Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-17 / 192. szám
xMdap 1974. AUGUSZTUS 17., SZOMBAT Szaktábor Alsógödön Fölkészülés a középiskolára A kapuőr kezében gitár, i majdnem akkora, mint gazdáiba; s kissé odébb két szék, | a székek között a földön sakk- {tábla, a figurák harcra ké- i szén állnak, de a hadállás a I játék kezdetét mutatja. A ' váci járás úttörőinek .alsógödi táborában vagyok, ahol ebben . a hónapban három egymást követő turnusban szaktáboro- záson vesznek részt azok, akiket szaktanáruk és úttörő- csapatuk javasolt. A táborozás célja, hogy o nyolcadik osztályt végzettek szaktanárok segítségével fölkészüljenek középiskolai tanulmányaikra. Három tantárgyban — magyar nyelv és irodalom, matematika és orosz nyelv — mélyítik el eddig szerzett tudásukat a gyerekek. Téma: az orosz nyelv Naponta négy-öt órás szakfoglalkozást tartanak az említett tárgyakból, de természetesen nemcsak tanulnak, hanem megismerkednek az úttörőtáborok romantikájával, a jövendőbeli KISZ-élettel, sok játékot, dalt tanulnak, kirándulnak, akadályversenyt, karnevált rendeznek —, egyszóval változatos, eseménygazdag napokat töltenek itt. A táborozást a Magyar Úttörők Szövetsége Pest megyei elnöksége szervezte, a költségeket a Pest megyei Tanács művelődési osztálya, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsa fedezi. A tábornak most hatvanöt gyerek- és tizenkét felnőtt lakója van; a foglalkozások szaktárgya — augusztus ti- zenharmadikáig az orosz nyelv. S most ismerjük meg a gitáros fiút. Neve: Macskó János, a nyolcadik osztályt jeles eredménnyel végezte el. Szülei nemrég költöztek Da_ basra, előzőleg Szent Imre telepen — tanyai település — éltek Tizenkét éves koráig itt járt iskolába, ahol nem tanítottak orosz nyelvet, később bekerült a Vasadi Diákotthonba, ahol valamelyest megismerkedhetett ezzel a nyelvvel. Persze, ez eléggé futó ismeretség volt, s így szinte kapóra jött ez a nyelvi tábor, annál is inkább, mert ) a Dabasi Lenin Gimnáziumban akarja folytatni tanulmányait, ahol bizony már alapos orosz nyelvtudás szükséges. Tanár szeretne lenni — matematika—fizika-szakos. Ezt a két tárgyat szenvedélyesen szereti, s mint a kapott jegyekből kiderült — érti is! Népszerű módszer Barátja, akivel együtt kapuőrök, Durucz Dezső, Nyársapáiról érkezett ide. Ö szeptembertől a Nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola hallgatója lesz. Távolabbi célja a technikusi végzettség megszerzése. Szereti az orsz nyelvet és komolyan is foglalkozik vele, véleménye szerint, itt a táborban nagyon sokat tanul, s így mélyebb kapcsolatba kerül ezzel a nyelvvel. Egyébként hatásos, korszerű módszerrel folyik az oktatás. Skripeczky István szaktanár, Dunakeszin tanít, most ő vezeti a foglalkozásokat, ő a tábor vezetője is. Tetszik a gyerekeknek a foglalkozás felépítése, levezetése, amit szerintük négy tételre lehetne bontani: elsőben az áruházakkal, a vásárlással, az élet hétköznapi dolgaival foglalkoznak, a másodikban énekkel, tréfás dalokkal, tréfákkal, sőt, viccekkel, a harmadikban nyelvtannal, rusz- szicizmussal, orosz nyelvi formulákat gyakorolnak, míg végül a negyedik tétel a beszélgetésé, olvasásé, valamint a fordításoké. Érthető, hogy tetszik ez a módszer a gyerekeknek, hiszen nagy teret enged az egyéni kezdeményezéseknek, figyelembe veszi a gyerekek nyelvi készségét, s aktív részvételre buzdít. Ennek meg is1 van a hatása, mert a gyerekek között foglalkozás után oroszul pereg a szó; a táborvezetőség dicséri és elismeri a gyerekek igyekezetét. Idézésre érdemes táboruk negyedik számú napiparancsa: „Ismét csak dicsérni tudom ! a szakfoglalkozásokon végzett | munkátokat. Sok pajtás van ' már közöttetek, akik igen jól beszélik az orosz nyelvet, és I egyre kevesebben, akik keres- I gélik a szavakat. A gyengéb- ! lsen tudóknak segítenetek kell ' abban, hogy a táborozás végén mindenki sikeresen lete- hesse a szakpróbát!” Ez a néhány mondat is arról tanúskodik, hogy a táborban kemény szellemi munka folyik, s az eredeti cél — az orosz nyelv mélyebb ismerete —, megvalósul! Persze, hogy úgy mondjam a „gyerekanyag” is kiválóan alkalmas a formálásra, fogékonyak, s némelyeknek az előképzettsége is remek. Például Gajdó Annamária, aki Tökölről érkezett a táborba, jó is méretekkel rendelkezik. Ez nem is csoda, édesanyja ukrán származású, az. általános iskolában — lévén Tököl hor- vátok lakta helység — szerbit orvát nyelvet tanult. Nyelvérzéke jól kifejlődött s játszi könnyedséggel sajátítja el az orosz nyelv újabb és újabb fordulatait. Szerb-horvát nyelvű szavalóversenyen is indult, s első helyezést ért el egy nemzetiségi találkozón; Petőfi: Föltámadott a tenger, valamint Jomn Jovanovics Zmaj: Pogyem klécám (Mendegélek) című költeményét adta elő. Mindez hasznos előjátéknak bizonyult a mostani táborozáshoz, csakúgy, mint ez a táborozás majd a középiskolai tanulmányaihoz; ugyanis szeptembertől a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium tanulója lesz. Méghozzá orosz tagozatos osztályban, ahol a nyelvet heti tizenkét órában tanulják. Tehát erre a komoly iramra — az elmondottak szerint, jól fölkészül. Maradandó élmény A szervezők, mint cikkünk elején jeleztük, szórakozásról, a pezsgő ifjúsági élet megteremtéséről sem feledkeztek meg. E feladatot az ifivezetők látják eL Ök szervezik, bonyolítják, irányítják a szabad- foglalkozásokat. Szirtes Tibor egyike a tábor ifivezetőinek. Mende községből érkezett. Elmondta, hogy igyekeznek színes, változatos programokat kidolgozni-levezetni, amivel a gyerekek szabad idejüket látványosan és játékosan eltölthetik. Már most készülnek a záró tábortűzi műsorra, szerdán tréfás ügyességi verseny volt, az a nap táncesttel fejeződött be. Tehát dal, tánc, játék, tanulás váltakozik a táborban, s gyorsan peregnek a napok. De ennek a tizenegy napnak az élménye, és haszna mindnyájunkban maradandó lesz. Acs Jenő _—Régészeti leletek a magyar vizek mélyéről címmel augusztus 18-án, délelőtt 11 órakor kiállítás nyílik a visegrádi Sa- lamon-toronyban. Megnyitót dr. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese mond. Magyar—szovjet akadémiai együttműködés Ma már mind gyakoribb a közös kutatás és a kooperáció Magyarország és a Szovjetunió 25 éves tudományos és műszaki együttműködésének egyik jelentős területe a tudományos akadémiák között kialakult gyümölcsöző kapcsolat, amely a természet- és a műszaki tudományok, valamint a társadalomtudomány problémáinak együttes kutatásával átfogja úgyszólván valamennyi tudományágat. A Magyar Tudományos Akadémia négy akadémiával — a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával, az össz-szövetségi Lenini Mezőgazdasági Tudományos Akadémiával, az örmény Tudományos Akadémiával és a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájával — működik együtt különböző témákban, kétoldalú megállapodások alapján. Az együttműAz új évadra készül a Déryné Az 1974—75-ös színházi évad első próbáját az Állami Déryné Színház tartotta. Laczina László rendezésében megkezdődtek G. B. Shaw: „YVarrenné mestersége” című drámájának előkészületei. A képen a Warrennét alakító Feleki Sári és Várnagy Kati a jelmeztervekkel. ködés eddigi eredményéről és új vonásairól Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese adott tájékoztatást az MTI munkatársának. Átvenni, adaptálni — A tudományos és technikai forradalom előrehaladásával — mondotta Láng István — mind bonyolultabb feladatok megoldása vár a kutatókra. Jelentősek az eddig elért saját kutatási eredményeink, igen értékesek a/közös kutatásokban elért sikerek. A sokrétű kutatómunkához azonban saját tudományos kapacitásunk meglehetősen szűkös, ezért szükséges a külföldön elért kutatási eredményeket átvenni, adaptálni. A tudományos erők egyesítésében legnagyobb tartalékunk a szocialista országokkal, főként a Szovjetunióval való együttműködésben rejlik. — Kialakulóban van az együttműködésnek az eddigieknél fejlettebb formája. Míg korábban jobbára tapasztalatcserére és tanulmány- utakra korlátozódott az együttműködés, addig ma már mind gyakoribb a közös kutatás és a kooperáció. Atomreaktor, automatika A közös kutatási témákat kölcsönösen a távlati tudományos kutatási tervekhez igazítják. Szovjet együttműködéssel épült fel az első magyar atomreaktor, a Szovjetunióban képezték ki azokat a szakembereket, akik nemzetközi elismerést vívtak ki a magyar nukleáris kutatásoknak. Eredményes együttműködés alakult ki többek között az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete és a szovjet Irányítástechnikai Problémák Intézete között az automatika korszerű eszközeinek fejlesztésére. A tudományos kooperáció egyik példája á Budapesti Kertészeti Egyetem és a szovjet Fizikai Intézet közötti együttműködés. Ennek keretében a moszkvai intézet az új növényfajták előállításához szükséges különleges vegyszert adott magyar partnerének, amely a kísérletek tapasztalatait, eredményeit közli a szovjet genetikusokkal. — Jelentős továbbá a Szovjetunióban nemesített búzafájták hazai meghonosítása, amelynek nyomán 10—12 év alatt megkétszereződött a termésátlag, s tavaly hektáronként átlag 35 mázsa csúcstermést takaríthattak be. Ugyanakkor a Szovjetunióban az MTA Mezőgazdasági Kutató- intézetében nemesített nagy hozamú kukoricafajtát termesztik. Több oldalú kapcsolatok _— Az akadémiák arra törekednek — folytatta Láng István —, hogy a kétoldalú együttműködéseket továbbfejlesszék, és a többi szocialista ország is bekapcsolódjon a közös kutatómunkába. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a kétoldalú tudományos kapcsolat — az érdekek egyeztetésével — több oldalú együttműködéssé terebélyesedik. így kapcsolódott be az utóbbi években a magyar és a szovjet intézetek közös — planetáris, geofizikai és félvezető témájú — kutatásaiba még néhány szocialista ország tudományos intézete is. Az együttes kutató- tevékenység a KGST-országok komplex programjának megvalósításához is hozzájárul. Ferenczy Béni alkotóművészete, ránk hagyott alkotásai az egész emberiséghez szólnak, mégis mi, Pest megyeiek különösen a magunkénak tekintjük. Életének a megyéhez, Szentendréhez fűződő szálai, s az ott megnyílt, százezrek közkincsévé vált Ferenczy-múzeum adja ezt az indítékot. Ezért is forgatjuk ugyancsak különös örömmel a Magyar Helikonnál megjelent Ferenczy Béni — Virágoskönyv című kötetet. Évszakok színes üzenetei Az életművet oly gonddal, szeretettel ápoló özvegy, Ferenczy Béni- né képválogatásában és Katona Tamás érzékenyen hozzájáruló vers- válogatásában jelent meg a kötet, mely szinte arra a kérdésre ad választ, hogy mi mindent lehet elmondani virággal. Őszt, szerelmet, szomorúságot — mindent, de csak úgy, hogyha az képköltészet egyben. A szerkesztés társításainak egyik oldalán minden esetben Ferenczy Béni vízfestményei versengenek századunk magyar költészetének legjavával. Képek állják a versenyt a költeményekkel; testvérei. Az Ady—Ferenczy párhuzamban az őszi virágözönlés pompája árad, Juhász Gyula költői nyomvonalán az áloévirág apácapiros rebbentsége zárkózik színtündöklésbe, Babits gonosz hortenziái a zöld haragos medrében helyezkednek el. A Szép Ernő-i pitypangszerénység sárga aprózásokkal jelenik meg, Kosztolányi ' napraforgójában nem annyira a Van Gogh-i hagyaték, hanem az alföldi erő egészsége érzéklődik. Tóth Árpád orgonákat, Kassák rózsát, Erdélyi József kék katángokat, Szabó Lőrinc forziciá- kat, Radnóti Miklós mécsvirágot figyelt. Ferenczy Béninek minden évszak minden virága örömet okozott, képforrást eredményezett. Győzte erővel, pedig művészetének igazi virága az embertest szépsége volt, ám az évszakoknak ez a színes, selymes kalandja, állandó mesevarázsa is lázban tartotta képzeletét. Lázban tartotta még akkor is, ha a virág Ferenczy Béni életművének mellékágához tartozik. Képzőm űvészeti könyvespolc Az élet és a halál képei E válogatás azt is bizonyítja, hogy líránk sztárja népdalok nyomán a rózsa, benne ünnepli az élet öblös csodáját Sárközi György, Illyés Gyula, József Attila, Vas István, Kálno- ky László, Garai Gábor. E versváltozatokra mind mind adódik egy- egy leíró finomságú Ferenczy-értel- mezés, mely Juhász Ferenc tenyésztett szomorúságot hordozó jobbágy krumplivirágainak, Nagy László krizantémjainak nosztalgiájában is megleli az élet erős szertartásait, a kiharcolt, megküzdött örömet. A Virágoskönyv, e példás külala- kú, kiállítású kötet nem tartalmaz bevezetőt, forrásokat; mindent elmond Ferenczy Béni képsorozata a kiválasztott költők baráti társaságában. Olyan erővel suttogják el a színek a növényi békét, hogy máris megkezdjük beszélgetésünket szegfűkkel, leánykökörcsinekkel, bodzafával, hiszen róluk kissé megfeledkeztünk a benzingőzben. Hónapok — fametszetben A másik, tájról, növényekről, évszakokról hírt mondó kiadvány Gy. Szabó Béla Hónapok című fametszet albuma, melynek kísérőszövegét is szerző tolmácsolja költői hang- szerelésben. A nagy példányszámban megjelent album a kolozsvári nyomda 1973-as termése, egy tiszta embert hitvallás méltó gondozása. Az előszóban élesített vallomás tömörül: „Kiskorom óta rajongva bámulom a fákat-virágokat, azzal a meglepő tanulsággal, hogy öngyilkos növény nincs. Százszor is levághatod a fűzfa ágát: újra kihajt. Megölheted, de míg él, életkedvét elvenni sohasem tudod. Városaink egyre nyesett fái tudnának erről sokat beszélni. Csüggedéseinkben példát mutatnak.” A lírai bevezetőt képek követik. Zúzmarás januárt Felső-Maros menti táj hordozza, számára február a kolozsvári hajtásvölgy csillagnövényeiben jelennek meg. Gy. Szabó Béla vándor. Cserfasor szólítja meg márciusbanj a fűvészkert gesztenyéje áprilisban. Mindegyik fa törvényt hordoz, a bonchidai vizeknél őrt álló jegenyetölgy májusi madarat röppent, júniusban a Kis-Szamos om- ladékos partján hajlonganak a fűzek. Minden vonala megélt élmény belső parancsszavára mozdul, hiteles. A cégéi tó naptündöklése nemcsak július, hanem Gy. Szabó Béla etikus tartása. Meghajlik az augusztusi nád, de süt a nap, száll a madár, s mindenütt, mindenkor szép az élet, csak rá kell bukkanni csodáira — hirdeti a fametszet fehérfekete tömbökre osztódott elegáns rendje. Végigkíséri az őszi záporokat és madárvonulást a rajz, újra kopogtat a december, hó lepi el a kolozsvári fűvészkert fáit, hó és tisztaság, mely nemcsak a természetben, de Gy. Szabó Béla eszmevilágában is otthont épített. Nem álom talán, hanem közeli valóság, hogy a Pest megyében élő grafikusok — e kolozsvári példa nyomán is — albumban örökítik meg a Börzsöny és a ceglédi tanyák csöndes méltóságban pergő évszakvonulását. L. M. Művészet — miniben Igényesen és a művészettörténeti ismeretterjesztés feladatainak is megfelelve tesz eleget a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata annak az egyre terjedő gyűjtési kedvnek, amely a minikönyvek iránt újabban megmutatkozik. ízléses minikötetben jelentette meg az egyetemes művészettörténet kiemelkedő alakjának, a XVI. századi ifj. Hans Holbeinnek híres fametszetsorozatát Haláltánc címmel. A kötet alapjául a hitelesként általánosan elfogadott 1538. évi könyvkiadás metszetei szolgáltak, melyekben az eredeti méretek úgyszintén eléggé kicsinyek, 65x50 milliméteresek voltak. A kis kötet megragadó, elgondolkodtató művészi munka a halál 41 képével, melyek a felvilágosult szellemű Holbein ábrázolásában nem csupán az elmúlásra való figyelmeztetést jelentik, hanem a társadalmi problémák elmondásául is keretként szolgálnak, amint sorra veszi a társadalom minden tagját. Bárkit ábrázol — pápát, császárt, szegény földművest vagy házalót — sorsa mindenkinek egy: a halál hatalmával, vagyonával együtt hajtja el. Szituációábrázolásai külön figyelmet érdemelnek a környezetek gondos megrajzolásával együtt. A minikiadás elé írt bevezető és az összeállítás Janka Gyula és Kardos Gyula munkáját dicséri. A bevezető magyarul, németül, angolul és oroszul ad tájékoztatást az olvasóknak. A másik mini mű, amely ugyancsak a Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalatánál jelent meg, szavak és bevezető nélkül is lírai szépséggel beszél. Illetve csupán John Keats: Óda egy görög vázához című költeményének egy szakaszával vezeti be a grafikákat, mintegy megadva Reich Károly rajzainak hangulatát. A Pastorale című minikiadás képeit már korábbról ismerheti az olvasó, mert ugyané kiadónál albumalakban is megjelent. Az emberi test szépségét és a szerelmet finom vonásokkal ábrázoló, harsány életörömet sugárzó 26 grafika e kis kötetben is megnyerő együttest alkot. Az én múzeumom E címmel 1963-ban jelent meg először füzet, mely igen hamar népszerűvé vált sorozat első darabja volt. Most új, ízléses címlappal látott napvilágot a legújabb, a 31. füzet, amelyben Kozma Lajos, Ferenczy Béni és Pór Bertalan munkásságába nyújt Kovalovszky Márta tömör betekintést, s egyúttal — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — színes nyomatokat mellékel a művészek munkáiból. E nyomatokat a kötet lapjainak, szövegének gondos áttanulmányozása után tudja úgy kiválogatni az olvasó, hogy azután a megfelelő helyre ragaszthassa be. Ez a játékos, fejtörő módszer igen hasznosan segíti elő az olvasottak jobb megértését, a művészek megismerését. Igen jó szolgálatot tesz ezzel a kiadó a képzőművészeti ismeretterjesztés oly fontos ügyének.
