Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-10 / 186. szám

%Hnian 1974. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT 0 KUSZ Gerald Ford első napja Ciprus Befejeződött a tűzszüneti vonalak kijelölése Gerald Ford eddigi alelnök — Nixon lemondása után — az Egye­sült Államok új elnöke. Ford bejelentette? hogy folytatja Nixon kül­politikáját, és fakérte Kissinger külügyminisztert, maradjon a hi­vatalában. Uj korszak kezdődött 1974. augusztus 9-én délben az Egye­sült Államok történetében. Üj korszak abban az értelemben, hogy olyan eseménysorozat zajlott le. amelyre Amerika történelmében még nem volt példa, több mint száz eszten­dővé ezelőtt egyszer már al­kotmányos vádemelési eljárást indítottak egy hajdani ameri­kai elnök ellen, akkor azon­ban a bírósággá alakult sze­nátus a vádat elvetette és az elnök a helyén maradt. Most — miután Nixon helyzete ro­hamos gyorsasággal reményte­lenné vált és saját pártjának szenátorai is hátat fordítottak neki — kénytelen volt lemon­dani elnöki tisztségéről és a Fehér Házba nyomban bevo­nult Gerald K. Ford eddigi al­elnök. Ez az első eset. hogy a Fe­hér Ház egy lakója kénytelen lemondani. Mint ahogy az amerikai történelemben Ford alelnökké választása volt az el­ső eset, hogy az alelnöki tiszt­séget egy elnöki periódus kö­zepén kellett betölteni. (Emlé­kezetes ugyanis, hogy Nixon előtt Agnew alelnökőt kény- szerílették lemondásra kor­rupció miatt.) A WATERGATE-ÜGY, amely oly hosszú idő óta rá­telepedett az Egyesült Álla­mok politikai életére, ezzel le­zárult. Ma még nem lehet vi­lágosan megmondani, hogy milyen mélyebb hatással lesz az egész ügy az Egyesült Ál­lamok belső fejlődésére. NYILVÁNVALÓ VOLT ugyanis, hogy a csata nem egy­szerűen a Watergate épület csoportba történő betörés és annak eltussolása, tehát poli tikai-morális kérdések körül forgott. Az egész küzdelemnek volt egy alapvető hatalmi gyökere. Nevezetesen az, hogy az Egyesült Államok társadal­mi és politikai viszonyai kö­zött milyen mértékig lehetsé­ges a végrehajtó hatalom kon- centrácója, összpontosítása az elnök kezében. S ami ennek a másik oldala: a hatalom tör­vényhozói és bírósági ágazata mennyire kap lehetőséget végrehajtó hatalom ellenőr­zésére és ellensúlyozására. TÖRTÉNELMILEG az utób­bi évtizedekben az Egyesült Államokban az általános áram­lat a végrehajtó hatom erősö­dése irányába mutatott. Ez sokak szerint azért volt tör­vényszerű, mert különösen nemzetközi kérdésekben a po­litikai élet felgyorsult ritmu­sa sokszor azonnali döntése­ket követel. FORD ELNÖKSÉGE, mint ismeretes, 1976 novemberéig tart, hiszen ebben az időpont­ban esedékesek az Egyesült Államok négyévenként ismét­lődő elnökválasztásai. Ez a tény, valamint az, hogy Nixon elvesztette a végrehajtó hata­lom csatáját a kongresszussal és a Legfelsőbb Bírósággal szemben, arra enged követ­keztetni, hogy 1976-ig különös­képpen belpolitikai kérdések­ben megnő a kongresszus sze­repe az ameri'ki politikai irá­nyításban. Erre utal Ford első nyilatkozatának hangvétele is. Ebben az új elnök hangsú­lyozta, hogy életében sok el­lenfele volt a politikai aréná­ban és a kongresszusban, de „reméli, hogy ellensége egy sincs”. AZ ÜJ ELNÖK már alel­nökké választásakor, a szoká­Görögország, Törökország, Nagy-Britannia és az ENSZ katonai megbízottai Nicosiá­ban pénteken kora délután aláírtált a ciprusi tűzszüneti vonalaltat feltüntető dokumen­tumokat, amelyek nem tartal­maznak megállapodást, hanem pontosan feltüntetik a szem­benálló felek állásainak elhe­lyezkedését. A dokumentumo­kat elküldték a genfi értekez­let részvevőinek. Nagy-Britannia katonai kép­viselője elmondotta, hogy a dokumentumok jelen pillanat­ban Görögország, Törökország, Nagy-Britannia és az ENSZ- főtitkár birtokában vannak, s nyilvánosságra hozatalukról a genfi tanácskozás részvevői döntenek. Az ENSZ békefenn­tartó haderők képviselője el­mondotta, hogy a dokumentu­mok aláírásával befejeződött a tűzszüneti vonalak kijelölésé­vel kapcsolatos munka első szakasza. A második szakasz­ban — az ütközet létrehozásá­ról tanácskoznak majd Géni­ben az összes érdekelt felek képviselői. ★ Genfben pénteken Nagy-Bri­tannia, Görögország és Török­ország külügyminiszterei hem hivatalos megbeszéléseket folytattak a ciprusi válság megoldásával összefüggő kér­désekről, míg a három ország szakértői három csoportban tanácskoztak a hadifoglyok és a fogva tartott polgári szemé­lyek cseréjéről, a tűzszüneti vonalak rögzítéséről és a cip­rusi görög haderőknek a cip­rusi török területekről való ki­vonásáról. Callaghan brit kül­ügyminiszter Kurt Waldheim- mel tanácskozott. Az ENSZ fő­titkára ezután Mavrosz görög külügyminiszterrel tárgyalt. Megérkeztek Genfbe a cip­rusi görög és török közös­sós kongresszusi kihallgatás alkalmával leszögezte, hogy messzemenően egyetért az amerikai külpolitikának azok­kal a lépéseivel, amelyek Ni­xon elnökségi periódusában hozzájárultak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Nyomban Nixon lemondása után tett első nyilatkozatá­ban megerősítette, hogy foly­tatni kívánja ezt a politikát, s egyben közölte, hogy felkér­te Kissinger külügyminisztert, maradjon továbbra is hivata­lában. Azt is bejelentette, hogy Kissinger a javaslatot elfogad, ta. NIXON LEMONDÁSÁNAK és Ford hivatalbalépésének pillanatában a drámai elemek még túlságosan erősek, sem­hogy Ford politikáját illetően részletekbe lehessen bocsát­kozni. A külvilág számára e pillanatban a legfontosabb do­log biztosítottnak látszik. Ne­vezetesen: az enyhülési politi­ka folytatása. Mint erre a szovjet politika vezetői is több ízben rámutattak, az utóbbi években az amerikai külpolitika vezetése a nemzet­közi realitásoknak a korábbi­nál józanabb figyelembevéte­lén alapult. Ebben az értelem­ben ez a politika egy olyan belső amerikai fejlődés termé­ke volt, amely nem kötődik személyekhez. AMI A BELPOLITIKÁT ILLETI, az új elnök önmagá­ról egy ízben azt mondotta, hogy „pénzügyi kérdésekben konzervatív, belpolitikai kér­désekben mérsékelt”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a republikánus párt centru­mához tartozott. Már 1963-ban a republikánus párt országos konferenciájának elnöke volt. Ez a testület határozza meg a párt általános politikai maga­tartását a törvényhozás mind­két házában. Ezt követően 1965-től kezdve Ford volt a képviselőház republikánus pártcsoportjának vezetője, s ezt a tisztséget alelnökké vá­lasztásáig megtartotta. Mind­ebből arra lehet következtet­ni, hogy a törvényhozás és az új elnök között lényegesen ki­egyensúlyozottabb lesz a kap­csolat, mint Nixon időszaká­ban volt. MINDENESETRE nagymér­tékben befolyásolja majd az | új elnök belpolitikai mozgási szabadságát az idén novem­berben esedékes részleges vá­lasztás, amikor újjáválasztják az egész képviselőházat és a j szenátus egyharmadát. Ezen a | választáson derül majd ki, hogy a történelembe párat­lan „Nixon-ügy” politikailag mennyire károsította meg ma­gát a republikánus pártot. A novemberi választások nem­csak arra adnak majd választ, hogy hogyan alakulhatnak a I republikánus esélyek az 1976-os elnökválasztáson — | hanem arra is, hogy a mostani, drámai körülmények között I megkezdett csonka elnöki pe- | riódus után lesz-e lehetősége | és esélye Gerard Fordnak ar­ra. hogy 1976-ban pártja je­löltje legyen az elnökválasztá­si harcban. ségek vezetői, hogy szombaton bekapcsolódjanak a háromha­talmi értekezlet munkájába. Megérkezésükkor adott nyilat­kozatukból az derült ki, hogy ellentétes elképzeléseik van­nak a szigetország politikai i jövőjéről. Glafkosz Kleridesz ügyve­zető elnök, a ciprusi görög közösség vezetője kijelentet­te, hogy ellenzi az olyan meg­oldást, •' amely a két közös­ség politikai elkülönüléséhez vezet, s a szigetország füg­getlenségén és szuverenitásán alapuló megoldás mellett fog­lal állást. Hangsúlyozta, hogy a ciprusi béke és stabilitás helyreállításának előfeltéte­le az összes külföldi csapatok kivonása a szigetországból. De nem zárta ki annak lehető­ségét, hogy a csapatok kivo­nása szakaszokban történjék. Világosan jelezte, hogy a cip­rusi görög küldöttség a genfi értekezleten az athéni kül­döttséggel egybehangzó állás­pontot képvisel. Kleridesz a görög fővárosból érkezett, ahol több mint egy órán át tanácskozott Karamanlisz mi­niszterelnökkel a ciprusi vál­ság megoldásáról. Rauf Denktas elnök, a cip­rusi török közösség vezető­je Genfbe érkezésekor hang­súlyozta: „A ciprusi állam jövőjét illetően nincs más po­litikai alternatíva, mint auto­nom török övezet létrehozása szövetségi államon belül”. Mint mondotta, ennek az övezet­nek a létrehozása együttjár a lakosság áttelepítésével, leg­alábbis ami a veszélyeztetett ciprusi törököket illeti, de a ciprusi görögök szabadon vá­laszthatnak, hogy maradni vagy távozni akarnak-e lakó­helyükről. Bülent Echevit török mi­niszterelnök pénteken Fahri Korutürk köztársasági elnök­kel megtartott találkozója után sajtónyilatkozatban kije­lentette: Törökország ellenzi a genfi értekezlet kiszélesítését, amennyiben Görögország visz- szautasítja a szövetségi állam létrehozására vonatkozó török javaslatot. A miniszterelnök cáfolta a görög vádakat, ame­lyek szerint a török csapatok sértik meg a ciprusi tűzszüne­tet. Hangsúlyozta, hogy a tö­rök területek körüli biztonsá­gi övezet hiányában lehetetlen a tűzszünet betartása, mert a török csapatokat aknamezők veszik körül. Nehéz helyzetü­ket tükrözi az a csütörtökön történt incidens is, melynek során egy brit újságíró meg­halt és több külföldi újságíró megsebesült — hangsúlyozta a miniszterelnök. Idézte Kiéri desz ciprusi ügyvezető elnö­köt, aki a közelmúltban kije lentette, hogy elveszítette az ellenőrzést a ciprusi görög alakulatok felett, amelyek még csak nem is tájékoztatják kormányt tevékenységükről Közel-Kelet ENSZ-repüiögép tragédiája Lezuhant pénteken azENSZ- közel-keleti rendkívüli erői­nek egy Bej rútból Damasz­kuszba tartó szállítórepülőgé­pe, amelyen • első jelentések szerint háromfőnyi személy­zet és hat utas tartózkodott. Damaszkuszi hivatalos közlés szerint — mint a trancia hír- ügynökség jelentette — a gép a szírial—libanoni határtérség felett a szíriai légelhárítás és támadó izraeli vadászgépek kereszttüzébe került. A szál­lítógépen tartózkodó mind a kilenc személy életét vesztet­te. Az ENSZ szóvivője pénte­ken este közölte, hogy a liba­noni határ közelében pénte­ken délelőtt bekövetkezett re­pülőgépkatasztrófa kilenc ha­lálos áldozata kanadai állam­polgárságú. A hírügynökségek ugyan­akkor beszámoltak arról, hogy a délelőtti órákban izraeli va­dászbombázók újabb támadá­sokat intéztek dél-libanoni la­kott körzetek ellen. A táma­dó gépek a libanoni—izraeli határról tíz' kilométerre északra 15 percen keresztül bombákkal és rakétákkal árasztottak el egy települést, s annak több épületét lerom­bolták. Áldozatokról egyelőre nem érkezett jelentés. Orenburg Üzembe helyezték az első egységet Üzembe helyezték az oren- burgi gázfeldolgozó komple­xum első üzemegységét. A nagy szovjet vegyipari létesít­mény teljes üzembe helyezése után évente 15 milliárd köb­méter földgázt, 540 000 tonna kéht és több mint egymillió tonna kondenzátumot termel majd. Orenburgnál van a Szovjet­unió európai részének legna­gyobb földgázlelőhelye. A szakértők az itteni földgáz­mezők készleteit több mint kéttrillió köbméterre becsü­lik. Magyarország számára Orenburg jelentőségét az ad­ja meg, hogy a KGST kereté­ben épülő, az Uraitól a Szov­jetunió nyugati határai felé tartó 2750 kilométer hosszú gázvezetéken hazánk is nagy- mennyiségű földgázt kap Orenburgból. A Szovjetunió ezen a vezetéken évente 15,5 milliárd köbméter földgázt szállít majd a testvéri szocia­lista országokba. Az én harminc évem I Cikkünk szerzője Lódzban glő író, újságíró, aki Lengyelországban szatirikus műveivel és tánczenei szövegeivel, verseivel is nagy népszerű­ségre tett szert. Alábbi tárcáját magyarországi tartózkodása alkalmával írta, amelynek során ellátogat Pest megyébe is. Aemregen, július 22-én ünnepel­te hazám felszabadulásának 30. évfor­dulóját. Harminc év telt el attól a pil­lanattól, amikor a lengyel föld egy fel­szabadított darabkáján megalakult a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizott­ság. Üj hatalom, népi hatalom kezdete volt ez, amely a néppel együtt vívta ki a nagy eredményeket. Nagyszerűek ezek az eredmények, de még nem elé­gítenek ki teljesen, még vannak tenni­valók. Mondhatnánk úgy is, hogy evés közben jön meg az étvágy. A magyar olvasó — tudomásom sze­rint — elegendő információval rendel­kezik a lengyelek életéről, gyakran ír­nak róla a magyar újságok, és beszél a televízió, a rádió. E cikkben ezért ilyesmiről nem esik szó, de talán érdé-, kés lesz egy és más az én harminc évemről, az én 30. évfordulómról. Sorsom úgy alakult, hogy nem olyan emberek közé tartoztam, akik­nek sikerült volna kivárniuk a szabad­ságot saját hazájukban. Engem — ha­sonlóan több százezer lengyelhez — a háború idegenbe taszított. Vajon tény­leg idegenbe? Hát nem ... Lehet, hogy ez patetikusan hangzik, de hogyan fejezhetné ki az ember azt az örömét, nagy szerencséjét és meg­elégedését, amiért túlélhette a háborút egy másik nép segítségével és törődé­sével. Olyan népiével, amely akkoriban szintén nagy nehézségekkel, az elnyo­matással küszködött, hiszen az a nép sem volt akkor szabad. Természetesen Magyarországról van szó! Igen, ez a nép 1939-ben befogadott sok tízezer lengyelt, akiknek sikerült elmenekül­niük a hitleristák által megszállt hazá­jukból. Sajnos, Magyarországon is az élet egyre nehezebbé vált, a fasiszták úgy érezték magukat itt. mint otthon, megsokszorozódtak a gazdasági és tár­sadalmi problémák. Itt tudtam meg az­után a rádióból a Vörös Hadsereg és a vele együtt harcoló lengyel hadsereg of- fenzívájának kezdetéi országunk felsza­badításáért. Ez időben a felszabadító Vö­rös Hadsereg már közeledett a magyar határ felé. Itt értesültem a varsói fel­kelés. kitöréséről és bukásáról. Minden jó és rossz hírt együtt éltünk át a magyarokkal, hiszen közös ügyről volt szó. De az 1944. júliusi, augusztusi, no­vemberi és decemberi napokban a ma­gam korabeli fiatal nemzedék még nem volt tisztában mindennel, de mind­annyian — akik nem tudtunk szemé­lyesen részt venni a harcokban —, vár­tuk a felszabadulást. Vártunk valami­re, aminek el kell jönnie, mert más­képpen el sem tudtuk képzelni. Es végre eljött! Aztán következtek az új­jáépítés nehézségei. Most már mind­annyian tudjuk, hogy az, ami Lengyel- országban és Magyarországon ma van, nem az égből pottyant az ölünkbe. Hogy mindezért keményen meg kellett dolgozni. A* elteli 30 évben kia:aku:t a hagyományos lengyel—magyar barát­ság új modellje is. Annak a barátság­nak, amely a történelem folyamán sok­szor beigazolódott a gyakorlatban, és amely számomra mindig igaz barátsá­got jelentett. S most 30 év után ismét Magyarországon vagyok. Továbbra is örülök és csodálatba ejt a magyar táj szépsége mellett első sorban a lengye­lek iránti szívélyesség, vendégszeretet. Csodálkozom és szerencsésnek tartom magam, hogy éppen itt, a magyar föl­dön — ugyanaz, amely már 1944- ben sem volt idegen, hanem második hazám volt, ünnepelhetem meg a 30. évfordulómat, a szabadság első felvil­lanásának 30. évfordulóját, számomra, lengyel és magyar hazám számára. Majdnem minden évben ellátogatok ide, talán egy kicsit terhelve magyar barátaimat, de arra gondolok, hogy ezeket az utazásokat ők idézik elő, mert itt mindig jól érzem magam. És különben is, ha valaki Lengyelországba jön. és összetalálkozik velem — biztos lehet abban, ho-v — én is megteszek mindent, hogy a mi hazánkról és a lengyelekről úgy beszélhessenek a mai magyarok, mint igazi barátokról. S ha már viszontlátogatásról esik szó, akkor azt is leírom, hogy valahányszor Magyarországra utazom és beszélgetni kezdek magyar barátaimmal, mindig felmerül egy már talán banálisnak ha­tó kérdés: Mit érdemes megnézni Len­gyelországban, mit érdemes megláto­gatni?'Eleinte úgy tűnt: ezek a kérdé­sek csak szokásos udvariassági kérdé­sek, amelyeket egy külföldinek fel kell tenni, nehogy azt higgye, hogy nem érdeklődnek országa iránt. De mivel ezek a kérdések igen gyakran záporoz­tak felém, meg kellett győződnöm róla, hogy nem puszta udvariasságról van szó, hanem tényleges érdeklődésről. A inagvar lapok sokat írnak Lengyelországról, a rádió és a televí­zió szinte naponta említi. A magyar új­ságírók és publicisták látogatása Len­gyelországban szinte mindennapos. Ezért kicsit nehéz a válasz. De úgy lát­tam, hogy a magyarokat elsősorban Krakkó érdekli. Ez Lengyelország ré­gebbi fővárosa, kiemelkedő kulturális hagyományokkal rendelkező város. A műemlékek városának is nevezik, a né­pi Lengyelország nagy gonddal állította helyre. Az egész ország és a lengyel— magyar kapcsolatok történelmében ta­lán a legfontosabb emlékek fűződnek hozzá. Ezért is olyan város, amelyet minden magyarnak1 meg kell látogatnia, ha Lengyelországba utazik. Nem túlzás, hogy egyedül Krakkóban kell eltölteni annyi időt a műemlékek megtekintésé­vel, mint amennyi Budapest műemlé­keinek megtekintéséhez szükséges. A királyi vár a Wawelban, a Jagelló Egyetem, a Barbakán, a Posztóház, a Főtér, Krakus, Kosciuszko, Wanda hal­ma, múzeumok, 82 templom és sok-sok más műemlék, amelyek Lengyelország és a lengyel—magyar közös történelem­ről is tanúskodnak. Itt van mindamellett a Krakkói Vaj­daság sok városával és helységével. Köztük Ojoów. Pieskowa, Skala és Za­kopane. a lengyel Tátra fővárosa, vagy Wiellczka, a még működő sóbányáival, föld alatti múzeumaival, sóba faragott kápolnájával és föld alatti tüdőszana­tóriummal. És még itt van Poronim. a Lenin-múzeummal és a nagy lengyel acélváros, Nowa Huta. A látogatók érdeklődését mind­ezek bizonyára felkelthetik, csupán eb­ben az egyetlen megyében. Ám Len­gyelországban 17 megye van, s székhe­lyeik lakossága 100—800 ezer ember. Minden négyzetkilométer földnek meg­van a maga régi vagy újkori történel­me, ahol mindenre kiterjedően hatal­mas anyagi befektetésekkel igyekeznek a lengyelek megőrizni és bebiztosítani mindazt, ami méltó az ezeréves törté­nelemhez, és a boldog, örömteli 30 év­hez, amely új történelmünket alakítja. Cezary Juszynski

Next

/
Thumbnails
Contents