Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
/ 8 iKcrE> iéji&jr V sjWmag> 1974. AUGUSZTUS 4., VASÄRNAP-Alkotót Peit megiji l eoen CSEREI PÁL: Kendős lány Horváth Lajos arcképéhez Tévedés azt hinni, hogy Horváth Lajos Pest megyei költő. Horváth Lajos magyar költő, aki — egyszerre mellesleg és nem mellesleg — Veresegyházon lakik. Helytáll szülőfalujában és a fővárosban is, ahol kenyerét keresi: a Szabadidő nevű új lap szerkesztője. Tehát újságíró is? Igen, hogyne. Újságíró, tehát figyelő ember. És mire figyel Horváth Lajos, a költő? Megfordított távcsövébe belefér az egész világ. Ott van e képben — mindig sűrítetten, felfokozottan — történelmünk, küszködésünk, igyekezetünk, asszonynak termő indulatunk; s ott van a képben a költő gyötrődő, esztendők lövészárkaival bebarázdált arca. Szándéka nem kevés: „befogni az ágaskodva nyihogó időt” vagy ünnepiesebben: „vesse ki vörös habját szüreti ének” vagy ha nincs más: „mocskolni magunk a szitkozódó nép nyomorával”. Történész létére ő is megírja — egy hosszú versben — utolsó huszonöt évünk történetét, nem alulnézetből, hanem, ha szabad így fogalmazni: „belülnézetben”. Természetesen ez az optika is torzíthat — kívülről. De a költői rendteremtés különös képessége az, hogy új rendbe szedve a világot, új költői világkép kerekedik ki, ami Horváth Lajos verseit szemlélve, már-már teljesnek mondható. Helye van itt mindennek, mindenkinek. Győztesnek, vesztesnek. Élőnek, halottnak. Eltiportnak és felszabadítottnak. Mit mondhatnék még Horváth Lajosról? Ha létezne olyan lexikon, amely fiatal költők számontartására készült, illetlenség volna itt keresgélni Horváth Lajost. Két okból is. A köny- nyebb: Horváth Lajos nem is igazán fiatal költő. Élő, saját emlékképei vannak a világháborúból. De, ha fiatalabb volna, akkor sem illenék ott keresni. Ö sohasem volt igazán fiatal, költőnek. Legfeljebb, ha embernek volt ifjú. De a gyorsan felszökkent felelősség hamar felnőtté érlelte. Nemcsak emberként. költőként elsősorban. Zúgó, áradó árterein — szerelmes verseiben — megnyug- vó költészet az övé. Sokrétegű képei közül nehéz a szabadulás. Verseskönyve — antológiák után — az idén jelent meg, a címe: Üj Déva vára. Nem szívesen vágok a majd megjelenő kritikák elébe, de azt hiszem, tovább nem halasztható, kötelességünk megismerni ezt az új, a keményebb, kihívóbb „bartóki” hangokon megszólaló költészetet. S hogy megszeretjük-e verseit? Mindegy már. Egy új folyam született. Apáti Miklós * HORVÁTH LAJOS VERSEI: Képeslapok Tó Már régen és hosszan bolyong a férfisirás bennem indult a nádban, mikor a fiú kiért a tóhoz nyakába kötve horgok között a bodzanyelű kése békák, halak, kagylók és más ártatlan állatok ellen elszántan harcra, kegyetlen kiontott vérrel estére értette meg a boton piruló keszeg mögött, guggolva, az első megszerzett étel után már egyedül van, és a tó akkor elkezdett nőni, mint a tenger. Naplemente Gerlék repültek sorsszerűn a guggoló lángban falud tetői tűzlöttek vörös napokkal a láthatáron mire összemarkolt lelked arcodban fölemelted rá perzselt tollak hullottak feketén forogva hátad mögött egy-két hang és szál hegedű keserve nyitt a császár-sárga fal is felragyogott még egyszer mint az okádék sejtésed settengett, de egyre merészebben közeledve hogyha kihajnalodsz a világ majd bealkonyít. Dunakanyar Utolsó meséid, akkor úsztak el a szalagos széllel borzongás rezgett végig gerinceden s hallottad belependül ütötten meglendült fönnebb vörös szirmaival a pipacs-ég, és a láthatárra hullt fonnyadva körös-körül feketedő széllel ekkortól patakok kezdtek ragyogni benned nagy hátú folyók végetlen, s cserjések mentén haladva lefelé ereszkedsz mindig azóta már-már tele tüdővel szívod a /jó vízszagú levegőt s biztatod magad ím itt a gázló, mer nem átkelned lehetetlen Népdalfolytatás Dudás leszek majd meglátod dudám szavát meg is hallod olyan táncot fújdogálok hajladoznak mind a lányok A fiúk meg toboroznak nekiesnek ordasoknak mégis ekét akasztanak minden császár udvarának Teremtésünk ideje Fél öt van mi véresen eszmélünk egy meggyötört fűzfa alatt permetező fájdalomban kiűzetésünk a paradicsomból teremtésünk kezdete Már sudaralgatsz lelkem szénakazlai közt nád lennél inkább mint asszony akkor is hajladoznál pedig egyre de nyárfákkal vetekedni volna kedved Nyárfa lennék inkább mint férfi szeretni való szelekbe gabalyodnék de szálas hajad megkötöz hogy el ne hagyjam ember voltom Már nem vagyok én és te sem vagy te mert naponta igézve érzem kószálva feltűnök suhogó gondjaidban miközben arcomra arcod lassú köp ácsolással belülről fölszegeződik Szokatlan vendégség K özeledett az aratás és annak rendje-módja szerint most is megtartották a határszemlét. Olyan aktus ez, mellyel „megméretik” a kaszára, pontosabban: a kombájn késeire érett gabona. De nem csupán az „méretik meg”, hogy a gépes brigád tanyáján katonás rendben álló kombájnokat mikor indíthatják a gépkezelők, akik újra és újra úgy járják körül azokat, mint a menyasszonyt az öltöz- tetője, hanerrT'a szántás-vetés és az ápolás is: egyenletesek-e a gabonatáblák, tiszták-e, nem vert-e bennük gyökeret a gaz, kövérek-e vagy silányak a kalászok? A határszemlén részt vesz néhány hivatalos személy is, mert tudni akarja, milyen termés várható. Hiszen nemcsak a végén szükséges számolni, hanem közben is, hogy előre éhesen igazodni a dolgokhoz. És ha egyenletesek a gabonatáblák, mint most ezen a határszemlén, a kövér kalászok pedig úgy állnak, akár a vi- gyázban feszitő katonák puskáin a szuronyok, gaz meg keresve is alig található, akkor a szomszéd gazdaságokból is ! hívnak képviselőket. Mert az ! • öröm, büszkeség akkor igazi, ha mások is tudnak arról. i Hfl ™tán befejezték a szem- t Ifi lét és ismét végigtekinÍ tettek a tengernyi gabonán, amoda, a tábla végtelenbe tűnő részén délibáb játsza- T dozott a nyári napfényben. A | szétszórtan nőt akácok, akác- t bokrok koronái — mert csak azok látszottak — mintha lefelé fordultak volna. A kövér kalászok pedig meg-megrez- zentek, mint csendes időben a tenger víztükre. — Hogy megtréfálja a mesz- szeség az ember szemét — mondta kedélyesen a gazdaságvezető. — Amikor a táblának azon a részén jártunk, akkor itt csillogott-villogott. Ezért jobb mindent tapintható közelségből látni. A többiek egyetértőén bólintottak. A míg a határszemle tartott, bent a gazdaság központjában a kultúrteremben U-alakba összetologatták az asztalokat. Majd, amikor a határlátogatók a központhoz közeledtek, a két felszolgálólány a hűtőszekrényből zártüvegű jaffát, colát szedett ki és az asztalokra rakta. Miután pedig a határlátogatók körülülték az U-alakba rakott asztalokat és lecsúsztattak egy- egy pohár hűsítőt, hogy felfrissüljenek az órákig tartó menet után, a két felszolgálólány harapnivalót rakott elé- bük. Mindezt a főkönyvelőhelyettes a nyitott ajtóból irányította. Az ülésrend természetesen úgy alakul, hogy a helybeliek az U-alakba rakott asztalok egyik szárnyát ülték körül, a másik szárnyát és az összekötő részt a vendégek, keveredve az első számú helybeli vezetőkkel, hogy a látottakról-tapasz- taltakról kicseréljék észrevételeiket. Ennélfogva a gazdaságvezető erre figyelt, nem pedig a főkönyvelő-helyettesnek a vendégelést irányító fogásaira. Az történt ugyanis, hogy a két felszolgálólány a hűsítők melé vizes poharakat rakott és mindenki elé egy-egy decis talpast is tett, És miután a tányérokból fogyni kezdett a szeletelt kolbász, a főkönyvelő-helyettes intésére a lányok a hűtőből hárslevelűvel telt üvegeket szedtek ki, s azzal a húzóval, melyet a főkönyvelő-helyettes őrzött a zsebében, kirángatták a parafadugókat. Ezután egy újabb intésére, miközben valamit súgott a fülükbe, elindultak a telt üvegekkel, hogy megtöltsék a decis poharakat. Azon az asztalszárnyon kezdték, ahol a vendégek voltak. Az egyik lány az asztalszárny belső részén, a másik a külső részén töltögette a decis poharakat. így mentek végig a két szárnyat összekötő részen is. Csakhogy, mire a másik asztalszárny kezdődött, mely körül csak gazdaságbeliek ültek, kiürült a két üveg. És ezután a két lány kisietett. Az üres talpas poharak mellett ülők pedig nézték őket, hogy majdcsak visszajönnek, miközben a másik szárnyon és az összekötő részen ülők koccintgattak, szopogatni kezdték a hárslevelűt. De a felszolgálólányok csak nem jöttek. így aztán fejjel, szemmel adtak egymásnak jeleket, mintha azt mondták volna: No, mi nyugodtan ülhetünk a biciklire! De hamarosan lesütötték a szemüket, szégyenkezni kezdtek, mert az egyik lány újabb hárslevelűvel lépett be a terembe. Nyilván most ők következnek. D ehát másként történt. A lány ugyanazon az úton indult meg, mint az előbb, és a kiürült poharakat öntötte újra tele. S közben biztatta azokat, akiknek még volt a talpas poharában: „Tessék fogyasztani!” Azok aztán fogyasztották és a főkönyvelőhelyettes intett a másik lánynak, hogy most már menjen ő is. Dehát annál is kiürült a boros üveg, amikorra az asztalszárnyakat összekötő rész azon pontjához ért, ahonnan túl csak gazdaságbeliek ültek. Az egyik közülük most már megunta a várakozást, s a talpas pohárba colát öntött és odaszólt a többi társának: „Egészségiekre!” Ideje is volt, mert a vendégek búcsúzkodni kezdtek és a felszolgálólányok nem vittek be több hárslevelűt. GYARMATI FARKAS DEZSŐ Tétova üzenet Gyászos hajnalok kísérnek. Virrasztva élek tűzfalak otromba lapjai között. Utaimon lettem a hazanemtalálók elégedetlen követe, távozók tétova üzenete, fehérbóbitájú tanyák tompa fogsora, lettem a mindenttudniakarók egyetlen fia. Meglátjátok, hazavágom magam — jelentette ki Boda Gyuri osztás közben, úgy mintha az esős időre tenne megjegyzést. — Még nem tudom, hogyan, mikor, de öngyilkos leszek. Érzem, hogy ez rövidesen bekövetkezik. A kártyapartnerek között élénk derültséget váltott ki ez a közlés csak Sugár Tóni figyelt fel rá. Egyetemista koruktól voltak barátok, és Gyurit mindig vidám, kiegyensúlyozott embernek ismerte. Örökös mókamesternek, akiről még gondolatban sem tudta elképzelni, hogy ilyesmi egyáltalán megforduljon a fejében. Vagy éppen a hetyke álarc mögött, a látszat ellenére ... ? — Igazatok van — nézett körül komoran Boda —, ha azt hiszitek, viccelek, hiszen ezt tőlem megszokhattátok. De most komolyan beszéltem. Vannak dolgok, amiből nem csinál tréfát az ember. Legkevésbé a saját halálából. Egyébként vegyétek úgy, hogy nem szóltam egy szót sem. — Ügy vesszük — nevetett a házigazda —. de ha mégis beváltanád a fenyegetésed, akkor elmegyek a hullaházba és jól fenékbe rúglak. Nő van a dologban, mi? — Nem érdekes — legyintett Boda—, hasvjuk az egészet! Aznap este sokáig kártyáztak, Boda egy halom pénzt nyert, és amikor éjfél körül szedelőzködött a társaság, már csak Sugár Tóni gondolt a beígért ön- gyilkosságra. Egész idő alatt nem ment ki a fejéből. — Hazakísérlek — mondta Bodának. — Minek? — nézett rá meglepetten a másik. — Te ellenkező irányban laksz. — Mindegy Nincs kedvem még hazamenni. Üljünk be egy bárba. — Bárba? Ne hülyéskedj, reggel kiszállásra megyek. Hétkor már ott a kocsi. — Csak egy félórára. Megiszunk egv konyakot. Igaz. még nem is mondtam, a múlt héten összefutottam a kis Boronkaival. Hazapöffeszkedett Floridából, akkora kocsival, akár egy tengeralattjáró. Te, hogy az egy szuszra miket hazudott össze! Münchausen báró ahhoz képest igazságügyminiszter. Különben érdeklődött felőled is. Beültek egy bárba, beszélgettek a kis Boronkairól, meg néhány régi évTÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: Az őrangyal folyamtársról, tanárról, majd Sugár Tóni hazakísérte a barátját. — Rendes vagy — mondta Boda a kapuban. — Amit meg az öngyilkosságról fecsegtem, felejtsd el. Egész héten pocsék hangulatban voltam. Sugár Tóni sokáig sétált a ház előtt. Várta, mikor alszik ki a villany az első emeleti ablakokban. Engem nem tudsz félrevezetni, gondolta, aki öngyilkosságra készül, annak előbb- utóbb eljár a szája, aztán igyekszik elaltatni a mások éberségét, hogy végül váratlanul végezzen magával. De én résen leszek és meg foglak akadályozni ebben. Nemcsak barátságból, de humanitásból is. — Jézuson), ma meddig kártyáztatok? — riadt fel az asszony, amikor Sugár Tóni beóvakodott a szobába. — Legalább megérte? Vagy megint vesztettél? — Pénzemnél maradtam — tért ki a válasz elől Sugár. — Ma Boda Gyurinak ment a laD. Azt hiszem, sose nvert még ennyit. Valósággal dőlt hozzá a pénz. — Ügy látszik — hunyorgott álmosan az asszony —, ő a legügyesebb közietek, de nemcsak kártyában. Villát épít, kocsija van, és a leghamarabb lett főosztályvezető. Mi sosem érjük el ezt a szintet. Pedig a közgázon te végeztél kitüntetéssel, ő meg éppen csak. hogy átbukfencezett a segítségeddel és a lefegyverző mosolyával. Átkozottul szerencsés fickó! — Átkozottul szerencsés — dünnyög- te Sugár, és az jutott eszébe, vajon mit szólna a felesége, ha tudná, milyen kijelentést tett ma ez az átkozottul szerencsés fickó. Nehezen tudott elaludni, mert attól tartott, talán még az éjszaka beváltja Boda az Ígéretét. Szemrehányást tett önmagának, hogy egyedül hagyta. És amikor egy kicsit elszunvókált, a barátja örökre merev, mozdulatlan arca jelent meg viaszsárgán, két lobogó kandeláber között. Hajnalban kelt, ^ már hétkor ott állt a bérház előtt, ahol Boda lakott. Egy hirdetőoszlop mögül izgatottan figyelte a hét órára érkező vállalati kocsit, és csak akkor nyugodott meg, amikor a kapuban feltűnt a barátja. Még él — sóhajtott fel megkönnyebbülten —. tehát nincs elveszve semmi. De ezentúl minden lépését figyelni fogom és ha kell. erőszakkal akadályozom meg. hogy valami marhaságot csináljon. Kivett két hét fizetés nélküli szabadságot és nyomába szegődött Bodának. Feltűnés nélkül követte mindenhová, akár egy magánnyomozó, vagy őrangyal. A bajuszát leborotválta a cél érdekében. szemüveget vett fel. a sál iát a szája elé húzta, és minden nap örködéi indult Elkísérte Bodát a munkahelyre. délután megvárta és követte a közértbe. a gőzfürdőbe, moziba vagy ahová éppen kellett. Esténként mes ott strázsált a kapu előtt, várva, mikor alszik ki a fénv. De ekkor volt a legidegesebb. Az éj-
