Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-10 / 186. szám
4 tMiian 1974. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT VENDÉGJÁTÉK JUGOSZLÁVIÁBAN (1.) Hosszú utak után Séta az ősi királyi székhely, Smederevo várának falai Marlyn János felvétele A nagyszerűséget megérzik az emberek Látogatás Nagy B. István festőművésznél A ZSÁMBÉKI FESTŐ. Ez Amikor július 25-én, a | hajnali gyülekezés után reggel 7 órakor az Ikarus 255 a j tököli délszláv népi együttes tagjaival, s velem, az egyetlen kívülállóval" Duna- harasztin és Alsónémedin át az E 5-ös úton elindult Belgrád felé. még mindany- nyian azt hittük, az egyhetes meghívás csak Belgrádba és környékére szól. Tökölön májusban vendégszerepeit a sremcsicei népi együttes, néhány jugoszláviai fellépéssel most ezt a látogatást kell viszonoznunk. Az út is, a program is egyszerűnek látszott: Belgrád nincs messze és egy-két szereplés csakugyan nem a világ. Ez a program azonban alaposan megváltozott. Együttes fellépések ► Amikor Belgrádba értünk, Kostunjakban, ebben a fásligetes, budai hangulatú városrészben, a műugró világ- bajnokságra épült vadonatúj úszómedencék előtti óriási parkolóhelyen találkoztunk a sremcsicei együttes tagjaival, akik régi barátként egy szál vörös szegfűvel és csókokkal fogadták a tökölieket. Legelőször azt tudtuk meg, hogy vendéglátóink köre lé- nyegesen kibővült. Hogy nemcsak a nálunk járt népi együttes vendégei vagyunk, hanem Belgrád egyik kerülete, Csukarica szkupstiná- jának és a szocialista ifjúsági szövetség itteni szervezetének, sőt Jugoszlávia egyik legnagyobb vállalatának, a kerületben székelő és a magyar szakemberek körében is jól ismert, ATEKS textil-nagykereskedelmi vállalatnak is. Sremcsice ugyanis nem egyszerűen Belgrád környéki falu; közigazgatásilag a fővároshoz, illetve a csu- karicai kerülethez tartozik, bár körülbelül olyan messze van Belgrádtól, ha nem messzebb, mint Tököl Budapesttől. A sremcsicei együttes számunkra meglepő belgrádi kapcsolatainak ez a magyarázata. zös szereplés miatt a mieink nem mutathatták be teljes műsorukat, csak egy töredékét, a baranyai délszláv táncokat, a magyar verbunkost, s egy kólót — az együttes itthon már jól ismert számait —, de a válogatás jó kereszt- metszete volt az együttes tevékenységének. Még az is kiderült belőle, hogy a 44 tagú csoport legerősebb egysége a Benkö Zsófia vezette tánckar, folklóranyagának eredetiségét és az előadást egyaránt tekintve, bár a kis színpad méretei épp az ő lendületük sodró erejét fogta visz- sza. A felkelés napján A második fellépésre rögtön a következő napon, de Belgrádtól már jó négyszáz kilométerre, a legendás boszniai partizánharcok egykori központjában, a Kozarán, egy ifjúsági építőtáborban került sor, s mint az ATEKS központjában, itt is a vendéglátó együttessel közösen. Az előadás napján éppen július 27-e volt, a felkelés napja, a németek elleni népi ellenállás, a fegyeveres harc kezdetének évfordulója. Az ünnep ezer jelével már útközben találkoztunk. Feldíszített, virágos, pántlikás autókat láttunk, olyanokat, mint nálunk a lakodalmas menetek kocsijai. Az épületeken hatalmas zászlók, vörös és nemzeti i színű lobogók hirdették, hogy j ez a nap valóban a nép ün- j nepe. S ezt hirdették azok az ünneplő embertömegek is, akiket útközben több faluban láttunk. Természetesen a vendégszereplésnek is ez évforduló adott aktualitást. Az építőtábor munkájában Jugoszlávia minden népének-nemzetiségének ifjú képviselői részt vesznek — köztük természetesen vajdasági magyarók, és a csu- káricai fiatalok is —, s a tábor központi terén rendezett műsor a maga módján a népek barátságának, összefogákozött. sának, békéjének gondolatát hordozta, képviselte. Siker Bclgrádban A harmadik fellépést megint egésznapos buszozás előzte meg: visszautaztunk Belgrádba. Igaz, a szereplésre nem aznap került sor. A remekül száguldó Ikarus is csak jóval éjfél után ért vissza szállodánkba, a kedves, barátságos Sumadija hotelbe. Ezek a nyár legmelegebb napjaiban megtett több száz kilométeres utazások fárasztották, kimerítették a tököli társaságot. A forróság ellen nem lehetett védekezni, hiába csináltunk huzatot, az áramlás csak a meleg levegőt kavarta az arcunkba. Az együttesen azonban nyoma sem látszott a hosszú utak fáradalmainak. A tököllek első önálló belgrádi fellépésén, a csukarieai népegyetem színháztermében — már majdnem ezer kilométeres úttal a hátunk mögött — az együttes olyan kirobbanó lendülettel mutatta be műsorát, mintha több hetes nyaralás után, az unalomig kipihenten lépett volna színpadra. Pedig, sajnos, fellépés előtt némi zavar is támadt. A zenekar vezetője, a 81 éves Milkovics Mihály bácsi, ■aki különben remekül viselte a hosszú utak fáradalmait, hirtelen rosszul lett. Szerencsére, a fiatal Halász László, a kitűnő harmonikás, beugrás- szerűen átvette a vezetést és ügyesen, biztonságosan átvezette a zenekart a fellépés buktatóin. Mihály bácsi pedig másnapra már jobban lett. Ezen az estén mutatkoztak be az együttes énekes szólistái is: Dragovics Pál, aki magyar dalokat énekelt, Pesuth János és Ágics István, akik kórusművek szólórészeit adták elő, valamint két csinos, kedves, fiatal lány, Füredi Mária és Szegedi Katalin, ök ketten délszláv népi dalokat énekel- tek. A műsor szép sikert aratott. S ebben az egyes számokon felül része volt annak is, hogy a, koncerten kibontakozhatott a műsor kompozíciójának jó felépítése, szép íve, átgondoltsága, tartalmassága. Ennek megfelelően háromhasábos, fényképes cikkben számolt be olvasóinak a vendégszereplésről’ a belgrádi Vecsemje Novoszti. A cikk amely megjelenése után természetesen kézről kézre járt az együttes tagjai között, bemutatta a csoportot, hangsúlyozva, hogy tagjai munkások és diákok — tényleg, egyetlen tsz-tag sincs közöttük —, s kiemelte a szép közönségsikert. Ökrös László (Folytatjuk.) az elnevezés évek óta Nagy B. István festőművész mellé szegődött. Nem is tiltakozik ellene, csak szerényen mosolyogva csóválja fejét, milyen különös dolog, hogy munkái közül éppen erre a sorozatra figyelt fel a közönség és a kritika. És milyen jó dolog is, fűzi hozzá, hogy sikerült találnia egy olyan élményforrást, mely egyszerre az övé és egy közösségé. Nagy B. István Szilvásváradon született, Sárospatakon járt gimnáziumba, majd a fővárosban folytatta tanulmányait. 1959-ben az Iparművészeti Főiskolán gobelinszakot végzett, ezután még három évig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, Szőnyi István irányítása mellett. Két esztendeje Vácott él. 1965-ben készítette az első kisméretű táblaképet a híres zsámbéki romtemplomról, azután még tizenkilencet. Miért? Mi volt az oda vezető út? — Milyen emlékeket őriz gyerekkorából? — kérdezem. — Legmaradandóbb élményem a vonatablak. Édesapám falusi orvos volt, MÁV- alkalmazott. Sokat utaztunk. Ablakhoz nyomott orral álltam végig az utakat, nem tudtam betelni a mindig változó táj látványával. Ma is nagyon szeretem a természetet, sok tájképet festek. — A múlt, a hagyományok tisztelete milyen módon alakították munkásságát? , — SZÜLEIM, TANÁRAIM adtak morális tartást. Sokáig úgy éreztem, meg is köt kissé ez a szigorú tisztelet, ma már tudom, minden új próbálkozásomnak ez az alapja. Igazi mesteremnek Rembrandtot vallom. Az ő művészi alapállása számomra ma is, és mindenkor érvényes. A jelenkor művészetében, mely újítások sorát próbálja megvalósítani, bizonyos kérdésekben a választ Rembrandt eldöntötte: emberközpontú festészet híve vagyok. — Utóbbi években készült festményeinek címe: Találat, Szonda, Az eltévedt Ikarus ... — A levegőben is történnek nagy dolgok. Robbanás, zuhanás, séta az űrben — a tudomány szokatlan, új élményekkel gazdagította az embert. Számomra nem a technikai apparátus, nem a kibernetikai gondolat a legizgalmasabb, hanem az esemény, ahogyan azt az ember éli át. — Hogyan találkozott a zsámbéki rommal? — Régóta kerestem motívumot a magyar kultúra sajátságos emlékéről. Nem szeretem az epikus, több részletből álló formákat. Egy dolgot kerestem, ami önmagában kifejezi azt a gondolatot, melyet szerettem volna képen megfogalmazni. Milyen a magyar kultúra? Nagy vagy kicsiny? Ki tudná ezt határozott igennel vagy nemmel eldönteni ? Ha nagy, mi tette naggyá? Ha kicsiny, miért az? És akkor egy fotón megláttam a zsámbéki templomromot. Azonnal tudtam, hogy ezt keresem. — Véleménye szerint, mi a magyarázata a zsámbéki festmények népszerűségének? — RÉGI ÉS VITATHATATLAN ÉRTÉKEINK fennmaradása vagy pusztulása, úgy vélem, senki számára sem közömbös. A nagyszerűséget ösztönösen megérzik az emberek. Ebben az esetben egy rom is képes erőt, szépséget sugározni. És akit egyszer megkapott ez az ismeretlen szépség, az már átveszi a festmény sugallta gondolatokat is, a miérteket ... így -találkoztam Zsámbékon saját gyötrő kérdéseimmel, így leltem új és új válaszokat múltunkra, a jelenre és jövőre is, ezért kíséri munkásságomat, úgy érzem, még^iosszú ideig ez a rom. Nagy B. István önálló kiállítása nemrég nyílt meg Vácott. Az anyag tovább „utazik”. Ezt követően a kiállítás anyagát Nyíregyházára majd Sárospatakra viszik. László Ilona És ez a magyarázata annak is, hogy a tököliek eredeti programja lényegesen megváltozott. Egészen másképpen alakultak a vendégszereplések, mint vártuk, és kibővült a program idegenforgalmi része, a Jugoszláviával való ismerkedés is. Egy hét alatt négy alkalommal lépett közönség elé a tököli együttes. Kétszer a sremcsiceiekkel együtt, kétszer teljesen önálló, egész estét betöltő, két és fél órás műsorral. Valami a jövőből Először, a megérkezés másnapján, az ATEKS központjában szerepelt a tököli tánckar, a zenekar és a kamarakórus. A fellépést szívélyes fogadtatás és a központ megtekintése előzte meg. De ne gondolja senki, hogy ez a bemutatás valamiféle formális gesztus volt; a központ a maga nemében Jugoszláviában és talán egész Közép-Európában páratlan intézmény. Itt csakugyan volt mit megmutatni, volt mit megnézni. A központ új, modern munkahely, valami olyasmi, amilyennek a tudományos-fantasztikus filmek a jövő munkahelyeit ábrázolják. Egy kis előleg tehát ez a központ a jövőből. A hatalmas termekben és raktárakban televíziós kamerák kísérik figyelemmel a dolgozók munkáját, a raktárak külső képükben olyanok, mint a legmodernebb áruházak; épp csak a pénztárgépek hiányoznak. Példás a rend, és patikai a tisztaság mindenfelé. S ezt, a láthatólag kitűnően kezelt raktári készletet négy számítógép tartja nyilván, mindenféle vásárlás és eladás előtt először ezeknek a gépeknek a kartonjait veszik elő. Itt, ebben a jövőt idéző környezetben lépett először belgrádi közönség elé a tököli együttes. Méghozzá az épület tetőteraszán, egy divatbemutatók számára épült parányi színpadon, roppant elegáns, szecessziós hangulatú nézőtértől körülvéve. A köÜJ POLITIKAI KÖNYVEK Jobban megérteni Lenint... Majdnem egy időben három, Leninnel kapcsolatos kötetet adott ki a Kossuth Könyvkiadó. Bár folytatja Lenin összes műveinek kiadását is — e most megjelent kötetek sízélesebb olvasóközönség részére készültek, s azért is felkeltik a szép könyvet szeretők figyelmét, mert gyönyörű formában kerültek kiadásra. Olyan írásokat is tartalmaznak a kötetek, amelyek eddig kevésbé voltak hozzáférhetőek vagy népszerűségüknél fogva újbóli kiadásra kerültek. Megemlékezések, arcképek A kiadó a kötet belső lapján jelzi, hogy a gyűjtemény Lenin halálának 50. évfordulója alkalmából jelent meg. Századunk történelmének e legnagyobb alakjáról, munkáiról, s róla, mint nagy egyéniségről és tanításairól már sokan írtak, megemlékeztek róla elvtársai, harcostársai, politikusok és költők, családjának tagjai, egyszerű emberek, akiknek életében örök emlék a vele történt találkozás. Ez a kötet azonban most azokat az írásait és beszédeit tartalmazza, amelyekben ő emlékezik meg másokról, kortársairól és nagy elődökről, oroszokról és más nemzetek fiairól. A kiadónak az írások ilyen kiadásával nyilván az is volt a célja, hogy Lenint új oldaláról — emlékező pártvezetőként, az objektív hangú újságíróként — mutassa be. A kötet Leninnek Friedrich Enqelsről szóló nekrológjával indul. Művészien formálja meg Engels alakját, s tiszta éles logikával mutatja ki írásaiban, hogy Engels halálával a proletariátus milyen nagy vezetőjét vesztette el. Megfogalmazza, hogy Marx és Engels a modern proletariátus legkiválóbb tudósa és tanítómestere volt. Lenin tehát már 1895- ben világosan látta, az emberiség jövőjét, érdemes idézni ezzel kapcsolatos megállapításaiból: „Ha meg akarjuk érteni, hogy mit tett Friedrich Engels a proletariátusért, világosan meg kell értenünk, mi a jelentősége Marx tanításának és tevékenységének a modem munkásmozgalom fejlődésében — írja, maid hozzáteszi: — Marx és Engels mutatták ki először, hogy a munkásosztály, követeléseivel együtt, a modern gazdasági rend szükségszerű terméke, hogy ez a rend a burzsoáziával együtt elkerülhetetlenül mecrteremti és megszervezi a proletariátust: kimutatták, hogy nem egyes nemeslelkű egyének megannyi jóindulatú próbálkozása, hanem a szervezett proletariátus fogja az emberiséget megszabadítani a ránehezedő bajoktól...” Lenin a többi írásában is ilyen szenvedélyesen harcol a proletariátus érdekeiért, s minden szó, amit kimond, leír az emlékezésekben, egyben lázit is, tanítja, neveli a munkásokat, szervezi harcra a társadalmi felszabadításra. Lelkesen méltatja kortársai, elődei munkáját, ugyanakkor objektív hangon elemzi tevékenységüket. A Lev Tolsztojról szóló írásában elismeri az író nagyságát, de kimutatja, a nagy író írásaiban fellelhető ellentmondásokat, s figyelmeztet, hogy a zseniális író hagyatékában van olyasmi, ami nem veszett el, ami a jövőé. Ebben van Lenin nagysága: tudott egyszerre objektív és harcos, elvileg szilárd lenni. A kötet többi írása is ilyen hangvételű. <3 maga írta Babuskinról, a hős munkásforradalmárról szóló nekrológjában: „Brosúrában ki akarjuk adni ilyen munkások életrajzát... Ez a brosúra lesz a legjobb olvasmány az ifjúmunkások számára, akik megtanulják majd belőle, hogyan kell élnie és cselekednie minden öntudatos munkásnak.” A kiadó a kötethez írt bevezetőjében megvallja: a gyűjtemény célja, hogy szellemi fegyvert adjon a mai fiatalok kezébe, akik a szocializmusért, a kommunizmusért akarnak élni, dolgozni. A nekrológokat és megemlékező cikkeket megírásuk időpontjának sorrendjében közli a kiadó, s a kötet végén jegyzeteket és névmutatót talál az olvasó. írások Magyarországról Átdolgozott kiadásban kapjuk Leninnek hazánkra vonatkozó írásait, megállapításait, megjegyzéseit: „Lenin Magyarországról" címmel. Jó együtt olvasni ezeket az írásokat, mert megkönnyítik az olvasóknak, hogy a magyar történelem tanulmányozása során hasznosítsák azt, amit Lenin hazánkkal kapcsolátban írt és mondott. A gyűjtemény öt fejezetre oszlik. Az első rész Leninnek az 1948—1849-es magyar szabadságharcról és a dualizmus korszakának Magyarországáról tett megjegyzéseit és megállapításait tartalmazza. A második részben az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásával, a munkásosztály 1919-ig vívott harcával kapcsolatos anyagokat olvashatjuk. A harmadik rész Leninnek a Magyar Tanácsköztársaság fennállása idején mondott beszédeit — illetve beszédeiből vett részleteket —. táviratait foglalja magában. A negyedik részben szereplő beszédekben és írásokban Lenin levonja a Magyar Tanácsköztársaság bukásának tanulságait, „amelyeket egyetlen kommunistának sem szabad elfelejtenie”... S végül az ötödik rész írásai a fehérterror és az ellenforradalom elleni harc időszakához kapcsolódnak. E helyen nem értékelhetjük bővebben Leninnek a Magyarországgal kapcsolatos műveit, utalunk azonban az Üzenet a magyar munkásoknak címűre, amelyben hangsúlyozta, hogy a magyar munkások hősi, forradalmi harcukkal példát adtak a világnak, hogy „az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen j jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyo- I mottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért.” Ha akkor nem is győzött, nem győzhetett a szocializmus hazánkban, mert Szovjet- Oroszország nem tudott a magyar munkások segítségére sietni, de negyedszázaddal később Lenin országának katonái hozták el a magyaroknak a szabadságot S lehetne az összefüggések, az utalások felbecsülhetetlen értékét elemezni, de elégedjünk meg e rövid recenzióban annyival: igen hasznos kötet, amelynek értékét növeli, hogy a gyűjteményt bő magyarázó szöveggel, bibliográfiával és névmutatóval látta el a1 kiadó. A feleség és a harcostárs emlékei „Visszaemlékezés Leninre” címmel szép és csodálatos könyvet írt N. K. Krupszkaja. Csak meg- hatódással tudja letenni az ember az elolvasás után. Az emberiség kimagasló alakjának, sokoldalú tudósnak, a marxizmus továbbfejlesztőjének, állam- szervezőnek közeli arcát, hétköznapjait ismerhetjük meg belőle a legilletékesebb, a hűséges feleség, harcostárs tollából, ö tekinthető a Leninről szóló első és sok tekintetben legteljesebb életrajz írójának. Krupszkaja az 1890-es évek elején ismerkedett meg a Pétervárra érkező, marxista körökben hamarosan nagy tekintélyt szerző és viharokat kavaró fiatal forradalmárral, s ettől fogva, kisebb megszakításoktól eltekintve, mellette volt haláláig. Mindig izgató kérdés: milyen volt Lenin, mint ember? Krupszkaja könyvéből megtudjuk: ízig-vé- rig forradalmi marxista és közösségi ember volt. Egész életét, tevékenységét egyetlen célnak rendelte alá: a szocializmus győzelméért vívott harcnak. Ennek jegyében fogant minden érzése, minden gondolata. Távol állt tőle minden kicsinyesség, irigység, sekélyes harag, bosszúvágy, hiúság ... Rendkívül tapintatosan tudott bánni az emberekkel, felszínre tudta hozni bennük mindazt, ami jó, ami értékes... Jellemző tulajdonsága volt az elvtársakkal való törődés ... „Lenin jó ember volt, mondják némelyek. De a régi erény szótárából vett jóság kevésbé illik lljicsre, valahogy nem is elég. meg nem is pontos — írja Krupszkaja. — Iljics sohasem zárkózott be a családjába vagy a maga körébe, ami régen annyira általános volt. Sohasem különítette el a személyest a társadalmitól, nála ez a kettő egybeolvadt. Sohasem tudott volna megszeretni egy olyan nőt, aki nem azonos nézeteket vall vele, aki nem társa a munkában. Szenvedélyesen ragaszkodott az emberekhez.” A gyönyörű könyv befejező részében Krupszkaja azt írja: „Ha megértjük lljicset, az embert, akkor jobban megértjük azt is, mi a szocializmus építése. akkor mgérezzük azt is, milyen a szocialista rendszer embere.” Krupszkaja Leninről szólva írta le ezeket a sorokat, amelyek ma is időszerűek és útmutatók. A három könyv együtt — és külön-külön is — felejthetetlen olvasmány és segít jobban megérteni Lenint. Gáli Sándor
