Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-24 / 171. szám
xMihm 1974. JÚLIUS 24., SZERDA i_j/ I I / Bemutató és találkozás ■ lOSZaKadáS Szentendrén a film alkotóival A SZENTENDREI NYÁR keretében mutatták be hétfőn Kása Ferenc legújabb filmjét, a Hószakadást. Ez a film képviselte hazánkat a Karlovy Vary-i fesztiválon. A vetítés után a József Attila művelődési központban találkozott a közönség a film alkotóival: Kosa Ferenc rendezővel és Csoóri Sándor forgatókönyvíróval. A csehszlovák, bulgár, román és lengyel kooprodukció nem szokványos háborús film. Alkotói nem a cselekményre helyezték a hangsúlyt, hanem az emberre, és az őt körülvevő természetre. A Hó- szakadás az ember belső háborújáról — az önvizsgálatáról, a szembesítéséről és a nemzeti számvetésről — tudósít, úgy, hogy közben az egész háborús mechanizmusról képet kapunk. A háborús filmekben mindig van győztes és vesztes, míg ebben az alkotásban csak vesztesek vannak, mint ahogy háborúban nem is lehet az másként. A CSELEKMÉNY az erdélyi hegyekben játszódik a második világháború vége felé. Ez a környezet már eleve meghatározza a film cselekményét és képi világát is. A magyar csapatok harcászati terepversenyt rendeznek — közvetlenül a frontra indulás előtt —. amelynek győztese szabadságra mehet. Embertelen küzdelem folyik ember és ember között, és a természet ellen, amely akadályaival nehezíti a versenyt. A győztes (Szabó Imre, tatabányai bányász alakítja kitűnően) is csak úgy tud célba érni, hogy közben megöli bajtársát. Miután hazatér. elhatározza, hogy többé nem megy vissza abba a Dokolba; nagyanyjával (Maria Markovica) apja után a havasokba megy. A SZEREPLŐK két végletet képviselnek. Egyik oldalon állnak a természettel azonosuló emberek (a fiú, a nagyanyja, az apja és az elfogott emberek), a másik oldalon a természettől elidegenedett, vagy elidegenített, egy mesterséges gépezet szolgálatába állított: katonák. Mindkét oldalon akaratukon kívül — más választásuk nem lévén — rossz vagy jó oldalra állított embereket láthatunk, akik ahogyan a történet alakul, úgy ismerik föl ezt a kiszolgáltatott helyzetüket. A film hőse kétségtelenül a szabadságra hazaengedett katona, aki kitűnő harci morálról tett tanúbizonyságot a versenyen, de csak azért, hogy ne kelljen a frontra mennie. Fontos szereplő a Don mellől a vezérkarra igyekvő katonatiszt is, aki jelenteni akarja, hogy a németek a magyarokat bombázzák. Elfogják és halálra ítélik. A tettét megértő magyar hadbíró megengedi, hogy önkezével hajtsa végre az ítéletet, de a katonatiszt a hadbírót lövi le, mire a kivégzésen megjelent két német tiszt azonnal lelövi. AZ ALKOTÓKKAL történt beszélgetés során sokan kérdezték, hogy miért nem a két németet lőtte le. Csoóri SánCEGLED, Szabadság CEGLÉD, Kamara NAGYKŐRÖS SZENTENDRE, Terem SZENTENDRE, Kert ABONY BUDAÖRS DABAS DUNAHARASZTI DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FŐT GYÁL KISTARCSA MONOR NAGYKATA PILISVÖRÜSVÁR POMAZ RÁCKEVE SZIGETSZENTMIKLÓS VECSÉS JÜLIUS 25-TÖL JÜUUS 31-IG 25—28: Saint Tropezbe költözünk 29—31: Ruszlán és Ludmilla I—II. 25—28: Csata a havasokban 29— 31: Szent Péter hadművelet 25—28: A tábornok állva alszik* 29: A látogatók 30— 31: Idegen arcok 25—28: így látták ők 29: A látogatók 30— 31: Égő hó 25—28: A vizsgálat lezárult, felejtse el! 29—31: Az aranyember 25—26: János vitéz 27—28: Az Angyal vérbosszúja 29—31: Csata a havasokban 25— 28: Égő hó 29—31: A vizsgálat lezárult, felejtse el! 26— 28: Illatos út a semmibe 29—31: A rendőrség megköszöni* 25— 26: Csendesek a hajnalok I—n. 27— 28: Sötét Torinó 29—30: Hétszer hét 25: Ordasok között 26— 28: Ruszlán és Ludmilla I—n. 29—31: A fekete herceg 25: Az atamán halála I—II. 27— 29: A diktátor 31— 1: Életünk legszebb napja 25— 30: Volt egyszer egy vadnyugat I—II. 25: Dorellik jön! 26— 27: Jelszó: a puszták angyala 28— 29: Gyilkossági kísérlet 1: Jöttem, láttam, lőttem 25—26 í Periszkóp a fjordok között 27— 28: A törökfejes kopja 29— 30: Hárommilliárd lift nélkül 25—28: Ruszlán és Ludmilla I—II. 29—31: Saint Tropezbe költözünk 25— 28: Kamaszkorom legszebb nyara* 29—31: Szikrázó lányok 26— 28: özvegy Coudercné 29—30: János vitéz 31: A bosszúállók újabb kalandjai 25—26: A törökfejes kopja 27— 28: A legutolsó nap 29—30: Lázadás a Bountyn I—n. 25—28: Hárommilliárd lift nélkül 29—30: Macbeth* 25—26: Sötét Torinó 27—28: Szerelem a tengeren 29—30: A törökfejes kopja 25—28: Anna és a farkasok* 29—31: A tábornok állva alszik* •Csak 16 éven felülieknek! Jő szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT dór válaszában elmondta, hogy ebben a filmben igazi dráma csak magyar—magyar között lehetséges, mivel a magyar katonatisztek sodorták egymást olyan helyzetekbe, ahonnan már nem volt kiút. Nem nehéz a fiú figurájában felismernünk nemzeti sajátosságainkat, azokat a reakciókat és cselekedeteket, amelyeket a történelem során — jelen esetben a második világháborúban — tanúsítottunk. Mire a fiú eljut odáig — apja lelövése után —, hogy fegyverrel a kezében, szem- től-szembe kiáll az elember- telenedett katonai mechanizmus ellen, már késő. mert nincs ellenség. A késői felismerés, a nemzeti önvizsgálat filmje a Hószakadás, ám anélkül beszél erről a kérdésről, hogy a pártosságot elutasítaná. Az őszinteség igénye a film alkotóinak belső parancsa és morális lendítőereje. AZ OPERATŐR Sára Sándor azok közé tartozik, akiknek látásmódja meghatározóan mutatkozik meg a filmen: szinte egyenrangú alkotótársává vált a rendezőnek. Képi megoldásait képzőművészeti igény jellemzi. Drámai kontrasztot biztosít a cselekmény embertelensége és a táj idilli szépsége között. A teljességhez tartozik, ha megemlítjük, hogy valamivel dinamikusabb cselekményvezetés, változatosabb ritmus még emelte volna a film színvonalát, de mindezek ellenére is csak elismeréssel beszélhetünk a filmről. amely ősszel kerül bemutatásra, és bizonyára élénk visszhangot vált majd ki. Menyhárt László ESjáró dolgozók és a művelődés Vizsgálat a ceglédi járásban Az ingázónak naponta any- nyivál kevesebb a szabad ideje, amennyi időt utazással tölt el. Nyilvánvaló, hogy kevesebbet van együtt a családjával és ha vannak gyermekei, kevesebbet foglalkozhat velük. Mennyi időt szakíthat erre és a szórakozásra, főleg olyan szórakozásra, amely nem csupán felüdít, de műveltségét is gyarapítja. Ezekre a kérdésekre keresett választ a ceglédi járási párt- bizottság mellett működő propaganda- és művelődésügyi mwrikabizottság, amikor az eljáró munkások művelődési helyzetét vizsgálta meg. Természetesen reprezentatív jelleggel, hiszen a járás lakosságából túl sokan, kilencezernél többen járnak lakóhelyükről máshová dolgozni. Valamennyit részletesen, akárcsak írásban kikérdezni nagy és sokáig tartó munka lett volna. A vizsgálatot éppen ezért csak hat községben folytatták, azokban ahol a lakosság tekintélyes része nem helyben keresi a kenyerét. Az eredmény azonban kétségkívül valamennyi eljáró művelődési helyzetét tükrözi, adatai vonatkoztathatók a járás minden községéből ingázókra. Hat községből — több ezren A hat község közül a legtöbben, 3500-an Abonyból járnak máshol levő munkahelyekre. Albertirsán 2800, Ceglédbercelen 1500, Törteién 600, Jászkarajenőn és Köröstetét- lerifben együttvéve 500 az ingázók száma. Az Albertirsá- ról és Ceglédbercelről eljárók csaknem kivétel nélkül Budapesten dolgoznak, úgyhogy ezt a két községet a ceglédi járásban a főváros agglomerációs övezetébe sorolják. A vizsgálat nem szorítkozott azonban a hat községben pusztán statisztikai adatokra, a munkabizottság 244 eljáró munkásnál különfelmé- rést is végzett. Megtudakolta, hogy mennyi időt fordítanak gyermekeik nevelésére, önmaguk képzésére. A válaszokból kiderült, hogy hetenként csupán hat-hét órát. A háztáji földön, illetve a házi kertben végzett munkával Albertirsán és Ceglédbercelen hetenként átlag egy-tíz órát töltenek szabad idejükből, de például Jászkarajenőn harmincnyolc órát. A járásban napi- és hetilapoknak, folyóiratoknak több mint 15 ezer 582 előfizetője van, többségük, több mint 7 ezer eljáró dolgozó. Ahogy a 6 ezer tévéelőfizető közül is 3 ezer 517 az. A művelődési igény tehát mintha nagyobb lenne a helyben dolgozókénál, bár azok szám szerint többen vannak. A könyvtárba beiratkozott 5 ezer 506 olvasó között mégis mindössze 456 az eljáró. Kevesen a felnőttoktatásban Kevés eljáró, mindössze 184 vett részt felnőttdktatás- ban. A nyolc általános iskolai végzettséget ugyanis túlnyomó részük rendes időben vagy már az előző években megszerezték. Arra nem terjedt ki viszont a vizsgálat, hogy szakmai továbbképzésben, illetve ideológiai tanfolyamon hányán vesznek részt közülük. » A Ceglédbercelen 84 eljáró munkással végzett reprezentatív felmérés érdekes adatokat talált. Tévénézésre 42 tíztizenöt, 36 tizenöt-húsz, 6 pedig ennél több órát fordít hetente. Rádiót 56-an hetenként tíz óránál rövidebb, 24 tíz-húsz órán át, 4 pedig húsz óránál is hosszabb időn át hallgat. Ez utóbbiak feltehetően utazás közben is rádióznak és munkahelyükön szintén szól a rádió. A megkérdezetteknek több mint a fele, havonta egyszer sem megy a moziba, 17 egyszer, 8 kétszer, 9 háromszor, és csupán kettő hetenként. Színházat jóformán sohasem látogatnak. Lakóhely és üzemek — közösen A munkabizottság egyébként a vizsgálat anyagát még nem dolgozta fel teljes egészében. Végül községenként értékelő, valamint javaslat- tevő záradékkal fogja ellátni. Azután terjeszti ismét a párt- bizottság elé. Addig is szükségesnek tartja, hogy a helyi pártszervezet és a tanácsi, valamint az oktatási és közművelődési intézmények vezetői lépjenek érintkezésbe a községükből eljáró dolgozókat alkalmazó üzemekkel, hogy azokkal együttműködési megállapodást kössenek a közösen megoldható művelődési feladatokról. Sz. E. Kiállítótermekben Az országos jelenlét változatossága Elvonultak a külföldi kiállítók, — alkalmunk van behatóbban mérlegre tenni a hazai teljesítményt, — elsősorban a gyűjteményes igényű vásárhelyi tárlat kapcsán, melyet a Nemzeti Galériában rendeztek az elmúlt tíz év anyagából. A vendégkönyvben pezsgő vita zajlik; dicsérő hangok mellett sokan provinciálisnak érzik a vásárhelyi műhely célkitűzéseit, hiányolják Tornyai szenvedélyességét, azt a hőfokot, melyből annak idején remekművek születtek. Mi az igazság valójában? A katalógus előszavában Németh Lajos joggal int türelemre, és tárgyilagos értékítéletében az alföldi iskola hivatását méltatva óva int attól, hogy az egyetemesség igényét mellőzve, a jövőben továbbra is nosztalgikus eszményeknél rostokoljon, energiákat pazarolva valóságfeltárás helyett; illúziókra. Rideg Gábor is arra utal, hogy az Ady nevezte „Paraszt Párizs” festői, szobrász! eszközökkel nyisson utat az új szellemi hatásoknak. A kételkedőknek szólva; örülnünk kell —, s ezt elsősorban a vásárhelyi műhelynek köszönhetjük, hogy képző- művészetünknek erős a nemzeti karaktere, mely lényegi eredmény s nem provinciális tévedés. Tény, hogy Tornyai, Koszta, Rudnay értékminősége nagyobb, mint a jelen vásárhelyi művészéletének átlaga —, de Kohán György kimagasló életműve arra igazolás, hogy a Tornyaival megújított Munkácsy-örökségnek ma is élő a folyamata. Bizonyos távlatból történhet immár a véleményalkotás —, s ez megnyugtató, hiszen Vásárhely egyik erős nyomvonalunk a festői igazságok megközelítésében. Szurcsik, Szalay, Vecsési festményei maradandó értéknek mutatkoznak a felmérésnél —, Németh József és Fejér Csaba világa szintén erőteljes, társadalmunk fontos művészi tükrözése. A szobrászi anyag jelzi a stiláris szabadságot. Nagy Sándor vaskosan őszinte • parasztfejeinek méltó szövetségese Samu Katalin állatábrázolása, Szabó Iván balladai hangvétele. Vásárhely varázsa vendégvárásában is jelentkezik. Somogyi József, Kiss István Budapestről —, Geszler Mária, Németh Mihály Dunántúlról érkezik időnként —, és szobrok, kerámiák belső ígéretével távozik, a hely szellemének atmoszférájától erősödve. A gyűjteményes vásárhelyi tárlat jól kiemelt anyagát szemlélve számtalan olyan alkotóval találkozunk, akik valamilyen szempontból Pest megyéhez kapcsolódnak. Üdvözölhetjük az Albertirsán született Brankovics Éva, a tököli illetőségű Agatha Margit festményét és fametszeteit. Jelenleg Szentendrén élő és alkotó művészek közül emeli a kiállítás színvonalát Barcsay Jenő, Ligeti Erika, Csikszentmíhályi Róbert, Asszonyt Tamás több alkotása. A Dömsöd—Ráckeve térségében megtelepedő Bazsonyi Arany, Patay László, Vecsési Sándor ugyanúgy a törzsanyaghoz tartozik, mint a nemrég Cegléden bemutatkozó Fülöp Erzsébet —, a Foton tanító M. Szabó István, aki eredeti hangvételű „Bivalyos”-sal jelentkezik. A Monoron született Kampfl József női portréjának is tartalmas a felületkezelése, és a vásárhelyi anyagban fedezzük fel a Vácott élő Sáros András Miklós grafikáit és Gyurcsek Ferenc szobrát. Mindez a vásárhelyi művészet határainak.határtalanságát jelzi, azt a tényt, hogy az állandó tagok mellett a vendégek is ihletődnek a tájtól, e hajdani mezőváros szellemi magatartásától, és gazdagítják is művekben felépült karakterét. A szemléletben, irányzatban, értékrendben egyaránt választékos kollekcióból is kiemelkedik Almási Gyula Béla pontos helyi hangulataival, Beré- nyi Ferenc megroggyant parti házaival, Csohány Kálmán öreg parasztot rögzítő rézkarcával —, Dér István, Gacs Gábor, Hézső Ferenc, Kajári Gyula újszerű látásmódról tanúságot tevő alkotásaival. Műtörténeti érdekesség Kovács Mári naiv őszintesége, aki festészeti ismereteit Tornyai Jánostól szerezte. Kurucz D. István, Magos Gyula, Somos Miklós ismert értékeivel szerepel —, meglepetést keltett Topor András, Ligeti Erika, a nagykőrösi születésű Csikai Márta, Rátonyi József fejlődésének felgyorsulása, Samu Katalin kiemelkedő „Kutyakölyke”. A vásárhelyi gyűjteményes kiállítás zárókő és indulás; jelzi a megtett út tényleges értékeit, s megjelöli a valóságfeltárás bővítéséhez szükséges új eszmények szükségességét A Műcsarnokban dunántúli művészházaspár —, Fürtös Ilona textiltervező iparművész és Rétfalvi Sándor szobrászművész mutatkozott be osztatlan sikerrel. A szőnyegeket ízlés- és mértéktartás — a szobrokat eleven fantázia kiemelkedő ötletgazdagsága jellemzi, az az egyéni megoldás, mely tájformát és emberi alakzatot ötvöz sokszor grafikus hevülettel, tiszta festői látással. Nagyszerű lehetőséget tartalmaznak e női tájszobrok még nagyobb elmélyülés fokozásaival. A Helikon Galériában Kőibe Mihály finom hangszerelésű grafikáival találkozunk, melyek Mohács környéki ártéri hangulatokat, elhagyott kertet, zátonyt örökítenek meg szinte a japánokra jellemző példás szűkszavúság fegyelmével. A Duna a főszereplője a Fényes Adolf teremben bemutatkozó Nagy Emerencia művészetének is, melynek magaslati pontja a „Hajnali halászat” villogó fénytündöklése az izmos munkáskarok terhet emelő együttes mozdulatában. Losonci Miklós M. Szabó István: Téli utca
