Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

6 TMAan 1974. AUGUSZTUS 4., VASÁRNAP Nagyobb autóbuszok, sűrítek a járatokat Pest környéki települések a BKV fejlesztési terveiben A főváros környéki telepü­lések lakosságának növeke­dése megköveteli a tömegköz­lekedés fejlesztését, a meglé­vő hálózat járatainak erősíté­sét, sűrítését. A demográfiai változást tapasztalva a Buda­pesti Közlekedési Vállalat már tavaly is számos intézkedést vezetett be helyi érdekű vas­útjain, autóbuszjáratain. Mi­lyen forgalmi szálak kötik a fővároshoz a Pest vidéki köz­ségeket? Még ebben az ötéves tervben lesz-e változás a zsú­foltabb vonalakon? — kér­déseimre a BKV forgalom­szervezési főosztályán keres­tem a választ. Hinel Pál fő­osztályvezető, pár éves vissza­tekintéssel, részletesen vázolta a jelenlegi forgalmi helyzetet, s tájékoztatott a tömegközle­kedés belátható időn belüli javulásáról. Csúcsforgalomban — Bár Budapest-centrikus a gondolkodásunk, azért a vá­roshatáron túli tömegközleke­dés helyzetét is figyelemmel kísérjük.. Három HÉV-, tizen­egy autóbusz- és egy villamos­vonal érinti a Pest vidéki tele­püléseket. A kék autóbuszok közül a 69-es Pécelre, a 94-es és a 94Y Gyálra, a 38-as, a 38/B, a 138-as a Csepel Autó­gyárig jár. A budai részen Diósdig viszi az utasokat a 13-as, s a 41-es villamoshoz csatlakozik a 88-as, és a 83// budaörsi járat. Ugyancsak a budaörsi lakosokat hozza a fővárosba a 40/A és a 140-es autóbusz. Törökbálintot a 72- es érinti, míg Budakeszire három járatunk is van: a 40- es, a 22-es és a 122-es, Hű­vösvölgyből indulnak a 63, 64. 64 Y jelzésű buszok, Nagy kovácsi és Solymár a menet­irányuk. A Bécsi úton a 18- as autóbusz jár Pilisboros- jenj felé. 2,5 perctől 17 percig terjedő időközönként köve­tik egymást a járművek a csúcsforgalomban. Napköz­ben ritkul ez a menetsűrűség, de maximum fél óránál ak­kor sem kell többet várakoz­ni a megállókban. Felméré­seink szerint a Pest környéki járatokon átlagosan 8 kilo­méternél többet tesznek meg az utasok. A villamosvonalat beleszámítva, naponta 48 ez­ren veszik igénybe az említett járatainkat. 1970-től napjain­kig 1200 hellyel növekedett az utas-befogadóképesség, já­ratsűrítéssel, a gyors autó­buszok beállításával. Hogy jobban érzékeltessem: annyit jelent, mintha a 620-as típusú IKARUS-okból húszat bekap­csoltunk volna a forgalomba. Szeptember 1-töl — Készülnek az őszi csúcs- forgalomra? — Ha nem is úgy, mint a MÁV, de számítunk forgalom- növekedésre. Épp ezért szep­tember 1-től a belső tartalé­kok felhasználásával húsz autóbusszal bővítjük a fővá­ros tömegközlekedési járatait, s ebből jut a városhatáron túli hálózatunkba is. Például a 138-as vonal csuklós autóbuszt kap, a 140-esre pedig egy 556-os típusú középméretű személyszállító jármű áll be. Az év végi vásárlások gyűrűző hatása is érezhető lesz: a Pest környéki kisautóbuszokat na­gyobb befogadóképességűekre cseréljük: a 38-as, a 40/A és a 72-es vonalát belátható időn belül 1—1 autóbusszal szeret­nénk bővíteni. — Mire számíthatnak a HÉV utasai? — A főváros határától szá­mítva, naponta 46 ezren utaz­nak a HÉV vonalain, átlago­san 68-szor érintik a települése­ket a vonatok. Egy utas általá­ban 15 kilométer távolságra vált jegyet. A véleménykuta­tás szerint is a metró után a HÉV a leggyorsabb közlekedé­si eszköz, harminc kilométe­res átlagsebességgel. Termé­szetesen az állásidőket is be­leszámítva. A Pest vidéki la-j kosság azt hiszem nem pa­naszkodhat, tavaly nagymérvű volt a fejlesztés a helyiérdekű vasutakon. 1970-ben a gödöl­lői HÉV-végállomást az Örs vezér terére tettük át, a met­róhoz csatlakoztatva négy perccel lerövidült a Baross té­rig a menetidő. Nem beszélve a HÉV addigi útját kereszte­ző késleltető csomópontokról, a Dózsa György útról, a Hungá­ria kőrútról és a Mexikói út­ról, melyeken a nagy forga­lom többször balesetet is oko­ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET Quti-Nord technológiáhor szerelőbrigádot, továbbá autóvillamossági szerelő, kőműves, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, asztalos, burkoló, épületlakatos, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő, szigetelő, bádogos, festő, parkettás, gépkocsiszerelő, könnyűgépkezelő, nehézgépkezelő, hegesztővizsgával építőgépszerelő szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is}', rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel felvesz. Jelentkezni lehet a „Prosperitás" KSZ munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. zott. Hasonlóan kedvezőbb lett a szentendrei HÉV-en uta­zók helyzete azzal, hogy a Margit-hídtól egy kilométerrel meghosszabbítottuk vonalát, s most a Batthyány tértől csúcs- időszakban 5 percenként in­dulnak a vonatok. Egy óra alatt Budapest szívéből Szent­endre központjába érhetünk. A főváros külső kerületeibe se lehet eljutni ennyi idő alatt. Érthetetlen, hogy a Békásme­gyert bekapcsoló, forgalmi du­gókkal terhes M—11-es úton közlekedő 34 és 42 számjelzé­sű autóbuszaink az utazók kö­rében sokkal kedveltebbek a HÉV-nél, pedig jóval lassab­ban közlekednek, mint a vas­út. Valószínű, pszichés berög­ződés az oka: mozgékonyabb­nak tűnik az autóbusz, holott ezen a vonalon jóval lassab­ban lehet célba érni vele. Kapcsolat a tanácsokkal — Az utasok még mindig visszasírják a sebesvonato­kat ... — A fejlesztés útjában áll­tak. A sűrű forgalomban a se­besvonat utolérte az ötperces időközönként indított szerel­vényeket. Egyedül a ráckevei HÉV-en van még létjogosult­sága, de a járműpark fokozot­tabb korszerűsödésével már ott is meg lesznek számlálva napjai. 1971-ben kezdődött el a rekonstrukciós folyamat, amikor 16 M—X-es típusú vo­natot szereztünk be. Követték az M—I.X-esek. Jövőre és 1976-ban újabb vonatokat vá­sárolunk, melyekkel kialakít­juk a bgm$$én . j^m^aykot ben vSfckevé w sor­ra kerül. A sorrend a Dunaka­nyar fejlesztésével függ össze. — Milyen a kapcsolatuk a helyi tanácsokkal? — Megfelelő, többször meg­hívnak minket tanácsülésekre, vitás kérdésekben közösen döntünk. Mi vagyunk a la­kosságért, tehát igyekszünk igazodni a tanácsok érdekei­hez. Hasonlóan az érintett te­lepüléseken levő vállalatok­kal, gyárakkal is létrejött a megállapodás: a változtatáso­kat közösen beszéljük meg. A Csepel Autógyárral például erre vonatkozóan szocialista szerződést is kötöttünk. A Pest-vidéki települések tömeg- közlekedésén sohasem vál­toztatunk a Pest megyei Ta­nács építési, közlekedési és vízügyi osztályának tudta nél­kül. Horváth Anita Kérészrajzás a Kisalföld foly óin Az idén nem virágzott ki a Tisza. A tiszavirágzáshoz ha­sonló jelenséget azonban meg­figyeltek a Rába középső és alsó szakaszán, a Marcal fo­lyó torkolatvidékén, vala­mint a Rába-közt átszelő ön- tözőcsatoma mentén. A ké­részek nászrepülése ez, amely után a rovarok élettelnül hullnak a vízbe. Az idén először Nemzetközi szőlész-borász nyári egyetem Az idén első alkalommal rendeztek szőlészeti-borászati nyári egyetemet a világhírű tokaj-hegyaljai borvidék meg­ismertetésére. A kéthetes ren­dezvényen hazai szakembere­ken kívül több országból, így többek között Csehszlovákiá­ból, az NDK-ból, Lengyelor­szágból, Romániából, Auszt­riából érkeztek szőlészek, bo­rászok. A részvevők borsodi tartóz­kodásuk alatt megismerkedtek többek között a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet tar- cali kutatóállomásának tevé­kenységével, tanulmányozták a nagyüzemi szőlőtelepítés, metszés, fajtaválasztás mód­ját, ellátogattak a tolcsvai, a hercegkúti szakszövetkezetbe, a tokaj-hegyaljai állami gaz­dasági borkombinátba. Tábor a szigeten Vízi úttörőtábor a szigeten. A Duna túlsó partján Szent­endre. Pofonok, négy liláért Akkora ügy ez, mint légy­piszok az ablaküvegen. Ha nagyon akarom, akkor észre- veszem. Ha nem, majd befedi a por, lemossa az eső, vagy éppen a takarítórongy tünteti el. Végül is, nincs abban sem­mi rendkívüli, hogy a monori járási rendőrkapitányság két­ezer forint szabálysértési bír­ságot rótt ki Sándorra, ezret- ezret meg Pálra és Istvánra. Na, volt egy bulijuk. Kelle­metlenebb, hogy otthon, Gyömrőn. Bár a fene tudja. Hátha „tekintélyt” ad nekik? Alig a huszonévesek sorába j lépve ugyanis, fontosnak tű­nik a tekintély. Annyira, hogy j esetleg pofonokkal szerzi meg | az ember. Ha úgy adódik, a vasútállomáson. * «- Menték. munkába? Vágy csali csellengtek? K — Délután volt, megjöttünk a melóból. Ilyenkor még kö­röz néhányat az ember. Sándoréinál ülünk, takaros családi házban. A falon fény­képek, esküvői bűvöletbe me­redt arcok, mosolygó fiatal lány, kiszínezett kép egy kato­naruhás fiatalemberről. Ara­nyozott keretükön finoman megül a por, ha percenként törülné az ember, akkor is ilyen lenne. A bútor hagyo­mányos és modern keveréke, Sándor és két cimborája vi­szont tagadhatatlanul modern, a szerelésük mutatja. — Volt már máskor is' vala­milyen cirkuszuk? Sándor öccse kotyog közbe: — Sanyo papa nem hagyta magát, igaz?! Kizavarják a kölyköt. A ma­ma jön be, kávét rak le elénk, s bár nem tudja, hol tartunk, gyorsan magyarázkodni kedz: — Ne tessék azt gondolni, hogy ez a gyerek olyan kö- tözködő. Szófogadó, itthon is segít, bizonyíthatja az apja, ügyes a keze, ahogy fölszaba­dult a szakmában, rögtön ak­kora órabért kapott, mint azok, akik ott vannak évek óta... Elhallgat a mama, zavartan a cukrot kínálja körbe. Tekin­tete rólam a három fiúra röp­pen, onnét a hamutartókra, gyorsan fölkapja azokat, ki­önti a tartalmukat. Áll, nem szól egyikünk sem, hát ki­megy. István biccent: — Mar­ha rendes a mamád, mindig kész érted egy hegyibeszédre. • Jól megtermett fiú ez a Sándor. Nem az a behemót, akinek törzse, nyaka egy, s recseg az ingujj a karján. Arányos, kisportolt. És erős. — Valami haragosával ta­lálkozott, ugye? Bólint, mint aki elégedet­ten nyugtázza, a tag átnyálaz- ta az iratokat. — És se szó, se beszéd, már adta is ... — Á. Köszönt. Mondtam neki, te ne köszöngess nekem. Mire ő: de nagyra vagy. Mire én: takarékra a szövegládát. Mire ő... Dramatizál. Élvezi a szere­pet, a párbeszéd fokozódó fe­szültségét. Játszik, a két cim­bora belefeledkezve lesi. — Miért haragosok? Az em­bernek öreg korára szoktak haragosai lenni. — Nem tudom már, de volt valami cikis dobása, s at­tól kezdve nem bírtam. Van így az ember. Bólogat á két cimbora. Ez­ret, ezret szurkoltak le hódo­latuk fejében. Mert az nem vitás, hogy itt Sándor a fej. — A munkahelyén nem volt összeütközése? Vág az esze: — Ha arra gondol, hogy valami fenegye­rek vagyok, akkor téved. Csak nem hagyom magam. — De hiszen azt mondta, az illető köszönt... — Mit köszön nekem? Nem bírom, nem bírom. Kopjon le. — Ha másként nem, akkor pofonokkal segítve? Okos fiú. A más hangsúly­ra, a számonkérő fogalmazás­ra már csattanna a válasz, de látom, szemében megvillan a fölismerés: itt jegyzik azt, amit beszél. Illedelmes lesz, váltott a szerepen. — Elragadtattam magam. Ennyi az egész. Helytelen. Érzem, magában röhög. A pasason, aki komolyan jegyzi ezt. A toll meg nem mutatja, hiszik-e azt, amit jegyeznek vele. Tényállás: Sándor összeta­lálkozott haragosával. A szó­váltást — melynek lefolyását ő is, a sértett is egyformán adták elő — tettlegesség kö­vette. A sértett — huszonegy éves fiatalember — megpró­bált védekezni. Sándor két cimborája, aki „véletlenül” szintén az állomáson csellen­gett, beavatkozott. Az egyen­lőtlen viadalnak néhány fel­nőtt igyekezett véget vetni, de eredménytelenül. A sértett futásban keresett menedéket, a három fiatalember megösz- szeütötte a tenyerét, mint amikor összepiszkolva azt, tesszük valahányan. Csakhogy ők embert ütöttek. — Eléggé drága pofozkodó? volt, nem? — Na és? Keresek! — És maguknál? A két cimborához fordulok. Hallgatnak. Mit mondjanak? Először is Sándor előtt nem nevettetik ki magukat panasz­kodással. Másodszor: mit tar­tozik a világra, hogy otthos volt-e emiatt jelenet, szóvál­tás, vita? — Ráfáztunk — mondja nagy sokára Pál, aki eddig meg sem mukkant, csak bá­multa a cigarettafüstöt, s ide- gesítően játszott a kávéska­nállal, valami maga képzelt« ritmust kocogtatva vele a csésze szélén. — Heccnek tartják? — Magánügynek — Vágja rá. Sándor, s villan a szeme a két másikra, akik gyorsan bólo­gatnak. — Akkor a hatóság jogtala­nul avatkozott bele? — Azt nem mondtam. Ren­delet, rendelet. De ha nem a vasútállomáson van, hanem egy csöndes utcában... — Tehát a törvény, a jog és az oktalan kötözködés meg­akadályozása helyszínenként változik? Mintha soha nem hallott idegen nyelven beszélnék hoz- zájuk, úgy néznek rám. Sándor szakmunkás, a má­sik kettő segédmunkás, illetve egyikük, Pál, éppen nem dol­gozik. Otthoni körülményeik rendezettek, szüleik tisztessé­gesen élnek, törvénnyel, ható­ságokkal soha nem kerültek szembe. Mégis: nem az ügyet, hanem a két-, illetve az ezer forintot sajnálják! És ez az, ami gondolkodóba ejt. Nincs semmiféle erkölcsi tanulság, amit most előhúzva, ráakasztanék kéretlenül az ol­vasó vállára, vigye, cipelje. Mondtam, akkora ügy ez, mint légypiszok az ablaküvegen. Sándor a pofonokért leszur­kolta — ahogy ő mondta — a négy lilát. Ez azonban még nem bizto­síték arra, hogy legközelebb „valami cikis dobás” miatt ne kezdjen el pofozkodni, főként, ha egy csendes utcában jár ... A három apa ugyanis a kér­désre, beszéltek-e az ügyről fiaikkal, betűre azt felelte: — Mit beszéltünk volna, hiszen megbüntették érte őket! Mészáros Ottó MOSÓ- ÉS VEGYTISZTÍTÓ SZALON ASZÓDON, A SZOLGÁLTATÓI! ÁZDAN ASZÓDI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET (Kossuth u. 19.) A lakosság és a közületek részére a legmodernebb gépekkel felszerelt üzeműnkben, az átvételtől számítva 6, 24, 48 és 72 óra alatt MOSÁS ÉS VEGYTISZTÍTÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents