Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-18 / 193. szám

I 1974. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP X/fíHap Budapest Nemzetközi orvostörténeti kongresszus Augusztus 25. és 31 között Budapesten rendezik meg a XXIV. nemzetközi orvostörté­neti kongresszust. A budapesti tanácskozáson mintegy 500 részvevő képviseli majd a világ orvostörténészeit, Dél-Amerikától Japánig, a skandináv országoktól Indiáig. Négy szekcióban több mint 300 előadást tartanak a szakembe­rek. A kongresszusnak a Keres­kedelmi Kamara Kossuth La­jos téri új székháza ad otthont, a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság közgyűlését pedig a Magyar Tudományos Akadé- • mia épületében tartják. A részvevők különböző programok keretében megis- (merkednek Budapest, valamint 'a vidék nevezetességeivel. — Szakszövetkezeti sta­tisztika. Pest megye 21 szak- szövetkezetének 8242 tagja és 3790 állandó akalmazottja 37 483 hektár területen gaz­dálkodnak, s földjük 66,9 százalékát nagyüzemileg mű­velik. Mint a közelmúltban végzett vizsgálat során ki­tűnt, a szakszövetkezeti ta­gok életkora 59,7 év, tagjaik 70,6 százaléka már elmúlt 50 éves. Szocialista brigád mozgalom — helytállás A közös boldogulásán át A kezdet kezdetén a lénye­get kevesen értették, a szo­cialista brigádok szervezése­kor ilyen hamis érvet is hasz­náltak az agitátorok: „ugyan­azt csinálod, mint eddig, csak brigádban plusz pénzt is kapsz érte”. Aztán ugyanígy kidolgozatlan volt az értéke­lés rendje, ömlesztve érkeztek a vállalások, s pontozás nem tükrözte a teljesítményeket, előfordult, hogy egy balesetet három könyvtári beiratkozással „egyensúlyozott” ki a kollek­tíva — e „történelmi” elem­zést Szűcs Gyula, az Ipari Sze­relvény és Gépgyár szakszer­vezeti bizottságának titkára mondta el a budai járási párt- bizottság legutóbbi ülésén, amelyen az ipari és mezőgaz­dasági üzemek szocialista bri­gádmozgalmát, a kollektívák helyét, feladatait tűzték napi­rendre. A gazdaságért A budai járásban, az ipari és mezőgazdasági üzemekben több mint 27 ezrén dolgoznak, közülük 13 ezren szocialista brigádokba, számszerint több mint ezer kollektívába tömö­rültek. A brigádok vállalásai — hangsúlyozta szóbeli kiegé­Szárazföldön és vízen RAZZIA A RÁCKEVEI JÁRÁSBAN Legutóbb a Duna Pest me- j'gyei felső szakaszára, a szent- íendrei járásba kísértük el az i üdülőtelepet razziázó rendőre­iket, e hét végén a Ráckevei (Járási Rendőrkapitányság — 'azintén egy nagyobb országos ís egyben megyei akció rész- I feladatát teljesítő munkatár­saihoz csatlakoztunk. Összefogással Kállai Gyula rendőr őrnagy, bűnügyi osztályvezető, a raz­zia parancsnoka, a kora dél­utáni órákban tartott eligazí­tásában külön felhívta a raz­ziába bevontak figyelmét, hogy ne zavarják meg a járás területén, a horgásztanyákon és víkendházakban, telkeken •üdülők nyugalmát, sőt éppen azt éreztessék: a széles körű akció az ő érdekükben törté­nik. Cél, ■ a lopások, betörések, szórakozóhelyi botrányok megelőzése, a bűnözéssel gya­núsítható személyek igazolta­tása, szükség esetén előállítá­sa. És elkezdődött a terület át- fésiilése. Szárazon és vízen, gyalogosan, gépkocsival, mo­torcsónakkal, a legbozótosabb, sok helyütt a Dunáról megkö­zelíthető — kerekzátonyi, an­gyalszigeti — részeken is. Feigl László önkéntes rendőr, a Petőfi Horgászegyesület hal­őre a saját Moszkva—250-es motorcsónakját, Csattos Mi­hály nyugalmazott rendőr fő­törzsőrmester, jelenleg a köz­lekedési önkéntes rendőri csoport parancsnoka pedig a Moszkvics gépkocsiját bocsá­totta a köz szolgálatára. Per­sze, mozogtak a járás egész területén a jellegzetes kék jár­őrautók, cirkált a GAZ-gép- kocsi. Részt vett az akcióban a Katonai Rendészet is. A duna­keszi rendőrkutya-iskola öt kutyás járőre csatlakozott a rendőr, munkásőr, önkéntes rendőr, vadőr, halőr és mezőőr alkotta járőrcsoportokhoz. A járás nyugalmáért Barta Béla rendőr alhad­nagy, a kiskun!.Okházi őrs pa­rancsnoka, ellenőrző tiszt, út­közben arról beszélt, hogy ha nem is ily nagy méretben és átfogó jelleggel, de az üdülő­telep rendjét fenntartó raz­ziák, portyák napirenden van­nak. Ennek jelét magunk is ta­pasztaltuk. Senkit sem lepett naeg különösebben a rendőr­ség felbukkanása, a legtelje­sebb nyugalom uralkodott a Duna teljes hosszában, az üdü­lősoron a csepeli Királyerdő­től Szigetcsépig. Ezt nyugtázta Fehér Péter rendőr őrmester, járőrvezető is, amikor Sziget­halomban találkoztunk. Ezt rögzítette a Dósai Sándor rendőr zászlóssal, a sziget- szentmiklósi őrs parancsnoká­val folytatott rövid telefon- beszélgetés is. Valamivel több dolga volt a Farkas Gábor rendőr főtörzs­őrmester vezette járőrnek. Ök, közlekedési ellenőrzés közben, két 21 éves fiatalem­bert, a ráckevei Tavasz utca 10-ben lakó Kovács Lászlót és a szintén járásszékhelyi Molo­tov utca 2-ben lakó Tóth Jó­zsefet rajtacsípték, amint ve­zetői engedély nélkül közle­kedtek motor-, illetve segéd­motorkerékpár jukon. A gyümölcsösben és az uborkaföldek táján, ahol Ju­hász István rendőr törzsőr­mester Rikk nevű járőrkutyá­jával és Vigh István, az Aranykalász termelőszövetke­zet mezőőre haladt végig, tényleg „uborkaszezon”, szép, békés, nyári éjszaka volt. Visszatérő ellenőrzés A késő esti órákban, vissza­térő ellenőrzésre indult a GAZ-gépkocsi, eközben elju­tottunk az úgynevezett ci­gánytelepre is. A fényszóró bevilágított egy ház, a Traktor sor 24. belsejébe. A földön három kis­lány, egy nő és egy férfi. Ros­tás Rudolf Istvánt már régen keresik. Most otthon találták. Feltápászkodik, tudja, miről lehet szó, a pillantásból is ért, kérdés és minden zokszó nél­kül öltözködni kezd. — Mióta nem dolgozik, Rostás — kérdezi Antal Fe­renc rendőr főtörzsőrmester már bent a rendőrségen. — Dolgozok én, kérem — és két rongyos papírt nyújt át, amely azt igazolja, hogy má­jus 28-án az Agárdi Állami Gazdaság szennygödrét kitisz­tította. Hogy azóta mit csinált, hol dolgozott, erre nem tud el­fogadható magyarázatot adni. Hangja reszketeg, mint egy öregemberé, egy verekedésnél szívtájon szúrták, attól. Már sokszor volt büntetve. A kiskunlacházi rendőr­őrsre is előállítottak egy nőt. Neve: Erős Mihályné Saiga Mária. 24 éves délegyházi la­kos. Őt is „véletlenül” érte otthon Balogh Zsigmond rend­őr őrmester, egyébként hóna­pok óta csavarog, sorsára hagyja négyéves kisfiát. Este tíz óra. A kapitányság­ra sorra vsszaérkeznek a jár­őrök. Készülnek a jelentések. Pless Zsuzsa szítésóben Mógor Béla, az MSZMP budai járási bizottsá­gának titkára — társadalmi, politikai es gazdasági céljaink elérését segítik. Óriási gazda­sági erő rejlik a szocialista kollektívák összefogásában, íme bizonyításul néhány be­szédes szám: tavalyi termelési felajánlásaik összértéke 158 és fél millió forint volt, ez az ősz- szeg az idén több mint 364 és fél millióra ugrott, a kollektí­vák az önköltség-csökkentés­sel csaknem 34 millió forin­tot takarítanak meg. S a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója tiszteletére kibontako­zott munkaverseny nemcsak gazdasági, de társadalmi, poli­tikai mozgalommá válik. Hogy mit jelent a szocialis­ta brigádok tettrekészsége, ezt Winkler János, a Repülőgépes Növényvédő Állomás igazga­tója hozzászólásában tények­kel is bizonyította: nyolcvan szocialista brigádjuk nélkül elérhetetlen lett volna a hek­tárterv 122 százalékos, a pénz­ügyi terv 130 százalékos túl­teljesítése az első félévben. Viszont felvetette, hogy a kollektívák fejlődésével nem tartott lépést a mozgalom ve­zetése. A minőségért A mozgalom vezetőinek, s a brigádoknak is szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a mennyiségi növekedés sza­kaszából a minőségi fejlődés periódusába érkeztek. Gazda­sági téren egyre inkább az in­tenzív megoldásokat kell ke­resniük: hogyan segíthetik a munka- és üzemszervezést, mit tehetnek azért, hogy a dolgozókat minden munkahe­lyen folyamatosan lássák el feladatokkal, az anyagmozga­tás korszerűsödjön, a legfonr tosabb gazdasági .mutatók ja­vuljanak. Mindez a minőségi munka csak az üzemi demok­rácia továbbfejlesztésével kép­zelhető el. Hogy a gazdasági vezetők tevékenyen vegyenek részt a brigádvállalások ki­alakításában, törekedjenek ar­ra, hogy minden dolgozó is­merje a vállalat, üzem, gaz­daság feladatait, gondjait, le­hetőségeit, s a mozgalom ér­tékelése is szerves része le­gyen az üzemi demokráciá­nak. A brigádmozgalom demok­ratizmusára számtalan példát hoztak a felszólalóit: a Repü­lőgépes Növényvédő Állomá­son a vezetők olyan szocialis­ta brigádok tagjai, amelyek nincsenek közvetlen hatáskö­rükben. A munkásdemokrácia erősödését jelzi az az igény is, hogy a brigádokra bontsák le a terveiket. Mindössze a kollektívák 10 százaléka nem értett egyet a programokkal, ezeket módosították, méghoz­zá nem egy brigád a számo­kat felfelé „kerekítette”. Az ISG-ben negatív példával is találkoznak: kiemelkedő tel­jesítményű brigádjaik befelé fordultak, nem vesznek fel új embereket, mert féltik po­zíciójukat — így pedig a moz­galom nagy hajtóerejéről mondanának le. Buzora Fe­renc, a tárnoki Egyesült Tsz csúcs-párttitkára a közös ér­dekfelismerésről szólott: szo­cialista brigádjaik a 300 fé­rőhelyes szarvasmarha-istálló befejezésén fáradoznak, négy- kommunista szombatjuk más­fél millió forintot jelent a tsz- nek, a közösségnek. A kultúráért A hármas jelszó másik két eleme — a művelődés és a szocialista módon élés — nem válik oly módon gyakorlattá, ahogy igényeink megkövete­lik, a fejlődés lassúbb — mon­dotta a járási pártbizottság titkára. Igaz, az önképzés te­rén szép felajánlások találha­tók: az idén a járásban 236- an vállalták a nyolc általá­nos befejezését, közép- és fel­ső fokú bizonyítványt 486-an szereznek, politikai tovább­képzésen több mint hétezren vesznek részt. De még min­dig csak program, egyre sür­getőbb program, hogy min­denkinek legyen kulturális vállalása. El kell érni azt is, hogy a művelődési felajánlás ne legyen pusztán mennyiségi szemléletű, számítson, hogy milyen könyvet, milyen szín­darabot ismert meg a kollek­tíva, megértette-e az író mon­danivalóját, vitatkoztak-e tar­talmáról. A szocialista ember­típus kialakításában több sze­rep vár a kollektívákra, hogy megtalálják a közösséggé for­málódás jobb módszereit, esz­közeit — e téren joggal vár­nak több segítséget. A továbbfejlődésért Rahgot kell adni még in­kább a szocialista brigádmoz­galomnak — állapította meg a járási pártbizottság, kiemel­ve, hogy érvényt kell szerez­ni annak az igazságnak: „A saját boldoguláshoz a közös gyarapításán át vezet az út.” Erősíteni kell a mozgalmat, mivel.ez a szocialista rend­szer aktív támogatásának, a munkásosztály — s egyre in­kább a parasztság — helytál­lásának formájává vált, amely társadalmi eredményeket szül. A budai járási pártbizott­ság a Központi Bizottság 1971. december 1-i határozatának szellemében foglalkozott a szocialista brigádmozgalom segítésével. A végrehajtó bi­zottság 1974. május 16-i ülé­sén értékelte a mozgalmat, s hozott határozatot továbbfej­lesztéséről, meghatározva a soron következő feladatokat. A járási pártbizottság elfo­gadta, s munkaprogramrhá tette ezt a határozatot. F. P. Paradicsombetakarítás - kombájnnal A tárnoki Lenin Termelőszövetkezetben a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár paradicsom-betakaritó kombájnjá­val 80 hektáros területről takarítják be a paradicsomot. Koppány György felvétele Befejeződött a II. belsőellenőrzési konferencia Szombaton befejeződött az ezer hazai és külföldi szakem­ber részvételével Pécsett meg­rendezett II. belsőellenőrzési konferencia. Rieb László, a konferencia szervező bizottságának elnöke összefoglalójában rámutatott: a konferencián elhangzott elő­adások és a hozzászólások ta­núsága szerint a belső ellenőr­zés aktivizálása a gazdasági hatékonyság növelésének ha­talmas tartaléka a vállalatok­nál. Egyetértés volt a tekintet­ben is, hogy korszerűsíteni keli az ellenőrképzést. Nagyobb fi­gyelmet kell fordítani erre mind a magasabb oktatási in­tézményeknek, mind pedig a szakképesítést végző miniszté­riumi szerveknek. Fontos fel­adat az ellenőri szakképesítés­sel rendelkezők továbbképzése is. Ezt igényli a gazdálkodás formáinak fejlődése, de ezt a követelményt támasztja a vál­lalat irányításában, ügyvitelé­ben mind nagyobb mértékben meghonosodott elektronikus adatfeldolgozás is. A nap forrón sütött, s hűvösre terelte a jószágot. Elnémult a madarak zaja is. Az üres trágyás szekereket von­szoló ökrök alig-alig ballagtak. — No, Jóska, leszáll™! — szólt Kertész a fiához, amikor megálltak. Legalább mi ne hagyjuk el magunkat. Tudod, hogy tegnap sem volt megelégedve velünk a gazduram. Jóska fiatal fejével csaik annyit jegyzett meg, hogy többet kell dolgozni. Ezért ő meg nem haragudott. Ügy gondolta: a béres életé­nél nincs szebb a világon. A szekér hamar megtelt. — Oda ni! — mutatott Kertész a szekér hátuljára —, oda dobjál még egy pár villá­val, amíg én jármolok. Talán az utolsó villával dobta volna Jóska, amikor megcsúszott, a villa kiesett a kezé­ből, s a szekér oldalához ütődött, onnan pedig a Jóska lábának. Jóska felszisszent, de nem sírt, csak nyom­kodta a lábát. — Menj be a tanyába, édes­anyád majd beköti — biztatta Kertész Jóskát. De ő csak tiltakozott, hogy nem fáj, hogy majd meggyógyul. De Jóska már nem tudott a lábára állni. Kertész megijedt. Gyorsan le- | akasztott a négy ökörből kettőt, s egy üres szekér elé fogta. Odahajtott a szalmakazal­hoz. Feldobott rá egy villa szalmát, s kicsit eligazította és arra fektette Jóskát. Aztán gyorsan, hogy valaki meg ne neszelje, elin­dult a falu felé. A faluban a patika sarkánál kellett az or­vos felé fordulni, de nem lehetett, mert az utat fekete ruhás öregasszonyok, s öreg­emberek állták el. Ikafalvi Vadász Egon fő­tisztelendő'urat figyelték, aki a piactéren a templom előtt éppen •> Szent István napi ün­nepség alkalmából beszélt. Kertész nézte, hogyan kerülhetné meg a tömeget, majd tekintete megállt. Észrevette, hogy a tömegből Sveiger Vik'or jószágigaz­gató úr jön felé. Eleinte még elnézően bocsá­natot kért a körülötte lévőktől, de később már csak rohant, rohant Kertészhez. — Az úristenit — gondolta Kertész — csak nem látott meg. — Mit keresel itt. te disznó? — rontott Ker­tésznek a jószágigazgató —, hogy merted ott­hagyni a munkát, te nyomorult? — Nem akarom — szólalt meg Kertész és visszafojtott mérge miatt kapkodva szedte a levegőt. De nem folytathatta tovább, mert Sveiger belefojtotta a szót. — Nem akarod, rohadt kutya! Még azt mered mondani, hogy nem. Majd megtaníta­lak én — ordított Sveiger, s öklével Kertész arcába vágott. — Megütött — rágta Kertész foga között a szót, s a visszafojtott düh kitörésének ere­jével egy csapásra terítette le Sveigert. Az ünnenség vége felé járt. Ikafalvi Vadász Egon főtisztelendő úr Isten áldását kérte a jelenlevőkre, majd szétoszlott a tömeg. Jóska az orvosi rendelőben tért magához és csak homályosan emlékezett vissza a tör­téntekre. Kertész pedig nyögve zuhant a börtön sarkába, s aztán csattant az ajtón a zár. Két ünnep t * 1 ^1 ppen olyan melegen sütött a nap, mint harminc évvel ezelőtt. Az út melletti fák meghajtották ágaikat. Mintha rej­teni próbálnák a járókelőket. Az utca csendjét csak a ritkán arra haladt gépkocsik és motorkerékpárok zaja zavarta meg. Az egyik gépkocsi Kertész János házánál állt meg. Vendégségbe, küldöttségbe indult má­sokkal együtt az egyik honvédségi alakulat­hoz. Még meg sem érkeztek, amikor motoros futár jelentette: — Őrnagy elvtárs, jelentem, jönnek. A pa­rancsnok megindult a kijárat felé. Utána a többi tiszt: a politikai helyettes, a párttitkár és mások. A kapuhoz sem értek, amikor az autó befordult a laktanya felé. Kertész nyug­talan volt, pedig nem ez volt az első eset, amikor honvédséghez ment látogatóba. Most azonban nemcsak hivatalos ügyben és nem is mint magánember jött. hanem az egész járás képviseletében az alakulat vendége lesz. Ezért nyugtalansága mellett örült is. Boldog volt, hogy ezt is megérte. — A Lenin Tsz-nek köszönhetem — gon­dolta —, a Lenin tagságának. Mert a legjobb termést ők takarították be a járásban. — El is mondom n.ost a katonáknak — gon­dolta —, amikor a gépkocsivezető hátra szólt: — Megérkeztünk. A kocsi az útmenti fák alá kanyarodott, majd a kapu előtt megállt. Elsőnek a járási hivatalvezető szállt ki. Utána a párttitkár, majd Kertész. Az alakulat párttitkára tessékelte befelé a vendégeket. A zöld ágakkal díszített bejárat felett egyszerű betűkkel ott volt a felirat: „Szeretettel köszöntjük kedves vendégeinket” és a kultúrteremben: „Éljen alkotmányunk ünnepe”. A terem tele volt. A katonazenekar indu­lókkal szórakoztatta a vendégeket. Az első sorokban a kiképzésben legjobb eredményt elért katonák és hozzátartozóik ültek. A zene­kar elhallgatott, a terem morajlott a beszél­getéstől. A vendégek a színpadon az elnök­ségben foglaltak helyet. A zenekar eljátszotta a Himnuszt Az alakulat párttitkára üdvö­zölte a vendégeket, majd falkérte Kertész Já­nos elvtársat, a Lenin Tsz elnökét, tartsa meg ünnepi beszédét. Eleinte nehezen, vontatottan, bátortalanul beszélt arról, hogy augusztus 20-a milyen jelentős nap a munkásember éledben. És ahogy pergette visszafelé az eseményeket, úgy eredt meg a szava. De amikor a narminc év előtti emlékekről beszélt, hangja megint lehalkult. Mielőtt pedig befejezte volna, any- nyit mondott: — Engedjék meg, hogy ezek után átadjam az idei termésből sütött első kenyeret az ala­kulat parancsnokának. — Fogyasszátok, fiam, egészséggel! — for­dult Jóska fia felé — édesanyád sütötte. Keresztesi József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents