Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-04 / 154. szám

XMúian 1974. JÚLIUS 4., CSÜTÖRTÖK Szerződés a föld alatti atomfegyver-kísérletek korlátozásáról Az alábbiakban közöljük a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok között a föld alatti atomfegy­ver-kísérletek korlátozásáról megkötött szerződés teljes szövegét: „A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok, az alábbiakban felek, kinyilatkoztatva, hogy szán­dékukban áll mielőbb kiesz­közölni az atom fegyverkezési hajsza beszüntetését és haté­kony intézkedések foganato­sítását a hadászati fegyver- rendszerek nemzetközi ellen- őrzés mellett lebonyolítandó általános és teljes leszerelés , irányában, emlékeztetve arra az eltö­kéltségre. amelyet a légköri, a kozmikus és a víz alatti atbmfegyver-kísérletek betil­tásáról 1963-ban megkötött szerződés részesei a szerző­dés bevezetőjében kifejezés­re juttattak, nevezetesen, hogy törekedni fognak az összes kísérteti nukleáris rob­bantások egyszer s minden­korra szóló betiltására és e célból tárgyalásokat folytat­nak, megállapítva, hogy az atom­fegyver-kísérletek további korlátozását célzó intézkedé­sek foganatosítása előmozdí­taná e célok elérését, össz­hangban állna a béke megszi­lárdításának és a nemzetközi feszültség további enyhítésé­nek érdekeivel, megerősítve hűségüket a légköri, a kozmikus és a víz alatti atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló szerződés, valamint a nukleáris fegyve­rek elterjedésének megaka­dályozását kimondó, ^szerző­dés célkitűzéseihez é? elvei­hez, megállapodtak az alábbiak­ban: Szerdai telefoto Moszkvából: Brezsnyev és Nixon aláírják a föld alatti atomrobbantásokat korlátozó egyezményt. I. Mindegyik fél kötelezi magát, hogy 1976. már­cius 31-től betilt, megakadá­lyoz és nem végez 150 kilo- tonnánál nagyobb robbanó­erejű föld alatti atomfegy­ver-kísérletet sehol, a jog­szolgáltatása, vagy ellenőrzé­se alatt álló területen. fPiS Mindkét fél minimális számra korlátozza föld alatti atomfegyver-kísérle­teit. O A felek folytatják tár­gyalásaikat, hogy megol­dást találjanak az összes föld alatti atomfegyver-kísérletek beszüntetésének problémájá­ra. II. O Abból a célból, hogy bi­zonyos lehessen jelen szerződés aláírásainak betar­tása felől, mindegyik fél a rendelkezésére álló nemzeti technika ellenőrzési eszközö­ket használja fel oly módon, hogy ez összhangban álljon a nemzetközi jog általánosan elismert elveivel. © Mindegyik fél kötelezi magát arra, hogy nem zavarja a másik fél azon nemzeti technikai ellenőrzé­si eszközeit, amelyek a jelen cikk 1. pontjának megfelelően látják el feladataikat. © Jelen szerződés célkitű­zései és előírásai megva­lósításának előmozdítása vé­gett a felek szükség esetén konzultálnak egymással, meg­keresik egymást és tájékozta­tást adnak az ilyen megkere­sésekkel kapcsolatban. III. Jelen szerződés előírásai nem vonatkoznak arra a föld alatti atomrobbantásokra, amelyeket a felek békés cé­lokból végeznek. A békés ren­deltetésű föld alatti atomrob­bantásokat egyezményben fog­ják szabályozni, amelyre vo­natkozóan a felek tárgyaláso­kat folytatnak és amelyet mielőbb megkötnek. IV. Jelen szerződést mindegyik fél alkotmányos eljárásának megfelelően ratifikálni kell. Jelen szerződés a megerősíté­si okmányok kicserélésének napján lép hatályba. V. Jelen szerződés öt évig marad hatályban. Ha e határidő lejárta előtt nem váltja fel a jelen szerződés I. cikke 3. pontjában megha­tározott célok megvalósítá­sára szolgáló egyezmény, to­vábbi ötéves időszakokra ér­vényben marad, hacsak a fe­lek egyike nem tájékoztatja a másik felet a szerződés érvé­nyességének megszüntetésé­ről, mégpedig nem később, mint hat hónappal a szerző­dés érvényességének lejárta előtt. Ez időpontot megelő­zően a felek — a szükséghez képest — konzultációkat foly­tathatnak a jelen szerződés ér­demét illető helyzet megvizsgá­lására, valamint a szerződés szövegének esetleges módosí­tására. Mindegyik félnek — ál­lami szuverenitása ér­vényesítésének keretében — jogában áll kilépni jelen szer­ződésből, ha lágy dönt, hogy a tartalmával összefüggő rend­kívüli körülmények veszé­lyeztetik legmagasabb érde­keit. Döntéséről a másik felet a jelen szerződésből való ki­lépés előtt hat hónappal kell értesítenie. Ennek az értesí­tésnek nyilatkozatot kell tar­talmaznia azokról a rendkí­vüli körülményekről, amelye­ket az értesítő fél legmaga­sabb érdekeit veszélyeztető körülményeknek tekint. áj-® Jelen szerződést az Egye- sült Nemzetek Szerve­zete alapokmánya 102. cikké­nek megfelelően be kell je­gyeztetni. Készült 1974. jűlius 3-án Moszkvában-, két példány­ban, mindegyik orosz és an­gol nyelven, mindkét szöveg egyenlő erővel bír. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében L. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára Az Amerikai Egyesült Államok nevében R. Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke.” Nyilatkozat új hadviselési eszközökről A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége, és az Amerikai Egyesült Államok, korlátozni óhajtván azt a po­tenciális veszélyt, amelyet esetleges új hadviselési esz­közök jelentenek az emberi­ségre nézve, figyelembe véve, hogy a környezettel — beleértve az időjárás befolyásolásával — kapcsolatos területeken el­ért tudományos-technikai ha­ladás új lehetőségeket nyit­hat a természeti környezet befolyásolására alkalmas esz­közök háborús célokra törté­nő felhasználására, felismerve, hogy az ilyen jellegű felhasználásnak szé­les körű, időben messzeha- tó és komoly következményei lehetnének, melyek kárt okoz­nának az emberiségnek, felismerve továbbá, hogy a tudományos-technikai ha­ladás megfelelő felhasználá­sa megjavíthatná az ember és a környezet kölcsönhatását: Síkra szállnak a lehető leghatékonyabb olyan in­tézkedések mellett, melyek a természeti környezet befo­lyásolására alkalmas eszkö­zök háborús célokra törté­nő felhasználásából adódó ve­szélyek kiküszöbölésére irá­nyulnak. Elhatározták, hogy a fo­lyó évben megrendezik szovjet és amerikai szakem­berek találkozóját e problé­ma tanulmányozására. Elhatározták, hogy meg­vitatják azokat a lépése­ket is, amelyeket az 1. pont­ban előirányzott intézkedé­sek meghozatalára tehetnek. Moszkva, 1974. július 3. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről: L. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára Az Amerikai Egyesült i Államok részéről R. Nixon az Amerikai Egyesült Államok elnöke. NEHÉZ ÁTTEKINTENI A HELYZETET Kettős hatalom'' Etiópiában? */• Az etióp fővárosban tovább­ra is nehéz áttekinteni a helyzetet, mivel sem a kor­mány, sem a fegyveres erők, sem pedig a császári palota nem adott ki semmiféle hiva­talos közleményt. A legkülönbözőbb híreszte­lések közül mindössze az ve­hető biztosnak, hogy folyta­tódtak a tárgyalások Endal- kacsev Makonen miniszterel­nök kormánya és a hadsereg úgynevezett „katonai koor­dinációs bizottsága” között. A fegyveres erők szerdán állító­lag további öt magasrangú személyiséget tartóztattak le. Tekintettel a feszült helyzetre, jelentősen megerősítették Hai­A világ egyik legrégibb ál­lamában, Sába királynő föld­jén, sajátos helyzet alakult ki. A szinte érintetlen feudális nagybirtokrendszer, a száraz esztendőkben — például most is —, állandósult éhhalál or­szágában növekedtek az olyan jelenségek is, amelyek nyo­mán nem volt nehéz megjó­solni az elkövetkező robba­nást. Addisz Abebában légkondi­cionált luxusüzletek és szu­perszállodák követik egymást, a repülőterekről az etiópiai légitársaság ultramodern Boeing 707-esei szállnak fel a legkülönbözőbb égtájak felé. A hadseregben és a polgári közigazgatásban mind na­gyobb számban kapnak helyet a külföldön végzett szakembe­rek, akik jól látják, hogy ha­zájukban sürgős változásokat követelt az idők parancsa. Mindez: — a huszadik szá­zad részleges betörése és a ha­talmas ország zömében válto­zatlan nyomor — olyan kiáltó kohtrasztokhoz vezetett, ame­lyek nem maradhattak hatás nélkü e múltba dermedt tár­sadalom életére. Kisebb, elvetélt kísérletek korábban is voltak, de az első komolyabb robbanás az idén tavasszal, áprilisban követke­zett be. Elmaradott országról lévén szó, senkit nem lepett meg, hogy a kezdeményezést itt is, mint annyi más hasonló helyen, az egyetlen szervezett, képzett káderekben és techni­kában aránylag bővelkedő erő, a hadsereg vette át. Már áprilisban meg lehetett állapítani, hogy bármit hozzon is a jövő, katonai megmozdu­lás után Etiópia nem az az ország többé, ami azelőtt volt: szétpattant a változatlanság, a mozdulatlanság bizonyos kö­rök által gondosan táplált mítosza. A katonák azóta is óvatos, de határozott lépése­ket tesznek és most, a jelek szerint, újabb szakasz kezdetét lé Szelasszié császár testőrsé- gót is, ameiy most körülbelül nyolcezer főből áll. Mind a fővárosban, mind pedig vidéken a küilső jelek­ből ítélve viszonylagos nyuga­lom uralkodik és úgy tűnik, hogy a lakosság meglehetősen közömbösen szemléli a csú­cson dúló hatalmi harcokat. Szerdán az etióp tájékozta­tásügyi minisztérium szóvivője hivatalosan megcáfolta, hogy a fegyveres erők kedden letar­tóztatták volna Iszkander Deszta herceget, az etióp ha­ditengerészet volt parancsno­kát, Hailé Szelasszié császár unokáját. határozták el. Megszállták a főváros stratégiai jelentőségű pontjait, őrizetbe vették a feu­dális arisztokrácia és kor­mányzat prominens képvise­lőit — ugyanakkor hangoztat­ják, hogy 1. nem vették át a hatalmat, 2. lojálisak az agg császár siemélye iránt és 3. „teljes az összhang” a kéré­sükre megalakult miniszteri bizottság és az ő katonai bi­zottságuk között. Vgy tűnik, ez csak jól meg­komponált átmenet lehet, afféle etióp körülmények kö­zött megszületett „kettős ha­talom”. A történelem arra ta­nít, hogy az ilyen kettősség nem tartható fenn sokáig. Mi­vel legalábbis pillanatnyilag, a hadsereg képviseli a moder­nebb törekvéseket, óriási fel­adatok megoldása vár rá. Amíg a polgári közigazgatás nem gördít akadályokat a vál­tozások elé, a hatalomátvételt nem deklarálják. De az igazi hatalom — a látszólagos ket­tősség ellenére — már a had­sereg kezében van. CSAK RÖVIDEN... SZERDÁN KAIRÓBAN összeült az Arab Védelmi Ta­nács, hogy megvitassa a Li­banon elleni izraeli támadá­sok nyomán kialakítandó kö­zös arab stratégiát. HENRY KISSINGER ame­rikai külügyminiszter szer­dán délután megérkezett Düsseldorfba, ahol Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter fogadta. Kis­singer és Genscher a repü­lőtéri kormányváróban rövid eszmecserét folytatott, majd az amerikai diplomácia ve­zetője helikopterbe szállít és Dortmundba utazott, hogy megtekintse a holland—brazil világbajnoki labdarúgó-mér­kőzést. Argentína - Perón haSála után Isabel Perén argentin elnök Intézkedésére egy nappal el­halasztották a hétfőn elhunyt Juan Domingo Perón elnök te­metését, hogy további tízezrek vehessenek búcsút a kong­resszus épületében felravatalozott Peróntól. Buenos Airesben a nemzeti gyász második napjára szinte teljesen megbénult az élet, az élelmiszerboltok Hivéie.ével minden üzlet bezárt. Gyakorlatilag a városi közlekedés is szünetel, mivel a főváros főútvonalain még szerdán is tíz­ezres sorokban Igyekeznek Buenos Aires lakosai és az or­szág minden részéből szakadatlanul érkezők bejutni a kong­resszus épületébe. Időközben sorra érkeznek a temetésen részt vevő külföldi delegációk, amelyek közül többet — első­sorban a latin-amerikai küldöttségeket — államelnökök vezetnek. A 78 éves elnök, akinek te­metésére készülnek Argentí­nában, már régóta súlyos be­teg volt. Vérkeringési zavarai voltak már akkor is, amikor 1973-ban vállalta az elnök­jelöltsége.. Egészségi állapotát azonban — éppen saját köve­telésére — titkolták, mert úgy ítélte meg a helyzetet, hogy csakis személyes tekintélye képes megóvni a széthullástól a perónista mozgalmat. Ak­kor, 1973 áprilisa után, amikor Campora győzelmével a Perón által alapított úgynevezett justicialista mozgalom, a ka­tonai diktatúra éveit követően újra kormányt alakíthatott, a helyzet gyorsan veszélyessé vált. A választáson vereséget szenvedett oligarchia vezető politikusai keresték a kapcso­latot a megbukott katonai diktatúra főtisztjeivel, hogy eltávolítsák a perónistákat a hatalomból. Eközben a justi­cialista mozgalom jobb és ult­rabal szélsőségei között any- nyira kiéleződött a harc, hogy véres utcai összecsapásokra is sor került. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a politikai pálya­futása során oly sokarcú, ak­kor már 77 éves, egészségi problémákkal küzdő vezér, visszatérése a Rózsaszínű Pa­lotába, az argentin elnöki re­zidenciába, azt a célt szolgál­ta, hogy megszilárdítsa a pe­rónizmus kormányzását, elhá­rítsa az államcsíny fenyegető veszélyét és biztosítsa a ha­talom átmentését mozgalma számára a majdan bekövetke­ző halála utáni időkre is. Perón megmutatta, hogy agg kora ellenére is megőriz­te sajátos képességét a takti­kázás művészetében. A polgá­ri reformizmus tipikus vezető­je volt. 1946-ban a kizsákmá­nyolt tömegek elégedetlensége juttatta első ízben hatalomra. Kormányzása első időszaká­nak szociális vívmányai nagy népszerűséget biztosítottak neki, és személyes nimbusza az úgynevezett nincstelen „ingnélküliek” körében, akik mozgalmának magvát alkot­ták, még jó ideig töretlen volt. Még akkor is, amikor a kor­mányzat a tényleges intézke­déseket szociális demagógiá­val helyettesítette. A burzsoá­zia is elégedett volt Perónnal, hiszen a polgári reformista kormányzat megakadályozta a valóban forradalmi fejlő­dést és csökkentette a fenye­gető robbanás veszélyét Ar­gentínában. Perón iparfejlesz­tési intézkedései, az észak­amerikai monopóliumok ar­gentínai tevékenységének kor­látozása, a hazai iparnak nyúj­tott kedvezmények, helyeslő visszhangot keltettek a bur­zsoázia azon részében, ame­lyet sújtott az észak-amerikai tőke rablógazdálkodása. Ami­kor azonban 1955-re az or­szág gazdasági helyzete sú­lyossá vált, és a perónista mozgalomban annyira meg­erősödtek a baloldali és for­radalmi irányzatok, hogy a burzsoázia veszélyesnek ítélte meg a maga számára a fejlő­dés irányát, katonai pucs- csal döntötték meg Perónt és száműzték az országból. A pe­rónista mozgalmat törvényen kívül helyezték. Az ezután következő 18 esztendőben az egymást kö­vető katonai diktatúrák csak tiszavirágéletű polgári kor­mányzatoknak engedték át egyszer-egyszer az ország ve­zetését. Kitűnt azonban, hogy a perónizmus olyan politikai erő, amelyet nem lehet kire- keszteni a kormányzásból. A madridi száműzetésben levő vezér ismét csak kiváló tak­tikai érzékről tett tanúságot, amikor a távolból is összetar­tani és irányítani tudta a moz­galmat. Amikor tavaly újra átvette az elnöki tisztet, alelnökké fe­leségét választatta meg. Arra törekedett ugyanis, hogy Isa­bel asszony, akinek politikai és kormányzási tapasztalatai nincsenek, folytatója lehessen a „nagy műnek”. Ezért igye­kezett mozgalmát megtisztí­tani a szélsőséges elemektől. Az első csapásokat balra mér­te. A vezetésből kiszorította azokat a fiatal radikális ele­meket, amelyek elégedetlen­kedtek az óvatos polgári re­formista politikával és az or­szág haladását ténylegesen szolgáló belpolitikai program végrehajtását követelték. He­lyükbe személyes híveit, az úgynevezett „régi gárda” kö­zépjobb politikai platformon álló politikusait állította. Ami­kor azonban úgy ítélte meg, hogy a jobbratolódás túlmegy az általa kívánatosnak tartott kereteken, a balszárny politi­kusaival tanácskozott. Néhány hónappal halála előtt felis­merte azt is, hogy az észak­amerikai monopóliumokkal szemben csakis úgy tud ered­ményes függetlenségi politikát folytatni, ha a szocialista or­szágokkal köt nagyszabású gazdasági szerződéseket. Az „új nyitás” elmélyítésére szándékozott az idén szeptem­berben ellátogatni a Szovjet­unióba. Ez a „nyitás” volt az, amely néhány héttel halála előtt annyira kihívta az észak-ame­rikai monopoltőkével szövetsé­ges oligarchia körök ellenállá­sát és teremtett puccslégkört Argentínában. Így Isabel asz- szony, aki férje halála után immár teljes jogú elnök, súlyos helyzetben kénytelen folytatni Perón programját. Bár minden párt, és a hadsereg főtiszti kara is hűségét nyilvánította az elnökasszonynak, a helyzet rendkívül feszült. A legna­gyobb veszély az, hogy a had­sereg vezetői — az oligarchia és az észak-amerikai monopó­liumok támogatásával — egy, a chileihez hasonló katonai puccs végrehajtásával próbál­ják magukhoz ragadni a ha­talmat. — si —

Next

/
Thumbnails
Contents