Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-10 / 186. szám

1974. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT x-Mman Egy nap mérlege . Három és fél őröl az érdi malom A hét közepén beérkezett az utolsó gabonaszállítmány Az érdi malomban néhány napja csendesebbek a nappa­lok. A kapu tárva-nyitva, ám csak nagy ritkán jön egy-egy búzával telt vontató. A gon­dosan felsepert udvar porát egy bekanyarodó teherautó kerekei verik fel. Lisztet visz­nek a „Zamat” Keksz- és Os­tyagyárba. Mindenütt rend és tisztaság. A malomépület mögött, taka­rosán sorakoznak a gabonás­zsákok; a raktárban, a félig nyitott fészerek alatt és a szabadban is. A magtár mel­lett félretolva pihennek a szál­lítószalagok, most nincs szük­ség rájuk. — Nézze csak! Háromszáz­ötven vagonnyi gabonát tá­rolunk, valamennyit nem tud­juk fedél alá juttatni, de azért mindent megteszünk, hogy a szabad ég alatt tárolt búza is megőrizze jó minő­ségét — mutat körül az udva­ron Németh Antal üzemve­zető. Valóban, amerre csak me­gyünk, a szabadban sorakozó hosszúkás gúlák alsó négy zsáksora fóliába van csoma­golva, a zsákhegyek mentén pedig vízelvetető árok húzó­dik. Az eső nem tehet kárt a terményben. Ijesztő napok után Nehéz hét hetük volt. A legmelegebb napokban egy műszak alatt 30 vagon búzát hordtak be a földekről a szem- szállítók. Jármű, jármű há­tán. Vontatók, pótkocsis te­herautók. egymás sarkában, nyüzsgés, harc a fordulási idő rövidítéséért. Torlódás még­sem volt. Szerencsére itt is alapos volt a felkészülés — csakúgy, mint a megye többi felvásárlótelepén —, a környe­ző termelőszövetkezetek és a Kertészeti Kutató Intézet gaz­daságai egy ütemre dolgoztak a felvásárlókkal, átvevőkkel. — Volt ugyan néhány nap, amikor kezdtünk megijedni — mondja az üzemvezető —, de nekünk jókor jött az eső. Egy kis lélegzetem szünethez jutottunk, s ez elég volt a már-már megingó sorok ren­dezéséhez. A hét közepén egyébként beérkeztek az utol­só szállítmányok is. Nem nagy malom az érdi, mindössze húszán dolgoznak itt, beleértve a portást, az adminisztrációt, meg a rakták rosokat is. Valamennyien jól vizsgáz­tak ezekben a nehéz napok­ban. A jó liszt titka A malom hengerszékei kö­rül finom lisztpor szállingó­zik, s a fapadló remee a be­lépő alatt. A tenyérnyi széles, több méter hosszú fényese- dő bőrszíjak szorításában ola­Koppiny György felvétele jozottan gördülnek a meg­hajtó kerekek. Mindenfelé csövek kúsznak a vastag, bar­na fagerendák között. Két­kerekű targoncákon ide-oda­utaznak a megtelt zsákolt. Me­redek lépcsőn hágunk fel a legfelső, a harmadik szintre. Az ablakból a szomszédos házak kéményeibe látni, a pi­rosló cseréptetők jócskán alattunk hullámzanak. A malom gazdája most — a főmolnár szabadságon lé­vén — Béres Károly hen­gerőr. Felemel egy négyszögletes vasfedőt a padlóról. A lá­bunk alatt három darab, egyen­ként hatvagonos silóban van a búza. Innen — automa­ta mérlegen keresztül — 30 kilós „falatokban” ömlik a rostára a mag. Fajsúly- és nagyság szerinti osztályozás után a konkolyozóra, onnan meg a nedvesítőgépbe ömlik. A pihentetőkamra követke­zik, ahol hat-nyolc órán át meglazul a külső burok a sze­meken. A hámozógépből már héj nélkül jön a búza, hogy lisztté morzsolódjon az „el­sőtöret” hengerben. Innen a gyűjtőcsigák ismét a tisztító­ba szállítják a darát. Az a része, amely még nem kellő finomságú, további őrlőhenger­be jut, a másik része már mehet a simahengerbe, onnan a síkszitára, amelynek se­lyemszűrőjén átjutva a zsá­kokba kerül. — Mi a jó liszt titka? — A jó búza és persze, a molnár szaktudása. Ha kor­pa marad a lisztben, gyen­gébb lesz a sütőképesség. Valamikor a molnár tapin­tására volt bízva a liszt mi­nőségének megállapítása. Ma már ez a műszerek, a labora­tórium feladata. Azt, hogy milyen munkát végeztünk, azért már ráné­zésre is tudjuk. Naponta 3,5 vagon búzá­ból készít lisztet ez a ma­lom. A hengerőr mindenre fi­gyel. „A lelke rajta”. Verseny és segítőkészség Sokan több mint tíz éve dolgoznak itt. Huszár Károly főmolnár 20 éve, Pataki Mária könyvelő 1955 óta, Potesz Jó­zsef portás 16 éve. Mindnyájan megegyeznek abban, hogy a lakáshoz köze­li, helybeli munkalehetőség erős szál. A mindennapos költ­séges és Időrabló utazgatás kellemetlen dolog. Mégsem az ettől való félelem tartja itt a törzsgárdát, hanem a jó kollektíva, a segítőkész ba­ráti, munkatársi légkör. Pataki Mária — a szakszer­vezeti bizalmi — szerényen számol be arról, hogy a ma­lom két szociálista brigádja — a malmi és az Ady —. már birtokosa a megtisztelő címnek. Ez pedig kötelez. A vállalások — mint mondja — elősegítik a minőségmunkát, s egymás gondjával-bajával is törődnek a brigádtagok. — A felvásárlási szezon­ban mindenkire több jut. A havi és a negyedéves zárás elkészítése mellett a könyve­lésben is jelentősen megnö­vekednek ilyenkor a felada­tok. A malmi brigád tagjai a kongresszus tiszteletére vál­lalták, hogy 4%-kal növelik az őrlési „kihozatalt”, ma­gyarán: ennyivel kevesebb liszt megy veszendőbe. A raktáro­sok a tárolt gabona minősé­géért, az átvételek és az áru­kiadás pontos rendjéért ke­zeskednek. — A felszabadulási munka­versenyben pedig társadal­mi munkával megjavítottuk a malomhoz vezető utat. Ügye­lünk a tisztaságra, virágok ültetésével szépítjük a munka­helyünk környezetét — egé­szíti ki Potesz József portás, akinek már lejárt a munka­ideje. Az éjszakai szolgálat után hóna alá veszi elemó- zsiás táskáját és indul haza­felé. Kovács György Attila Ettonzeiíék Szabó István altábornagyot Szabó i István nyugállomá­nyú altábornagyot, a párt ré­gi harcosát, a Szocialista Ha­záért Érdemrend kitüntetett­jét katonai gyászpompával temették el a Mező Imre úti temetőben. A ravatalnál Ká- lazi József vezérőrnagy, hon­védelmi miniszterhelyettes és dr. Tihanyi Sándor rendőr vezérőrnagy, budapesti rend­őrfőkapitány-helyettes búcsú­zott Szabó Istvántól. Lerót­ták kegyeletüket az egykori harcostársak, munkatársak, barátok és családtagok, majd elhelyezték a megemlékezés virágait. A KGST fórumán a vízgazdálkodás A KGST komplex program­jához kapcsolódó vízgazdál­kodási feladatokról, így a Tisza-völgyi és a Duna-völgyi nemzetközi együttműködésről tárgyaltak Vlánbátorban, a KGST-országok vízügyi ve­zetőinek értekezletén, mely­nek 20. ülésszakát rendez­ték a mongol fővárosban. A résztvevők a teljes együttmű­ködés és megértés szellemé­ben foglalkoztak a kutató­munkák 1976—1980-as ter­veinek egyeztetésével. A ma­gyar küldöttség — amelyet Breinich Miklós, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal első elnökhelyettese vezetett — pénteken hazaérkezett. Késik a nyersanyag Kupola - alumíniumból Az első mozgóívek a Császár uszodán Vácrél Beemelték a budapesti Csá­szár uszoda tetőszerkezeté­nek első mozgóívét — kap­tuk a hírt a napokban a Ma­gyar Hajó- és Darugyár váci üzeméből. Köztudomású, hogy az MHD váci gyáregysége — a budapesti Lakásépítő Vál­lalat társvállalkozójaként — megbízást kapott a főváros­ban, az Árpád fejedelem út­ján épülő fedett uszoda toló­tető-rendszerű, nyáron szét­nyitható, télen összecsukható alamíníum héjszerkezetének gyártására. A tetőberendezés elemeit januárban kezdték gyár­tani, s június közepén megkezdték a helyszíni sze­relést. Eddig hét, 40 méter fesz­távolságú állóívet emeltekbe, s most már az első mozgó­ívek helyükre kerültek. A vá­ci gyáregység szerelői a ter­vek szerint október közepére teljesen befejezik a 100 tonna súlyú tetőszerkezet építését, mely az 50 méter hosszú, 21 méter széles, 2000 személyes lelátójú fedett uszodát telje­sen beborítja. Cserkaszky Antal, a váci gyáregység főmérnöke idei leg­látványosabb megbízatásuknak tartja a Császár fürdő építé­sét, amely valóban statikai és konstrukciós bravúrnak számít majd az Sátorban és ISyar van, meleg, remé­lem, a melegben az olvasó megbocsát a szerkőnek egy kis magánbeszédet. Miszerint a 8 —10 bornév között, amit eddi­gi éveiben kellemes köteles­ségből megtanult, ott van az akoli zöldszilvánié. Természe­tes hát, hogy a cikkíró nem­csak azért ment el életében először a nagykőrösi úttörők balatonakali táborába, hogy róluk írjon, hanem az e név­hez fűződő kellemes emlékek­től sarkallva is. A lényeg: a cikkíró megér­kezik a balatonakali táborba. Szerencséje van: az egész tá­bor otthon van. A szigorú kis­lányőrök (mert udvariasan és érthetően megmondta a nevét és a foglalkozását) beengedik, megmutatván, az a táborveze­tő faháza. A táborvezető, Gre­gor József, pillanatokon belül meglátja az idegent, és a be­mutatkozás után készségesen megadja a felvilágosítást. Ez Nagykőrös tábora. (Magától értetődőleg mondja. Régebbi ismereteim alapján magam­ban hozzáteszem: A volt sza­bad királyi város, Arany Já­nos egykori városa, amely a kilencszázötvenes években vá­rosi rangját vesztette, Cegléd ellenében kijátszották, tanító­képzőjét elvették; ez a város, városi rangját visszakapván, magában is, meg az iparoso- dottságából fakadó tényezők­ből is. főként ténylegesen Eu- rópa-hírű üzemére, a Nagykő­rösi Konzervgyárra támasz­kodva, várost akart csinálni, és csinál is önmagából. És ha már valóban város — a város -össze tud barkácsolni, és fenn tud tartani — a továbbfejlesz­tést is vállalva — egy olyan úttörőtábort, amely a homok- feketeföld látképi lapossága ellenében, 9—10 napos nyári turnusokban, Balaton-felvidé- ki, dombsági, hegységi és tó­sági élményt ad a városukhoz kötődő gyerekeknek. Akiket az a sejtés-megérzés-tudás, hogy Közép-Európa egyik lep­je, a konzervgyár, S táboro­záskor Közép-Európa másik lep-jére, a Balatonra is lefor­dítható. tesz olyan belátóvá- megértővé, hogy nagyobb ösz- szefüggésekre könnyebben rá­jönnek. Mondjuk, olyanokra, hegy a szülőváros, meg az or­szág, meg a világ és általában az internacionalizmus kapcso­latai.) Az ismertetést továbbra is pontosan kapom. Nyaranta hét turnus jöhet a balaton­akali táborba. Hat úttörő, egy KISZ-ista. Ottjártunkkor ép­pen az Arany János általános iskola 920-as Arany János út­törőcsapatának 87 tagja van jelen, a megfelelő felnőtt- kísérettel. Gregor József tá­borvezető, aki az Arany János úttörőcsapat vezetője is egy­ben, fokozatosan, körbejárá­sunk során, bemutatja nevelő­társait. A feleségét, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy — egészségügyi dolgozó lévén, a hivatalos táboregész­ségügyi dolgokat ellátván itt — nyugodtan, a kisfiúkkal kö­zösén, hivatalosan is együtt táborozhat a férjével. (Ha va­laki családi összefonódásra gondol, higgye el nekem: cso­dálatos dolog táborban lenni, de nem olyan egyértelműen csodálatos a táborért fő- vagy középszinten felelősséget vál­lalni.) A végén Gregoréknál isszuk meg közösen azt, ami a vendégnek a nagykőrösiek akali táborában jár: a kávét. Tudom, nem tartanák célzás­nak, de Gregorék előtt, Lan­ger Istvánná táborvezető-he- lyettes előtt, Járó Anna és Bartha Ildikó pedagágus-raj- vezetők előtt félreérthetöen hangzanék, ha én mesélni kez­deném ifjabbkori, az Akoli ne­véhez kötődő nosztalgiáimat. A gyerekekről eddig csak közvetve beszéltem. Most, jegyzeteimet lapozván, ször­nyű lelkiismeretfurdalásom van. Igaz, már nagy óbbként, alig gimnazistaként, szocialis­ta bányavárosurukat, Komlót építettem nyári DlSZ-tábor- ban. És megjelent ott akkor a táborban egy újságíró. Két napig a mi sátrunkban la­kott. Fölírt százhúsz nevet. A miénket is természetesen. Aztán a Szabad Ifjúságban megjelent valami rövid. A mi nevünk, a vele két napig kö­zös sátorban lakóké, nem volt benne. De — ha más neve alatt is — a nagy dumáink­ból néhány mondat nyomda- festéket látott a cikkben. Szóval... Sakkban Varga Tibor és Kurucz Éva jeleske­dett. Mindketten nyolcadikba mennek. Nyikos Sára (szintén nyolcadikba megy) azt mond­ja: faházpárti; bár nem ez az igazi, de modem. Vesztes Jut­ka és Bánhegyesi Irén (a nyolcadikat befejezvén, ősztől továbbtanulnak): jó a faház is, de a sátor izgalmasabb. Szilágyi Zsuzsa (nyolcadikba megy) a tábor krónikáját ve­zeti. Törös Klára (nyolcadik­ba megy) vegyes őrsöt vezet. Perneki Sándor és Varga Ti­bor (továbbtanulnak) a sátor­veréshez értenek. Gál Imre (ötödikbe megy) este 9-töl 11- ig, Pap István (továbbtanul) éjjel 1-től 3-ig állt őrségben. Üj fejezet. Az 1-es sátor. Az ötödikbe lépő Kovács Gábor a sátorparancsnok. A továbbta­nuló Becser Tibor őrsvezetője a sátorparancsnoknak, de egyébként csak lakója a hat- személyes sátornak. További sátorlakók: Bánhegyesi Sán­dor (ötödikbe megy), Balogh Ferenc (továbbtanul), Molnár Ferenc (nyolcadikba megy, ő a tábor egyik kürtöse) és Gál Imre (ötödikbe megy). Áthívnak a 4-es sátorba. Valami pámacsatát emleget­nek, nagy nevetések közepette. Jókat vigyorgok velük, firta­tom, hogy miért hívják őket Búvár őrsnek. Bizonygatják, azért, mert ők már igazán jó úszók. Szép tíz-húsz perc volt — ám itthon megdöbben­ve konstatálom, hogy csak Szeleczky Csaba és János, Egyedi Laci és' Péter, Mészá­ros Jóska és Balogh Tamás nevét írtam föl. Ez hat név, a sátor tizszemélyes — szakmai hibát követtem el. Ellenpróba következik. A sok név ugyanis azért ke­rült a noteszomba, mert arra akartam választ kapni: sátor­ban jobb-e lakni, vagy faház­ban. A fölsoroltak végül is pro és kontra mindent el­mondtak, annyira, hogy sok­szor nem tudtam, ki lakik sá­torban és ki faházban. És — bár fájt egy picit — jólesett, hogy kicsitől komolyig min­denki racionálisan nézi a dol­got. így a sátor, úgy a sátor, de végül is idő kérdése, és a korszerű úttörőtáborban min­denki faházban lakik. És a legfontosabb: jövőre ismét el­jönni. A bejárati kerítés és a fa- házak-sátrak között nagy, osztott térség húzódik. Bel­sőbb felén a hivatalos zászló­rudas hely, külsőbb, kerítés felőli részén a futballpálya. Fociznak; az innenső kaput egy apró gyerek támasztja. Az apukával jött a táborba, de bent már eszébe jutott: a sa­ját jogán is itt lehet, hiszen néhány hónapja, első iskola­éve évzárója előtt, kisdobossá avattatott. Murányi József építészek és a laikusok sze­mében is. — Még az idén megkezd­jük a váci művelődési ház 20 méter átmérőjű alamínium ku­polájának szerelését is. Az el­ső elemek már elkészültek. — A hazai és nemzetközi piacon egyre keresettebb lesz a váci konténer; tudomásunk szerint 1976-ig megkétszere­zik a szállítótartályok gyár­tását. Az igényeknek megfe­lelően sikerült-e teljesíteni el­ső féléves tervüket? — Az első hat hónapban még időarányosan dolgoztunk, 3 millió forinttal túltelj esi tet­tük eredménytervünket. Sajnos, a második félévre vonatkozóan a főmérnöktől hallott termelési prognózis már nem ennyire biztató. Nincs elég nyersanyaguk. Az import nyersanyaghiányt még súlyosbítja a Dunai Vasmű­nél és a Székesfehérvári Köny- nyűfémnél megrendelt, egyen­ként 100 tonnás mennyisé­gű acél- és alamíniumszál- lítmányok késése. Kizáróla­gosan a két alapanyaggyár­tó nagyüzemtől függ, hogy teljesíteni tudják-e tervü­ket, eleget tudnak-e ten­ni bel- és külföldi köte­lezettségeiknek. Az anyaghiány több okból is kellemetlenül érinti az MHD gyáregységét: felborítja a mun­kaszervezés rendjét, akadá­lyozza a folyamatos terme­lést, s ugyanakkor a külföldi partnerekkel szemben is ront­ja az MHD hírnevét, ha a szállítási szerződéseket nem teljesítik határidőre. H. A. Ügyvitelgépesítés a tsz-ekhen Ülésezett a TOT Közgazdasági Bizottsága Pénteken ülést tartott a TOT Közgazdasági Bizottsága és megvitatta a mezőgazda- sági szövetkezetek ügyvitel­gépesítésének helyzetét és a továbbfejlesztés koncepció­ját. Megállapította, hogy a szövetkezetek ügyviteli mun­kája elmaradt a gazdálko­dás fejlődésétől. A vezetés döntés-előkészítő munkájához, a közös vagyon tulajdonosi védelméhez és az ellenőrzés­hez is korszerűbb ügyviteli eszközökre van szükség. Az üzemi termelési méretek nö­vekedése szintén hatéko­nyabb ügyvitelgépesítést igé­nyel. Ezért a bizottság ál­lást foglalt a szövetkezetek ügyvitelének korszerű esz­közökkel való továbbfejlesz­téséről. A jövőben nagyobb súlyt kell helyezni a számí­tástechnikai rendszerek be­vezetésére. Megtárgyalta a bizottság a termelőszövetkezeti termelés és gazdálkodás fejlődésének, valamint a gazdálkodás köz- gazdasági felvételrendszeré­nek kérdéseit is. Erdősítés — gépekkel A csütörtöki egri vándor- gyűlést követően pénteken a fagazdasági műszaki napok gyakorlati bemutatóival foly­tatódott az országos erdésze­ti napok eseménysorozata. A vándorgyűlés csaknem ezer résztvevője, köztük dr. Ma- das András mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes, az Országos Er­dészeti Egyesület elnöke, el­sőként a bükkszéki teraszké­szítési munkálatokat, az er­dősítés és ápolás gépeit, be­rendezéseit tekintette meg. A bemutatón részt vett dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Heves megye több párt- és tanácsi vezetője, kö­zöttük Vaskó Mihály, a He­ves megyei pártbizottság el­ső titkára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents