Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-18 / 218. szám

1971. SZEPTEMBER 18., SZERDA FÓKUSZ . Nagyüzem Brüsszelben A KÖZÖS PIAC brüsszeli főhadiszállásán a szokásosnál is jóval nagyobb a sürgés-for­gás — gyakorlatilag egy idő­ben tárgyalt, illetve tárgyal a szervezet kilenc tagországának összesen huszonhét minisztere. A KILENC KÜLÜGYMI­NISZTER egynapos megbeszé­lést tartott,, de a rövid, annál zsúfoltabb program során va­lóban lényeges témákat vitat­tak meg. Szó esett arról a gö­rög kérésről, érvényesítsék az EGK és Athén között már megkötött, de a junta hata­lomra jutása után felfüggesz­tett társulási szerződést. Bár a szerződés jelentős részében gazdasági természetű, mégsem véletlen, hogy a külügymi­niszterek elé került. A kér­désnek számos olyan politikai vonatkozása van, amelyet az új fejlemények fényében kel­lett megvizsgálni. Valószínű, hogy éppen a politikai okok késztetik arra a kilenceket, hogy a görög társulási szerző­dést megújítsák.' BÄR TÚLZÁS lenne a Kö­zös Piacot valamiféle egyér­telműen Amerika-ellenes blokknak felfogni, kétségtelen, hogy a szervezet egyes körei­ben vannak törekvések arra, hogy szembeforduljanak az amerikai gazdasági-politikai hegemóniával. Az a Görögor­szág, amely az ezredesek ural­ma alatt a tengeren túli befo­lyás eszköze volt, a polgári kormányzat — és a heves USA-ellenes kitörések — ide­jén erősítheti ezeket az EGK- kísérleteket. A KÜLÜGYMINISZTEREK másik fontos témája a szocia­lista országokkal kialakítandó gazdasági kapcsolatok kérdése volt. Nem lehet tudni, mi hangzott el a zárt ajtók mö­gött. csak annyi biztos, hogy a,, kétségtelenül összetett, de innal jelentősebb kérdéscso­portokat újra szakértők ta­nulmányozzák, csak aztán ke­rül ismét a miniszteri tanács elé. A PÉNZÜGYMINISZTEREK konferenciája előzte meg a külügyminiszterit: itt a szer­vezet által — ezúttal főleg Olaszország számára — kibo­csátott kölcsönök ' módozatait vitatták meg, egyelőre ered­ménytelenül. A két egynapos értekezlet mellett Brüsszelben megkezdődött egy harmadik, háromnapos tanácskozás is: a mezőgazdasági minisztereké. EZ A KONFERENCIA már éppoly hagyományos szeptem­ber második felében, mint a Nyugat-Európán végigsöprő paraszttüntetések, amelyekre éppen a miniszteri konferen­cia „tiszteletére” került sor... CSAK RÖVIDEN,.. ALEKSZEJ KOSZIGIN Szovjet miniszterelnök kedden Moszkvában fogadta Tad- zsuddin Ahmedet, a Bangla­des Népi Köztársaság pénz­ügyminiszterét. SZEPTEMBER 10-ÉN az NDK fővárosában a friedrich- strassei átkelőhelyen letar­tóztatták William Medlay-t, a nyugat-berlini amerikai hely­őrség tagját, aki gépkocsija csomagtartójában két NDK-ál- lampolgárt akart Nyugat-Ber- linbe csempészni. Figyelembe véve a beismerő vallomást és a megbánást, a nemzetközi fe­szültség további enyhítésének érdekeitől vezérelve, a szovjet katonai hatóságok, az NDK il­letékes hatóságával egyetértve, úgy döntöttek, hogy W. Med­lay-t a nyomozati anyagok és a megfelelő'’ ügyiratok kísére­tében átadják az amerikai ha­tóságoknak. TOVÁBB ROMLOTT Rod­ney Arismendinek, az Uru­guay Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak egészségi állapota. Borda- berry rendszere több mint négy hónapja börtönözte be Arismendit, s az orvosok szük­ségesnek tartják, hogy kórház­ba szállítsák. KEDD DÉLELŐTT mintegy tíznapos látogatásra Pékingbe érkezett Moktar Ould Dad- dah mauritániai elnök. Gromiko nyilatkozata A Szovjetunió következetesen folytatja az Enyhülés politikáját Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az ENSZ- közgyűlés 29. ülésszakán részi vevő szovjet küldöttség''veze­tője New Yorkba érkezésekor kijelentette: „Nagy munkát kell végezni annak érdekében, hogy a feszültség enyhülése megfordíthatatlan folyamattá váljék, és kiterjedjen az egész világra.” Mint mondotta, az ülésszak munkája a világban végbe­menő rohamos változások, bo­nyolult és időnként ellentétes folyamatok légkörében kezdő­dik. De ha kiemeljek a nem­zetközi színtéren végbemenő események* fejlődésének fő irányát, nyilvánvaló, hogy a nemzetközi feszültség enyhü­lése marad továbbra is az uralkodó tendencia. Ugyanakkor észre kell ven­ni — folytatta a szovjet kül­ügyminiszter —,-hogy a poli­tikai helyzet alakulására hat­nak a negatív irányú ténye­zők is. Tanúsítja ezt minde­nekelőtt a folytatódó fegyver­kezési hajsza, amely komoly veszélyt jelent minden népre nézve. Ugyanez mondható el a ciprusi eseményekről, ahol lábbal tiporják egy szuverén állam sérthetetlenségét. Nem szedték ki a gyökerét a veszé­lyes közel-keleti konfliktus­helyzetnek sem. Ez ideig sem normalizálódott teljes egészé­ben az Indokínai helyzet. A megoldatlan problémák megvitatása komoly, felelős­ségteljes megközelítést köve­tel. A Szovjetunió — külpoliti­kai irányvonalának lenini el­veihez híven — a jövőben is következetesen folytatja a bé­ke és az enyhülés politikáját. Részünkről — mint eddig is —, nem lesz hiány jóakarat­ban, és abban a törekvésben, hogy gyakorlatiasan, építő mó­don működjünk együtt azok­kal, akik magúikévá teszik ezeket a magasrendű célokat. A szovjet küldöttség ebben a szellemben tevékenykedik majd az ENSZ-közgyűlés je­lenlegi ülésszakán. Törökország Eeevif utolsó kabinetülése ••• Valószínűleg utoljára hívta össze kedden a jelenlegi török koalíciós kabinetet Bülent Ece­vit miniszterelnök, aki — mint jelentettük — hétfőn bejelen­tette lemondási szándékát. A keddi kormányülésen egyébként az országnak a gö­rög határral szomszédos térsé­gében életbe léptetett statá­rium 45 nappal való meghosz- szabbításáról szóló javaslatot vitatták meg, amelyről csütör­tökön szavaz a parlament. A kormány ülésén Ecevit köszö­netét mondott a miniszterek­nek ,.az ország érdekében ki­fejtett tevékenységükért”. A miniszterelnök az ülés után új­ságíróknak közölte: végleges az a döntése, hogy lemond a kor­mányfői posztról. KEDDEN AZ OSZTRÁK FŐVÁROSBAN Csehszlovákia és Ausztria kicserélte a határ- incidensekkel kapcsolatos in­tézkedésekről rendelkező cseh­szlovák—osztrák megállapo­dást kiegészítő ratifikációs ok­mányokat. Ford második sajtóértekezlete Ford amerikai elnök hét­főn este, magyar idő szerint kedden hajnalban megtartott második sajtóértekezletén a figyelem Nixon volt elnöknek adott * kegyelem hátterére, a chilei államcsínnyel kapcso­latos amerikai kormányfele­lősséget, illetve az amerikai gazdaság állapotát érintő kér­désekre irányult. Ford ismételten azt a meggyő­ződését fejezte ki, hogy Níxon- ra vonatkozó kegyelmi döntése „hozzájárul a nemzet sebeinek oegyógyltásához”. Az intézke­dést így magyarázta: „Nem en­gedhetjük meg magunknak a Waterg^te-iigyben 18 hónapon át tartó izgalmi állapot és megosztottság tovább folytatá­sát.” Az elnök hangoztatta, hogy figyelembe vette ugyan a volt elnök egészségi állanotáró] szóló híreket is, de „elsősorban és mindenekelőtt a nemzet egészségét tartottam szem előtt”. Ford a sajtóértekezleten ta­gadta, hogy bármiféle párhu­zam lenne a volt elnöknek adott teljes és feltétel nélküli bünbo- csánat, illetve a vietnami hábo­rú ellenállóinak szóló, munka­szolgálathoz és más feltételek­hez kötött feltételes kegyelmi ajánlat között. „Egyfelől egy volt elnökről van szó, aki a kormányzatában fennállott kö­rülmények miatt megszégyenül­I ten és megcsüfoltan kénysze­rült lemondani — másfelől pe­dig a vietnami sebek begyógyí- tásáról van szó” — mondotta Ford. Egy kérdésre válaszolva az elnök kategorikusan kijelen­tette, hogy „az USA-ban nem lesz gazdasági depresszió”. Azokkal az újabban nap­fényre került bizónyítékokkal kapcsolatban, amelyek szerint Kissinger külügyminiszter irányítása alatt a „negyvenes bizottság” programja értelmé­ben a CIA sokmillió dollárt költött gz Allende-kormány megdöntésére, feltették a kér­dést: „Vajon kormányzatának politikái irányelvei közé tar­tozik annak megkísérlése, hogy »destabilizálja« más de­mokratikus nemzetek kor­mányzatát is?” „Hadd válaszoljak általá­nosságban — kezdte válaszát az elnök. — Kormányunk, miként más kormányok is, folytat bizonyos hírszerzői te­vékenységet külpolitikájának alkalmazására és nemzetbiz­tonsági érdekek védelmében. A szóban forgó konkrét eset­ben kormányunknak nem volt semmiféle része magának a puccsnak végrehajtásában.” Az amerikai elnök azután azt állította, hogy „az Allende-kor­mány megkísérelte szétzúzni az ellenzéki sajtót és az ellenzéki pártokat”, s mint Ford magya­rázta, „a mi erőfeszítéseink ar­ra irányultak, hogy elősegítsük az ellenzéki sajtó és az ellenzé­ki pártok fennmaradását. Azt gondolom, hogy ez a chilei nép iGgjohb érdekeit szolgálja, és mindenesetre bizonyos, hogy ez megfelel a mi legjobban felfo­gott érdekeinknek.” Hangsú- .yozta, hogy az 1943-ban létreho­zott „negyvenes bizottságnak” „továbbra is fenn kell marad­nia”, mivel ez a bizottság „gya­korol felügyeletet a folyamatba tett titkos műveletek fölött”. Ezek után megkérdezték: „Milyen nemzetközi jog alap­ján formál az USA jogot arra, hogy megkísérelje destabili­zálni más országok alkotmá­nyosan megválasztott kor­mányzatát? Ügy véli-e az el­nök, hogy a Szovjetuniónak is joga van destabilizálni pél­dául Kanada vagy az USA kormányát?” „Nem óhajtok ítéletet for­málni arról, vajon megenge­dett-e vagy a nemzetközi jog alapján álló tevékenységről van-e szó. Ismert tény azon­ban — történelmileg is, és je­lenleg is —, hogy ilyen akci­ókhoz folyamodnak, az érin­tett országok fontos érdekei­nek szolgálatában” — jelen­tette ki Ford elnök. Vendég Snomiból Ismét magas rangú finn vendég érkezik hivatalos láto­gatásra Magyarországra: Kale- vi Sorsa, Finnország minisz­terelnöke. Kalevi Sorsa, a Finn Köz­társaság miniszterelnöke, a Finn Szociáldemokrata Párt főtitkára 1930. november 21-én született Keuruuban. Tanul­mányait a társadalmi főiskola újságírószakán 1957-ben fejez­te be, majd 1963-ban diplomát szerzett a társadalomtudomá­nyi karon. 1959-ig újságíró­ként dolgozott, később a Tam- mi könyvkiadónál lektor volt. 1959 és 1965 között az UNES­CO munkatársai 1963—1965- ben Finnország párizsi UNES- CO-képviseletén dolgozott. Ha­zatérte után, 1965-től n939-ig a finn UNESCO-bizottság főtit­kára volt, egyidejűleg — 1967 és 1969 között — az oktatás­ügyi minisztériumban a nem­zetközi osztály helyettes veze­tője. Diákévei óta részt vett .Ka­levi Sorsa a szociáldemokrata mozgalomban. 1959-ben a Finn Szociáldemokrata Párt főtitká­rává választották. 1970-ben választották meg először par­lamenti képviselőnek, majd az 1972 januári választásokon már másodszor lett a parla­ment tagja. A palament mind­két törvényhozási szakaszában a külpolltilcai bizottság elnöke volt. Kfwmányalakítási megbí­zása előtt Kalevi Sorsa a kül­ügyminiszteri tárcát töltötte be. 1972 szeptembere óta ve­zeti miniszterelnökként a finn kormányt. Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének 1971 augusz­tusában Finnországban tett hi­vatalos látogatásakor Kalevi Sorsát a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendjével tüntették ki. MTvumzm eo:.fokzsák? Tovább gyűrűzik a Mucu-botrány Japánban tovább gyűrűzik a Mucu elnevezésű nukleáris kereskedelmi hajó körüli bot­rány. Mint ismeretes, az au­gusztus 26-án próbaútra bo­csátott hajón szeptember el­sején abnormális méretű ra­dioaktív szivárgást észleltek. A helyszíni szakértői vizsgá­lat kiderítette, hogy nem a műszaki előírásoknak meg­felelően készítették el a hajó nukleáris reaktorának védő­pajzsát. Azóta a Mucu a nyílt tengeren vesztegel. Két nap­pal ezelőtt a Tanaka-kor- mány bejelentette, hogy Kobe kikötőjébe irányítja a szel­lemhajót, majd a kobeiek til­takozása láttán elhatározta, hogy mégiscsak visszaküldi a hajót eredeti kikötőjébe, az azonos nevű Mucuba. Hétfőn egy miniszterhelyet­tes vezetésével kormánykül­döttség érkezett a kikötővá­rosba, hogy meggyőzze a la­kosságot a sugárveszélyes hajó befogadásának szüksé­gességéről. A kikötő halászai feldühödve a bizottságnak azon a magyarázatán, hogy a 1 radioaktív sugárzás nem hi- I bás tervezés eredménye, ha­nem csupán váratlan akadály a fejlődés útján, szabályo­san megverték a miniszterhe­lyettest és a bizottság több tagját. A bizottság „veretlen" tagjai később gyűlésen kísé­relték meg a halászok ellen­séges hangulatának leszerelé­sét, de eredménytelenül. Mu­cu kikötő halászai közölték: nem kérnek a kormány hazu- dozásaiból és látni sem kí­vánják a radioaktív hajót Ha a kormány mégis ragasz­kodik elhatározásához, a ha­lászok hatvanezer homokzsá­kot süllyesztenek el a kikötő bejáratánál, hogy megakadá­lyozzák a hajó befutását — közölte a kikötő halászszö­vetkezetének yezetősége. AZ ETIÓP diákvezetők ked­den általános gyűlésre szólí­tották fel az ország diákjait abból a célból, hogy meghatá­rozzák: milyen kormányt kí­vánnak Hailé Szelasszié trón­fosztását követően. Nézelődés a világban @ Jézus és Pilár i Jézus nevet a bibliából ismer­tem meg. Pilárt meg Hemingway: Akiért a harang szól című regényé­ből, az 1936-os spanyol szabadság- harc egyik partizánosztagának asz- szony-lelke Pilár volt. Lehet, hogy ez a Pilár valóban létezett, de az is lehet, hogy Hemingway teremtette meg. Most Jézusnál jelentkeztem, azaz a kubai szaktanács titkáránál Jézus Eskandel-nél, hogy megérkeztem Havannába, és hát szeretnék széjjel­nézni az országban. Jézus igen kész­séges volt velem szemben, és mind­járt ajánlotta is, hogy mit szüksé­ges, és mit érdemes föltekinteni. Alacsony, fekete, spanyol típus, egy­szerre tízfélét intézett előttem, igazi latin-amerikai forradalmár módján. Külön dolgozott a keze, a szája, meg a feje. Mintázta azt a légkört, amelyben minden felelős embernek sietős a forradalom nyugalmában is a forradalom gyorsítása. Egyáltalán nem hasonlított a názáreti Jézusra, aki mindenféle piktor és festő által maradt ránk, mert ez a Jézus ter­mészetes, egyszerű kubai ember. Azt mondta, hogy Jósé Marti szobra előtt éppen nagygyűlés készül, Fidel Castro mond beszédet, és jó lenne odamenni. Szívesen vállal­koztam, mert egy havannai nagy­gyűlést végighallgatni — nem is le­becsülendő lehetőség. A nagy téren, ahová kimentünk, délután négy óra­kor olyan meleg volt, hogy az első óra után éreztem: kihagy a pulzu­som. A második óra után már azt hittem, lefordulok a kőmellvédről és mindjárt legurulok a hatvanezer havannai lába elé. Pilár, a tolmács rámnézett és csöndesen megkérdez­te: „Maga rosszul van?” Kényszere­dett mosollyal elhárítottam a kér­dést, de Pilár pártfogásába vett. Ma­gyarázta, hogy kik állnak itt a mell­véden, /az a feketeruhás asszony Che Guevara özvegye, mellettem, az a vékony gyerek a fia. Castro min­dig meghívja őket az elnökségbe, ha itt tömeggyűlésre kerül sor. Áz meg ott, Fidel mögött, Dorticos, az el­nök, a háta mögött meg Raúl Roa... és sorolgatta tovább a kubai vezető-, két. Figyeltem is, meg nem is. Leg­alább ötven fok meleg, és olyan erős páratartalom volt a levegőben, hogy a vékony cérnaing nedvességét éreztem a bőrömön. Castro beszelt: a békés építő­munka nagyon nehéz forradalmáról, amely szerinte küzdelmesebb, mint a hatalom kiharcolása. S most mi a teendő, mint a KGST-hez tartozó ország — njjlyen új lehetőségekkel rendelkezik' és mit vár a nép a for­radalmi munkásosztálytól, és kü­lönösen mit vár az ország Havanná­tól. A tömeg helyeselt, spontánul fölzúgott a vivát, a victoria és a Fi­del éltetése. Pedig Castro igen ke­mény önkritikát mondott a saját és a vezetőség munkája fölött. Jól beesteledett már, amikorra elhangzott az ismert zárómondat: „Haza vagy halál”. Kigyulladt a sok fény a téren és az utcákpn. A ten­ger felől enyhe légáramlat könnyí­tette a tüdők munkáját. Á szálloda teraszán elviselhető klímát vará­zsoltak a láthatatlan légkondicioná­ló berendezések. Jézus önmagával győzködve öntötte elém a gondola­tokat: náluk az a legfontosabb, hogy a harc, a forradalom lelkese­dését átvigyék a gyakorlati, napi munkára, a békés építés monotoniá­ja is pezsegjen, mert ez a tömeg, benne az egyes ember, egy szempil­lantás alatt meghal a hazáért: szét­rántja ingét a mellén, s azt mondja, ide lőjjetek, ha ez a hazán segít. S ez igaz. Sok helyen az országban megtapasztaltam, hogy így igaz. De a munkában nagyobb állhatatosság kellene. Eskandel nagyon mélyér­zésű ember lehet, olyan felelősség­gel és vállra vett gond-puttonyok terhe alatt beszélt, hogy még akkor éjszaka őszinte tisztelőjévé sze­gődtem. Pilár pedig hűségesen fordította a szót oda-vissza. Mikor aztán befe­jeztük, s Pilár még ottmaradt, azt kérdeztem tőle, ismeri-e azt a híres spanyol Pilárt, amelyet Hemingway írt meg. Azt mondja, hogy olvasta a Papa (ez Hemingway) regényét. S hogy ő nem hasonlít arra a jó fizi­kumú, erős lelkű forradalmárnőre, de ő magát szintén forradalmárnak tartja, mert résizt vett a hatalom ki­harcolásában, és azóta is ott van, ahol a dolgok nehezebbik része ta­lálható. Fekete, sovány'kis asszony­ka ez a Pilár, sápadt az arca, fáradt a nézése. Megsajnáltam. — Menjen haza, maga nagyon fá­radt. Rámpillantott, s elutasító hang­súllyal adta tudtomra, hagy addig marad, amíg munka van, s egyál­talán, honnan veszem, hogy ő fá­radt? Mert ez könnyű munka. Képzel­jem el a cukornád aratását, ötven fok melegben, s nem gépekkel ám, hanem félig hajlított, éles kézi sar­lóval. — Tudja-e, hogy ott kétórányi munka annyi erőt vesz ki az embe­rekből, mint a gyárban tízórányi. S egy-egy aratási napon nem ritka, hogy két kilót is lefogynak az ara­tók. Igaz, hogy megemelt fejadagot kapnak mindenből... Na, de ha majd gépesítjük, megszabadulunk ettől a kegyetlen kemény létküzde­lem tői. Nem szóltam közbe. Hallgattam. Pilárt, aki éppen olyan felelősen, országos gondok mardosta töpren­géssel beszélt, mint Eskandel, és az­után mind, akivel találkoztam. Mert ott a beszédnek nagyobb az ereje, mint az írott szónak. Megállapodtunk, hogy másnap reggel Hemingway házát megnéz­zük. Korán reggel mentünk, és egész délelőttöt elbóklásztam a Papa ha­vannai hajlékában. Régebben olyan szenvedéllyel olvastam minden írását, mint hívők a bibliát. Éppen ezért jegyeztem meg Pilámak, hogy a Papa nagy híre megcsappant Eu­rópa nyugati felében, pedig újat ho­zott a regényírásban. „Miért van ez?” — kérdezte tőlem. Nem tudtam felelni. Csodálkozó képpel nézett rám, hogyan lehetséges az, hogy én nem tudok felelni, pedig újságíró vagyok. Mondok magának egy igaz történetet, kedves Pilár. Egy híres francia tudóstól az újságíró egy­szer megkérdezett valamit, amire ez a világnagyság a nyilvánosság előtt azt felelte, hogy nem tudom. Az új­ságíró megdöbbent: mi az, hogy nem tudja? Mire a tudós azt felelte: néz­ze kérem, engem azért fizetnek, amit tudok. Ha azért fizetnének, amit nem tudok, ahhoz kevés volna a francia nemzeti bank pénzkészlete. Pilár egészségeset nevetett és nem kérdezett többé Hemingway iro­dalmi munkásságának értékeléséről semmit. SIKLÓS JÁNOS (Következik: A Korán — rezegtetősen.) I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents