Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
1974. JÜLIUS 28., VASÁRNAP 5 Számítógéppel készül az út Magyar—NDX mezőgazdasági útépítési kísérlet Az országos úthálózat fejlesztésénél külön gondot okoz a mezőgazdasági utak hálózatának kiépítése és korszerűsítése; ezeken az utakon ugyan nem erős a fogalom, de annál nagyobb súlyú jármüvek közlekednek rajtuk, ami alaposan igénybe veszi az útszerkezetet. Probléma az Is, hogy az utak építésére aránylag kis összegek állnak rendelkezésre, ennek ellenére nem lehet halogatni az építési program megvalósítását, idén. ugyanis mintegy félmillió hektáron már úgynevezett termelési rendszerek működnek. Ezek nagy teljesítményű járműveket alkalmaznak. s kiszolgálásukhoz” legalább 1500 kilométer utat kell folyamatosan kiépíteni, nem is beszélve az egyéb hagyományos üzemekről, amelyeknek hasonló igényeik vannak. A mezőgazdasági útépítési program megvalósítása — amennyiben az összes szükségletet figyelembe veszik — évente legalább egymilliárd forintos beruházással járna. Jelenleg is évente 600—700 millió forintot költenek ilyen célcsoportos beruházásra. A költségek csökkentésére, illetve a legjobb útépítési modellek kiválasztására az NDK mező-, erdő- és élelmiszer gazdasági minisztériuma, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közös kísérletsorozatot kezdeményezett. A programban elektronikus számítógépekkel dolgoznak a tervezők, akik megállapítják, hogy milyen kölcsönhatás van a nagy teljesítményű mezőgazdasági szállítóművek és az utak felépítménye között, meghatározzák az optimális útszélességet és kiválasztják a legolcsóbb módszereket. TV-FIGYELŐ Ki légjen ? Christian-Jaque maholnap a magyar televízió rendezőjének számít, ha így halad. A Babette háborúba megy című filmje, s a jelenleg is futó Omer pasa című sorozata után a kitűnő francia filmművész újabb (igaz, éppen tíz éve készült) alkotását sugározta a 2. műsor. S ebben a filmben — Születésnapi vacsora volt a címe —, mintha a Babette könnyedén derűs hangvételének ellenpárját akarta volna megalkotni, mintha a vígjátéki helyezetekben feloldott háborús téma után azt is láttatni akarta volna, .milyen az, ha drámai szituációkat teremt a háború. Sorsok tárulnak fel, jellemek meztelenednek le, rejtett kapcsolatokra derül fény, humoros. 6Őt tragikomikus mozzanatok tanúi leszünk. Christian-Jaque igen jó ritmus- és tempóérzékkel pergette a filmet, végig feszültséget tudott teremteni, nem feledkezett meg most sem a feloldó ironikus mosolyról. A hasonló szituációk dramaturgiai építkezése ugyan nem újdonság, hiszen a műfaj klasz- szikus alkotása, Priestley Veszélyes forduló című színműve már rég kidolgozta az érvényes szabályokat, s ez a francia film is ezekhez igazodott. Társak társ nélkül. Egy másik rendező, Caál Albert egy napon két művével lepte meg a nézőt. Gaál azon televíziós rendezők közé tartozik, akik ragaszkodnak a dokumentumhitelű' realitásokhoz. S ebben mind a két film írója — a Látogatók és útitársakban az első novelláskötetének megjelenésére váró Czele György, a Vonalra várva című mono- drámában Békés József — a kezére játszott. Czele jól meglátott, átélt élethelyzetekről tudósít, jó színészek — Kállai Ferenc, Tomanek Nándor, Bánki Zsuzsa, Patkós Irma, Kőműves Sándor — megjelenítésében. A Vonalra várva keményebb alkotás: vidéki újságíró hőse — Sinkó László játszotta kitűnően — a korrupció, hatalomféltés, sógor- ság-komaság, tehetség telep. ség és hozzá nem értés ellen küzdene. de közben maga is belekeveredik ezekbe a zavaros ügyekbe. Szókimondó, őszinte indulata alkotás — egyetlen hibája talán az, hogy kissé sokfelé figyel, túl sok ötletet, témacsírát indít el, amelyeket aztán a végesre szabott játékidőben nem tud végigvinni. Szakértelemmel - politikusán Cselötei József majd kicsattan az egészségtől. Azon a forró júniusi napon, amikor a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezetben találkoztunk, a szokásosnál is pirosabb volt a hőségtől. Hajnalban már néhány kilométert gyalogolt a barackosban, nézte, kell-e valahol segíteni. Széles-e halárban... — Mit is mondhatnék a munkámról, a mindennapjaimról — kérdi a pártiroda hűs falai között. — Tárgyalok itt, vitázom amott. Beszélgetek, kérlelek, jelentést írok és olvasok. Értekezletre megyek és megbeszélést tartok. Közben járom a határt, a barackosból az istállóba, az elnöki irodából a kertészetbe megyek. Amikor agronómus voltam, azért volt sok utam, most ugyanúgy járok párttitkárként. A szorgalmas fóti parasztcsalád fiának úgy a vérében volt a föld, a munka szerete- te, hogy amikor szülei több falubéli fiúval egyetemben a nagykőrösi Arany János Gimnáziumba küldték — hadd legyen valaki a gyerekből —, ő akkor is a falu felé tekingetett. Ezért is lett mindjárt az érettségi után az MTA genetikai intézetében kertész szakmunkás. Az ott töltött idő adott számára belépőt az agráregyetemre, 1958-ban Gödöllőn vette át oklevelét. Otthon feleségül vette azt a fóti kislányt, aki a tsz-irodán dolgozott. — Látom, nem jegyez, csak hallgat. Nem akarom elmesélni az önéletrajzomat, csakhogy van egy-két olyan dolog mindenki életében, amihez mindig visszatér, töpreng, mit kellett volna jobban csinálnia. Sok kerülő alán — Szóval, két termelőszövetkezet volt a faluban. Az egyik a Kossuth, a másik a Béke. Hogy Nagy Imréék felléptek, megindult a bomlás. A Béke — jelképesnek éreztem a nevét — fennmaradt, ötvenkilencben, egy évvel az én belépésem után, megindult a tsz-szervezés és Vörösmarty néven, új módon kezdtünk dolgozni. A kis Békéből 3400 holdas nagy szövetkezet lett, amelyben az I-es üzemegység vezetését bízták rám, és Kiss István brigádvezetőre. Három évre rá már főagronómus voltam. A termelőszövetkezet tavaly és idén kiváló lett. 3500 hektáron gazdálkodnak, a tiszta vagyonuk 59, a beruházott 39 millió. A fejlesztési alap 6, a biztonsági alap 8 millió. — Igen, eljutottunk idáig. Hogy mennyi kerülővel, most látjuk csak. Mondtam már, hogy az átszervezéskor menynyire megnőtt a területünk. Jöttek az újak, ki szívesen, ki közömbösen, ki pedig ellenérzéssel Farkas Sándor, Mike Sándor, Földes György a tanúi, mit kínlódtunk akkoriban. Kellett az igaerő, de nem hozták be a lovakat. Behoztuk mi. Kellett a takarmánybetakarításhoz a munkaerő. Az emberekkel egyenként győzködtük, mi lesz a lucernával, ha nem kaszálják le. A járható úton Lassan, az első év vége felé megindult a munka, az emberek mindinkább belátták, hogy a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. Szép és biztató volt a távlat, lehetett róla meggyőzően beszélni, ag- ronómusként kifejteni, menynyivel fejletteb termelési eljárásokra van így lehetőség. Valahogy a mindennapok azonban másképpen alakultak. Főt már az ükapák idején is a paradicsomáról volt nevezetes. Termelték ők is, hanem kilójáért az átvevők negyven fillért adtak. Mint annyi más termelőszövetkezet akkoriban, á fhéllékíizemág- ban látták a lehetőséget. A parképítő részleg pótolta a gyengébb jövedelmet. Érezték, nem jól van így, de nem találtak más kiutat. Amikor megjelent a rendelet, amely a túlburjánzó melléküzem- ágak tevékenységét a kellő mederbe szorította, csak a liftszerelő és a lakatosüzem maradt meg. Viszont a paradicsom kilójáért 1,80 forintot adott a MÉK. A Vörösmarty Tsz vezetőségét átszervezeték. Elsősorban nem a rang elvesztése bántotta — bár azt is meg kellett emészteni —, hanem a saját felelőssége. Hét évig a növénytermesztési főágazatért lett felelős. Tavaly februárban áthívták a csomádi Zöld Mező Termelőszövetkezetbe főagro- nómusnak. — Nem titok az ma már senki előtt, hogy az egyesülést előkészíteni mentem oda. Azok voltak aztán a sűrű mindennapok. Végül ,is jól sikerült. Segítő gépek A gabonatermesztést teljes egészében gépesnettók, a takarmánytermesztést hatvan százalékban. Ugyancsak gépesíteni kellene a kertészet munkáját, de egyedül kevés hozzá az erejük. Egy paradicsomsor 4—5 millió. Munkálkodnak rajta, szeretnék úgy megoldani, mint ahogy a zöldségtermesztéssel sikerült. Több környékbeli tsz összefogott s eljárást dolgoztak ki, szakosítottan termelik majd a különböző fajtákat, ott, ahol a leggazdaságosabb. A feladat sürget, mert olyan kultúrákat kell termeszteni, amelyek nem kívánnak sok kézierőt. Csornádon — a fő növény- termesztési üzemágban — jobb a helyzet, ott több a fiatal. Foton hatvan év az átlagéletkor. Előbbrelépés az állat- tqrtási kedv fellendítése. — Láttam, maga is autós ember, megítélheti, mennyi a szabad időm abból is, hogy a három éve vett Moszkvicsomban nincs még összesen harmincezer kilométer. Tavaly hetek teltek el, s ki sem hoztam az udvarból. Ott lakunk az anyósom házában, kényelmesen elférünk, nincs még családunk. A nagy család A hűvös szobában Cselötei József most a nagy családról beszél. Arról, hogy lévén fóti születésű, miként ért szót az emberekkel. Amikor a két termelőszövetkezet egyesült, átalakították a pártszervezeteket is, a három alapszervezetGárdos Katalin felvétele nek így lett függetlenített csúcs-partbizotísági titkára. Tizenegy évig voit vezetőségi tag. Úgy érzi, képzettsége, szakismerete és politikai meggyőződése kölcsönösen kiegészítik egymást. Még többet tehet a nevelésért, a munkaerkölcs további megerősítéséért. Az a szép, a féríimunkát kívánó feladat, amikor értelmes szóval kifejtheti — ha a látszat gyakran mást is mutat —, mennyire azonos a közösség és az egyén érdeke. Példának elmondja a tavaly alakult szövetkezetpolitikai bizottság dolgát. Termelőszövetkezetük, a papíripari ktsz, a Műfa vállalat és a fóti ÁFÉSZ alakította ezt a bizottságot a nagyközség jobb ellátására. A tanács telket adott, ők pedig összefogtak egy félmilliót érő kis élelmiszer-áruház építésére. Az új lakótelepen már ötezer ember él egyetlen üzlet nélkül. Amikor a tervet ismertette a tsz-tagsággal, sokan értetlenkedtek, minek adjanak a közösből 60 ezer forintot. Nagy pénz az, elkel kapun belül is. Végül megértették, önmagukért adják a pénzt. A szövetkezetei erősíti az is. ha ingyen telket és fuvart adnak az építkezni szándékozóknak, ily módon lehet tartósan magukhoz kötni az utánpótlást, a fiatalokat. Kikapcsolódás Sokat beszélgettünk. Arról, hogy éjjeliszekrényén magasodnák a folyóiratok, szakmai könyvek. Megjelöli, mit kell elolvasnia, s milyen öröm, ha egy-egy esős vasárnap délután sorra veszi őket. Beszéltünk arról, hogy az autó szinte magától eltalál a pesti színházakba. Hazafelé az úton miként vitatják meg feleségével a látottakat. A színházra sosem fáradt. Komáromi Magda társadalmi érdek fölé nőjön. Ez idegen elveinktől, mert hátráltatja szocialista fejlő désiinket. Mit jelent konkrétebben a társadalmi érdekek képviselete a termelőszövetkezetekben? Elsősorban azt, hogy kielégítsék a lakosság növekvő élelmiszerigényét, minél több és olcsóbb terméket állítsanak elő. Pest megye a főváros éléstára — szoktuk mondani, s ez így is van. Megyénk termelőszövetkezetei kiváló áruikkal, friss, élvezetes termékeikkel biztosítják a fővárosi lakosság ellátásának egy részét. A Galggtej, a termelő- szövetkezetek termékeiből gyártott nagykőrösi konzerv, a friss zöldség, gyümölcs a hernádi Március 15. Tsz baromfija (hogy csak néhányat említsünk) megye-, de országszerte is híres. Társadalmunk minden segítséget megad ehhez a törekvéshez. Korszerű gépekKel látta — és látja el a mezőgaz- das'.gi nagyüzemeket. Elegendő műtrágyát biztosít a talaj javításához, beruházási hitelekkel segíti a társadalmilag szükséges építkezéseket, a lehetőségekhez képest növeli a szociális juttatásokat is falun, szolgáltatóházak, áruházak épülnek... és számos _ tény bizonyítja, hogy a párt és az állam segítségével mind közelebb kerül a falu a városhoz, i.emcsak igényeiben, hanem a megnövekedett igények kielégítésében is. A falu és a város egymáshoz közeledésében azonban még sok az ellentmondás. Sok helyen nagy anyagi bázisok halmozódnak fel, ugyanakkor a tudati fejlődés, az ideológiai képzettség, a kultúrszínvonal bizonyos fokig lassabban követi az anyagi változásokat. Ez természetes folyamat, ezzel valamennyi pártszervezetnek számolnia kell. A szocializmus falun is ellentmondásosan fejlődik. S ha egyik ellentmondást megoldjuk, új keletkezik helyette. Ezeket azonban súlyosabb konfliktusok nélkül meg lehet oldani, de figyelmen kívül hagyni soha nem szabad. Ezek leküzdésében jelentős szerepük van a termelőszövetkezeti pártszervezeteknek. Az ellenőrzés jog és kötelesség tainak megvalósításáért nyíltan, minden nehézséget vállalva álljon ki és harcoljon megvalósításukért. Társadalmunk közerkölcsének meghatározói azok a milliók, akik eszménlket, céljainkat elfogadva követik becsületes munkájukkal, helytállásukkal azokat. Azon kevesek, akik semmibe veszik erkölcseinket, írott és Íratlan szabályainkat, megpróbálnak, ha ideig-óráig is az átlagnál jobban élni, a mások kárára boldogulni, munka nélkül érvényesülni — hangoskodásukkal nagyvonalú életmódjukkal szembetűnőbbek, mint azok, akik becsületesen, a köz hasznára élnek. A termelőszövetkezeti pártszervezeteknek igazságuk, erkölcsi fölényük tudatában kell harcolniuk ezek ellen. Ahol az egész tagság boldogul A párt politikájának képviselete, a céljainak megvalósításáért való harc valamennyi pártszervezetnek és kommunistának felelősség- teljes kötelessége. Az ellenőrzés fokozásának szükségességére a párt X. kongresszusa is felhívta a figyelmet: yyAz ellenőrzés megjavítása nélkülözhetetlen és sürgető az egész pártban, annak érdekében, hogy a gyakorlat teljesen megfeleljen az elvi döntéseknek, és a párt politikája hiánytalanul érvényesüljön a gazdasági és a kulturális építőmunka, a szociálpolitika egész területén." A párthatározatok megvalósítása is csak az alapszervezetek kitartó, állhatatos munkájával érhető el. Általában beszélünk a párthatározatokról, de különösen szólhatunk ez esetben azokról, amelyek a közélet tisztaságát emelték ki, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy vannak, akik kihasználják a konjunktúrát, vannak, akik a maguk hasznára próbálják fordítani legjobb intézkedéseinket is. A gazdasági reform felszabadította az alkotókedvet, nagyobb önállóságot biztosított a vezetőiknek, de ezzel egyidőben sok helyen nem erősödött a párt- szervezetek befolyása, vezető szerepe, nem tudják eléggé érvényesíteni a párt politikáját, nem élnek jogukkal és kötelességükkel, a pártellenőrzéssel. Ha valamennyi pártszervezetben időről időre beszámoltatnák pártfóru- mon a tsz elnökét, a tsz vezetőségét, ha ellenőriznék az üzem- és munkaszervezést, ha megvizsgálnák azt, hogy a három érdek közül melyiknek biztosítanak elsőséget és időben fellépnének a lazaságok, a fegyelmezetlenségek ellen, ha a törvények ismeretében minden szabálytalanságot csírájában fojtanának el — nem juthatnának lélegzethez a maguk hasznára dolgozók, a másik kárára élők, a spekulánsak, a harácsolok, a törvényszegők, a közösséget megtévesztők. Sok esetben azonban azért riadnak vissza a pártszervezetek az ellenőrzéstől, mert az ellenőrzést összetévesztik a bizalmatlanság fogalmával. Ezt a hitet a gazdasági vezetők némelyike is táplálja, megorrol a legcsekélyebb ellenvélemény, vétó hallatán, rossz néven veszi az ellenőrzést. Pedig, akinek nincs ta- kargatnivalója, inkább hálás lehetne a segítésért, hiszen a tisztességes vezető érdeke is, hogy rendben menjenek a dolgok, s esetleg, ami hibát ő nem vesz. észre, ily módon időben ki lehet javítani. A párt minden tagjától megköveteli, hogy a párt politikájának, a párt határozaA szocializmus a dolgozókért épül, célunk, hogy mindenki, aki munkával keresi kenyerét ma jobban, boldogabban éljen, mint tegnap. Ez azonban nem egyértelmű azzal, hogy előtérbe kerüljön és minden mást elhomályosítson az anyagiasság. Egyetlen pártszervezet sem békülhet meg a visszás jelenségekkel. Ezt a politikát a termelőszövetkezetek tagjai is támogatják, de közvetlen munkahelyük példájából következtetnek: egyeznek-e a szavak a tettekkel? Ha azt látják, hogy munkahelyük pártszervezete kiáll a tsz-tagok mellett, hogy vigyáz a közösség érdekére — szívesen követik. Ott azonban, ahol a pártszervezet vezetői akár képzetlenségből, akár bátortalanságból, altár megfélemlítésből vagy összefonódás miatt visszahúzódnak és utat engednek a visszásságoknak — ott nemcsak, hogy nem lehet tekintélye a párt- szervezetnek, hanem az fóruma sem lehet a tömegkap- csolatok megteremtésének. Nem lehet valódi képviselője, vezető ereje a párt politikájának. A kerepesi és a kocséri példa csak figyelmeztet, hiszen a termelőszövetkezetek párt- szervezetei többségében tervszerűen, jól dolgoznak. Segítik a gazdasági munkát, élnek pártellenőrzési jogukkal, kötelességükkel. A dánszentmikló- si Micsurin, a ceglédi Magyar- —Szovjet Barátság, o dányi Magvető, az abonyi termelőszövetkezetek,, a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet és az itt nem említettek igazolják, hogy mire képes egy szövetkezet, ha gazdasági és pártvezetői együttműködnek, ha munkájuk középpontjában az összérdeket helyezik. Hogy gazdasági intézkedéseiknél mérlegelik a politikai hatást, politikai cselekvéseik előtt megvizsgálják a gazdasági következményt, vagyis a kettőt együtt, egyszerre és nem egymás ellenére. Ahol így élnek, ott jól boldogul a tagság is. Mindenki munkája alapján, érdem szerint. Az azonban igaz, hogy ezekben a gazdaságokban csak tisztességes haszonban részesülhet bárki, nem szerezhet vagyont munka nélkül senki. Ebből a tisztességes keresetből is jut új házra, autóra, televízióra, hűtőgépre, utazásra, mindenre. A vezető és az egyszerű tsz-tag egyformán megtalálhatja számítását. Ott, ahol a pártszervezet él ellenőrzési jogával, ahol őrködik a közélet tisztaságán, a normák betartásán, ott egyenletes a fejlődés. Termelőszövetkezeteinkben kiválóan dolgoznak a brigádok, munkaverseny folyik a párt XI. kongresszusa tiszteletére, részt vesznek a községek fejlesztésében, az egy üzem — egy iskola mozgalomban, az óvodák bővítésében, újak építésében. A pártszervezetek minden nagy, nemes feladatra jól mozgósítják a tagságot. A termelőszövetkezeti beruházásokban, a munkaszervezésben, a tsz-tagok kuturálódásában, tanulásában, szintén nagy érdemeket szereztek. Segítői érlelői az eredményeknek. Nélkülük nem készülnének any- nyira átgondolt éves termelési tervek. A tsz-pártszerveze- tek jó része a községek életében is jelentős szerepet vívott ki magának. A többség, de nem valamennyi. De mi valamennyi pártszervezetben el kívánjuk érni, különösen a XI. kongresszust előkészítő időszakban, hogy ne regisztrálói, szemlélői, hanem aktív harcosai legyének a termelőszövetkezeti és ezen- keresztül a falu gazdasági és tudati fejlődésének. Ahol hiányzik a kommunisták kiállása, helytállása, a vezető szerep érvényesülése, ott nem számíthatunk egészséges haladásra. Ezt pedig, aki igent mondott a szocializmus építésére és becsületes ember — nem akarhatja. Sági Ágnes
