Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-23 / 196. szám
19*4. AUGUSZTUS 23., PÉNTEK I íz átgondoltság kamatai Tizenöt esztendeje a megye valamennyi települését elérte a kis feszültségű távvezeték; Pest megyéden befejeződött a faluvillamosítás. Ma minden községben természetes követelmény, hogy az újonnan épült házakban villany legyen. Pécelen például az egy év alatt felépített 135 lakásból 133-ban beköltözéskor már égett a villany. Abony- ban 98-ból 98-ban. Egy Silliman nevű amerikai 1855-ben megszerkeszti az első, valóban világító petróleumlámpát. 1868-ban alakul meg hazánkban az első nagyüzem, mely — gyertyákat gyárt... A Flóra Gyertyagyár termékei a szegényember számára is úgy-ahogy megfizethetőek. Gázzal, villannyal hosszú évtizedekig még csak a gazdagok világítanak. Tények, találomra 1957. június 7-én a Pest megyei Hírlap először ad hírt a Százhalombattára tervezett erőmű legfőbb jellemzőiről. Akkor úgy számították, hogy az erőmű teljes kapacitása annyi lesz — kétszáz megawatt —, mint a most szerelt blokkok egyikének teljesítménye ... A Dunamenti Hőerőmű Vállalat második -és harmadik építési szakaszának — ennek befejezési határideje 1976 vége — költségei kerekítve nyolcmilliárd forintot tesznek ki. Ami a további energetikai beruházásokat illeti: Gödön egész alállomásrend- szer alakult ki, az ukrajnai Vinnyica és Albertirsa között most látnak neki a 750 kilovoltos, Európában a Szovjetunión kívül ismeretlen kapacitású távvezeték építésének ... Tények, céltudatosan "Ügy tűnhet: amit az előbbiekben ,. elsoroltunk, tények összekap,csolhátatlan halmaza. Nos, rajzoljuk fel ezeket a kapcsokat. Hazánk a felszabadulásig a villamosítás tekintetében is ar. elmaradott országok közé tartozott Európában. 1944 végén a 3197 közigazgatási helységből csupán 1255-ben volt villany. Így talán már más a kép. Más, nagyobb értéke lesz annak, hogy 1962-ben nemcsak a faluvillamosítás befejezését jegyezhettük fel országos méretekben, hanem az új erőművek építésének, tervezésének egész láncolatát is szemügyre vehettük. Ma hazánkban a legritkább esetben kerül sor áramkorlátozásra, s ez a lakosságot soha nem érinti. Holott egy-egy megawatt erőművi kapacitás kiépítése 12 millió forintba kerül. Hatalmas összegeket kellett kiadni' a villamosener- gia-ipar fejlesztésére. A „kis” Százhalombatta, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat első építési szakasza 3,5 milliárd forintot emésztett fel. Hatalmas összegeket nyertünk az- 1 zal, hogy ugyan nem buktatók nélkül — a szénbányászat sietős visszaszorítása —, de egészében átgondoltan bővítettük a villamos- energia-termelést. A guruló forint Százhalombattán a 215 megawattos blokkok kazánjaihoz egy megawattra számítva 68 százalékkal kevesebb anyag kell, mint a hagyományos széntüzelésű, 50 megawattos erőművi blokkok kazánjaihoz. Az úgynevezett fajlagos költségek minden tekintetben kisebbek, mint a régi erőműveknél. S azt sem szabad elfeledni, tvogy Százhalombattán fele annyi hő felhasználásával állítanak elő egy kilowattóra energiát, mint például az első ötéves terv akkor impozánsnak számító létesítményében, az ino- tai November 7 Erőműben. Ahogy az átgondolt fejlesztés a villamosenergia-háló- zatnál, úgy a műszaki korszerűsítés az erőművek építésénél, tisztes kamatokkal fizet. Ám ez nemcsak azt eredményezi, hogy ma a megye községeiben a háztartási villamos energia átlagára csupán fele az 1955. évinek, hanem azt is, hogy sem a háztartásokban, sem a többi — ipari, mezőgazdasági stb. — fogyasztónál különösebben nem takarékoskodnak az árammal. Hiszen van elegendő, s nem drágán. Amit tehát az állam kiad az egyik oldalon — beruházásokra, hálózatfejlesztésre —, azt a másikon hagyja elgurulni, részben kárbaveszni. Az átlag leple Ma a megyében az átlagos háztartás négyszer annyi vil- lamcsenergiát használ fel, mint húsz esztendeje. Ezt a tényt általában örvendetesként emlegetjük, s valóban az, ha a korszerűsödésre, a gépek elterjedésére, a rádió, a televízió térhódítására gondolunk. Kétségtelen: az emberi élet, a kultúra, a pihenés elengedhetetlen tartozéka ma már a villanyáram. A hatvanas évek végén hétszáz villanybojlert adtak el a megyében. Napjainkban több mint ötezer talál | vevőre esztendőnként. Elektromos hűtőszekrényből húszezer... Ennek örüljünk. Annak már kevésbé, hogy a felhasználás indokolt növekedése, a tetszetős átlagszámok leple mögött rejtve marad a pazarlás. Számítások és különböző becslések szerint a háztartások villamosenergia felhasználásának 16—18 százaléka céltalan. Gondatlanság, elöregedett gépek működtetése stb. miatt. S tény, hogy a legtöbb családnál égve marad a szobában! a villany, ha közben a konyhában csinálnak valamit, nem kapcsolják ki a televíziót akkor sem, ha fél órán át nem nézi senki s így tovább. Ami azért is elgondolkoztató, mert hazánkban — kevesen tudják! — a háztartási villamosenergia biztosítása kerül a legtöbbe, de itt a legolcsóbb' a kilowattóránkénti ár! És a nagyhalak? Joggal vetheti közbe az olvasó, hogy rendben van, a háztartásokban is lehet — lehetne — takarékoskodni, de mi van a nagyhalakkal, az ipari, mezőgazdasági, szállítási fogyasztókkal? A kormány idén hozott határozatot a vállalati energiagazdálkodás megszigorítására, s ez érzékelteti a korántsem elfogadható helyzetet. Igaz, ezek a nagy felhasználók többet fizetnek az áramért, mint a háztartások, de még mindig nem annyit, hogy megkülönböztetett figyelemmel gazdálkodjanak vele. A megyében a kormányhatározat előtt csupán néhány nagyobb vállalatnál volt energetikai csoport vagy energetikus, s ők is elsősorban a zavartalan üzemmenettel, s nem a minél ésszerűbb gazdálkodással foglalkoztak. Az üresen járó gépek tömege, a szabadba engedett gőz, a fölös fűtés, az egész éjjel világító üzemcsarnokok, ahol egy lélek sem található, csupán kiragadott példák arra, hogy az energiatermelésbe befektetett milliók kamatoznak ugyan, de korántsem annyit, mint lehetne. Azaz, ha sikerült átgondoltan fejleszteni a termelést, akkor most már itt az ideje — s nem okvetlen az árváltozás mérlegelésével annak is, hogy a felhasználást szintén átgondoltabbá, a társadalmi érdekekkel szorosabban összefonódóvá tegyék. Pontosabban: tegyük. Mészáros Ottó Pártélet - emberközelben Az elmélet és gyakorlat egysége a mozgalmi munkában Pártunk több mint másfél évtizede sikerrel képviseli és valósítja meg — országosan és Pest megyében, egyaránt — a munkásosztály politikáját, osztálycélkitűzéseit. E siker egyik igen fontos tényezője — a helyes politika, az osztályokkal és rétegekkel kialakított jó viszony, a párt és a dolgozó tömegek közötti élő, állandóan erősödő kölcsönös bizalom és kapcsolat mellett —, hogy a párt mindenkor következetesen törekedett a pártélet demokratizmusának fejlesztésére, a pártmunka mozgalmi jellegének erősítésére. Nem romantika Köztudomású, s ezt a nemzetközi munkásmozgalom és pártunk tapasztalatai egyaránt bizonyítják, hogy a pártélet demokratikus jegyeinek erősítése, mindenkor jótékonyan hatott a társadalmi, az állami élet és a közélet demokratizmusának fejlesztésére is. Ez fordítva is igaz. Amikor a pártban bürokratikus módszerek, parancsolgató munkastílus uralkodott el, ez még fokozottabban jelentkezett más területeken, végül is csökkentette a kommunisták és a pár- tonkívüliek alkotó aktivitását, rontotta a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatát. A pártban és a mozgalomban, különösen a KISZ-ben többször tapasztalható, hogy a mozgalmi jelleget a rosszul értelmezett „forradalmi roA fentiekkel jellemezte valaki a képviselő, és választóinak kapcsolatát. Kovács Istvánná, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kis- tarcsai üzemének munkásnője, immár hetedik esztendeje élvezi ötvenezer választó bizalmát. Két országgyűlési ülésszak között a hétköznapok munkájáról, a soronkövetkező tennivalókról szokás foggatni a képviselőt. Mi azonban arra voltunk kíváncsiak, hogy hét község választottja hogyan ítéli meg a szűkebb közösség, saját munkahelyének mindennapjait. Pontosabban, miként érezhető a kistarcsai gyárban a textelipari rekonstrukció hatása? Technikai megújulás — Örülök a kérdésnek. Mint képviselő, s mint a gyár dolgozója, időm túlnyomó részét, majdhogynem életem felét a gyárban töltöm. De hogy a kérdésre válaszoljak: számos gondunk megoldódott, de új, eddig nem ismert feladatok elé állított a lassan befejezéshez közeledő beruházás. — Hallhatnánk minderről részletesebben ? — Az általánosságokon túl — válaszol tűnődve —, de anélkül, hogy üzemi gondok sűrűjébe vágnék, megemlítek néhány, már leszűrt tapasztalatot. A könnyűipar, és ezen belül a textilszakma technikai-gépi megújulása, valamint a központi és helyi bérintézkedések hatására érezhetően megnőtt a mi iparágunkban végzett munka rangja. Mindemellett meg kellett értenünk azt is, hogy a dolgozók létszámának emelésére nem számíthatunk. Hivatalosan ezt így fogalmazzák: a munkaerő-tartalékok kimerültek. Mi a teendő? A válasz ismert, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: a szakmai színvonal növelése, az új szervezési módszerek bátor — bátrabb! — alkalmazása... — A mindennapok gyakorlatát szembesítve az elmondottakkal, mi az eredmény? — A nagyberuházás gyakorlatilag már befejeződött. Űj, hatalmas gépek és gépsorok, milliós értékjű berendezések gazdái lettünk. Az eddigiek szerint bátran mondhatom, jó gazdái. A jövő? Most jön a neheze. Egyensúlyzavarok — Például? — A sok közül csak egy: a rekonstrukció „egyensúly- zavarai” és az ebből következő feszültségek. Arra gondolok, hogy az új gépek üzembe helyezésével megjavultak a munkakörülmények. De nem mindenütt. Az említett, hallatlanul gyors ütemű fejlődés mögött lemaradt a csomagolás és számos más munkafolyamat gépesítése. A bér- intézkedések után kitűnt, hogy a kevésbé korszerű munkahelyeken dolgozók fizetése maradt a legalacsonyabb. Ennek az ellentmondásnak a megszüntetésére pedig megoldást kell találni. Beszélgetés közben végigjárjuk az üzemrészeket. Az előfonóban a múlt hónap vé gén a helyükre kerültek az utolsó berendezések is. Augusztus elseje óta teljes kapa citással dolgozik az üzem. A végfonó gépek a termelésitechnológiai lánc sorrendje szerint vannak felállítva. Jobbára anyagmozgatás, külön szállítás nélkül megy végig az anyag a különböző munkafolyamatokon. Gépről gépre. Százalékok nélkül is A cémázó-motringoló új csarnokában Kovács Istvánná megjegyzi: — Most jut eszembe, hogy egyetlen számot, adatot sem említettem. Sebaj, ritka szerencséje lesz az olvasónak: újságcikk adatok, százalékok nélkül. .. . A képviselőnő saját „portájáról”, a munkahelyi közösség gondjairól tűnődve az egész iparág néhány általános problémáját is megfogalmazta. Alikor is így igaz, ha érveléséhez nem vette kezébe a számoszlopokat tartalmazó kimutatásokat. Kokká Sándor A vállalatok első féléve Gyorsabban nőtt a nyereség A Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatósága a mérleg- beszámolók alapján összesítést készített a vállalatok és szövetkezetek 1974. első félévi gazdálkodásának főbb pénzügyi folyamatairól. Az első félévben a vállalatok és szövetkezetek nyeresége (a mezőgazdasági téeszek nélkül) 22,6 százalékkal magasabb volt, mint a múlt év első felében. A félévet 174 vállalat, illetve szövetkezet, vagyis a mérleg- beszámolót készítők 4,3 százaléka zárta veszteséggel. A veszteség összege nagymértékben csökkent, mindössze 41,3 százaléka az 1973. első félévinek. A vállalati eredmények növekedési üteme a népgazdaság valamennyi ágában és az ágazatok többségében lényegesen gyorsult. Az átlagosnál nagyobb a növekedés az iparban, az erdő- és vízgazdálkodás, valamint a szállítás és a hírközlés területén. Az építőipar és a külkereskedelem tartja az előző években is magas fejlődési ütemét. Az iparon belül a kohászat, a gépipar, az építőanyag-ipar és a vegyipar eredménye gyarapodott a leggyorsabb ütemben. Az eredmények kedvező alakulása elsősorban a termelés és az értékesítés gyors ütemű növekedésének köszönhető. mantikával” kötik össze. -A mai 40—50 éves korosztály egy része bizonyos nosztalgiával emlékszik vissza esetenként a „régi szép időkre”. 1945—48 között, vagy az ellenforradalom alatt és után, vagyis az osztályharc kiélezett körülményei között, akkor igen — mondják némelyek —, akkor volt forradalmi romantika, akkor volt a párt- és tömegszervezeti munkában mozgalmi jelleg! Ez így a kérdés vulgarizá- lása és ezért nem is fedi a valóságot. Egyrészt: a pártélet demokratizmusa a párt belső életét és munkastílusát, a párttagok közéleti tevékenységét, a párton kívüliek aktivitásának folyamatos növelését meghatározó állandó jellegű tényező. Nem köthető kiélezett helyzetekhez, de a párt működésének egyetlen történelmi szakaszához sem. Másrészt: a mozgalmi jelleg erősítése különös jelentőséget kap a szocializmus teljes felépítésének idején, amikor az egyre bonyolultabbá váló politikai, gazdasági, ideológiai feladatok megoldásához a pártnak iéen nagy szüksége van valameny- nyi tagjának aktivitására, a politika alakításának és végrehajtásának folyamatában egyaránt. Forradalom - ma A ma feladatai — teszik mindehhez hozzá — a párt- és társadalmi életben legalább olyan forradalmiak, mint a párt életének bármely szakaszában megoldandó tennivalók voltak. 1946—47-ben államosítani kellett, 1958—60-ban termelőszövetkezetet szervezni, ma a hatékonyabb, a gazdaságosabb termelésért, a koncentrált, iparszerű nagyüzemi mezőgazdaság további megerősítéséért küzdünk. Párttagok tízekre: dolgoznak áz ideológia frontján, a szocialista tudat és közgondolkodás erősítéséért. Nemzetközi síkon harcolunk a szocialista gazdasági integráció fejlesztéséért. Ez is szocialista forradalom a javából! Ezt is csak a tömegek bizalmát, tevékeny együttműködését élvező pártpolitika volt képes kitűzni célul és lesz képes megvalósítani. Valamennyiünk gyakorlati tapasztalata bizonyítja, hogy a pártdemokrácia az MSZMP fennállása óta folyamatosan fejlődött és fejlődik, ez pedig együtt jár a munka mozgalmi jellegének erősödésével is. A mozgalmi jelleg Pest megye pártéletének egészében az emberközelséget, az egyes kommunisták, a pártszervezetek és a járási, városi, megyei pártbizottságok közti állandó jellegű elvtársi véleménycserét, a folyamatos, közös alkotó munkát jelenti. A párt a munkásosztály élcsapata, szervezett csapata, de egyben a dolgozó nép akaratát, távlati és napi érdekeit kifejező, képviselő politikai mozgalom is. Az érdekek alapján jelentkező igények és a mindenkori lehetőségek összevetése, szintézise fejeződik ki a párt politikájában. A társadalmi, az osztály-, a réteg-, csoport- és egyéni érdekeket megtestesítő politika viszont csak a megye valamennyi kommunistájának, a pártonkí- vüli dolgozó tömegeknek a bevonásával, aktív együttműködésével fejleszthető tovább és valósítható meg. Az érzelmi kötődés kevés Pártszerveink és alapszervezeteink tudatosan törekedtek és törekszenek ma is a pártélet mozgalmi jellegének erősítésére a megyében. Ennek egyik alapvető feltétele, hogy a párttagság és a vezető funkciókat betöltő kommunisták kiismerjék magukat a bonyolult ideológiai, politikai, gazdasági kérdések között, lássák összefüggésüket, a párttagok és pártonkívüliek politikai állásfoglalásával, társadalmi aktivitásává!. A pártmunkában tapasztalható formalitás ugyanis nemegyszer abból adódik — főként alapszervi szinten —, hogy az úgynevezett „nagy kérdéséket” misztifikálják, nem látják konkrét kapcsolatukat a pártszervezet által tervezett feladatokkal, a mindennapi tennivalókkal. Ez pedig a nem kielégítő elméleti felkészültségből fakad. Ilyenkor nagyon sokat segíthet, ha valaki az osztályhelyzetéből „adódó” megérzésre támaszkodik, vagy esetenként ösztönösen intézkedik, a párthoz való érzelmi kötődésre alapoz, de a mai bonyolult körülmények között ez magában véve semmiképpen sem adja a helyes, a hatékony megoldás kulcsát. Ahhoz, hogy a mozgalmi jelleget erősítsük, a párttagság minél nagyobb hányadát vonjuk be a politika alakításába, a döntések előkészítésébe és a' végrehajtás gyakorlati feladatainak szervezésébe, megvalósításába, ellenőrzésébe, az szükséges, hogy tovább fokozzuk erőfeszítéseinket elméleti ismereteink és gyakorlati módszertani tapasztalataink bővítése érdekében. Csak így leszünk képesek az általános, a „nagy” politikát megérteni, másokkal is megértetni, a helyi igényeket is tükröző helyi politikát — gazdasági, művelődési stb. — kialakítani, a párttagok közé vinni, természetesen úgy, hogy az a „nagy” politika végrehajtását, a kommunista világnézet további fejlődését, általánossá válását is szolgálja. Ez a feltétele annak, hogy a párttagokat és a pártonkívülieket értelmileg és érzelmileg egyaránt újra és újra megnyerjük minden újabb feladat, határozat elfogadásához, végrehajtásához. Ennek érdekében kap egyre nagyobb hangsúlyt a pártiskolákon és a tömegoktatásban egyaránt a pártmunlca módszereinek, a szervezési és vezetési ismereteknek az oktatása, a bevált gyakorlati tapasztalatok folyamatos elterjesztése. A párttagság akkor vesz részt szívesen az alapszervezetek előtt álló feladatok megoldásában, akkor tevékenykedik aktívan a közéletben, ha érti, hogy mit és miért kell tennie, azaz — adott kérdés kapcsán kellő tájékozottsággal rendelkezik. Többek között ezt is hivatottak biztosítani a taggyűlések, melyek a kommunisták nevelésének is fontos fórumai. Nagyobb aktivitással A munka szervezésének, a vezetőségek es a párttagok tevékenysége értékelésének jól bevált eszközei az év végi beszámoló taggyűlések. Itt van vita és aktivitás, személyes részvétel az ügyek eldöntésében. El kell érnünk, hogy mind-nütt így is legyen. Pártunk XI. kongresszusára készülünk. A négyéves munka értékelése, a vezetőségek új- jáválasztása, a kongresszusi határozattervezet megvitatása, a munkaverseny-vállalások teljesítése mind-mind az átlagosnál nagyobb feladatokat ró a pártszervezetekre. Szervezzük úgy a munkát, hogy tovább aktivizáljuk a párttagságot, példamutatásukkal a dolgozó embereket a X. kongresszus határozatainak maradéktalan végrehajtására. Kerüljenek pártszervezeteink még közelebb az emberekhez, törődjenek a nagy kérdések mellett az apró, napi gondokkal. segítsék megoldani az emberek „kis” problémáit. A mozgalmi munka eszközeit tovább finomítva éljenek és dolgozzanak a pártvezetőségek, a kommunisták még jobban emberközelben. Ez a biztosítéka a XI. kongresszusra való felkészülésnek, s majdan ott születő határozatok végrehajtásának szőkébb pátriánkban és megye- szerte egyaránt. Varga Gábor I Munkás képviselő a rekonstrukcióról Gondjaik ismerője, örömeik részese...
