE VÁCI TÁRLATA Mindketten 1945-ben születtek, együtt a felszabadulással. Nem ez az egyetlen tényező, mely összekapcsolja alkotásaikat, hanem az igényesség; gondolkodásban, grafikai vonal- vezetésben egyaránt. Mindkét fiatal művész töprengő alkat; bátor a szemlélődésben, lelki- ismeretes a művek kivitelezésében. A koncentráció nem lankad lapjaikon, hanem fokozódik, ez jelenti fejlődésük állandóságát. A tudati növekedés párhuzamos a képi megoldások gyarapodásával, ez eredményezi értékeik megbízható egyensúlyát. Ezen rokonvonások mellett Sáros András Miklós inkább az új természettudományos világkép grafikai értelmezését vállalja a repülés átlós iramának rajzi jelölésével, amelyben a gondolat szárnyal a technikában. A mozgalmasság és a sebesség épít eszmét, minden tárgy és élet kibillen nyugalmából drezdai romok váltják Dózsa népének nyüzsgését, a történelmi létezés önkifejeződését hordozzák a valóságfeltáró grafikák, rézkarcok, tusrajzok, litográfiák. Kéri, Imre a látványban feszültséget jelöl. Dózsáról készült vaskarcain a létra negatív eszközzé silányul, bitókellék, s az örömórákat jelentő biliárdasztal Van Gogh ravatalává változik. A tárgyak átalakulásaiban Kéri Imre képes megragadni az amszterdami ócskapiac és a balatonfüredi ablak más-más hangulatát, amelyek így megfogalmazva művészetében, mégis szilárd egységgé alakulnak. Mindketten fontos nyomra bukkantak: rajzaikban azt vizsgálják, arról adnak képi hírt, hogy hogyan telítődik eszmével és gondolattal a föld. Losonci Miklós mányi:, már munkája után is joggal magáénak érez. Senki számára nem közömbös, hogy betölti-e hivatását, amiért létrehoztuk, vagy sem. Ha az elmondottak figyelembevételével , vesszük szemügyre a dolgokat, akkor természetes, hogy mint említettem, a két intézmény közötti kapcsolat — jó! Ez nem is lehet másképp! — Egyébként sorolhatom a tényeket: 11 pedagógus aktív részvevője a művelődési ház munkájának — ' szakköröket vezetnek. Nyáron olvasótábor volt községünkben, a művelődési ház szervezte, a szállás az iskolában volt. A művelődési házban alakult meg a nyolcadikosok klubja, minden gyerek érdeklődési körének megfelelően töltheti itt szabad idejét, s nem szólva arról a későbbi haszonról, hogy ezek a fiatalok már most megszokják a művelődési házat és később felnőttként is' szívesen visszajárnak. Ezt a célt szolgálja a következő intézkedésünk is: felsőtagozatosaink — jutalomként — öt órától — háromnegyed nyolcig látogathatják a művelődési ház rendezvényeit Nem rögzített székek — Megállapodtunk, hogy a színháztermet — télen — tornateremként használják a gyerekek. Délelőtt nincs színházi előadás, s miután nem rögzítettek a székek, könnyen át tudjuk rendezni céljainknak megfelelően. Ugyanis a mi tornatermünk már kicsinek bizonyult, ez szerencse is, mert azt jelenti, hogy sok gyerek van a községben. Itt kell megemlítenem; négy osztályunk szintén tőlük kapott termet, ahol kulturált körülmények között tanulhat. A művelődési ház szakreferense — ifjú Dániel Kornél — a hetedikes és a nyolcadikos gyerekek körében irodalmi csoportot szervez, ez nemcsak az iskolának jó, hanem a művelődési háznak is, hiszen a jónevű, sikereket elért Forrás együttesnek szüksége van utánpótlásra, s kik közül kerüljenek ki a majdani tagok, ha nem a mi gyerekeink közül? — önnek, mint a nagyközségi közművelődési bizottság tagjának, mi a véleménye; a lakosság is kellő mértékben igénybe veszi-, látogatja-e a művelődési házat? — Már említettem, hogy mi magunkénak érezzük, közünk van hozzá! S ezt a község lakosainak nevében mondom, nemcsak a magaméban. Egyre több olyan vonzó program van, ami érdekli az embereket, természetesen a lakosság minden rétegét. Gondolok itt ismeretterjesztő előadásokra, filmekre, színházi előadásokra, irodalmi estekre. Érdeklődő, fogékony »emberek élnek itt, minden olyan rendezvény, amely való szellemi izgalmat kínál, közönségre talál. Egy jellemző adatot említek: a község lakosainak tizennyolc százaléka érettségivel, vagy ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik. Minden adottság megvan — Néhány nappal ezelőtt alakult meg nálunk a néprajzi kör, a Hazafias Népfront helyi bizottságának szervezésében. A kör az üléseit a művelődési ház népfrontklubjában tartja. Létrejötte annak köszönhető, hogy tavaly nyáron egyik régi tanítványom — Horváth Lajos — előásatásai nyomán, amit Ivacson — régi elpusztult fülű — végzett, Árpádkori templom alapfalai bontakoztak ki. Bejelentette és a Nemzeti Múzeum egyik régészével azóta folyik a feltárás. Az előkerült leleteket kiállították. A község vezetőinek az a szándéka, hogy egy későbbi időpontban helytörténeti múzeumot hoznak létre. — Végül meg kell említenem, hogy a fiatalok Forrás együttese milyen népszerű községünkben. Előadásaikat nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is látogatják és nem csalódnak bennük. Egyszóval minden együtt van ahhoz, hogy a lakosság szép, új épületünket a művelődés házának, otthonának tekintse. Ács Jenő HETI FILMJEGYZET Hószakadás A Csoóri Sándor—Kása Ferenc—Sára Sándor alkotói hármasnak már előző filmje, a Nincs idő is felvetett bizonyos művészi problémákat. Ezek nem annyira a tartalmi kérdésekre, a közvetíteni kívánt gondolatokra, mint inkább a kifejezési formákra, az alkalmazott módszerre vonatkoztak. Nevezetesen arra, hogy Kása és alkotótársai emberi magatartásformákat vizsgáltak egy adott politikai és emberi-morális szituációban, s keresték a helytállás, az eszmékért akár életét is feláldozni kész forradalmár (forradalmárok) és az elnyomó hatalom összeütközéseinek mozgató rugóit, a cselekvések összetevőit, s mindezt egy — jobb kifejezés híján — modelláltnak nevezhető történetben és környezetben, modellként felfogott emberekkel. A baj éppen ezzel a mo- dellmódszerrel volt: a tettek és események rugóit gyakran nem ismertük meg eléggé, képletek és ellenképletek jelentek meg valódi drámai szituációk és konfliktusok helyett, olykor velük összekevertem Az alkalmazott módszer csaknem felemésztette a film gondolati tartalmát, de a Nincs idő azért még tudott gondolatilag érdekeset, eszmefuttatásaiban és következtetéseiben figyelemre méltót nyújtani. Üj művükben, melynek előbb volt a nemzetközi premierje, mint a hazai (a nyáron Karlovy Vary fesztiváljának közönsége és szakmai körei láthatták), lényegében ugyanolyan módszerrel dolgoznak, ugyanúgy modellálnak, s ugyanolyan morális alapkonfliktust igyekeznek körüljárni, mint a Nincs időben. Mintha időbeliségben is folytatása lenne ez a film — a Hószakadás — a Nincs időnek: a történet ideje ezúttal a második világháború vége felé, 1944 őszében jelölhető meg, a Nincs idő pedig a Horthy-korszak derekán játszódott. Mintegy gondolatláncként húzódik át egyik filmből a másikba a hatalom jóra vagy rosszra használhatóságának kérdése, az emberi szellem és a szabadságjogok megalázásának, a megfélemlítésnek, a nyílt terrornak az ábrázolása. Ez dicséretesen következetes alkotói szándék. Csakhogy a Hószakadásban mindez már — sajnos — ismétlésnek hat, jórészt érdektelenné és helyenként untatóvá válik. A film mondandói ugyanis túlságosan elvont, vagy túlságosan vulgáris általánosságokban mozognak. Hogy a háborúban elembertelenedik még az alapjában jq morális adottságú egyén is, ezt eddig is tudtuk. Hogy az életben maradás ösztöne kíméletlen tettekre készteti a jámborakat is — ez sem újdonság. És hogy a hatalom, az erőszak gyakran moralizálással, ködös erkölcsi szólamokkal igyekszik igazolni saját erkölcstelenségét, erre is számtalan irodalmi vagy film- művészeti alkotásban kaptunk már kimerítő utalást, ismerkedhettünk meg részletes elemzéssel. Mindemellett ezekről a kérdésekről is lehet érdekeset, újat mondani, s éppen a Csoóri—Kása—Sára alkotói közösségtől ki is tellett volna ennek a témának az ily igényű feldolgozása. A fiion úgy is indul, hogy ezt a reményünket táplálja. Egy embert és lelket gyilkoló, húsz kilométeres katonai terepfutás pokoli fázisait kíséri végig a kezdő képsor, s ebben mind Kosa. hallatlan feszültségű és tempójú rendezésével, mind' Sára, egy évtizedben talán egyszer látható operatőri bravúrokkal tetézve meg a rendezői munkát, legjobb formájukat nyújtják. Ám ami ezen túl történik a filmben, tulajdonképpen már nem tudja lekötni a nézőt. Hogy a versenyt emberélet árán megnyerő és ezért szabadságra hazatérő kiskatoha milyen balladai-népmesei keretek közé kerül, s fent az elbűvölő szépségű (és csodálatosan fotózott) hegyek között miféle kalandok várnak rá, úgyszólván mellékessé válik, mert az alkotók a katona alakjában, s a vele történő eseményekben képleteket kívánnak bemutatni, a fent felsorolt evidenciák határain belül. S mivel az evidenciák nem jelentenek semmi pluszt, csupán önmagukat — azaz: hogy az ember elaljasul, a hatalom képviselője kegyetlen, és hogy az ember nem futhat el a sorsa elől — kissé olyan érzéssel nézzük végig a filmet,' mint ha mindezt már láttuk volna. Végül is egy külsőségeiben igen szép, de gondolataiban nem eléggé eredeti és nem eléggé érdekes film kerekedik ki a Hószakadásból. S felsejlik a veszély is: Kósáék mintha Jancsó eszközei, modell- konstrukciói felé közelítené* nek. Sötét folyó A lengyel filmnapok keretében mutatják be az utóbbi egy-két év lengyel filmtermésének egyik legérdekesebb művét, a Jerzy Grzymkowski novellájának alapján írt Sötét folyó című filmet, Sylvester Szyszko rendezésében. Szyszko filmje az alighogy megalakult lengyel népi államot súlyosan fenyegető belső megosztottság kérdéseivel foglalkozik. Köztudott: a felszabadulás utáni években csaknem polgárháború méretű belső küzdelem folyt a különböző ideológiai bázisú csoportok között a hatalom megragadásáért és megtartásáért. Wajda klasszikussá vált műve. a Hamu és gyémánt ezt a témát dolgozta fel, az őszinte nemzeti önvizsgálat és a megrázó emberi dráma jegyében. Szyszko filmje ugyanezekről a kérdésekről beszél, de a cselekményt falusi környezetbe helyezi. A kérdések nem kevésbé drámaiak, mint a Hamu és gyémántban: mi történjen a volt partizánokkal, hogyan juttassa érvényre politikai célkitűzéseit, s ezekkel együtt hogyan ragadja és tartsa meg a hatalmat a következetesen forradalmi kommunisták kis csoportja, s hogyan küzdjék le a fegyveres ellenállást? A súlyos konfliktusok igen jól egyénített figurák között éleződnek ki; nem tézisek illusztrációit látjuk, hanem a történelmi mozgásoknak egyéni sorsokban megmutatkozó törvényszerűségeit ismerjük fel. Takács István Haumann Péter, Szabó Imre és Maria Markovicová a Hószakadá« egyik jelenetében.
