Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-18 / 193. szám

xMiav 1974. AUGUSZTUS 18., VASÄRNAP Szobrászat, grafika, „kézművesség 9* Hídvégi Valéria: ősz Nádudvari kerámiák Ráckevén átalakított derűt és élni akarást jelképezi. Számunkra külön öröm, hogy Nádudvar Pest megyébe ér­kezett, s Bulyáki Klári, Kál­mán Imre Duna menti motí­vumokkal kívánják gazdagí­tani a nádudvari formákat. Ha szándékuk és a mi fi­gyelmünk erősödik, akkor a mai magyar népművészet új változata születhet meg. Losonci Miklós Pest megyei népművelők köszöntése Mint lapunk első oldalán közöltük, Balogh László, a me­gyei pártbizottság osztályveze­tője a Pest megyei népműve­lők, hagyományos alkotmány­napi ünnepségén minisztériumi kitüntetéseket adott át. Hu­szonheten Szocialista kultú­ráért jelvényt kaptak, huszon­hármán miniszteri dicséretben részesültek, ketten kiváló dol­gozó jelvényt, tizenegyen pedig a könyvtárak és művelődési otthonok létrehozásának 25 esztendős jubileuma alkalmá­ból létesített és az idén elő­ször adományozott emlék­plakettet kaptak. A kitüntetettek névsora SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRT JELVÉNYT KAPOTT: Bakó Károly, a dunakeszi jár­műjavító üzem igazgatója; Bos- nyák Antal tököli nyugdíjas, nép­dalgyűjtő; Etele József, az isa- szegi általános iskola igazgatója; Gál Róza, a kiskunlacházi általá­nos iskola tanára, irodalmiszín- pad-vezető; dr. Henzély Lászlóné, a megyei levéltár előadója; Jakab Lajosné, a ceglédi városi-járási könyvtár könyvtárosa; dr. Janes - kár Sándor, a nagymarosi nagy­községi tanács elnöke; Jenes Jó­zsef né, a váci városi-járási könyv­tár könyvtárosa; Kiss imréné, a váci Madách Imre művelődési központ táncpedagógusa; dr. Kiss Mihály né, a ceglédi állami zene­iskola igazgatóhelyettese; Kovács Árpád, a főt—csomádi Vörösmarty Tsz elnöke; P. Kovács Sándor, a ceglédi Kossuth művelődési köz­pont főelőadója; Lajtos István, a túrái községi könyvtár vezetője; Cs. Nagy Tamásné, ^a váci állami zeneiskola tanára; Pásztor Mi- hályné, az érdi körzeti állami ze­neiskola igazgatója; Péntek La­jos, a ceglédi Táncsics Mihály ál­talános iskola igazgatóhelyettese; Priszlinger Károly, a fóti gyer­mekváros tanára, zenekarvezető; Radasin Bogolyubné, a lórévi ál­talános iskola tanítója, községi könyvtáros; Sági Ferenc, a ceg­lédi kollégium igazgatója; dr. Si­mon Gyu'láné, a monori járási könyvtár könyvtárosa; Siska Jó­zsef, a nagykőrösi Petőfi általá­nos iskola tanára; Szakály Má­tyás, a budaörsi általános iskola és gimnázium tanára; Széllé Gé- záné, a budaörsi községi könyv­tár vezetője; Tarr Gábor, az aszódi általános iskola tanára; Valentsik István, a vecsési álta­lános iskola tanára, kórusvezető; néhai Vágó János, a jászkaraje- női művelődési ház ,,Röpülj, pá­va” együttesének volt tagja; Vin- cze Tamásné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelő­adója. MINISZTERI DICSÉRETBEN RÉSZESÜLT: Antal Domonkosáé, a kocséri Gábor Áron általános iskola taná­ra; Dalmi Jánosné, a fóti községi könyvtár vezetője; Dávid József, a jászkarajenői művelődési ház „Röpülj, páva” csoportjának ve­zetője; Deszk Mihály né, az acsai filmszínház üzemvezető gépésze; Drávay József, az abonyi községi tanács művelődésügyi felügyelő­je; Ecsedy Réka, a váci állami zeneiskola tanára; Fábián Miklós, a dabasi járási könyvtár könyv­tárosa ; Harazki Mária, a kisné- medi községi könyvtár könyvtá­rosa; Illyés György, a budakalá­szi filmszínház gépésze; Kalácska Lászlóné, a kemencei általános is­kola mb. igazgatója; Kapuszta Katalin, a gödöllői városi Petőfi Sándor iskola tanára; Kiss Mária, W veresegyházi nagyközségi könyvtár könyvtárosa; Klagyivik Pál, az ikladi Galgaparti Mgtsz gépszerelője, tánccsoportvezetője; Lengyel József né, a ráckevei köz­ségi-járási könyvtár gyermek- könyvtárosa; Nyíri Miliályné, a tápiószőlősi iskola tanára, szak­körvezető; Pápai Jenő, a verőcei iskola tanára, szakkörvezető; Petri Jen óné, a Pest megyei Le­véltár előadója; Sápi Péter, a hernádi általános iskola tanítója, művelődésiotthon-igazgató; Sín­ké Andrásné, az alsónémedi film­színház pénztárosa; Takács Péter, a százhalombattai Barátság mű­velődési ház igazgatója; Üjváry Géza, a gödöllői Imre úti iskola tanára, kórusvezető. KIVÁLÓ DOLGOZÓ LETT: Bodrogligeti Jánosné, a gödöllői városi Petőfi művelődési ház ház- felügyelője; Vereczkei Valéria, a Pest megyei moziüzemi vállalat csoportvezető j e. EMLÉKPLAKETTET KAPOTT: Gáspár Emil, a vácdukai mű­velődési ház tiszteletdíjas igazga­tója: dr. Kiss Lászlóné, a megyei könyvtár nyugdíjas munkatársa; Király Zoltán, az ürömi művelő­dési ház tiszteletdíjas igazgatója; Lenkey Elvira, a tápiógyörgyei községi könyvtár tiszteletdíjas vezetője: Mészáros János, a mo­nori járási könyvtár munkatársa; Pap Jánosné, a szigetszentmártoni községi könyvtár tiszteletdíjas ve­zetője; Patay Károly, a nagykő­rösi művelődési központ munka­társa; Rchács ErVin, a megyei könyvtár munkatársa; Szabó Zsigmond, a váchartyáni művelő­dési ház volt igazgatója; Tóth Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály főelőadój a; Várallyai Bé­la, a tápiószentmártoni művelő­dési központ igazgatója. Országos ünnepségen vette át az emlékplakettet: Baranyai János, a törteli műve­lődési ház igazgatója; Barna Eleo­nóra, a nagykátai járási könyv­tár igazgatója; Farkas István, a bagi községi könyvtár tiszteletdí­jas vezetője; Harazin Mária, a kisnémedd községi könyvtár tisz­teletdíjas vezetője; Ofella Sándor, a tápiószecsői művelődési ház igazgatója; Pataki Lajosné, a me­gyei könyvtár csoportvezetője; Pecze Szilveszter, a kocséri köz­ségi könyvtár vezetője. ★ A kitüntetések átadása után ünnepi műsor következett, amelyben közreműködött Jan- csó Adrienne, Cs. Németh La­jos, Verdes Tamás, a budapes­ti Irodalmi Színpad tagjai és Varsányi László zongoramű­vész. Ezt követően a megyei tanács fogadást adott a kitün­tetettek tiszteletére. Ezen Arany István pohárköszöntőt mondott. Ö. L. // VISEGRÁDI FIIMNAPOK AZ ORSZÁGOS BEMUTATÓ ELŐTT! Augusztus A FEJ NÉLKÜLI LOVAS 24-25: Vadnyugati történet színes, szinkronizált szovjet filmen. 26-27: A PENDRAGON LEGENDA / Rózsakereszt — avagy az éjféli lovas Szerb Antal kalandregényéből készült, színes magyar film. Főszerepben: LATINOVITS ZOLTÁN, DARVAS IVAN, HALASZ JUDIT ES TORDAI TERI Rendezte: RÉVÉSZ GYÖRGY 28-29: NE HAGYD MAGAD PITKIN! A világsikert aratott angol filmvígjáték felújítása. * Főszerepben: NORMAN WISDOM Előadások kezdete: 17 és 19 óra SZERETETTEL VÁRJUK FILMSZÍNHÁZUNKBA! PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VALLALAT A sorozat vege. Csütörtök este befejeződött a 13 részes lengyel sorozat, a Reymont regényéből készült Parasztok című film vetítése. Hogy a Jan Rybkowski rendezte film hűségesen, alázattal közele­dett a Nóbel-díjas regényhez, és nagy tisztelettel foglal­kozott a művel, talán nem szo­rul bizonygatásra. A film- változat nemcsak a cselek­ményt adta vissza hűségesen, hanem — akárcsak a regény — hosszan elidőzött bizonyos fordulatoknál, konokul és nem is minden siker nélkül töreke­dett a falu jellegzetes atmosz­férájának, népi, néprajzi vi­lágának visszaadására és kife­jezésére. Mindazzal foglalko­zott tehát, ami a cselekmé­nyen felül magát az írót is ér­dekelte. és amelyről a Pa­rasztokban felejthetetlenül szép oldalak olvashatók. A feldolgozás e kétségbe­vonhatatlan erényei ellenére sem váltott ki azonban a so­rozat olyan közönségérdek­lődést, mint megérdemelte vol­na, s amilyenben ennél sok­kal gyengébb, sőt, kifejezet­ten rossz művek is részesül­tek már. Mi volt az oka en­nek az érdektelenségnek? Nem a feldolgozás színvona­la, bár Rybkowski rendezésé­nek voltak hibái is. Néhol na­gyon kényelmes, lassú volt a tempó, tétova, elmélázó a rit­mus, megállt olyan részle­teknél, amelyekről jóval rö- videbb idő alatt is el lehetett volna mondani minden lénye­geset. Ezek a hibák azonban nem adnak magyarázatot a nézők egy részének magatartására. Az okot a nézők egy részének furcsa ízlésvilágában, kell ke­resni. Ez szívesebben fogad­ja a modern látványosságo­kat a képernyőn, a modern autókat és a félmeztelen nő­ket. mint bármilyen parasz­tokról szóló közlést. A parasz­ti világ ebben az ízlésvilág­ban érdektelen, jelentékte­len. Ha a Parasztok nézői visszhangjának lényegét ke­ressük, ide jutunk. Vagyis hova? Oda, hogy bizony az ízlés még sok he­lyen nevelésre szorul. Még nem minden néző tudja, hogy az irodalmi és művészeti érték nem azonos a modern élet üres kulisszáival, a modern tech­nika vívmányaival, a csodála­tos autókkal, a tetszetős vitor­lásokkal, a nyúlánk bikinis nőkkel. Az irodalmi és művé­szeti érték egészen más. Azt hiszem, néhány sorozat jó filmet még le kell vetí­tenie a tévének, hogy ez a fel­ismerés általánossá váljék. Nem tetszett. A televízió nagy péntek esti vállalkozása az első és második műsorban vetített két úgynevezett szó­rakoztató film nem tetszett Sem A felügyelő című sorozat újabb epStódja, a Névtelen te­lefonáló, sem az Éjszakai tár­lat című amerikai film. A név­telen telefonálónál azonban csak a történet kezdetleges­ségét kifogásolhatjuk. Telje­sen primitív megoldást vá­lasztott a film: a történet vé­gén megjelenik egy teljesen új motívum, amelyről addig egy szó nem esett, s kiderül, hogy ez az újdonság a meg­oldás hordozója. Ez a fordu­lat típushiba. Méghozzá a leg­olcsóbb megoldás, ami krimi­ben elképzelhető. A sorozat­tól ez az igénytelenség vá­ratlanul ért. Az Éjszakai tárlattal már sokkal több bajunk volt. Ez a nagy mesterségbeli tudással szerkesztett-komponált film a horrort és a misztikát egye­sítette és sűrítette, de olyan mesterkélt, mondvacsinált esz­közökkel, hogy néhány fordu­lata a komikum határát súrol­ta. Ami először — szokatlan- sága és váratlan volta miatt — még izgalmat okozott, ké­sőbb már elnéző mosolyt vál­tott ki. Valóban hajmeresztő némely filmrendezők gátlásta­lansága. A tévé, hogy ezt a filmet műsorra tűzte, már nem ilyen hajmeresztő. De hogy kellett-e, érdemes volt-e bemutatni ezt a filmet;, pusztán a műfaji ér­dekességek és különlegessé- gek kedvéért, bizony erősen vitatható. Valami emberi mon­danivalója csak a vak asszony történetének volt, vagy pon­tosabban, lehetett volna. A horrorelemek erőltetése miatt azonban ez a hatás is nagyon legyengült. Bosszantó film volt, kár volt végignézni. Ökrös László Hét együttes Visegrádon. Visegrádon, augusztus 24—• 25-én rendezik meg a már ha­gyományos országos színját­szó napokat. A királyi palota teraszán és pincéjében felállí­tott színpadon az idén hét együttes, a debreceni, két sze­gedi, a győri, a tatabányai, a sárbogárdi irodalmi színpad, valamint a színjátszó napok első díját, a Mátyás kupát már kétszer elnyert zalaegerszegi Reflex Színpad tagjai lépnek fel. A MONORI KEFEGYÁR FELVESZ lakatos szakmunkásokat, valamint férfiakat és nőket könnyű fizikai munkára. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Kiállítás a váci Vak Bottyán Múzeumban A váci Duna-műhely kiállí­tását ár. Monon Balázs, a Vá­ci városi Tanács vb-titkára nyitotta meg szombaton dél­után i órakor. A tárlat szep­tember 8-ig, naponta 10—18 óra között tekinthető meg, hét ft kivételével, a Vak Bottyán Múzeum Március 13. tér alatti kiállítótermében. A közösen kialakított mér­ek okozta a váci Duna-mű- tely folyamatosan egyenletes idén erősebb és hitelesebb a gondolati tartalma. Érződik szinte minden alkotáson, hogy hosszas töprengés és rendsze­rezés előzte meg a motívumot. Az általános értékgyarapodás igazolja, hogy a Duna-műhely tagjai nemcsak festenek, ha­nem felülvizsgálják megtett útjuk állomásait. Ilyen szük­séges korrekció alapján halad / «a. *' A műhely határa külső ér­telemben Zebegényig, Duna- bogdányig terjed — a lénye­get illetően a szobrászat és a grafika további haladási irányát is kutatja. Ilyen ér­telemben járul hozzá az idei tárlat sikeréhez Sáros András Miklós kutatószenvedélytől át­hatott rézkarcsorozata, Dániel Kornél intimitásokat tartal­mazó pasztelljei, s Blaskó Já­nos Vác tereit gondozó szo­bortervei. Tart a váci Duna-műhely hosszú távú versenye a hét­köznapjainkat megörökítő kor­szerű magyar művészet gaz­dagításáért. Nemes egyensúly­ban váltják egymást a veze­tők, lemaradni senki nem akar. Ez a mérték menti meg mindannyiunkat az értékron­gáló kényelmességtől, ezzel a heves irammal, kutatószen­vedéllyel és a bélül izzó „so­ha meg nem elégedéssel” ér­hetik el a váci Duna-műhely általános előrehaladását, mely egyre inkább a hazai kép­zőművészet nem nélkülözhe­tő szigetévé növekszik. Monos József, s az külön öröm, hogy fejlődésének gyor­sulása a váci komphoz és a Duna-parthoz kapcsolódik. fejlődését. Csupán átmeneti zavart jelentett az, hogy töb­ben távoztak és érkeztek. A rövid kanyart egyenes út kö­vette, mindenki saját lehetősé­ge irányába gyorsult. Szívós gyarapodás után az idei tár­lat alkalmával a megszületett értékek fennsíkján pillantha­tunk körül, melyet a váci fes­tők és a megyei művelődés- politika állandó összefogása eredményezett. Aki belép a Vak Bottyán Múzeum kiállí­tótermébe, egységes képi szim­fóniát pillant -meg, 'melyet Philipp Clarisse kulturált ren­dezése tovább finomított. Ez a tág világ szervesen pergeti !e a váci valóság évszakokra és munkára osztott rétegeit, fes- tőileg jeleníti, vizuálisan fej­leszti tovább. Az alapozás időszaka befeje­ződött, a közös nyelvhasználat kialakult, kialakított változa­taival, melyet a társadalmi igény és a személyiség egy­séggé olvasztott kettős törvé­nyének együttes figyelembe­vétele növelt általános minő­séggé. A munkamegosztás szi­gorú. Hock Ferenc szemüveges portréja nemcsak személyes emlékeit idézi, hanem mind- annyiunk édesanyját kutatja rebbent formákkal, melyekben nem az „öregség ősi nyomo­rát”, hanem a munkával kiví­vott asszonyi hivatást jelöli a homályosodó tekintet érzelmi és festői tisztaságával. Kristóf János az eddigieknél tömö­rebben szerkeszt. Csendéleté­nek partitúrája citrom, sajt, retek, s központi fontossággal csöndesen felragyog a jácint. Cs. Nagy András újra meg­újult. Élményeinek hosszú és mély terepén nyomul előre. Nem siet, de mindig megér­kezik. Dombokkal, nyárral, szálló madárral nyitja ránk a létezés ablakát, az ősi törvénye­ket és századunk készülő táv­latát. Művészetének szellemi és festői izomzata a váci Duna- műhely egyik vezérszólama, vezeti a mezőnyt le nem sza­kadó társaival. Mizser Pál is az előőrshöz tartozik. „Távo­lodva a múlttól” címet viseli Vác közelgő 900. évfordulóját értelmező festménye. Gaál Imre látványgyűjtő ki­emeléseivel tájarcokat villant fel, egyéni színanatómiával ábrázolja a DCM függőleges feszességét a sűrítetten elmo­sódó formák szinte emberi te­kintetével. A tárlat offenzív jellegű, nem a megállapodás, hanem a térnyerési szándék jellemzi. Hídvégi Valéria egyre maga­biztosabb öntörvényekkel köz­lekedik az „Ősz” színforgal­mában és pontos nagyvonalú­sággal érzelmeket kottáz az alakzatok ellenőrzött torlódá­sából. Nagy B. István Vác év­századokra tagolt szerkezeti vázlatában láttatja az idő lágy és csontos karakterének ket­tős vonulását. Öröm, .hogy a képeknek A költészetet hívom segítsé­gül. „Mert láttam egy Gölön­csért, sebesen/ gyúrta nedves Sarát, s emlékezem,/ fátyolos hangon felsírt az Agyag” — olvashatjuk a Rubáiyát-ban. Most újra láthatunk műveket, a Nádudvarról Dunavarsány- ba elszármazott „gölöncsérek” fekete kerámiáit a ráckevei Árpád Múzeum kiállításán. Fogva tart a gyönyörűség, Kálmánné Bulyáki Klári és Kálmán Imre igazi művészek. Nem sír, hanem üzenetté gaz­dagodik az agyag. Keats az egész görög kultúrát értette meg egy szeme elé került vá­za megpillantásakor, mi az Alföld gömbös nyugalmát, az éjszaka fekete méltóságát és népünk ősi egyszerűségének erejét köszöntjük e néma tár­gyakban, melyek szépségük­kel szólalnak meg. Nagy feke­te család néz ránk a kupola­teremben, madaras és tulipá­nos tálak, áttört nyakú csali­korsó, ember alakú edények — a tiszta képzelet hagyomány- ápoló és teremtő szorgalma e népművészházaspár egység­gé kovácsolódott kettős szen­vedélyében. Ez a- tárgyakkal felépült fekete csönd nem a gyászt, hanem a művészetté Kálmánné Bulyáki Klári és Kálmán Imre kerámiakiállítá- sát ma, vasárnap déli 1 órakor nyitja meg: dr. Ikvai Nándor, a Pest megyei múzeumok igazgatója a ráckevei Savoyai- kastélyban. A tárlatvezető Fe- gyó János, az Árpád Múzeum igazgatója, elmélyült alapos­sággal rendezte meg az Első kiállítók sorozatban ezt a be­mutatkozást. Az érdeklődők a népi faragásokat, bőrmunká­kat és kerámiákat naponta, hétfő kivételével megtekinthe­tik 10 órától délután fél 6-ig. Két szép darab a kiállításról TV-FIGYELO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents