Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-17 / 192. szám

*■ 1971. AUGUSZTUS 17., SZOMBAT 5 Növelni kell a munkások közvetlen képviseletét Körültekintő előkészítéssel és káderkivélasztássol A járási pártbizottság a kö­zelmúltban több ipari üzem­ben és szövetkezetben fel­mérést készített a munkások­nak a párt-, és tömegszer­vezetek vezetésében való rész­vételéről. Az elvi summázat: alapvető probléma nincs. a munkásosztály közvetlen po­litikai, közéleti képviseletét mindenhol egyaránt alapelv­nek tekintik. A gyakorlatban azonban még akad jócskán tennivaló... Csak a kőbányában A Lenfonó- és Szövőipari "Vállalat budakalászi gyárá­ban a csúcsvezetőség 7 tagja közül 2, a pártvezetőségek 22 tagja közül pedig csak 9 mun­kás. Hasonlóan elgondolkod­tató a helyzet a Hazai Fésűs­fonó és Szövőgyár éppen re­konstrukció alatt lévő gyárá­ban is. ahol a fizikaiak jelen­léte a pártvezetőségekben mindössze 23 százalékos. Ideá­lisnak tekinthető viszont a helyzet a KÖVIZIG dunabog- dányi kőbányájában, itt min­den négy pártvezetőségi tag közül három fizikai munkás. Jóval kedvezőbb a munkásfia­talok jelenlétének mérlege az ifjúsági szervezetek vezetősé­geiben, valamennyi vállalatnál és szövetkezetnél. A szakszervezet vezető szer­veiben tevékenykedő munká­sok aránya változó képet mu­tat. A budakalászi gyár hat dolgozóját delegálja a vál­lalati szakszervezeti tanács­ba — a küldöttek között azon­ban mindössze egy munkás található. Nem kevésbé fi­gyelmeztető itt az a tény sem. hogy az üzemi bizottság tag­jainak csupán a 60 százaléka dolgozik közvetlenül a terme­lésben. A járási pártbizottság állásfoglalása ezzel szemben az, hogy a szakszervezeti mun­kában járatos társadalmi ak­tívák közül lehetőleg minél több fizikai munkás tevékeny­kedjen — s nemcsak mint bizalmi —, a különböző ve­zető szervekben. Egyik napról a másikra A munkásképviselet ala­csony részaránya egyes helye­ken összefügghet azzal, hogy többen már hosszabb ideje tel­jesítik választóik megbíza­tását. Vagyis a megválasztá­suk időpontjában még javában fizikai munkát végeztek, s csak később lettek vezetőkké. Politikai értelemben természe­tesen őket is a munkásosztály­hoz tartozónak kell tekinteni. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy később, az újabb válasz­táson a termelőmunkában köz­vetlenül részt vevő fiatal szak­munkások kerüljenek a tes­tületekbe. A fizikai munkások felkészí­tése, testületi munkára való alkalmasságuk kialakítása — bármennyire is előtérbe ke­rült —, nem megy egyik nap­ról a másikra. Főleg azért nem, mert a vizsgált területeken a munkásállományba tartozó dolgozók többsége szakkép­zetlen. Azokon a fórumokon — például termelési tanács­kozásokon —, amelyeken leg­inkább szükség lenne a véle­ményükre, „a tárgyalt anya­got olyan szinten és későn ismertetik, hogy annak átgon­dolására, áttanulmányozására nincs idő, s a többség nem is érti a lényegét”. Valamelyest : ellensúlyozza ezt az állapotot az a tény, hogy az elmúlt években szervezett párt- és tömegpolitikai oktatásokon megnőtt a munkások részvé­tele. Öt szakközépiskolás A vezetői munkakörbe tör­ténő kinevezést megnehezíti, hogy sokan nem végezték el még a nyolc általánost sem: ez a kórkép egyaránt jellem­ző a korábban említett mind­három vállalatnál. Pedig ma már ösztönzésben sincs hiány. Budakalászon például három nap pótszabadság és 300 fo­rint tanulmányi ösztöndíj du­kál annak, aki pontot tesz a gyárba kihelyezett általános iskolában tanulmányai végére. Nyilván emiatt is, no, meg a szakszervezeti bizottság buz­gó szervező munkája nyomán ősszel egy híján félszázan — 267 közül — ülnek be az is­kolapadba. A Hazai Fésűs­fonó és Szövőgyár pomázi gyárában öt fiatal munkás szakközépiskolai tanulmányai­hoz biztosítanak minden léte­ző segítséget, azzal a nem tit­kolt céllal, hogy később ve­zetőkként alkalmazzák majd őket. Hasonló igyekezet és el­képzelés a járás többi üze­mében is tetten érhető. A munkások politikai, szak­mai műveltségének fejleszté­sében számottevő a munkás­kollektívák, a szocialista bri­gádok hatása is. Ez a hatás érvényesül többek között ab­ban, hogy jelentősen megnőtt az üzemi könyvtárakat rend­szeresen látogató munkásol­vasók száma. A vizsgált egységek politi­kai és gazdasági vezetői nem tévesztik szem elől a párt no­vemberi határozatát, s mun­kájukat ennek szellemében végzik. Már eddig is számos i erőfeszítést tettek annak ér­dekében. hogy a munkások megfelelő képviselethez jus­sanak. A közeljövőben sorra- kerülő pártvezetőségi, vala-i mint a területi pártszervek új- jáválasztása idején azonban — hangsúlyozta a pártbizottság — körültekintő előkészítéssel és megfelelő káderkiválasztás­sal tovább kell növelni a tes­tületekben való részvételük arányát. Városi hírek Új növendékistálló A szentendrei Maíliiász János szőlő- és gyümölcstermelő szövetkezetben most fejezték be a szüretet a 38 hektáros őszibarackosban. A 900 mázsás termést részben a városban, részben pedig a budapesti üzlethálózatukon keresztül értékesítik. Ugyancsak jó termést ígér a negyven hektáron elterülő szőlő s nem kevésbé a 32 hektáros almás. A tehenészeti majorban 160 férőhelyed növendékistállót épít a tsz saját építőipari részlege, amelyet — ha némi határidő-elcsúszással is — az ősz folyamán befejeznek. Az önálló profilért Negyvenen ütik a szeget Mi tagadás: a szegkovács mesterséget — nem is ok nél­kül — már jó néhányan el- parentálták. Mégis — mióta a szénnek s vele bányászatának újra megnőtt a becsülete —, mintha valósággal reneszán­szát élné. Sínszegből, ácska­pocsból nincs az a mennyiség, amit állványozáshoz ne tud­nának használni a jó öreg bá­nyák. — A piliscsabai és a pomázi szegkovácsrészlegünk ebben a félévben csaknem egymillió forinttal maradt el a tervétől — mondta Fülöp Béla, a Pest megyei Lakatos- és Kovács­ipari Szövetkezet fiatal elnö­ke. — És még csak azt sem mondhatom, hogy anyaghiány miatt. Annak ellenére, hogy még mindig negyven ember üti a szeget, lényegében szövetkeze­tünkön belül itt hat leg­fájdalmasabban a létszám­hiány. Ugyanakkor tíz szegkovács át­ment a lakatosrészlegünkbe s ott is megtalálja a számítását. félrehúzása garantálja. A mű­hely kitelepítéséről már régen döntött a tanács. — A szegkovácsok, lévén a többségük Csobánkáról jár be, azt szerették volna, ha a mű­hely a falujukba költözik, de Csobánka üdülőterület, így oda ipari telepítésre nincs le­hetőség. A nagyközségi tanács a Hazai Fésűsfonó gyára mel­letti, úgynevezett ipari terüle­ten jelölte ki a helyüket, azon­ban itt nagyfeszültségű veze­tékrendszer halad keresztül, s így a terület, a mai anyagi le­hetőségeik mellett, vasasüzem telepítésére nem alkalmas. S különben is várhatóan a tanács visz­szavonja a kitelepítési ha­tározatát. Saját fejlesztésre van a szövetkezetnek 1 millió fo­rintja; egy kevés hitellel, OKISZ-támogatással az 5. öt­éves terv időszakában erre sor is kerül. Nem is annyira a szegkovács-, mint inkább az nyereséget produkáló lakatos­részleg miatt. A kis volumen­ben már jelen levő profil a textilipari kisgépek gyártása lenne. — Maga a szegkovácsság lényegében a piliscsabaihoz hasonló rekonstrukció után sem változna meg lényegében. Az épületet újjáépítjük — miután a jelenlegi bérleményt a tanácstól megvásároljuk — a koksztüzelésről átállunk olajfűtésre s a lehetőséghez képest az elszívást is megold­juk. Vagyis nem mond le szeg- kovácsrészlegéről a szövetke­zet, amelynek javarészt kézi erővel ké­szülő termékei újra kere­settek. Igaz, a nyereség kovácsai nem az ősi mesterség űzői, hanem a festők és a lakatosok. Főleg az utóbbiak szorgalmának kö­szönheti a kis közösség az el­ső félévben elért csaknem há­rommilliós nyereséget s azt, önálló profilra törő, egyre . hogy a féléves bérszínvonal nagyobb termelési értéket s | meghaladja a 17 ezer forintot. Tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat, hogy a szentendrei HÉV-végállomásnál ma megnyílik a BEVÁSÁRLÓKÖZPONT sssssssssssssss/sssssssssss/s/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss Megközelíthető: HÉV-vel, autóbusszal, gépkocsival (parkoló van). PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT A nyugállományba vonult Podoni István, a Rákóczi úti általános iskoía igazgatójának utóda Sándor László, aki ko­rábban Gyálon töltött be ha­sonló tisztséget. ★ Ebben az évben még a Lé­vai, az Arzén, a Muskotály, az Avar, az Otelló és a Sző­ke utcák kapnak szilárd út­burkolatot. Aki járt már Pomázon a szegkovácsok fájdalmas ro­mantikát sóhajtó, jóformán fél évezreddel • ezelőtti álla­potokat konzerváló műhelyé­ben, annak e látvány emléké­től is összefacsarodik a szíve. Az örökös félhomályban a fújtatók által csiholt kis tüzek a lámpák, s a nagy porban az elszívást a megroggyant fé­szer tetőcserepeinek olykori Munkáskézben nem lesz hiány Az idén tető alá kerül a fogorvosi rendelő A pilisszentkeresztiek régi siráma, hogy községüknek nincs saját fogorvosi rende­lője. A fájós fogúak hosszú évek óta a szomszédos, tizen­két kilométerre levő Pomázra buszoznak enyhülésért. Az utazással járó kálvárián túl még bánatpénzt is kénytele­nek fizetni, hiszen az útikölt­ség oda-vissza több mint ti­zenkét forint. — Az anya- és csecsemővé­delmi tanácsadó épületének bővítésével, vagy ahogy szak­mai zsargonnal mondják, tol­daléképület kialakításával, most már úgy néz ki, hogy megoldódik a fogászati rende­lés községünkben — újságol­ta a hét elején Szóvá István tanácselnök. — A kiviteli ter­veket társadalmi munkával éppen most fejezte be az egyik tanácstagunk, név szerint Kő­ris Béla, aki a Budakalászi Tanács költségvetési üzemé­nek az építésvezetője. Vagyis most már csak pénz kellene a megvalósításhoz — hiszen az szinte biztosra ve­hető, hogy munkáskézben nem lesz hiány. — Sokat mondok, ha azt mondom, hogy 80 ezer forint elég lenne. Amint elkészül a kis beruházás költségvetése, kérünk némi támogatást a me­gyei tanácstól. Egészen bizo­nyos vagyok benne, hogy a rendelő még ebben az évben tető alá kerül, s a jövő esz­tendőben már azt is elfelejtik a pilisszentkeresztiek, hogy valaha Pomázra jártak fog­orvoshoz. A berendezés — amint azt dr. Dikó István járási-városi főorvostól megtudtam — már megvan, s feltehetően kerül fogorvos is, mire a rendelő el­készül. Fogorvos, aki a hét három napján Pilisszentke- reszten, másik három napján pedig Pilisszántón rendel majd. Továbbra is Törékeny, gesztenyebarna hajú lány Schandl Zsuzsa. Ma sem tudom, hogy mert vál­lalkozni a közelmúltban meg­tartott papszigeti ifjúsági nagygyűlésen annak a hatal­masnak tűnő zászlónak a lo- bogtatására, amelyet gond­jaira bíztak. Tősgyökeres szentendrei, s még csak ez­után lesz húszéves. Önélet­rajzot igazán csak az 6 korá­ban érdemes írni: a nyolc ál­talános elvégzése után gyors- és gépírást tanult, s a Mathi- ász Tsz-hez szegődött admi­nisztrátornak — most titkár­nő a városi tanácsnál. Ennyi az egész. Én még hozzáten­ném: szerény, elszánt ember, s ha utólag megbánja, akkor is őszinte. így tudhattam meg, hogy nyáron végezte volna a Móriczban estin a második gimnáziumot — csak hát a matematikával és a fizikával valamivel többet kellett volna az év folyamán foglalkoznia. A pótvizsgáig még van egy kevés ideje — amikor erre a nyilvánosság előtti bemutat­kozásra kínkeservesen sikerült rábeszélnem, éppen a gyökvo­nás hogyanjain tűnődött. Érettségi után is a tanácsnál szeretne maradni — lehetőleg kvalifikáltabb munkakörben. Szabad idejében többnyire ol­vas, így mondja: külföldi írók szépirodalmi műveit. Novemberben utazik életé­ben először külföldre: Cseh­szlovákiába és Lengyelország­ba. Tagja a tanács KlSZ-szer- vezetének: „Közkatona”. Készt a tanácsnál vesz a rendezvényeken, s a társadalmi munkára sem kell nógatni. Kitüntetést életében eddig egyetlen egyet kapott — ery hónapig tartó inspekciós szolgálatáért —, méghozzá az idei szentendrei emlékérmet: éppen olyant, mint Garas De­zső, a Teátrum előadásának főszereplője. Az oldalt írta: Kertész Péter Fotók: Koppány György

Next

/
Thumbnails
Contents