Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-19 / 219. szám

1971. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK "cm W K/lniim KGYV, Pénzverő, Tápiómente Tsz A legtöbb baleset oka: a figyelmetlenség és felelőtlenség Többletmunka a lenfonóban Amiért nem jár fizetség A helyi tanácsok időnként beszámoltatják a területükön működő vállalatokat, szövetke­zeteket munkavédelmi tevé­kenységükről. Ez történt leg­utóbb Tápiószelén, s a beszá­molónak éppen az ad különös jelentőséget, hogy az azelőtt kifejezetten mezőgazdasági jel­legű községben nagyobb ipar­telepek csak néhány esztendő óta működnek. A községi ta­nács most a két, százakat foglal­koztató ipari üzemet, a Kohá­szati Gyárépítő Vállalat tápió- szelei vasszerkezeti gyáregysé­gét és az Állami Pénzverő éremszerelő üzemét, valamint a szintén sok dolgozót foglal­koztató Tápiómente Tsz-t szá­moltatta be. A KGYV beszámolójában előadta, hogy minden évben munkavédelmi, szociális, kul­turális intézkedési tervet ké­szít a munkakörülmények ál­landó javítására. A szelei gyár­egység ' idei tervfeladatai kö­zött szerepel egyebek kö­zött a szabadtéri darupálya alatt működő lemezhenger biztonságosabbá tételét szolgá­ló görgőpálya, valamint az üzemcsarnokban levő élhajlí­tó gép berakóasztala tervének elkészítése. Szerepel továbbá a tervben az üzemi megbete­gedést okozó, kézzel történő festési munka megszüntetése, helyette automatizált felület­tisztító és festő berendezés üzembehelyezése. A terv nagyobb részét már eddig teljesítették, egy ré­szének megvalósítása azon­ban még folyamatban van. A 624 dolgozó befogadására alkalmas új öltöző és fürdő üzembe helyezése következté­ben minden száz fő részére nyolc zuhanyozó és nyolc mos­dó áll rendelkezésre. 1973 első felében 19 üzemi baleset 384 munkanapkiesést, ez év első hat hónapjában pe­dig 17 baleset 368 munkanap­kiesést okozott. Idén szeptem­berig csupán egyetlen baleset következtében beálló munka­kiesés haladta meg a 30 napot. A balesetet előidéző okok listá­ján első helyen a szakszerűtle­nül, szabálytalanul végzett munka szerepel, utána a fi­gyelmetlenség, és a védőfel­szerelések használatának el­mulasztása következik, utolsó­helyen pedig az alkoholos ál­lapotban végzett munka áll. A Pénzverő éremszerelő üzemének beszámolója szintén közli, hogy évente készül mun­kavédelmi terv. A munka nagy része acetonnal, biopál műgyan­tával történik, ezeket a műveleteket csak helyi el­szívással szabad végezni. A dolgozók, a forrasztást vég­zők is, védőételt, illetve -italt kapnak. Az üzemben tavaly három napon túl gyógyuló bal­eset összesen három fordult elő, ez év augusztusáig azon­ban egyetlen sem. A Tápiómente Tsz arról szá­molt be, hogy a munka- és egészségvédelmi helyzetének javítását még mindig megne­hezíti az 1970. és 1971. évek veszteséges gazdálkodása mi­atti szanálás. Nem jut pénz a meglevő szociális épületek ja­vítására, újak létesítésére. Az ellenőrzések és a balesetek ki­vizsgálása során leszűrt ta­pasztalat: a dolgozók ismerik a mun­kavédelmi szabályokat, csak éppen nem mindig tartják be. Köszörülésnél például nem használják rendszeresen a vé­dőszemüveget, a fogatosok ra­kodás közben nem veszik le az istrángot, kifogás után a kocsirudat, a növényvédők a kiadott védőfelszerelést nem használják. A sűrű ellen­őrzés és figyelmeztetés hatása azonban érezhető, az előző évekhez viszonyítva a bal­esetek száma kétharmad­dal csökkent. Ez év augusz­tusáig mégis történt hat bal­eset. A néhány üzemben üzemor­vosi szolgálatot is ellátó két körzeti orvos kontrolljelentést tett a tanácsülésen. Dr. Ba­logh József előadta, hogy a KGYV-nél a legtöbb baleset figyelmetlenség és felelőtlen­ség következménye. Például a hegesztőlángba néznek, örven­detes, hogy ebben az üzemben ez idén a baleseteknél alko­holos befolyásoltság nem for­dult elő. A Tápiómente Tsz-nél vi­szont szinte minden eset­ben alkoholos állapotban következik be a baleset. Az Állami Pénzverő üzemé­ben ritka az üzemi baleset. Dr. Kiss József szóvá tette, hogy általában sokszor mond­ják embertelenségnek, ha a balesetet szenvedettet alkohol- szondával is megvizsgálják. A mérgező anyagokkal dolgozók ellenőrzését fokozni kell, mert megállapítást nyert, hogy gyakran fogyasztanak munka közben szeszes italt. Helyesel­te a KGYV-ben tartott rend­szeres munkavédelmi oktatást, ég hogy ezzel kapcsolatban az ipari tanulókat elsősegélynyúj­tásra is kiképzik. A tanácstagok a beszámoló­kat megvitatták, majd a bal­esetelhárítást fokozó intézke­désekre vonatkozó határoza­tokat hoztak. Sz. E. Vannak emberek, akik egy percig sem tudnak ölbe tett kézzel tétlenkedni: ha nincs dolguk, keresnek maguknak. Vannak emberek, akiket min­den érdekel: a munkatársak gyermekének tanulmányi eredménye, á szomszéd egész­ségi állapota, a gyári busz so­főrjének családi gondja-baja. Varinak nyughatatlanok, akik­nek mások helyett fáj a fejük, ha akadozik a készáru csoma­golása, ha kórházba viszik a négygyermekes családanyát a gyártásközi meóból, ha tüdő- szúrást kell szervezni a nagy­községben. Az ilyen embereknek késő estig nyitva a kapujuk, hogy bemehessen, akinek segítségre, jó szóra van szüksége. Az ilyen embereknek nincs má­sodállásuk, hiszen arra nem jut idejük. Ök azok, akik áll­va reggeliznek, mert sietni kell: munkakezdés előtt vala­mit még el akarnak intézni. Amit tesznek, azért nem jár fizetség, kitüntetés, olykor még köszönet sem. És mégis hajtja, űzi őket valami belső kényszer, a segíteni akarás, a lelkiismeret: tenni valamit a közösségért. Az ilyen emberek viszik előbbre a világot. Társadalmi munkások. A dinasztia Harza Ferencné munkaköré­nek jó hosszú a neve: darab­áru meó- és csomagolócso­port-vezető. Ezért kapja a fi­zetését. Ezenkívül ő a vezetője a Közösség szocialista brigád­nak, amely tavaly a vállalat, az idén o szakma kiváló bri­gádja címet nyerte el. Ezárt nem jár fizetség. Nem jár to­vábbá a szakszervezeti bizal­mi tevékenységért, a CSÉB megbízotti teendőkért, s a Vö­röskeresztben'vé gzett munká­ért. Pedig az utóbbi talán a legszebb, legértékesebb: Harza Ferencné tizenháromszoros véradó. Ha a munkáshűségért járna valamiféle kitüntetés, én azt is a Harza családnak adnám: Harzáné 22 éve, a férje 34 esz­tendeje dolgozik ebben a bu­dakalászi Lenfonó- és Szövő­gyárban, innen ment nyugdíj­ba anyósa, apósa, s itt keresi kenyerét két sógora is. — Csak a fiam törte meg a tradíciót — mondja —, ő a MÁV Tervező Intézetben^ dol­gozik. Tervezőmérnök. Harzáékat 1960-ban nagy szerencse érte: 3500 forint készpénzfizetés és havi 1000 forintos törlesztés ellenében megvehették azt a háromszo­bás családi házat, amelyben addig bérlőként laktak. — Akkor persze, nagy pénz volt ám az a havi ezer forint, a fiúnk taníttatása mellett! A szüléimét is mi tartottuk, s ugyancsak be kellett osztani a forintokat. Szerencsére, a 350 négyszögöles kertben sok min­den megtermett, ami a kony­hára kell. Éppen csak meg kellett érte dolgozni — mond­ja nyomatékosan. Abban hiba nem igen lehe­tett, ahogy összekulcsolt ke­zét elnézem, jó ismerőse az ásónak-kapának, a locsoló fo­gantyújának. Jogos büszkeséggel sorolja, hogy azt a házat, kertet aztán meg lehet nézni! Most vásá­roltak fürdőszoba felszerelést, minden csupa halványzöld, vettek olajbojlert, hydrofort, csöveket, már csak a kád hi­ányzik, pedig bejárták érte egész Pestet. Amint a kád meglesz, s bevezetik a házba a vizet, minden kívánsága tel­jesül. No, kivéve a fürdőszo­ba-csempézést, mert arra — egyelőre — nem futja. Lábát maga alá húzza a szé­ken, eleget talpal egész nap. — Hogyan lett véradó? — Édesapám 1961-ben sú­lyos beteg lett, vérátömlesz­tésre volt szüksége. Ahányszor meglátogattam a kórházban, mindig láttam transzfúziót: hol az egyik beteg életét igye­keztek meghosszabbítani a vérrel, hol a másikét. Akkor határoztam el: az én apámnak is adott valaki a véréből, én is adok, ha kérik. Eddig tizen­háromszor kérték... „Megszerettem ” Bittó István asztalos műve­zető — és a gyári önkéntes tűzoltók parancsnoka. — Ügy kezdődött, hogy kö­zel laktam a gyárhoz, a koló­nián — idézi azt a 35 évvel ezelőtti napot, amikor belépett az önkéntes tűzoltószerve­zetbe. — Pár hónappal ko­rábban kerültem az — ak­kori nevén — Kiinger Len- és Kendergyárba filmsablon- készítőnek, mert az asztalos szakmában éppen pangás volt. A tűzoltók parancsno­ka, az akkori igazgatóhe­lyettes meg az egyik mérnök szólt, hogy álljak közéjük: kö­zel lakom, az időmből is fut­ja. Sokan álltak reggelen­ként sorba a gyárkapu előtt felvételre várva, nem volt hát tanácsos nemet mondani. Így lettem „önkéntes” tűzoltó. Egy év múlva behívták tényleges katonának, s hama­rosan kivitték a frontra. Az osztrák—jugoszláv határtól gyalogolt haza 1945 áprili­sában. — Visszajöttem a gyárba, s végre az asztalosműhelybe kerültem. Itt ismertem meg a feleségemet: a szövődében dolgozott. Összeházasodtunk, négy gyermekünk született, s a feleségem otthon maradt, gyereket nevelni. — Volt-e tűzeset a gyárban? — Hogyne, többször is; a legemlékezetesebb úgy hat esztendeje. Akkoriban még itt gyártottuk a rubitexet, a vasúti vagonokhoz készült tetőponyvát. Ezt a ponyvát bitumennal és lenolajkencé- vel kellett impregnálni. A bitumenfőzőben kilyukadt az egyik főzőüst, a bitumen a tűzbe folyt, meggyulladt, s a tűz elterjedt a műhelyben. Huszonnyolc poroltó sem volt elég, állami tűzoltókat kellett segítségül hívni. — Mit csinál az önkéntes tűzoltó, ha nincs tűz? — Először is őrködik, hogy ne legyen. Nyolc-tízórás vál­tásban, ügyeleti szolgálatot adunk minden ünnepen és munkaszüneti napon. Aztán ellenőrizzük a tűzrendészeti utasítások végrehajtását, az üzemrészek, műhelyek rend­jét, meg gyakorlatozunk. A gyakorlatokat heti egy alka­lommal, munkaidő után, két órán át tartjuk. — Mennyit kap az önkéntes tűzoltó? — Annyit,( hogy csak a pénzért nem lenne érdemes vállalni: öt forintot a gya­korlati órákért, és 8 forintos órabért az ügyeleti szolgá­latban. ♦ — Annak idején kényszer- helyzetben vállalta. Ez a kényszerhelyzet a felszabadu­lás után megszűnt. Miért csinálja mégis, néhány évvel nyugdíj előtt, deres fejjel? — Megszerettem. Hozzám olyan emberségesek voltak eb­ben a gyárban, hogy úgy éreztem, nekem is kell nyúj­tanom valamit. Aztán meg nagyon jó a légkör: családias. Mármint a tűzoltószervezet­ben. Ez is odahúz. A „családi gyár ” — Hol találom a vöröske­resztes titkárt? — Elekinét? A meólabor- ban. Csoportvezető. Laborató­riumról alkotott fogalmaim­nak teljesen ellentmondó kép fogad. Sehol egy pipet­ta, érzékeny patikamérleg, lombiknak, örökké égő bor- szeszlángnak nyomát sem le­lem. összetolt asztalok kö­rül asszonyok ülnek, az egyik számokat írogat kartotékla­pokra, a másik befőttes üve­geket sorakoztat katonás rendbe, a harmadik kocká­kat vagdos szép, fehér ba- tisztból. Eleki Lászlóné felvilágo­sít: — Most éppen színtartós- sági vizsgálatokat végzünk filmnyomott lenszöveteken. A batisztdarabokat hozzá- varrjuk az anyagmintához, üvegbe tesszük, felöntjük mosószerrel, lezárjuk, és be­lerakjuk a gépbe. Ha a szö­vet ereszti a színét, akkor feltétlenül megfogja a ba­, tisztot. Besiet a diszpécser, s rö­vid vita kezdődik, hogy mit ír elő a diszpozíció: csak a láncirányú beugrást korlátoz­za 3 százalékban, vagy a ve- tülékirányút is? Kezdem úgy érezni ma­gam, mintha május elsejei ünnepi beszédet hallgatnék, külföldön. Az asszonyok ne­vetnek, s felvilágosítanak: ar­ról van szó, hogy csak hosz- szában mehet-e össze vala­melyest a vizsgált anyag vagy széliében is. Elekiné a vegyipari tech­nikum elvégzése után előbb Pesten keresett állást. Miért? — Itt dolgozik — 33 éve — az anyám, a nagybátyám, in­nem ment nyugdíjba a nagy­apám, hát én juszt is erős- ködtem, hogy magamtól is boldogulok a pályán, én nem leszek Budakalászon az anyám lánya, akinek a család taposta ki az útját. Előbb a Hungá­ria Vegyiművekben dolgoz­tam, aztán a Chinoinban. Csakhogy amikor férjhez mentem, és megszületett a gyerek, már nem volt mindegy, mennyit utazom a munkahelyig Budakalászról! Kétéves gyermekgondozási szabadság után mégis csak beléptem a „családi gyárunk­ba”. Amíg élek — hálás va­gyok a sorsnak: itt kaptam két és fél szobás öröklakást kerttel, garázzsal, 180 ezer forintért! Persze, kétszer any- nyiba lett volna, ha a válla­lat nem segít. Kézzelfogható — Hogyan lett a Vöröske­reszt csúcstitkára? — Mikor néhány hónapja itt dolgoztam, odajött a gyár­részlegvezető, Lugosi Károly és azt mondta: „Csúcstitkár kellene a Vöröskeresztnek, rád gondoltunk”. Elvállal­tam. Tudja, ha van tömeg­szervezet, amiben szívesen dolgozom — ez az.. Szerintem segíteni az embereken — egészségügyi neveléssel, első­segélynyújtással, életmentő vérrel — a legszebb szolgálat a világon. Itt amit csinálok — kézzel fogható. Ha véradást szervezünk, a nap végén lá­tom, hogy hány liter gyűlt össze. Ha egészségügyi elő­adást tartunk, tudom, hogy megint megtanítottuk vala­mire az embereket, ami jó, hasznos. Ha eggyel több em­berhez juttatjuk el a Csalá­di lapot, eggyel többen lesz­nek, akik megmossák a gyü­mölcsöt, nem vesznek gya­nús eredetű gombát, és így tovább. Évente egyszer meg­rendezzük a véradók talál­kozóját azokkal, akik vért kaotak. Ott lehet igazán le­mérni a vöröskeresztes moz­galom szerepét, eredményeit! — A kislánya most ment első osztályba; maga is tanul, a Könnyűipari Műszaki Fő­iskola textil szakán, üzem­mérnöki diplomát kíván sze­rezni. Munka után várja a főzés, a háztartás. Azt mond- iák, mégis, egyik legn^aadóbb társadalmi munkás. Nem sok ez egviitt? — Nagyszerű aktíváink van­nak. Itt, a laborban például minden munkatársnőm. Há­rom alanszervezetünk van, és bizalmiak segítik a munkán­kat. És nem utolsósorban az a jó érzés, hogy ha végigme­gyünk az üzemen, tízen is megállítanak: mikor lesz vér­adás, őket ki ne felejtsük! Nyíri Éva ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET azonnali belépéssel FELVESZ Quti-Nord technológiához szereiőbrigádot, kőműves, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, asztalos, burkoló, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő, szigetelő, bádogos, festő, parkettás, könnyűgépkezelő, nehézgépkezelő, gépkocsivezető szakmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), rakodókat, raktári kiadókat, kubikosokat. Jelentkezni lehet: a „Prosperitás" KSZ munkaügyi osztályán Budapest IX.. Viola u. 45. Már csak 3 napig: PIK-HETEK KEMPINGÁRUK (szentendrei, váci, ceglédi, nagykőrösi, érdi és szigethalmi kijelölt boltjainkban) 30 %-OS ÁRENGEDMÉNNYEL; NAPSZEMÜVEGEK (minden típus) 30 %-OS ÁRENGEDMÉNNYEL; MŰANYAG ÉS GUMISZANDÁLOK (minden típus) 40 %-OS ÁRENGEDMÉNNYEL; 125, 150 és 210/60 LITERES HŰTŐGÉPEK 10 %-OS ÁRENGEDMÉNNYEL VÁSÁROLHATÓK MEG A PIK-SZAKUZLETEKBEN Most vásároljon ön is, most érdemes,! NE FELEDJE: MINDEN HÓNAPBAN PIK-HETEK! PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT Paioarí szakközépiskolát végzett fiatalokat és asztalos szakmunkást felvesz a Bútorértékesitó Vállalat roktórosi munkakörbe. Jelentkezés: a Budapest KV.. Sípos Dénes u. 9-11 sz. alatti telepen, a raktárház igazgatójánál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents